Rész

 1 1|         magasba, homlokzatán óriás s már megfeketült kõcímer gúnyolta
 2 1|           nem kiált: - Nem hallgatsz már te, kis béka! - Itt jelent
 3 1|             közt kanyargó füstgomoly már messzirõl intett feléje,
 4 1|             tornácon ülõ nejére, aki már messzirõl megismerte a jól
 5 1|      láttatja. Az udvarház egy része már lakható, a méltóságos úr
 6 1|       tulajdon pénzébõl is fordított már valamit a jószágra, csekély
 7 1|       zavarja ura búskomorságát, aki már talán el is feledte, amit
 8 1|               méltóságod sem alispán már - hála istennek - nem ám...~
 9 1|             erejébõl, örömében, hogy már valahára húzhatja, és sokáig,
10 2|              esett el, a harmadiknak már a sírköve is elpusztult
11 2|      ezüstcsengettyûje után, amelyet már rég összeolvasztott az ötvös;
12 2|     kerestette tajtékpipáit, amelyek már bizonyosan negyedik kézen
13 2|              Jól van, jól, hallottam már, kend egészen telekiabálja
14 2|             is tudja, mikor, õ akkor már nagyon beteg volt, halálos
15 2|           elrontotta vasárnapjait, a már csak emlékezetben élõ jó
16 2|              hozat reájok, de másnap már mindenrõl megfeledkezett,
17 2|          hogy gazdálkodni kellene, s már egypár nap óta nem tette
18 2|             a kertészt, aki nem volt már szolgálatában, hogy megtanítja
19 2|             szakította félbe:~- Elég már, elég! - és szíve eltelt
20 3|             ugyan elég nagyok voltak már, egyik tizenkilenc éves,
21 3|     tudósítás oda ment ki, hogy Géza már régóta beteg, még most is
22 3|              hála istennek - túl van már a veszedelmen, s több tekintetbõl
23 3|              belé az erdõ eladásába, már megbánta, más tervet gondolt
24 3|         költsége lesz ezután: leánya már eladó, fia egész ember,
25 3|          midõn más nemû kihágásokkal már föl kelle hagyniok. Ez állapot
26 3|             meg, vajon kiköltözött-e már lakából.~István nagy kedvvel
27 3|              az az õ udvarháza, most már õ is úr, nincs különbség
28 3|        habozás. A komondor megkezdte már a támadást, összetûzvén
29 3|    lecsendesíteni a falusiakat, akik már vasvillára kaptak, az oláhok
30 4|        kardot, s abban a pillanatban már ellepték a csendõrök a szobát.
31 4|            hogy ez lesz belõle, most már fogadjon az ember új cselédeket,
32 4|            az embert, mennyit írnak, már összeírtak egy szekér papírt,
33 4|           levelet hozott fiától, aki már gyógyulófélben volt, vagy
34 4|            Úgy tetszett neki, mintha már nem is hasonlítana anyjához:
35 4|              ismered szegény apádat, már nem is tudsz vele beszélni?
36 4|            Nézz reám! Hát ismerj meg már!~- Ugyan ki ismerhetné meg,
37 5|   színhelyeivé váltak. Radnóthy most már idegenebb lõn otthon, mint
38 5|        akarta forgatni házában. Most már nemcsak a kertésszel, jegyzõvel,
39 5|       rátekintett is haragos arcára, már elhagyta bátorsága, arra
40 5|              mihelyt körükbe lépett, már kész volt a bosszúság. Az
41 5|       minthogy mindennap megtörtént, már majdnem tûrhetetlenné vált.
42 5|           német mûveltségek, de most már keveset ért belõle, s mióta
43 5|           németül, sem akarna tudni. Már maga a hang fölingerelte,
44 5|          Megtámadta az ezredest, aki már tíz év óta nyugszik a grazi
45 5| kivetkõztette jó szokásaiból; hiszen már anyanyelvét is feledni kezdi,
46 5|    kikottyantotta, hogy félig-meddig már akadt is szerencséje: Kahlenberger
47 5|             minthogy nagyon belejött már a boldogtalanságba, azért
48 6|      tántorgó atya erõsen becsapott.~Már dél felé járt az idõ, midõn
49 6|             megtömve mindazzal, amit már tegnap is elmondott. Mindennemû
50 6|              észre számtartóját, aki már egy negyedóra óta áll elõtte,
51 6|             majdnem egy negyedóra, s már besötétült. Ekkor Radnóthy
52 7|        tehetetlen, öreg aki elfáradt már élni.~Nem akart látni senkit,
53 7|             emlékeztette, hogy illik már hazamenni, a népség eloszlott,
54 7|            arra nincs gondom. Nekünk már kevés kell, István, s ha
55 7|           mondja meg, hogy szeretném már tudni, hogy állnak pöreim.
56 7|          keveset beszélhettünk. Most már egészséges vagyok. Hanem
57 7| meg-megütögette az égõ vörös szenet. Már akkor este lõn, midõn szerinte
58 7|               s azt határozták, hogy már késő az éjszaka, ideje volna
59 7|             te jobban tudod.~- Ideje már lefekünni, uram, rég elütötte
60 7|           Hát te is el akarsz hagyni már? - kiáltá Radnóthy ijedten.~-
61 8|            alkonyat felé a hû szolga már elfoglalt; amikor leszállott
62 8|             ház összeomlik, akkor én már nem leszek, idézhetnek a
63 8|             örökséget nem nyer. Most már nem félt a csõdtõl, s tovább