1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
1007 2| egyetlen nóta, amelyet néha elfütyült vagy elmormolt, az egyetlen
1008 7| A pör - sóhajtá Radnóthy elgondolkozva, mint aki valami újat hall,
1009 6| kissé búsult volna, hogy elhagy! Nem. Örvend, tegnap is
1010 8| belé a vén ház, s egyik elhagyott szélsõ szoba bolthajtása
1011 2| az esteli harangszó, mind elhagyottabbnak érezte magát; némi gyûlölséggel
1012 1| pusztuló udvar, a romok, az elhagyottság s az egyetlen még régi állapotban
1013 5| mégis az oltárhoz vezetett. Elhagytam érte hazámat, és utána mentem.
1014 2| vágynék. Radnóthy órákig elhallgatta e hangokat ébren s félálomban.
1015 6| hirtelen feltalálta magát, elhallgattatta a zenét, karon fogta vendégeit
1016 8| István, s akaratlanul is elhanyagolta. A számtartó, aki miután
1017 2| többé ott, az õsi képek elhasogatva vagy elcsúfítva néztek alá;
1018 1| telepedett.~- Hinni csak elhinném, méltóságos uram! de látni?
1019 4| hogy mindent de mindent elhiszen a világon, csak ezt nem.~
1020 7| szép dolmányt? Bizony még elhiszi... Ha! ha! ha! Nagy bolond
1021 5| egypár régi barátját is elhozta magával. A régi barátok
1022 5| magával. A régi barátok később elhozták nejeiket és leányaikat is,
1023 3| rajta, hogy az egész falu elhûl belé - mondá Radnóthy, akit
1024 1| hangjában, s félóráig is elhúzta volna, ha a mérges gazdasszony
1025 6| betyárnak adni õt, az én Elisabethemet, akit Kahlenberger szeret -
1026 5| búsult leánya után, mióta Elisabethet - ahogyan az ezredesné nevezte
1027 3| hogy a lakosság mintegy elismeri felsõségét, és csendesen
1028 4| ünnepélyesen protestálok az egész eljárás ellen, adják tudtára az
1029 4| most az enyhébb, udvariasb eljárással akarják õt kiengesztelni
1030 3| pártolták, s a közigazgatási eljárástól a törvényszékire utasították
1031 7| lett. Hogy fölemeltek, hogy éljeneztek, hogy énekelték azt a nótát -
1032 8| legyezte a halottat.~Végre eljött a temetés napja. Szép tavaszi
1033 1| falusiak minden vasárnap eljöttek ide bámulni, a gyerekek
1034 2| Ilyenkor aztán rendesen elkedvetlenedett, szitokra fakadt, noha nem
1035 2| egészen felújult benne, elképzelte, hogy a szegény asszony,
1036 2| ország dolgait és szívökbõl elkeseredtek. Radnóthy nem olvasott hírlapot,
1037 5| Erzsi nénje pártját fogta, s elkezdtek egymással németül csevegni.
1038 6| alig tudtak szóhoz jutni, s elkezdték bámulni a házigazda bozontos
1039 7| hogy tudná, s egypárszor elkiáltotta István nevét - hasztalanul.~
1040 4| fölindulása egy könnybe olvadt, ellágyult, s azt sem tudva, mit tesz,
1041 6| sírása õt meghatni látszék. Ellenállhatatlan erõvel vonzódott feléje,
1042 5| hibáztatta, az ezredesné ellenében védett mindent. Megtámadta
1043 5| egymást, önkéntelen, akaratjok ellenére is. Az ezredesné azért utazott
1044 3| alispánnak választásomat is ellenezte? Soha. Inkább éhen halok
1045 7| választottak alispánná? Ellenfelem csak huszonöt szavazatot
1046 8| Radnóthynak a curialisták elleni pöre is eldûlt, éspedig
1047 7| számtartó, aki most sohasem ellenkezett urával, egy kis idõhaladékot
1048 6| hazafihoz megy férjhez, ellenkezõ esetben mindenébõl kitagadja,
1049 7| Légy mindig körülte, sohase ellenkezzél vele, beszélj, ha szól,
1050 1| néven kulcsárné, a szakács ellenõrzõje, segédje, s ha kell helyettesítõje,
1051 4| volt egész erejét az új ellenség ellen fordítani.~- Jaj,
1052 2| a megyei pártharcok és ellenségeinek cselszövényei, rágalmai;
1053 3| ugrással semmivé teheti az ellenséget.~Csakugyan az történt meg,
1054 8| lakjaikból, és elfogták az ellenszegülõket. A kertész most legkevésbé
1055 3| az új tisztviselõk, akik ellenszenvvel viseltettek a magyar nemesség
1056 2| kormánypárti, de teljesen ellenzéki sem, természeténél fogva
1057 2| egészen megváltozott. Az ellenzékiség a legmélyebb gyûlöletig
1058 4| abban a pillanatban már ellepték a csendõrök a szobát. Radnóthy
1059 6| ült, nem is tudva, vajon ellökte-e magától a kislányt vagy
1060 4| szabad elvennünk, amit tõlünk ellopott. S tettem-e egyebet kertészemmel?
1061 8| mikor a gyöngytyúkokat ellopták. István ki is fürkészte,
1062 7| hogy ura megzavarodott elméjében.~- Hát nem szeretnéd, öreg?
1063 7| halljak meg? - kérdé Radnóthy elmélázva.~- Ó, az én édes jó uram
1064 2| hajdan tevékeny férfiú, aki elméletekkel nem bajlódott, tétlenségében
1065 2| történelmet, s politikai elmélkedésekbe merült. Szorosan véve nem
1066 2| rögtönzésérõl és erõszakoltságáról elmélkedett, s minél többször olvasta
1067 2| ím örökre elveszett.~Ez elmélkedõ álmodozások között elfeledte,
1068 6| önmérsékletét köszönték meg, s az elmenetele óta halomra szaporodott
1069 2| forint! - hogy az ablak alatt elmenõ kis Mányi elsikoltá magát,
1070 7| ha fölriasztva ájtatos elmerülésébõl, emlékeztette, hogy illik
1071 6| Kahlenberger, aki tüstént elmés beszédbe kezdett, amelyet
1072 6| apportírozó kutyával dicsekedett, elméssége sohasem fogyott ki, Weber
1073 4| Ekkor aztán tûzbe jött, s elmonda mindent, amit ír s amit
1074 4| Az ügyvéd tûzbe jött, s elmondá neki, amit eddig titkolt,
1075 1| mindig kiszalad kocsijához, elmondani a távolléte alatt történteket.
1076 4| csendõrtiszt rátevén kezét, elmondhatta tiltakozását e tettleges
1077 3| kellett. A milánói levélre még elmondogatta: - Szegény jó fiam, édes
1078 2| amelyet néha elfütyült vagy elmormolt, az egyetlen új dolog, ami
1079 2| tetszését megnyerte. Mindig elmosolyodott, ha ajkára jött, aztán sóhajtott,
1080 1| fû, a kocsiút porondját elmosták a záporok, s a kétfelõl
1081 3| megmíveltetni, sõt még azt is elmulasztá, hogy felébe adja ki; új
1082 7| olvasott, a dörmögõ hang, az elmúlt idõk egyetlen visszhangja.~
1083 4| megírtam. Bezzeg szeretnének elnémítani. Jól tudják, hogy nem tudok
1084 7| utolsó kézcsókra, s a már-már elnémuló ajkaknak megnyílni a végbúcsúra.~
1085 6| hogy az egy élest ordítva elnémult, és sántítva kullogott ki
1086 2| lefelé, a rejtélyes hangok is elnémultak, s õ nehéz, mély álomba
1087 2| töltötte. Unta magát, és sokáig elnézett mindent, udvarháza árnyát
1088 4| volt, talán mert leplezni s elnyomni akarta fájdalmas felindulását.~
1089 3| épen fiára. E gond egészen elnyomta azt az örömet, amelyet gyermekei
1090 2| a már csak emlékezetben élõ jó vasárnapokat.~Szégyellni
1091 4| idõt saját sérelmével is elõállani; számadása alól felmentést
1092 5| vonult, mélyebben merült elõbbi búskomorságába, s csak irataival
1093 3| hadilárma keletkezett. István elöl birkózott a kertésszel,
1094 5| utazása célját nem képes elõhozni, mert bármirõl beszél Radnóthynak,
1095 4| nem illik egy jónevû és elõkelõ nemesemberhez. Um Gottes
1096 7| cseléd gyöngéden akarta elõkészíteni urát betegségére, s gondoskodni
1097 5| kivéve a főispánt, senki elől nem térni ki, s ráhajtott
1098 6| Paul de Kock regényeit is elolvasgatja, ha el nem foglalják az
1099 8| és irodalomban legnagyobb elõmenetelt tesznek. Aztán felhagyott
1100 3| a komondor, mint valami elõõrs, utána István, aki hadnagyként
1101 3| erõszakosságtól tartózkodtak. Egyik elõrenyújtotta nyakát, és tátott szájjal
1102 2| Vádolta önmagát, hogy õ is elõsegítette az õsi alkotmány alapjának
1103 6| az idegen kézre kerülne. Elõszámlálta, hogy mije volt és mije
1104 2| a legtöbbször olvasott. Elõszedte megmaradt könyveit, még
1105 7| már hazamenni, a népség eloszlott, s az egyházfi ajtót zár.
1106 7| kibujdosott; ekkor került először Marosvásárhelyre, ahol sok
1107 7| titkolni akarna valamit ura előtt.~- Tudod, mennyit járt hozzánk
1108 7| barátom. Mintha most is előttem állana; a legkorhelyebb
1109 2| megnyílt, mint régen, a címlap elõtti tiszta papír is megvolt,
1110 7| egy közgyűlést ad, tudom, elpanaszolok mindent.~Örömest emlegette
1111 4| visszaállítani a régi rendet.~Elpanaszolta a személyén esett sérelmet,
1112 3| prókátort, aki kúriámat elpörli. Majd megmutatom én, mi
1113 4| hogy száz esztendeig is elpörölhetnek velem. Még egyszer ünnepélyesen
1114 3| eladni, amikor ára van, s nem elprédálni, csak hogy pénzt lásson.
1115 1| dolgokat is megviselt vagy elpusztított. Radnóthy 1848 õsze óta
1116 1| Kegyelembõl élek... gazember! Elpusztuljon udvaromból még ma, ebben
1117 2| harmadiknak már a sírköve is elpusztult a temetõben, s így tovább,
1118 3| részint kivándoroltak vagy elpusztultak, részint nem akarnak adósságaikról
1119 7| adják vissza. Nincs kardunk; elpusztulunk, István - sóhajtá Radnóthy
1120 1| szobája egész paradicsom. Az elrabolt bútorokból is sokat visszaszerzett,
1121 3| haragudott, hogy ezt is elrabolták, s rosszkedvébe ismét visszaesve
1122 6| udvarháza feldúlatásakor elraboltatott vagy megsemmisült, anyja
1123 3| visszafoglaljuk telkünket, s elrettentõ példát adunk a többieknek.
1124 6| vendégek; az utolsó kocsi is elrobogott. Kezébe vette a végrendeletet
1125 7| hogy nyugtalanságot okoz, s elrontja ura éjszakáját.~- Engedelmet
1126 5| kolozsvári szabókra, akik elrontják pompás kelméit. A vendégek
1127 8| azonban Radnóthy mindent elrontott. Szebenbe a kormányzóhoz,
1128 2| fájdalom volt, s még inkább elrontotta vasárnapjait, a már csak
1129 5| szegény Erzsire oly nagyon? Elrontották egy kissé, majd megjavul.
1130 2| mindent megismert, és sokáig elsajnálkozott rajtok. Hogyisne? Falun,
1131 6| semminemû nemesi birtok. Elsajnálta az õsiségi intézményt, amely
1132 3| folyt a beszéd; eldicsérték, elsajnálták a kis Gézát s a kis Erzsit,
1133 5| ezredesné természetesen elsikította magát, s még aznap el akart
1134 2| ablak alatt elmenõ kis Mányi elsikoltá magát, s ijedten szaladt
1135 4| akarják õt kiengesztelni s elsimítani az egész ügyet.~- Nem lesz
1136 6| velem! - folytatá az atya elsimítva leánya homlokáról kibomlott
1137 2| szelídült, s a végén keservesen elsiratta a magyar alkotmányt, nemzetet
1138 6| Istvánra, földúlt családja s az elsüllyedt múlt ez egyetlen maradványára.~ ~
1139 7| régit, s varrd meg, ahol elszakadt. Ebédnél köss eléje asztalkendõt,
1140 8| feleségem vett, s Erzsi elszakított.~Ezzel befordult, elaludt,
1141 8| vett volt neked, de Erzsike elszakította. Ne búsulj, Mányi, ha meghalok
1142 4| is egypár ívet áldozott, elszámlálta a fõbb háborúkat, kivált
1143 5| áldozatra pedig éppen nem tudta elszánni magát, hogy másképp öltözködjön,
1144 3| midõn ezelõtt húsz évvel elszántott földemet fölfegyverzett
1145 3| összeszerezni, mert a kipusztított, elszegényedett s még folyvást gazdasági
1146 8| volna az embert. A cselédek elszéledtek, a kis Mányi Erzsi miatt
1147 1| mert megérdemelte. Most is elszenvedne akármit, csak szólani engednék;
1148 3| haragudott a kertészre, mert elszerette elõle a gazdasszonyt, akire
1149 7| haragszik reám - mondá magában elszomorodva -, igaza van, nagyon keményen
1150 6| a régi napokra gondolt; elszunnyadt néhány pillanatra, majd
1151 3| gazdasszonnyal együtt sokat eltakarított föllelhetõibõl. E leghálátlanabb
1152 1| beteges, ritkán tudja és meri eltalálni mi esik neki jól s mi nem.
1153 3| õket rangjokhoz méltóan eltartani. Mennyi költsége lesz ezután:
1154 7| a tisztújítási napokban éltek. Egyik sem tudta feledni
1155 7| emlékeznek.~- Istenem, hogy eltelik az idő! - szólalt meg Radnóthy
1156 3| többieknek, azért a három nap eltelte után elõször is ehhez küldé
1157 7| végrehajtja urunk végakaratát, s eltemetteti, mint illik.~- Ne bolondozzék,
1158 6| Megépíttetem nektek az udvarházat. Eltépem a végrendeletet, ha akarod,
1159 1| Onnan uralkodott az alatta elterülõ falun, s vetett hosszú árnyakat,
1160 2| becsületre. Aztán sétált egyet, s eltévedt a gyom-felverte ösvényeken,
1161 3| vette, szám szerint tízet, eltévedtek a rossz címzés miatt, mert
1162 5| erejét, hogy a rossz hírt eltitkolhassa, benyitotta az ajtót.~ ~
1163 6| csúfolódni, a kiskutyám lábát eltörni! Ach, élne csak szegény
1164 6| elmondotta, hogy az õsiség eltöröltetvén, teljes szabadsággal rendelkezik
1165 5| főhivatalnok kocsijára. A kocsi eltört, a kocsist pedig elfogták
1166 6| ösztönszerûleg visszahökkent, kezével eltolta magától a levelet, majd
1167 4| drága udvarház, mindinkább eltûnik szeme elõl, elkezdett köhögni,
1168 1| Nem oda Buda! Más idõben élünk, nincs többé vármegye, a
1169 3| pénzéért vette el. Mennyire elütött boldogult feleségemtõl,
1170 6| kegyetlenségeit, ma reggel elutaztak Bécsbe, s mindaddig még
1171 5| Igen keményen bántam vele, elvadítottam magamtól. Hibás vagyok.
1172 5| keveset, s némely helyt az elváláskor éppen hidegséget tapasztaltak.
1173 4| curiális földek kérdése elválasztatott a többiektõl, s az úrbéli
1174 4| megismerni, mert az megnõtt és elváltozott. Erzsi úgy állott elõtte,
1175 2| hevert egymáson, itt mindent elváltoztatott a por, penész és senyvedés.
1176 8| az 1848-i törvények csak elvben törülték el az õsiséget,
1177 4| megölnünk, a tolvajtól szabad elvennünk, amit tõlünk ellopott. S
1178 3| szereztem vissza, csúfosan elvervén szomszédom embereit? Pedig
1179 2| demokrácia kezébe, s ím örökre elveszett.~Ez elmélkedõ álmodozások
1180 5| letartóztatták, s négy napot kellett elveszítenie, amennyi idő alatt igazolhatta
1181 7| elõ, áthúzogatta rajta, elveszõdött vele, és mulatta magát.
1182 7| amelynek növendéke volt, az elvesztett királyi táblát gyászoló
1183 3| kúriámat is elvitassák tõlem. Elvették jobbágyaimat, ám legyen,
1184 3| világ, hogy kúriámat is elvitassák tõlem. Elvették jobbágyaimat,
1185 7| karddal, amelyet a tavaszon elvittek a csendőrök.~- Elvitték,
1186 7| elvittek a csendőrök.~- Elvitték, nem adják vissza. Nincs
1187 3| dolog, az a családé, nem egy emberé. Úgy adom át fiamnak, amint
1188 4| de mindhiába; Radnóthy jó emberei, régi ismerõsei közül senki
1189 3| csúfosan elvervén szomszédom embereit? Pedig az sokkal csekélyebb
1190 3| cimboráljon az én ellenségem embereivel.~A számtartó most is hallgatott,
1191 3| szokta jóra fordítani az emberek dolgát, mikor nem is vélik,
1192 3| a faluba, fellármázni az embereket, panaszra szaladni a jegyzõhöz,
1193 3| harmadiknak tetszett, hogy emberére talált a dölyfös kertész;
1194 3| istenért mit csinálsz, itt emberhalál lesz, tedd le azt a puskát! -
1195 3| számos olyan számottevõ emberök volt, kik némiképp hasonlítottak
1196 1| bástyával büszkélkedett, magas emelete majdnem kettõsnek látszott,
1197 1| elszórt gazdasági épületek emelkedtek. Az egész tért porcsfû vonta
1198 3| bivalos petrencés rudat emelt, a kocsis ásót élesített,
1199 7| szitkozódott, s ütésre emelte öklét, de midõn István fölhagyott
1200 3| utóbbi nagy kénytelenséggel emelvén egy dorongot. A konyhaépületnél
1201 7| a pör is fölös költséget emészt föl, mert az ügyvéd kenegetni
1202 5| unokára.~Útja több időt emésztett föl, mint ahogy számította,
1203 1| felindulás, amely Radnóthy szívét emésztette, arca egykedvûen komor maradt.
1204 5| Radnóthy szitokra fakadt.~Emiatt folyamodványain, ügyei védelmén
1205 7| nagyon sokat, hanem ne emlegesd Géza úrfit, mert akkor sír,
1206 5| kapitányra, akit az oly sokat emleget, s akit bizonyosan férjül
1207 3| halálán - papát sokszor emlegetjük -, küldjön nekem egy kis
1208 2| mindenikéhez annyi drága emlék tapadt. Talán azok csak
1209 7| gyönyörködött. Így törölte ki emlékébõl egyik tárgy a másikat, s
1210 7| a dicsőség és boldogság emlékeiből, ifjúkori bohóságaikra tértek.
1211 7| földön, s még fejfa sem õrzi emlékét. Kímélni akartál a költségtõl,
1212 7| szenvedélyei, de csak mint az emlékezet világa; még élt, de csak
1213 2| vasárnapjait, a már csak emlékezetben élõ jó vasárnapokat.~Szégyellni
1214 7| megálmodják holnapra, amire ma nem emlékeznek.~- Istenem, hogy eltelik
1215 6| megboldogult anyád? Hogy ne emlékeznél, hiszen új ruhát is csináltattunk
1216 8| csöndet; amikor gondolkozni, emlékezni, beszélni akart, s nem volt,
1217 1| Minden, ami jobb napjaira emlékeztet, csak félfödelû díszes kocsija,
1218 6| árvát, ki kötelességére emlékezteti. A kígyó!... többé nem akarok
1219 4| akarta kifejteni. Valóságos emlékiratokon dolgozott. Folyvást szobájában
1220 2| hímzetét, amelyet - jól emlékszik reá - az asztalfiókban hagyott
1221 5| az embert többé senki se említse, megesküdt, hogy leányát
1222 8| sütött a nap, és pacsirták énekeltek a levegõben. Három óra felé
1223 7| fölemeltek, hogy éljeneztek, hogy énekelték azt a nótát - hogy is van
1224 8| lelkész imáját, a halotti éneket. Még mindig vele volt István;
1225 2| híven kikeresi számára az éneklendõ zsoltárt, ha nem látja kedves
1226 3| kárörömmel jelenté urának, hogy - engedelemmel legyen mondva - a kertész
1227 3| írja, hogy csókolja kezét engedelmes leánya, csak azt veti oda: „
1228 7| s az egyházfi ajtót zár. Engedelmeskedett neki; esténként sokszor
1229 7| elrontja ura éjszakáját.~- Engedelmet kérek, rosszul aludtam a
1230 3| mindennek, ha férjét lõni engedi, szegényt nem aprítják össze,
1231 7| arca ‑, úgy van, a pör. Nem engedik, hogy én folytassam, régen
1232 8| kérte az Istent, hogy ne engedje összeomlani az udvarházat,
1233 2| a hazatért gazdát, és ne engedjék nyugodni. A néhol felszakított
1234 1| elszenvedne akármit, csak szólani engednék; hiszen neki is az fáj,
1235 2| nem könnyen aludt el, nem engedték kísérteties látomásai, s
1236 3| bizonyosan. De miért is engedtem, hogy magával vigye? Hiába...
1237 5| éppen úgy szeret téged, mint engemet boldogult férjem. Éppen
1238 8| kínálgatni, s ha igen sokat akart enni, lebeszélte róla. Mányi
1239 1| belsõ udvar nélkül, de ha ennyiben különbözött is a várkastélyoktól,
1240 7| püspöknek, aki most oda szorult Enyedrõl. Õ bizonyosan híven végrehajtja
1241 6| vidám galambokat, amelyek enyelegve repülnek szét a dúcos kapuról,
1242 4| hatóság megszeppent, s most az enyhébb, udvariasb eljárással akarják
1243 2| vendégek szórakoztatás és enyhítés helyett még ingerlékenyebbé
1244 3| szeszély, s általa mintegy enyhülni látszott.~Hosszas készülõdés
1245 7| okozta lankadtsága egy kissé enyhült -, meghalok az éjjel, nem
1246 4| címezte s a postára küldötte, enyhülten s büszke önelégültséggel
1247 3| Meg-megveregette a hû cseléd vállát, s enyhülve mondá:~- Hallgassa meg az
1248 3| õsi jószág nem szállhat épen fiára. E gond egészen elnyomta
1249 1| átalakított vagy nagyobbszerûen épített kastélyait szokás megtisztelni.
1250 8| befolyás és ügyvédi furfang építettek. E terjedelmes iratok egy
1251 3| négy éve, hogy új házat építtetett, s eddigi illetékét egy
1252 1| udvarban elszórt gazdasági épületek emelkedtek. Az egész tért
1253 2| puszta vagy romlásnak indult épületekben mindig hallhatni bizonyos
1254 1| amely úgy illett a tisztes épülethez, s egyik fõdíszéül szolgált,
1255 2| vigaszt és nyugalmat. Mit ér, hogy ülõhelye bántatlanul
1256 2| mint magánember, s akiknek érdekéért küzdött a közpályán. A köz-
1257 3| iránt, inkább a curialisták érdekeit pártolták, s a közigazgatási
1258 6| nagyon hátra van a kultúrában Erdélyország. A mérnök föltette magában,
1259 5| nõ volt a szerencsétlen Erdélyországban. Nem volt egyebet mit tenniök,
1260 8| a férfiak, s az elhunyt érdemeit emlegették. Egyszer egy
1261 8| A kertész még többet is érdemelt volna, mert nemcsak átkozódott,
1262 1| angolparkhoz nem hasonlított, eredeti magyar kert volt, amely
1263 3| hosszasan folyhat, s az eredmény akkor is kétséges. El kellett
1264 3| a hadicselrõl, futásnak eredtek, s mind keresztülbuktak
1265 1| kis Mányi húzta, s egész erejébõl, örömében, hogy már valahára
1266 7| haraggal, midõn ez erõnek erejével új ruhát akart reá adni,
1267 8| Kahlenberger is megfeszítették erejöket. Az úrbéri törvényszék visszaítélte
1268 2| nagy esemény és szentesítõ erejû. Így a büszkeség, kegyelet
1269 5| sem dolgozhatott a régi eréllyel. A költségek is mindennap
1270 3| kitekerje.~- Ejnye, teringette, ereszd el azt a puskát, hiszen
1271 5| visszamehet Bécsbe, engem nem ereszt atyám, nénit szerette volt
1272 1| ahelyett hosszú szakállat eresztett, ami még mogorvábbá teszi.
1273 3| áhítozik, és jó pénzt megadna érette.~- Õsi birtokomból adjak
1274 1| virágosabb lombbal vagy érettebb gyümölccsel fogadták; szeme
1275 2| egész épület, mintha vihart érezne, s összeomlani vágynék.
1276 3| talán még most is az, ha nem éri annyi politikai és családi
1277 1| és arra, aki legelõször érinti. Éppen ezért a tiszttartó
1278 4| érezte, de az elsõ közvetlen érintkezés képviselõivel ujjászült,
1279 3| máskor többet írok - most nem érkezem -, megyek egy soirée dansante-ba -
1280 1| ló, szûkölt a kutya. Az érkezõ vendégek egymást kergették,
1281 6| indulatosan kezdett hadarni, s az erõlködése közben vendégfürtei a földre
1282 7| nagyon megharagszik. Sohase erõltess reá új ruhát, de mindig
1283 7| régi haraggal, midõn ez erõnek erejével új ruhát akart
1284 4| ívet, meghányta-vetette az erõsb kifejezéseket, de csak arra
1285 3| kertész; a negyedik esküvel erõsíté, hogy egymaga össze tudná
1286 1| részletesebben, még hangosabban erõsítette, hogy tenger a költség,
1287 2| lassanként tompa zúgássá erõsödik, s heregni kezd az egész
1288 3| szerzõdjenek újra: különben erõszakkal vettetem ki õket az utcára,
1289 2| reformok rögtönzésérõl és erõszakoltságáról elmélkedett, s minél többször
1290 3| folyvást le akarta beszélni az erõszakos lépésrõl. Egész elemében
1291 4| hallom és protestálok minden erõszakoskodás ellen! - kiáltá Radnóthy,
1292 4| segélje a csendõrtisztet az erõszakoskodók, közcsendháborítók elfogásában
1293 3| a jegyzõ intésére minden erõszakosságtól tartózkodtak. Egyik elõrenyújtotta
1294 4| fegyverengedélye, kardot rejtegetett, erõszakot követett el; megháborította
1295 7| halhatott meg. Torzuló vonásain erõt vett egy édes mosoly, s
1296 2| bosszúsan, a legtöbbször erõtlen fájdalommal: - Jól van,
1297 6| látszék. Ellenállhatatlan erõvel vonzódott feléje, mintha
1298 7| minden lépését. Napokig csak errõl folyt a beszéd, aztán áttért
1299 4| beszélni? Mennyit aggódtam érted és Gézáért. Lásd, miattatok
1300 1| jószágomat... szemtelen! Nem értek a gazdasághoz... szamár!
1301 6| számítva, tíz év alatt a jószág értéke harmadának megfelelõ összeget
1302 5| alkut, a jószágok akkori értékéhez képest meglehetős árban.
1303 1| kurtanemesé, aki tisztelkedni vagy értekezni jött. A gyalogosok sem hiányoztak.
1304 4| adják tudtára az illetõnek. Értették, távozzanak.~A számtartó
1305 5| szerint nem kérte meg, de elég érthetõleg nyilatkozott, s csak a kaució
1306 8| nejére az egész õsi jószág. Érvénytelen lévén a végrendelet, mind
1307 5| való részvételre, ahelyett érzékeny német regények olvasásával
1308 1| elvégre is erõsebb volt érzése, mint akaratja.~- Hej, méltóságos
1309 1| gondolatjaira, elfojtott érzéseire oly kellemetlenül hatott
1310 5| szépen tudja kifejezni a szív érzéseit. Nincs nála jobb költő a
1311 1| megalázva. Aztán elfásult, nem érzett, nem gondolt semmit, s arcára
1312 7| panaszolt, hogy rosszul érzi magát.~- Azt sem juttattad
1313 4| németül a kutyához, franciául Erzsihez, magyarul Radnóthyhoz. Erzsi
1314 7| is haragudtam én rá? Hát Erzsikéért. Az a kígyó még most is
1315 4| föl benne a régi egyszerû Erzsikét, az õ kedves lányát, aki
1316 5| Miért is haragszom szegény Erzsire oly nagyon? Elrontották
1317 4| vagy az ezredesnétõl és Erzsitõl, akik Erdélybe indulásuk
1318 2| óta van otthon, politikai érzülete egészen megváltozott. Az
1319 5| nemességet, hogy a vidék érzületérõl tudósítsa a hatóságokat.
1320 6| az ezredesné azt mondá: - Es versteht sich. Egy mérnök
1321 6| beszélt Erzsivel a nagy nap eseményeirõl. Radnóthy beléptére fölkeltek
1322 4| szintén sokat beszéltek az eseményrõl. A megkezdõdött vallatás
1323 4| rugdalja szegény Figarót! - esengett Erzsi sírva.~- Ember, mit
1324 5| hazajötte óta fogott, nem eshetett meg kisebb és nagyobb keserűség
1325 1| tudja és meri eltalálni mi esik neki jól s mi nem. Az is
1326 6| szép párt csak össze kell esketni, õ szívesen lesz násznagy,
1327 3| dölyfös kertész; a negyedik esküvel erõsíté, hogy egymaga össze
1328 8| curialisták elleni pöre is eldûlt, éspedig kedvezõen. Itt nem árthattak
1329 8| leszállott a hosszú téli est, ködével és unalmával, s
1330 6| közben vendégfürtei a földre estek.~Radnóthy megvetõ tekintetet
1331 7| minél hosszabbak lőnek az esték, annál beszédesebbé vált.
1332 2| sötétült, s megkondult az esteli harangszó, mind elhagyottabbnak
1333 6| vígan fogtak a megszakított estély folytatásához.~Radnóthy
1334 5| okos és derék ember, s egy estélyen mily jól mulatott vele.~
1335 6| ezredesné éppen legfényesebb estélyét adta. Számos vendég gyûlt
1336 5| nagy ozsonna, egypárszor estélyt is adtak. Kahlenberger kihozott
1337 1| kolompja mint szíves „jó estét” csendült fülébe; a hunyó
1338 1| érzéketlenség ült ki. Az esti homályba merülõ táj visszamosolygott
1339 2| Ripp Van Winkléhez, egy észak-amerikai népmonda hõséhez, aki húsz
1340 3| sosem volt sem szép, sem eszes, az ezredes is alkalmasint
1341 3| hintómba? A számtartó uraméból eszi-e az a három ló a zabot és
1342 3| benne, a lovak meg ok nélkül eszik a sok drága zabot és szénát.~-
1343 6| papának fegyverengedélyt fog eszközölni, s minden héten kijõ ide
1344 2| szüleménye volt, lett legyen az eszme, ember vagy nyomtatvány;
1345 7| végzett két osztályt négy esztendő alatt, mert, amint mondá,
1346 8| Te, István, ugyan hány esztendõs vagy? - kérdé egy estve,
1347 5| boldogult férje, még ezelõtt tíz esztendõvel. Radnóthynak sem kell több;
1348 2| tudta jól készíteni kedvenc ételeit, amiért sokat zsémbelt Istvánra,
1349 2| ebédlõben és sokáig várakozva az ételekre. Ritkán ízlett valami; az
1350 8| sokáig kellett várni az ételre. A kis Mányi követve István
1351 2| gazdasszonyra. De valóságos étvágya alig volt ezeriben egyszer.
1352 8| sokat evett, el-elvesztette étvágyát, s napról napra fogyott.
1353 3| zavarban szenvedõ Erdély Európa legpénztelenebb országa
1354 1| tiszttartóját, akit a múlt évben küldött ide egyik jó barátja,
1355 7| karszékét a tornácon. Azóta évekkel vénült, s egészen meggörbedt
1356 4| Búskomor méláját, elfojtott évelõdését örökös és kitartó harag
1357 2| folytonos felindulás és évõdés fölemésztették lelkiereje
1358 1| világát, itt vénült meg. Így évõdött a hû cseléd, s elvégre is
1359 6| látta magát a mához egy évre megtörténendõ lakodalomra,
1360 7| Néha belezavarodtak az évszámokba és nevekbe, vitatkoztak,
1361 3| panaszoljanak, pöröljenek, õk extra dominium, nekik nincs igazok.
1362 6| baja nincs, mint nekem, aki ezekben a rossz szobákban mindennap
1363 4| bajok, majd megtanítom én ezeket a pápaszemes Bezirkereket,
1364 7| Radnóthy tűzbe jőve -, midőn ezelőtt húsz évvel egy ily közgyűlésen
1365 2| valóságos étvágya alig volt ezeriben egyszer. Néha csak megkóstolta
1366 5| kellett szabadságot kérni; ezrede Erdélybe, egyik közel városkába
1367 5| is bemutattatá magát az ezredesnénél.~Ez idő óta az udvarház
1368 5| védett mindent. Megtámadta az ezredest, aki már tíz év óta nyugszik
1369 2| kapott az éjjeliasztalhoz ezüstcsengettyûje után, amelyet már rég összeolvasztott
1370 7| méltóságos urat abban az ezüstgombos atillában, azzal a derék
1371 2| azon módon ép volt, csak ezüstkapcsait törték le; kedvenc helyein
1372 8| vett, s Erzsi elszakított.~Ezzel befordult, elaludt, s többé
1373 1| babonás béres. Itt függött egy faalkotmányocskán holmi kis harangnak is beillõ
1374 1| hangok - és szemébe könnyek facsarodtak.~ ~
1375 7| vörösen ment le a nap, erõs fagy lesz holnap, csikorog a
1376 1| barátságosabban köszöntötte; a kert fái virágosabb lombbal vagy
1377 4| leplezni s elnyomni akarta fájdalmas felindulását.~Ez esemény
1378 4| fölfokozott benne minden fájdalmat és gyûlöletet. Magánkívül
1379 4| magában, s nekiült írni. Egész fájdalmát, mérgét papírra öntötte,
1380 2| bosszúsan, a legtöbbször erõtlen fájdalommal: - Jól van, jól, hallottam
1381 6| Az atya hallgatott, s egy fájó, édes pillantást vetve leányára,
1382 1| ablakai, penésztõl sárgazöld fala, a pusztuló udvar, a romok,
1383 7| foltokban ütötte ki magát a falakon; a köd megszerette tornyocskáit,
1384 2| zsõllyeszéke ide-oda biccent. A falakra sem nézhetett fölindulás
1385 7| jártányi ereje, s csak a falhoz támaszkodva tudott kitipegni
1386 4| ludakat, ez a te dolgod.~A faluban szintén sokat beszéltek
1387 1| völgy hosszában elszórt falucskákat.~Udvara kénye-kedvére nyúlt
1388 4| jött vissza, s rendesen a faluházánál állott meg, ahol õket a
1389 2| s hazatérve nem ismert falujára, nem talált házához, a kocsmához
1390 2| állítanak mindent, még a faluk magyar nevét sem igen tûrik.
1391 3| sietett lecsendesíteni a falusiakat, akik már vasvillára kaptak,
1392 7| Apám is így halt meg; ez a famíliánk természete.~- Ne hozzak
1393 4| hogy szenved, haragszik, fárad és vénül.~Ez idõ alatt még
1394 8| megviselték a múlt napok fáradalmai, el-elmaradozott a koporsótól,
1395 1| napot összetett, futott, fáradott, orrával túrta a földet,
1396 3| urát, és szidalmat nyerjen fáradsága jutalmául, holott egész
1397 6| út és izgalmas éj után, s fáradtabbnak érezte magát, mint lefekvés
1398 1| Bolond voltam, hogy annyit fáradtam, guzslódtam, csak azért,
1399 4| ezredesné - olyan, mint egy fáról szakadt. Miért hanyagolja
1400 6| valami érzéketlen bódulat, fásultság fogta el. Elõször is levelet
1401 7| kialudt a tűz. Radnóthy fázni kezdett, s ebédig mind a
1402 7| éjjel. - Hadd fújjanak, nem fázunk meg - mondá ilyenkor, hátradûlt
1403 1| gübbenõbe zökkent.~- Mit fecseg kend, mi köze hozzá? Még
1404 1| hatott a tiszttartó zajos fecsegése. Egypárszor szeme közé nézett,
1405 3| fölfegyverkezve, de annál többet fecsegtek, sápítoztak. Minél közelebb
1406 6| fecskefészkeit, ahol a kis fecskék vígan csevegik körül anyjokat,
1407 7| legtöbbször csak gyöngéden feddõzött, tréfásan zsémbelt, ami
1408 5| düledező kéményeket, roskatag fedelet, s a zaj siketen hangzott
1409 2| teljesíthetné. Meg kellene fedetni a templom rozzant födelét,
1410 3| költségeket is alig képes fedezni. Kettõzött hévvel fogott
1411 2| fölindulás nélkül, drága fegyverei nem ragyogtak többé ott,
1412 4| elfogásában s a rejtett fegyverek kutatásában. A csendõrök
1413 4| baja lesz, mert nem volt fegyverengedélye, kardot rejtegetett, erõszakot
1414 6| Kahlenbergerrõl, aki a papának fegyverengedélyt fog eszközölni, s minden
1415 8| eldûlt, s mint olyan, aki fegyvert rejtegetett, közcsendet
1416 2| rossz a toll, a tinta meg fehér, valóságos szégyen, semmi
1417 7| beteget s megigazítva a párnát feje alatt.~- Ne gondoskodjál
1418 8| nagy terveket forgatott fejében: reformálni akarta a jószágot
1419 7| utolsó órámban. Ó, én bolond fejem, miért is haragítottam meg
1420 4| valamit, de elég volt szegény fejének a hang is.~- Hallgasson,
1421 1| állani elémbe? Vegye le fejérõl a kalapot - hallgasson!~
1422 6| tudósításáig.~Radnóthy intett fejével, és nem szólott semmit.
1423 6| kurióz!” fölkiáltással fejezte ki csodálkozását. A kerületi
1424 7| szegény idegen földön, s még fejfa sem õrzi emlékét. Kímélni
1425 7| össze, s megható gyöngédség fejlett ki köztök. Nem titkolt elõtte
1426 2| a legmélyebb gyûlöletig fejlõdött ki benne, de egyszersmind
1427 4| Mindnyájan kétkedve csóválták fejöket, a jegyzõ pedig azt mondta,
1428 3| hurubásoknak neveztettek. Csak fejöktõl fizettek adót, de nem egyszersmind
1429 1| vályút lejármolt ökrök; nem fejték a teheneket vidor szolgálók,
1430 3| s íme mekkora baj gyûl fejünkre.~- Mit mondott meg, számtartó
1431 7| a templomba, este sohase feküdjél le addig, míg õ le nem fekszik.
1432 2| nem aludott, csak betegen feküdött, azt is csak másfél évig,
1433 6| nagyon fáradt, s le akar fekünni. Kahlenberger panaszolta
1434 5| eladni egy más megyében fekvő, zálogos jószágocskáját,
1435 6| pontokban foglalva, hogy minden fekvõ és föllelhetõ vagyonát fiának
1436 2| kísérteties látomásai, s fel-felköltötte a zaj.~A puszta vagy romlásnak
1437 4| ki sírva az ezredesné, s félájultan rogyott a karszékbe, mikor
1438 2| elhallgatta e hangokat ébren s félálomban. Úgy rémlett neki, mintha
1439 2| e kiáltással szakította félbe:~- Elég már, elég! - és
1440 2| kényelmet, csínt és nyugalmat. Félbehagyta, megint elkezdte, hamar
1441 8| féleszû bivalos szörnyen felbõszült, s elhatározta magában,
1442 1| ijedtében, csodájában, mérgében, felcsapva imént levett kalapját. -
1443 7| homályosuló szemekbõl még felcsilloghatott a szeretet és hála utolsó
1444 6| forintot tett, udvarháza feldúlatásakor elraboltatott vagy megsemmisült,
1445 1| képzelheti ember fia, hogyan feldúlt, kirabolt itt mindent a
1446 1| kend, mi köze hozzá? Még feldûlünk fényes nappal saját udvarházam
1447 3| Csókolja Erzsi. Papa el ne feledkezzék a pénzküldésrõl.~A másik
1448 7| ily beszélgetések közt, feledték a korán elhunyt jó fiút,
1449 3| valamit, ami a darabontot nagy félelembe ejté. Maga István is gondolkozóba
1450 6| hogy mi van a levélben; nem félelembõl, hiszen urának arca nemhogy
1451 1| kérdezõsködve, s nem várva be a feleletet.~A tiszttartó kérdés nélkül
1452 4| válaszra csapva, s mivel az nem felelhetett, megfelelt õ magának, folyvást
1453 6| csinál az õ kis felesége. Mit feleljek neki, szólj, édes Erzsikém?~-
1454 7| de ha kiült domine, hát feleljen.” Ha! ha! ha! Jankó nem
1455 2| rejtélyes hangot, amely félelmet, baljóslatot kelt a lélekben,
1456 4| tettleges erõszak ellen is, felelõssé tehette érte, s fölhívhatta
1457 8| nagy kínnal és rendetlenül; felemáson húzta föl csizmáját, visszásan
1458 1| szállásolás, pörlekedés felemészt minden jövedelmet; tulajdon
1459 1| vendégek egymást kergették, a félénk asszonyok sikoltoztak, a
1460 3| méltóságos uram! - jegyzé meg félénken a számtartó.~- Rég volt,
1461 4| folyt minden, mint most, s felényibe sem került. Védte a megyei
1462 3| Mennyire elütött boldogult feleségemtõl, ha õ élne - istenem, ha
1463 6| leányát -, aki mindig kis feleségének hívott? Mondhatom, derék
1464 8| Mányival egyébrõl, mint feleségérõl és Istvánról. De mit tudott
1465 3| Vessétek ki a gazembert feleségestül, bútorostul, gyermekestül -
1466 3| kertészt, aki még mindig feleségével küzdött, csakhamar körülvették.
1467 4| dicséri az ezredesnét, vegye feleségül. Ez az úr dolga, nem az
1468 1| most gazdálkodni.~- Még feleselni mer! Takarodjék szemem elõl!
1469 8| azon éjjel az udvarházat is felgyújtotta. E tett ugyan a nyomozásban
1470 8| elõmenetelt tesznek. Aztán felhagyott a katonai pályával, és átvette
1471 2| zavaros idõt és távollétét felhasználva, csalta-lopta, s mindezt
1472 4| elnyomni akarta fájdalmas felindulását.~Ez esemény sokáig foglalkoztatta
1473 2| vendég, poharak csendülnének, felköszöntések hangzanának, és zene riadozna,
1474 7| valami, de csak félig; még fellángoltak szenvedélyei, de csak mint
1475 3| sebnek. Rohant a faluba, fellármázni az embereket, panaszra szaladni
1476 1| kirabolt itt mindent a fellázadt oláhság; õ éjet, napot összetett,
1477 4| elõállani; számadása alól felmentést és kárpótlást követelt,
1478 7| most ügyvéd kell hozzá. Félnek a pennámtól. De azért befûtöttem
1479 7| egyedül érezte magát, és félni kezdett; a szoba kihûlt,
1480 6| álmai voltak, s alig bírt felöltözni. Egyedül öltözött föl, mert
1481 8| mint egy szabó. A reggeli felöltöztetést sem engedte át neki, maga
1482 1| csöngettyû hangjában, s félóráig is elhúzta volna, ha a mérges
1483 2| állott a maga helyén. Ez a felpattogzott asztal hajdan egyik vendégszobában
1484 3| látott meg nem engedni, s félre húzta-vonta urát. Szóval,
1485 7| mondotta szegény István. Félreértettem. Hiába! Nemigen tudja jól
1486 2| Gyakran kiugrott ágyából, s félrehúzta a függönyöket. De minden
1487 6| Erzsi. Mind a ketten majdnem felsikoltottak, mert féltek, hogy valami
1488 1| kénye-kedvére nyúlt el. A felsõ udvar a domb síksága volt,
1489 8| közcsendet háborított, s a felsõséget több ízben a legvakmerõbben
1490 3| lakosság mintegy elismeri felsõségét, és csendesen viseli magát.
1491 2| engedjék nyugodni. A néhol felszakított avagy újra csak tél-túl
1492 3| örömet, amelyet gyermekei feltalálása keltett szívében. Eddig
1493 6| Azonban az ezredesné hirtelen feltalálta magát, elhallgattatta a
1494 4| Radnóthy megfordult és feltekintett, de nem sógorasszonyára;
1495 2| most feltört fiókokat, ahol féltõbb iratait szokta tartani;
1496 2| húzogatta ki a záros s most feltört fiókokat, ahol féltõbb iratait
1497 6| majd hirtelen elkapta, feltörte, s odaadta a lelkésznek,
1498 3| aggodalom fölindulásai közt is feltûnt neki, hogy többé nem címezik
1499 8| Radnóthy ez újabb bûne felújította régi bûneit, s pöre sietve
1500 2| halálának emléke egészen felújult benne, elképzelte, hogy
1501 3| akarta behordani, a harmadik fennen nyelvelt, hogy maradjon
1502 4| és hajdani földesura közt fennforgó viszályt az illetõ hatóság
1503 3| ijeszteni, letörni szarvukat, fenntartani az auktoritást. Számtaró
1504 6| õsiségi intézményt, amely fenntartotta a magyar nemességet s vele
1505 5| de a kivilágított ablakok fénye csak szomorúbbakká tette
1506 6| földjeire. A panaszok és fenyegetések hosszadalmassága miatt a
1507 3| állott ki a küszöbre, csúnyán fenyegetõzött, hogy aki közel jõ, lelövi,
1508 8| Szép tavaszi délután volt, fényesen sütött a nap, és pacsirták
|