1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
3009 3| malmukra hajtjuk a vizet, kurtán kell õket fogni, hogy féljenek,
3010 1| paripa ficánkolt, valamelyik kurtanemesé, aki tisztelkedni vagy értekezni
3011 4| elfogásában s a rejtett fegyverek kutatásában. A csendõrök nemsokára körülvették
3012 4| letartóztatták a cselédeket, s kutatni kezdték a szobákat.~Radnóthy
3013 4| nyelven sikoltozott, németül a kutyához, franciául Erzsihez, magyarul
3014 4| az ezredesné kis fekete kutyájára nem lép, amely oly csúnyán
3015 3| A szomszédból odagyûlt kutyák versenyt ugattak az udvari
3016 3| közel jõ, lelövi, mint a kutyát, s célozgatni kezdett. Legelõször
3017 1| meg, és lapul lábaihoz.~A kutyaugatásra végre megjelent a tiszttartó,
3018 2| sokféle szék állott mindenütt láb alatt, mint a zsibárus raktárában.
3019 4| nagy bajjal megnyitották a lábadozó Radnóthy börtönét. Õ egészen
3020 1| hunyászodik meg, és lapul lábaihoz.~A kutyaugatásra végre megjelent
3021 1| Bár sohase tettem volna be lábamat ebbe a jószágba! Bolond
3022 7| beteg volt, alig állotta lábán, azonban habozott bevallani,
3023 5| volt reá, hogy ellenséges lábon álljon sógornõjével és lányával,
3024 7| ifjúság édes emlékei, s lágyan ringatták, mint a bölcső
3025 3| vajon kiköltözött-e már lakából.~István nagy kedvvel teljesíté
3026 1| kisebb birtokú nemesek falusi lakait nevezik, még kevésbé várkastély,
3027 5| és leánya kényelmesebben lakhassanak, a gazdasszony pedig ugyancsak
3028 1| Az udvarház egy része már lakható, a méltóságos úr szobája
3029 1| sok év óta alispán, azért lakik oly közel az országúthoz,
3030 8| kiûzték a curialistákat lakjaikból, és elfogták az ellenszegülõket.
3031 6| szemed láttára. Itt fogtok lakni boldogan, mint én édesanyáddal.
3032 5| tarthatnám meg fiam és leányom lakodalmát! Örömest meghalnék.~A kocsi
3033 6| mához egy évre megtörténendõ lakodalomra, mire az ezredesné azt mondá: -
3034 3| nélkülözhetõbb curiális földjeit. E lakosok között különbözõ fokozat
3035 3| megjegyzésekbõl, tetszett neki, hogy a lakosság mintegy elismeri felsõségét,
3036 3| oláhok közt, akik a falu lakosságának felét tették. Közéjök tartozott
3037 6| mindenesetre egy pompás mezei lakot kell építtetni, s õ holnap
3038 2| szobák, ahol oly kényelmesen lakott, a régi bútorok, amelyek
3039 3| címzés miatt, mert õk nem laktak folyvást Bécsben, hanem
3040 2| szét karját, majd egy kozák lándzsája szúrja agyon, s trombitahang
3041 7| sustorgásban, a vígan föllobogó lángokban, s a vaskanállal meg-megütögette
3042 7| amely alatt a beszéd okozta lankadtsága egy kissé enyhült -, meghalok
3043 1| csengetett, egy nyomorék árva lány, aki a majorságot, fõleg
3044 2| tudja, mikor lát, balról lánya, aki Bécsben van s így tovább.
3045 5| lábon álljon sógornõjével és lányával, de az éppen felbõszítette,
3046 3| magát a német nyelvben. A lányka egész ottmulatását néhány
3047 4| elõtt még idegenebbé tette a lányt az idegen nyelvû csevegés.
3048 5| mindent elmondott, mit kedves lapja a Fremdenblatt legújabb
3049 2| gyönyörrel olvasta a múlt lapjain a magyar nemzet, azaz a
3050 6| ezredesnének, hogy olvassa kedves lapját és hallgasson, s nem ügyelve
3051 1| nevét, hunyászodik meg, és lapul lábaihoz.~A kutyaugatásra
3052 6| hallotta sem az ezredesné lármáját, sem a kiskutya csaholásait,
3053 5| Az ezredesné mindent a lármás megyei és országgyûlésnek
3054 2| szelencét, sehol sem találta, és lármát ütött. István háromszor
3055 8| papiroscsomót, dugd el jól, ne lássa senki, menj be Vásárhelyre,
3056 6| mohón kapott a levélhez, s lassan bontotta föl. Olvasta, mind
3057 3| hogy el kell szegényednie, lassan-lassan kénytelen lesz eladni birtoka
3058 2| akit, isten tudja, mikor lát, balról lánya, aki Bécsben
3059 2| nevét, amint azt most is láthatni némely protestáns egyház
3060 1| reá öröm. Romjait is alig láthatta annak, ami hajdan gyönyörködtette.
3061 2| szabadelvûekkel szavazott. Látköre korlátolt volt, a vármegyeháza
3062 7| emlékezném! Mintha most is látnám a méltóságos urat abban
3063 3| aki még ezelõtt két évvel, látogatása alkalmakor vitte volt el
3064 2| Régi jó szomszédai nemigen látogathatták; egyik a csatatéren maradt,
3065 5| kémnek hitte, aki azért látogatja a nemességet, hogy a vidék
3066 8| párját; társai, kik sokszor látogatják, most is famoser Kerlnek
3067 2| rémlett neki, mintha szellemek látogatnák, akik nem nyughatnak a sírban,
3068 5| rendeltetvén, mindennap látogatója lehetett Erzsinek. Az ezredesné
3069 4| vendég, akit mindig szívesen látok, megvendégelek, s ha kell,
3070 2| nevetnek, tréfálkoznak. A látomás eltûnt, megjelent, újra
3071 2| nem engedték kísérteties látomásai, s fel-felköltötte a zaj.~
3072 3| Egy ily, legalább jónak látszó nap csakugyan el is érkezett.
3073 1| úr jószágát, de van is ám láttatja. Az udvarház egy része már
3074 4| védelmét. Érti az úr?~Az ügyvéd látván, hogy semmire sem mehet
3075 2| sokkal több és szánandóbb látványt nyújtottak. Itt minden összetörve
3076 4| utazott vissza jószágára, és lázas tevékenységgel fogott ügyei
3077 3| Küküllõ mentén legszebb leánnyá nõhetett fel - folytatta
3078 6| látta, hogy Radnóthy újra leányához fordul, szenvedélyesen átöleli,
3079 5| később elhozták nejeiket és leányaikat is, akiknek kedvéért aztán
3080 6| átkozódásaira, folytatta leányával a beszélgetést.~- Hát arra
3081 3| nem aggódnám ezért a rossz leányért.~Mindamellett mindent elkövetett,
3082 8| Radnóthy megsimogatva a hû leánykát -, pedig még nem is vettem
3083 5| Ach, mennyit szenvedtem én leánykoromban, hányszor voltam úgy, hogy:~
3084 2| a hálóterem, a fiúk, a leányok és vendégek szobái sokkal
3085 5| látogatott meg fiastul, leányostul, s Erzsi egy kis mulatságot
3086 6| ölelgetné, s egy mosoly lebbent el ajkán. Aztán elkomorult,
3087 5| újjászületendõ leánya alakjai között lebegett lelke, egyiktõl a másikhoz,
3088 6| boldog volt, ha karjain lebeghetett, s úgy nevetett, hogy könnyezett
3089 8| ha igen sokat akart enni, lebeszélte róla. Mányi ehhez nem tudott,
3090 1| ecetesüvegekkel megrakott tornáccal s léces ajtóval, amely elõtt az
3091 7| Diákkorában egyszer aludt a leckén, éppen revokáció volt, én
3092 4| siessen.~- Hát a gyermek leckézi az apát? Hát ezt tanultad
3093 3| biztoshoz, maga pedig sietett lecsendesíteni a falusiakat, akik már vasvillára
3094 4| elegyedjék semmibe, nem tudta lecsöndesíteni. Radnóthynak betegség és
3095 4| mindent elkövetett, hogy urát lecsöndesítse, de ez senkit sem engedett
3096 2| ajtóival, az összetört csillár lecsüngõ vasát, a kapcsos szegek
3097 3| követvén István utasítását, ledobbant a földre, miáltal a jobb-
3098 6| fölriadt, fölugrott, s a leégõ gyertyára bámult. Éppen
3099 6| lehetetlen lesz beszélnie leendõ ipával. Az õrnagy elszörnyedt
3100 2| figyelt a számtartóra, aki a leendõkrõl okoskodott. Némely cselédjét,
3101 6| szemöldökét, fölvette a leesett Fremdenblatt-ot, mintha
3102 7| kívántunk egymásnak. Ha te lefekszel, ki fog nekem új esztendõt
3103 7| István! Megkérlelem, aztán lefekszünk, s reggelre vidáman ébredünk.~
3104 7| valami, a gondos kéz, amely lefektesse, a negyven év óta megszokott
3105 7| az éjszaka, ideje volna lefeküdni, majd megálmodják holnapra,
3106 8| csakugyan rosszul lett, lefeküdt és halni készült.~A kis
3107 6| fáradtabbnak érezte magát, mint lefekvés elõtt. Rossz álmai voltak,
3108 4| reggel fölkeléskor, estve lefekvéskor szidta meg néha. Egészen
3109 5| amelyet Radnóthynak kellene lefizetni. S ím, utazása célját nem
3110 4| királyság tekintélyének. Lefoglalt kardjának is egypár ívet
3111 4| a szomszéd szász pappal lefordíttatom németre. Hadd tudják meg
3112 5| testén nem, lelkén vagy legalábbis vagyonán. Majd minden család
3113 1| keveset gondolt, most a legapróbb részlet is eszébe jut, eszébe
3114 6| Fremdenblatt egy-két száma a légbe röpült.~Radnóthy összehúzta
3115 4| erdélyi új kormányszék egyik legbefolyásosabb tanácsosának. A pártfogás
3116 2| fecskefészkeit, egy-egy légben úszó karvalyt, a vándorfelhõket,
3117 6| építtetni, s õ holnap a legcélszerûbb tervrajzzal ajándékozza
3118 6| betegnek marad, ha mindjárt a legegészségesebb is. - A Radnóthynak szóló
3119 6| csípõs megjegyzést suttogtak. Legelfogulatlanabb volt köztük Kahlenberger,
3120 3| tudja ítélni a lyányokat, a legelsõ gavallér Kolozsvárott.~Soha
3121 7| fogadtalak. Milyen karcsú, piros legény voltál akkor.~- Rég volt,
3122 5| az ezredesné hórihorgas legényét, mert csúfolkodni mert hegyes
3123 8| kérték, hogy fogadjon új legényt. Mindhiába. Radnóthy senkit
3124 4| nemesség tekintélye egyik legerõsebb támasza a királyság tekintélyének.
3125 8| feleségét, aki gyakran sír, s a legérzékenyebb verseket szavalja a Wilden
3126 2| vásárol egy új darabot, legfeljebb valamely ünnepélyes alkalomra,
3127 6| 6~Az ezredesné éppen legfényesebb estélyét adta. Számos vendég
3128 3| eltakarított föllelhetõibõl. E leghálátlanabb és leghatalmasb ember megbüntetésével
3129 3| föllelhetõibõl. E leghálátlanabb és leghatalmasb ember megbüntetésével akart
3130 8| ellenszegülõket. A kertész most legkevésbé mert ellenkezni, de annál
3131 7| diák volt Nagyenyeden, a legkihágóbb jurátus Marosvásárhelyt.
3132 1| Azonban az a hársfasor a kert legkisebb pontján, amely közepütt
3133 3| virradó reggelek voltak legkomorabb órái. Meg-megszállotta a
3134 7| most is előttem állana; a legkorhelyebb diák volt Nagyenyeden, a
3135 4| tartozott a dologra, de szíve legmélyébõl buzgott föl.~Megmagyarázta
3136 2| nyolc századon át, a legnehezebb körülmények között is, jól-rosszul
3137 1| mostaninak atyja volt köztük a legnyughatatlanabb; járt és tapasztalt, nagy
3138 3| zavarban szenvedõ Erdély Európa legpénztelenebb országa volt. Most nagy
3139 2| sóhajtott, s megint elkomorult.~Legrosszabban töltötte ünnep- és vasárnapjait.
3140 3| látta mint hadnagyocskát, s legszebben lovagolt az egész ezredben.
3141 5| ezredesné és Erzsi a két legszerencsétlenebb nõ volt a szerencsétlen
3142 5| kedves lapja a Fremdenblatt legújabb számában olvasott. Erzsi
3143 3| Udvaromban én tudok meg mindent legutoljára. Ez valóságos szekatúra!~
3144 8| felsõséget több ízben a legvakmerõbben megsértette, egypár évi
3145 7| tej; ezt ki nem állhatja. Légy mindig körülte, sohase ellenkezzél
3146 8| a koporsót, s egész nap legyezte a halottat.~Végre eljött
3147 7| István - sóhajtá Radnóthy lehangolva. Csend állott be, amelyet
3148 5| nyelvét; fenyegette hogy lehasítja komédiásnõ ruháit, megparancsolta,
3149 6| tisztelve a vendégi jogot, a lehetõ nyájasan üdvözölte õket.
3150 8| a komondort, amely híven leheveredett a tornác romjaira, várta
3151 2| mondaná: „Jaj!” - s valami lehull, vakolat vagy tégladarab;
3152 5| kegyetlen ember, isten úgyse’ lehuzatná, s huszonötöt veretne rá
3153 1| nem lepték el a vályút lejármolt ökrök; nem fejték a teheneket
3154 6| jegyzett el egy bárónõt; lejöttünkkor hallottuk Kolozsvárott! -
3155 7| hanem egy-egy zsindelyt is lekapott a roskatag födélrõl, az
3156 2| félelmet, baljóslatot kelt a lélekben, nem hagyja aludni a nyugodni
3157 5| alakjai között lebegett lelke, egyiktõl a másikhoz, s
3158 4| alakult át elkeseredett lelkében. Személyét és földjét védve,
3159 7| akárhova tegye dolgodat - s lelkéből nevetett, hogy ennyire rászedhette
3160 6| ezt a levelet - szepegte lelkendezve a kislány -, én futni kezdettem. „
3161 7| tárgy a másikat, s nyújtott lelkének szüntelen foglalkozást.
3162 7| ügyvéddel, a számtartóval, a lelkésszel, az egész külvilággal. Vele
3163 6| nézett a tornáchoz közeledõ lelkészre, mint Istvánra.~A lelkész
3164 7| kire maradjon.~Hivatta a lelkészt és a számtartót, amazt azért,
3165 5| Radnóthy összeszedve minden lelki erejét, hogy a rossz hírt
3166 2| és évõdés fölemésztették lelkiereje maradványait. Az egykor
3167 5| kölcsönözgetett neki. A lelkiismeret minden furdalása nélkül
3168 3| fenyegetõzött, hogy aki közel jõ, lelövi, mint a kutyát, s célozgatni
3169 4| kérdezve tõle: - Vajon mi lelte szegény papát?~Az apa elõtt
3170 6| csak azon esetre, ha Erzsi lemond Kahlenbergerrõl, s erdélyi
3171 5| untalan Bécset emlegette, lenézte Erdélyt, sógora tömérdek
3172 2| összekötözve, márványkõvel lenyomtatva.~Eszébe jutott minden, még
3173 7| mert elfeledkezik róla, és leönti ruháját. Jó melegen add
3174 2| javítani valamivel a lelkész leolvadt fizetését, és nincs pénze.
3175 4| kis fekete kutyájára nem lép, amely oly csúnyán kezdett
3176 4| papírra öntötte, s midõn lepecsételte, címezte s a postára küldötte,
3177 7| helyeselni látszott minden lépését. Napokig csak errõl folyt
3178 3| akarta beszélni az erõszakos lépésrõl. Egész elemében volt, megyei
3179 8| el-elmaradozott a koporsótól, s hogy lépést tartson a többivel, belekapaszkodott
3180 5| kibocsátott rab, aki nem lépheti át az ország határát; neki
3181 2| hogy idegen tisztviselõk lepik el Erdélyt, német lábra
3182 7| is felelni. Bekergették, lepirongatták. Ha! ha! ha! Egész életében
3183 4| regium, így kard nélkül lépjek-e szobájába? S még tiszttartómat
3184 4| náthája volt, talán mert leplezni s elnyomni akarta fájdalmas
3185 4| ötödik, azzal a nagy újsággal lepte meg a falut, hogy Radnóthy
3186 2| süllyedt, s napokig nem lépte át küszöbét.~Ilyenkor a
3187 2| kongott; tisztán kivehette léptei visszhangját, amit addig
3188 4| ezredesné és leánya szobájába léptek.~- Ejnye, csúf ember, hát
3189 6| hogy mihelyt hazamegy, lerajzolja az öregurat, mint a kiveszendõ
3190 4| törvénytelenségét, veszélyeit; lerajzolta a tisztviselõk tudatlanságát
3191 3| valamirevaló orvos, a nyáron lerándul Erzsivel, s ott tölti az
3192 1| beégett derékkal sindevésztek.~Lesütötte fejét; úgy tetszett neki,
3193 7| odalépett az ágyhoz, de annyira lesújtott és tehetetlen volt, hogy
3194 6| rózsaszín ruhát? Kislány létedre is magadra vontad az ifjúság
3195 6| vagyonából kell is érte letenni a kauciót. E nagylelkûségen
3196 8| bocsátják be õket...~A kis Mányi letérdelt, egész éjjel imádkozott,
3197 5| nyilatkozott, s csak a kaució letétele okoz egy kis nehézséget,
3198 2| divatba jött. A bivalost letette törvénytelen béresi méltóságáról,
3199 3| féljenek, rájok kell ijeszteni, letörni szarvukat, fenntartani az
3200 8| szenvedett. Az ebédek rosszabbak lettek, fölbomlott a rend, sokáig
3201 6| e sértésért, megszúrná, levágná, összeaprítaná, így ni -
3202 4| vuklija, azt sem ártana levágni ‑ csattant föl Radnóthy,
3203 1| dobogott a föld, csengett a levegõ, csapongott a szív, s a
3204 2| ételeket, aztán merõn nézett a levegõbe. Látni vélte családját,
3205 8| és pacsirták énekeltek a levegõben. Három óra felé megszólalt
3206 2| és ágyúdörej tölti be a levegõt. Gyakran kiugrott ágyából,
3207 3| rajta, s abból a nagy halom levélbõl odadob neki legalább egyet.~
3208 6| a levelet. Az ezredesné levele volt, kék tintával írva,
3209 3| bizonyost tudhat, mégis e levelek leverõen hatottak reá. Egy
3210 3| sógorasszonya és leánya levelére jött a sor, kitört belõle
3211 3| tudhat, mégis e levelek leverõen hatottak reá. Egy kis vigasztalást,
3212 4| jegyzõkönyvbe vétetett. Szerencsére leverte a betegség, így bûneit nem
3213 6| valaha, de soha ily mélyen leverve. Elhagyta a bú, a harag
3214 6| karszékében. Délben néhány kanál levest evett, s egész délután mind
3215 8| Mányi lépett be, hogy õt levetkõztesse, e ragaszkodó, de vele bánni
3216 1| jobbágyokra, akik egykor messzirõl levették elõtte a kalapot, s most
3217 1| egyetlen még régi állapotban levõ épület, a családi sírbolt,
3218 3| sajátjának tartott minden kezén lévõt, mint a jobbágy, sõt még
3219 1| udvaron csak a féleszû bivalos lézeng, aki úgy látszik, béresi
3220 6| egzekúció, üssék meg a dobot, licitáljanak tetszésök szerint. Számtartó
3221 6| Hach Triumph! Triumph der Liebe und der Tugend - szavalta
3222 5| ist eigen,~Schweigend lieben, liebend schweigen!~- Ach!
3223 5| eigen,~Schweigend lieben, liebend schweigen!~- Ach! meine
3224 1| ismert kocsit, és kendõt lobogtat. Akkor mindezzel keveset
3225 1| zajt, ott termett, s olyat lódított rajta a domb menedékén,
3226 2| elégíti. Radnóthy egy zugba lökte számadását, levelét, azzal
3227 3| hintóért s a három almásszürke lóért szép pénzt adnának, úgy
3228 3| sem megyek, inkább engem lõj meg; add ide a puskát. Gyilkos
3229 1| köszöntötte; a kert fái virágosabb lombbal vagy érettebb gyümölccsel
3230 2| kedves könyvét találta meg a lomok között, jogi könyveit, amelyekbõl
3231 2| volt többje annál a három lónál, amelyekkel hazajött, néhány
3232 7| tüzet, minél hosszabbak lőnek az esték, annál beszédesebbé
3233 1| jutottam! Hát ugyan honnan lopjak? Bizony isten, ha akarnám
3234 3| hadnagyocskát, s legszebben lovagolt az egész ezredben. A kis
3235 2| kocsissal, de nem meglevõ lovairól, hanem a hajdaniakról; dicsekedett
3236 1| gyertyát, a kocsisnak és lovaknak is adjanak, ami telik. Sokkal
3237 6| mint én édesanyáddal. Négy lovat veszek, s új hintót csináltatok
3238 4| indítvánnyal állott elõ, hogy biz õ lúdjai közül behajt kettõt a városba,
3239 8| beszélni vele a kis együgyû lyányka? Emlegette a boldogult méltóságos
3240 3| a még csak tizenöt éves lyánykára, pedig az meg tudja ítélni
3241 3| pedig az meg tudja ítélni a lyányokat, a legelsõ gavallér Kolozsvárott.~
3242 4| hogy a méltóságos urat lyukba teszik, mint Marci cigányt,
3243 6| hogy oly módosan viseled magadat. Ugye emlékszel a fõispán
3244 6| ruhát? Kislány létedre is magadra vontad az ifjúság figyelmét.
3245 1| tehetném. Isten úgyse’, még a magaméból adnék, aminthogy adtam is
3246 5| bántam vele, elvadítottam magamtól. Hibás vagyok. Majd jóvá
3247 2| akikkel annyi jót tett mint magánember, s akiknek érdekéért küzdött
3248 2| küzdött a közpályán. A köz- és magánjogi reformok rögtönzésérõl és
3249 8| ig jól ismerte a köz- és magánjogot, ami azután történt, abból
3250 4| valami. Égette a gyalázat, s magánsérelme mintegy nemzeti sérelemmé
3251 3| gazdaság folytatása és saját magánszükségei is pénzt igényeltek. Hajdani
3252 2| itt a hivatalosak, ott a magánügybeliek, galanddal összekötözve,
3253 8| csizmáját, visszásan öltötte magára a mellényt. Jó volt úgy
3254 1| szeszéllyel nyújtózott a magasba, homlokzatán óriás s már
3255 4| megnehezíté a vallatás alatti magaviselete. Tiltakozott minden ellen,
3256 6| kijõ ide vadászni. E szíves magaviselettel nagy önmérsékletét köszönték
3257 6| Erdélyben nincs különbség a mágnás és nemes közt. Maholnap
3258 1| várkastély, amely névvel vagy a mágnások várakból átalakított vagy
3259 1| hasonlóan családjához, mely se a mágnásokhoz, se a tekintetesekhez nem
3260 7| Szibéria hidegét hozták magokkal Erdélybe. Egész nap hordatta
3261 6| különös úti öltözetét, s maguk közt nem egy csípõs megjegyzést
3262 6| arra is, ha fia halálával magva szakadna, mert a koronára
3263 8| jogot formálhasson valamely magvaszakadt nemes birtokához. Azonban
3264 4| távozzanak.~A bámuló csendõrtiszt magyarázatot kért a jegyzõtõl, aki csak
3265 7| reá adni, s nagy garral magyarázgatta, hogy valóságos szégyen
3266 4| gyalázat!~Az ügyvéd hijába magyarázta neki a változott viszonyokat,
3267 6| után pipáját veszik el a magyarnak. - Kinézett az útra, várta
3268 3| oláhok a kertész s némelyek a magyarok közül Radnóthy segítségére
3269 6| barátom, meghalt, õ pedig Magyarországra bujdosott. Ha visszajõ,
3270 6| versben, prózában. Majd magyarra fogva a beszédet, eldühöngte,
3271 6| a mágnás és nemes közt. Maholnap bizonyosan meglátogat bennünket.
3272 6| jó szívvel látta magát a mához egy évre megtörténendõ lakodalomra,
3273 3| Radnóthy Eleknek hívnak, s maig is törvényes alispánja vagyok
3274 2| nagyatyja szájába pedig makrapipát.~Semmi sem volt ép, semmi
3275 1| hallgatta, mint a molnár malma zúgását. Egészen egyébre
3276 2| csak nagy bajjal ért el malmához, gazdasága egyik fõ jövedelemforrásához;
3277 1| aszalót, pálinkafõzõt, malmot, egypár rétet, jó darab
3278 3| annyit, azzal csak az õ malmukra hajtjuk a vizet, kurtán
3279 1| messzirõl intett feléje, a malomgát moraja mind hangosabban
3280 2| jövedelemforrásához; nézte a malomkerekek forgását, hallgatta a víz
3281 1| nem ülték körül dolgosok a malomkõasztalt a tiszttartó háza elõtt,
3282 3| Sokat búsultam szegény mama halálán - papát sokszor
3283 1| zenébe veszett, s a tánc mámora a boréval egyesült. Fenn
3284 7| hallatszottak ki.~- Úgy... úgy kis Mányikám - folytatta a haldokló István
3285 6| megakadt a szeme a kis sánta Mányin, aki még mindig ott állott,
3286 8| kötötték hozzá. Nem is beszélt Mányival egyébrõl, mint feleségérõl
3287 6| összeget fizetni ki neki vagy maradékainak, az illetõ kamatokat addig
3288 1| nagy reményû örökösei, hol maradtak? Hányszor futottak elébe
3289 4| foglalkoztatta az otthon maradtakat. A számtartó tízszer is
3290 6| elsüllyedt múlt ez egyetlen maradványára.~ ~
3291 3| hajdani gyöngédségének némi maradványával vezette ki gyermekével együtt.
3292 4| urat lyukba teszik, mint Marci cigányt, száraz kenyeret
3293 7| Az a kígyó még most is mardossa szívemet. Pedig István csak
3294 1| fizetni, kivált az oláhok; marha sincs elég, aztán az adó,
3295 8| halálomat jelenti.~- Jézus Mária! - kiáltá ijedten Mányi,
3296 1| dühödjék, folyóvíz nevére, Marosnak keresztelt a babonás béres.
3297 8| búcsúztatja el a világtól. A marosvásárhelyi diákság reggeltõl estig
3298 7| kibujdosott; ekkor került először Marosvásárhelyre, ahol sok ifjú urat szolgált,
3299 2| galanddal összekötözve, márványkõvel lenyomtatva.~Eszébe jutott
3300 6| észre, hogy szakasztott mása vagy anyádnak. Mikor sírt,
3301 4| birtokuk. Ami az enyém, nem másé, és ezt semmiféle ostromállapot
3302 7| gyertyavilágba, gondolatai másfelé jártak, s István csak azon
3303 7| emlékébõl egyik tárgy a másikat, s nyújtott lelkének szüntelen
3304 5| lebegett lelke, egyiktõl a másikhoz, s nem tudott megnyugodni.~
3305 6| tartozik. Hol egyikre, hol másikra nézett, és föl-fölsóhajtott: -
3306 5| tudta elszánni magát, hogy másképp öltözködjön, fölhagyjon
3307 7| ne hallja, mert elfognak. Másnak nagyon beteg vagyok... érti!
3308 3| kocsmáján, mert bizony most a mástól vett pálinka árultatása
3309 7| Tekintetes Karok és Rendek! Meddig él még vissza türelmünkkel
3310 1| csikóskertbe veszett el; a harmadik meg-megbújva kígyózott az ólakhoz és
3311 3| voltak legkomorabb órái. Meg-megszállotta a halál gondolata, s még
3312 3| papra. Remélni kezdett. Meg-megveregette a hû cseléd vállát, s enyhülve
3313 3| rég áhítozik, és jó pénzt megadna érette.~- Õsi birtokomból
3314 1| életében elõször érezte magát megalázva. Aztán elfásult, nem érzett,
3315 1| magyar kert volt, amely dúsan megáldva a természettõl, magába foglalt
3316 1| haladt fölfelé, itt-ott megállva, kérdezõsködve, s nem várva
3317 7| ideje volna lefeküdni, majd megálmodják holnapra, amire ma nem emlékeznek.~-
3318 2| aludni a nyugodni vágyót, s megbabonázza az álmokat. Szüntelen fú
3319 7| egyedül maradt gondolataival. Megbámulta a templom tornyát, hallgatta
3320 6| most a kis fekete kutya is megbátorodott, s vele együtt ugatta és
3321 3| gyilkos, kiontotta véremet, megbénított, s szerencsétlenné tett
3322 1| otthon, mert Kolozsvárott megbetegedve, majdnem egy esztendeig
3323 7| álmos nap lehajolt mintegy megbizonyosodni: áll-e még a régi épület,
3324 7| életében nem tudta nekem megbocsátani ezt a tréfát - az Isten
3325 6| bált adott volt szegény megboldogult anyád? Hogy ne emlékeznél,
3326 4| pátosszal az ezredesné.~- Megbolondulok! - fuldoklott Radnóthy.~
3327 6| ha te is beleegyezel.~- Megbolondult a sógor, hiszen a fõispán
3328 3| kertész azt kérdezte tõle: megbolondult-e Radnóthy Elek uram, hogy
3329 1| a kerítés meg mindenütt megbomlott, s a szolgáló tüzelõnek
3330 6| fénytelen szemek egészen megborzasztották. Radnóthy hátrahanyatlott
3331 3| leghálátlanabb és leghatalmasb ember megbüntetésével akart példát adni a többieknek,
3332 7| ki állott föl, hogy engem megcáfoljon? Az a kis fekete báró, akit
3333 1| személye ellen, elámítanám, megcsalnám, megérdemelném, hogy elcsapjon.
3334 7| megkenné a gazdasszony? Talán megcsömörlött, István bácsi - dadogta
3335 6| jött volna be hozzám, hogy megcsókoljon, mikor alszom. Nem. Pofon
3336 6| emlékszel-e - folytatá újra megcsókolva leányát -, aki mindig kis
3337 2| kávéja meghûlt, elfeledte megcukrozni, kereste a szelencét, sehol
3338 7| szobájába indult, azonban nagy megdöbbenésére a szoba ajtója félig nyitva
3339 7| revokáció volt, én hirtelen megdöftem, hogy keljen föl, üljön
3340 6| árjegyzékek keserûségét akarták megédesíteni.~Radnóthy hallgatott; elõvette
3341 1| volt. Majd mindig csendes megelégedéssel közeledett õsi birtokához,
3342 1| méltóságos uram! de látni? Megelégedném én a bankóval is - nevetett
3343 7| hódoló nemesség zaját, István megemlékezett a nagy ebédre, amelyre ő
3344 6| annyim, amibõl elélhetek. Megépíttetem nektek az udvarházat. Eltépem
3345 1| elámítanám, megcsalnám, megérdemelném, hogy elcsapjon. Én tolvaj?...
3346 1| szintúgy jólesett, mert megérdemelte. Most is elszenvedne akármit,
3347 5| hogy ő csak Kahlenberger megérkezését várja, ekkor atyjától megkéri
3348 6| fölhívatott lelkész és számtartó megérkeztek, hogy mint tanúk aláírják.
3349 4| mindent, s hogy tisztábban megérthessék, a szomszéd szász pappal
3350 7| fölolvasta Istvánnak, s midõn ez megértvén, hogy neki is egy kis nyugdíjat
3351 5| többé senki se említse, megesküdt, hogy leányát csak magyarországi
3352 7| tûzrakással bajlódott. Félt, hogy megfagy, s panaszolt a muszkákra,
3353 1| homlokzatán óriás s már megfeketült kõcímer gúnyolta a házõrzõ
3354 2| de másnap már mindenrõl megfeledkezett, új bosszúság törülte el
3355 3| többiek s maga István is megfeledkezvén a hadicselrõl, futásnak
3356 6| jószág értéke harmadának megfelelõ összeget fizetni ki neki
3357 4| mivel az nem felelhetett, megfelelt õ magának, folyvást tiltakozva
3358 8| ezredesné és Kahlenberger is megfeszítették erejöket. Az úrbéri törvényszék
3359 6| nevelés pedig, ó, az éppen megfizethetetlen. De kevés pénzem van.~Aztán
3360 7| minisztereknek, a királynak... Megfizette-e számtartó uram a szász papnak
3361 8| István halála oly váratlan, megfoghatatlan volt Radnóthy elõtt, hogy
3362 6| utoljára beszélne vele. Megfogta kezét, ölébe vonta, megcsókolta
3363 1| sem a régi többé; nagyon megfogyott és megõszült. Komor, beesett
3364 6| adjon õsi birtokából, mert megfordulna sírjában, ha az idegen kézre
3365 3| bátorságot, szörnyen szégyellvén megfutamodását. A többi követte, s a kertészt,
3366 7| évekkel vénült, s egészen meggörbedt belé. Restellett járni,
3367 7| dehogy, édes jó uram, hanem meggondoltam, hogy az ilyen vén ember,
3368 3| ütött-kopott alispán, aki meggyalázza egész múltját.~E pillanat
3369 2| számadását, levelét, azzal a meggyõzõdéssel, hogy nem lehet oly törvényszék,
3370 4| erõszakot követett el; megháborította a falu békéjét. A negyedik
3371 4| fölvétetett a Befund, s meghagyatott, hogy a 8/12 krajcárig pontosan
3372 5| megy férjhez, s átok alatt meghagyja fiának az ősi jószág hű
3373 6| együtt a nemzetet; átok alatt meghagyta fiának, hogy semmit el ne
3374 7| hal-e meg holnap reggelre.~- Meghal... holnap reggel! Hát én
3375 6| fiam van. Lehetetlen, hogy meghaljon... lehetetlen... lehetetlen -
3376 2| s ütése az egész házban meghallatszott.~A nappali, a hálóterem,
3377 8| nem volt, aki segítse és meghallgassa; amikor István helyett a
3378 6| te itt maradsz, az Isten meghallgatja a jó leány imádságát. Ugye,
3379 7| tudta, mit mível. Radnóthy meghallva leánya nevét, nagy haragra
3380 1| aki a poggyászt hordta fel meghallván a zajt, ott termett, s olyat
3381 5| leányom lakodalmát! Örömest meghalnék.~A kocsi megállott, s Radnóthy
3382 6| is, ha fia elébb találna meghalni, mintsem a végrendelet teljesedésbe
3383 4| kijavított minden ívet, meghányta-vetette az erõsb kifejezéseket,
3384 8| híres apportírozó uszkárt megharapta.~Az új gazda nagy terveket
3385 6| Leányát nézte, kinek sírása õt meghatni látszék. Ellenállhatatlan
3386 7| fájdalom csatolta õket össze, s megható gyöngédség fejlett ki köztök.
3387 6| tintával írva, aranyos porral meghintve, s megtömve mindazzal, amit
3388 2| észre magát, hogy kávéja meghûlt, elfeledte megcukrozni,
3389 1| kivilágított ablakaival mintegy megifjodva tekintett ki az éjbe, messze
3390 5| költő a világon. Egészen megifjulok, ha olvasom. Én is éppen
3391 7| fölvennem. A szabó kétszer is megigazította, hogy feszesebben álljon.
3392 7| Mányi, betakarva a beteget s megigazítva a párnát feje alatt.~- Ne
3393 8| halottat az ágyon, a terítõn, megindulás nélkül hallgatta a koporsó
3394 5| kárán nem szánakozott illõ megindulással, az ország állapotján éppen
3395 8| láttára.~A temetési menet megindult a templom felé. A kis Mányi,
3396 6| fiának, aztán végrendelete megírásához fogott. Egy-egy könnye hullott
3397 5| mihelyt végrehajtja a vásárt, megírja végrendeletét, gondoskodni
3398 4| Majd otthon mindent úgy megírok, hogy tudom, nem teszik
3399 6| leányt semmi sem illeti. Megírta pontokban foglalva, hogy
3400 4| Erdélybe indulásuk napját is megírták, hirtelen átfutotta, s csak
3401 4| nincs többé vármegye, az úr mégiscsak úr marad, s a szegény embernek
3402 4| hosszasan nézte, és nem tudta megismerni, mert az megnõtt és elváltozott.
3403 1| nejére, aki már messzirõl megismerte a jól ismert kocsit, és
3404 5| Elrontották egy kissé, majd megjavul. Igen keményen bántam vele,
3405 3| szájjal hallgatózott; a másik megjegyzé, hogy õméltóságát estig
3406 3| Radnóthy keveset hallott e megjegyzésekbõl, tetszett neki, hogy a lakosság
3407 6| maguk közt nem egy csípõs megjegyzést suttogtak. Legelfogulatlanabb
3408 5| lesz belõle, azt neki elõre megjövendölte az õ boldogult férje, még
3409 1| én, mit akar méltóságod: megkárosítani, pénzt csikarni rajtam,
3410 7| borzongatja István bácsit. Hátha megkenné a gazdasszony? Talán megcsömörlött,
3411 2| földúlatásáról, és ismételve megkérdett minden apró részletet. A
3412 6| hallgatott. István nem merte megkérdezni tõle, hogy mi van a levélben;
3413 6| meglátogatja Radnóthy bácsit, megkérdi, mit csinál az õ kis felesége.
3414 5| megérkezését várja, ekkor atyjától megkéri ünnepélyesen Erzsi kezét,
3415 1| konyhaépület csengettyûjét is megkerítette, fizetett is értök elég
3416 6| táncolhatsz vele. Hátha megkérne, édes Erzsikém? Én nem fogok
3417 3| helyette curialistám.~- Dejszen megkeserüli ezt méltóságod - dühöngött
3418 3| minden habozás. A komondor megkezdte már a támadást, összetûzvén
3419 7| akartál, úgye? Hát a halál megkímélte-e szegényt?~Tovább nem szólhatott,
3420 2| összeszedni; mindkettõt megkísérlé ugyan, de mindannyiszor
3421 5| minden furdalása nélkül hitte megköthetni az alkut, mert a birtok
3422 5| hosszasan alkudozott. Végre megkötötte az alkut, a jószágok akkori
3423 2| denevéreket. Amint sötétült, s megkondult az esteli harangszó, mind
3424 2| ezeriben egyszer. Néha csak megkóstolta az ételeket, aztán merõn
3425 1| ozsonnált árnyaik alatt, amikor meglátogatta egyik õsét, aki igen kedves
3426 5| megnyugodni.~Így ért haza, s meglátván kivilágított udvarházát,
3427 5| akkori értékéhez képest meglehetős árban. Kipihenvén magát,
3428 2| Fogadott is Kolozsvárról egy meglehetõs drágát, aki gazdasszony
3429 2| beszélt a kocsissal, de nem meglevõ lovairól, hanem a hajdaniakról;
3430 1| röhög? Azt hiszi, hogy engem meglophat, belõlem csúfot ûzhet -
3431 5| hiányzik, a veszély nagy, s megmaradása kétséges. Mindjárt fogatott,
3432 2| legtöbbször olvasott. Elõszedte megmaradt könyveit, még egyszer áttanulta
3433 3| elcsapott tiszttartó nem bírta megmíveltetni, sõt még azt is elmulasztá,
3434 4| a gazdasszonynak: elõre megmondottam, hogy ez lesz belõle, most
3435 3| Radnóthy segítségére sietve.~- Megmondtam, hogy ez lesz belõle - mondá
3436 4| így fogadni! Minden követ megmozdítok kiszabadításáért, öt hosszú
3437 7| Radnóthy arca kiderült; megmozdultak szívében az ifjúság édes
3438 4| pörben, s helyzetét nagyon megnehezíté a vallatás alatti magaviselete.
3439 4| tudta megismerni, mert az megnõtt és elváltozott. Erzsi úgy
3440 7| már-már elnémuló ajkaknak megnyílni a végbúcsúra.~Mily könnyûvé
3441 2| kedvenc helyein magától megnyílt, mint régen, a címlap elõtti
3442 4| s a betegség nagy bajjal megnyitották a lábadozó Radnóthy börtönét.
3443 5| a másikhoz, s nem tudott megnyugodni.~Így ért haza, s meglátván
3444 7| élt. Mióta reá borult és megölelte, megszakadt a régi viszony.
3445 6| szavalta az ezredesné, megölelve a karjai közé szaladó Erzsit;
3446 4| fordítani.~- Jaj, gyilkos, megöli az én kedves Figarómat -
3447 4| szobájában, kardját kereste, hogy megölje, aki elõször belép, azonban
3448 4| változtathatja. A rablót szabad megölnünk, a tolvajtól szabad elvennünk,
3449 1| még a forradalom elején megölte volt a föllázadt oláhság.
3450 1| annyi vendégszobája. Híven megõrizte a ház becsületét. A fészer
3451 5| fiának az ősi jószág hű megőrzését, hadd szálljon az firól
3452 1| többé; nagyon megfogyott és megõszült. Komor, beesett arcán vonásai
3453 8| ruhájába, amiért ez újra megpirongatta. „Te kis béka, itt is zavart
3454 4| magyar törvények szerint megpörölhetnék. Oly erõs szenvedéllyel
3455 3| mindjárt hazajövetele után megpróbálta, de nagy kamatra is alig
3456 3| rikoltotta az asszony, megragadva a puskát, hogy férje kezébõl
3457 1| kéményével, ecetesüvegekkel megrakott tornáccal s léces ajtóval,
3458 7| Ugye csak tréfál? Hogy megrémíti az embert - kiáltá az ágyra
3459 2| õsi alkotmány alapjának megrendítését. A nép iránti jóindulata
3460 8| Istvántól nem tarthatott, megromlott becsületességében, s csak
3461 2| ablakot vagy ajtót, amelynek megrozsdásodott sarka csikordulva ríja: „
3462 2| s ha leült, kedves, de megsántult zsõllyeszéke ide-oda biccent.
3463 6| feldúlatásakor elraboltatott vagy megsemmisült, anyja után tehát se a fiút,
3464 4| hogy udvarháza és személye megsértése mellett a maga idejében
3465 8| több ízben a legvakmerõbben megsértette, egypár évi börtönre ítéltetett.
3466 6| lábához, és fölkiáltott, amint megsimogatta: „Becsületes Maros!” - végre
3467 8| szólalt meg Radnóthy megsimogatva a hû leánykát -, pedig még
3468 2| minden elavult törvényt, megsiratott minden összeomlott intézményt,
3469 4| behajt kettõt a városba, ott megsütteti a méltóságos úr számára,
3470 3| gondolata, s még inkább az, hogy megszakad benne a régi hírneves család.
3471 7| reá borult és megölelte, megszakadt a régi viszony. István többé
3472 6| s egész vígan fogtak a megszakított estély folytatásához.~Radnóthy
3473 8| unalmával, s nem volt senki, aki megszakítsa az irtóztató csöndet; amikor
3474 5| folyama alatt nem volt otthon. Megszaporodott házi kiadásai és a pörköltségek
3475 2| bútorainak maradványait, megszemlélt minden zegzugot, fölemelt
3476 4| mind a katonai hatóság megszeppent, s most az enyhébb, udvariasb
3477 7| ki magát a falakon; a köd megszerette tornyocskáit, kéményeit,
3478 2| szolgál, akit sehogy sem tud megszokni, ki nem állhatja bajuszos
3479 7| kevés kell, István, s ha megszorulunk, eladjuk az erdõt, a földet;
3480 6| duellumra hívná e sértésért, megszúrná, levágná, összeaprítaná,
3481 3| a jobbágyokéhoz, kezdte megtagadni eddigi tartozását, a forradalom
3482 7| Erzsi számára szándékszik megtakarítani minden nélkülözhetõ jövedelmet;
3483 3| kötött, egy nemrég a padláson megtalált régi kardot, amellyel hajdan
3484 5| ellenében védett mindent. Megtámadta az ezredest, aki már tíz
3485 7| évvel egy ily közgyűlésen megtámadtuk a csak helyettesített és
3486 6| ifjúság figyelmét. Sokan megtáncoltattak. Istenem, mily szépen jártad
3487 2| már szolgálatában, hogy megtanítja becsületre. Aztán sétált
3488 4| én, kivel van bajok, majd megtanítom én ezeket a pápaszemes Bezirkereket,
3489 1| méltóságos úr bizonyosan megtéríti neki. A gazdaság is foly
3490 4| barbár ember! Ide jövök, megteszem a nagy utat Bécsbõl - így
3491 5| törzsökös hazafihoz adja nõül. Megtiltotta Erzsinek a francia és német
3492 7| Radnóthy kiverte pipáját, megtöltötte, néha oly erõsen, hogy nem
3493 3| azt a puskát, hiszen nincs megtöltve, nem is az enyém, a jegyzõé,
3494 6| aranyos porral meghintve, s megtömve mindazzal, amit már tegnap
3495 6| látta magát a mához egy évre megtörténendõ lakodalomra, mire az ezredesné
3496 5| ő kidűl, ami oly könnyen megtörténhetik.~Ekkor az ezredesné ellen
3497 5| utóbbi, minthogy mindennap megtörtént, már majdnem tûrhetetlenné
3498 5| hangzavarként zúgtak fülébe. Megtörülte homlokát, amely hideg verítéket
3499 4| visszapörölni a curiális földeket, s megtorolni a személyemen elkövetett
3500 3| meg ne szóljon senkinek, megtudhatnák a falusiak, besúghatnák
3501 4| midõn a berohanó Istvántól megtudta, hogy mi történik.~Bár az
3502 2| addig sohasem tapasztalt. Megütõdött e természetes jelenségen,
3503 7| egy reggel Istvánnak, aki megütődve nézett reá, mert azt hitte,
3504 5| összerázkódott, mintha valaki megütötte volna. Fia temetése és leánya
3505 1| akar reá ismerni, elõbb megugatja; csak azután, amikor mély,
3506 7| leveleit, azután ha mindezt megunta, játszott a komondorral,
3507 2| ki benne, de egyszersmind megutált minden reformot. Vádolta
3508 4| nem akart vagy nem tudott megvédeni, majd kiviláglik a maga
3509 4| akit mindig szívesen látok, megvendégelek, s ha kell, védelmében kiontom
3510 7| hogy így jár az ember, ha megvénül, s ma hidegebb van, mint
3511 8| magában, hogy holnap jól megveri a kertészt. Kár, hogy szándékát
3512 7| vevé, hogy Erzsi mindkettõt megvesztegette; a számtartó azért nem akar
3513 4| Némiképp magához térvén, megvetéssel vegyes büszkeséggel szemlélte,
3514 6| a földre estek.~Radnóthy megvetõ tekintetet vetett reá, s
|