1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
3515 7| ilyenkor, hátradûlt karszékén, megvidult és beszédessé vált.~- Emlékszel-e,
3516 5| kipörlik tőle az anyai részt. A megvigasztalt Erzsi nyakába borult a jó
3517 1| régibb és nagyobb dolgokat is megviselt vagy elpusztított. Radnóthy
3518 7| roskatag födélrõl, az esõ rútúl megviselte a bolthajtást, s itt-ott
3519 8| akinek sánta lábát rútul megviselték a múlt napok fáradalmai,
3520 2| címlap elõtti tiszta papír is megvolt, ahova a családfõ híven
3521 3| Azt hitte, hogy az egész megye csak róla beszél, hogyan
3522 2| szenvedélyesen küzdöttek egymással a megye- és országgyûléseken. Nem
3523 3| kardot, amellyel hajdan a megyegyûlésekre járt. Mint a jó hadvezér,
3524 1| ügetnek, mintha most is a megyeházától hoznák haza.~Hajdan nemcsak
3525 2| olvasztották össze a magyar megyéket, székely és szász székeket,
3526 4| harminc évig szolgálta a megyét, s alispánsága alatt jobban
3527 7| sastollas föveget. Közgyűlésre megyünk. Biz úgy. Éppen most olvastam
3528 7| amelyet István nem mert megzavarni. Csak az óra ketyegése hallatszott.
3529 7| mert azt hitte, hogy ura megzavarodott elméjében.~- Hát nem szeretnéd,
3530 4| éles, átható szeme egészen megzavarta, s ahelyett, hogy hozzá
3531 8| harang, gyûlt a népség, megzendült az ének, sírtak a vénasszonyok,
3532 1| veteményes‑, gyümölcsös-, méheskertet, aszalót, pálinkafõzõt,
3533 6| végrendelet teljesedésbe mehetne. E gyászos esetben a protestantizmus
3534 5| liebend schweigen!~- Ach! meine Elisabeth, mit beszélsz?
3535 3| nekem a méltóságos úr, s íme mekkora baj gyûl fejünkre.~- Mit
3536 2| Az egykor tevékeny férfiú méla, álmodozó és ingerlékeny
3537 4| az ügyvédekben. Búskomor méláját, elfojtott évelõdését örökös
3538 2| feledte a jelent, ha a múlton mélázhatott. Mintha egy gonosz tündér
3539 1| viszontlátás egész öröme.~Így mélázva haladt fölfelé, itt-ott
3540 7| hozzak egy pohár borsos meleg bort? Csak a hideg borzongatja
3541 3| vigasztalást, a szeretetnek egy kis melegét várta, vagy legalább körülményes
3542 7| esténként sokszor ültette ágya mellé, hallgatta beszédét, s el-elmosolyodott,
3543 1| pajtákba. Mindeniknek volt mellékága a gémeskúthoz, majd mindeniket
3544 3| október végéig.~Erzsi is mellékelt a levélhez egy kis cédulát,
3545 8| összeg a végrendelethez volt mellékelve. Díszes magyar ruhába öltöztetve
3546 8| visszásan öltötte magára a mellényt. Jó volt úgy is, nem vette
3547 4| egyszersmind elégtételt a méltatlan bánásmódért. Szóval Radnóthy
3548 3| jött a sor, kitört belõle a méltatlankodás: - Ez az Erzsi egészen más
3549 1| guzslódtam, csak azért, hogy méltatlanságot szenvedjek, kárt valljak,
3550 3| mibõl fogja õket rangjokhoz méltóan eltartani. Mennyi költsége
3551 2| letette törvénytelen béresi méltóságáról, noha a bivalok száma csak
3552 4| némán ült fel a kocsiba, úri méltósággal mutatta ki a csendõrtisztnek
3553 1| aki úgy látszik, béresi méltóságra emelkedett. Négy sovány
3554 5| Radnóthy szobájába vonult, mélyebben merült elõbbi búskomorságába,
3555 6| Radnóthy többi pörére nézve is, melyeket õ, amennyire lehet, húz-halaszt,
3556 5| zálogos jószágocskáját, melyet maga szerzett volt, s rendesen
3557 6| tudva, hogy tulajdonképpen melyikhez tartozik. Hol egyikre, hol
3558 7| Öregemberek vagyunk, ki tudja, melyikünk hal meg holnap reggelig.
3559 7| fölnyitott egy záros fiókot, melynek kulcsát mindig magával hordá,
3560 1| olyat lódított rajta a domb menedékén, hogy repült belé a kis
3561 3| kezöket. Egyik házát ajánlotta menedékül, a másik a bútorokat akarta
3562 5| mindhármukra, hogy nem tudtak menekülni tõle. Folyvást ingerelték
3563 8| szeme láttára.~A temetési menet megindult a templom felé.
3564 2| házasodásának vagy férjhez menetelének napját. Ott volt saját kézirata
3565 3| egészen föllázította.~- Miért menjek panaszra, miért pöröljek? -
3566 6| el a kisasszony, messze mennek, úgy illik”, azt feleltem,
3567 3| van ideje, mert bálba kell menni, hogy ihogjon-vihogjon valami
3568 3| alkalmasint pénzéért vette el. Mennyire elütött boldogult feleségemtõl,
3569 4| azt felelte neki:~- Üsse a mennykõ a kaszálást, aratást, elsõ
3570 8| kereshetnek a csendõrök, a mennyországba nem bocsátják be õket...~
3571 3| pecsétet, s odaírta: vettem die mensis ekkor és ekkor. Most is
3572 1| mert valóságos szégyentõl menté meg a méltóságos udvart.~
3573 6| sógort és szegény papát, mentegették is a társaság elõtt, de
3574 1| mondhatni kopott. Rókamálos mentéje pecsétfoltos, s a zsinórzat
3575 1| érezte, nem húzta összébb mentéjét, az éledni kezdõ falusi
3576 8| vele volt István; együtt mentek ki a temetõbe is, az semmi,
3577 5| Elhagytam érte hazámat, és utána mentem. Hogy dobogott szívem, mind
3578 6| egész megyében csinosabb menyecske, mint az én kis Erzsikém.~-
3579 6| s új hintót csináltatok menyegzõd napjára. Nem lesz az egész
3580 5| Fia temetése és leánya menyegzõje egy bõsz képpé olvadtak
3581 6| buta érzéketlenség, azok a meredt, fénytelen szemek egészen
3582 1| egész testében reszketve a méregtõl. - Hogy mer egy ingben állani
3583 2| visszasüllyedt bosszúságába és merengésébe, ami aztán egész elemévé
3584 1| tiszttartó ijedtében, csodájában, mérgében, felcsapva imént levett
3585 1| félóráig is elhúzta volna, ha a mérges gazdasszony ki nem kiált: -
3586 8| hogy hegesztené, folyvást mérgesítette. Nem volt az idõnek oly
3587 3| Számtartó uram, ilyeneket ne merjen nekem beszélni. A pipát
3588 6| dolognak, mert talán nem mérsékelné magát, azért jó lesz, ha
3589 6| botrányra alkalmat, s az öregúr mérsékelte magát. Csak szánták, de
3590 3| Mit? Még az orrom alatt mersz hadonászni, te rabló, te
3591 1| tûnõdött: vajon csakugyan mert-e a pimasz neki olyasmit mondani.
3592 1| ült ki. Az esti homályba merülõ táj visszamosolygott utoljára;
3593 7| midõn a hû cseléd esténként meséket mondott neki, hogy hamarább
3594 4| békéjét. A negyedik mind arról mesélt, hogy mennyit vallatják
3595 6| mindenesetre egy pompás mezei lakot kell építtetni, s
3596 3| utasítását, ledobbant a földre, miáltal a jobb- és balszárny egyaránt
3597 5| ennek ő maga az oka, mert miatta szaporodtak meg kiadásai,
3598 4| érted és Gézáért. Lásd, miattatok vénültem meg, lásd ezt a
3599 4| újabb törvények rendelik.~- Miféle újabb törvények? Szeretném
3600 5| az ezredesné görcsöket és migrént kapott. Erzsi beteggé sírta
3601 3| pénzküldésrõl.~A másik levél Milánóban kelt, s úgy látszik, fiának
3602 3| s haragunnia kellett. A milánói levélre még elmondogatta: -
3603 3| is az enyém, a jegyzõé, a minap hagyta itt, hogy vigyem
3604 6| reggel elutaztak Bécsbe, s mindaddig még levelet sem írnak neki,
3605 3| ezért a rossz leányért.~Mindamellett mindent elkövetett, hogy
3606 2| mindkettõt megkísérlé ugyan, de mindannyiszor visszasüllyedt bosszúságába
3607 3| kettõs hévvel rontotta el mindazt, amit a jó számtartó valahogy
3608 6| porral meghintve, s megtömve mindazzal, amit már tegnap is elmondott.
3609 2| Winklénél.~Nehezen szokott mindehhez, és semmit sem szokhatott
3610 4| mondotta -, hogy ez a kis béka mindenbe beleszól.~- Mit tudsz te
3611 8| követte a jó példát. Radnóthy mindenben szükséget szenvedett. Az
3612 7| szüntelen foglalkozást. Még mindenbõl érdekelte valami, de csak
3613 3| pillanat alatt a kertésznek mindene az utcán hevert, a falusiak
3614 6| férjhez, ellenkezõ esetben mindenébõl kitagadja, még akkor is,
3615 6| hogy a rozzant ház helyébe mindenesetre egy pompás mezei lakot kell
3616 2| a régi bútorok, amelyek mindenikéhez annyi drága emlék tapadt.
3617 1| ágazva rohant a pajtákba. Mindeniknek volt mellékága a gémeskúthoz,
3618 5| tekintetben holt idény uralkodott. Mindenkinek volt valami sebe, ha testén
3619 1| De neki természete volt mindenkit kezéhez szoktatni, most
3620 3| minderre pénz kell, s a mindennapi költségeket is alig képes
3621 2| túl a tiszteletes, aki mindennapos volt a háznál, jobbról fia,
3622 6| már tegnap is elmondott. Mindennemû istentelenséggel vádolta
3623 2| hozat reájok, de másnap már mindenrõl megfeledkezett, új bosszúság
3624 2| gyûlölettel fordult el mindentõl, ami az új korszak szüleménye
3625 3| akit illõen kell fogadni; minderre pénz kell, s a mindennapi
3626 1| környéknek, hogy gazdája mulat.~Mindez csak volt és odavan. Az
3627 1| és kendõt lobogtat. Akkor mindezzel keveset gondolt, most a
3628 5| oly erõs benyomást tett mindhármukra, hogy nem tudtak menekülni
3629 4| pusztulásában is drága udvarház, mindinkább eltûnik szeme elõl, elkezdett
3630 2| tél-túl bedeszkázott padolaton mindjárt-mindjárt meg kelle botlania, s ha
3631 7| tréfásan zsémbelt, ami mindkettõjöknek jólesett, bár sok szomorúság
3632 7| találgatással mulatták magokat. Mindkettőnek éppen nyelve alatt volt,
3633 4| nemigen talált hitelre. Mindnyájan kétkedve csóválták fejöket,
3634 4| parancsolnak, a kormányzóhoz, a miniszterekhez, a királyhoz! Még jobban
3635 7| kereken a kormányzónak, a minisztereknek, a királynak... Megfizette-e
3636 2| megbetegedett - istenem, minõ napok voltak ezek -, de
3637 3| vezetõjének képzelte magát, mely minõségben - mert Erdélyben az alispánok
3638 6| elébb találna meghalni, mintsem a végrendelet teljesedésbe
3639 6| Schicksal!~- Elisabeth, komm zu mir! - kiáltá az ezredesné.~-
3640 7| Szegény nem tudta, mit mível. Radnóthy meghallva leánya
3641 2| adott földeket, maga fog míveltetni mindent, fenyegette a curialistákat,
3642 6| sírt örömében, hogy oly módosan viseled magadat. Ugye emlékszel
3643 5| Erzsit Bécsbe, s majd talál módot rá, hogy összekeljenek,
3644 1| mind csak hallgatta, mint a molnár malma zúgását. Egészen egyébre
3645 1| indult. Vidrafövegét kiette a moly, s hol jobbra, hol balra
3646 2| áhítatosan reszketõ hang nélkül mond el, világias prédikációit,
3647 2| nagyot sóhajt, mintha azt mondaná: „Jaj!” - s valami lehull,
3648 7| tõle bocsánatot nevemben. Mondd meg neki, hogy csak ezen
3649 6| kis feleségének hívott? Mondhatom, derék fiatalember. Rég
3650 6| a postáról, s midõn azt mondották, hogy még nem jött haza,
3651 1| intett feléje, a malomgát moraja mind hangosabban és barátságosabban
3652 2| forgását, hallgatta a víz moraját, s nagy-fáradtan tért haza
3653 5| azért néha szörnyen rájuk mordult, mire az ezredesné kiskutyája
3654 6| szét a dúcos kapuról, és mormolt valamit foga közt; nézte
3655 4| helyeit olvasta, fölriadva mormolta:~- Jól, nagyon jól megírtam.
3656 5| senki sem tudott fõzni, mosni; untalan Bécset emlegette,
3657 4| kért a jegyzõtõl, aki csak mosolygott az egész jeleneten, aztán
3658 5| pompás kelméit. A vendégek mosolyogtak, s dicsérték a romladozó
3659 5| istentelenséget; õ nem olvas mostani újságot, se németet, se
3660 1| gondolt ki valami újat. A mostaninak atyja volt köztük a legnyughatatlanabb;
3661 4| szobát. Radnóthy némán és mozdulatlan állott, mintha kõvé vált
3662 6| visszaesett mélájába, s ebédig mozdulatlanul ült karszékében. Délben
3663 3| igazságot tesz. Szóval, mozgásban volt az egész falu: minden
3664 3| E kellemes izgatottság mozgékonnyá s még tréfássá is tette:
3665 5| számukra. Jól tette. Hadd mulassanak. Bár szeretne bele valamelyik
3666 5| Majd jóvá teszem. Hadd mulasson. Miért ne mulatna? Hiszen
3667 2| fogja írni - ó, ez el nem mulasztható kötelesség.~És írt, nehezen
3668 1| környéknek, hogy gazdája mulat.~Mindez csak volt és odavan.
3669 5| Hadd mulasson. Miért ne mulatna? Hiszen nem tudja, hogy
3670 5| üdvözölték mindenütt a két mulatni vágyó nõt. Ide járult még,
3671 5| s egy estélyen mily jól mulatott vele.~Erzsit hajdani játszótársai
3672 5| magát; attól az egyetlen mulatságától is elesett, hogy sógorával
3673 6| sógora nem vett részt a mulatságban, amely non plus ultra volt.
3674 3| Kahlenberger kapitány is -, igen mulatságos ember. Csókolja Erzsi. Papa
3675 8| nevezik, az asszonyok most is mulatságosnak találják, kivéve a feleségét,
3676 5| leányostul, s Erzsi egy kis mulatságot rendezett számukra. Jól
3677 2| különc lett. Se munkára, se mulatságra nem tudta magát összeszedni;
3678 7| rajta, elveszõdött vele, és mulatta magát. Gyermek volt, aki
3679 7| valamire, ekkor találgatással mulatták magokat. Mindkettőnek éppen
3680 6| aki a kipirult ezredesnét mulattatta, megjegyezte, hogy e szép
3681 7| lefekünni. Hajdan éjfélig mulattunk ilyenkor, s mikor ütötte
3682 8| veszélyesebb oldala már-már mintegy múlóban volt, azonban Radnóthy mindent
3683 2| nem nyughatnak a sírban, múltakról suttognak, gyönyörködve
3684 2| vált. Visszaélte magát a múltba, s mind arról álmodozott,
3685 7| egyetlen személy tartozott a múlthoz, amelytõl annyi fájdalom
3686 3| alispán, aki meggyalázza egész múltját.~E pillanat óta fejébe vette,
3687 7| Jöjjön ki újra hozzám. A múltkor keveset beszélhettünk. Most
3688 3| örökös összetévesztése a múltnak és jelennek, hol büszkeségbõl,
3689 2| tudott feledni, mert minden a múltra emlékeztette, és örömest
3690 1| széttekinteni, pirongatózni, munkát adni a jobbágyasszonyoknak,
3691 4| kárörvendõ curialistái ujjal mutatnak kocsijára, a kertészné szeme
3692 5| vagy ebédtõl, kevés kedvet mutatott a ház gondjaiban való részvételre,
3693 4| kocsiba, úri méltósággal mutatta ki a csendõrtisztnek maga
3694 6| Milánóból érkezett levélre mutatva, s ajka nyitva maradt.~A
3695 1| tágas körré alakul, az õ mûve. Egy kékesfehérre festett
3696 4| életemben ily parasztságot! Mûveletlen, barbár ember! Ide jövök,
3697 6| õrnagy elszörnyedt Radnóthy mûveletlenségén, aki még németül sem tud,
3698 3| tanuljon meg jobban németül, mûvelõdjék. Hiába!... A magyar nemesembernek
3699 5| tisztelõje volt a német mûveltségek, de most már keveset ért
3700 5| nevezte sógorát. Erzsi nagy mûveltségével kérkedett, akit akármely
3701 2| hallgatta a víz moraját, s nagy-fáradtan tért haza ebédelni, szentül
3702 2| vagy elcsúfítva néztek alá; nagyanyjának tisztes arcára éppen bajuszt
3703 2| festett valaki szénnel, nagyatyja szájába pedig makrapipát.~
3704 2| mondhatni szentsége. Az apa nagyatyjától örökölte, a fiú ragaszkodik
3705 4| udvarlóját, hogy szintén írjon nagybátyjának, az erdélyi új kormányszék
3706 6| átnyújtotta neki.~- Csak nagyítás az egész - mondá az ezredesné -,
3707 6| érte letenni a kauciót. E nagylelkûségen aztán maga is elérzékenyült,
3708 6| közül. Ott állott az atya és nagynéne között, nem tudva, hogy
3709 4| hallgasson, ne bosszantsa a jó nagynénit. Nem látja, hogy elájult?
3710 3| Erzsit hogy elbolondíthatta nagynénje, az a cicomás teremtés,
3711 6| sort írt volna! Nem. Azt is nagynénjére bízza. Bárcsak egy kissé
3712 4| ahelyett, hogy hozzá szóljon, nagynénjét szólította meg, hol németül,
3713 1| várakból átalakított vagy nagyobbszerûen épített kastélyait szokás
3714 3| kis Erzsit, kik ugyan elég nagyok voltak már, egyik tizenkilenc
3715 2| keserûséggel.~Délutánjait nagyrészt a tornácon töltötte. Unta
3716 7| azt feleltem: „Igaza van, nagyságos báró úr, bocsásson meg,
3717 1| divat szerint, kisebb a nagyságosnál s több a tekintetesnél.~
3718 5| kifejezni a szív érzéseit. Nincs nála jobb költő a világon. Egészen
3719 7| mert fiatalabb, erõsebb nálamnál. Aztán ha én kidûlnék is,
3720 1| vetett hosszú árnyakat, ha napfényes alkonyon vagy holdas éjjel
3721 1| volna, ahány kocsi jár itt naphosszat - sóhajtá sokszor a féleszû
3722 7| gazdája.~Még élt. Néhány napi gyöngélkedés után, amely
3723 7| ápolni tartoznék atyját öreg napjaiban. Jól mondotta szegény István.
3724 1| magával. Minden, ami jobb napjaira emlékeztet, csak félfödelû
3725 7| Örömest emlegette dicsősége e napjait, s Istvánban részvevő hallgatóra
3726 2| riadozna, mint annyiszor neve napján. Valóban nem álmodott, kinn
3727 2| karvalyt, a vándorfelhõket, a naplementét s a szürkületben nyugtalanul
3728 7| Mindketten a tisztújítási napokban éltek. Egyik sem tudta feledni
3729 6| föl-fölsóhajtott, s a régi napokra gondolt; elszunnyadt néhány
3730 2| házban meghallatszott.~A nappali, a hálóterem, a fiúk, a
3731 1| felébe adta ki, mert drága a napszám, a curialisták nem akarnak
3732 3| telköktõl, amely nemesi volt. Napszámban dolgoztak a földesúrnak,
3733 2| minden apró részletet. A napszámosokat rendesen szidalmazta, hogy
3734 6| esketni, õ szívesen lesz násznagy, s kezet is adott reá. Egy
3735 4| köhögni, talán mert valósággal náthája volt, talán mert leplezni
3736 6| szélû velinen, tulipánok és nefelejcsek között? Jó tanuló volt mindig,
3737 6| olvasta, kétszer, háromszor, négyszer, aztán fölnézett Istvánra
3738 1| tükrében nézegette magát. Nagy négyszög, földszintes épület volt,
3739 2| hangok is elnémultak, s õ nehéz, mély álomba merült, amely
3740 5| kaució letétele okoz egy kis nehézséget, amelyet Radnóthynak kellene
3741 2| ne engedjék nyugodni. A néhol felszakított avagy újra
3742 5| barátok később elhozták nejeiket és leányaikat is, akiknek
3743 7| tartottam akkor! az „éljen”-nek nem volt vége-hossza. Tudod,
3744 6| elélhetek. Megépíttetem nektek az udvarházat. Eltépem a
3745 4| bosszúsan vált el tõle. Radnóthy nélküle utazott vissza jószágára,
3746 4| csinálnak. Képzelhetni-e kard nélküli nemesembert, s ha a király
3747 7| szándékszik megtakarítani minden nélkülözhetõ jövedelmet; az ügyvéd pedig,
3748 3| gazdagabb nemes betelepítette nélkülözhetõbb curiális földjeit. E lakosok
3749 1| pusztulását és gyalázatát jósolná. Néma gondolatjaira, elfojtott
3750 3| kaptak, az oláhok a kertész s némelyek a magyarok közül Radnóthy
3751 2| különösen régi szabású nemeseinknél, minden bútornak megvan
3752 3| földfoglalási ügy-baját. Az erdélyi nemeseknek rendes jobbágyaikon kívül
3753 4| illik egy jónevû és elõkelõ nemesemberhez. Um Gottes Willen, miért
3754 3| mûvelõdjék. Hiába!... A magyar nemesembernek mindig Bécs volt a paradicsoma,
3755 5| olvas mostani újságot, se németet, se magyart, mind hazugságot
3756 6| ha Radnóthy részint tört németséggel, részint kézjellel nem adja
3757 6| félelembõl, hiszen urának arca nemhogy haragos lett volna, még
3758 8| és átvette a jószágot. Nemsoká híre-hamva sem maradt, ami
3759 3| ragaszkodtak, midõn más nemû kihágásokkal már föl kelle
3760 2| a múlt lapjain a magyar nemzet, azaz a nemesség örök dicsõségét.~-
3761 2| egész optimizmussal csüngött nemzete jövõjén. Most pesszimista
3762 4| földjét védve, hazáját és nemzetét hitte védeni, s mint olyan,
3763 4| s magánsérelme mintegy nemzeti sérelemmé alakult át elkeseredett
3764 6| protestantizmus és magyar nemzetiség egyik fõ támaszát, a Bethlen
3765 2| módon kellett volna a magyar nemzetnek kifejlõdnie. Rögeszméjévé
3766 5| boldogtalanabb vagyok, mint édes néném! A néni visszamehet Bécsbe,
3767 5| vagyok, mint édes néném! A néni visszamehet Bécsbe, engem
3768 5| engem nem ereszt atyám, nénit szerette volt boldogult
3769 5| leányát, aki elég istentelen nénjének fogni pártját. Kihozta iratait,
3770 2| alapjának megrendítését. A nép iránti jóindulata elenyészett,
3771 3| egy kézre játszott a dúló népcsoporttal, s a gazdasszonnyal együtt
3772 2| Winkléhez, egy észak-amerikai népmonda hõséhez, aki húsz évig aludt
3773 8| bivalos botránkoztatta meg a népséget, nagyot kurjantván örömében,
3774 7| szobából. Radnóthy megfordult a neszre, nézte a becsukódott ajtót;
3775 1| Erzsi, az õsi birtok és jó név e nagy reményû örökösei,
3776 1| alispán úrhoz.~Hát még mikor név- vagy születésnapra gyûlt
3777 7| belezavarodtak az évszámokba és nevekbe, vitatkoztak, meg is haragudtak
3778 5| hogy egész bécsi leányt nevelt belõle, s kivetkõztette
3779 5| tábornok is nõül vehet: nem is nevelte õ holmi erdélyi úrfi számára,
3780 7| haragját! Kérj tõle bocsánatot nevemben. Mondd meg neki, hogy csak
3781 1| úgynevezett gazdasszony vagy más néven kulcsárné, a szakács ellenõrzõje,
3782 1| meg ne dühödjék, folyóvíz nevére, Marosnak keresztelt a babonás
3783 7| embernek nevezni.” Mily nevetés és éljen harsogott a teremben.
3784 2| képzelte õket, amint susognak, nevetnek, tréfálkoznak. A látomás
3785 1| amelyek némi történeti nevezetességgel dicsekedtek, amennyiben
3786 2| akit csak számtartónak nevezett, mert a csekélyebb fizetéshez
3787 6| akit társai famoser Kerlnek neveztek, s nem ok nélkül. Neki zsoldjából
3788 3| curialistáknak, hol hurubásoknak neveztettek. Csak fejöktõl fizettek
3789 1| kevésbé várkastély, amely névvel vagy a mágnások várakból
3790 2| ide-oda biccent. A falakra sem nézhetett fölindulás nélkül, drága
3791 5| játszótársai nem gyõzték eléggé nézni, s divatos drága ruháit
3792 1| visszamosolygott utoljára; mind nézte-nézte, s nem látott semmit; csípõs
3793 2| elhasogatva vagy elcsúfítva néztek alá; nagyanyjának tisztes
3794 4| benne, mint egy komédiásnõ. Nézz reám! Hát ismerj meg már!~-
3795 3| ehhez küldé Istvánt, hogy nézze meg, vajon kiköltözött-e
3796 2| senkit, de azért volt mit nézzen, és nézte az árvaságra jutott
3797 5| Ah, jól mondja Saphir:~Nicht beglückter Lieb’, ist eigen,~
3798 5| Der unbeglückten Lieb’,~Nichts als die Thräne blieb!~s
3799 5| dobogta:~Doch hab’, ich noch ein Vaterland,~Ein zweites,
3800 1| fáj, ami urának, õ is itt növekedett, itt élte világát, itt vénült
3801 5| A költségek is mindennap növekedtek, annyira hogy kénytelen
3802 7| nagyenyedi főiskolát, amelynek növendéke volt, az elvesztett királyi
3803 7| midõn István fölhagyott nógatásával, szépen elcsöndesedett,
3804 3| mentén legszebb leánnyá nõhetett fel - folytatta az apa -,
3805 6| részt a mulatságban, amely non plus ultra volt. Erzsi nyakába
3806 5| mindenütt a két mulatni vágyó nõt. Ide járult még, hogy bár
3807 2| lett.~Ez volt az egyetlen nóta, amelyet néha elfütyült
3808 2| arccal hallgatta a jól ismert nótákat, de csakhamar e kiáltással
3809 7| éljeneztek, hogy énekelték azt a nótát - hogy is van csak?...~Egy
3810 5| kelle pörölnie, hanem két nõvel s egy kiskutyával is.~Az
3811 1| vagy aztagon; a hazatérõ nyáj kolompja mint szíves „jó
3812 6| vendégi jogot, a lehetõ nyájasan üdvözölte õket. A vendégek
3813 4| bánásmódért. Szóval Radnóthy nyakig úszott a pörben, s helyzetét
3814 5| fenyegette õket, hogy kitekeri nyakokat, s földhöz vágta az Erzsi
3815 1| reá istenigazában, s ütné nyakon, mint régen, ami szintúgy
3816 6| megszólalt, s benyújtván egy nyaláb árjegyzéket, pénzt kért.~-
3817 1| kocsis s a kertész, aki nyalka, rátartó volt, s nagyon
3818 4| irataiba merült; egy szép nyári délután még azt sem vette
3819 3| csináltattam -, aztán tavaszira és nyárira is kell ‑, máskor többet
3820 5| mióta német lett a hivatalos nyelv, ha tudna németül, sem akarna
3821 7| magokat. Mindkettőnek éppen nyelve alatt volt, amit mondani
3822 3| behordani, a harmadik fennen nyelvelt, hogy maradjon minden úgy,
3823 5| csevegést, különben kitépi nyelvét; fenyegette hogy lehasítja
3824 4| tudják, hogy nem tudok írni nyelvökön, mégis éppen azt kívánják.
3825 4| tette a lányt az idegen nyelvû csevegés. Erõs fölindulása
3826 3| búsítsa urát, és szidalmat nyerjen fáradsága jutalmául, holott
3827 7| csak huszonöt szavazatot nyert, a többi mind az enyém lett.
3828 6| amelyben kiképeztetését nyerte, s amely annyi kárt szenvedett
3829 1| át. Pattogott az ostor, nyihogott a ló, szûkölt a kutya. Az
3830 3| nyugtatá feleségét a jó férj.~E nyilatkozatra kezdé magát összeszedni
3831 5| meg, de elég érthetõleg nyilatkozott, s csak a kaució letétele
3832 1| cserepekbe ültetett virágok nyílnak körös-körül, s roppant kõ-Neptun
3833 1| tornácából oly fennhéjázó kilátás nyílt, hogy a birtokos udvarházához
3834 8| István.~- A kulcsot.~- Nesze, nyisd ki íróasztalom fiókját,
3835 7| magához venné szegény urunkat, nyitsd föl a fiókot, vedd ki belõle
3836 7| nem haragszom, István! - nyögé Radnóthy belépve; gyertyáját
3837 7| volt, s belölrõl az István nyögése s a kis Mányi sírása hallatszottak
3838 2| de nem sokáig tart, halk nyöszörgés reszkedez, a kisgyermek
3839 2| mondogatta magában -, nyolc századon át, a legnehezebb
3840 4| kezességre kibocsátását több nyomatékkal sürgethessék. Ügyvéde mindent
3841 6| elõtt, de szívökben nem nyomhatták el titkos örömüket, hogy
3842 3| azok is csak lovak, s ilyen nyomorúságos idõben senkinek sem válnának
3843 3| méltóságod - dühöngött a földre nyomott s eldöngetett kertész hirtelen
3844 8| felgyújtotta. E tett ugyan a nyomozásban nem bizonyosodott reá, de
3845 4| bûnösebb, Kolozsvárott is nyomozást rendelt meg. Idejárult még
3846 4| fegyver ügyét a csendõrség nyomozta, de megakadt benne, mert
3847 1| majdnem egy esztendeig nyomta az ágyat, s még azután is
3848 2| legyen az eszme, ember vagy nyomtatvány; egyik-másik vendégétõl
3849 1| hiányoztak. Alatt és fenn nyüzsgött az udvar a sok ügyes-bajos
3850 3| felesége testvérénél, egy nyugalmazott ezredes özvegyénél, aki
3851 7| rosszul aludtam a múlt éjjel, nyugalomra van szükségem - hebegte
3852 7| megértvén, hogy neki is egy kis nyugdíjat hagyott, megcsókolta kezét,
3853 2| szellemek látogatnák, akik nem nyughatnak a sírban, múltakról suttognak,
3854 6| szobájában virrasztott, nyugodtabban, mint valaha, de soha ily
3855 7| bevallani, mert félt, hogy nyugtalanságot okoz, s elrontja ura éjszakáját.~-
3856 2| naplementét s a szürkületben nyugtalanul repdesõ denevéreket. Amint
3857 7| ezt a tréfát - az Isten nyugtassa meg szegényt. Hát jurátuskorában
3858 3| városba igazítás végett - nyugtatá feleségét a jó férj.~E nyilatkozatra
3859 5| beteg még nem hal meg - nyugtatta magát -, én is mily hosszas
3860 7| egyik tárgy a másikat, s nyújtott lelkének szüntelen foglalkozást.
3861 2| több és szánandóbb látványt nyújtottak. Itt minden összetörve és
3862 1| zsindelyfödele pazar szeszéllyel nyújtózott a magasba, homlokzatán óriás
3863 8| magyar ruhába öltöztetve nyújtóztatták ki diófa koporsójában, amelyet
3864 3| abból a nagy halom levélbõl odadob neki legalább egyet.~Ilyenkor
3865 3| olyan pörbe keverem, hogy odafizeti mindenét utolsó fillérig,
3866 3| ne ütnék! - A szomszédból odagyûlt kutyák versenyt ugattak
3867 4| annak, amit akart. Mindent odaírt, ami szívén feküdt, és sok
3868 3| vágta fel a pecsétet, s odaírta: vettem die mensis ekkor
3869 7| belépve; gyertyáját elejtette, odalépett az ágyhoz, de annyira lesújtott
3870 1| mintha mondani akarná, hogy odanézzen, most odavárja neje.~De
3871 3| szabta, de a háborús idõk odarekesztették, azóta nem tud felõle semmit.
3872 8| kitörése hallatszott. Mindenki odatekintett. A kis Mányi sírt, miért
3873 2| elkezdte, hamar belefáradt, odaült pihenni íróasztalához, s
3874 1| mulat.~Mindez csak volt és odavan. Az udvarház pusztulását
3875 1| akarná, hogy odanézzen, most odavárja neje.~De bármilyen erõs
3876 7| szitkozódott, s ütésre emelte öklét, de midõn István fölhagyott
3877 2| amelyekkel hazajött, néhány ökörnél és tehénnél, amelyeket otthon
3878 1| lepték el a vályút lejármolt ökrök; nem fejték a teheneket
3879 1| emelkedett. Négy sovány ökröt fog ki a járomból egy gyerkõc
3880 3| szokott volt erre, midõn ölben hordozta õket, az apa pedig
3881 6| az árvát, mintha Erzsit ölelgetné, s egy mosoly lebbent el
3882 8| föl csizmáját, visszásan öltötte magára a mellényt. Jó volt
3883 4| atyjára ismerni; a kopott öltözet, beesett arc, hosszú õsz
3884 1| ami még mogorvábbá teszi. Öltözete is hanyagabb, mondhatni
3885 6| szakállát, különös úti öltözetét, s maguk közt nem egy csípõs
3886 5| elszánni magát, hogy másképp öltözködjön, fölhagyjon a német csevegéssel,
3887 5| számában olvasott. Erzsi sokáig öltözködött, el-elkésett a reggeli-
3888 8| mellékelve. Díszes magyar ruhába öltöztetve nyújtóztatták ki diófa koporsójában,
3889 1| keserûségének pohara, ki kellett ömölnie, és arra, aki legelõször
3890 4| küldötte, enyhülten s büszke önelégültséggel kiáltott föl:~- No, meglássuk,
3891 6| megvan, hacsak a Bezirkerek önkénye meg nem csonkítja. Elmondta,
3892 4| tisztviselõk tudatlanságát és önkényét. Íveket írt össze arról,
3893 2| minden reformot. Vádolta önmagát, hogy õ is elõsegítette
3894 7| magát. Gyermek volt, aki önmagával tehetetlen, öreg aki elfáradt
3895 6| szíves magaviselettel nagy önmérsékletét köszönték meg, s az elmenetele
3896 6| magától a kislányt vagy nem. Öntudatlanul vette ki zsebébõl az ezredesné
3897 1| atyja hivatalát. Mindenik öregbítette tudományát, és gondolt ki
3898 7| Megkérlelem. Miért ne? Öregemberek vagyunk, ki tudja, melyikünk
3899 7| ennyire rászedhette a jó öreget.~- Ej, uram, tréfaság! -
3900 6| botrányra alkalmat, s az öregúr mérsékelte magát. Csak szánták,
3901 6| hazamegy, lerajzolja az öregurat, mint a kiveszendõ régi
3902 2| nemzet, azaz a nemesség örök dicsõségét.~- A nemesség
3903 8| el a régi udvarház, nem örökölhette senki. Ki fogja örökölni
3904 8| örökölhette senki. Ki fogja örökölni a jószágot? E kérdés még
3905 3| fiamnak, amint atyámtól örököltem. Annak a grófnak adjam el,
3906 1| és jó név e nagy reményû örökösei, hol maradtak? Hányszor
3907 6| nagyenyedi fõiskolát teszi örökösévé, amelyben kiképeztetését
3908 8| az õsiséget, s a nemesi örökösödés szabályozását a következõ
3909 8| még nem adattak ki az új örökösödési rendet szabályozó rendeletek.
3910 2| demokrácia kezébe, s ím örökre elveszett.~Ez elmélkedõ
3911 1| Benn az udvaron sem vár reá öröm. Romjait is alig láthatta
3912 2| foglalkozása azonban némi gyér örömben is részesítette. Néhány
3913 5| visszhangzottak a régi napok örömei, de a kivilágított ablakok
3914 1| adjanak, ami telik. Sokkal örömestebb szemlélte a kis sánta Mányit,
3915 3| egészen elnyomta azt az örömet, amelyet gyermekei feltalálása
3916 6| nem nyomhatták el titkos örömüket, hogy a kis intermezzo nem
3917 6| volna, hogy elhagy! Nem. Örvend, tegnap is nem értem sírt,
3918 5| folyvást jó egészségnek örvendett, s oly kevéssé törte meg
3919 6| sértésért, megszúrná, levágná, összeaprítaná, így ni - s ekkor fölugorva,
3920 1| fútt; nem érezte, nem húzta összébb mentéjét, az éledni kezdõ
3921 3| beszélgetés alatt aztán szépen összebékéltek; az úr elfeledte, hogy a
3922 3| egész véres históriát, s összecsapták kezöket. Egyik házát ajánlotta
3923 5| nyakába borult a jó néninek, összecsókolta, fölvidult, de minthogy
3924 2| világosodtak az ablakok, összecsoportosult a család, vígan fogott vacsorához,
3925 6| lehetetlen... lehetetlen - és összefogván kezét, imádkozott, buzgón,
3926 8| hagyott készpénzben, amely összeg a végrendelethez volt mellékelve.
3927 2| számlálgatta ujján a kötelezvények összegeit - mindenre jól emlékezett,
3928 4| vendégfürtjei, igen jól összehangzottak kissé festett arcával; aztán
3929 6| a légbe röpült.~Radnóthy összehúzta szemöldökét, fölvette a
3930 4| embert, mennyit írnak, már összeírtak egy szekér papírt, bizony
3931 5| majd talál módot rá, hogy összekeljenek, s ha atyja akkor sem egyezik
3932 2| magánügybeliek, galanddal összekötözve, márványkõvel lenyomtatva.~
3933 7| papirost, fekete galanddal van összekötve, dugd el jól, vidd be Vásárhelyre,
3934 5| gazdasszony sok mindennek összemondta az Erzsi bécsi szobaleányát,
3935 2| ezüstcsengettyûje után, amelyet már rég összeolvasztott az ötvös; sokszor kérte
3936 8| egy hét múlva az egész ház összeomlik, akkor én már nem leszek,
3937 2| törvényt, megsiratott minden összeomlott intézményt, s az állambölcsesség
3938 5| ahonnan zene hangzott ki, összerázkódott, mintha valaki megütötte
3939 3| egymaga össze tudná verni az összes udvari cselédségét. Az asszonyok
3940 2| szerzõdéseket, és kötelezvényeket. Összeszaggatott darabjokra sem talált, mégis
3941 5| kocsi megállott, s Radnóthy összeszedve minden lelki erejét, hogy
3942 3| tudott egypár száz forintot összeszerezni, mert a kipusztított, elszegényedett
3943 3| volt. Most nagy bajjal újra összeszerzett egypár száz forintot fia
3944 1| fellázadt oláhság; õ éjet, napot összetett, futott, fáradott, orrával
3945 3| állapotjában van, de ez az örökös összetévesztése a múltnak és jelennek, hol
3946 1| illette, hanem azokat, akik összetörték a kõcímert, beégették a
3947 3| megkezdte már a támadást, összetûzvén a kertész kutyájával, mire
3948 5| nélkül. A múlt embere itt is összeütközésbe jött a jelennel. Régi szokás
3949 2| szóból szó kerekedett, összezördültek, magok sem tudták, hogy,
3950 1| szõnyegként egymást átvágó ösvények cirádáival. Egyik egyenesen
3951 2| eltévedt a gyom-felverte ösvényeken, s csak nagy bajjal ért
3952 1| mintha idegen volna. Az ösvényeket benõtte a fû, a kocsiút
3953 2| cselédjét, ahelyett hogy munkára ösztönözte volna, restségre szoktatta,
3954 4| megmozdítok kiszabadításáért, öt hosszú levelet írok - úgy
3955 4| jószága nagy részét. Az ötödik, azzal a nagy újsággal lepte
3956 3| belõle egy darabot, vagy ötven szekér fát, s mily keveset
3957 2| már rég összeolvasztott az ötvös; sokszor kérte elõ Istvántól
3958 7| tizenkettõt, eltelt az óév, és nem jött senki, aki
3959 6| akinek õsei régibbek az övéinél; tudja, hogy törvény szerint
3960 1| síksága volt, amelyet kert övezett, egész a folyam kanyarodtáig.
3961 3| nem aprítják össze, õ nem özvegy, gyereke nem árva, s kétségbeesve
3962 3| egy nyugalmazott ezredes özvegyénél, aki még ezelõtt két évvel,
3963 3| beruházása pedig csak a kegyes óhajtások közé tartozott. Természetesen
3964 5| költőjéét.~Amit annyira óhajtottak, nemsokára teljesült.~Kahlenberger
3965 2| szokta tartani; a családi okleveleket, szerzõdéseket, és kötelezvényeket.
3966 2| számtartóra, aki a leendõkrõl okoskodott. Némely cselédjét, ahelyett
3967 3| Erzsivel, s ott tölti az õszt október végéig.~Erzsi is mellékelt
3968 1| meg-megbújva kígyózott az ólakhoz és ketrecekhez; a negyedik
3969 8| az egésznek veszélyesebb oldala már-már mintegy múlóban
3970 5| kihatott. István egypárszor jól oldalba döfte az ezredesné hórihorgas
3971 4| mindenki kapott legalább egy oldaldöfést.~ ~
3972 3| ekkor és ekkor. Most is az olló után nyúlt, haragudott,
3973 3| címezve; mindig a papírvágó ollóval vágta fel a pecsétet, s
3974 3| nemesember kúriáját vérig oltalmazhatja, azért van kardja, még a
3975 4| rögtön helyezze vissza, s oltalmazza eddigi jogaiban, míg a közte
3976 5| Thräne blieb!~s Karl mégis az oltárhoz vezetett. Elhagytam érte
3977 4| fölindulása egy könnybe olvadt, ellágyult, s azt sem tudva,
3978 5| sok istentelenséget; õ nem olvas mostani újságot, se németet,
3979 4| Késõbb visszaküldött iratai olvasásába merült, s valahányszor kedvenc
3980 5| érzékeny német regények olvasásával töltötte az idõt, vagy Saphir
3981 8| terjedelmes iratok egy darabig olvasatlan hevertek az illetõ irodákban,
3982 3| de akkor is csak annyit olvashatott ki belõle, mint azelõtt.
3983 2| emlékezett, mintha most olvasná -, aztán öklével az asztalra
3984 5| kérõdzni a bécsi szép napokon, olvasni Saphir Wilde Rosen-jeit
3985 5| Egészen megifjulok, ha olvasom. Én is éppen úgy szenvedtem,
3986 7| megyünk. Biz úgy. Éppen most olvastam a körlevelet - mondá egy
3987 2| kormányzója, hány területre olvasztották össze a magyar megyéket,
3988 4| ami szívén feküdt, és sok olyant, ami szorosan nem tartozott
3989 4| de csak arra ügyelt, hogy olyasmi ne legyen bennök, amiért
3990 1| csakugyan mert-e a pimasz neki olyasmit mondani. E néhány szó ezer
3991 3| a másik megjegyzé, hogy õméltóságát estig hûvösre téteti a kerületi
3992 1| körös-körül, s roppant kõ-Neptun ontja orrán-száján egy kis patak
3993 8| Wilden Rosen-ekbõl.~1857~.oOo.~
3994 2| áldozatra kész hazafi, aki egész optimizmussal csüngött nemzete jövõjén.
3995 3| reggelek voltak legkomorabb órái. Meg-megszállotta a halál
3996 6| kezdett, amelyet egy egész óráig is folytat vala, ha Radnóthy
3997 7| csak ezen bánkódtam utolsó órámban. Ó, én bolond fejem, miért
3998 2| öreg táblabíró, s az elsõ órától nem sokat különbözött a
3999 3| életemre. Segítség, segítség! - ordítá a kertész, ahogy száján
4000 6| kiskutyán, hogy az egy élest ordítva elnémult, és sántítva kullogott
4001 1| nyújtózott a magasba, homlokzatán óriás s már megfeketült kõcímer
4002 7| amelyet nappal mindig zsebében õriz, s éjjel párnája alá tesz.
4003 4| ostoba, takarodjál innét, õrizd a ludakat, ez a te dolgod.~
4004 1| majorságot, fõleg a ludakat õrizte; nagyon gyönyörködött a
4005 2| meghalt, kettõ él - isten õrizze meg õket a sors csapásaitól,
4006 1| udvarig meg sem állhatva, orrára bukott. Radnóthy elfordult,
4007 1| kõ-Neptun elõtt, be is dugdosták orrát fûvel vagy szösszel. Nemegyszer
4008 1| összetett, futott, fáradott, orrával túrta a földet, hogy a régi
4009 3| tömlõcben rothad.~- Mit? Még az orrom alatt mersz hadonászni,
4010 3| Erdély Európa legpénztelenebb országa volt. Most nagy bajjal újra
4011 8| nem kételkedett, hogy az országgyûlés helyett, mint annyi mindent,
4012 2| küzdöttek egymással a megye- és országgyûléseken. Nem volt kormánypárti,
4013 7| csak helyettesített és nem országgyűlésen választott guberniumot.
4014 4| a régi törvénykönyveket, országgyûlési iratokat, beszélt magában,
4015 5| mindent a lármás megyei és országgyûlésnek tulajdonított, kofaságnak
4016 8| szabályozását a következõ országgyûlésre halasztották. De nem kételkedett,
4017 4| jöttment emberrel, mint egy országos imposztorral. Égbekiáltó
4018 1| azért lakik oly közel az országúthoz, azért van annyi vendégszobája.
|