1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
1 1| 1~A Radnóthy Elek udvarháza
2 4| s meghagyatott, hogy a 8/12 krajcárig pontosan kiszámított
3 4| Pragmatica Sanctiót; az 1791-i törvényeket s Anonymustól
4 8| nemes birtokához. Azonban 1851‑ben még nem adattak ki az
5 8| szavalja a Wilden Rosen-ekbõl.~1857~.oOo.~
6 2| 2~Így szállott meg õsi fészkébe
7 3| 3~Az ily éjszakákra virradó
8 4| 4~Néhány óra múlva számos
9 5| 5~A jelenet csak kezdete volt
10 6| 6~Az ezredesné éppen legfényesebb
11 7| 7~Teltek a napok, beállott
12 6| hosszú volt, idõ tellett abba is, míg a fölhívatott lelkész
13 2| mégis mind kereste, s midõn abbahagyta, önkéntelen hátradûlt a
14 2| pengõ forint! - hogy az ablak alatt elmenõ kis Mányi elsikoltá
15 2| korlátolt volt, a vármegyeháza ablakából szemlélte a világot, de
16 1| roskatag födele, betört ablakai, penésztõl sárgazöld fala,
17 1| vénülõ ház kivilágított ablakaival mintegy megifjodva tekintett
18 2| dörömbölni kezd, s kinyit egy ablakot vagy ajtót, amelynek megrozsdásodott
19 4| hogy tudom, nem teszik ablakukba. Ha ez nem segít, írok Szebenbe
20 5| Wilde Rosen-jei mellett ábrándozott Kahlenberger kapitányról.
21 5| aztán eldicsérték Saphirt, ábrándoztak a boldogságról, boldogtalanságról.
22 1| volt, mint a palló, a kinn ácsorgó volt jobbágyokra, akik egykor
23 5| Radnóthyt Erzsi férjhez adására Kahlenberger kapitányhoz,
24 8| Azonban 1851‑ben még nem adattak ki az új örökösödési rendet
25 2| minthogy most különben nem is adhatott nagyobb fizetést, s leginkább
26 3| érette.~- Õsi birtokomból adjak el valamit - folytatta Radnóthy
27 3| örököltem. Annak a grófnak adjam el, aki mindig ellenségem
28 1| kocsisnak és lovaknak is adjanak, ami telik. Sokkal örömestebb
29 3| voltam. Induljunk tüstént, admoneálja curialistáimat, a maga módja
30 4| száraz kenyeret és vizet adnak neki; úgy él õ ott is, mint
31 3| almásszürke lóért szép pénzt adnának, úgy sincs szükség reájok;
32 1| úgyse’, még a magaméból adnék, aminthogy adtam is néhány
33 3| nem városi ház, amelyet adni-venni, cserélni‑berélni lehet.
34 3| s midõn mégis el kellett adnia, vigasztalhatatlan lõn.
35 6| készpénzzel fizet ki mindent, erre adok pénzt - s ekkor tárcájából
36 3| családé, nem egy emberé. Úgy adom át fiamnak, amint atyámtól
37 8| egyszersmind kérte, hogy kegyelmes adományozás útján ruháztassék nejére
38 2| derült fel, ha egy-egy gúnyos adomát hallott az idegen, leginkább
39 6| számtartó vállat vont, s az adóról kezdett beszélni, amelyet,
40 3| pénzt igényeltek. Hajdani adósai, akiknek kötelezvényei udvarháza
41 3| elpusztultak, részint nem akarnak adósságaikról tudni, ügyvéde be is pöröltette
42 7| jószágból kaptam, azzal adósságaimat fizettem ki, aztán a számtartónak
43 5| ozsonna, egypárszor estélyt is adtak. Kahlenberger kihozott az
44 1| ketrecekhez; a negyedik sokfelé ágazva rohant a pajtákba. Mindeniknek
45 3| nézegette, s a remény és aggodalom fölindulásai közt is feltûnt
46 3| istenem, ha élne: - be nem aggódnám ezért a rossz leányért.~
47 4| tudsz vele beszélni? Mennyit aggódtam érted és Gézáért. Lásd,
48 7| esténként sokszor ültette ágya mellé, hallgatta beszédét,
49 2| levegõt. Gyakran kiugrott ágyából, s félrehúzta a függönyöket.
50 1| egy esztendeig nyomta az ágyat, s még azután is sokáig
51 4| õsi kardját, hányják föl ágyát, szekrényeit, s adják tudtára,
52 7| elejtette, odalépett az ágyhoz, de annyira lesújtott és
53 2| egy kozák lándzsája szúrja agyon, s trombitahang és ágyúdörej
54 8| Némán nézte a halottat az ágyon, a terítõn, megindulás nélkül
55 8| elbujdosott; a komondort agyonlõtték, mert a híres apportírozó
56 7| megrémíti az embert - kiáltá az ágyra boruló kis Mányi folyvást
57 2| agyon, s trombitahang és ágyúdörej tölti be a levegõt. Gyakran
58 2| meg új alakban: most egy ágyúgolyó zúzza szét karját, majd
59 1| Csak annyi forintom volna, ahány kocsi jár itt naphosszat -
60 2| rövid imádságait, amelyeket áhítatosan reszketõ hang nélkül mond
61 3| mint tisztje mondja, rég áhítozik, és jó pénzt megadna érette.~-
62 5| után, mióta Elisabethet - ahogyan az ezredesné nevezte Erzsit -
63 5| kivilágított udvarházát, ahonnan zene hangzott ki, összerázkódott,
64 2| némely protestáns egyház ily ajándék Bibliáján. Leült és forgatta
65 2| Rákóczi György fejedelem ajándékozott volt egyik õsének, saját
66 6| legcélszerûbb tervrajzzal ajándékozza meg, amit Kahlenberger nagy
67 3| összecsapták kezöket. Egyik házát ajánlotta menedékül, a másik a bútorokat
68 6| érkezett levélre mutatva, s ajka nyitva maradt.~A hû cseléd
69 7| kézcsókra, s a már-már elnémuló ajkaknak megnyílni a végbúcsúra.~
70 2| Mindig elmosolyodott, ha ajkára jött, aztán sóhajtott, s
71 7| haragudott reá, ha fölriasztva ájtatos elmerülésébõl, emlékeztette,
72 6| iszonyú csattanás hangzott, az ajtó csattanása, amelyet a szobájába
73 6| szenvedélyesen átöleli, megállott az ajtóban, visszatartóztatva a kíváncsiságtól.~-
74 2| pohárszéket, kifordult sarkú ajtóival, az összetört csillár lecsüngõ
75 7| nagy megdöbbenésére a szoba ajtója félig nyitva volt, s belölrõl
76 1| megrakott tornáccal s léces ajtóval, amely elõtt az úgynevezett
77 5| ezredesné közel volt az ájuláshoz. Erzsi sírt, és Radnóthy
78 6| húzódva, hogy legyen hova ájulnia. ‑ Kiûzni a házból engem,
79 1| záporok, s a kétfelõl ültetett akác- és ecetfákat disznók turkálták
80 8| Ügyvéde többé nem tudta akadályozni elfogatását, kétkedtek betegségében,
81 5| kikottyantotta, hogy félig-meddig már akadt is szerencséje: Kahlenberger
82 1| balfelõl a kocsit, noha akár ne is tartotta volna, mert
83 1| erõsebb volt érzése, mint akaratja.~- Hej, méltóságos uram,
84 5| ingerelték egymást, önkéntelen, akaratjok ellenére is. Az ezredesné
85 2| vendégelhette becsületesen. Akaratlan és szüntelen csak a forradalomra
86 8| szolgálni, mint István, s akaratlanul is elhanyagolta. A számtartó,
87 7| te, István, hogy az Isten akárhova tegye dolgodat - s lelkéből
88 1| megérdemelte. Most is elszenvedne akármit, csak szólani engednék;
89 1| lopjak? Bizony isten, ha akarnám sem tehetném. Isten úgyse’,
90 6| emlékezteti. A kígyó!... többé nem akarok reá gondolni. Van nekem
91 6| azt kérdezte. „Hát föl akarom költeni a méltóságos urat”,
92 6| árjegyzékek keserûségét akarták megédesíteni.~Radnóthy hallgatott;
93 3| ezelõtt egy hónappal is el akartunk adni belõle egy darabot,
94 2| szokás szerint neve napját akarva megtisztelni. Õ nem is tudta,
95 2| helyét, ahová az óra volt akasztva, e régi, derék szerzemény,
96 2| õseire, mint kiváltságaira, s akiben a régi s új eszmék sajátságos
97 6| volt, ez az áldott asszony, akihez úgy hasonlítasz. Csak most
98 6| ellenséges indulatától, akiket Radnóthy maga ellen bõszített.
99 2| jobbágyai dúlták fel udvarházát, akikkel annyi jót tett mint magánember,
100 1| sápítva, hol nyelvelve, mint akin az egész ház terhe nyugszik.~
101 7| Radnóthy úrfihoz szegődött, akitől csak az ásó-kapa választja
102 5| megkötötte az alkut, a jószágok akkori értékéhez képest meglehetős
103 6| végrendeletet tüstént tépje szét, s aláhúzta e szavakat: Erzsi csak azért
104 6| megérkeztek, hogy mint tanúk aláírják. Midõn minden rendben volt,
105 2| harci küzdelme, új meg új alakban: most egy ágyúgolyó zúzza
106 5| és újjászületendõ leánya alakjai között lebegett lelke, egyiktõl
107 1| amely közepütt tágas körré alakul, az õ mûve. Egy kékesfehérre
108 6| Bethlen Gábor fejedelem alapította nagyenyedi fõiskolát teszi
109 8| jusson valami, jószántából alapítványt tett két oly tanuló jutalmazására,
110 2| elõsegítette az õsi alkotmány alapjának megrendítését. A nép iránti
111 1| gondolomra mondott, de igen alapos gyanú gyökeret verjen.~-
112 1| emelkedett. Onnan uralkodott az alatta elterülõ falun, s vetett
113 4| nagyon megnehezíté a vallatás alatti magaviselete. Tiltakozott
114 4| kéréssel és könyörgéssel alázták meg a Radnóthy nevet.~-
115 7| köszönte jótéteményeit, s isten áldását kérte reá.~- Hát te is el
116 1| összevissza beszélt mindent. Áldotta az isteni gondviselést,
117 4| kardjának is egypár ívet áldozott, elszámlálta a fõbb háborúkat,
118 4| biztossal és a csendõrtiszttel, alighanem örökös tömlöcre ítélik.
119 3| hívnak, s maig is törvényes alispánja vagyok a vármegyének.~Ki
120 7| hogy utolszor választottak alispánná? Ellenfelem csak huszonöt
121 3| minõségben - mert Erdélyben az alispánok vezették a brachiumot -
122 7| egy halálom,~Radnóthy lesz alispánom!~felelt István dudorászva.~-
123 4| évig szolgálta a megyét, s alispánsága alatt jobban folyt minden,
124 3| ezelõtt két évvel, látogatása alkalmakor vitte volt el magával, hogy
125 7| dolmányt, amelyet csak solemnis alkalmakra volt szabad fölvennem. A
126 4| tetézhette újabbakkal, s alkalmas ürügyet szolgáltatott arra
127 4| hogy Radnóthy elfogatott, alkalmasnak látta az idõt saját sérelmével
128 3| õ az utolsó tisztújítás alkalmával, hogy nézett a fõispán fia
129 8| Szegény Radnóthy egyszer alkalmazta magát az új korszak szelleméhez,
130 4| hasznot lásson, minden idõhöz alkalmazza magát. Az ügyvéd tûzbe jött,
131 2| legfeljebb valamely ünnepélyes alkalomra, ha házasodik vagy nagyobb
132 7| külvilággal. Vele ballagott le alkonyatkor a templomba, hogy alamizsnát
133 1| sírbolt, amelyet úgy kiemel az alkonyfény, mintha mondani akarná,
134 1| hosszú árnyakat, ha napfényes alkonyon vagy holdas éjjel a folyam
135 5| élet eltûnt, mintha a régi alkotmánnyal temette volna el az idõ.
136 2| õ is elõsegítette az õsi alkotmány alapjának megrendítését.
137 5| örmény haszonbérlőjével alkuba bocsátkozzék, aki eddig
138 5| haszonbérlőhöz, akivel hosszasan alkudozott. Végre megkötötte az alkut,
139 7| mintegy megbizonyosodni: áll-e még a régi épület, mintegy
140 2| összeomlott intézményt, s az állambölcsesség kövét vélte feltalálni a
141 2| tapadt. Talán azok csak azért állanak még, ezekbõl csak azért
142 4| Legalább borotváltassa be az állánál, ahogy most viseli minden
143 1| méregtõl. - Hogy mer egy ingben állani elémbe? Vegye le fejérõl
144 3| már föl kelle hagyniok. Ez állapot 1850-ben még teljes virágzásban
145 3| csapás, és jószága régi állapotjában van, de ez az örökös összetévesztése
146 5| megindulással, az ország állapotján éppen nem búsult, s az asztal
147 6| hogy se õ, se Erzsi nem állhatják ki tovább kegyetlenségeit,
148 2| városkába, mennyi ijedséget állhatott ki; õ akkor nem volt otthon,
149 1| az alsó udvarig meg sem állhatva, orrára bukott. Radnóthy
150 2| el Erdélyt, német lábra állítanak mindent, még a faluk magyar
151 2| igyekezett mindent a régi lábra állítani vissza. Mindenütt kerestette
152 1| földet, hogy a régi lábra állítsa vissza a méltóságos úr jószágát,
153 3| állott elõ, tanácsolta, hogy állíttassa helyre pálinkafõzõjét, s
154 2| mert törvényszék elébe állíttatja õket, katonákat hozat reájok,
155 3| tanácsolná azt is, hogy álljak be Bezirkernek, mert akkor
156 7| szeretném már tudni, hogy állnak pöreim. Jöjjön ki újra hozzám.
157 4| fölhívására levélben egy Erdélyben állomásozó tábornokhoz, férje régi
158 7| urára; beteg volt, alig állotta lábán, azonban habozott
159 3| keresztülbuktak rajta. Csak a vezérek állottak még az egész csapatból,
160 7| beszélt össze. Aztán újra én állottam föl, s kezdtem beszédemet: „
161 3| fölugorva, s Radnóthy elé állva -, olyan pörbe keverem,
162 4| még most sem ébredt föl, s álmában beszél.~- Még egyszer mondom,
163 3| történt meg, amitõl féltek. Az álmából fölvert kertész puskával
164 6| mint lefekvés elõtt. Rossz álmai voltak, s alig bírt felöltözni.
165 2| neve napján. Valóban nem álmodott, kinn a tornácon cigányok
166 3| örökös tervezés, tétlen álmodozás zavarba hozták minden dolgát,
167 2| elveszett.~Ez elmélkedõ álmodozások között elfeledte, hogy gazdálkodni
168 2| egykor tevékeny férfiú méla, álmodozó és ingerlékeny különc lett.
169 2| vágyót, s megbabonázza az álmokat. Szüntelen fú bennök a szél,
170 7| s midõn tünedezett, az álmos nap lehajolt mintegy megbizonyosodni:
171 2| kinn ült, mert kerülte az álom, de ha elálmosodott is nem
172 2| elnémultak, s õ nehéz, mély álomba merült, amely jobban kifárasztotta
173 2| kioltotta a gyertyát, és édes álomra merült. Ritkán vacsorált,
174 4| foghatta a jelent. Egész álomvilágban élt, amelyben csak az volt
175 5| unbeglückten Lieb’,~Nichts als die Thräne blieb!~s Karl
176 6| hogy megcsókoljon, mikor alszom. Nem. Pofon üti a szegény
177 2| tevékenyebb tisztviselõ volt, általában áldozatra kész hazafi, aki
178 6| Kahlenbergert, s a tréfa és vígság általános volt.~Az atyára senki sem
179 3| számtartó is itt legyen, kend aludjék egész délután, s ne feküdjék
180 2| Winklét!...” Radnóthy nem aludott, csak betegen feküdött,
181 7| Engedelmet kérek, rosszul aludtam a múlt éjjel, nyugalomra
182 7| volt, úgy szeretett volna alunni, s nem bírt lefekünni. Hiányzott
183 4| méltóságos alispán úr két év óta aluszik, még most sem ébredt föl,
184 7| lelkészt és a számtartót, amazt azért, hogy írjon Milánóba
185 5| kevésbé. Reméljen az ember, ameddig lehet, sõt azon túl is.
186 3| padláson megtalált régi kardot, amellyel hajdan a megyegyûlésekre
187 4| kivált a poroszt és franciát, amelyekben azt õsei villogtatták.~Sokszor
188 2| lomok között, jogi könyveit, amelyekbõl jurátus korában cenzúrára
189 2| többje annál a három lónál, amelyekkel hazajött, néhány ökörnél
190 7| személy tartozott a múlthoz, amelytõl annyi fájdalom választotta
191 6| pörére nézve is, melyeket õ, amennyire lehet, húz-halaszt, amíg
192 6| Hála istennek, van annyim, amibõl elélhetek. Megépíttetem
193 5| elszörnyedt az egész társaság, amidõn az ezredesné azt beszélte,
194 5| számította, s mint minden, amihez hazajötte óta fogott, nem
195 8| jobban átkozta Radnóthyt, amin a féleszû bivalos szörnyen
196 1| még a magaméból adnék, aminthogy adtam is néhány forintot.
197 7| majd megálmodják holnapra, amire ma nem emlékeznek.~- Istenem,
198 6| nagy hahotával fogadott, s amirõl teljességgel nem akart szólani
199 3| Csakugyan az történt meg, amitõl féltek. Az álmából fölvert
200 1| Maga a hazatérõ Radnóthy is ámulva nézi, mintha nem volna az
201 7| visszhangja.~Maga is érezte ezt, anélkül, hogy tudná, s egypárszor
202 1| francia kerthez, se az új angolparkhoz nem hasonlított, eredeti
203 1| különbözött is a várkastélyoktól, annyiban éppen nem hasonlított a
204 6| vagyonra. Hála istennek, van annyim, amibõl elélhetek. Megépíttetem
205 4| az 1791-i törvényeket s Anonymustól kezdve rendre a történetírókat.
206 6| hogy szakasztott mása vagy anyádnak. Mikor sírt, éppen ilyen
207 5| szokásaiból; hiszen már anyanyelvét is feledni kezdi, a gazdasszonykodáshoz
208 4| mintha már nem is hasonlítana anyjához: a vonások ugyanazok, de
209 6| fecskék vígan csevegik körül anyjokat, és sóhajtott; nézte a vidám
210 2| száma csak egyetlenegyre apadt. Hozzákezdett udvarháza
211 1| dicsekedtek, amennyiben Apafi, erdélyi fejedelem, kétszer
212 7| bizonyára utolszor is. Apám is így halt meg; ez a famíliánk
213 4| Hát a gyermek leckézi az apát? Hát ezt tanultad te Bécsben,
214 6| marad, hogy szegény apádat ápold, vigasztald. Jól fogunk
215 7| marad egyedül, lesz, aki ápolja. Erzsi kisasszony bizonyosan
216 7| mondani, hogy a jó leány ápolni tartoznék atyját öreg napjaiban.
217 3| sajnálja, bizonyosan rosszul ápolták, hibásan gyógyították, hiszen
218 4| Corpus Jurist, Werbõczyt, az Approbata és Compilata Constitutiót,
219 6| szúrnák meg, vágnák le s aprítanák össze Radnóthyt.~- Te itt
220 3| lõni engedi, szegényt nem aprítják össze, õ nem özvegy, gyereke
221 3| idejében kell eladni, amikor ára van, s nem elprédálni, csak
222 8| Megállj, ne fuss, nesze egy arany, több nincs, a többi a temetésre
223 1| hozok, zacskóval hozom az aranyat, vékával a tallért - vágott
224 7| papnak a sok német fordítás árát? Fizesse meg jól. A szász
225 4| Üsse a mennykõ a kaszálást, aratást, elsõ dolog visszapörölni
226 5| értékéhez képest meglehetős árban. Kipihenvén magát, kissé
227 1| megõszült. Komor, beesett arcán vonásai régi kifejezésének
228 2| állhatja bajuszos és szakállas arcát, rövid imádságait, amelyeket
229 4| összehangzottak kissé festett arcával; aztán föltette szemüvegét,
230 1| bódultan, mintha valaki arcul ütötte volna. Még mind a
231 6| óta halomra szaporodott árjegyzékek keserûségét akarták megédesíteni.~
232 6| s benyújtván egy nyaláb árjegyzéket, pénzt kért.~- Kérjen a
233 1| fejedelem, kétszer ozsonnált árnyaik alatt, amikor meglátogatta
234 1| elterülõ falun, s vetett hosszú árnyakat, ha napfényes alkonyon vagy
235 2| elnézett mindent, udvarháza árnyát a folyóvíz tükrében, az
236 8| éspedig kedvezõen. Itt nem árthattak vakmerõ iratai, s az örökség
237 3| helyre pálinkafõzõjét, s árultassa saját pálinkáját a falu
238 3| most a mástól vett pálinka árultatása keveset jövedelmez.~- Mit,
239 2| mit nézzen, és nézte az árvaságra jutott pohárszéket, kifordult
240 1| istállók bedõlve vagy üresen ásítoznak egymásra, a csûröskert is
241 7| szegődött, akitől csak az ásó-kapa választja el.~Radnóthy arca
242 3| petrencés rudat emelt, a kocsis ásót élesített, a darabont egy
243 3| Menj be innét, ez nem asszonynak való dolog - csitítá, és
244 8| Emlegette a boldogult méltóságos asszonyt, hogy milyen jó volt, mily
245 1| gyümölcsös-, méheskertet, aszalót, pálinkafõzõt, malmot, egypár
246 2| mind azokat a régi nagy asztagokat és boglyákat emlegette,
247 2| jól emlékszik reá - az asztalfiókban hagyott volt. Ilyenkor aztán
248 7| elszakadt. Ebédnél köss eléje asztalkendõt, mert elfeledkezik róla,
249 2| hajdan körülülték e hosszú asztalt. Az asztalfõn neje foglalt
250 6| Mikor elõállott a kocsi, átadta nekem ezt a levelet - szepegte
251 1| vagy a mágnások várakból átalakított vagy nagyobbszerûen épített
252 4| napját is megírták, hirtelen átfutotta, s csak azt mondá: - Ó,
253 4| merõn rászegzett, éles, átható szeme egészen megzavarta,
254 7| szalmaszálakat vett elõ, áthúzogatta rajta, elveszõdött vele,
255 7| urat abban az ezüstgombos atillában, azzal a derék ősi karddal,
256 7| korán reggel, keresd ki atillámat, kardomat s a sastollas
257 6| nem ügyelve sûrû és hangos átkozódásaira, folytatta leányával a beszélgetést.~-
258 6| az ezredesné, s elkezdett átkozódni németül, franciául, versben,
259 8| érdemelt volna, mert nemcsak átkozódott, hanem bosszúból azon éjjel
260 3| kertészné sírva, nyelvelve, átkozódva seprûzte a kocsist. A bivalos
261 6| Milánóból kapott levelet, s átnyújtotta neki.~- Csak nagyítás az
262 6| leányához fordul, szenvedélyesen átöleli, megállott az ajtóban, visszatartóztatva
263 4| történetírókat. Többször átolvasott és kijavított minden ívet,
264 2| megmaradt könyveit, még egyszer áttanulta a magyar törvénytárt és
265 7| errõl folyt a beszéd, aztán áttért az ügyvédre és a számtartóra,
266 5| ezredesné halálra unta magát; attól az egyetlen mulatságától
267 1| kopott szõnyegként egymást átvágó ösvények cirádáival. Egyik
268 1| gémeskúthoz, majd mindeniket átvágta a porondos kocsiút, amely
269 8| felhagyott a katonai pályával, és átvette a jószágot. Nemsoká híre-hamva
270 6| jó leány vagy, szereted atyádat, nem hagyod el vénségére,
271 2| tekintélyre sokat tartott, de atyai indulattal viseltetett jobbágyai
272 5| Bécsbe, engem nem ereszt atyám, nénit szerette volt boldogult
273 3| Úgy adom át fiamnak, amint atyámtól örököltem. Annak a grófnak
274 6| vígság általános volt.~Az atyára senki sem gondolt, s beléptét
275 7| jó leány ápolni tartoznék atyját öreg napjaiban. Jól mondotta
276 5| megérkezését várja, ekkor atyjától megkéri ünnepélyesen Erzsi
277 4| király magához hívatna ad audiendum verbum regium, így kard
278 3| szarvukat, fenntartani az auktoritást. Számtaró uram ahhoz nem
279 2| nyugodni. A néhol felszakított avagy újra csak tél-túl bedeszkázott
280 4| gazdasági, se házi ügyekbe nem avatkozott. Reggel nem adott rendeletet
281 5| elsikította magát, s még aznap el akart utazni - de azért
282 4| ügyvédem, úgyis kedveli õket, azokhoz folyamodom, akik nekik parancsolnak,
283 1| egy-egy újabb boglyán vagy aztagon; a hazatérõ nyáj kolompja
284 4| úgy állott elõtte, mint báb a fodrász kirakatában, érzéketlen
285 1| nevére, Marosnak keresztelt a babonás béres. Itt függött egy faalkotmányocskán
286 7| hercegnek csúfoltak. Mennyi badarságot beszélt össze. Aztán újra
287 6| kitelik, s utánavetette: bagatell! Egy kerületi hivatalnok
288 1| állapotját, nem értheti, mily bajos most gazdálkodni.~- Még
289 3| kormánya éppen nem sietett a bajt orvosolni; az új tisztviselõk,
290 1| hanyagság kíséretében sok bizarr bájt, vadon szépséget ruházott
291 1| haragos búskomorságban. Bajusza sincs kipödörve, ahelyett
292 5| csúfolkodni mert hegyes bajuszával, a gazdasszony sok mindennek
293 2| megszokni, ki nem állhatja bajuszos és szakállas arcát, rövid
294 2| nagyanyjának tisztes arcára éppen bajuszt festett valaki szénnel,
295 7| kortescsapatok, István pedig a kocsi bakján, honnan oly büszkén nézett
296 1| régi fontosságával ül a bakon, s a három almásszürke ló,
297 1| kivált István huszár, aki a bakról mindegyre betekintett, és
298 3| is alig van ideje, mert bálba kell menni, hogy ihogjon-vihogjon
299 1| huszár leszállott, tartotta balfelõl a kocsit, noha akár ne is
300 3| kis pénzt - a télen sok báliruhát csináltattam -, aztán tavaszira
301 2| hangot, amely félelmet, baljóslatot kelt a lélekben, nem hagyja
302 7| egész külvilággal. Vele ballagott le alkonyatkor a templomba,
303 3| vezette a többit, hátul ballagtak a vezérek: Radnóthy és a
304 3| nemcsak beteg fiának, hanem bálozó leánya számára is. A jövedelem
305 1| moly, s hol jobbra, hol balra csapja, amint a rosszkedve
306 2| isten tudja, mikor lát, balról lánya, aki Bécsben van s
307 3| földre, miáltal a jobb- és balszárny egyaránt zavarba jött, mert
308 2| hogy ma neve napja van, bámész arccal hallgatta a jól ismert
309 1| gyerkõc segítségével, s úgy bámészkodik reá, mintha idegen volna.
310 3| utcán hevert, a falusiak bámulatára, akik vasvillásan lepték
311 4| ami történik, hogy dühe bámulatba veszett. Némiképp magához
312 4| föltette szemüvegét, s oly bámulattal kezdette vizsgálni sógorát,
313 4| nem tudják, távozzanak.~A bámuló csendõrtiszt magyarázatot
314 1| bivalos, a berobogó kocsikra bámulva.~Radnóthy nem is szûkölködött
315 4| egyszersmind elégtételt a méltatlan bánásmódért. Szóval Radnóthy nyakig
316 3| jelennek, hol büszkeségbõl, hol bánatból, hol bosszúságból, ez az
317 6| haragos lett volna, még bánatos sem volt, de az a buta érzéketlenség,
318 2| amely a beszéd folytán mély bánattá szelídült, s a végén keservesen
319 7| meg neki, hogy csak ezen bánkódtam utolsó órámban. Ó, én bolond
320 1| látni? Megelégedném én a bankóval is - nevetett a tiszttartó,
321 6| Nem kell tettetnem... nem bánom, vegyék el mindenemet. Nincs
322 4| kertészen elkövetett véres bántalom mint külön bûnvádi pör indult
323 2| nyugalmat. Mit ér, hogy ülõhelye bántatlanul áll a szószék közelében,
324 6| ezredesné, akit szörnyen bántott, hogy sógora hátat fordít
325 6| lassanként újra fölkeresik régi barátai. Adunk egyszer-egyszer bált
326 4| tábornokhoz, férje régi barátjához folyamodott, s fölkérte
327 3| most az ezredesnének, majd barátjainak, kétszer küldött el hetenként
328 5| Kahlenberger férjének egypár régi barátját is elhozta magával. A régi
329 5| elhozta magával. A régi barátok később elhozták nejeiket
330 7| fösvény, nem csinál semmit barátságból, ügyvédemnek mondja meg,
331 1| moraja mind hangosabban és barátságosabban köszöntötte; a kert fái
332 4| parasztságot! Mûveletlen, barbár ember! Ide jövök, megteszem
333 2| ehhez hasonló újságokat bárhányszor ismételték elõtte, mindig
334 4| császárhoz terjesztik föl, de bárhogy dûljön el a dolog - tette
335 2| évig aludt a Kaatskill-hegy barlangjában, s hazatérve nem ismert
336 3| neki egy kis pénzt küldeni.~Bármennyire örült, hogy gyermekeirõl
337 1| most odavárja neje.~De bármilyen erõs volt a felindulás,
338 5| nem képes elõhozni, mert bármirõl beszél Radnóthynak, veszekedés
339 6| tavasszal jegyzett el egy bárónõt; lejöttünkkor hallottuk
340 1| négy, úgynevezett tornyos bástyával büszkélkedett, magas emelete
341 4| kívánok mást, csak az igazság bátor védelmét. Érti az úr?~Az
342 3| járt. Mint a jó hadvezér, bátorítgatta csapatját, töltötte nekik
343 7| fél szegény levelet írni. Bátorítsa föl a méltóságos úr! Az
344 3| csendesedésének, és vigasztalni bátorkodott. Sokszor meg is vigasztalta.
345 5| haragos arcára, már elhagyta bátorsága, arra az áldozatra pedig
346 6| pöreimet végezhetném be, csak bátyád jöhetne vissza. Pedig visszajõ,
347 7| 7~Teltek a napok, beállott az õsz. A hanyatló természet
348 4| személyén esett sérelmet, s bebizonyítani törekedett, hogy a nemesség
349 3| magyar nemesembernek mindig Bécs volt a paradicsoma, a magyar
350 6| szobájába tántorgó atya erõsen becsapott.~Már dél felé járt az idõ,
351 3| tevén a legtöbb a jószág becsét, majd minden gazdagabb nemes
352 5| bécsi szobaleányát, mert becsmérli az ételeket, s egész grófnét
353 2| még meg sem vendégelhette becsületesen. Akaratlan és szüntelen
354 8| nem tarthatott, megromlott becsületességében, s csak arra volt gondja,
355 1| vendégszobája. Híven megõrizte a ház becsületét. A fészer ritkán volt idegen
356 2| szolgálatában, hogy megtanítja becsületre. Aztán sétált egyet, s eltévedt
357 5| szépségében, amelyet nem sokra becsültek, tûrni Radnóthy búskomor
358 7| megfordult a neszre, nézte a becsukódott ajtót; s várta a visszatérõ
359 6| némi gyöngédebb változatban becsúszott az a köztársalgásba is.
360 2| avagy újra csak tél-túl bedeszkázott padolaton mindjárt-mindjárt
361 1| fel. A pajták és istállók bedõlve vagy üresen ásítoznak egymásra,
362 1| hevert a földön, a fák pedig beégett derékkal sindevésztek.~Lesütötte
363 1| összetörték a kõcímert, beégették a kõrisfákat, földúlták
364 4| nemesember kúriája szent, oda beeshetik az esõ, szabadon járhat
365 8| fölforgattak, amit az idõ, befolyás és ügyvédi furfang építettek.
366 5| Bécsbe, leánya kikerülvén befolyása alól, újra hozzáédesedik,
367 4| tulajdonította ugyan az ezredesné befolyásának, de haragudott, hogy az
368 8| ezredesné és Kahlenberger befolyását; az egésznek veszélyesebb
369 5| deli, vitéz, mûvelt és nagy befolyású férfiút, a sógor úr kiszabadulását
370 6| kapitány istápolnák a dolgot befolyásukkal, ugyanezt kérte Radnóthy
371 8| Erzsi elszakított.~Ezzel befordult, elaludt, s többé föl sem
372 4| iratairól fölvétetett a Befund, s meghagyatott, hogy a
373 7| Félnek a pennámtól. De azért befûtöttem nekik; mindent megírtam
374 5| jól mondja Saphir:~Nicht beglückter Lieb’, ist eigen,~Schweigend
375 4| hogy biz õ lúdjai közül behajt kettõt a városba, ott megsütteti
376 3| másik a bútorokat akarta behordani, a harmadik fennen nyelvelt,
377 3| egyik béresét ünnepélyesen beikatta a visszafoglalt telekbe,
378 7| után, amely betegségnek is beillett, fölkelt, s délfelé újra
379 1| faalkotmányocskán holmi kis harangnak is beillõ csöngettyû, amely napjában
380 2| halálának napja nincs még beírva, hogy is írhatta volna be,
381 2| állapotban volt. Mindeniket bejárta napjában kétszer-háromszor,
382 2| ahova a családfõ híven bejegyezte a gyermekek születésének
383 4| el; megháborította a falu békéjét. A negyedik mind arról mesélt,
384 7| tudott egy szót is felelni. Bekergették, lepirongatták. Ha! ha!
385 8| mélyen hitte egy hét múlva bekövetkezendõ halálát, hogy a hét végén
386 6| asszonyok, akik minden városban belebolondultak. Aztán hogyan táncolt! A
387 6| fogok ellenkezni, ha te is beleegyezel.~- Megbolondult a sógor,
388 5| pénzbeli kárpótlásáról, ha beleegyezésével megy férjhez, s átok alatt
389 5| ünnepélyesen Erzsi kezét, ha beleegyezik jó, ha nem, akkor magával
390 2| megint elkezdte, hamar belefáradt, odaült pihenni íróasztalához,
391 5| fölvidult, de minthogy nagyon belejött már a boldogtalanságba,
392 8| lépést tartson a többivel, belekapaszkodott a gazdasszony ruhájába,
393 4| hogy megölje, aki elõször belép, azonban István elkapta
394 8| sötétben Istvánnak gondolva a belépõ Mányit.~Mányi nem mert szólani,
395 6| nap eseményeirõl. Radnóthy beléptére fölkeltek mindketten és
396 6| atyára senki sem gondolt, s beléptét sem vették észre. Legelõször
397 7| István! - nyögé Radnóthy belépve; gyertyáját elejtette, odalépett
398 4| hogy ez a kis béka mindenbe beleszól.~- Mit tudsz te ahhoz -
399 5| elfogták a csendőrök. Ebbe is beletelt egynéhány nap. Majdnem két
400 4| szabadon járhat a szél, beleüthet a villám, de ember fia nem
401 7| kibeszélni magokat. Néha belezavarodtak az évszámokba és nevekbe,
402 7| ajtója félig nyitva volt, s belölrõl az István nyögése s a kis
403 1| hiszi, hogy engem meglophat, belõlem csúfot ûzhet - folytatta
404 1| földszintes épület volt, belsõ udvar nélkül, de ha ennyiben
405 1| külsõ cselédeknek, egykor a belsõknek, kettõkor az uraknak. Rendesen
406 4| alatt; egyszersmind pedig bélyegtelen iratairól fölvétetett a
407 7| este lõn, midõn szerinte bemelegedett a szoba. Még egy pár hasábot
408 6| fogta vendégeit és egyenként bemutatta Radnóthynak, aki tisztelve
409 5| fiatal tiszt és hivatalnok is bemutattatá magát az ezredesnénél.~Ez
410 2| látta, de mintha hirtelen benépesülne a terem, több volna a vendég,
411 2| szemével lásson dolgai után. Benézett az istállóba, beszélt a
412 8| számtartó és lelkész, akik néha benéztek hozzá, kérték, hogy fogadjon
413 1| most alig billentik meg.~Benn az udvaron sem vár reá öröm.
414 1| lovak ügettek vígan, maga a bennülõ gazda is derült volt. Majd
415 6| Maholnap bizonyosan meglátogat bennünket. Az öreg Radnóthyt lassanként
416 1| idegen volna. Az ösvényeket benõtte a fû, a kocsiút porondját
417 3| Paraszt egyszerûségében annyi bensõséggel beszélt, oly mély hittel
418 2| jurátusával, neje többször benyitott hozzá, kérte, hogy feküdjék
419 5| rossz hírt eltitkolhassa, benyitotta az ajtót.~ ~
420 5| találkozás keserûsége oly erõs benyomást tett mindhármukra, hogy
421 6| számtartó végre megszólalt, s benyújtván egy nyaláb árjegyzéket,
422 2| rendet csinál, fölmondja a bérbe adott földeket, maga fog
423 3| amelyet adni-venni, cserélni‑berélni lehet. Azt karddal szerezték,
424 3| rézfokost villogtatott, a béresek vasvillával hadonásztak,
425 3| fog bánni, s miután egyik béresét ünnepélyesen beikatta a
426 1| sokszor a féleszû bivalos, a berobogó kocsikra bámulva.~Radnóthy
427 4| iszonyú dühbe jött, midõn a berohanó Istvántól megtudta, hogy
428 3| költségeket, a jószág újonnan beruházása pedig csak a kegyes óhajtások
429 7| jövedelem, sok kell a jószág beruházására, s a pör is fölös költséget
430 1| semmi jövedelem, mert a beruházásra kell fordítani mindent;
431 6| majdnem egy negyedóra, s már besötétült. Ekkor Radnóthy fölemelkedett
432 3| megtudhatnák a falusiak, besúghatnák a kertésznek; hajnalban
433 8| szélsõ szoba bolthajtása beszakadt.~- Ez is a halálomat jelenti -
434 8| koporsó beszögezéséhez fogtak, beszaladt a féleszû bivalos, és jelentette,
435 6| Kahlenberger, aki tüstént elmés beszédbe kezdett, amelyet egy egész
436 4| a csendõrtiszt habozását beszéde hatásának vélve. - Nem tudják,
437 7| A cigány herceg ekkor beszédembe vágott, s kikérte magának
438 7| állottam föl, s kezdtem beszédemet: „Tekintetes Karok és Rendek!
439 7| hosszabbak lőnek az esték, annál beszédesebbé vált. Ismételte amit tegnap
440 7| karszékén, megvidult és beszédessé vált.~- Emlékszel-e, István,
441 8| nélkül hallgatta a koporsó beszegzését, a lelkész imáját, a halotti
442 3| mélyen sóhajtottak reá. Ily beszélgetés alatt aztán szépen összebékéltek;
443 7| minden.~Úgy eltelt az idő ily beszélgetések közt, feledték a korán elhunyt
444 6| átkozódásaira, folytatta leányával a beszélgetést.~- Hát arra a halvány, szemérmes
445 1| Itt gyûlt össze esténként beszélgetni a cselédség színe: a szobalány,
446 7| hozzám. A múltkor keveset beszélhettünk. Most már egészséges vagyok.
447 7| sohase ellenkezzél vele, beszélj, ha szól, de sokat, nagyon
448 6| feléje, mintha utoljára beszélne vele. Megfogta kezét, ölébe
449 5| aztán azt hitte, hogy róla beszélnek, amikor nem beszéltek is
450 6| különben lehetetlen lesz beszélnie leendõ ipával. Az õrnagy
451 5| Ach! meine Elisabeth, mit beszélsz? Kahlenberger éppen úgy
452 6| Mindezt ugyan csak magok közt beszélték a vendégek, de némi gyöngédebb
453 8| okozta. Midõn éppen a koporsó beszögezéséhez fogtak, beszaladt a féleszû
454 7| bácsi - dadogta a kis Mányi, betakarva a beteget s megigazítva
455 2| belõle. Bár a forradalmat betegágyban élte át, s csak egypár hét
456 1| amióta ura kedvetlen és beteges, ritkán tudja és meri eltalálni
457 5| és migrént kapott. Erzsi beteggé sírta magát, s Radnóthy
458 6| sehová sem megy, s tovább is betegnek marad, ha mindjárt a legegészségesebb
459 5| fia újra visszaesett régi betegségébe, s bár az orvosok biztatása
460 8| akadályozni elfogatását, kétkedtek betegségében, s kiküldöttek érte. Ha
461 7| akarta elõkészíteni urát betegségére, s gondoskodni kívánt róla
462 7| gyöngélkedés után, amely betegségnek is beillett, fölkelt, s
463 1| aki a bakról mindegyre betekintett, és szólani szeretett volna,
464 3| majd minden gazdagabb nemes betelepítette nélkülözhetõbb curiális
465 7| kézcsók s néhány búcsúszó. Betelt utolsó vágya, és fájdalom
466 6| nemzetiség egyik fõ támaszát, a Bethlen Gábor fejedelem alapította
467 1| tornyocskái, roskatag födele, betört ablakai, penésztõl sárgazöld
468 6| Erzsikém.~- Du Unmensch! Egy betyárnak adni õt, az én Elisabethemet,
469 5| szónoklatot és fölterjesztést, betyároknak a kardos jurátusokat, vén
470 7| lábán, azonban habozott bevallani, mert félt, hogy nyugtalanságot
471 3| hadseregben szolgált, a háború bevégezte óta semmit sem hallott;
472 6| siettetni fogják az ügy bevégzését, lehet, hogy Radnóthyt még
473 5| veszekedés a vége, ami igen rossz bevezetés ily kényes természetû ügyhöz.
474 6| könnye hullott a papírra. A bevezetésben hazája és családja romlását
475 2| helyett háziszövettel volt bevonva, s annyi s oly sokféle szék
476 2| gomba termett,~A gombából Bezirker lett.~Ez volt az egyetlen
477 4| megtanítom én ezeket a pápaszemes Bezirkereket, hogy mi a curialista, mi
478 2| tisztviselõkrõl, az úgynevezett Bezirkerekrõl, különösen arról, aki a
479 2| protestáns egyház ily ajándék Bibliáján. Leült és forgatta a Bibliát,
480 2| megsántult zsõllyeszéke ide-oda biccent. A falakra sem nézhetett
481 1| elõtte a kalapot, s most alig billentik meg.~Benn az udvaron sem
482 5| Vaterland~Woran ich wurzelnd bin gebunden.~Ach, ez a Saphir
483 3| keletkezett. István elöl birkózott a kertésszel, a béres hátul
484 2| közmunkát sürgetõ falusi bírót kergette ki szobájából,
485 4| krajcárig pontosan kiszámított bírságot egzekúció terhe alatt fizesse
486 3| elcsapott tiszttartó nem bírta megmíveltetni, sõt még azt
487 3| lassan-lassan kénytelen lesz eladni birtoka nagy részét, s az õsi jószág
488 6| hogy semmit el ne adjon õsi birtokából, mert megfordulna sírjában,
489 3| gondolat pedig, hogy õsi birtokát idegen bitorolja, egészen
490 4| rajtok, hogy sohasem volt birtokuk. Ami az enyém, nem másé,
491 3| hogy õsi birtokát idegen bitorolja, egészen föllázította.~-
492 3| nemcsak azért, mert legtöbbet bitorolt, hanem azért is, hogy a
493 2| béresi méltóságáról, noha a bivalok száma csak egyetlenegyre
494 3| Radnóthy. - Azt akarja, hogy bivalokat fogassak hintómba? A számtartó
495 2| csengetés újra divatba jött. A bivalost letette törvénytelen béresi
496 4| vannak, maga igazítja, nincs bizalma az ügyvédekben. Búskomor
497 3| nem hagyja el, aki benne bízik, az Isten akkor szokta jóra
498 7| most vagyok elõször beteg, bizonyára utolszor is. Apám is így
499 8| ugyan a nyomozásban nem bizonyosodott reá, de azért az udvarház
500 3| örült, hogy gyermekeirõl bizonyost tudhat, mégis e levelek
|