1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
1509 8| hogy tüstént fogassa el, s fenyítse meg e vakmerõ embert. Radnóthy
1510 6| érzéketlenség, azok a meredt, fénytelen szemek egészen megborzasztották.
1511 8| vénasszonyok, susogtak a férfiak, s az elhunyt érdemeit emlegették.
1512 5| mûvelt és nagy befolyású férfiút, a sógor úr kiszabadulását
1513 3| nyugtatá feleségét a jó férj.~E nyilatkozatra kezdé magát
1514 5| különösen midőn Kahlenberger férjének egypár régi barátját is
1515 3| õ az oka mindennek, ha férjét lõni engedi, szegényt nem
1516 6| testvérét illõen kiházasítani, s férjhezmenetelétõl számítva, tíz év alatt a
1517 2| cselszövényei, rágalmai; a férji és szülõi gondok; három
1518 5| emleget, s akit bizonyosan férjül választ, ha ő kidűl, ami
1519 3| legtöbb curialistának nem férvén fejébe, hogy miért nem szabadult
1520 1| megõrizte a ház becsületét. A fészer ritkán volt idegen hintó
1521 7| kétszer is megigazította, hogy feszesebben álljon. Hát rajta a csillogó
1522 2| 2~Így szállott meg õsi fészkébe az öreg táblabíró, s az
1523 7| szegények között, s imádkozzék fiáért. Nem haragudott reá, ha
1524 3| egy emberé. Úgy adom át fiamnak, amint atyámtól örököltem.
1525 5| jó barátom látogatott meg fiastul, leányostul, s Erzsi egy
1526 7| még sokáig fog élni, mert fiatalabb, erõsebb nálamnál. Aztán
1527 6| hívott? Mondhatom, derék fiatalember. Rég nem hallottam felõle
1528 6| Hát arra a magas, szõke fiatalemberre emlékszel-e - folytatá újra
1529 1| házõrzõ kõrisfák százados fiatalságát, s kinyúló tornácából oly
1530 4| postáról levelet hozott fiától, aki már gyógyulófélben
1531 6| jártad a csárdást a fõispán fiával! Szegény édesanyád sírt
1532 1| is szünetlen egy paripa ficánkolt, valamelyik kurtanemesé,
1533 4| gyilkos, megöli az én kedves Figarómat - sikoltá az ezredesné.~-
1534 7| Hallgatta, oly mohón, oly figyelemmel hallgatta, mint hajdan a
1535 7| síremlékrõl a pörre fordult figyelme. Hosszan elbeszélte Istvánnak
1536 6| magadra vontad az ifjúság figyelmét. Sokan megtáncoltattak.
1537 6| versteht sich. Egy mérnök figyelmezteté Kahlenbergert, hogy a rozzant
1538 6| levelet olvasta fel: az ügyvéd figyelmezteti az ezredesnét, hogy a Radnóthy
1539 1| szórakozottságból, talán kíváncsiságból figyelni kezdett reája.~A tiszttartónak
1540 2| sehol sem voltak, s nem figyelt a számtartóra, aki a leendõkrõl
1541 1| kékesfehérre festett kis filegorja díszeleg itt, elevenzöld
1542 3| odafizeti mindenét utolsó fillérig, s a tömlõcben rothad.~-
1543 3| szaglálódjanak utánam a fináncok. Én pálinkát fõzessek? Hogy
1544 3| én pálinkát fõzessek, a fináncokkal veszõdjem, törvénytelen
1545 7| tesz. Ez kulcsa íróasztala fiókjának, amelyben a végrendelet
1546 8| Nesze, nyisd ki íróasztalom fiókját, vedd ki belõle a legnagyobb
1547 2| ki a záros s most feltört fiókokat, ahol féltõbb iratait szokta
1548 5| hadd szálljon az firól fira, unokáról unokára.~Útja
1549 5| megőrzését, hadd szálljon az firól fira, unokáról unokára.~
1550 5| bosszúság. Az ezredesné mindent fitymált, kivált a szobákat, bútorokat,
1551 3| kitakarodjanak birtokomból, vagy fizessék meg az eddigi tartozást,
1552 2| nevezett, mert a csekélyebb fizetéshez csekélyebb cím illik. Hanem
1553 2| nem is adhatott nagyobb fizetést, s leginkább maga akart
1554 1| csengettyûjét is megkerítette, fizetett is értök elég borravalót,
1555 7| perköltségre, a többit még nem fizette ki az örmény, majd tavasszal
1556 7| kaptam, azzal adósságaimat fizettem ki, aztán a számtartónak
1557 2| mindezt még meg is akarja fizettetni vele. Az egész ügyre többé
1558 4| áldozott, elszámlálta a fõbb háborúkat, kivált a poroszt
1559 1| tisztes épülethez, s egyik fõdíszéül szolgált, azaz csak romjaikat,
1560 4| állott elõtte, mint báb a fodrász kirakatában, érzéketlen
1561 1| rongált tornyocskái, roskatag födele, betört ablakai, penésztõl
1562 8| címereket szögeztek a koporsó födelére. A kis Mányi a tavasz legszebb
1563 2| fedetni a templom rozzant födelét, javítani valamivel a lelkész
1564 7| zsindelyt is lekapott a roskatag födélrõl, az esõ rútúl megviselte
1565 3| számára is. A jövedelem alig födözte a folyó költségeket, a jószág
1566 3| igyekezett védelmezni, koronként föl-föl sóhajtott:~- Uramisten,
1567 2| kõ-Neptunnal veszõdött, így is fölállíttatta, amúgy is, s midõn teljességgel
1568 8| ebédek rosszabbak lettek, fölbomlott a rend, sokáig kellett várni
1569 3| leveleket, de nem merte mindjárt fölbontani, sokáig nézegette, s a remény
1570 6| egzekválják. Adják vissza curiális földeimet, akkor fizetek, addig egy
1571 3| ezelõtt húsz évvel elszántott földemet fölfegyverzett jobbágyaimmal
1572 3| Bezzeg szeretné az én szép földemmel kikerekíteni az õ dibdáb
1573 4| míg a közte és hajdani földesura közt fennforgó viszályt
1574 3| törvényszékire utasították a földesurakat. Csak késõbb kezdett rendes
1575 3| a curialisták viszonya a földesúrhoz természetesen a régi maradt.
1576 3| Napszámban dolgoztak a földesúrnak, vagy rendes cselédi szolgálatot
1577 3| ismeri, alig értheti Radnóthy földfoglalási ügy-baját. Az erdélyi nemeseknek
1578 5| hogy kitekeri nyakokat, s földhöz vágta az Erzsi Wilde Rosen-jeit,
1579 3| rendbehozott. Kivált elfoglalt földjeinek visszaszerzése vált rögeszméjévé.
1580 6| rongyos házára, sem pörös földjeire. A panaszok és fenyegetések
1581 3| cselédjét ne verhetné ki saját földjérõl?~- Rég volt az, méltóságos
1582 6| Erzsikém?~- Egy bújdosó, egy földönfutó felesége legyen? Abból semmi
1583 8| töltögette poharát, s nemegyszer földöntötte. Radnóthy vagy igen keveset,
1584 1| nézegette magát. Nagy négyszög, földszintes épület volt, belsõ udvar
1585 3| kötelezvényei udvarháza földúlásakor elégtek, részint kivándoroltak
1586 1| beégették a kõrisfákat, földúlták jószágát. Csordultig telt
1587 7| valami újat hall, s kissé fölélénkült arca ‑, úgy van, a pör.
1588 6| besötétült. Ekkor Radnóthy fölemelkedett székérõl, és mintha most
1589 7| hogy a haldoklónak kellett fölemelkedni az utolsó kézcsókra, s a
1590 2| megszemlélt minden zegzugot, fölemelt minden darabot, s oly kímélettel
1591 7| mind az enyém lett. Hogy fölemeltek, hogy éljeneztek, hogy énekelték
1592 4| ellen! - kiáltá Radnóthy, fölemelve kezét, mintha egy vármegyei
1593 2| folytonos felindulás és évõdés fölemésztették lelkiereje maradványait.
1594 6| hogy mije volt és mije van, fölemlítette, hogy csak szerzeményét
1595 3| hadiszállássá változott. Radnóthy fölfegyverezte cselédeit, kard és puska
1596 3| Mányi, akik nem voltak ugyan fölfegyverkezve, de annál többet fecsegtek,
1597 3| évvel elszántott földemet fölfegyverzett jobbágyaimmal szereztem
1598 4| udvarháza földúlatásáról. Fölfejtette a kormányrendszer törvénytelenségét,
1599 1| öröme.~Így mélázva haladt fölfelé, itt-ott megállva, kérdezõsködve,
1600 4| képviselõivel ujjászült, fölfokozott benne minden fájdalmat és
1601 5| többször bosszankodott a világ fölfordulásán, amióta sógorasszonya a
1602 8| miniszterhez küldött iratai mindent fölforgattak, amit az idõ, befolyás és
1603 4| õk a csendháborítók, akik fölforgatták a vármegyét, a királyi táblát,
1604 5| hogy másképp öltözködjön, fölhagyjon a német csevegéssel, s ne
1605 8| húzni-halasztani a pört, s fölhasználni az ezredesné és Kahlenberger
1606 4| segített rajta, ki az ügyvéd fölhívására levélben egy Erdélyben állomásozó
1607 6| idõ tellett abba is, míg a fölhívatott lelkész és számtartó megérkeztek,
1608 4| felelõssé tehette érte, s fölhívhatta a jelenlevõket, hogy udvarháza
1609 2| A falakra sem nézhetett fölindulás nélkül, drága fegyverei
1610 4| idegen nyelvû csevegés. Erõs fölindulása egy könnybe olvadt, ellágyult,
1611 6| szólott semmit, s midõn atyja, fölindulásában kifáradva, egy székre hanyatlott,
1612 3| s a remény és aggodalom fölindulásai közt is feltûnt neki, hogy
1613 5| akarna tudni. Már maga a hang fölingerelte, aztán azt hitte, hogy róla
1614 4| illõség eldöntése végett följelentetett a tartományi kormánynak.
1615 2| környékben kiütött oláh fölkelés elõl egy éjjel futott el
1616 4| s Istvánt is csak reggel fölkeléskor, estve lefekvéskor szidta
1617 6| eseményeirõl. Radnóthy beléptére fölkeltek mindketten és vidoran siettek
1618 6| feleltem. „Miért akarod fölkelteni?” - „Hát hogy búcsúzzék
1619 3| hogy engem minél korábban fölkelthessen.~Hajnalban az udvarház tornáca
1620 6| Radnóthyt lassanként újra fölkeresik régi barátai. Adunk egyszer-egyszer
1621 4| barátjához folyamodott, s fölkérte Kahlenberger kapitányt,
1622 6| A hadnagy egy „kurióz!” fölkiáltással fejezte ki csodálkozását.
1623 6| magyar nemesek példányát, s fölküldi az Illustrierte Zeitung-ba.
1624 1| forradalom elején megölte volt a föllázadt oláhság. De bár sose látta
1625 3| idegen bitorolja, egészen föllázította.~- Miért menjek panaszra,
1626 6| foglalva, hogy minden fekvõ és föllelhetõ vagyonát fiának hagyja,
1627 3| együtt sokat eltakarított föllelhetõibõl. E leghálátlanabb és leghatalmasb
1628 7| síró sustorgásban, a vígan föllobogó lángokban, s a vaskanállal
1629 4| Bécsbe a miniszterhez, fölmegyek a királyhoz, egész az udvarig
1630 2| sokszor, rendet csinál, fölmondja a bérbe adott földeket,
1631 6| háromszor, négyszer, aztán fölnézett Istvánra és hallgatott.
1632 7| fordítani. Ilyenkor nevetett; fölnyitott egy záros fiókot, melynek
1633 7| beruházására, s a pör is fölös költséget emészt föl, mert
1634 5| nem búsult, s az asztal fölött legtöbbet arról beszélt,
1635 5| pártját. Kihozta iratait, fölolvasott nekik belõle mindent, s
1636 3| akit ez esemény egészen fölpezsdített -, kend meg ne szóljon senkinek,
1637 6| pillanatra, majd hirtelen fölriadt, fölugrott, s a leégõ gyertyára
1638 4| kedvenc helyeit olvasta, fölriadva mormolta:~- Jól, nagyon
1639 7| Nem haragudott reá, ha fölriasztva ájtatos elmerülésébõl, emlékeztette,
1640 5| sírta magát, s Radnóthy fölrúgta a ráugató Figarót.~Így telt
1641 3| fizettek. Midõn a jobbágyok fölszabadultak, a curialisták viszonya
1642 5| sok cifra szónoklatot és fölterjesztést, betyároknak a kardos jurátusokat,
1643 6| majd hirtelen fölriadt, fölugrott, s a leégõ gyertyára bámult.
1644 7| solemnis alkalmakra volt szabad fölvennem. A szabó kétszer is megigazította,
1645 3| amitõl féltek. Az álmából fölvert kertész puskával állott
1646 4| pedig bélyegtelen iratairól fölvétetett a Befund, s meghagyatott,
1647 5| néninek, összecsókolta, fölvidult, de minthogy nagyon belejött
1648 5| Kipihenvén magát, kissé fölvidulva készült haza, azonban egy
1649 3| Erzsi.” Ugyan ugye? Hogy fölvitte isten a dolgát. Fölfordult
1650 7| Fizesse meg jól. A szász fösvény, nem csinál semmit barátságból,
1651 7| kardomat s a sastollas föveget. Közgyűlésre megyünk. Biz
1652 4| polgári vagy katonai hatóság fog-e ítélni benne, mert ostromállapot
1653 6| kapuról, és mormolt valamit foga közt; nézte a nagy komondort,
1654 1| valamit. Most senki sem fogadja. Az udvaron csak a féleszû
1655 7| magát, amint ovációkkal fogadják a kortescsapatok, István
1656 1| vagy érettebb gyümölccsel fogadták; szeme nemegyszer pihent
1657 7| esztendeje, hogy szolgálatomba fogadtalak. Milyen karcsú, piros legény
1658 2| sóhajtott, s el-elmormolta fogai közt:~Galiciát kisöpörték,~
1659 8| biztoshoz, hogy tüstént fogassa el, s fenyítse meg e vakmerõ
1660 3| Azt akarja, hogy bivalokat fogassak hintómba? A számtartó uraméból
1661 3| kocsikázni, ott a gazdasági fogat, amelyet nemrég vétetett,
1662 2| a konzervatizmushoz, de fogékonysága s a közhangulat a reformok
1663 4| csüngött a múlton, hogy föl nem foghatta a jelent. Egész álomvilágban
1664 3| curialisták voltak erõszakosak, s foglalásaikhoz még akkor is ragaszkodtak,
1665 3| többiek a bútorok kihányásával foglalatoskodtak. A kis Mányi megismert egyet-mást,
1666 8| mindig fázott; megszokott foglalatosságával, a tûzrakással is fölhagyott,
1667 6| elolvasgatja, ha el nem foglalják az asszonyok, akik minden
1668 2| hasznukat venné.~Szomorú foglalkozása azonban némi gyér örömben
1669 7| nyújtott lelkének szüntelen foglalkozást. Még mindenbõl érdekelte
1670 5| búskomorságába, s csak irataival foglalkozott. A két nõ elhatározta hát,
1671 4| felindulását.~Ez esemény sokáig foglalkoztatta az otthon maradtakat. A
1672 4| mintha ez az õ kegyébõl foglalna helyet; de midõn látta,
1673 6| illeti. Megírta pontokban foglalva, hogy minden fekvõ és föllelhetõ
1674 3| megsiratta mint beteget, mint foglyot, mint elesettet. Egyetlenegy
1675 7| rebegte: - Te is az õ pártját fogod, te is háládatlan vagy.
1676 4| szekrényeit, s adják tudtára, hogy fogoly, és készüljön.~- Értem,
1677 4| Radnóthy kéthavi vallatás és fogság után kezességre szabadon
1678 2| csatatéren maradt, másik fogságban szenvedett, harmadik bujdosott,
1679 4| fõzzön, bárcsak a kocsist ne fogták volna el, azt az áldott
1680 6| mindjárt, szemed láttára. Itt fogtok lakni boldogan, mint én
1681 6| apádat ápold, vigasztald. Jól fogunk mi itt élni ketten. Te gazdasszonykodol,
1682 5| térni ki, s ráhajtott a főhivatalnok kocsijára. A kocsi eltört,
1683 7| ő is járt a nagyenyedi főiskolába, végzett két osztályt négy
1684 7| megsiratta a földúlt nagyenyedi főiskolát, amelynek növendéke volt,
1685 6| fejedelem alapította nagyenyedi fõiskolát teszi örökösévé, amelyben
1686 5| a régi időkben, kivéve a főispánt, senki elől nem térni ki,
1687 3| lakosok között különbözõ fokozat volt, s a vidék s viszonyok
1688 4| Radnóthynak betegség és szenvedés fokozta ingerlékenysége nem ismert
1689 1| lány, aki a majorságot, fõleg a ludakat õrizte; nagyon
1690 7| bolthajtást, s itt-ott nagy foltokban ütötte ki magát a falakon;
1691 1| megtéríti neki. A gazdaság is foly valahogy, de nincs semmi
1692 7| elbeszélte Istvánnak a pör folyamatát, s örült, midõn ez helyeselni
1693 4| külön bûnvádi pör indult folyamatba, de még nem volt bizonyos,
1694 3| vagy kölcsönhöz kellett folyamodni, vagy eladni valamit. A
1695 4| úgyis kedveli õket, azokhoz folyamodom, akik nekik parancsolnak,
1696 4| tábornokhoz, férje régi barátjához folyamodott, s fölkérte Kahlenberger
1697 5| szitokra fakadt.~Emiatt folyamodványain, ügyei védelmén sem dolgozhatott
1698 4| mogorvábbá tették. Mióta pörölt, folyamodványokon dolgozott, se gazdasági,
1699 3| rendezik, a pör hosszasan folyhat, s az eredmény akkor is
1700 3| jövedelem alig födözte a folyó költségeket, a jószág újonnan
1701 2| méregbe jött, amely a beszéd folytán mély bánattá szelídült,
1702 7| pör. Nem engedik, hogy én folytassam, régen a maga személyében
1703 6| amelyet egy egész óráig is folytat vala, ha Radnóthy részint
1704 3| elég, emellett a gazdaság folytatása és saját magánszükségei
1705 6| fogtak a megszakított estély folytatásához.~Radnóthy szobájában virrasztott,
1706 2| sohasem gyógyul meg egészen.~E folytonos felindulás és évõdés fölemésztették
1707 4| városba. Mindenik nagyon fontos képpel jött vissza, s rendesen
1708 1| István huszárja, aki régi fontosságával ül a bakon, s a három almásszürke
1709 6| bántott, hogy sógora hátat fordít neki, nem is szól hozzá.
1710 4| magát, németre s franciára fordítá a beszédet. Ebbõl ugyan
1711 7| szász papnak a sok német fordítás árát? Fizesse meg jól. A
1712 6| Radnóthy újra leányához fordul, szenvedélyesen átöleli,
1713 4| tulajdonította e kedvezõ fordulatot. Azt hitte, hogy mind a
1714 3| gyermekestül - folytatá a küzdõkhöz fordulva -, az utcára vessétek ki,
1715 2| jövedelemforrásához; nézte a malomkerekek forgását, hallgatta a víz moraját,
1716 5| maradványait is föl akarta forgatni házában. Most már nemcsak
1717 7| egy reggel, az õsi Bibliát forgatva kezében -, te egészen elfeledkeztél
1718 2| kiáltá: - Negyvenezer pengõ forint! - hogy az ablak alatt elmenõ
1719 5| kapitányhoz, aki ugyan még forma szerint nem kérte meg, de
1720 4| csak akkor engedett, midõn formából a csendõrtiszt rátevén kezét,
1721 4| kalapot, egészen kiveszen a formádból, olyan vagy benne, mint
1722 8| tartotta, hogy a fiskus jogot formálhasson valamely magvaszakadt nemes
1723 2| Akaratlan és szüntelen csak a forradalomra és az oláh pusztításra fordult
1724 8| származhattak, de legmélyebb forrásuk a fájdalom volt. Istvánban
1725 8| s néha el is ejtette a forró tálat. Radnóthy itt is érezte
1726 8| melegen, hanem valóságos forrón adta föl az ételt, s néha
1727 6| Kahlenberger játszotta a fõszerepet, az ezred Don Juanja, akit
1728 1| pecsétfoltos, s a zsinórzat rajta foszlásnak indult. Vidrafövegét kiette
1729 7| mondani akart, s ha hosszas főtörés után sem tudtak boldogulni,
1730 4| és kérdezte, hogy õ kinek fõzzön, bárcsak a kocsist ne fogták
1731 4| kifejezhesse magát, németre s franciára fordítá a beszédet. Ebbõl
1732 4| háborúkat, kivált a poroszt és franciát, amelyekben azt õsei villogtatták.~
1733 5| Rosen-jeit, az ezredesné Fremdenblatt-ját, mert alkalmasint ezekbõl
1734 6| szemöldökét, fölvette a leesett Fremdenblatt-ot, mintha mondani akarná az
1735 2| megbabonázza az álmokat. Szüntelen fú bennök a szél, nem tudni,
1736 1| Az ösvényeket benõtte a fû, a kocsiút porondját elmosták
1737 4| tiszta dolog, egy darabig függõben marad, se a kerületi biztos,
1738 2| ágyából, s félrehúzta a függönyöket. De minden csendes volt;
1739 1| keresztelt a babonás béres. Itt függött egy faalkotmányocskán holmi
1740 8| gyöngytyúkokat ellopták. István ki is fürkészte, ki volt a tolvaj, s több
1741 6| leánya homlokáról kibomlott fürteit. - Nem szükséges, hogy oly
1742 6| lehajolt, fölvette a vendég fürtöt, s elébe tette az asztalra.~-
1743 1| tornyocskák közt kanyargó füstgomoly már messzirõl intett feléje,
1744 1| húzta meg magát, mindig füstölgõ kéményével, ecetesüvegekkel
1745 8| is fölhagyott, mert néha füstölt a kemence, amiért aztán
1746 7| fognak fújni az éjjel. - Hadd fújjanak, nem fázunk meg - mondá
1747 7| kakasa, száraz szelek fognak fújni az éjjel. - Hadd fújjanak,
1748 4| ezredesné.~- Megbolondulok! - fuldoklott Radnóthy.~A kis haszontalan
1749 1| mondani. E néhány szó ezer fullánkot ütött belé, s életében elõször
1750 5| neki. A lelkiismeret minden furdalása nélkül hitte megköthetni
1751 8| püspök úrnak. Megállj, ne fuss, nesze egy arany, több nincs,
1752 4| Mányi jajgatva s el-elbukva fut kocsija után a falu végéig,
1753 6| vissza-visszanézve, vajon nem fut-e utána a szegény méltóságos
1754 3| megfeledkezvén a hadicselrõl, futásnak eredtek, s mind keresztülbuktak
1755 1| ez ütni kezdett, ide-oda futkosva, szüntelen kiabálva, hogy
1756 1| hol maradtak? Hányszor futottak elébe hazajöttekor, hogy
1757 6| illik”, azt feleltem, és futottam. A kisasszony utánam kapott,
1758 1| semmit; csípõs tavaszi szél fútt; nem érezte, nem húzta összébb
1759 8| estéjén rendkívül erõs szelek fúttak. Rengett belé a vén ház,
1760 1| elõtt, be is dugdosták orrát fûvel vagy szösszel. Nemegyszer
1761 6| egyik fõ támaszát, a Bethlen Gábor fejedelem alapította nagyenyedi
1762 1| amely büszkén húzódott a galambbúgos kaputól fel a dombra, az
1763 6| sóhajtott; nézte a vidám galambokat, amelyek enyelegve repülnek
1764 2| hallott az idegen, leginkább Galíciából Erdélybe rendelt tisztviselõkrõl,
1765 2| el-elmormolta fogai közt:~Galiciát kisöpörték,~A szemetet kiöntötték,~
1766 7| ruhát akart reá adni, s nagy garral magyarázgatta, hogy valóságos
1767 3| ítélni a lyányokat, a legelsõ gavallér Kolozsvárott.~Soha még a
1768 3| jószág becsét, majd minden gazdagabb nemes betelepítette nélkülözhetõbb
1769 8| udvarházat, és tartsa meg sokáig gazdájával együtt. Radnóthy is imádkozott,
1770 3| Most sem ad többet. A jó gazdának mindent a maga idejében
1771 8| híre-hamva sem maradt, ami a régi gazdára emlékeztette volna az embert.
1772 1| szemtelen! Nem értek a gazdasághoz... szamár! Kegyelembõl élek...
1773 7| számtartónak adtam belõle a gazdaságra, s az ügyvédnek perköltségre,
1774 6| Te gazdasszonykodol, én gazdáskodom, újra rendbe hozunk mindent.
1775 3| dúló népcsoporttal, s a gazdasszonnyal együtt sokat eltakarított
1776 4| számtartójának, délben nem zsémbelt gazdasszonyára, s Istvánt is csak reggel
1777 5| anyanyelvét is feledni kezdi, a gazdasszonykodáshoz semmit sem ért, s otthon
1778 2| konyhaépületet, de nemigen volt mibõl gazdasszonykodnia. A háromszori csengetés
1779 6| fogunk mi itt élni ketten. Te gazdasszonykodol, én gazdáskodom, újra rendbe
1780 4| is elmondotta napjában a gazdasszonynak: elõre megmondottam, hogy
1781 2| zsémbelt Istvánra, István meg a gazdasszonyra. De valóságos étvágya alig
1782 1| Egyik egyenesen sietett a gazdatiszti lakba, s onnan a csûrnek
1783 8| takaríthasson meg a maga számára a gazdátlan jószágból. A gazdasszony
1784 1| szamár! Kegyelembõl élek... gazember! Elpusztuljon udvaromból
1785 3| kiverem belõle azokat a gazembereket, panaszoljanak, pöröljenek,
1786 3| munkára! Vessétek ki a gazembert feleségestül, bútorostul,
1787 5| Vaterland~Woran ich wurzelnd bin gebunden.~Ach, ez a Saphir mily szépen
1788 5| Vaterland,~Ein zweites, theueres gefunden,~Sein Herz ist jetzt mein
1789 1| Mindeniknek volt mellékága a gémeskúthoz, majd mindeniket átvágta
1790 7| leánya nevét, nagy haragra gerjedt, de nem lévén elég ereje
1791 3| varázsa alatt áll. A kis Gézából más körülmények között könnyen
1792 3| Szegény jó fiam, édes kis Gézácskám, mennyit szenvedhettél! -
1793 4| Mennyit aggódtam érted és Gézáért. Lásd, miattatok vénültem
1794 6| õt mindenütt ismerik, s Gézára nagy ügyelettel lesznek.~
1795 3| eldicsérték, elsajnálták a kis Gézát s a kis Erzsit, kik ugyan
1796 5| perpatvar támadt, az ezredesné görcsöket és migrént kapott. Erzsi
1797 2| kiöntötték,~A szemétből gomba termett,~A gombából Bezirker
1798 2| szemétből gomba termett,~A gombából Bezirker lett.~Ez volt az
1799 7| rajta a csillogó fényes gombok! Most is megvan, de nem
1800 7| varrd föl reá a hiányzó gombot, mert különben nagyon megharagszik.
1801 7| tudott volna. Érezte, hogy gondatlanságot követett el, jóvá akarta
1802 8| becsületességében, s csak arra volt gondja, hogy minél többet takaríthasson
1803 5| kevés kedvet mutatott a ház gondjaiban való részvételre, ahelyett
1804 7| mindenemet, csak viseld gondját a méltóságos úrnak. Reggel
1805 2| rágalmai; a férji és szülõi gondok; három gyermekének halála
1806 3| sóhajtott gyakran, az a gondolat pedig, hogy õsi birtokát
1807 3| Meg-megszállotta a halál gondolata, s még inkább az, hogy megszakad
1808 7| merült a gyertyavilágba, gondolatai másfelé jártak, s István
1809 6| elfordult, lehajtotta fejét és gondolataiba mélyedt. - Hajh, Erzsike...
1810 7| fájt, hogy egyedül maradt gondolataival. Megbámulta a templom tornyát,
1811 1| gyalázatát jósolná. Néma gondolatjaira, elfojtott érzéseire oly
1812 7| bocsásson meg, hogy elég gondolatlan voltam embernek nevezni.”
1813 8| irtóztató csöndet; amikor gondolkozni, emlékezni, beszélni akart,
1814 3| félelembe ejté. Maga István is gondolkozóba esett, különösen arról gondolkozott,
1815 1| nem engedni, hogy csak a gondolomra mondott, de igen alapos
1816 8| estve, a sötétben Istvánnak gondolva a belépõ Mányit.~Mányi nem
1817 7| Hiányzott körüle valami, a gondos kéz, amely lefektesse, a
1818 1| mindent. Áldotta az isteni gondviselést, hogy ide jöhetett, és rendbe
1819 2| mélázhatott. Mintha egy gonosz tündér ütött volna tanyát
1820 1| fülébe csengett a tiszttartó gorombasága, még mindig azon tûnõdött:
1821 4| elõkelõ nemesemberhez. Um Gottes Willen, miért nem vágatja
1822 3| folyvást Bécsben, hanem hol Grazban, hol Salzburgban; szegény
1823 5| már tíz év óta nyugszik a grazi temetõben, az ezredesnét,
1824 3| atyámtól örököltem. Annak a grófnak adjam el, aki mindig ellenségem
1825 5| becsmérli az ételeket, s egész grófnét játszik. Mindennap történt
1826 1| roszkor, mert a kocsi egy gübbenõbe zökkent.~- Mit fecseg kend,
1827 5| talán irigyelték is, de gúnyolódtak vele, hogy kiejtése kissé
1828 1| már megfeketült kõcímer gúnyolta a házõrzõ kõrisfák százados
1829 1| voltam, hogy annyit fáradtam, guzslódtam, csak azért, hogy méltatlanságot
1830 3| lásson egy kis világot, s gyakorolja magát a német nyelvben.
1831 1| családja pusztulását és gyalázatát jósolná. Néma gondolatjaira,
1832 4| a személyemen elkövetett gyalázatot.~Ekkor aztán tûzbe jött,
1833 1| tisztelkedni vagy értekezni jött. A gyalogosok sem hiányoztak. Alatt és
1834 3| volt, kiszemelve végnapjai gyámolául, s midõn visszatért, egész
1835 7| és a számtartóra, akire gyanakodni kezdett. Fejébe vevé, hogy
1836 4| dúlás idejében, s minthogy gyanakodott, hogy Radnóthy egy Kolozsvárott
1837 1| mondott, de igen alapos gyanú gyökeret verjen.~- Dehogy
1838 3| és nõül vette. Emellett gyanúja volt reá, hogy udvarháza
1839 5| aki az ezredesnét nagyon gyanús szemmel nézte, s holmi politikai
1840 1| pusztulását és szegénységét gyászolja. Alig ismerhetni reá. Maga
1841 7| elvesztett királyi táblát gyászoló Marosvásárhelyt, ahol jurátuskodott.
1842 6| teljesedésbe mehetne. E gyászos esetben a protestantizmus
1843 1| díszeleg itt, elevenzöld gyepkarikák váltakoznak szanaszét, cserepekbe
1844 1| emelkedett fel egy beomlott gyeppadról, ahová még jól le sem telepedett.~-
1845 2| foglalkozása azonban némi gyér örömben is részesítette.
1846 3| aprítják össze, õ nem özvegy, gyereke nem árva, s kétségbeesve
1847 1| ökröt fog ki a járomból egy gyerkõc segítségével, s úgy bámészkodik
1848 3| keltett szívében. Eddig gyermekeiért búsult, most meg mindig
1849 3| Bármennyire örült, hogy gyermekeirõl bizonyost tudhat, mégis
1850 3| Ilyenkor aztán egész nap a gyermekekrõl folyt a beszéd; eldicsérték,
1851 2| és szülõi gondok; három gyermekének halála és haldokló neje;
1852 3| feleségestül, bútorostul, gyermekestül - folytatá a küzdõkhöz fordulva -,
1853 7| ringatták, mint a bölcső a gyermeket. Mindketten annyit beszéltek,
1854 3| maradványával vezette ki gyermekével együtt. A többiek a bútorok
1855 3| megváltozott minden, még a gyermeki szív is. Sógorasszonyom
1856 6| fölriadt, fölugrott, s a leégõ gyertyára bámult. Éppen akkor oszlottak
1857 7| szeme szomorúan merült a gyertyavilágba, gondolatai másfelé jártak,
1858 1| mondott, de igen alapos gyanú gyökeret verjen.~- Dehogy hallgatok,
1859 3| hordozta õket, az apa pedig gyöngéd pillanataiban mindig így
1860 3| borult Istvánra, aki hajdani gyöngédségének némi maradványával vezette
1861 6| perköltséget kért tõle, s ismerve gyöngéjét, így is, amúgy is rábeszélni
1862 7| gazdája.~Még élt. Néhány napi gyöngélkedés után, amely betegségnek
1863 1| s még azután is sokáig gyöngélkedett. Azalatt egy nagy forradalom
1864 8| örökös könnyben úszó szemek gyöngülésbõl is származhattak, de legmélyebb
1865 8| hogy haragudott, mikor a gyöngytyúkokat ellopták. István ki is fürkészte,
1866 5| egyebet mit tenniök, mint gyönyörködni a természet szépségében,
1867 1| láthatta annak, ami hajdan gyönyörködtette. Nem sürögtek a cselédek,
1868 2| sírban, múltakról suttognak, gyönyörködve tépik fel sebeit, s reá
1869 2| elfordult a jelentõl, s gyönyörrel olvasta a múlt lapjain a
1870 3| rosszul ápolták, hibásan gyógyították, hiszen egész Erdélyben
1871 2| most is az, talán sohasem gyógyul meg egészen.~E folytonos
1872 5| annyira búsítja. Haldokló és gyógyuló fia, megváltozott és újjászületendõ
1873 4| levelet hozott fiától, aki már gyógyulófélben volt, vagy az ezredesnétõl
1874 2| sétált egyet, s eltévedt a gyom-felverte ösvényeken, s csak nagy
1875 5| hajdani játszótársai nem gyõzték eléggé nézni, s divatos
1876 1| virágosabb lombbal vagy érettebb gyümölccsel fogadták; szeme nemegyszer
1877 1| virágos-, veteményes‑, gyümölcsös-, méheskertet, aszalót, pálinkafõzõt,
1878 3| segítségével diadalmasan gyûjtötte egy rakásba. Néhány pillanat
1879 8| mert szólani, és gyertyát gyújtott.~- Vagy úgy! István meghalt.
1880 3| méltóságos úr, s íme mekkora baj gyûl fejünkre.~- Mit mondott
1881 4| benne minden fájdalmat és gyûlöletet. Magánkívül járt föl s alá
1882 2| ellenzékiség a legmélyebb gyûlöletig fejlõdött ki benne, de egyszersmind
1883 2| Radnóthy nem olvasott hírlapot, gyûlölettel fordult el mindentõl, ami
1884 2| elhagyottabbnak érezte magát; némi gyûlölséggel nézett le a falura, ahol
1885 3| Radnóthy hirtelen haragra gyúlva, s hozzávágott kardjával.~-
1886 6| nem kérleli õket.~Zsebébe gyûrte a levelet, s leült karszékébe.
1887 5| mind azt dobogta:~Doch hab’, ich noch ein Vaterland,~
1888 7| köszönni akarná, hogy nem háborgatja. A legtöbbször csak gyöngéden
1889 8| rejtegetett, közcsendet háborított, s a felsõséget több ízben
1890 3| hadseregben szolgált, a háború bevégezte óta semmit sem
1891 4| áldozott, elszámlálta a fõbb háborúkat, kivált a poroszt és franciát,
1892 3| néhány hónapra szabta, de a háborús idõk odarekesztették, azóta
1893 3| Azonban késõ volt minden habozás. A komondor megkezdte már
1894 4| nagyobb hévvel, a csendõrtiszt habozását beszéde hatásának vélve. -
1895 7| alig állotta lábán, azonban habozott bevallani, mert félt, hogy
1896 6| megállott a küszöbön.~- Hach Triumph! Triumph der Liebe
1897 6| örökség csonkítatlan megvan, hacsak a Bezirkerek önkénye meg
1898 6| Kezével indulatosan kezdett hadarni, s az erõlködése közben
1899 3| István is megfeledkezvén a hadicselrõl, futásnak eredtek, s mind
1900 3| megkezdõdött a támadás, s valóságos hadilárma keletkezett. István elöl
1901 3| az udvarház tornáca egész hadiszállássá változott. Radnóthy fölfegyverezte
1902 3| húzta-vonta urát. Szóval, az egész hadjárat dugába dûl, ha a véletlen
1903 3| elõõrs, utána István, aki hadnagyként vezette a többit, hátul
1904 3| beteg volt, õ látta mint hadnagyocskát, s legszebben lovagolt az
1905 3| Még az orrom alatt mersz hadonászni, te rabló, te tolvaj! -
1906 3| villogtatott, a béresek vasvillával hadonásztak, a bivalos petrencés rudat
1907 3| Egyetlenegy fiáról, aki a magyar hadseregben szolgált, a háború bevégezte
1908 3| megyegyûlésekre járt. Mint a jó hadvezér, bátorítgatta csapatját,
1909 7| folytatta a haldokló István hagyakozásait -, neked hagyom mindenemet,
1910 6| el mindenemet. Nincs kire hagyjam. Én vagyok az utolsó Radnóthy.~-
1911 2| szót, ami éppen botrány. De hagyján, csak kegyúri kötelességeit
1912 7| reá.~- Hát te is el akarsz hagyni már? - kiáltá Radnóthy ijedten.~-
1913 3| kihágásokkal már föl kelle hagyniok. Ez állapot 1850-ben még
1914 6| vagy, szereted atyádat, nem hagyod el vénségére, nem haragítod
1915 6| amit Kahlenberger nagy hahotával fogadott, s amirõl teljességgel
1916 4| beesett arc, hosszú õsz haj és szakáll oly kellemetlenül
1917 4| volna reá; hosszú borzas haja és szakálla még mogorvábbá
1918 2| s nézte hogy hol állott hajadan a nagy kalamáris, a nagy
1919 6| a házigazda bozontos õsz haját, szakállát, különös úti
1920 2| meglevõ lovairól, hanem a hajdaniakról; dicsekedett velök, sajnálkozott
1921 6| gondolataiba mélyedt. - Hajh, Erzsike... a kígyó, a kígyó... -
1922 2| sem, természeténél fogva hajlott a konzervatizmushoz, de
1923 3| brachiumot - hajdan annyiszor hajtá végre a törvényt.~E kellemes
1924 3| azzal csak az õ malmukra hajtjuk a vizet, kurtán kell õket
1925 8| kerültek, mint amennyi hasznot hajtottak. Szemüveges jószágigazgatójával
1926 8| csendõrök éppen az ítéletet hajtották végre, kiûzték a curialistákat
1927 7| elbúcsúzik, mert ki tudja, nem hal-e meg holnap reggelre.~- Meghal...
1928 7| az õ pártját fogod, te is háládatlan vagy. Takarodjál!~István
1929 3| Sokat búsultam szegény mama halálán - papát sokszor emlegetjük -,
1930 6| esetre, még arra is, ha fia halálával magva szakadna, mert a koronára
1931 7| csak?...~Egy életem, egy halálom,~Radnóthy lesz alispánom!~
1932 2| akkor már nagyon beteg volt, halálos beteg, most is az, talán
1933 5| néhány nap. Az ezredesné halálra unta magát; attól az egyetlen
1934 7| megcsókolta kezét, úgy örült a hálának, a szeretetnek, mintha ilyesmit
1935 7| szépen elcsöndesedett, hálásan nézett reá, mintha köszönni
1936 8| következõ országgyûlésre halasztották. De nem kételkedett, hogy
1937 5| feltalálni magát. Az ezredesné hálátlannak nevezte sógorát. Erzsi nagy
1938 7| tehetetlen volt, hogy a haldoklónak kellett fölemelkedni az
1939 7| csak álmodozott, minden nap haldokolva.~A téli napokon folyvást
1940 7| vágya, és fájdalom nélkül halhatott meg. Torzuló vonásain erõt
1941 2| be, de nem sokáig tart, halk nyöszörgés reszkedez, a
1942 7| elgondolkozva, mint aki valami újat hall, s kissé fölélénkült arca ‑,
1943 4| Égbekiáltó igazságtalanság, hallatlan gyalázat!~Az ügyvéd hijába
1944 7| nyögése s a kis Mányi sírása hallatszottak ki.~- Úgy... úgy kis Mányikám -
1945 3| vállát, s enyhülve mondá:~- Hallgassa meg az Úristen kendet, s
1946 1| Egypárszor szeme közé nézett, és hallgatást akart neki parancsolni,
1947 6| könnyezett bele, ha tréfáit hallgathatta.~Egy öreg õrnagy, aki a
1948 7| napjait, s Istvánban részvevő hallgatóra talált. Mindketten a tisztújítási
1949 3| nyakát, és tátott szájjal hallgatózott; a másik megjegyzé, hogy
1950 1| gazdasszony ki nem kiált: - Nem hallgatsz már te, kis béka! - Itt
1951 2| indult épületekben mindig hallhatni bizonyos rejtélyes hangot,
1952 2| tudni, honnan. Eleinte alig hallható zokogással kezdi, aztán
1953 7| holnap reggel! Hát én egyedül halljak meg? - kérdé Radnóthy elmélázva.~-
1954 8| akkor én is meghalok. Nem hallod - folytatá fölemelkedve
1955 4| és készüljön.~- Értem, hallom és protestálok minden erõszakoskodás
1956 5| gyöngédebb változatban, mindenütt hallottak valami ahhoz hasonlót, amit
1957 4| törvénytelen ítélet ellen. Hallottátok, távozzatok kúriámból.~A
1958 6| egy bárónõt; lejöttünkkor hallottuk Kolozsvárott! - kiáltá az
1959 2| egyhangú „kip-kop” dobogások hallszanak, amelyeket egy-egy mély „
1960 4| Az elcsapott tiszttartó, hallván, hogy Radnóthy elfogatott,
1961 8| rosszul lett, lefeküdt és halni készült.~A kis Mányi megijedt,
1962 3| igazok. Ügyvédem mind csak halogatja a dolgot, még pört sem mert
1963 3| ellenezte? Soha. Inkább éhen halok meg. Bezzeg szeretné az
1964 3| szánakozik rajta, s abból a nagy halom levélbõl odadob neki legalább
1965 6| meg, s az elmenetele óta halomra szaporodott árjegyzékek
1966 6| gyertyát, s az ezredesné hálószobájába indult.~Az ezredesné még
1967 2| meghallatszott.~A nappali, a hálóterem, a fiúk, a leányok és vendégek
1968 2| hiába sietett volna hozzá, halva találta volna; el sem temethették
1969 6| beszélgetést.~- Hát arra a halvány, szemérmes kisfiúra emlékszel-e,
1970 5| Elhatározta, hogy minél hamarabb visszaküldi Bécsbe, leánya
1971 7| meséket mondott neki, hogy hamarább elaludjék. Az apa nem aludt
1972 7| meg új hasábot vetett a hamvadó üszökre, s gyönyörködött
1973 1| gyönyörködött a csöngettyû hangjában, s félóráig is elhúzta volna,
1974 3| nem ütött ugyan senkit, de hangjával majdnem egy ostromágyút
1975 2| Radnóthy órákig elhallgatta e hangokat ébren s félálomban. Úgy
1976 6| hallgasson, s nem ügyelve sûrû és hangos átkozódásaira, folytatta
1977 2| hallhatni bizonyos rejtélyes hangot, amely félelmet, baljóslatot
1978 2| csendülnének, felköszöntések hangzanának, és zene riadozna, mint
1979 5| halotti ének és tánczene õrült hangzavarként zúgtak fülébe. Megtörülte
1980 6| s hallgatta a szobájáig hangzó zenét, föl-fölsóhajtott,
1981 1| mogorvábbá teszi. Öltözete is hanyagabb, mondhatni kopott. Rókamálos
1982 4| egy fáról szakadt. Miért hanyagolja el ennyire magát? Ez nem
1983 1| pazarlás közepett, e gond a hanyagság kíséretében sok bizarr bájt,
1984 7| napok, beállott az õsz. A hanyatló természet és a pusztuló
1985 6| fölindulásában kifáradva, egy székre hanyatlott, kifejtõzött karjai közül.
1986 4| István kezébõl õsi kardját, hányják föl ágyát, szekrényeit,
1987 2| dönteni a házat koporsóul. Hánykódásai közben eszébe jutott minden,
1988 2| semmit sem szokhatott meg. Hánykódott a múlt és jelen között;
1989 4| rajta, mintha vasvillával hányták volna reá; hosszú borzas
1990 5| az ezredesné haragjában hánytorgatni kezdte, hogy a börtönbõl
1991 6| hagyod el vénségére, nem haragítod meg többé, olyan lész, mint
1992 7| én bolond fejem, miért is haragítottam meg az én jó uramat.~- Nem
1993 5| ezredesné ellen fordult haragja. Elhatározta, hogy minél
1994 5| felbõszítette, ha az ezredesné haragjában hánytorgatni kezdte, hogy
1995 7| hogy a sírba kell vinnem haragját! Kérj tõle bocsánatot nevemben.
1996 6| aki aztán úgy tett, mintha haragudnék. Szóval mindenki võlegénynek
1997 7| szegény István. Miért is haragudtam én rá? Hát Erzsikéért. Az
1998 1| ha hallgat. Bárcsak aztán haragunnék reá istenigazában, s ütné
1999 3| elérzékenyülni, kibúsulni magát, s haragunnia kellett. A milánói levélre
2000 8| Három óra felé megszólalt a harang, gyûlt a népség, megzendült
2001 1| faalkotmányocskán holmi kis harangnak is beillõ csöngettyû, amely
2002 7| poharát. Mikor vecsernyére harangoznak, vezesd le a templomba,
2003 2| s megkondult az esteli harangszó, mind elhagyottabbnak érezte
2004 2| neje; honvédhuszár fiának harci küzdelme, új meg új alakban:
2005 6| év alatt a jószág értéke harmadának megfelelõ összeget fizetni
2006 6| asszony vette volt nekem most harmadfél esztendeje, ni, hogy elhasította...~-
2007 5| utazni - de azért ott maradt harmadnapra is.~Erzsiért is sokat versengtek.
2008 3| mindennap kapott kettõt‑hármat, illõen címezve; mindig
|