1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
501 1| tartotta rá magát. A keze alá bízott kert egy egész kis tartomány
502 5| betegségébe, s bár az orvosok biztatása nem hiányzik, a veszély
503 4| még egyszer s a kerületi biztosnál és csendõrtisztnél is jobban
504 4| aki sokat veszekedik a biztossal és a csendõrtiszttel, alighanem
505 6| Nem. Azt is nagynénjére bízza. Bárcsak egy kissé búsult
506 5| lehet, sõt azon túl is. Bízzunk az Istenben!... Miért is
507 5| Nichts als die Thräne blieb!~s Karl mégis az oltárhoz
508 7| van, nagyságos báró úr, bocsásson meg, hogy elég gondolatlan
509 8| csendõrök, a mennyországba nem bocsátják be õket...~A kis Mányi letérdelt,
510 5| haszonbérlőjével alkuba bocsátkozzék, aki eddig is kölcsönözgetett
511 4| után kezességre szabadon bocsáttatott, s cselédjeivel együtt hazatért.
512 6| vigasz; valami érzéketlen bódulat, fásultság fogta el. Elõször
513 1| vitéz védelméért. Ott állott bódultan, mintha valaki arcul ütötte
514 2| régi alkotmányt s az õsök bölcsességét. Most sehol sem látott hiányt;
515 7| lágyan ringatták, mint a bölcső a gyermeket. Mindketten
516 5| hánytorgatni kezdte, hogy a börtönbõl kiszabadulását neki köszönheti,
517 4| megnyitották a lábadozó Radnóthy börtönét. Õ egészen egyébnek tulajdonította
518 8| megsértette, egypár évi börtönre ítéltetett. Az ügyvéd sikerrel
519 2| régi nagy asztagokat és boglyákat emlegette, amelyek sehol
520 1| pihent meg egy-egy újabb boglyán vagy aztagon; a hazatérõ
521 7| boldogság emlékeiből, ifjúkori bohóságaikra tértek. Radnóthy diák és
522 7| Hát jurátuskorában mennyi bohóságot ûztünk vele. Ejnye, no!
523 6| láttára. Itt fogtok lakni boldogan, mint én édesanyáddal. Négy
524 7| Kifogyván a dicsőség és boldogság emlékeiből, ifjúkori bohóságaikra
525 5| eldicsérték Saphirt, ábrándoztak a boldogságról, boldogtalanságról. Az ezredesné
526 5| kevéssé törte meg szívét a boldogtalan szerelem, mint kedvenc költőjéét.~
527 5| Erzsi nemegyszer - én sokkal boldogtalanabb vagyok, mint édes néném!
528 5| verseit. Szerencsére nagy boldogtalanságában éppen nem hervadt, folyvást
529 5| minthogy nagyon belejött már a boldogtalanságba, azért mégis egész nap sóhajtozott,
530 5| ábrándoztak a boldogságról, boldogtalanságról. Az ezredesné vigasztalta
531 7| főtörés után sem tudtak boldogulni, abban egyeztek meg, hogy
532 5| kardos jurátusokat, vén bolondoknak a tisztes táblabírákat;
533 7| eltemetteti, mint illik.~- Ne bolondozzék, István bácsi! Ugye csak
534 8| egyik elhagyott szélsõ szoba bolthajtása beszakadt.~- Ez is a halálomat
535 7| az esõ rútúl megviselte a bolthajtást, s itt-ott nagy foltokban
536 6| kapott a levélhez, s lassan bontotta föl. Olvasta, mind olvasta,
537 5| Kocsisa is majdnem pörbe bonyolította; ez ugyanis hozzászokott
538 2| is, hogy egyszer bizonyos bonyolult ügy miatt késõ éjig virrasztott
539 2| keríthették ide; a pamlag bõr helyett háziszövettel volt
540 1| veszett, s a tánc mámora a boréval egyesült. Fenn a teremben,
541 4| nagy szakállt? Legalább borotváltassa be az állánál, ahogy most
542 1| fizetett is értök elég borravalót, s ezt a méltóságos úr bizonyosan
543 7| természete.~- Ne hozzak egy pohár borsos meleg bort? Csak a hideg
544 7| embert - kiáltá az ágyra boruló kis Mányi folyvást zokogva.~-
545 6| aztán mindketten sikoltva borultak a pamlagra, mert egy iszonyú
546 8| ijedten Mányi, gazdája lábához borulva.~- Szegény kis Mányi, sajnálsz! -
547 4| hányták volna reá; hosszú borzas haja és szakálla még mogorvábbá
548 7| meleg bort? Csak a hideg borzongatja István bácsit. Hátha megkenné
549 4| édes papa, hallgasson, ne bosszantsa a jó nagynénit. Nem látja,
550 8| nemcsak átkozódott, hanem bosszúból azon éjjel az udvarházat
551 2| mindannyiszor visszasüllyedt bosszúságába és merengésébe, ami aztán
552 3| büszkeségbõl, hol bánatból, hol bosszúságból, ez az örökös tervezés,
553 2| nincs pénze. Ez több volt bosszúságnál, fájdalom volt, s még inkább
554 5| és leánya menyegzõje egy bõsz képpé olvadtak össze lelkén,
555 6| akiket Radnóthy maga ellen bõszített. Lehet, hogy ezek siettetni
556 2| mindjárt-mindjárt meg kelle botlania, s ha leült, kedves, de
557 8| Megint a féleszû bivalos botránkoztatta meg a népséget, nagyot kurjantván
558 6| kis intermezzo nem adott botrányra alkalmat, s az öregúr mérsékelte
559 3| tornácon legyen, adjon nekik bõven pálinkát, a számtartó is
560 6| elkezdték bámulni a házigazda bozontos õsz haját, szakállát, különös
561 3| Egész elemében volt, megyei brachium vezetõjének képzelte magát,
562 7| halálát a kézcsók s néhány búcsúszó. Betelt utolsó vágya, és
563 7| hal meg holnap reggelig. Búcsúzatlanul váljunk-e el? Jól mondotta
564 8| a harmadik a sírboltnál búcsúztatja el a világtól. A marosvásárhelyi
565 6| fölkelteni?” - „Hát hogy búcsúzzék el a kisasszony, messze
566 1| aztán elcsapni. Nem oda Buda! Más idõben élünk, nincs
567 2| derék magyar nemes volt, aki büszkébb õseire, mint kiváltságaira,
568 1| úgynevezett tornyos bástyával büszkélkedett, magas emelete majdnem kettõsnek
569 2| szentesítõ erejû. Így a büszkeség, kegyelet s gyöngédség ez
570 3| múltnak és jelennek, hol büszkeségbõl, hol bánatból, hol bosszúságból,
571 4| térvén, megvetéssel vegyes büszkeséggel szemlélte, hogy veszik ki
572 6| szólj, édes Erzsikém?~- Egy bújdosó, egy földönfutó felesége
573 6| tudományát, de azért folyvást bújja otthon könyveit. Atyjának
574 1| meg sem állhatva, orrára bukott. Radnóthy elfordult, s meg
575 4| törvényességét, ami aztán mint újabb bûn jegyzõkönyvbe vétetett.
576 8| embert. Radnóthy ez újabb bûne felújította régi bûneit,
577 4| kardját hozta falura, s így bûnösebb, Kolozsvárott is nyomozást
578 4| véres bántalom mint külön bûnvádi pör indult folyamatba, de
579 7| ereje hozzá; csak elfordult búsan, s e szavakat rebegte: -
580 5| mindent, amivel õt annyira búsítja. Haldokló és gyógyuló fia,
581 3| kézzel jött vissza, hogy búsítsa urát, és szidalmat nyerjen
582 2| ki szobájából, vagy pedig búskomoly mélájába süllyedt, s napokig
583 2| helyett még ingerlékenyebbé és búskomorabbá tették. Csak akkor derült
584 5| mélyebben merült elõbbi búskomorságába, s csak irataival foglalkozott.
585 1| hallgat, s nem zavarja ura búskomorságát, aki már talán el is feledte,
586 1| villog ugyan, de némi haragos búskomorságban. Bajusza sincs kipödörve,
587 8| Erzsike elszakította. Ne búsulj, Mányi, ha meghalok is,
588 3| hangzott:~Kedves papa! Sokat búsultam szegény mama halálán - papát
589 2| elérzékenyülve vizsgálta kedves bútorainak maradványait, megszemlélt
590 2| szabású nemeseinknél, minden bútornak megvan a maga jelentõsége,
591 1| paradicsom. Az elrabolt bútorokból is sokat visszaszerzett,
592 3| gazembert feleségestül, bútorostul, gyermekestül - folytatá
593 5| jószág idegen kézre jut. Búval és haraggal telt el. Leányára
594 2| családi Bibliát, amelyet a buzgó I. Rákóczi György fejedelem
595 6| összefogván kezét, imádkozott, buzgón, hosszan; nem vette észre
596 4| dologra, de szíve legmélyébõl buzgott föl.~Megmagyarázta a régi
597 3| mellékelt a levélhez egy kis cédulát, amely így hangzott:~Kedves
598 6| Maga sem tudta, mit csinál, cél nélkül nézett ide‑oda; nézte
599 5| lefizetni. S ím, utazása célját nem képes elõhozni, mert
600 3| lelövi, mint a kutyát, s célozgatni kezdett. Legelõször a darabont
601 2| amelyekbõl jurátus korában cenzúrára készült, s a családi Bibliát,
602 3| a törvényt, azért tettem cenzúrát Marosvásárhelyt a királyi
603 3| elbolondíthatta nagynénje, az a cicomás teremtés, aki vénségére
604 5| kofaságnak nevezte a sok cifra szónoklatot és fölterjesztést,
605 4| s útias pongyolájában is cifrán és tetszelgõn. Sehogy sem
606 2| álmodott, kinn a tornácon cigányok húzták, a régi jó szokás
607 4| lyukba teszik, mint Marci cigányt, száraz kenyeret és vizet
608 2| amelyek valóságos hírlapi cikkek, s kivált azt a sok új szót,
609 2| Washington tábornok; víg cimborái felõl is hiába kérdezõsködött,
610 3| számtartó uram pedig ne cimboráljon az én ellenségem embereivel.~
611 8| posztóval vonták be, s festett címereket szögeztek a koporsó födelére.
612 3| feltûnt neki, hogy többé nem címezik alispánnak, s a prédikátumot
613 4| öntötte, s midõn lepecsételte, címezte s a postára küldötte, enyhülten
614 3| kapott kettõt‑hármat, illõen címezve; mindig a papírvágó ollóval
615 2| megnyílt, mint régen, a címlap elõtti tiszta papír is megvolt,
616 3| tízet, eltévedtek a rossz címzés miatt, mert õk nem laktak
617 1| egymást átvágó ösvények cirádáival. Egyik egyenesen sietett
618 8| civilizált. A reform és a civilizáció miatt egypár év alatt alkalmasint
619 8| folytatta a reformot és civilizációt. Egyébiránt a français-t
620 8| reformálni akarta a jószágot és civilizálni a falut. A curiális telkekre
621 8| jószágigazgatójával mindent reformált, civilizált. A reform és a civilizáció
622 4| Werbõczyt, az Approbata és Compilata Constitutiót, Pragmatica
623 4| az Approbata és Compilata Constitutiót, Pragmatica Sanctiót; az
624 4| az alkotmányt. Idézte a Corpus Jurist, Werbõczyt, az Approbata
625 6| lármáját, sem a kiskutya csaholásait, sem a szobaleány sürgetését.
626 3| szerezték, az szent dolog, az a családé, nem egy emberé. Úgy adom
627 2| papír is megvolt, ahova a családfõ híven bejegyezte a gyermekek
628 2| késõbb szállították ki a családiba, nem is tudja, mikor, õ
629 1| foglalt helyet, hasonlóan családjához, mely se a mágnásokhoz,
630 2| a levegõbe. Látni vélte családját, vendégeit, akik hajdan
631 8| telkekre néhány württembergi családot telepített, amelyek többe
632 2| ringatja, költi, ide-oda csalja, szeme közé nevet, s otthagyja
633 7| István kéri, aki sohasem csalta meg, aki mindig javát akarta.~
634 2| távollétét felhasználva, csalta-lopta, s mindezt még meg is akarja
635 3| annyi politikai és családi csapás, és jószága régi állapotjában
636 2| isten õrizze meg õket a sors csapásaitól, jobban, mint apjokat -,
637 3| vezérek állottak még az egész csapatból, de ezek támadás helyett
638 3| jó hadvezér, bátorítgatta csapatját, töltötte nekik a pálinkáspoharakat,
639 3| rohamra, szívére kötvén a csapatnak, hogy a puskától ne féljenek,
640 1| jobbágyembertõl, akik levett kalappal, csapatonként sorjáztak fel a méltóságos
641 1| s hol jobbra, hol balra csapja, amint a rosszkedve hozza
642 1| föld, csengett a levegõ, csapongott a szív, s a vénülõ ház kivilágított
643 5| Radnóthy öklével az asztalra csapott, hogy neki azt az embert
644 6| Istenem, mily szépen jártad a csárdást a fõispán fiával! Szegény
645 4| csendõrtiszt nem meri eldönteni, a császárhoz terjesztik föl, de bárhogy
646 2| képviselõ, a másik valamelyik csatában esett el, a harmadiknak
647 1| viharzott el, s Erdély iszonyú csaták- és pusztításoknak volt a
648 2| nemigen látogathatták; egyik a csatatéren maradt, másik fogságban
649 3| tartalékcsapatul hozzájuk csatlakozott a gazdasszony és a kis sánta
650 7| A szeretet és fájdalom csatolta õket össze, s megható gyöngédség
651 6| pamlagra, mert egy iszonyú csattanás hangzott, az ajtó csattanása,
652 6| csattanás hangzott, az ajtó csattanása, amelyet a szobájába tántorgó
653 1| már valamit a jószágra, csekély összeget ugyan, mert neki
654 3| Radnóthy fölfegyverezte cselédeit, kard és puska hiányában,
655 1| megszólalt: tizenkettõkor a külsõ cselédeknek, egykor a belsõknek, kettõkor
656 5| Az uraságok versengése a cselédekre is kihatott. István egypárszor
657 1| s meg nem dicsérte a hû cselédet, tekintélyének e vitéz védelméért.
658 3| földesúrnak, vagy rendes cselédi szolgálatot tettek, vagy
659 4| szabadon bocsáttatott, s cselédjeivel együtt hazatért. Azonban
660 1| olyan jólesett a szó, mint cselédjének.~Azalatt István huszár leszállott,
661 1| esténként beszélgetni a cselédség színe: a szobalány, az inasok,
662 3| tudná verni az összes udvari cselédségét. Az asszonyok a kertésznét
663 2| pártharcok és ellenségeinek cselszövényei, rágalmai; a férji és szülõi
664 3| levelet, a cseléd örült ura csendesedésének, és vigasztalni bátorkodott.
665 3| elismeri felsõségét, és csendesen viseli magát. Beszédet tartott
666 3| dühöngött. Késõbb, midõn csendesülni kezdett, a számtartó újra
667 4| törvényszékhez utasíttatott. A csendháborítás, erõszak s a kertészen elkövetett
668 4| egyebet kertészemmel? Erõszak, csendháborítás-e ez? Õk az erõszakosak, õk
669 4| Õk az erõszakosak, õk a csendháborítók, akik fölforgatták a vármegyét,
670 4| Néhány óra múlva számos csendõr érkezett a faluba. A jegyzõ
671 4| rejtett fegyver ügyét a csendõrség nyomozta, de megakadt benne,
672 4| továbbá utasítsa, segélje a csendõrtisztet az erõszakoskodók, közcsendháborítók
673 4| méltósággal mutatta ki a csendõrtisztnek maga mellett az ülést, mintha
674 4| a kerületi biztosnál és csendõrtisztnél is jobban kivallatták. Egyik
675 4| veszekedik a biztossal és a csendõrtiszttel, alighanem örökös tömlöcre
676 2| volna a vendég, poharak csendülnének, felköszöntések hangzanának,
677 1| kolompja mint szíves „jó estét” csendült fülébe; a hunyó nap csak
678 2| gazdasszonykodnia. A háromszori csengetés újra divatba jött. A bivalost
679 1| Rendesen a kis sánta Mányi csengetett, egy nyomorék árva lány,
680 1| vacsorára szólalt meg a csengettyû, kezdett ébredezni - a kis
681 1| faluból, még a konyhaépület csengettyûjét is megkerítette, fizetett
682 1| hallgatta, mint a gyermek a csengõ játékszert -, ó, az ismerõs
683 3| ház, amelyet adni-venni, cserélni‑berélni lehet. Azt karddal
684 1| gyepkarikák váltakoznak szanaszét, cserepekbe ültetett virágok nyílnak
685 4| a lányt az idegen nyelvû csevegés. Erõs fölindulása egy könnybe
686 5| öltözködjön, fölhagyjon a német csevegéssel, s ne fogja nénje pártját.
687 5| Erzsinek a francia és német csevegést, különben kitépi nyelvét;
688 6| ahol a kis fecskék vígan csevegik körül anyjokat, és sóhajtott;
689 5| elkezdtek egymással németül csevegni. Ez utóbbi, minthogy mindennap
690 1| méltóságod: megkárosítani, pénzt csikarni rajtam, aztán elcsapni.
691 2| amelynek megrozsdásodott sarka csikordulva ríja: „Fáj, fáj!” Máskor
692 7| erõs fagy lesz holnap, csikorog a templom kakasa, száraz
693 1| az istállóba futott, s a csikóskertbe veszett el; a harmadik meg-megbújva
694 3| ostromlandó házhoz, annál inkább csillapult vérszomja. A bivalos arra
695 2| sarkú ajtóival, az összetört csillár lecsüngõ vasát, a kapcsos
696 7| feszesebben álljon. Hát rajta a csillogó fényes gombok! Most is megvan,
697 1| méltóságos úr, felesége csináljon jó vacsorát, a szomszéd
698 4| kardból is mily nagy dolgot csinálnak. Képzelhetni-e kard nélküli
699 4| hirtelenében nem tudott mit csinálni. Atyjának merõn rászegzett,
700 3| a hintó romlik? Tüstént csináltassa meg a kocsiszínt, a kis
701 7| hogy egy szép sírkövet csináltassak Gézának. Ott nyugszik szegény
702 6| lovat veszek, s új hintót csináltatok menyegzõd napjára. Nem lesz
703 7| méltóságos uram? Hiszen akkor csináltatta volt nekem azt a szép új
704 3| a télen sok báliruhát csináltattam -, aztán tavaszira és nyárira
705 6| emlékeznél, hiszen új ruhát is csináltattunk neked, még rózsaszín ruhát?
706 6| Nem lesz az egész megyében csinosabb menyecske, mint az én kis
707 5| Az ezredesné rendezett, csinosított, s bocsánatot kért a vendégektől,
708 2| visszavarázsolni a régi kényelmet, csínt és nyugalmat. Félbehagyta,
709 4| pusztulásnak indul. A gazdasszony csipõjére tette kezét és kérdezte,
710 3| asszonynak való dolog - csitítá, és tolta be feleségét a
711 8| rendetlenül; felemáson húzta föl csizmáját, visszásan öltötte magára
712 8| egypár év alatt alkalmasint csõd alá kerül, ha az ezredesné
713 1| pusztításoknak volt a színhelye. Nem csoda, ha 1850 kora tavaszán alig
714 4| vizsgálni sógorát, mint valami csodaállatot.~Radnóthy megfordult és
715 6| elolvasta a levelet, s éppen oly csodálatosan nézett a tornáchoz közeledõ
716 6| reggel a postára ment. Oly csodálatosnak tetszett neki a mély csend,
717 6| fölkiáltással fejezte ki csodálkozását. A kerületi hivatalnok mind
718 1| néhány forintot. Dejszen nem csodálkozom; méltóságod most érkezik,
719 6| szólott semmit. A lelkész csodálkozva távozott el. Radnóthy hosszan
720 8| nyer. Most már nem félt a csõdtõl, s tovább folytatta a reformot
721 6| idejönni soha ‑ mondá Radnóthy csöndesen. - Te itt maradsz velem.~-
722 4| szóhoz jutni. Végre is az csöndesítette le, hogy kibeszélte magát,
723 8| megszakítsa az irtóztató csöndet; amikor gondolkozni, emlékezni,
724 6| adta el, az õsi örökség csonkítatlan megvan, hacsak a Bezirkerek
725 5| szállandó ősi örökséget nem csonkíthatja meg. Csak Erzsi szenved
726 6| Bezirkerek önkénye meg nem csonkítja. Elmondta, hogy az anyai
727 1| Itt hasalt vagy kapkodott csontok után a nagy komondor, amelyet,
728 1| kõrisfákat, földúlták jószágát. Csordultig telt keserûségének pohara,
729 4| hitelre. Mindnyájan kétkedve csóválták fejöket, a jegyzõ pedig
730 4| szobájába léptek.~- Ejnye, csúf ember, hát így kell fogadni
731 3| utcára vessétek ki, a világ csúfjára. Aki legelõször kiveti,
732 5| hórihorgas legényét, mert csúfolkodni mert hegyes bajuszával,
733 6| szólani hozzám, vuklimmal csúfolódni, a kiskutyám lábát eltörni!
734 7| báró, akit cigány hercegnek csúfoltak. Mennyi badarságot beszélt
735 3| jobbágyaimmal szereztem vissza, csúfosan elvervén szomszédom embereit?
736 1| engem meglophat, belõlem csúfot ûzhet - folytatta Radnóthy,
737 2| tulajdonképpen miért jött. A csûrben mind azokat a régi nagy
738 1| gazdatiszti lakba, s onnan a csûrnek fordult; a másik az istállóba
739 1| üresen ásítoznak egymásra, a csûröskert is puszta, a kerítés meg
740 6| komondort, amely hízelegve csúszott lábához, és fölkiáltott,
741 7| valami, nem szeretném, ha cudarul temetnének el. Élni - arra
742 2| szelence sincs a háznál, ott a cukor a pirított kenyér mellett.
743 4| Bezirkereket, hogy mi a curialista, mi a tulajdon szentsége.
744 3| Induljunk tüstént, admoneálja curialistáimat, a maga módja szerint, egész
745 6| ezredesnét, hogy a Radnóthy curialistáit illetõ pör néhány hét alatt
746 3| Radnóthynak számos ily curialistája volt, különösen az oláhok
747 3| egyszersmind, hogy mindenik curialistájával így fog bánni, s miután
748 3| s viszonyok szerint hol curialistáknak, hol hurubásoknak neveztettek.
749 3| kiveti, az lesz helyette curialistám.~- Dejszen megkeserüli ezt
750 3| a régi maradt. A legtöbb curialistának nem férvén fejébe, hogy
751 7| megcsömörlött, István bácsi - dadogta a kis Mányi, betakarva a
752 7| hanem barátja, rokona, dajkája. A szeretet és fájdalom
753 3| érkezem -, megyek egy soirée dansante-ba - ott lesz Kahlenberger
754 2| kötelezvényeket. Összeszaggatott darabjokra sem talált, mégis mind kereste,
755 3| is tudott valamit, ami a darabontot nagy félelembe ejté. Maga
756 6| atya erõsen becsapott.~Már dél felé járt az idõ, midõn
757 7| is beillett, fölkelt, s délfelé újra elfoglalta karszékét
758 5| ily derék embert, soha ily deli, vitéz, mûvelt és nagy befolyású
759 7| szólhatott, elérzékenyült, egész délig írta azt a néhány sort,
760 2| szíve eltelt keserûséggel.~Délutánjait nagyrészt a tornácon töltötte.
761 2| egészen, egyszer került a demokrácia kezébe, s ím örökre elveszett.~
762 2| Rögeszméjévé lõn, hogy a demokráciai eszmék tették semmivé a
763 6| sohasem fogyott ki, Weber Demokritosz-át majdnem könyv nélkül tudta,
764 2| szürkületben nyugtalanul repdesõ denevéreket. Amint sötétült, s megkondult
765 8| tudó árva, aki alig ért derekáig, s csak a majorság õrzéséhez
766 1| földön, a fák pedig beégett derékkal sindevésztek.~Lesütötte
767 7| jurátus Marosvásárhelyt. Diákkorában egyszer aludt a leckén,
768 8| világtól. A marosvásárhelyi diákság reggeltõl estig készült
769 3| földemmel kikerekíteni az õ dibdáb földjeit - semmi sem lesz
770 1| történeti nevezetességgel dicsekedtek, amennyiben Apafi, erdélyi
771 4| álljon be Bezirkernek, ha úgy dicséri az ezredesnét, vegye feleségül.
772 1| Radnóthy elfordult, s meg nem dicsérte a hû cselédet, tekintélyének
773 5| vendégek mosolyogtak, s dicsérték a romladozó udvarház regényességét,
774 7| mint tegnap.~Kifogyván a dicsőség és boldogság emlékeiből,
775 7| mindent.~Örömest emlegette dicsősége e napjait, s Istvánban részvevő
776 2| nemzet, azaz a nemesség örök dicsõségét.~- A nemesség szerzette
777 4| Szeretném tudni, melyik diétán hozták, melyik közgyûlésen
778 8| öltöztetve nyújtóztatták ki diófa koporsójában, amelyet magas
779 1| kékesfehérre festett kis filegorja díszeleg itt, elevenzöld gyepkarikák
780 1| ültetett akác- és ecetfákat disznók turkálták fel. A pajták
781 1| méltóságos volt, így, erdélyi divat szerint, kisebb a nagyságosnál
782 2| háromszori csengetés újra divatba jött. A bivalost letette
783 5| gyõzték eléggé nézni, s divatos drága ruháit talán irigyelték
784 3| akkor az ember a földre dobban, kutya baja sem lesz, s
785 2| Máskor egyhangú „kip-kop” dobogások hallszanak, amelyeket egy-egy
786 5| dobogott szívem, mind azt dobogta:~Doch hab’, ich noch ein
787 6| az egzekúció, üssék meg a dobot, licitáljanak tetszésök
788 5| szívem, mind azt dobogta:~Doch hab’, ich noch ein Vaterland,~
789 3| a számtartó, dorongjával döfölve a kerítést. ‑ Nem hitt nekem
790 5| István egypárszor jól oldalba döfte az ezredesné hórihorgas
791 3| hogy emberére talált a dölyfös kertész; a negyedik esküvel
792 2| fel sebeit, s reá akarják dönteni a házat koporsóul. Hánykódásai
793 7| ragaszkodást olvasott, a dörmögõ hang, az elmúlt idõk egyetlen
794 7| Ej, uram, tréfaság! - dörmögte István.~- De az nem volt
795 2| vakolat vagy tégladarab; majd dörömbölni kezd, s kinyit egy ablakot
796 7| volna még abból a régi jó dohányból. István mindig tartogatott
797 2| hajdan, saját szemével lásson dolgai után. Benézett az istállóba,
798 2| idõket, a vármegye, az ország dolgait és szívökbõl elkeseredtek.
799 4| õrizd a ludakat, ez a te dolgod.~A faluban szintén sokat
800 7| az Isten akárhova tegye dolgodat - s lelkéből nevetett, hogy
801 5| megparancsolta, hogy lásson a házi dolgok után, s úgy elfelejtse Kahlenbergert,
802 1| udvarháznál régibb és nagyobb dolgokat is megviselt vagy elpusztított.
803 1| szolgálók, nem ülték körül dolgosok a malomkõasztalt a tiszttartó
804 5| folyamodványain, ügyei védelmén sem dolgozhatott a régi eréllyel. A költségek
805 2| szidalmazta, hogy oly drágáért dolgoznak, holott hajdan mint jobbágyoknak
806 2| jobbágyoknak ingyen kellett dolgozniok. A kertben legtöbbet a beomlott
807 3| tulajdonképp nem voltak azok. A dolgozó kéz száma tevén a legtöbb
808 4| ezt a sok írást, értetek dolgozom éjjel-nappal... Erzsike,
809 4| Újra nekiült írni, újonnan dolgozta ügyei védelmét. Az ívek
810 3| nemesi volt. Napszámban dolgoztak a földesúrnak, vagy rendes
811 4| cselédeket, ha van mibõl, dolgoztasson, ha van kivel, õ bizony
812 6| kikérdezik, ami nagyon ártana a dolognak, mert talán nem mérsékelné
813 4| szorosan nem tartozott a dologra, de szíve legmélyébõl buzgott
814 1| tekintetesnél.~Az udvarház magas dombon emelkedett. Onnan uralkodott
815 1| galambbúgos kaputól fel a dombra, az udvarházig.~- Csak annyi
816 7| mondá neki, de ha kiült domine, hát feleljen.” Ha! ha!
817 3| panaszoljanak, pöröljenek, õk extra dominium, nekik nincs igazok. Ügyvédem
818 6| játszotta a fõszerepet, az ezred Don Juanja, akit társai famoser
819 7| s Istvánt csak egyszer dorgálta meg a régi haraggal, midõn
820 3| belõle - mondá a számtartó, dorongjával döfölve a kerítést. ‑ Nem
821 3| kénytelenséggel emelvén egy dorongot. A konyhaépületnél tartalékcsapatul
822 2| gyöngédség ez emlékei annál drágábbak lesznek, minél inkább vénül
823 2| rendesen szidalmazta, hogy oly drágáért dolgoznak, holott hajdan
824 6| hogy az anyai rész, amely drágaságban, pénzben és kötelezvényben
825 2| Kolozsvárról egy meglehetõs drágát, aki gazdasszony cím alatt
826 6| mint az én kis Erzsikém.~- Du Unmensch! Egy betyárnak
827 6| enyelegve repülnek szét a dúcos kapuról, és mormolt valamit
828 7| alispánom!~felelt István dudorászva.~- Úgy, úgy; te jobban emlékszel
829 4| tartotta, ami történik, hogy dühe bámulatba veszett. Némiképp
830 1| komondor, amelyet, hogy meg ne dühödjék, folyóvíz nevére, Marosnak
831 6| harapdálta Radnóthyt.~Radnóthy dühvel ugrott föl, azonban nem
832 5| a rongált tornyocskákat, düledező kéményeket, roskatag fedelet,
833 1| eszébe juttatják az udvarház düledezõ kéményei, rongált tornyocskái,
834 6| csak szegény férjem, tudom, duellumra hívná e sértésért, megszúrná,
835 3| Szóval, az egész hadjárat dugába dûl, ha a véletlen nem segít.~-
836 1| a kõ-Neptun elõtt, be is dugdosták orrát fûvel vagy szösszel.
837 4| vagy a kis sánta Mányi dugta volt el a dúlás idejében,
838 3| az egész hadjárat dugába dûl, ha a véletlen nem segít.~-
839 4| sánta Mányi dugta volt el a dúlás idejében, s minthogy gyanakodott,
840 4| terjesztik föl, de bárhogy dûljön el a dolog - tette hozzá
841 3| kipusztításakor egy kézre játszott a dúló népcsoporttal, s a gazdasszonnyal
842 8| Istvánban utolsó támasza dûlt ki, és semmi sem maradt,
843 2| hiszen saját oláh jobbágyai dúlták fel udvarházát, akikkel
844 7| megszokott arc, amelynek durva vonásain mindig csak ragaszkodást
845 6| kisasszonnyal? - kérdé még durvábban.~- Mikor elõállott a kocsi,
846 6| Mi bajod? - kérdé tõle durván.~A kislány úgy megijedt,
847 1| magyar kert volt, amely dúsan megáldva a természettõl,
848 1| Elpusztuljon udvaromból még ma, ebben a pillanatban.~- Ugyan,
849 8| szükséget szenvedett. Az ebédek rosszabbak lettek, fölbomlott
850 2| nagy-fáradtan tért haza ebédelni, szentül hivén, hogy egyet‑
851 2| nyugodni. A nagy, de üres ebédlõ kongott; tisztán kivehette
852 8| készült a nagy harmóniára. Az ebédlõt fekete posztóval vonták
853 7| varrd meg, ahol elszakadt. Ebédnél köss eléje asztalkendõt,
854 7| István megemlékezett a nagy ebédre, amelyre ő hívta meg a vendégeket;
855 5| el-elkésett a reggeli- vagy ebédtõl, kevés kedvet mutatott a
856 1| meg a csengettyû, kezdett ébredezni - a kis Mányi húzta, s egész
857 7| lefekszünk, s reggelre vidáman ébredünk.~Vette a gyertyát, s István
858 2| órákig elhallgatta e hangokat ébren s félálomban. Úgy rémlett
859 2| jobban kifárasztotta az ébrenlétnél.~ ~
860 1| mindig füstölgõ kéményével, ecetesüvegekkel megrakott tornáccal s léces
861 6| lakni boldogan, mint én édesanyáddal. Négy lovat veszek, s új
862 4| egy országos imposztorral. Égbekiáltó igazságtalanság, hallatlan
863 8| Kahlenberger befolyását; az egésznek veszélyesebb oldala már-már
864 7| beszélhettünk. Most már egészséges vagyok. Hanem azt csak neki
865 2| hogy feküdjék le, ne rontsa egészségét, holnap is nap; szóból szó
866 5| nem hervadt, folyvást jó egészségnek örvendett, s oly kevéssé
867 4| kívül alig érdekelte valami. Égette a gyalázat, s magánsérelme
868 3| ihogjon-vihogjon valami Eggerbergerrel. - Még azt sem írja, hogy
869 7| vaskanállal meg-megütögette az égõ vörös szenet. Már akkor
870 3| miáltal a jobb- és balszárny egyaránt zavarba jött, mert a többiek
871 8| reformot és civilizációt. Egyébiránt a français-t más is járja
872 4| Radnóthy börtönét. Õ egészen egyébnek tulajdonította e kedvezõ
873 1| molnár malma zúgását. Egészen egyébre gondolt.~Vizsgálta a házõrzõ
874 8| Nem is beszélt Mányival egyébrõl, mint feleségérõl és Istvánról.
875 3| élesített, a darabont egy kaszát egyenesített ki. Maga Radnóthy kardot
876 6| karon fogta vendégeit és egyenként bemutatta Radnóthynak, aki
877 8| nemesi birtok és személy egyenlõségét, hogy lehetetlennek tartotta,
878 2| alatt rendesen elkomorult, egyes-egyedül ülvén a nagy, kongó ebédlõben
879 1| a tánc mámora a boréval egyesült. Fenn a teremben, kinn a
880 3| foglalatoskodtak. A kis Mányi megismert egyet-mást, ami az udvarházból raboltatott
881 2| noha a bivalok száma csak egyetlenegyre apadt. Hozzákezdett udvarháza
882 5| s még mindig késik, csak egyetlenegyszer írt a néninek, akkor is
883 3| keserítették. Most is alig egyezett belé az erdõ eladásába,
884 5| összekeljenek, s ha atyja akkor sem egyezik bele, nem lesz nagy baj,
885 7| tudtak boldogulni, abban egyeztek meg, hogy így jár az ember,
886 2| ríja: „Fáj, fáj!” Máskor egyhangú „kip-kop” dobogások hallszanak,
887 2| láthatni némely protestáns egyház ily ajándék Bibliáján. Leült
888 7| a népség eloszlott, s az egyházfi ajtót zár. Engedelmeskedett
889 2| ember vagy nyomtatvány; egyik-másik vendégétõl tudta meg, hogy
890 2| két politikai nagy párt egyikéhez sem, amelyek egy századnegyed
891 6| melyikhez tartozik. Hol egyikre, hol másikra nézett, és
892 5| alakjai között lebegett lelke, egyiktõl a másikhoz, s nem tudott
893 1| szívét emésztette, arca egykedvûen komor maradt. Nem akarta,
894 1| sikoltoztak, a sürgõ cselédek egymásba ütköztek. A kurjantás riadó
895 7| udvarház oly jól illettek egymáshoz. A szél nemcsak a fák száraz
896 7| boldog új esztendõt kívántunk egymásnak. Ha te lefekszel, ki fog
897 2| összetörve és széthányva hevert egymáson, itt mindent elváltoztatott
898 5| csendőrök. Ebbe is beletelt egynéhány nap. Majdnem két hét múlva
899 5| sógor úr kiszabadulását is egyrészt neki lehet köszönni. Radnóthy
900 6| fölkeresik régi barátai. Adunk egyszer-egyszer bált is. Újra táncolhatsz
901 4| találta föl benne a régi egyszerû Erzsikét, az õ kedves lányát,
902 3| is vigasztalta. Paraszt egyszerûségében annyi bensõséggel beszélt,
903 5| egy kapitány az udvarlója. Egyszóval nagyon rosszul ütött ki
904 8| tudott beszélni vele a kis együgyû lyányka? Emlegette a boldogult
905 6| nap múlva be nem fizeti, egzekválni fognak.~- Hadd egzekválják.
906 3| sem válnának szégyenére. Ehelyett egy nagy darab határszéli
907 3| ellenezte? Soha. Inkább éhen halok meg. Bezzeg szeretné
908 5| Nicht beglückter Lieb’, ist eigen,~Schweigend lieben, liebend
909 7| rászedhette a jó öreget.~- Ej, uram, tréfaság! - dörmögte
910 6| a terhes út és izgalmas éj után, s fáradtabbnak érezte
911 1| megifjodva tekintett ki az éjbe, messze hirdetve a környéknek,
912 1| mindent a fellázadt oláhság; õ éjet, napot összetett, futott,
913 7| jókor lefekünni. Hajdan éjfélig mulattunk ilyenkor, s mikor
914 2| bonyolult ügy miatt késõ éjig virrasztott itt jurátusával,
915 4| írást, értetek dolgozom éjjel-nappal... Erzsike, kedves leányom,
916 2| Reggelenként nemegyszer kapott az éjjeliasztalhoz ezüstcsengettyûje után,
917 7| határozták, hogy már késő az éjszaka, ideje volna lefeküdni,
918 7| Hogyisne? Hiszen ma szilveszter éjszakája van. Ki látta ily jókor
919 7| nyugtalanságot okoz, s elrontja ura éjszakáját.~- Engedelmet kérek, rosszul
920 3| 3~Az ily éjszakákra virradó reggelek voltak
921 8| föl az ételt, s néha el is ejtette a forró tálat. Radnóthy
922 7| épület, mintegy kérdve: él-e még öreg gazdája.~Még élt.
923 4| kis sánta Mányi jajgatva s el-elbukva fut kocsija után a falu
924 5| Erzsi sokáig öltözködött, el-elkésett a reggeli- vagy ebédtõl,
925 8| a múlt napok fáradalmai, el-elmaradozott a koporsótól, s hogy lépést
926 2| aztán nagyot sóhajtott, s el-elmormolta fogai közt:~Galiciát kisöpörték,~
927 7| mellé, hallgatta beszédét, s el-elmosolyodott, ha a régi jó idõbõl egy-egy
928 8| vagy igen sokat evett, el-elvesztette étvágyát, s napról napra
929 3| alig egyezett belé az erdõ eladásába, már megbánta, más tervet
930 7| István, s ha megszorulunk, eladjuk az erdõt, a földet; nincs
931 3| lesz ezután: leánya már eladó, fia egész ember, sógorasszonya
932 7| Igaz, nincs pénz. Amit az eladott jószágból kaptam, azzal
933 1| bámulni, a gyerekek órákig elállingáltak a kõ-Neptun elõtt, be is
934 2| mert kerülte az álom, de ha elálmosodott is nem könnyen aludt el,
935 7| mondott neki, hogy hamarább elaludjék. Az apa nem aludt el, álmodozott,
936 1| méltóságod úri személye ellen, elámítanám, megcsalnám, megérdemelném,
937 2| kegyelettel olvasott át minden elavult törvényt, megsiratott minden
938 2| sajnálkozott rajtok, s elballagott, meg sem mondva, hogy tulajdonképpen
939 3| emberrel nem lehet oly könnyen elbánni.~Ezalatt a kertész kiköltöztetése
940 2| restségre szoktatta, mert sokáig elbeszélt velök udvarháza földúlatásáról,
941 7| fordult figyelme. Hosszan elbeszélte Istvánnak a pör folyamatát,
942 3| kertésznét vigasztalták, elbeszéltették vele az egész véres históriát,
943 3| Szegény Erzsit hogy elbolondíthatta nagynénje, az a cicomás
944 7| vagyok, jó, ha minden este elbúcsúzik, mert ki tudja, nem hal-e
945 5| idegenszerû, s Bécsben nagyon elbüszkült, de hogyisne, midõn egy
946 8| merte magát mutatni, és elbujdosott; a komondort agyonlõtték,
947 8| sem tehet kedvére, õ is elbúsulta magát, és sajnálta Istvánt.~
948 3| hogy a régi gazdasszonyt elcsábította a háztól, és nõül vette.
949 1| megcsalnám, megérdemelném, hogy elcsapjon. Én tolvaj?... Én istenem,
950 1| pénzt csikarni rajtam, aztán elcsapni. Nem oda Buda! Más idõben
951 7| fölhagyott nógatásával, szépen elcsöndesedett, hálásan nézett reá, mintha
952 2| õsi képek elhasogatva vagy elcsúfítva néztek alá; nagyanyjának
953 3| dühöngött a földre nyomott s eldöngetett kertész hirtelen fölugorva,
954 4| a csendõrtiszt nem meri eldönteni, a császárhoz terjesztik
955 4| s éppen azért az illõség eldöntése végett följelentetett a
956 8| a jószágot? E kérdés még eldöntésre várt. A végrendelet újabb
957 8| régi bûneit, s pöre sietve eldöntetett. Ügyvéde többé nem tudta
958 4| viszályt az illetõ hatóság eldönti; továbbá utasítsa, segélje
959 6| magyarra fogva a beszédet, eldühöngte, hogy törik-szakad, Erzsi
960 3| hirtelen fölugorva, s Radnóthy elé állva -, olyan pörbe keverem,
961 6| kitagadja, még akkor is, ha fia elébb találna meghalni, mintsem
962 1| húzta összébb mentéjét, az éledni kezdõ falusi kocsmából vidor
963 5| játszótársai nem gyõzték eléggé nézni, s divatos drága ruháit
964 2| hajdani gazdáját, ha ki nem elégíti. Radnóthy egy zugba lökte
965 3| kötelezvényei udvarháza földúlásakor elégtek, részint kivándoroltak vagy
966 4| követelt, s egyszersmind elégtételt a méltatlan bánásmódért.
967 4| Nem addig van az! Nem is elegyedem velök szóba, hadd pöröljön
968 4| hagyja reá pöreit, s ne elegyedjék semmibe, nem tudta lecsöndesíteni.
969 2| szél, nem tudni, honnan. Eleinte alig hallható zokogással
970 7| elszakadt. Ebédnél köss eléje asztalkendõt, mert elfeledkezik
971 1| tiszttartóját még a forradalom elején megölte volt a föllázadt
972 7| Radnóthy belépve; gyertyáját elejtette, odalépett az ágyhoz, de
973 3| amilyen igaz, hogy Radnóthy Eleknek hívnak, s maig is törvényes
974 6| istennek, van annyim, amibõl elélhetek. Megépíttetem nektek az
975 3| táplálta a magyar és oláh elem közti súrlódást.~Radnóthynak
976 1| Hogy mer egy ingben állani elémbe? Vegye le fejérõl a kalapot -
977 3| erõszakos lépésrõl. Egész elemében volt, megyei brachium vezetõjének
978 2| merengésébe, ami aztán egész elemévé vált.~Hol is keresett volna
979 2| Bécsben van s így tovább. Oly élénken látta mindeniket, mintha
980 2| A nép iránti jóindulata elenyészett, hiszen saját oláh jobbágyai
981 3| Jólesett volna szívének elérzékenyülni, kibúsulni magát, s haragunnia
982 2| vénül a birtokos. Radnóthy elérzékenyülve vizsgálta kedves bútorainak
983 4| Atyjának merõn rászegzett, éles, átható szeme egészen megzavarta,
984 4| kis haszontalan kutya még élesebben ugatott, még jobban harapdálta
985 5| egyetlen mulatságától is elesett, hogy sógorával versengjen,
986 3| beteget, mint foglyot, mint elesettet. Egyetlenegy leánya Bécsben
987 3| rudat emelt, a kocsis ásót élesített, a darabont egy kaszát egyenesített
988 6| a kiskutyán, hogy az egy élest ordítva elnémult, és sántítva
989 7| hogy is van csak?...~Egy életem, egy halálom,~Radnóthy lesz
990 3| szerencsétlenné tett egész életemre. Segítség, segítség! - ordítá
991 8| sem maradt, ami többé az élethez kösse. Ez volt legmélyebb
992 1| filegorja díszeleg itt, elevenzöld gyepkarikák váltakoznak
993 7| önmagával tehetetlen, öreg aki elfáradt már élni.~Nem akart látni
994 1| érezte magát megalázva. Aztán elfásult, nem érzett, nem gondolt
995 7| tegnap mondott, amit talán elfeledett, kiegészíté István. Néha
996 7| eléje asztalkendõt, mert elfeledkezik róla, és leönti ruháját.
997 7| forgatva kezében -, te egészen elfeledkeztél rólam. Eszembe sem juttattad,
998 5| alól, újra hozzáédesedik, elfelejti Bécset, Kahlenbergert s
999 5| házi dolgok után, s úgy elfelejtse Kahlenbergert, mintha sohasem
1000 4| erõszakoskodók, közcsendháborítók elfogásában s a rejtett fegyverek kutatásában.
1001 8| többé nem tudta akadályozni elfogatását, kétkedtek betegségében,
1002 4| hallván, hogy Radnóthy elfogatott, alkalmasnak látta az idõt
1003 7| fölkelt, s délfelé újra elfoglalta karszékét a tornácon. Azóta
1004 1| baj, hogy a volt jobbágyok elfoglaltak néhány darab földet; a többit
1005 7| meg, más ne hallja, mert elfognak. Másnak nagyon beteg vagyok...
1006 4| nemesembert nem szabad elfogni, csak ha tetten kapatott,
|