Rész

 1 4|            Elvégre is sógornõje, az ezredesné segített rajta, ki az ügyvéd
 2 4|             tulajdonította ugyan az ezredesné befolyásának, de haragudott,
 3 4|             s a Bécsbõl megérkezett ezredesné és leánya szobájába léptek.~-
 4 4|           vendégeket? - sipított az ezredesné, egy idõs, száraz asszony,
 5 4|         édes Elek sógor? - mondá az ezredesné - olyan, mint egy fáról
 6 4|       hálátlan - fakadt ki sírva az ezredesné, s félájultan rogyott a
 7 4|    kifejtõzve karjai közül, hogy az ezredesné ápolására siessen.~- Hát
 8 4|             ha vigyázatlanságból az ezredesné kis fekete kutyájára nem
 9 4|       kedves Figarómat - sikoltá az ezredesné.~- Papa, az istenért, ne
10 4|           ismétlé nagy pátosszal az ezredesné.~- Megbolondulok! - fuldoklott
11 4|            aki egész dühbe jött. Az ezredesné három nyelven sikoltozott,
12 4|     pattogott és sírt. István és az ezredesné cselédei ijedve rohantak
13 5|        jutott eszébe neje, midõn az ezredesné ült az asztalfõn, többször
14 5|            Elisabethet - ahogyan az ezredesné nevezte Erzsit - komédiásnõ
15 5|           akaratjok ellenére is. Az ezredesné azért utazott Erdélybe,
16 5|           kész volt a bosszúság. Az ezredesné mindent fitymált, kivált
17 5|          éppen felbõszítette, ha az ezredesné haragjában hánytorgatni
18 5|     szörnyen rájuk mordult, mire az ezredesné kiskutyája ugatni kezdett,
19 5|     egypárszor jól oldalba döfte az ezredesné hórihorgas legényét, mert
20 5|       történt valami olyan, mire az ezredesné közel volt az ájuláshoz.
21 5|        sikoltozás támadt belõle. Az ezredesné mindent a lármás megyei
22 5|          tekintetben hibáztatta, az ezredesné ellenében védett mindent.
23 5|          Erzsi Wilde Rosen-jeit, az ezredesné Fremdenblatt-ját, mert alkalmasint
24 5|            Erre a kegyetlenségre az ezredesné természetesen elsikította
25 5|          tudja feltalálni magát. Az ezredesné hálátlannak nevezte sógorát.
26 5|           nagy perpatvar támadt, az ezredesné görcsöket és migrént kapott.
27 5|          Így telt el néhány nap. Az ezredesné halálra unta magát; attól
28 5|           egész társaság, amidõn az ezredesné azt beszélte, hogy Bach
29 5|             ütött ki a mulatság. Az ezredesné és Erzsi a két legszerencsétlenebb
30 5| boldogságról, boldogtalanságról. Az ezredesné vigasztalta Erzsit, elmondotta,
31 5|    látogatója lehetett Erzsinek. Az ezredesné magánkívül volt örömében,
32 5|       ritkán volt vendég nélkül. Az ezredesné rendezett, csinosított,
33 5|             nevezte Erzsit, mire az ezredesné megjegyezte, hogy Kahlenberger
34 5|          érkezett levél, amelyet az ezredesné utána küldött, nagy szomorúságba
35 5|            megtörténhetik.~Ekkor az ezredesné ellen fordult haragja. Elhatározta,
36 6|                                6~Az ezredesné éppen legfényesebb estélyét
37 6|  megtörténendõ lakodalomra, mire az ezredesné azt mondá: - Es versteht
38 6|             észre. Legelõször is az ezredesné látta meg, azután Erzsi.
39 6|            botrány lesz. Azonban az ezredesné hirtelen feltalálta magát,
40 6|             a köztársalgásba is. Az ezredesné és Erzsi pirultak, nagyon
41 6|     végrendeletet és gyertyát, s az ezredesné hálószobájába indult.~Az
42 6|            hálószobájába indult.~Az ezredesné még nem vetkõzött le, s
43 6|           vidoran siettek elébe. Az ezredesné sajnálta, hogy sógora nem
44 6|        nagyítás az egész - mondá az ezredesné -, hogy minél több pénzt
45 6|            ezeres bankót kivéve, az ezredesné elébe tette.~- Itt van,
46 6|                Tirann! - sikoltá az ezredesné, s elkezdett átkozódni németül,
47 6|           Kolozsvárott! - kiáltá az ezredesné, akit szörnyen bántott,
48 6|             azért is - dühöngött az ezredesné, oly keményen csapva az
49 6|             kezdé újra támadását az ezredesné oly nagy zajjal, hogy most
50 6|              azonban nem fordult az ezredesné felé, ahelyett olyat rúgott
51 6|         kullogott ki a szobából. Az ezredesné nagyot sikoltott, a kiskutya
52 6|              Infamie! - sivított az ezredesné egy székbe húzódva, hogy
53 6|            komm zu mir! - kiáltá az ezredesné.~- Erzsikém, jer velem,
54 6|    gyertyáját s a végrendeletet.~Az ezredesné újra ismételte hívását.
55 6|            der Tugend - szavalta az ezredesné, megölelve a karjai közé
56 6|     uralkodott. Nem hallotta sem az ezredesné lármáját, sem a kiskutya
57 6|        Némán vette át a levelet. Az ezredesné levele volt, kék tintával
58 6|   Öntudatlanul vette ki zsebébõl az ezredesné levelét, újra elolvasta
59 8|             pört, s fölhasználni az ezredesné és Kahlenberger befolyását;
60 8|            az örökség reményében az ezredesné és Kahlenberger is megfeszítették
61 8|   alkalmasint csõd alá kerül, ha az ezredesné meg nem hal, s így új örökséget