1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
2009 8| reggeltõl estig készült a nagy harmóniára. Az ebédlõt fekete posztóval
2010 2| mibõl gazdasszonykodnia. A háromszori csengetés újra divatba jött.
2011 1| végrehajtani. Azonban az a hársfasor a kert legkisebb pontján,
2012 7| Mily nevetés és éljen harsogott a teremben. Hej, István,
2013 6| föl-fölsóhajtott: - Welch’ ein hartes Schicksal!~- Elisabeth,
2014 1| ház terhe nyugszik.~Itt hasalt vagy kapkodott csontok után
2015 4| neki, mintha már nem is hasonlítana anyjához: a vonások ugyanazok,
2016 6| áldott asszony, akihez úgy hasonlítasz. Csak most veszem észre,
2017 3| emberök volt, kik némiképp hasonlítottak ugyan a jobbágyokhoz, de
2018 1| kettõ közt foglalt helyet, hasonlóan családjához, mely se a mágnásokhoz,
2019 3| szükség reájok; a hintó használatlanul romlik a rossz kocsiszínben,
2020 6| lehetett. Most szegény fiú nem használhatja tudományát, de azért folyvást
2021 2| tett helyre, mintha még hasznukat venné.~Szomorú foglalkozása
2022 5| szerzett volt, s rendesen haszonbérbe adott ki. Ide utazott hát,
2023 5| hét múlva érkezett meg a haszonbérlőhöz, akivel hosszasan alkudozott.
2024 5| utazott hát, hogy örmény haszonbérlőjével alkuba bocsátkozzék, aki
2025 3| szolgálatot tettek, vagy éppen haszonbért fizettek. Midõn a jobbágyok
2026 4| fuldoklott Radnóthy.~A kis haszontalan kutya még élesebben ugatott,
2027 7| elkiáltotta István nevét - hasztalanul.~Nem jõ, haragszik reám -
2028 4| törvényeket semmi világi hatalom el nem törülheti. Nem követtem
2029 5| nem lépheti át az ország határát; neki otthon kell ülni és
2030 7| aztán kibékültek, s azt határozták, hogy már késő az éjszaka,
2031 3| Ehelyett egy nagy darab határszéli föld eladását indítványozta,
2032 4| ingerlékenysége nem ismert határt. Szemére vetette az ügyvédnek,
2033 4| csendõrtiszt habozását beszéde hatásának vélve. - Nem tudják, hogy
2034 4| Egy pár hét múlva azzal a hátirattal kapta vissza küldeményét,
2035 4| ellen, s nem ismerte el a hatóságok törvényességét, ami aztán
2036 5| érzületérõl tudósítsa a hatóságokat. Egy helyt elszörnyedt az
2037 1| érzéseire oly kellemetlenül hatott a tiszttartó zajos fecsegése.
2038 6| megborzasztották. Radnóthy hátrahanyatlott karszékén, megint elolvasta
2039 2| természetes jelenségen, hátratekintett, nem látott ugyan senkit,
2040 8| meghalt. Szegény, éppen hatvanesztendõs volt, két hét múlva én is
2041 2| újabb történik a két magyar hazában, mily rendeleteket ad ki
2042 5| maradványait is föl akarta forgatni házában. Most már nemcsak a kertésszel,
2043 4| parancsot kapott, hogy a házából kiûzött kertészt rögtön
2044 2| általában áldozatra kész hazafi, aki egész optimizmussal
2045 2| ismert falujára, nem talált házához, a kocsmához sem, amely
2046 6| papírra. A bevezetésben hazája és családja romlását siratta.
2047 4| Személyét és földjét védve, hazáját és nemzetét hitte védeni,
2048 6| mind csak azt kérdezte: hazajött-e István a postáról, s midõn
2049 1| Hányszor futottak elébe hazajöttekor, hogy hozott-e a városból
2050 3| valamit. A kölcsönt mindjárt hazajövetele után megpróbálta, de nagy
2051 3| ugatott egypár kutya, s minden házajtóban sírt legalább két‑három
2052 5| vezetett. Elhagytam érte hazámat, és utána mentem. Hogy dobogott
2053 6| föltette magában, hogy mihelyt hazamegy, lerajzolja az öregurat,
2054 7| emlékeztette, hogy illik már hazamenni, a népség eloszlott, s az
2055 6| szorultunk a maga rongyos házára, sem pörös földjeire. A
2056 2| születésének s halálának, házasodásának vagy férjhez menetelének
2057 2| ünnepélyes alkalomra, ha házasodik vagy nagyobb hivatalt nyer,
2058 2| kézirata is; olvasta, mikor házasodott meg, mikor születtek gyermekei,
2059 2| A nemesség szerzette e hazát - mondogatta magában -,
2060 3| összecsapták kezöket. Egyik házát ajánlotta menedékül, a másik
2061 2| Kaatskill-hegy barlangjában, s hazatérve nem ismert falujára, nem
2062 2| pontosan járt, s ütése az egész házban meghallatszott.~A nappali,
2063 6| hova ájulnia. ‑ Kiûzni a házból engem, hátat fordítani nekem,
2064 2| negyedik kézen járnak; még házisipkáját is kérte, neje utolsó hímzetét,
2065 2| ide; a pamlag bõr helyett háziszövettel volt bevonva, s annyi s
2066 3| gazdasszonyt elcsábította a háztól, és nõül vette. Emellett
2067 5| németet, se magyart, mind hazugságot és ostobaságot írnak, s
2068 5| fogatott, és sietett haza. Hazulról egyenesen Milánóba akart
2069 7| nyugalomra van szükségem - hebegte István, aztán eszébe jutván,
2070 8| mert az idõ, ahelyett, hogy hegesztené, folyvást mérgesítette.
2071 5| legényét, mert csúfolkodni mert hegyes bajuszával, a gazdasszony
2072 6| Kahlenbergert, hogy a rozzant ház helyébe mindenesetre egy pompás
2073 2| ezüstkapcsait törték le; kedvenc helyein magától megnyílt, mint régen,
2074 4| s valahányszor kedvenc helyeit olvasta, fölriadva mormolta:~-
2075 7| folyamatát, s örült, midõn ez helyeselni látszott minden lépését.
2076 3| legelõször kiveti, az lesz helyette curialistám.~- Dejszen megkeserüli
2077 1| ellenõrzõje, segédje, s ha kell helyettesítõje, mindegyre megjelent, hol
2078 8| amelyet magas ravatalra helyeztek. Három pap jött el szolgálni;
2079 4| kiûzött kertészt rögtön helyezze vissza, s oltalmazza eddigi
2080 4| nyakig úszott a pörben, s helyzetét nagyon megnehezíté a vallatás
2081 7| türelmünkkel ez az ember?” A cigány herceg ekkor beszédembe vágott,
2082 7| fekete báró, akit cigány hercegnek csúfoltak. Mennyi badarságot
2083 2| tompa zúgássá erõsödik, s heregni kezd az egész épület, mintha
2084 5| boldogtalanságában éppen nem hervadt, folyvást jó egészségnek
2085 5| theueres gefunden,~Sein Herz ist jetzt mein Vaterland~
2086 3| barátjainak, kétszer küldött el hetenként a postára, mindhiába. István
2087 6| dohányt még csak egypár hétig szíhatja az ember, kardja
2088 5| temesse el magát, s ekkor hevében kikottyantotta, hogy félig-meddig
2089 8| iratok egy darabig olvasatlan hevertek az illetõ irodákban, de
2090 3| darabig szólni. Radnóthy hevesen járt fel s alá, s folyvást
2091 3| cselédeit, kard és puska hiányában, kit amivel lehetett. István
2092 8| Radnóthy itt is érezte István hiányát, aki oly jóízûen szokta
2093 1| értekezni jött. A gyalogosok sem hiányoztak. Alatt és fenn nyüzsgött
2094 2| bölcsességét. Most sehol sem látott hiányt; kegyelettel olvasott át
2095 5| az orvosok biztatása nem hiányzik, a veszély nagy, s megmaradása
2096 7| alunni, s nem bírt lefekünni. Hiányzott körüle valami, a gondos
2097 7| bizonyosan eljõ, eddig megbánta hibáját, s csak egy jó szóra vár.
2098 5| elvadítottam magamtól. Hibás vagyok. Majd jóvá teszem.
2099 3| bizonyosan rosszul ápolták, hibásan gyógyították, hiszen egész
2100 7| szelelt. A szárban kereste a hibát, szalmaszálakat vett elõ,
2101 5| magában sok tekintetben hibáztatta, az ezredesné ellenében
2102 7| ember, ha megvénül, s ma hidegebb van, mint tegnap.~Kifogyván
2103 7| muszkákra, akik Szibéria hidegét hozták magokkal Erdélybe.
2104 5| helyt az elváláskor éppen hidegséget tapasztaltak. Találkozott
2105 2| házisipkáját is kérte, neje utolsó hímzetét, amelyet - jól emlékszik
2106 1| jól le sem telepedett.~- Hinni csak elhinném, méltóságos
2107 8| tavasz legszebb virágaival hintette be a koporsót, s egész nap
2108 3| javasolta, hogy az új félfödelû hintóért s a három almásszürke lóért
2109 3| hogy bivalokat fogassak hintómba? A számtartó uraméból eszi-e
2110 1| az inasok, a huszár, a hintós kocsis s a kertész, aki
2111 6| Négy lovat veszek, s új hintót csináltatok menyegzõd napjára.
2112 4| hozták, melyik közgyûlésen hirdették ki azokat az újabb törvényeket -
2113 1| tekintett ki az éjbe, messze hirdetve a környéknek, hogy gazdája
2114 8| átvette a jószágot. Nemsoká híre-hamva sem maradt, ami a régi gazdára
2115 2| azóta senki sem hallotta hírét, kénytelen volt szakácsnõt
2116 2| prédikációit, amelyek valóságos hírlapi cikkek, s kivált azt a sok
2117 2| elkeseredtek. Radnóthy nem olvasott hírlapot, gyûlölettel fordult el
2118 3| hogy megszakad benne a régi hírneves család. Egyetlenegy fiáról,
2119 4| kellemetlenül hatottak reá, hogy hirtelenében nem tudott mit csinálni.
2120 3| elbeszéltették vele az egész véres históriát, s összecsapták kezöket.
2121 4| pirongatta szegényt -, azt hiszed, hogy a méltóságos urat
2122 4| igazsága. E hír nemigen talált hitelre. Mindnyájan kétkedve csóválták
2123 3| bensõséggel beszélt, oly mély hittel mondogatta: az Isten nem
2124 6| ezredesné újra ismételte hívását. Az atya hallgatott, s egy
2125 1| s a fiú örökölte atyja hivatalát. Mindenik öregbítette tudományát,
2126 2| rézporzó s az a sok irat, itt a hivatalosak, ott a magánügybeliek, galanddal
2127 4| nemesembert, s ha a király magához hívatna ad audiendum verbum regium,
2128 7| földet; nincs kire maradjon.~Hivatta a lelkészt és a számtartót,
2129 4| vett részt, erre mintegy hivatva érezte magát. Amit a vallatás
2130 4| hogy õ is az új rendszer híve, mert az ügyvéd, csak hasznot
2131 2| tért haza ebédelni, szentül hivén, hogy egyet‑mást valahára
2132 6| férjem, tudom, duellumra hívná e sértésért, megszúrná,
2133 3| igaz, hogy Radnóthy Eleknek hívnak, s maig is törvényes alispánja
2134 8| Megállj! Hová futsz?~- Orvost hívok, méltsás uram!~- Azt a vén
2135 6| aki mindig kis feleségének hívott? Mondhatom, derék fiatalember.
2136 7| a nagy ebédre, amelyre ő hívta meg a vendégeket; Radnóthy
2137 6| a nagy komondort, amely hízelegve csúszott lábához, és fölkiáltott,
2138 7| Radnóthy hallani vélte a hódoló nemesség zaját, István megemlékezett
2139 4| erre akarnak szorítani. Hohó! Nem addig van az! Nem is
2140 2| De minden csendes volt; a hold éppen a templom irányában
2141 1| napfényes alkonyon vagy holdas éjjel a folyam tükrében
2142 5| táncolna? Meg sem mondom neki holnapig a rossz hírt. Bizonyosan
2143 7| lefeküdni, majd megálmodják holnapra, amire ma nem emlékeznek.~-
2144 5| mind társadalmi tekintetben holt idény uralkodott. Mindenkinek
2145 2| templom sírboltjába tették le holttetemeit, s csak késõbb szállították
2146 1| érzéketlenség ült ki. Az esti homályba merülõ táj visszamosolygott
2147 7| vett egy édes mosoly, s a homályosuló szemekbõl még felcsilloghatott
2148 6| az atya elsimítva leánya homlokáról kibomlott fürteit. - Nem
2149 1| kedves embere volt. Nézte a homlokzat kõcímerét, amely úgy illett
2150 1| szeszéllyel nyújtózott a magasba, homlokzatán óriás s már megfeketült
2151 3| számtartó uram, hogy ezelõtt egy hónappal is el akartunk adni belõle
2152 3| egész ottmulatását néhány hónapra szabta, de a háborús idõk
2153 2| halála és haldokló neje; honvédhuszár fiának harci küzdelme, új
2154 7| melynek kulcsát mindig magával hordá, kivette a végrendeletet,
2155 7| magokkal Erdélybe. Egész nap hordatta a fát, új meg új hasábot
2156 1| s a szolgáló tüzelõnek hordja, nem is szégyellve magát,
2157 3| szokott volt erre, midõn ölben hordozta õket, az apa pedig gyöngéd
2158 1| István, aki a poggyászt hordta fel meghallván a zajt, ott
2159 5| oldalba döfte az ezredesné hórihorgas legényét, mert csúfolkodni
2160 2| észak-amerikai népmonda hõséhez, aki húsz évig aludt a Kaatskill-hegy
2161 1| tartozóknak képzelhette a völgy hosszában elszórt falucskákat.~Udvara
2162 4| viseli minden úriember.~- Nem hosszabb a szakáll, mint a sógorasszony
2163 7| jobban rakta a tüzet, minél hosszabbak lőnek az esték, annál beszédesebbé
2164 6| panaszok és fenyegetések hosszadalmassága miatt a levél tulajdonképpeni
2165 6| székbe húzódva, hogy legyen hova ájulnia. ‑ Kiûzni a házból
2166 8| lefekünni látta.~- Megállj! Hová futsz?~- Orvost hívok, méltsás
2167 4| ostromállapot lévén, kétes volt hovatartozása, s éppen azért az illõség
2168 6| felelte: - De hazajõ, jó hírt hoz.~Megint ott ült karszékében,
2169 2| állíttatja õket, katonákat hozat reájok, de másnap már mindenrõl
2170 1| mintha most is a megyeházától hoznák haza.~Hajdan nemcsak a lovak
2171 4| mert nem tudta tisztába hozni: vajon a kardot csakugyan
2172 1| azt hiszi, hogy én pénzt hozok, zacskóval hozom az aranyat,
2173 1| én pénzt hozok, zacskóval hozom az aranyat, vékával a tallért -
2174 1| elébe hazajöttekor, hogy hozott-e a városból valamit. Most
2175 6| gazdáskodom, újra rendbe hozunk mindent. Majd látogatást
2176 1| csapja, amint a rosszkedve hozza magával. Minden, ami jobb
2177 5| kikerülvén befolyása alól, újra hozzáédesedik, elfelejti Bécset, Kahlenbergert
2178 2| valami bûnt, s koronként hozzáfogott gazdasága rendezéséhez,
2179 3| konyhaépületnél tartalékcsapatul hozzájuk csatlakozott a gazdasszony
2180 7| famíliánk természete.~- Ne hozzak egy pohár borsos meleg bort?
2181 2| csak egyetlenegyre apadt. Hozzákezdett udvarháza javításához is,
2182 3| szerencséjének tarthatja, ha hozzámegy; dejszen látta õ az utolsó
2183 1| valami jó bort, a zsidótól hozzanak két szál gyertyát, a kocsisnak
2184 7| előtt.~- Tudod, mennyit járt hozzánk az én Jankó barátom. Mintha
2185 1| A ház mellett, mintegy hozzáragadva, a konyhaépület húzta meg
2186 5| bonyolította; ez ugyanis hozzászokott volt a régi időkben, kivéve
2187 3| szerencsét tehetett volna; István hozzátette, hogy egész Erdélyben nincs
2188 7| aztán hosszú szünet után hozzátéve -, hátha mégis, nem... nem...
2189 3| hirtelen haragra gyúlva, s hozzávágott kardjával.~- Jaj, gyilkos,
2190 5| meghagyja fiának az ősi jószág hű megőrzését, hadd szálljon
2191 2| amelyeket egy-egy mély „huh” üvöltés szaggat meg; hirtelen
2192 7| ecetfákat és a kõrisfák hulló leveleit, azután ha mindezt
2193 6| megírásához fogott. Egy-egy könnye hullott a papírra. A bevezetésben
2194 8| fõtisztelendõ püspök csak hûlt tetemét találták. A temetés
2195 1| hallja kimondani nevét, hunyászodik meg, és lapul lábaihoz.~
2196 1| estét” csendült fülébe; a hunyó nap csak érte, csak azért
2197 3| hol curialistáknak, hol hurubásoknak neveztettek. Csak fejöktõl
2198 1| csináltatott, öreg István huszárja, aki régi fontosságával
2199 5| huszonötöt veretne rá István huszárral. Erre a kegyetlenségre az
2200 7| alispánná? Ellenfelem csak huszonöt szavazatot nyert, a többi
2201 5| isten úgyse’ lehuzatná, s huszonötöt veretne rá István huszárral.
2202 3| hogy õméltóságát estig hûvösre téteti a kerületi biztos;
2203 6| melyeket õ, amennyire lehet, húz-halaszt, amíg enyhül a kormányrendszer,
2204 1| örömében, hogy már valahára húzhatja, és sokáig, mert nem volt
2205 8| Az ügyvéd sikerrel tudta húzni-halasztani a pört, s fölhasználni az
2206 1| porondos kocsiút, amely büszkén húzódott a galambbúgos kaputól fel
2207 6| az ezredesné egy székbe húzódva, hogy legyen hova ájulnia. ‑
2208 2| sóhajtá, s mind komorabban húzogatta ki a záros s most feltört
2209 3| meg nem engedni, s félre húzta-vonta urát. Szóval, az egész hadjárat
2210 2| kinn a tornácon cigányok húzták, a régi jó szokás szerint
2211 5| váltak. Radnóthy most már idegenebb lõn otthon, mint volt csak
2212 4| papát?~Az apa elõtt még idegenebbé tette a lányt az idegen
2213 5| pecsétes levél érkezik, fiát idegenek temetik el, a régi család
2214 5| vele, hogy kiejtése kissé idegenszerû, s Bécsben nagyon elbüszkült,
2215 2| sem temethették illendõen, ideiglenesen a városi templom sírboltjába
2216 2| maga akart gazdálkodni, ideiglesen egy írástudó közszékely
2217 4| is nyomozást rendelt meg. Idejárult még egy negyedik pör is.
2218 2| mint gazdasága virágzó idején. Emellett igyekezett mindent
2219 2| tiszttartó keresésével töltötte idejét. Hirtelen nem talált kedve
2220 6| akarja, és többé nem fog idejönni soha ‑ mondá Radnóthy csöndesen. -
2221 3| az a szép darab föld az idén is vetetlen maradt, mert
2222 5| társadalmi tekintetben holt idény uralkodott. Mindenkinek
2223 8| akkor én már nem leszek, idézhetnek a Bezirkerek, kereshetnek
2224 4| követelte az alkotmányt. Idézte a Corpus Jurist, Werbõczyt,
2225 4| vallatás végett számosan idéztettek a városba. Mindenik nagyon
2226 4| a maga törvényes helyén; idézzenek a maga módja szerint rendes
2227 7| el-elmosolyodott, ha a régi jó idõbõl egy-egy tréfa jött szóba,
2228 6| Miért sietnél? Annál több idõd marad, hogy szegény apádat
2229 7| ellenkezett urával, egy kis idõhaladékot kért, panaszolta, hogy nincs
2230 4| csak hasznot lásson, minden idõhöz alkalmazza magát. Az ügyvéd
2231 7| teremben. Hej, István, szép idők voltak azok! Emlékszel-e?~-
2232 5| hozzászokott volt a régi időkben, kivéve a főispánt, senki
2233 2| is. Emlegették a régi jó idõket, a vármegye, az ország dolgait
2234 8| mérgesítette. Nem volt az idõnek oly pontja, a szobának oly
2235 4| sipított az ezredesné, egy idõs, száraz asszony, akinek
2236 5| tûrhetetlenné vált. Radnóthy ifjabb korában tudott valamit németül,
2237 8| semmissé válhatik. Egész 1848-ig jól ismerte a köz- és magánjogot,
2238 3| fogják gondolni, hogy nincs igazam. Ami az enyém, visszafoglalom;
2239 3| hogy vigyem be a városba igazítás végett - nyugtatá feleségét
2240 4| nagy pörei vannak, maga igazítja, nincs bizalma az ügyvédekben.
2241 3| extra dominium, nekik nincs igazok. Ügyvédem mind csak halogatja
2242 5| elveszítenie, amennyi idő alatt igazolhatta magát. Kocsisa is majdnem
2243 4| szegény embernek soha sincs igazsága. E hír nemigen talált hitelre.
2244 3| eljõ a kerületi biztos, és igazságot tesz. Szóval, mozgásban
2245 4| imposztorral. Égbekiáltó igazságtalanság, hallatlan gyalázat!~Az
2246 1| kétkednie, s a rom, pusztulás igenis kézzelfogható. De neki természete
2247 3| magánszükségei is pénzt igényeltek. Hajdani adósai, akiknek
2248 6| Számtartó uram legtöbbet fog ígérni, készpénzzel fizet ki mindent,
2249 3| szekér fát, s mily keveset ígért a vásárhelyi pálinkafõzõ?
2250 5| szeret Kahlenberger. Azt ígérte, hogy meglátogat, s még
2251 6| lesz. Én Kahlenbergernek ígértem, az õ felesége lesz, az
2252 3| mert bálba kell menni, hogy ihogjon-vihogjon valami Eggerbergerrel. -
2253 2| alakult, s címere többé nem III. György király volt, hanem
2254 2| közel városkába, mennyi ijedséget állhatott ki; õ akkor nem
2255 3| kezdett. Legelõször a darabont ijedt meg, s követvén István utasítását,
2256 1| pattogott a tiszttartó ijedtében, csodájában, mérgében, felcsapva
2257 4| és az ezredesné cselédei ijedve rohantak be, s velök együtt
2258 1| volt gazdasszony, aki reá ijesszen - ezt hallgatta, mind hallgatta,
2259 3| hogy féljenek, rájok kell ijeszteni, letörni szarvukat, fenntartani
2260 2| volna; el sem temethették illendõen, ideiglenesen a városi templom
2261 3| házat építtetett, s eddigi illetékét egy jó darab kukoricafölddel
2262 6| fiút, se a leányt semmi sem illeti. Megírta pontokban foglalva,
2263 4| ellen, adják tudtára az illetõnek. Értették, távozzanak.~A
2264 1| homlokzat kõcímerét, amely úgy illett a tisztes épülethez, s egyik
2265 1| tulajdonképpen nem a tiszttartót illette, hanem azokat, akik összetörték
2266 7| pusztuló udvarház oly jól illettek egymáshoz. A szél nemcsak
2267 5| tömérdek kárán nem szánakozott illõ megindulással, az ország
2268 4| hovatartozása, s éppen azért az illõség eldöntése végett följelentetett
2269 6| példányát, s fölküldi az Illustrierte Zeitung-ba. Mindezt ugyan
2270 3| fõzessek? Hogy jut eszébe ilyesmi? Teremtette, nem tanácsolná
2271 7| ki a szegények között, s imádkozzék fiáért. Nem haragudott reá,
2272 2| és szakállas arcát, rövid imádságait, amelyeket áhítatosan reszketõ
2273 6| meghallgatja a jó leány imádságát. Ugye, Erzsike, te jó leány
2274 8| koporsó beszegzését, a lelkész imáját, a halotti éneket. Még mindig
2275 1| csodájában, mérgében, felcsapva imént levett kalapját. - Ez-e
2276 2| szegény asszony, aki az immár az egész környékben kiütött
2277 4| emberrel, mint egy országos imposztorral. Égbekiáltó igazságtalanság,
2278 1| cselédség színe: a szobalány, az inasok, a huszár, a hintós kocsis
2279 8| nagyenyedi iskola pedig pört indított. Ekkor elõállott a harmadik
2280 3| határszéli föld eladását indítványozta, amelyre a szomszéd birtokos,
2281 4| még jobban pusztulásnak indul. A gazdasszony csipõjére
2282 4| Erzsitõl, akik Erdélybe indulásuk napját is megírták, hirtelen
2283 6| csendõrtiszt ellenséges indulatától, akiket Radnóthy maga ellen
2284 2| sokat tartott, de atyai indulattal viseltetett jobbágyai iránt,
2285 3| is az vagyok, aki voltam. Induljunk tüstént, admoneálja curialistáimat,
2286 5| egyenesen Milánóba akart indulni, s magával vinni leányát
2287 6| is protestáció, ez a vis inertiae. Tudja mi az? Nem tudja,
2288 6| maradsz velem.~- Skandal! Infamie! - sivított az ezredesné
2289 7| hogy legyen mindig tiszta inge, varrd föl reá a hiányzó
2290 5| menekülni tõle. Folyvást ingerelték egymást, önkéntelen, akaratjok
2291 2| férfiú méla, álmodozó és ingerlékeny különc lett. Se munkára,
2292 2| és enyhítés helyett még ingerlékenyebbé és búskomorabbá tették.
2293 4| betegség és szenvedés fokozta ingerlékenysége nem ismert határt. Szemére
2294 8| hiába varrta föl a hiányzó inggombot, Radnóthy ritkán vett tisztát,
2295 2| hajdan mint jobbágyoknak ingyen kellett dolgozniok. A kertben
2296 6| titkos örömüket, hogy a kis intermezzo nem adott botrányra alkalmat,
2297 3| lepték el a tért, de a jegyzõ intésére minden erõszakosságtól tartózkodtak.
2298 6| lehetetlen lesz beszélnie leendõ ipával. Az õrnagy elszörnyedt Radnóthy
2299 2| alapjának megrendítését. A nép iránti jóindulata elenyészett,
2300 2| a hold éppen a templom irányában szállott lefelé, a rejtélyes
2301 4| vénültem meg, lásd ezt a sok írást, értetek dolgozom éjjel-nappal...
2302 2| gazdálkodni, ideiglesen egy írástudó közszékely gazdát vett föl,
2303 2| nagy rézporzó s az a sok irat, itt a hivatalosak, ott
2304 4| szidta meg néha. Egészen irataiba merült; egy szép nyári délután
2305 4| egyszersmind pedig bélyegtelen iratairól fölvétetett a Befund, s
2306 5| elõbbi búskomorságába, s csak irataival foglalkozott. A két nõ elhatározta
2307 8| építettek. E terjedelmes iratok egy darabig olvasatlan hevertek
2308 4| törvénykönyveket, országgyûlési iratokat, beszélt magában, s nekiült
2309 3| kórházban fekszik, ezért nem írhat, de - hála istennek - túl
2310 2| nincs még beírva, hogy is írhatta volna be, hiszen azóta nem
2311 5| divatos drága ruháit talán irigyelték is, de gúnyolódtak vele,
2312 3| Eggerbergerrel. - Még azt sem írja, hogy csókolja kezét engedelmes
2313 7| párnája alá tesz. Ez kulcsa íróasztala fiókjának, amelyben a végrendelet
2314 2| belefáradt, odaült pihenni íróasztalához, s nézte hogy hol állott
2315 8| kulcsot.~- Nesze, nyisd ki íróasztalom fiókját, vedd ki belõle
2316 8| olvasatlan hevertek az illetõ irodákban, de végre sor került rájok
2317 8| akik a német nyelvben és irodalomban legnagyobb elõmenetelt tesznek.
2318 7| hogy fiam halálát még nem írtam be ide. Kímélni akartál,
2319 8| senki, aki megszakítsa az irtóztató csöndet; amikor gondolkozni,
2320 8| jószágára, a nagyenyedi iskola pedig pört indított. Ekkor
2321 2| hiába kérdezõsködött, az iskolamester a kongresszusba utazott
2322 4| simogatni.~- Erzsike, hát nem ismered szegény apádat, már nem
2323 1| Takarodjék szemem elõl! Nem ismerem jószágomat... szemtelen!
2324 1| udvarházára. Bizony a ház is alig ismerhet reá. Õ sem a régi többé;
2325 4| ismerj meg már!~- Ugyan ki ismerhetné meg, édes Elek sógor? -
2326 1| szegénységét gyászolja. Alig ismerhetni reá. Maga a hazatérõ Radnóthy
2327 6| közbe Erzsi -, õt mindenütt ismerik, s Gézára nagy ügyelettel
2328 4| komédiásnõ. Nézz reám! Hát ismerj meg már!~- Ugyan ki ismerhetné
2329 1| csengõ játékszert -, ó, az ismerõs régi hangok - és szemébe
2330 4| Radnóthy jó emberei, régi ismerõsei közül senki sem tudott segíteni.
2331 6| perköltséget kért tõle, s ismerve gyöngéjét, így is, amúgy
2332 2| udvarháza földúlatásáról, és ismételve megkérdett minden apró részletet.
2333 4| Ember, mit csinálsz? - ismétlé nagy pátosszal az ezredesné.~-
2334 1| turkálták fel. A pajták és istállók bedõlve vagy üresen ásítoznak
2335 2| csináltatott. A pajtákat és istállókat egészen újra akarta építtetni,
2336 6| mind Kahlenberger kapitány istápolnák a dolgot befolyásukkal,
2337 5| azon túl is. Bízzunk az Istenben!... Miért is haragszom szegény
2338 1| beszélt mindent. Áldotta az isteni gondviselést, hogy ide jöhetett,
2339 1| Bárcsak aztán haragunnék reá istenigazában, s ütné nyakon, mint régen,
2340 8| éjjel imádkozott, kérte az Istent, hogy ne engedje összeomlani
2341 5| beszélni, leányát, aki elég istentelen nénjének fogni pártját.
2342 5| ezekbõl tanulják azt a sok istentelenséget; õ nem olvas mostani újságot,
2343 6| is elmondott. Mindennemû istentelenséggel vádolta sógorát; megparancsolta
2344 8| egyébrõl, mint feleségérõl és Istvánról. De mit tudott beszélni
2345 8| földjét, a csendõrök éppen az ítéletet hajtották végre, kiûzték
2346 4| alighanem örökös tömlöcre ítélik. A másik mint szemtanú beszélte,
2347 8| megsértette, egypár évi börtönre ítéltetett. Az ügyvéd sikerrel tudta
2348 4| dolgozta ügyei védelmét. Az ívek szaporodtak, s még felét
2349 4| tudatlanságát és önkényét. Íveket írt össze arról, hogy miképp
2350 8| háborított, s a felsõséget több ízben a legvakmerõbben megsértette,
2351 3| uram, hogy ily ostobaságot izen neki; a ház, a föld az övé,
2352 6| Sokáig aludt a terhes út és izgalmas éj után, s fáradtabbnak
2353 3| végre a törvényt.~E kellemes izgatottság mozgékonnyá s még tréfássá
2354 2| várakozva az ételekre. Ritkán ízlett valami; az új gazdasszony
2355 5| homlokát, amely hideg verítéket izzadt, s lassanként magához jött.~-
2356 4| lakba, a kis sánta Mányi jajgatva s el-elbukva fut kocsija
2357 4| beeshetik az esõ, szabadon járhat a szél, beleüthet a villám,
2358 8| Egyébiránt a français-t más is járja úgy, mint õ, de a polkában
2359 2| bizonyosan negyedik kézen járnak; még házisipkáját is kérte,
2360 7| meggörbedt belé. Restellett járni, nem szeretett beszélni,
2361 1| Négy sovány ökröt fog ki a járomból egy gyerkõc segítségével,
2362 6| megtáncoltattak. Istenem, mily szépen jártad a csárdást a fõispán fiával!
2363 7| gyertyavilágba, gondolatai másfelé jártak, s István csak azon vette
2364 7| akarta tenni, de alig volt jártányi ereje, s csak a falhoz támaszkodva
2365 5| két mulatni vágyó nõt. Ide járult még, hogy bár gyöngédebb
2366 1| mint a gyermek a csengõ játékszert -, ó, az ismerõs régi hangok -
2367 5| ételeket, s egész grófnét játszik. Mindennap történt valami
2368 5| mulatott vele.~Erzsit hajdani játszótársai nem gyõzték eléggé nézni,
2369 6| Természetesen Kahlenberger játszotta a fõszerepet, az ezred Don
2370 7| végrendelet felõl, mert Erzsi javára akarja fordítani. Ilyenkor
2371 3| kérdés. A számtartó váltig javasolta, hogy az új félfödelû hintóért
2372 7| sohasem csalta meg, aki mindig javát akarta.~A jó cseléd gyöngéden
2373 2| templom rozzant födelét, javítani valamivel a lelkész leolvadt
2374 2| Hozzákezdett udvarháza javításához is, de csak annál maradt,
2375 3| volt az, méltóságos uram! - jegyzé meg félénken a számtartó.~-
2376 6| fõispán fia a tavasszal jegyzett el egy bárónõt; lejöttünkkor
2377 3| megtöltve, nem is az enyém, a jegyzõé, a minap hagyta itt, hogy
2378 3| embereket, panaszra szaladni a jegyzõhöz, aki tüstént kocsira ültette,
2379 4| ami aztán mint újabb bûn jegyzõkönyvbe vétetett. Szerencsére leverte
2380 4| csendõrtiszt magyarázatot kért a jegyzõtõl, aki csak mosolygott az
2381 2| meg. Hánykódott a múlt és jelen között; nem tudott feledni,
2382 5| 5~A jelenet csak kezdete volt a többinek.
2383 4| csak mosolygott az egész jeleneten, aztán megmagyarázta, hogy
2384 4| tehette érte, s fölhívhatta a jelenlevõket, hogy udvarháza és személye
2385 3| összetévesztése a múltnak és jelennek, hol büszkeségbõl, hol bánatból,
2386 5| is összeütközésbe jött a jelennel. Régi szokás szerint indult
2387 4| törvényszékre, meg fogok jelenni, ismer az egész vármegye,
2388 2| Megütõdött e természetes jelenségen, hátratekintett, nem látott
2389 3| visszatért, egész kárörömmel jelenté urának, hogy - engedelemmel
2390 3| körülményes tudósítást - és száraz jelentést kapott. Többször elolvasta
2391 8| beszaladt a féleszû bivalos, és jelentette, hogy csendõrök vették körül
2392 2| semmivé a magyart; elfordult a jelentõl, s gyönyörrel olvasta a
2393 2| minden bútornak megvan a maga jelentõsége, története, mondhatni szentsége.
2394 3| kutyájával, mire aztán István jelt adott a rohamra, szívére
2395 5| gefunden,~Sein Herz ist jetzt mein Vaterland~Woran ich
2396 8| Ez halálomat jelenti.~- Jézus Mária! - kiáltá ijedten
2397 3| ledobbant a földre, miáltal a jobb- és balszárny egyaránt zavarba
2398 3| minden kezén lévõt, mint a jobbágy, sõt még foglalt is hozzá
2399 2| kerestette régi szakácsát, egyik jobbágya fiát, akit õ taníttatott
2400 3| erdélyi nemeseknek rendes jobbágyaikon kívül még számos olyan számottevõ
2401 3| elvitassák tõlem. Elvették jobbágyaimat, ám legyen, adót fizetek,
2402 3| földemet fölfegyverzett jobbágyaimmal szereztem vissza, csúfosan
2403 1| pirongatózni, munkát adni a jobbágyasszonyoknak, s alamizsnát osztogatni
2404 1| ruházott reá. A kertész mindig jobbágycsaládból telt ki, s a fiú örökölte
2405 1| udvar a sok ügyes-bajos jobbágyembertõl, akik levett kalappal, csapatonként
2406 3| holott sorsa hasonló volt a jobbágyokéhoz, kezdte megtagadni eddigi
2407 3| némiképp hasonlítottak ugyan a jobbágyokhoz, de tulajdonképp nem voltak
2408 2| dolgoznak, holott hajdan mint jobbágyoknak ingyen kellett dolgozniok.
2409 1| palló, a kinn ácsorgó volt jobbágyokra, akik egykor messzirõl levették
2410 1| Vidrafövegét kiette a moly, s hol jobbra, hol balra csapja, amint
2411 2| mindennapos volt a háznál, jobbról fia, akit, isten tudja,
2412 3| száz kicsapott alispán is jöhet reá, mind kiveri õket.~-
2413 1| isteni gondviselést, hogy ide jöhetett, és rendbe szedhette a jószágot.
2414 6| végezhetném be, csak bátyád jöhetne vissza. Pedig visszajõ,
2415 4| neked azt a sok pénzt? Ezért jöttél haza? Te, te, te!... - kiáltá
2416 4| egy paraszttal, mint egy jöttment emberrel, mint egy országos
2417 2| malmához, gazdasága egyik fõ jövedelemforrásához; nézte a malomkerekek forgását,
2418 3| Bezirkernek, mert akkor több jövedelmem lesz.~A számtartó nem mert
2419 3| pálinka árultatása keveset jövedelmez.~- Mit, én pálinkát fõzessek,
2420 4| Mûveletlen, barbár ember! Ide jövök, megteszem a nagy utat Bécsbõl -
2421 2| optimizmussal csüngött nemzete jövõjén. Most pesszimista vált belõle.
2422 4| vissza, s oltalmazza eddigi jogaiban, míg a közte és hajdani
2423 2| találta meg a lomok között, jogi könyveit, amelyekbõl jurátus
2424 2| megrendítését. A nép iránti jóindulata elenyészett, hiszen saját
2425 8| István hiányát, aki oly jóízûen szokta kínálgatni, s ha
2426 3| karjára kapott nem mély, de jókora sebnek. Rohant a faluba,
2427 2| legnehezebb körülmények között is, jól-rosszul meg tudta tartani, sohasem
2428 4| magát? Ez nem illik egy jónevû és elõkelõ nemesemberhez.
2429 3| bízik, az Isten akkor szokta jóra fordítani az emberek dolgát,
2430 1| pusztulását és gyalázatát jósolná. Néma gondolatjaira, elfojtott
2431 1| volna be lábamat ebbe a jószágba! Bolond voltam, hogy annyit
2432 8| hasznot hajtottak. Szemüveges jószágigazgatójával mindent reformált, civilizált.
2433 5| megyében fekvő, zálogos jószágocskáját, melyet maga szerzett volt,
2434 5| Végre megkötötte az alkut, a jószágok akkori értékéhez képest
2435 1| szemem elõl! Nem ismerem jószágomat... szemtelen! Nem értek
2436 1| fordított már valamit a jószágra, csekély összeget ugyan,
2437 8| fõiskolának is jusson valami, jószántából alapítványt tett két oly
2438 2| udvarházát, akikkel annyi jót tett mint magánember, s
2439 7| csókolta ura kezét, köszönte jótéteményeit, s isten áldását kérte reá.~-
2440 7| folytatá Radnóthy tűzbe jőve -, midőn ezelőtt húsz évvel
2441 6| fõszerepet, az ezred Don Juanja, akit társai famoser Kerlnek
2442 2| csak az asztal végén ülõ jurátusát, aztán azt sem látta, de
2443 2| késõ éjig virrasztott itt jurátusával, neje többször benyitott
2444 7| gyászoló Marosvásárhelyt, ahol jurátuskodott. Istvánnak is kedvence volt
2445 7| nyugtassa meg szegényt. Hát jurátuskorában mennyi bohóságot ûztünk
2446 5| fölterjesztést, betyároknak a kardos jurátusokat, vén bolondoknak a tisztes
2447 4| alkotmányt. Idézte a Corpus Jurist, Werbõczyt, az Approbata
2448 8| nagyenyedi fõiskolának is jusson valami, jószántából alapítványt
2449 3| szidalmat nyerjen fáradsága jutalmául, holott egész évi fizetését
2450 8| alapítványt tett két oly tanuló jutalmazására, akik a német nyelvben és
2451 1| tolvaj?... Én istenem, mire jutottam! Hát ugyan honnan lopjak?
2452 1| részlet is eszébe jut, eszébe juttatják az udvarház düledezõ kéményei,
2453 7| hebegte István, aztán eszébe jutván, hogy talán utolszor beszél
2454 2| hõséhez, aki húsz évig aludt a Kaatskill-hegy barlangjában, s hazatérve
2455 3| gazdasszonyt, akire hajdan õ is kacsingatott volt, kiszemelve végnapjai
2456 6| Abból semmi sem lesz. Én Kahlenbergernek ígértem, az õ felesége lesz,
2457 7| holnap, csikorog a templom kakasa, száraz szelek fognak fújni
2458 2| hol állott hajadan a nagy kalamáris, a nagy rézporzó s az a
2459 7| Radnóthy diák és jurátus kalandjait emlegette, s megsiratta
2460 1| felcsapva imént levett kalapját. - Ez-e a köszönet? Ez-e
2461 6| maradékainak, az illetõ kamatokat addig is pontosan kiszolgáltatván,
2462 3| után megpróbálta, de nagy kamatra is alig tudott egypár száz
2463 6| karszékében. Délben néhány kanál levest evett, s egész délután
2464 2| áll a szószék közelében, a kántor híven kikeresi számára az
2465 1| üdvözölte. A tornyocskák közt kanyargó füstgomoly már messzirõl
2466 1| övezett, egész a folyam kanyarodtáig. A ház mellett, mintegy
2467 4| elfogni, csak ha tetten kapatott, ezt mondják törvényeink,
2468 2| csillár lecsüngõ vasát, a kapcsos szegek helyét, ahová az
2469 5| férjhez adására Kahlenberger kapitányhoz, aki ugyan még forma szerint
2470 5| gondolt és Kahlenberger kapitányra, akit az oly sokat emleget,
2471 5| ábrándozott Kahlenberger kapitányról. Radnóthynak hát elég oka
2472 4| s fölkérte Kahlenberger kapitányt, Erzsi udvarlóját, hogy
2473 1| nyugszik.~Itt hasalt vagy kapkodott csontok után a nagy komondor,
2474 2| kevés kitartással, ide-oda kapkodva, nem tudván magát feltalálni
2475 5| ostobaságot írnak, s ha ide kapna vagy egy szerkesztõt, bár
2476 6| szobákban mindennap háromszor kapok reumát.~- Kahlenberger majd
2477 3| falusiakat, akik már vasvillára kaptak, az oláhok a kertész s némelyek
2478 7| Amit az eladott jószágból kaptam, azzal adósságaimat fizettem
2479 1| hintó vagy kocsi nélkül. A kapufélfánál vagy beljebb is szünetlen
2480 6| enyelegve repülnek szét a dúcos kapuról, és mormolt valamit foga
2481 1| büszkén húzódott a galambbúgos kaputól fel a dombra, az udvarházig.~-
2482 8| jól megveri a kertészt. Kár, hogy szándékát sohasem
2483 7| tudod-e, hogy három hét múlva karácson lesz? Mindig ilyenkor tartottuk
2484 5| Erdélyt, sógora tömérdek kárán nem szánakozott illõ megindulással,
2485 7| szolgálatomba fogadtalak. Milyen karcsú, piros legény voltál akkor.~-
2486 4| guberniumot - mindent. S abból a kardból is mily nagy dolgot csinálnak.
2487 4| tekintélyének. Lefoglalt kardjának is egypár ívet áldozott,
2488 7| reggel, keresd ki atillámat, kardomat s a sastollas föveget. Közgyűlésre
2489 5| fölterjesztést, betyároknak a kardos jurátusokat, vén bolondoknak
2490 7| nem adják vissza. Nincs kardunk; elpusztulunk, István -
2491 4| forgatott ujján egy réz karikagyûrût, amelyet a kocsis vett volt
2492 6| társaság. Erzsi boldog volt, ha karjain lebeghetett, s úgy nevetett,
2493 3| száján kifért, örülve a karjára kapott nem mély, de jókora
2494 2| egy ágyúgolyó zúzza szét karját, majd egy kozák lándzsája
2495 3| midõn visszatért, egész kárörömmel jelenté urának, hogy - engedelemmel
2496 4| helyet; de midõn látta, hogy kárörvendõ curialistái ujjal mutatnak
2497 7| beszédemet: „Tekintetes Karok és Rendek! Meddig él még
2498 6| elhallgattatta a zenét, karon fogta vendégeit és egyenként
2499 5| gondoskodni fog leánya pénzbeli kárpótlásáról, ha beleegyezésével megy
2500 4| számadása alól felmentést és kárpótlást követelt, s egyszersmind
2501 4| s félájultan rogyott a karszékbe, mikor aztán, hogy jobban
2502 6| gyûrte a levelet, s leült karszékébe. Maga sem tudta, mit csinál,
2503 7| délfelé újra elfoglalta karszékét a tornácon. Azóta évekkel
2504 6| volt, lehajtotta fejét a karszékre, s hallgatta a szobájáig
2505 2| fecskefészkeit, egy-egy légben úszó karvalyt, a vándorfelhõket, a naplementét
2506 1| vagy nagyobbszerûen épített kastélyait szokás megtisztelni. A Radnóthyé
2507 4| neki:~- Üsse a mennykõ a kaszálást, aratást, elsõ dolog visszapörölni
2508 3| élesített, a darabont egy kaszát egyenesített ki. Maga Radnóthy
|