Rész

 1 1|   közepütt tágas körré alakul, az õ mûve. Egy kékesfehérre festett
 2 1|         ház is alig ismerhet reá. Õ sem a régi többé; nagyon
 3 1|       neki is az fáj, ami urának, õ is itt növekedett, itt élte
 4 1|           házhoz, s íme most csak õ az egész család képviselõje,
 5 1|      mindent a fellázadt oláhság; õ éjet, napot összetett, futott,
 6 2|         por, penész és senyvedés. Õ mégis mindent megismert,
 7 2|           ijedséget állhatott ki; õ akkor nem volt otthon, jött,
 8 2|   családiba, nem is tudja, mikor, õ akkor már nagyon beteg volt,
 9 2|          arról, aki a megyében az õ helyét foglalta el. Ilyenkor
10 2|         egyik jobbágya fiát, akit õ taníttatott volt ki a fõispán
11 2|   reformot. Vádolta önmagát, hogy õ is elõsegítette az õsi alkotmány
12 2|       napját akarva megtisztelni. Õ nem is tudta, hogy ma neve
13 2|           hangok is elnémultak, s õ nehéz, mély álomba merült,
14 3|         méltóságos úr beteg volt, õ látta mint hadnagyocskát,
15 3|          hozzámegy; dejszen látta õ az utolsó tisztújítás alkalmával,
16 3|     tetszik, ami nem bécsi, pedig õ, szegény, senkinek sem tetszik
17 3|        boldogult feleségemtõl, ha õ élne - istenem, ha élne: -
18 3|         földemmel kikerekíteni az õ dibdáb földjeit - semmi
19 3|       várni annyit, azzal csak az õ malmukra hajtjuk a vizet,
20 3|           miért nem szabadult föl õ is, holott sorsa hasonló
21 3|        teljesíté e parancsolatot, õ is haragudott a kertészre,
22 3|        gazdasszonyt, akire hajdan õ is kacsingatott volt, kiszemelve
23 3|            a föld az övé, adót is õ fizet tõle, az az õ udvarháza,
24 3|       adót is õ fizet tõle, az az õ udvarháza, most már õ is
25 3|          az õ udvarháza, most már õ is úr, nincs különbség köztük,
26 3|           tördelve átkozta magát; õ az oka mindennek, ha férjét
27 3|      szegényt nem aprítják össze, õ nem özvegy, gyereke nem
28 4|    mellett az ülést, mintha ez az õ kegyébõl foglalna helyet;
29 4|       dolgoztasson, ha van kivel, õ bizony nem lesz oka, ha
30 4|           kezét és kérdezte, hogy õ kinek fõzzön, bárcsak a
31 4| indítvánnyal állott elõ, hogy biz õ lúdjai közül behajt kettõt
32 4|        vált csodájában - legalább õ azt mondotta -, hogy ez
33 4|          vizet adnak neki; úgy él õ ott is, mint itt; te ostoba,
34 4|      méltóságos úr megbetegedett, õ látta, mikor orvost vittek
35 4|       lábadozó Radnóthy börtönét. Õ egészen egyébnek tulajdonította
36 4|        vetette az ügyvédnek, hogy õ is az új rendszer híve,
37 4|        nem felelhetett, megfelelt õ magának, folyvást tiltakozva
38 4|        régi egyszerû Erzsikét, az õ kedves lányát, aki hajdan
39 5|       neki elõre megjövendölte az õ boldogult férje, még ezelõtt
40 5|        azt a sok istentelenséget; õ nem olvas mostani újságot,
41 5|        nõül vehet: nem is nevelte õ holmi erdélyi úrfi számára,
42 6| français-t más is tudta úgy, mint õ, de a valcerben és polkában
43 6|          csak össze kell esketni, õ szívesen lesz násznagy,
44 6|           lakot kell építtetni, s õ holnap a legcélszerûbb tervrajzzal
45 6|        emlékszel a fõispán fiára? Õ nagyon jó fiú; gróf, de
46 6|          kedves barátom, meghalt, õ pedig Magyarországra bujdosott.
47 6|           megkérdi, mit csinál az õ kis felesége. Mit feleljek
48 6|       Kahlenbergernek ígértem, az õ felesége lesz, az övé, csak
49 6|         adta Radnóthynak, hogy se õ, se Erzsi nem állhatják
50 6|       kerülvén, jó volna, ha mind õ, mind Kahlenberger kapitány
51 6|         pörére nézve is, melyeket õ, amennyire lehet, húz-halaszt,
52 7|      szavakat rebegte: - Te is az õ pártját fogod, te is háládatlan
53 7|     sohase feküdjél le addig, míg õ le nem fekszik. Ha beteg
54 7|        most oda szorult Enyedrõl. Õ bizonyosan híven végrehajtja
55 8|       István a koporsóban feküdt, õ a koporsó után tipegett -
56 8|         semmit sem tehet kedvére, õ is elbúsulta magát, és sajnálta
57 8|           tudott tovább beszélni, õ is sóhajtott és sírt, mint
58 8| français-t más is járja úgy, mint õ, de a polkában és valcerben