1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
2509 2| törvényszék elébe állíttatja õket, katonákat hozat reájok, de másnap
2510 5| érthetõleg nyilatkozott, s csak a kaució letétele okoz egy kis nehézséget,
2511 6| adott reá. Egy hadnagy a kaucióról beszélt, amely a leány vagyonából
2512 6| vagyonából kell is érte letenni a kauciót. E nagylelkûségen aztán
2513 7| Nem titkolt elõtte semmit, keblébe öntötte panaszát, általa
2514 5| is föltette magában, hogy kedvében jár atyjának, de ha csak
2515 7| jurátuskodott. Istvánnak is kedvence volt e két város; ő is járt
2516 8| kezdett, hogy semmit sem tehet kedvére, õ is elbúsulta magát, és
2517 5| reggeli- vagy ebédtõl, kevés kedvet mutatott a ház gondjaiban
2518 1| szegény, mert amióta ura kedvetlen és beteges, ritkán tudja
2519 4| egyébnek tulajdonította e kedvezõ fordulatot. Azt hitte, hogy
2520 8| pöre is eldûlt, éspedig kedvezõen. Itt nem árthattak vakmerõ
2521 3| már lakából.~István nagy kedvvel teljesíté e parancsolatot,
2522 1| nagyon is a gazdasszony kegyében állott.~A kertész nem ok
2523 4| az ülést, mintha ez az õ kegyébõl foglalna helyet; de midõn
2524 1| a gazdasághoz... szamár! Kegyelembõl élek... gazember! Elpusztuljon
2525 2| erejû. Így a büszkeség, kegyelet s gyöngédség ez emlékei
2526 2| ragaszkodik hozzájok szokásból, kegyeletbõl; ritkán vásárol egy új darabot,
2527 2| sehol sem látott hiányt; kegyelettel olvasott át minden elavult
2528 8| egyszersmind kérte, hogy kegyelmes adományozás útján ruháztassék
2529 3| beruházása pedig csak a kegyes óhajtások közé tartozott.
2530 5| szerkesztõt, bár sohasem volt kegyetlen ember, isten úgyse’ lehuzatná,
2531 6| nem állhatják ki tovább kegyetlenségeit, ma reggel elutaztak Bécsbe,
2532 5| István huszárral. Erre a kegyetlenségre az ezredesné természetesen
2533 2| botrány. De hagyján, csak kegyúri kötelességeit teljesíthetné.
2534 6| Az ezredesné levele volt, kék tintával írva, aranyos porral
2535 1| körré alakul, az õ mûve. Egy kékesfehérre festett kis filegorja díszeleg
2536 7| hirtelen megdöftem, hogy keljen föl, üljön ki, mert felelni
2537 3| hajtá végre a törvényt.~E kellemes izgatottság mozgékonnyá
2538 5| szabókra, akik elrontják pompás kelméit. A vendégek mosolyogtak,
2539 3| amelyet gyermekei feltalálása keltett szívében. Eddig gyermekeiért
2540 8| fölhagyott, mert néha füstölt a kemence, amiért aztán tejeskávéját
2541 8| rájok is. Innen is, onnan is kemény parancsolat ment a kerületi
2542 1| juttatják az udvarház düledezõ kéményei, rongált tornyocskái, roskatag
2543 7| megszerette tornyocskáit, kéményeit, örömest szállott reájok,
2544 5| tornyocskákat, düledező kéményeket, roskatag fedelet, s a zaj
2545 1| meg magát, mindig füstölgõ kéményével, ecetesüvegekkel megrakott
2546 5| tulajdonított neki; egy másik éppen kémnek hitte, aki azért látogatja
2547 3| Hallgassa meg az Úristen kendet, s adjon nekünk még egy
2548 8| ha meghalok is, a piros kendõ el nem marad.~A következõ
2549 7| emészt föl, mert az ügyvéd kenegetni szeretné az igazság kerekét.~-
2550 1| elszórt falucskákat.~Udvara kénye-kedvére nyúlt el. A felsõ udvar
2551 5| hogy sógornõje és leánya kényelmesebben lakhassanak, a gazdasszony
2552 2| Hát még a szobák, ahol oly kényelmesen lakott, a régi bútorok,
2553 2| visszavarázsolni a régi kényelmet, csínt és nyugalmat. Félbehagyta,
2554 2| ott a cukor a pirított kenyér mellett. Ura is háromszor
2555 4| mint Marci cigányt, száraz kenyeret és vizet adnak neki; úgy
2556 5| igen rossz bevezetés ily kényes természetû ügyhöz. Nénje
2557 3| számtartó, ez utóbbi nagy kénytelenséggel emelvén egy dorongot. A
2558 2| ragyogtak többé ott, az õsi képek elhasogatva vagy elcsúfítva
2559 6| tudod, arra, aki neked annyi képeskönyvet hozott, s oly szép verset
2560 5| jószágok akkori értékéhez képest meglehetős árban. Kipihenvén
2561 5| leánya menyegzõje egy bõsz képpé olvadtak össze lelkén, a
2562 4| Mindenik nagyon fontos képpel jött vissza, s rendesen
2563 2| kongresszusba utazott mint képviselõ, a másik valamelyik csatában
2564 4| elsõ közvetlen érintkezés képviselõivel ujjászült, fölfokozott benne
2565 1| most csak õ az egész család képviselõje, belõle áll a viszontlátás
2566 1| szedhette a jószágot. Azt nem is képzelheti ember fia, hogyan feldúlt,
2567 4| mily nagy dolgot csinálnak. Képzelhetni-e kard nélküli nemesembert,
2568 1| udvarházához tartozóknak képzelhette a völgy hosszában elszórt
2569 5| azt írta, hogy szabadságot kér, jõ - és mégsem jõ... Ah,
2570 4| voltak. A curiális földek kérdése elválasztatott a többiektõl,
2571 6| teljességgel nem akart szólani a kérdezõsködõ Erzsinek, aki aztán úgy
2572 1| fölfelé, itt-ott megállva, kérdezõsködve, s nem várva be a feleletet.~
2573 4| hol németül, hol franciául kérdezve tõle: - Vajon mi lelte szegény
2574 7| még a régi épület, mintegy kérdve: él-e még öreg gazdája.~
2575 7| éjszakáját.~- Engedelmet kérek, rosszul aludtam a múlt
2576 7| mindent megírtam tisztán, kereken a kormányzónak, a minisztereknek,
2577 7| kenegetni szeretné az igazság kerekét.~- A pör - sóhajtá Radnóthy
2578 3| Csak késõbb kezdett rendes kerékvágásba zökkenni e kérdés, de még
2579 7| fogass be korán reggel, keresd ki atillámat, kardomat s
2580 2| gondolt, s új tiszttartó keresésével töltötte idejét. Hirtelen
2581 8| mind követelését, mind kérését megnyerte, s hogy a nagyenyedi
2582 2| egész elemévé vált.~Hol is keresett volna szórakozást? Régi
2583 8| idézhetnek a Bezirkerek, kereshetnek a csendõrök, a mennyországba
2584 3| még folyvást gazdasági és kereskedelmi zavarban szenvedõ Erdély
2585 4| ügyvéd az ezredesnének írt, s kéréssel és könyörgéssel alázták
2586 1| folyóvíz nevére, Marosnak keresztelt a babonás béres. Itt függött
2587 3| futásnak eredtek, s mind keresztülbuktak rajta. Csak a vezérek állottak
2588 3| kocsiszínt, a kis sánta Mányi kergesse el a majorságot. Ezt még
2589 2| közmunkát sürgetõ falusi bírót kergette ki szobájából, vagy pedig
2590 1| érkezõ vendégek egymást kergették, a félénk asszonyok sikoltoztak,
2591 7| méltóságos úr! Az öreg István kéri, aki sohasem csalta meg,
2592 1| csûröskert is puszta, a kerítés meg mindenütt megbomlott,
2593 3| számtartó, dorongjával döfölve a kerítést. ‑ Nem hitt nekem a méltóságos
2594 2| a tiszttartó szobájából keríthették ide; a pamlag bõr helyett
2595 1| vacsorát, a szomszéd faluból kerítsenek valami jó bort, a zsidótól
2596 7| sírba kell vinnem haragját! Kérj tõle bocsánatot nevemben.
2597 5| Erzsi nagy mûveltségével kérkedett, akit akármely tábornok
2598 6| írnak neki, míg meg nem kérleli õket.~Zsebébe gyûrte a levelet,
2599 5| tûrhetetlenebbeknek tapasztaltak, kérõdzni a bécsi szép napokon, olvasni
2600 2| ingyen kellett dolgozniok. A kertben legtöbbet a beomlott kõ-Neptunnal
2601 8| akik néha benéztek hozzá, kérték, hogy fogadjon új legényt.
2602 3| Közéjök tartozott hajdani kertésze is, akinek alig négy éve,
2603 4| ellopott. S tettem-e egyebet kertészemmel? Erõszak, csendháborítás-e
2604 4| csendháborítás, erõszak s a kertészen elkövetett véres bántalom
2605 4| elõtt költözik vissza a kertészi lakba, a kis sánta Mányi
2606 1| volt; se a régi francia kerthez, se az új angolparkhoz nem
2607 8| alatt alkalmasint csõd alá kerül, ha az ezredesné meg nem
2608 6| sírjában, ha az idegen kézre kerülne. Elõszámlálta, hogy mije
2609 2| vacsorált, sokáig kinn ült, mert kerülte az álom, de ha elálmosodott
2610 8| telepített, amelyek többe kerültek, mint amennyi hasznot hajtottak.
2611 6| Szebenben tárgyalás alá kerülvén, jó volna, ha mind õ, mind
2612 3| minden dolgát, és szakadatlan keserítették. Most is alig egyezett belé
2613 5| eshetett meg kisebb és nagyobb keserűség nélkül. A múlt embere itt
2614 5| kiskutyával is.~Az elsõ találkozás keserûsége oly erõs benyomást tett
2615 6| szaporodott árjegyzékek keserûségét akarták megédesíteni.~Radnóthy
2616 2| elég! - és szíve eltelt keserûséggel.~Délutánjait nagyrészt a
2617 5| meglátogat, s még mindig késik, csak egyetlenegyszer írt
2618 1| érte, csak azért látszék késni, hogy még egyszer rávilágíthasson
2619 7| azt határozták, hogy már késő az éjszaka, ideje volna
2620 5| magával. A régi barátok később elhozták nejeiket és leányaikat
2621 2| gazdasszony nem tudta jól készíteni kedvenc ételeit, amiért
2622 6| uram legtöbbet fog ígérni, készpénzzel fizet ki mindent, erre adok
2623 4| tudtára, hogy fogoly, és készüljön.~- Értem, hallom és protestálok
2624 3| enyhülni látszott.~Hosszas készülõdés és tervelgetés után végre
2625 8| országgyûlésre halasztották. De nem kételkedett, hogy az országgyûlés helyett,
2626 4| mert ostromállapot lévén, kétes volt hovatartozása, s éppen
2627 8| véghez. Temetési költségre kétezer forintot hagyott készpénzben,
2628 1| elmosták a záporok, s a kétfelõl ültetett akác- és ecetfákat
2629 4| csakugyan igaz volt, Radnóthy kéthavi vallatás és fogság után
2630 1| éppen az fáj, hogy nem lehet kétkednie, s a rom, pusztulás igenis
2631 8| akadályozni elfogatását, kétkedtek betegségében, s kiküldöttek
2632 4| talált hitelre. Mindnyájan kétkedve csóválták fejöket, a jegyzõ
2633 1| kígyózott az ólakhoz és ketrecekhez; a negyedik sokfelé ágazva
2634 5| sóhajtozott, és szavalta Saphir kétségbe esett verseit. Szerencsére
2635 2| Mindeniket bejárta napjában kétszer-háromszor, mint valami kóbor lélek,
2636 1| cselédeknek, egykor a belsõknek, kettõkor az uraknak. Rendesen a kis
2637 3| gazdasága rendezéséhez, és kettõs hévvel rontotta el mindazt,
2638 1| büszkélkedett, magas emelete majdnem kettõsnek látszott, széles zsindelyfödele
2639 3| költségeket is alig képes fedezni. Kettõzött hévvel fogott gazdasága
2640 7| megzavarni. Csak az óra ketyegése hallatszott. A két öreg
2641 3| elé állva -, olyan pörbe keverem, hogy odafizeti mindenét
2642 5| egészségnek örvendett, s oly kevéssé törte meg szívét a boldogtalan
2643 6| fölemelkedve a székrõl, kézbe véve gyertyáját s a végrendeletet.~
2644 7| könnyûvé tette halálát a kézcsók s néhány búcsúszó. Betelt
2645 7| kellett fölemelkedni az utolsó kézcsókra, s a már-már elnémuló ajkaknak
2646 3| dolgot, még pört sem mert kezdeni, azt mondja, várjunk, amíg
2647 5| 5~A jelenet csak kezdete volt a többinek. Az udvarház
2648 3| és leánya számára, de ez kezdetnek sem volt elég, emellett
2649 6| lelkendezve a kislány -, én futni kezdettem. „Miért futsz?” azt kérdezte. „
2650 1| összébb mentéjét, az éledni kezdõ falusi kocsmából vidor zene
2651 4| a cselédeket, s kutatni kezdték a szobákat.~Radnóthy iszonyú
2652 7| újra én állottam föl, s kezdtem beszédemet: „Tekintetes
2653 4| törvényeket s Anonymustól kezdve rendre a történetírókat.
2654 1| nélkül tartotta rá magát. A keze alá bízott kert egy egész
2655 1| természete volt mindenkit kezéhez szoktatni, most pedig éppen
2656 2| már bizonyosan negyedik kézen járnak; még házisipkáját
2657 6| szívesen lesz násznagy, s kezet is adott reá. Egy hadnagy
2658 2| menetelének napját. Ott volt saját kézirata is; olvasta, mikor házasodott
2659 6| tört németséggel, részint kézjellel nem adja tudtára, hogy keveset
2660 3| históriát, s összecsapták kezöket. Egyik házát ajánlotta menedékül,
2661 3| mindhiába. István mindig üres kézzel jött vissza, hogy búsítsa
2662 1| a rom, pusztulás igenis kézzelfogható. De neki természete volt
2663 6| az útra, várta a jó hírt, ki-kiesett a pipa szájából, s elaludt.~
2664 2| szokott gazdasági körútját. Ki-kiindult hát a komondor kíséretében,
2665 1| ide-oda futkosva, szüntelen kiabálva, hogy megérkezett a méltóságos
2666 1| mérges gazdasszony ki nem kiált: - Nem hallgatsz már te,
2667 2| nótákat, de csakhamar e kiáltással szakította félbe:~- Elég
2668 7| magába mélyedt; ezalatt kialudt a tűz. Radnóthy fázni kezdett,
2669 5| Radnóthy is szeretett volna kibékülni velök, de mihelyt körükbe
2670 7| haragudtak egymásra, aztán kibékültek, s azt határozták, hogy
2671 7| beszéltek, hogy nem tudták kibeszélni magokat. Néha belezavarodtak
2672 4| az csöndesítette le, hogy kibeszélte magát, s csak akkor engedett,
2673 5| jutott, hogy ő kezességre kibocsátott rab, aki nem lépheti át
2674 6| elsimítva leánya homlokáról kibomlott fürteit. - Nem szükséges,
2675 3| szívének elérzékenyülni, kibúsulni magát, s haragunnia kellett.
2676 3| nincs különbség köztük, száz kicsapott alispán is jöhet reá, mind
2677 3| várjunk, amíg enyhül egy kicsit ez a fölfordult világ. Mire
2678 7| választja el.~Radnóthy arca kiderült; megmozdultak szívében az
2679 4| el a dolog - tette hozzá kiderülve -, a méltóságos úrnak mégis
2680 5| bizonyosan férjül választ, ha ő kidűl, ami oly könnyen megtörténhetik.~
2681 7| erõsebb nálamnál. Aztán ha én kidûlnék is, nem marad egyedül, lesz,
2682 7| amit talán elfeledett, kiegészíté István. Néha István sem
2683 5| de gúnyolódtak vele, hogy kiejtése kissé idegenszerû, s Bécsben
2684 1| családi sírbolt, amelyet úgy kiemel az alkonyfény, mintha mondani
2685 4| udvariasb eljárással akarják õt kiengesztelni s elsimítani az egész ügyet.~-
2686 1| foszlásnak indult. Vidrafövegét kiette a moly, s hol jobbra, hol
2687 6| midõn atyja, fölindulásában kifáradva, egy székre hanyatlott,
2688 2| álomba merült, amely jobban kifárasztotta az ébrenlétnél.~ ~
2689 4| vonások ugyanazok, de a kifejezés egészen más. A leány sem
2690 4| meghányta-vetette az erõsb kifejezéseket, de csak arra ügyelt, hogy
2691 1| beesett arcán vonásai régi kifejezésének csak romjaira találhatni.
2692 4| mikor aztán, hogy jobban kifejezhesse magát, németre s franciára
2693 5| Saphir mily szépen tudja kifejezni a szív érzéseit. Nincs nála
2694 2| volna a magyar nemzetnek kifejlõdnie. Rögeszméjévé lõn, hogy
2695 4| Még jobban és bõvebben kifejtek mindent, s hogy tisztábban
2696 4| rendszeresen és bõvebben akarta kifejteni. Valóságos emlékiratokon
2697 6| egy székre hanyatlott, kifejtõzött karjai közül. Ott állott
2698 4| szemrehányóan tekintve atyjára s kifejtõzve karjai közül, hogy az ezredesné
2699 3| alispánnak, s a prédikátumot is kifeledték. Több hónap óta ez az elsõ
2700 3| a kertész, ahogy száján kifért, örülve a karjára kapott
2701 7| hidegebb van, mint tegnap.~Kifogyván a dicsőség és boldogság
2702 2| árvaságra jutott pohárszéket, kifordult sarkú ajtóival, az összetört
2703 1| a harmadik meg-megbújva kígyózott az ólakhoz és ketrecekhez;
2704 3| ragaszkodtak, midõn más nemû kihágásokkal már föl kelle hagyniok.
2705 5| temetik el, a régi család kihal, s az ősi jószág idegen
2706 3| együtt. A többiek a bútorok kihányásával foglalatoskodtak. A kis
2707 5| versengése a cselédekre is kihatott. István egypárszor jól oldalba
2708 6| tartozik Erzsi testvérét illõen kiházasítani, s férjhezmenetelétõl számítva,
2709 2| ösztönszerûleg visszariadt a kihívó kockáztató politikától.
2710 5| estélyt is adtak. Kahlenberger kihozott az ezred zenekarából egypár
2711 5| nénjének fogni pártját. Kihozta iratait, fölolvasott nekik
2712 7| és félni kezdett; a szoba kihûlt, úgy fázott, oly fáradt
2713 6| Radnóthy nem felelt, ahelyett kihúzta tárcáját, s két darab ezeres
2714 3| küzdöttek; ugyanis Radnóthy kihúzván kardját, egymaga akart rárohanni
2715 3| és tervelgetés után végre kiindultak. Elõl ment a komondor, mint
2716 4| Többször átolvasott és kijavított minden ívet, meghányta-vetette
2717 3| curiális földek természetét, kijelentve egyszersmind, hogy mindenik
2718 6| eszközölni, s minden héten kijõ ide vadászni. E szíves magaviselettel
2719 5| panaszolt az ezredesnének, ha kikelt az új rendszer ellen, ha
2720 6| teszi örökösévé, amelyben kiképeztetését nyerte, s amely annyi kárt
2721 6| hogy Radnóthyt még egyszer kikérdezik, ami nagyon ártana a dolognak,
2722 3| szeretné az én szép földemmel kikerekíteni az õ dibdáb földjeit - semmi
2723 2| közelében, a kántor híven kikeresi számára az éneklendõ zsoltárt,
2724 7| ekkor beszédembe vágott, s kikérte magának a sértegetést. Én
2725 5| visszaküldi Bécsbe, leánya kikerülvén befolyása alól, újra hozzáédesedik,
2726 3| Istvánt, hogy nézze meg, vajon kiköltözött-e már lakából.~István nagy
2727 3| elbánni.~Ezalatt a kertész kiköltöztetése derekasan folyt. A kertészné
2728 5| el magát, s ekkor hevében kikottyantotta, hogy félig-meddig már akadt
2729 8| kétkedtek betegségében, s kiküldöttek érte. Ha az elhunyt él,
2730 1| tornácából oly fennhéjázó kilátás nyílt, hogy a birtokos udvarházához
2731 7| Hiába! Nemigen tudja jól kimagyarázni magát, csak két osztályt
2732 2| fölemelt minden darabot, s oly kímélettel tett helyre, mintha még
2733 1| parancsoló hangon hallja kimondani nevét, hunyászodik meg,
2734 8| aki oly jóízûen szokta kínálgatni, s ha igen sokat akart enni,
2735 6| veszik el a magyarnak. - Kinézett az útra, várta a jó hírt,
2736 4| gyermekek nem is tudják, mennyit kínlódom értök! - Ha vendég vetõdött
2737 8| maga öltözött föl nagy kínnal és rendetlenül; felemáson
2738 2| maradt meg némi töredék, hogy kínozzák a hazatért gazdát, és ne
2739 2| majd dörömbölni kezd, s kinyit egy ablakot vagy ajtót,
2740 1| százados fiatalságát, s kinyúló tornácából oly fennhéjázó
2741 4| Radnóthy, mintegy örülve, hogy kiöntheti reá mérgét.~- Soha életemben
2742 2| Galiciát kisöpörték,~A szemetet kiöntötték,~A szemétből gomba termett,~
2743 2| fogott vacsorához, hamar kioltotta a gyertyát, és édes álomra
2744 4| megvendégelek, s ha kell, védelmében kiontom érte véremet. Tudják meg,
2745 3| kardjával.~- Jaj, gyilkos, kiontotta véremet, megbénított, s
2746 2| fáj!” Máskor egyhangú „kip-kop” dobogások hallszanak, amelyeket
2747 5| képest meglehetős árban. Kipihenvén magát, kissé fölvidulva
2748 6| Egy öreg õrnagy, aki a kipirult ezredesnét mulattatta, megjegyezte,
2749 1| búskomorságban. Bajusza sincs kipödörve, ahelyett hosszú szakállat
2750 5| nem lesz nagy baj, mert kipörlik tőle az anyai részt. A megvigasztalt
2751 3| volt reá, hogy udvarháza kipusztításakor egy kézre játszott a dúló
2752 3| forintot összeszerezni, mert a kipusztított, elszegényedett s még folyvást
2753 1| ember fia, hogyan feldúlt, kirabolt itt mindent a fellázadt
2754 4| elõtte, mint báb a fodrász kirakatában, érzéketlen arccal s útias
2755 7| kormányzónak, a minisztereknek, a királynak... Megfizette-e számtartó
2756 4| egyik legerõsebb támasza a királyság tekintélyének. Lefoglalt
2757 2| alkotmányt, nemzetet és királyt.~A vendégek szórakoztatás
2758 3| levelet, meg-megütögette, hogy kirázkódjék a rézpor, de akkor is csak
2759 6| Mi bajod neked is Erzsi kisasszonnyal? - kérdé még durvábban.~-
2760 7| mert akkor sír, se Erzsi kisasszonyt, mert azért nagyon megharagszik.
2761 2| könnyen aludt el, nem engedték kísérteties látomásai, s fel-felköltötte
2762 6| arra a halvány, szemérmes kisfiúra emlékszel-e, tudod, arra,
2763 2| nyöszörgés reszkedez, a kisgyermek sírásához hasonló, amely
2764 1| Elek udvarháza híres volt a Kisküküllõ mentén. Tulajdonképp nem
2765 5| mordult, mire az ezredesné kiskutyája ugatni kezdett, s kész volt
2766 6| vuklimmal csúfolódni, a kiskutyám lábát eltörni! Ach, élne
2767 6| ahelyett olyat rúgott a kiskutyán, hogy az egy élest ordítva
2768 5| pörölnie, hanem két nõvel s egy kiskutyával is.~Az elsõ találkozás keserûsége
2769 6| vajon ellökte-e magától a kislányt vagy nem. Öntudatlanul vette
2770 2| el-elmormolta fogai közt:~Galiciát kisöpörték,~A szemetet kiöntötték,~
2771 4| Minden követ megmozdítok kiszabadításáért, öt hosszú levelet írok -
2772 4| Ügyvéde mindent elkövetett kiszabadítására, de mindhiába; Radnóthy
2773 4| meg a falut, hogy Radnóthy kiszabadul, nemsokára hazajõ, hiába
2774 1| s ha otthon van, mindig kiszalad kocsijához, elmondani a
2775 4| 8/12 krajcárig pontosan kiszámított bírságot egzekúció terhe
2776 6| tett sértõvé, hogy nem volt kiszámítva, lehajolt, fölvette a vendég
2777 3| õ is kacsingatott volt, kiszemelve végnapjai gyámolául, s midõn
2778 6| kamatokat addig is pontosan kiszolgáltatván, de csak azon esetre, ha
2779 3| kard és puska hiányában, kit amivel lehetett. István
2780 6| ellenkezõ esetben mindenébõl kitagadja, még akkor is, ha fia elébb
2781 8| Radnóthy, mint tudjuk, kitagadta leányát, s fia halála esetére
2782 3| hogy három nap alatt vagy kitakarodjanak birtokomból, vagy fizessék
2783 2| gyûlt meg a baja, aki ugyan kitakarodott az udvarból, de roppant
2784 2| rendezéséhez, nagy hévvel, kevés kitartással, ide-oda kapkodva, nem tudván
2785 4| elfojtott évelõdését örökös és kitartó harag váltotta fel. Járt
2786 3| puskát, hogy férje kezébõl kitekerje.~- Ejnye, teringette, ereszd
2787 6| leány vagyonából oly könnyen kitelik, s utánavetette: bagatell!
2788 5| német csevegést, különben kitépi nyelvét; fenyegette hogy
2789 5| gazdasszony pedig ugyancsak kitett magáért. Az ezredesnének
2790 7| falhoz támaszkodva tudott kitipegni a szobából. Radnóthy megfordult
2791 1| kalapot - hallgasson!~E kitörés tulajdonképpen nem a tiszttartót
2792 8| egy elfojtott zokogás erõs kitörése hallatszott. Mindenki odatekintett.
2793 2| immár az egész környékben kiütött oláh fölkelés elõl egy éjjel
2794 2| tölti be a levegõt. Gyakran kiugrott ágyából, s félrehúzta a
2795 6| hogy legyen hova ájulnia. ‑ Kiûzni a házból engem, hátat fordítani
2796 4| parancsot kapott, hogy a házából kiûzött kertészt rögtön helyezze
2797 8| ítéletet hajtották végre, kiûzték a curialistákat lakjaikból,
2798 4| csendõrtisztnél is jobban kivallatták. Egyik azt mondta, hogy
2799 2| aki büszkébb õseire, mint kiváltságaira, s akiben a régi s új eszmék
2800 1| szórakozottságból, talán kíváncsiságból figyelni kezdett reája.~
2801 6| ajtóban, visszatartóztatva a kíváncsiságtól.~- Nagynénéd holnap el fog
2802 3| földúlásakor elégtek, részint kivándoroltak vagy elpusztultak, részint
2803 4| nyelvökön, mégis éppen azt kívánják. Jól tudják, hogy ügyvéd
2804 7| ki fog nekem új esztendõt kívánni?~István szomorúan nézett
2805 4| semmi ügyvédi furfang, nem kívánok mást, csak az igazság bátor
2806 7| betegségére, s gondoskodni kívánt róla halála esetére is.
2807 3| Úgy kell nekem!... Azt kívántam, hogy lásson világot, tanuljon
2808 7| tizenkettõt, boldog új esztendõt kívántunk egymásnak. Ha te lefekszel,
2809 3| volt írva, annyit mégis kivehetett belõle, hogy egy évig rendetlenül
2810 2| ebédlõ kongott; tisztán kivehette léptei visszhangját, amit
2811 3| az enyém, visszafoglalom; kiverem belõle azokat a gazembereket,
2812 3| alispán is jöhet reá, mind kiveri õket.~- Majd meglássuk,
2813 7| szolgálhat neki. Radnóthy kiverte pipáját, megtöltötte, néha
2814 4| le ezt a kalapot, egészen kiveszen a formádból, olyan vagy
2815 6| lerajzolja az öregurat, mint a kiveszendõ régi magyar nemesek példányát,
2816 3| csúfjára. Aki legelõször kiveti, az lesz helyette curialistám.~-
2817 5| leányt nevelt belõle, s kivetkõztette jó szokásaiból; hiszen már
2818 7| kulcsát mindig magával hordá, kivette a végrendeletet, fölolvasta
2819 4| nem tudott megvédeni, majd kiviláglik a maga törvényes helyén;
2820 2| kertben legtöbbet a beomlott kõ-Neptunnal veszõdött, így is fölállíttatta,
2821 2| kétszer-háromszor, mint valami kóbor lélek, aki sehol sem tud
2822 1| volt. Nézte a homlokzat kõcímerét, amely úgy illett a tisztes
2823 6| nyelven talán a Paul de Kock regényeit is elolvasgatja,
2824 2| ösztönszerûleg visszariadt a kihívó kockáztató politikától. Nem sokat olvasott,
2825 4| semmit, némán ült fel a kocsiba, úri méltósággal mutatta
2826 7| meg a vendégeket; Radnóthy kocsijába képzelte magát, amint ovációkkal
2827 1| otthon van, mindig kiszalad kocsijához, elmondani a távolléte alatt
2828 3| ha pedig éppen ki akarna kocsikázni, ott a gazdasági fogat,
2829 1| féleszû bivalos, a berobogó kocsikra bámulva.~Radnóthy nem is
2830 3| a jegyzõhöz, aki tüstént kocsira ültette, s azon véresen
2831 5| alatt igazolhatta magát. Kocsisa is majdnem pörbe bonyolította;
2832 1| hozzanak két szál gyertyát, a kocsisnak és lovaknak is adjanak,
2833 2| az istállóba, beszélt a kocsissal, de nem meglevõ lovairól,
2834 3| használatlanul romlik a rossz kocsiszínben, a majorság költ benne,
2835 3| Tüstént csináltassa meg a kocsiszínt, a kis sánta Mányi kergesse
2836 1| az éledni kezdõ falusi kocsmából vidor zene hallatszott ki;
2837 2| falujára, nem talált házához, a kocsmához sem, amely egészen szállodává
2838 3| saját pálinkáját a falu kocsmáján, mert bizony most a mástól
2839 7| ütötte ki magát a falakon; a köd megszerette tornyocskáit,
2840 8| leszállott a hosszú téli est, ködével és unalmával, s nem volt
2841 4| eltûnik szeme elõl, elkezdett köhögni, talán mert valósággal náthája
2842 3| tartozott. Természetesen vagy kölcsönhöz kellett folyamodni, vagy
2843 5| bocsátkozzék, aki eddig is kölcsönözgetett neki. A lelkiismeret minden
2844 3| vagy eladni valamit. A kölcsönt mindjárt hazajövetele után
2845 3| kocsiszínben, a majorság költ benne, a lovak meg ok nélkül
2846 6| kérdezte. „Hát föl akarom költeni a méltóságos urat”, azt
2847 2| szobáiban, aki ringatja, költi, ide-oda csalja, szeme közé
2848 5| érzéseit. Nincs nála jobb költő a világon. Egészen megifjulok,
2849 6| levelet hozott. Gyöngéden költötte föl urát, aki mohón kapott
2850 4| a kertészné szeme elõtt költözik vissza a kertészi lakba,
2851 5| boldogtalan szerelem, mint kedvenc költőjéét.~Amit annyira óhajtottak,
2852 7| méltóságos úrnak. Reggel ne költsd föl jókor, ügyelj, hogy
2853 1| erõsítette, hogy tenger a költség, és nincs jövedelem.~- Hát
2854 5| ételeket, pedig a házigazda költségbe verte magát, hogy sógornõje
2855 3| méltóan eltartani. Mennyi költsége lesz ezután: leánya már
2856 5| dolgozhatott a régi eréllyel. A költségek is mindennap növekedtek,
2857 7| beruházására, s a pör is fölös költséget emészt föl, mert az ügyvéd
2858 8| szerint ment véghez. Temetési költségre kétezer forintot hagyott
2859 7| emlékét. Kímélni akartál a költségtõl, ugye? Igaz, nincs pénz.
2860 4| csevegés. Erõs fölindulása egy könnybe olvadt, ellágyult, s azt
2861 8| száradtak föl.~Talán ez örökös könnyben úszó szemek gyöngülésbõl
2862 6| megírásához fogott. Egy-egy könnye hullott a papírra. A bevezetésben
2863 1| régi hangok - és szemébe könnyek facsarodtak.~ ~
2864 6| lebeghetett, s úgy nevetett, hogy könnyezett bele, ha tréfáit hallgathatta.~
2865 7| megnyílni a végbúcsúra.~Mily könnyûvé tette halálát a kézcsók
2866 4| ezredesnének írt, s kéréssel és könyörgéssel alázták meg a Radnóthy nevet.~-
2867 4| mind hevesebben -, kérjen, könyörögjön az úr magának. Ha ennyire
2868 8| szolgálni; egyik a háznál fog könyörögni, a másik a templomban tart
2869 6| Weber Demokritosz-át majdnem könyv nélkül tudta, beszélt valamit
2870 2| részesítette. Néhány kedves könyvét találta meg a lomok között,
2871 1| megjelent a tiszttartó, egy köpcös kis ember, egy ingben, rongyos
2872 7| úgy. Éppen most olvastam a körlevelet - mondá egy reggel Istvánnak,
2873 2| asszony, aki az immár az egész környékben kiütött oláh fölkelés elõl
2874 5| kedvéért látogatást tesz a környéken, a közel városkában. Azonban
2875 1| éjbe, messze hirdetve a környéknek, hogy gazdája mulat.~Mindez
2876 1| ültetett virágok nyílnak körös-körül, s roppant kõ-Neptun ontja
2877 1| pontján, amely közepütt tágas körré alakul, az õ mûve. Egy kékesfehérre
2878 5| kibékülni velök, de mihelyt körükbe lépett, már kész volt a
2879 7| bírt lefekünni. Hiányzott körüle valami, a gondos kéz, amely
2880 3| melegét várta, vagy legalább körülményes tudósítást - és száraz jelentést
2881 7| nem állhatja. Légy mindig körülte, sohase ellenkezzél vele,
2882 2| vendégeit, akik hajdan körülülték e hosszú asztalt. Az asztalfõn
2883 2| tette meg szokott gazdasági körútját. Ki-kiindult hát a komondor
2884 7| ahol elszakadt. Ebédnél köss eléje asztalkendõt, mert
2885 8| maradt, ami többé az élethez kösse. Ez volt legmélyebb sebe,
2886 1| levett kalapját. - Ez-e a köszönet? Ez-e a hála? Úgy bánni
2887 5| börtönbõl kiszabadulását neki köszönheti, ha Erzsi nénje pártját
2888 4| egyedül az ezredesnének köszöni.~Ez felbõszítette Radnóthyt;
2889 7| kezdett, csókolta ura kezét, köszönte jótéteményeit, s isten áldását
2890 6| magaviselettel nagy önmérsékletét köszönték meg, s az elmenetele óta
2891 1| hangosabban és barátságosabban köszöntötte; a kert fái virágosabb lombbal
2892 7| nem jött senki, aki újévet köszöntsön. Oly egyedül érezte magát,
2893 2| ó, ez el nem mulasztható kötelesség.~És írt, nehezen írt - mily
2894 2| De hagyján, csak kegyúri kötelességeit teljesíthetné. Meg kellene
2895 6| üti a szegény árvát, ki kötelességére emlékezteti. A kígyó!...
2896 6| drágaságban, pénzben és kötelezvényben mintegy negyvenezer forintot
2897 3| Hajdani adósai, akiknek kötelezvényei udvarháza földúlásakor elégtek,
2898 2| és számlálgatta ujján a kötelezvények összegeit - mindenre jól
2899 2| okleveleket, szerzõdéseket, és kötelezvényeket. Összeszaggatott darabjokra
2900 7| szerzett ura számára néhány kötés szûzdohányt, s nagy öröme
2901 3| ki. Maga Radnóthy kardot kötött, egy nemrég a padláson megtalált
2902 8| végakarata s felesége emléke kötötték hozzá. Nem is beszélt Mányival
2903 5| magába vonult, és sebeit kötözgette. A régi vendégszeretet,
2904 3| adott a rohamra, szívére kötvén a csapatnak, hogy a puskától
2905 4| Bécsbõl - így fogadni! Minden követ megmozdítok kiszabadításáért,
2906 2| intézményt, s az állambölcsesség kövét vélte feltalálni a megyei
2907 2| hátra, s nem éppen szerény követelésekkel állott elõ, s pörrel fenyegette
2908 8| lévén a végrendelet, mind követelését, mind kérését megnyerte,
2909 8| Ekkor elõállott a harmadik követelõ is, Kahlenberger, az egyetlen
2910 4| felmentést és kárpótlást követelt, s egyszersmind elégtételt
2911 8| temetés ez utóbbi rendelése következtében az elhunyt végakaratja szerint
2912 4| hatalom el nem törülheti. Nem követtem el bûnt, csak vagyonomat
2913 8| várni az ételre. A kis Mányi követve István utasítását, nemcsak
2914 3| a darabont ijedt meg, s követvén István utasítását, ledobbant
2915 8| aki fegyvert rejtegetett, közcsendet háborított, s a felsõséget
2916 4| csendõrtisztet az erõszakoskodók, közcsendháborítók elfogásában s a rejtett
2917 1| zökkent.~- Mit fecseg kend, mi köze hozzá? Még feldûlünk fényes
2918 3| lakosságának felét tették. Közéjök tartozott hajdani kertésze
2919 3| fecsegtek, sápítoztak. Minél közelebb érkezett a csapat az ostromlandó
2920 1| mindig csendes megelégedéssel közeledett õsi birtokához, ahol minden
2921 6| csodálatosan nézett a tornáchoz közeledõ lelkészre, mint Istvánra.~
2922 1| rendetlenségben, e számítás a pazarlás közepett, e gond a hanyagság kíséretében
2923 1| legkisebb pontján, amely közepütt tágas körré alakul, az õ
2924 7| ezelőtt húsz évvel egy ily közgyűlésen megtámadtuk a csak helyettesített
2925 4| melyik diétán hozták, melyik közgyûlésen hirdették ki azokat az újabb
2926 7| ilyenkor tartottuk az év utolsó közgyűlését. Holnap fogass be korán
2927 7| kardomat s a sastollas föveget. Közgyűlésre megyünk. Biz úgy. Éppen
2928 7| hivatalt; de ha Isten még egy közgyűlést ad, tudom, elpanaszolok
2929 2| konzervatizmushoz, de fogékonysága s a közhangulat a reformok felé ragadták.
2930 3| érdekeit pártolták, s a közigazgatási eljárástól a törvényszékire
2931 7| öntötte panaszát, általa közlekedett az ügyvéddel, a számtartóval,
2932 2| pörölt a jegyzõvel, majd a közmunkát sürgetõ falusi bírót kergette
2933 1| éppen nem hasonlított a közönséges udvarházakhoz, amennyiben
2934 2| akiknek érdekéért küzdött a közpályán. A köz- és magánjogi reformok
2935 2| ideiglesen egy írástudó közszékely gazdát vett föl, akit csak
2936 6| változatban becsúszott az a köztársalgásba is. Az ezredesné és Erzsi
2937 4| oltalmazza eddigi jogaiban, míg a közte és hajdani földesura közt
2938 3| táplálta a magyar és oláh elem közti súrlódást.~Radnóthynak számos
2939 7| megható gyöngédség fejlett ki köztök. Nem titkolt elõtte semmit,
2940 4| eddig is érezte, de az elsõ közvetlen érintkezés képviselõivel
2941 5| országgyûlésnek tulajdonított, kofaságnak nevezte a sok cifra szónoklatot
2942 3| bátyja betegen fekszik, atyja koldusbotra jutott. Négy sort írni is
2943 1| aztagon; a hazatérõ nyáj kolompja mint szíves „jó estét” csendült
2944 5| csináltatott, s panaszolt a kolozsvári szabókra, akik elrontják
2945 2| szakácsnõt fogadni. Fogadott is Kolozsvárról egy meglehetõs drágát, aki
2946 6| Schicksal!~- Elisabeth, komm zu mir! - kiáltá az ezredesné.~-
2947 2| feleségem! - sóhajtá, s mind komorabban húzogatta ki a záros s most
2948 2| egyes-egyedül ülvén a nagy, kongó ebédlõben és sokáig várakozva
2949 2| A nagy, de üres ebédlõ kongott; tisztán kivehette léptei
2950 2| kérdezõsködött, az iskolamester a kongresszusba utazott mint képviselõ,
2951 2| cím alatt el is foglalta a konyhaépületet, de nemigen volt mibõl gazdasszonykodnia.
2952 3| emelvén egy dorongot. A konyhaépületnél tartalékcsapatul hozzájuk
2953 2| forradalomban egy tábornok konyhájához szegõdött, s azóta senki
2954 2| természeténél fogva hajlott a konzervatizmushoz, de fogékonysága s a közhangulat
2955 8| az semmi, hogy István a koporsóban feküdt, õ a koporsó után
2956 8| öltöztetve nyújtóztatták ki diófa koporsójában, amelyet magas ravatalra
2957 8| virágaival hintette be a koporsót, s egész nap legyezte a
2958 8| fáradalmai, el-elmaradozott a koporsótól, s hogy lépést tartson a
2959 2| akarják dönteni a házat koporsóul. Hánykódásai közben eszébe
2960 1| színhelye. Nem csoda, ha 1850 kora tavaszán alig ismer udvarházára.
2961 3| éjjel, hogy engem minél korábban fölkelthessen.~Hajnalban
2962 3| régóta beteg, még most is kórházban fekszik, ezért nem írhat,
2963 2| szabadelvûekkel szavazott. Látköre korlátolt volt, a vármegyeháza ablakából
2964 4| vagyonomat védtem, amelyet a kormány nem akart vagy nem tudott
2965 4| följelentetett a tartományi kormánynak. A rejtett fegyver ügyét
2966 2| országgyûléseken. Nem volt kormánypárti, de teljesen ellenzéki sem,
2967 4| nagybátyjának, az erdélyi új kormányszék egyik legbefolyásosabb tanácsosának.
2968 2| miniszter, ki lett Erdély kormányzója, hány területre olvasztották
2969 7| megírtam tisztán, kereken a kormányzónak, a minisztereknek, a királynak...
2970 6| halálával magva szakadna, mert a koronára nem szállhat többé semminemû
2971 6| amivel Erzsiért tartozom: koszt, ruha, szállás és nevelés.
2972 4| nagyon, de nagyon rossz kosztja lehet. A gazdasszony majd
2973 2| zúzza szét karját, majd egy kozák lándzsája szúrja agyon,
2974 8| tejeskávéját is sokszor kozmásnak érezte, még akkor is, midõn
2975 7| reggel a kávéja, meg ne kozmásodjék a tej; ezt ki nem állhatja.
2976 4| meghagyatott, hogy a 8/12 krajcárig pontosan kiszámított bírságot
2977 3| ezredben. A kis Erzsi a Küküllõ mentén legszebb leánnyá
2978 4| hátirattal kapta vissza küldeményét, hogy írjon a hivatalos
2979 3| volna neki egy kis pénzt küldeni.~Bármennyire örült, hogy
2980 6| Kérjen a sógornõmtõl, küldje a sógornõm után. Én nem
2981 4| lepecsételte, címezte s a postára küldötte, enyhülten s büszke önelégültséggel
2982 4| elkövetett véres bántalom mint külön bûnvádi pör indult folyamatba,
2983 3| földjeit. E lakosok között különbözõ fokozat volt, s a vidék
2984 2| álmodozó és ingerlékeny különc lett. Se munkára, se mulatságra
2985 6| bozontos õsz haját, szakállát, különös úti öltözetét, s maguk közt
2986 1| megszólalt: tizenkettõkor a külsõ cselédeknek, egykor a belsõknek,
2987 7| a lelkésszel, az egész külvilággal. Vele ballagott le alkonyatkor
2988 6| volt senki, csak a tornác küszöbén talált valakit, a kis sánta
2989 2| s napokig nem lépte át küszöbét.~Ilyenkor a legtöbbször
2990 6| még egyszer megállott a küszöbön.~- Hach Triumph! Triumph
2991 3| kertész puskával állott ki a küszöbre, csúnyán fenyegetõzött,
2992 2| honvédhuszár fiának harci küzdelme, új meg új alakban: most
2993 3| gyermekestül - folytatá a küzdõkhöz fordulva -, az utcára vessétek
2994 3| eddigi illetékét egy jó darab kukoricafölddel toldá meg. Erre haragudott
2995 7| éjjel párnája alá tesz. Ez kulcsa íróasztala fiókjának, amelyben
2996 1| gazdasszony vagy más néven kulcsárné, a szakács ellenõrzõje,
2997 7| egy záros fiókot, melynek kulcsát mindig magával hordá, kivette
2998 8| egyebet is mondott István.~- A kulcsot.~- Nesze, nyisd ki íróasztalom
2999 7| orvosságot. Vigyázz egy kis kulcsra, amelyet nappal mindig zsebében
3000 6| ordítva elnémult, és sántítva kullogott ki a szobából. Az ezredesné
3001 6| csak nagyon hátra van a kultúrában Erdélyország. A mérnök föltette
3002 7| ezer forintom, tartogatom, kuporgatom. Temetésre is kell valami,
3003 4| tudják, hogy a nemesember kúriája szent, oda beeshetik az
3004 3| vármegyét. A nemesember kúriáját vérig oltalmazhatja, azért
3005 4| Hallottátok, távozzatok kúriámból.~A csendõrtiszt egy szót
3006 6| alispán volt. A hadnagy egy „kurióz!” fölkiáltással fejezte
3007 1| cselédek egymásba ütköztek. A kurjantás riadó zenébe veszett, s
3008 8| botránkoztatta meg a népséget, nagyot kurjantván örömében, hogy a curialistákat
|