Rész
1 1| tiszttartó uram azt hiszi, hogy én pénzt hozok, zacskóval hozom
2 1| de látni? Megelégedném én a bankóval is - nevetett
3 1| megérdemelném, hogy elcsapjon. Én tolvaj?... Én istenem, mire
4 1| elcsapjon. Én tolvaj?... Én istenem, mire jutottam!
5 1| kárt valljak, mert tudom én, mit akar méltóságod: megkárosítani,
6 3| drága zabot és szénát.~- Hát én mivel utazom aztán, számtartó
7 3| mondotta elõbb? Udvaromban én tudok meg mindent legutoljára.
8 3| meg. Bezzeg szeretné az én szép földemmel kikerekíteni
9 3| pedig ne cimboráljon az én ellenségem embereivel.~A
10 3| keveset jövedelmez.~- Mit, én pálinkát fõzessek, a fináncokkal
11 3| szaglálódjanak utánam a fináncok. Én pálinkát fõzessek? Hogy
12 3| packáznak velünk. Megmutatom én nekik, hogy most is az vagyok,
13 3| csekélyebb dolog volt. Tudom én a törvényt, azért tettem
14 3| isten neki, de szeretném én látni azt a prókátort, aki
15 3| elpörli. Majd megmutatom én, mi az igazság, egy törvénytudó
16 4| ügyvédjének -, majd megmutatom én, kivel van bajok, majd megtanítom
17 4| van bajok, majd megtanítom én ezeket a pápaszemes Bezirkereket,
18 4| Dejszen majd megmutatom én nekik, kivel van bajok.
19 4| nagynénéd? Ezért küldöttem én neked azt a sok pénzt? Ezért
20 4| Jaj, gyilkos, megöli az én kedves Figarómat - sikoltá
21 5| sóhajtotta Erzsi nemegyszer - én sokkal boldogtalanabb vagyok,
22 5| Ach, mennyit szenvedtem én leánykoromban, hányszor
23 5| megifjulok, ha olvasom. Én is éppen úgy szenvedtem,
24 5| meg - nyugtatta magát -, én is mily hosszas beteg voltam...
25 6| megkérne, édes Erzsikém? Én nem fogok ellenkezni, ha
26 6| Mondják, hogy atyja, az én kedves barátom, meghalt,
27 6| legyen? Abból semmi sem lesz. Én Kahlenbergernek ígértem,
28 6| nemesember, de jó gazda. Tudod, én sohasem adtam sokat a vagyonra.
29 6| fogtok lakni boldogan, mint én édesanyáddal. Négy lovat
30 6| csinosabb menyecske, mint az én kis Erzsikém.~- Du Unmensch!
31 6| Egy betyárnak adni õt, az én Elisabethemet, akit Kahlenberger
32 6| ketten. Te gazdasszonykodol, én gazdáskodom, újra rendbe
33 6| mint hajdan. Nem leszek én mindig oly komor, most sem
34 6| Kahlenberger felesége lesz, s én nekik hagyom mindenemet,
35 6| lelkendezve a kislány -, én futni kezdettem. „Miért
36 6| elhasította...~- Ne sírj, veszek én neked majd szebb piros kendõt -
37 6| küldje a sógornõm után. Én nem fizetek egy krajcárt
38 6| számoljon róla. Nem vagyok én oly szegény, de megmutatom,
39 6| mindenemet. Nincs kire hagyjam. Én vagyok az utolsó Radnóthy.~-
40 7| a pör. Nem engedik, hogy én folytassam, régen a maga
41 7| hátha mégis, nem... nem... én nem vállalok többé hivatalt;
42 7| beszélt össze. Aztán újra én állottam föl, s kezdtem
43 7| kikérte magának a sértegetést. Én erre azt feleltem: „Igaza
44 7| mennyit járt hozzánk az én Jankó barátom. Mintha most
45 7| leckén, éppen revokáció volt, én hirtelen megdöftem, hogy
46 7| professzor csak nézte. „Én nem szólítottam, mondá neki,
47 7| ilyen vén ember, amilyen én vagyok, jó, ha minden este
48 7| Meghal... holnap reggel! Hát én egyedül halljak meg? - kérdé
49 7| Radnóthy elmélázva.~- Ó, az én édes jó uram még sokáig
50 7| erõsebb nálamnál. Aztán ha én kidûlnék is, nem marad egyedül,
51 7| István. Miért is haragudtam én rá? Hát Erzsikéért. Az a
52 7| bánkódtam utolsó órámban. Ó, én bolond fejem, miért is haragítottam
53 7| miért is haragítottam meg az én jó uramat.~- Nem haragszom,
54 8| hatvanesztendõs volt, két hét múlva én is éppen annyi leszek, akkor
55 8| éppen annyi leszek, akkor én is meghalok. Nem hallod -
56 8| egész ház összeomlik, akkor én már nem leszek, idézhetnek
|