1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
4524 7| szárban kereste a hibát, szalmaszálakat vett elõ, áthúzogatta rajta,
4525 5| varázsolhatja ide bécsi szalonját. Erzsi új ruhákat csináltatott,
4526 3| csak a múlt héten vette, szám szerint tízet, eltévedtek
4527 5| a Fremdenblatt legújabb számában olvasott. Erzsi sokáig öltözködött,
4528 4| sérelmével is elõállani; számadása alól felmentést és kárpótlást
4529 2| Radnóthy egy zugba lökte számadását, levelét, azzal a meggyõzõdéssel,
4530 2| udvarból, de roppant hosszú számadást hagyott hátra, s nem éppen
4531 1| Nem értek a gazdasághoz... szamár! Kegyelembõl élek... gazember!
4532 8| gazdasszony volt, mindig számba kérte a tojást, s hogy haragudott,
4533 1| rend a rendetlenségben, e számítás a pazarlás közepett, e gond
4534 5| emésztett föl, mint ahogy számította, s mint minden, amihez hazajötte
4535 6| kiházasítani, s férjhezmenetelétõl számítva, tíz év alatt a jószág értéke
4536 2| széken, gondolkozott, és számlálgatta ujján a kötelezvények összegeit -
4537 8| többi a temetésre kell, ezt számodra tartogattam, végy rajta
4538 6| vett ki - itt van, aztán számoljon róla. Nem vagyok én oly
4539 4| megkezdõdött vallatás végett számosan idéztettek a városba. Mindenik
4540 3| jobbágyaikon kívül még számos olyan számottevõ emberök volt, kik némiképp
4541 3| óta semmit sem hallott; számtalanszor megsiratta mint beteget,
4542 3| fenntartani az auktoritást. Számtaró uram ahhoz nem ért, azért
4543 6| hosszan; nem vette észre számtartóját, aki már egy negyedóra óta
4544 7| közlekedett az ügyvéddel, a számtartóval, a lelkésszel, az egész
4545 5| kis mulatságot rendezett számukra. Jól tette. Hadd mulassanak.
4546 3| volna a postamesternek, ha szánakozik rajta, s abból a nagy halom
4547 5| sógora tömérdek kárán nem szánakozott illõ megindulással, az ország
4548 1| maradt. Nem akarta, hogy szánakozzanak rajta cselédei, kivált István
4549 1| gyepkarikák váltakoznak szanaszét, cserepekbe ültetett virágok
4550 8| megveri a kertészt. Kár, hogy szándékát sohasem merte végrehajtani.
4551 7| pénzt, mert Erzsi számára szándékszik megtakarítani minden nélkülözhetõ
4552 3| fõispán; István tábornoknak szánta; hiszen mikor a méltóságos
4553 6| öregúr mérsékelte magát. Csak szánták, de nem haragudtak reá,
4554 3| adunk a többieknek. No csak szaporán, munkára! Vessétek ki a
4555 3| veszõdjem, törvénytelen adót szaporítsak? Számtartó uram, ilyeneket
4556 6| az elmenetele óta halomra szaporodott árjegyzékek keserûségét
4557 8| megeredtek könnyei, és sohasem száradtak föl.~Talán ez örökös könnyben
4558 7| erõsen, hogy nem szelelt. A szárban kereste a hibát, szalmaszálakat
4559 8| úszó szemek gyöngülésbõl is származhattak, de legmélyebb forrásuk
4560 1| rongyos kalappal és hosszú szárú pipával. Radnóthy most látta
4561 3| kell ijeszteni, letörni szarvukat, fenntartani az auktoritást.
4562 8| legérzékenyebb verseket szavalja a Wilden Rosen-ekbõl.~1857~.
4563 7| Ellenfelem csak huszonöt szavazatot nyert, a többi mind az enyém
4564 2| mindig a szabadelvûekkel szavazott. Látköre korlátolt volt,
4565 1| másfél év több volt egy századnál, s egy udvarháznál régibb
4566 2| egyikéhez sem, amelyek egy századnegyed óta oly szenvedélyesen küzdöttek
4567 2| mondogatta magában -, nyolc századon át, a legnehezebb körülmények
4568 1| gúnyolta a házõrzõ kõrisfák százados fiatalságát, s kinyúló tornácából
4569 2| kétségbeesve sem kiáltott fel, de százszorta szerencsétlenebb volt Ripp
4570 6| illetõ pör néhány hét alatt Szebenben tárgyalás alá kerülvén,
4571 1| ide jöhetett, és rendbe szedhette a jószágot. Azt nem is képzelheti
4572 2| lecsüngõ vasát, a kapcsos szegek helyét, ahová az óra volt
4573 3| fejébe vette, hogy el kell szegényednie, lassan-lassan kénytelen
4574 7| hogy alamizsnát osszon ki a szegények között, s imádkozzék fiáért.
4575 1| alamizsnát osztogatni a szegényeknek. Itt gyûlt össze esténként
4576 5| volna el az idõ. Rom, bú és szegénység üdvözölték mindenütt a két
4577 7| míg végre Radnóthy úrfihoz szegődött, akitől csak az ásó-kapa
4578 2| egy tábornok konyhájához szegõdött, s azóta senki sem hallotta
4579 2| emlékezetben élõ jó vasárnapokat.~Szégyellni kezdette szegénységét, mint
4580 6| és Erzsi pirultak, nagyon szégyellték a sógort és szegény papát,
4581 1| tüzelõnek hordja, nem is szégyellve magát, éppen a szeme elõtt.
4582 3| újra bátorságot, szörnyen szégyellvén megfutamodását. A többi
4583 3| idõben senkinek sem válnának szégyenére. Ehelyett egy nagy darab
4584 1| talán mert sértette az a szégyenítõ lárma, amelyet ez ütni kezdett,
4585 1| éppen jókor, mert valóságos szégyentõl menté meg a méltóságos udvart.~
4586 2| bevonva, s annyi s oly sokféle szék állott mindenütt láb alatt,
4587 3| legutoljára. Ez valóságos szekatúra!~A számtartó nem merte megjegyezni,
4588 6| sivított az ezredesné egy székbe húzódva, hogy legyen hova
4589 2| megyéket, székely és szász székeket, hogy idegen tisztviselõk
4590 2| össze a magyar megyéket, székely és szász székeket, hogy
4591 2| önkéntelen hátradûlt a széken, gondolkozott, és számlálgatta
4592 8| hazatért, s üresen látta a széket, amelyet alkonyat felé a
4593 6| fölindulásában kifáradva, egy székre hanyatlott, kifejtõzött
4594 4| kardját, hányják föl ágyát, szekrényeit, s adják tudtára, hogy fogoly,
4595 6| az atya, fölemelkedve a székrõl, kézbe véve gyertyáját s
4596 7| néha oly erõsen, hogy nem szelelt. A szárban kereste a hibát,
4597 8| számtartó, aki miután urát sír szélén látta, s Istvántól nem tarthatott,
4598 2| elmondta, hogy egyetlen szelence sincs a háznál, ott a cukor
4599 2| elfeledte megcukrozni, kereste a szelencét, sehol sem találta, és lármát
4600 1| majdnem kettõsnek látszott, széles zsindelyfödele pazar szeszéllyel
4601 2| beszéd folytán mély bánattá szelídült, s a végén keservesen elsiratta
4602 8| alkalmazta magát az új korszak szelleméhez, akkor is törvénytelenséget
4603 2| Úgy rémlett neki, mintha szellemek látogatnák, akik nem nyughatnak
4604 8| vén ház, s egyik elhagyott szélsõ szoba bolthajtása beszakadt.~-
4605 6| anyád neve napjára, aranyos szélû velinen, tulipánok és nefelejcsek
4606 1| ismerõs régi hangok - és szemébe könnyek facsarodtak.~ ~
4607 6| végrendeletet, ha akarod, mindjárt, szemed láttára. Itt fogtok lakni
4608 7| mosoly, s a homályosuló szemekbõl még felcsilloghatott a szeretet
4609 7| folytassam, régen a maga személyében is pörölhetett az ember,
4610 4| földeket, s megtorolni a személyemen elkövetett gyalázatot.~Ekkor
4611 4| régi rendet.~Elpanaszolta a személyén esett sérelmet, s bebizonyítani
4612 4| át elkeseredett lelkében. Személyét és földjét védve, hazáját
4613 1| feleselni mer! Takarodjék szemem elõl! Nem ismerem jószágomat...
4614 4| kõvé vált volna. Nem hitt szemének, oly lehetetlennek tartotta,
4615 4| ingerlékenysége nem ismert határt. Szemére vetette az ügyvédnek, hogy
4616 6| beszélgetést.~- Hát arra a halvány, szemérmes kisfiúra emlékszel-e, tudod,
4617 6| aztán ismét Istvánra vetette szemét és hallgatott. Így telt
4618 2| A szemetet kiöntötték,~A szemétből gomba termett,~A gombából
4619 2| Galiciát kisöpörték,~A szemetet kiöntötték,~A szemétből
4620 2| hogy mint hajdan, saját szemével lásson dolgai után. Benézett
4621 2| bajlódott, tétlenségében szemlélõdõvé vált. Visszaélte magát a
4622 5| ezredesnét nagyon gyanús szemmel nézte, s holmi politikai
4623 6| röpült.~Radnóthy összehúzta szemöldökét, fölvette a leesett Fremdenblatt-ot,
4624 4| szólott közbe Erzsi, szemrehányóan tekintve atyjára s kifejtõzve
4625 4| tömlöcre ítélik. A másik mint szemtanú beszélte, hogy a méltóságos
4626 1| Nem ismerem jószágomat... szemtelen! Nem értek a gazdasághoz...
4627 8| amennyi hasznot hajtottak. Szemüveges jószágigazgatójával mindent
4628 4| arcával; aztán föltette szemüvegét, s oly bámulattal kezdette
4629 7| meg-megütögette az égõ vörös szenet. Már akkor este lõn, midõn
4630 2| éppen bajuszt festett valaki szénnel, nagyatyja szájába pedig
4631 2| szintén nagy esemény és szentesítõ erejû. Így a büszkeség,
4632 3| megmagyarázta a tulajdon szentségét, a curiális földek természetét,
4633 2| nagy-fáradtan tért haza ebédelni, szentül hivén, hogy egyet‑mást valahára
4634 4| megpörölhetnék. Oly erõs szenvedéllyel csüngött a múlton, hogy
4635 7| félig; még fellángoltak szenvedélyei, de csak mint az emlékezet
4636 4| Radnóthynak betegség és szenvedés fokozta ingerlékenysége
4637 2| fájt. Ifjúkori vágyai és szenvedései; a megyei pártharcok és
4638 3| édes kis Gézácskám, mennyit szenvedhettél! - de midõn sógorasszonya
4639 1| azért, hogy méltatlanságot szenvedjek, kárt valljak, mert tudom
4640 3| és kereskedelmi zavarban szenvedõ Erdély Európa legpénztelenebb
4641 6| átadta nekem ezt a levelet - szepegte lelkendezve a kislány -,
4642 5| gyönyörködni a természet szépségében, amelyet nem sokra becsültek,
4643 1| kíséretében sok bizarr bájt, vadon szépséget ruházott reá. A kertész
4644 5| meg szívét a boldogtalan szerelem, mint kedvenc költőjéét.~
4645 5| félig-meddig már akadt is szerencséje: Kahlenberger kapitány udvarol
4646 3| olyan leány, akármely gróf szerencséjének tarthatja, ha hozzámegy;
4647 3| a régi jó idõben mily jó szerencsét tehetett volna; István hozzátette,
4648 5| legszerencsétlenebb nõ volt a szerencsétlen Erdélyországban. Nem volt
4649 2| kiáltott fel, de százszorta szerencsétlenebb volt Ripp Van Winklénél.~
4650 3| véremet, megbénított, s szerencsétlenné tett egész életemre. Segítség,
4651 2| hagyott hátra, s nem éppen szerény követelésekkel állott elõ,
4652 5| nézte, s holmi politikai szerepet tulajdonított neki; egy
4653 6| Erzsike, te jó leány vagy, szereted atyádat, nem hagyod el vénségére,
4654 6| gyermekem. A fiúk mindig inkább szeretik apjokat. Nekem fiam van.
4655 5| tette. Hadd mulassanak. Bár szeretne bele valamelyik barátom
4656 7| megzavarodott elméjében.~- Hát nem szeretnéd, öreg? Nem vennéd-e föl
4657 4| nagyon jól megírtam. Bezzeg szeretnének elnémítani. Jól tudják,
4658 6| is nem értem sírt, hanem szeretõjéért. Bárcsak reggel jött volna
4659 5| nem ereszt atyám, nénit szerette volt boldogult férje, engem
4660 3| másik tizenhét, de õk jobb szerették így nevezni. A jó cseléd
4661 3| berélni lehet. Azt karddal szerezték, az szent dolog, az a családé,
4662 3| fölfegyverzett jobbágyaimmal szereztem vissza, csúfosan elvervén
4663 3| mindent elkövetett, hogy pénzt szerezzen össze, nemcsak beteg fiának,
4664 7| Már akkor este lõn, midõn szerinte bemelegedett a szoba. Még
4665 2| Hirtelen nem talált kedve szerintit, s minthogy most különben
4666 5| s ha ide kapna vagy egy szerkesztõt, bár sohasem volt kegyetlen
4667 2| akasztva, e régi, derék szerzemény, amely mindig pontosan járt,
4668 6| fölemlítette, hogy csak szerzeményét adta el, az õsi örökség
4669 2| dicsõségét.~- A nemesség szerzette e hazát - mondogatta magában -,
4670 2| a családi okleveleket, szerzõdéseket, és kötelezvényeket. Összeszaggatott
4671 3| az eddigi tartozást, és szerzõdjenek újra: különben erõszakkal
4672 1| széles zsindelyfödele pazar szeszéllyel nyújtózott a magasba, homlokzatán
4673 3| oly jólesett neki e bizarr szeszély, s általa mintegy enyhülni
4674 5| tûrni Radnóthy búskomor szeszélyeit, amelyeket napról napra
4675 2| Itt minden összetörve és széthányva hevert egymáson, itt mindent
4676 4| fogta gazdáját, s majdnem szétszaggatta Figarót. Valóságos pokoli
4677 1| reggelenként a méltóságos asszony széttekinteni, pirongatózni, munkát adni
4678 6| levelét, újra elolvasta és széttépte.~- Bárcsak egy sort írt
4679 7| panaszolt a muszkákra, akik Szibéria hidegét hozták magokkal
4680 7| muszkákra panaszolt, és átkozta Szibériát.~Minél beljebb haladt a
4681 3| vissza, hogy búsítsa urát, és szidalmat nyerjen fáradsága jutalmául,
4682 4| fölkeléskor, estve lefekvéskor szidta meg néha. Egészen irataiba
4683 4| nyelven; valamely ügyvéd szignálása alatt; egyszersmind pedig
4684 6| dohányt még csak egypár hétig szíhatja az ember, kardja után pipáját
4685 7| szeretet és hála utolsó szikrája.~ ~
4686 1| beszélgetni a cselédség színe: a szobalány, az inasok,
4687 1| és pusztításoknak volt a színhelye. Nem csoda, ha 1850 kora
4688 5| csendes szobái örökös viszály színhelyeivé váltak. Radnóthy most már
4689 1| nyakon, mint régen, ami szintúgy jólesett, mert megérdemelte.
4690 7| jött, az új ruhát ellökte, szitkozódott, s ütésre emelte öklét,
4691 5| nemesember, tüstént vita, szitok és sikoltozás támadt belõle.
4692 5| utána mentem. Hogy dobogott szívem, mind azt dobogta:~Doch
4693 7| kígyó még most is mardossa szívemet. Pedig István csak azt akarta
4694 4| akart. Mindent odaírt, ami szívén feküdt, és sok olyant, ami
4695 3| István jelt adott a rohamra, szívére kötvén a csapatnak, hogy
4696 6| is a társaság elõtt, de szívökben nem nyomhatták el titkos
4697 2| vármegye, az ország dolgait és szívökbõl elkeseredtek. Radnóthy nem
4698 6| hivatalnok neje tréfásan jó szívvel látta magát a mához egy
4699 2| tündér ütött volna tanyát szobáiban, aki ringatja, költi, ide-oda
4700 1| lakható, a méltóságos úr szobája egész paradicsom. Az elrabolt
4701 6| karszékre, s hallgatta a szobájáig hangzó zenét, föl-fölsóhajtott,
4702 2| az ember fejét.~Hát még a szobák, ahol oly kényelmesen lakott,
4703 6| nekem, aki ezekben a rossz szobákban mindennap háromszor kapok
4704 1| beszélgetni a cselédség színe: a szobalány, az inasok, a huszár, a
4705 6| kiskutya csaholásait, sem a szobaleány sürgetését. Az ebédlõben
4706 5| összemondta az Erzsi bécsi szobaleányát, mert becsmérli az ételeket,
4707 6| Erzsikém, jer velem, jer a szobámba - suttogta gyöngéden az
4708 8| az idõnek oly pontja, a szobának oly zuga, amely ne emlékeztette
4709 4| már ellepték a csendõrök a szobát. Radnóthy némán és mozdulatlan
4710 2| egészségét, holnap is nap; szóból szó kerekedett, összezördültek,
4711 8| be, s festett címereket szögeztek a koporsó födelére. A kis
4712 4| ismer az egész vármegye, nem szököm el, van annyi vagyonom,
4713 2| ismételték elõtte, mindig szörnyû méregbe jött, amely a beszéd
4714 1| sem hallgatok - kezdé nagy szörnyûködéssel -, vétenék méltóságod úri
4715 1| dugdosták orrát fûvel vagy szösszel. Nemegyszer hangzott innen
4716 2| szitokra fakadt, noha nem volt szokása, s majd mindig azon vette
4717 5| belõle, s kivetkõztette jó szokásaiból; hiszen már anyanyelvét
4718 2| fiú ragaszkodik hozzájok szokásból, kegyeletbõl; ritkán vásárol
4719 6| asztalra.~- Hát arra a magas, szõke fiatalemberre emlékszel-e -
4720 2| mindehhez, és semmit sem szokhatott meg. Hánykódott a múlt és
4721 1| természete volt mindenkit kezéhez szoktatni, most pedig éppen szükségesnek
4722 2| ösztönözte volna, restségre szoktatta, mert sokáig elbeszélt velök
4723 6| majd írni fog Milánóba - szóla közbe Erzsi -, õt mindenütt
4724 8| amelyet alkonyat felé a hû szolga már elfoglalt; amikor leszállott
4725 6| atyja, aki teljes életében szolgabíró sem lehetett. Most szegény
4726 2| kertészt, aki nem volt már szolgálatában, hogy megtanítja becsületre.
4727 7| negyven esztendeje, hogy szolgálatomba fogadtalak. Milyen karcsú,
4728 3| földesúrnak, vagy rendes cselédi szolgálatot tettek, vagy éppen haszonbért
4729 7| nagy öröme telt benne, ha szolgálhat neki. Radnóthy kiverte pipáját,
4730 1| ember, aki harminc év óta szolgálja, s ha otthon van, mindig
4731 1| mindenütt megbomlott, s a szolgáló tüzelõnek hordja, nem is
4732 1| fejték a teheneket vidor szolgálók, nem ülték körül dolgosok
4733 4| emlegette, hogy harminc évig szolgálta a megyét, s alispánsága
4734 3| a királyi táblán, azért szolgáltam sokáig a vármegyét. A nemesember
4735 4| újabbakkal, s alkalmas ürügyet szolgáltatott arra nézve, hogy kezességre
4736 7| megkímélte-e szegényt?~Tovább nem szólhatott, elérzékenyült, egész délig
4737 7| üljön ki, mert felelni szólítja a professzor. Fölkelt és
4738 4| hozzá szóljon, nagynénjét szólította meg, hol németül, hol franciául
4739 7| professzor csak nézte. „Én nem szólítottam, mondá neki, de ha kiült
4740 6| felesége. Mit feleljek neki, szólj, édes Erzsikém?~- Egy bújdosó,
4741 3| számtartó nem mert egy darabig szólni. Radnóthy hevesen járt fel
4742 2| mintha még hasznukat venné.~Szomorú foglalkozása azonban némi
4743 5| kivilágított ablakok fénye csak szomorúbbakká tette a rongált tornyocskákat,
4744 7| mindkettõjöknek jólesett, bár sok szomorúság vegyült belé.~- Ugyan, István -
4745 5| ezredesné utána küldött, nagy szomorúságba ejté.~Arról vett tudósítás,
4746 2| volna szórakozást? Régi jó szomszédai nemigen látogathatták; egyik
4747 3| méltóságos urat meg ne ütnék! - A szomszédból odagyûlt kutyák versenyt
4748 3| vissza, csúfosan elvervén szomszédom embereit? Pedig az sokkal
4749 6| Majd látogatást teszünk a szomszédságban; megint víg élet lesz itt,
4750 5| kofaságnak nevezte a sok cifra szónoklatot és fölterjesztést, betyároknak
4751 1| porcsfû vonta be, kopott szõnyegként egymást átvágó ösvények
4752 7| megbánta hibáját, s csak egy jó szóra vár. Alkalmasint fél szegény
4753 5| nõ elhatározta hát, hogy szórakozás, mulatság kedvéért látogatást
4754 2| vált.~Hol is keresett volna szórakozást? Régi jó szomszédai nemigen
4755 1| sem tudta, miért, talán szórakozottságból, talán kíváncsiságból figyelni
4756 2| nemzetet és királyt.~A vendégek szórakoztatás és enyhítés helyett még
4757 4| ilyesmit, s éppen erre akarnak szorítani. Hohó! Nem addig van az!
4758 6| mondá Radnóthy, magához szorítva az árvát, mintha Erzsit
4759 7| nemcsak a fák száraz leveleit szórta szét, hanem egy-egy zsindelyt
4760 6| nekik hagyom mindenemet, nem szorultunk a maga rongyos házára, sem
4761 2| ülõhelye bántatlanul áll a szószék közelében, a kántor híven
4762 3| pénzt adnának, úgy sincs szükség reájok; a hintó használatlanul
4763 7| jószágból, mert pénzre van szüksége. A számtartó, aki most sohasem
4764 1| szoktatni, most pedig éppen szükségesnek látta meg nem engedni, hogy
4765 8| példát. Radnóthy mindenben szükséget szenvedett. Az ebédek rosszabbak
4766 2| mindentõl, ami az új korszak szüleménye volt, lett legyen az eszme,
4767 2| híven bejegyezte a gyermekek születésének s halálának, házasodásának
4768 1| Hát még mikor név- vagy születésnapra gyûlt össze a szomszéd nemesség,
4769 5| Kahlenbergert, mintha sohasem is született volna, különben kitekeri
4770 2| mikor házasodott meg, mikor születtek gyermekei, három meghalt,
4771 2| cselszövényei, rágalmai; a férji és szülõi gondok; három gyermekének
4772 1| kapufélfánál vagy beljebb is szünetlen egy paripa ficánkolt, valamelyik
4773 2| vándorfelhõket, a naplementét s a szürkületben nyugtalanul repdesõ denevéreket.
4774 1| bámulva.~Radnóthy nem is szûkölködött vendégek nélkül: azért sok
4775 1| az ostor, nyihogott a ló, szûkölt a kutya. Az érkezõ vendégek
4776 5| mindent, s midõn mégsem szûntek meg vitatkozni, fenyegette
4777 2| majd egy kozák lándzsája szúrja agyon, s trombitahang és
4778 6| látszott kezével, hogy miképp szúrnák meg, vágnák le s aprítanák
4779 7| ura számára néhány kötés szûzdohányt, s nagy öröme telt benne,
4780 5| vén bolondoknak a tisztes táblabírákat; hogy ez lesz belõle, azt
4781 3| Marosvásárhelyt a királyi táblán, azért szolgáltam sokáig
4782 4| egy Erdélyben állomásozó tábornokhoz, férje régi barátjához folyamodott,
4783 3| vagy éppen fõispán; István tábornoknak szánta; hiszen mikor a méltóságos
4784 1| pontján, amely közepütt tágas körré alakul, az õ mûve.
4785 2| szaggatnak; többször kerestette tajtékpipáit, amelyek már bizonyosan
4786 8| gondja, hogy minél többet takaríthasson meg a maga számára a gazdátlan
4787 7| reá új ruhát, de mindig takarítsd ki a régit, s varrd meg,
4788 1| gazdálkodni.~- Még feleselni mer! Takarodjék szemem elõl! Nem ismerem
4789 7| emlékezett valamire, ekkor találgatással mulatták magokat. Mindkettőnek
4790 1| kifejezésének csak romjaira találhatni. Apró, fekete szeme villog
4791 2| vasárnapjait. A templomban sem találhatta föl a vigaszt és nyugalmat.
4792 8| asszonyok most is mulatságosnak találják, kivéve a feleségét, aki
4793 5| kiskutyával is.~Az elsõ találkozás keserûsége oly erõs benyomást
4794 5| hidegséget tapasztaltak. Találkozott oly táblabíró is, aki az
4795 6| még akkor is, ha fia elébb találna meghalni, mintsem a végrendelet
4796 8| püspök csak hûlt tetemét találták. A temetés ez utóbbi rendelése
4797 8| néha el is ejtette a forró tálat. Radnóthy itt is érezte
4798 1| hozom az aranyat, vékával a tallért - vágott közbe Radnóthy,
4799 6| Kahlenberger szeret - kezdé újra támadását az ezredesné oly nagy zajjal,
4800 3| komondor megkezdte már a támadást, összetûzvén a kertész kutyájával,
4801 6| magyar nemzetiség egyik fõ támaszát, a Bethlen Gábor fejedelem
4802 7| jártányi ereje, s csak a falhoz támaszkodva tudott kitipegni a szobából.
4803 8| A végrendelet újabb pört támasztott. Radnóthy, mint tudjuk,
4804 3| ilyesmi? Teremtette, nem tanácsolná azt is, hogy álljak be Bezirkernek,
4805 3| indítvánnyal állott elõ, tanácsolta, hogy állíttassa helyre
4806 4| kormányszék egyik legbefolyásosabb tanácsosának. A pártfogás s a betegség
4807 1| riadó zenébe veszett, s a tánc mámora a boréval egyesült.
4808 3| egészen más leány lett. Táncol, vigad, holott az anyja
4809 6| egyszer-egyszer bált is. Újra táncolhatsz vele. Hátha megkérne, édes
4810 5| Fiatal, szép; miért ne táncolna? Meg sem mondom neki holnapig
4811 6| belebolondultak. Aztán hogyan táncolt! A français-t más is tudta
4812 5| zenekarából egypár zenészt és táncoltak reggelig. A pusztuló udvarházban
4813 5| lelkén, a halotti ének és tánczene õrült hangzavarként zúgtak
4814 4| tanultad te Bécsben, erre tanított a te jó nagynénéd? Ezért
4815 2| egyik jobbágya fiát, akit õ taníttatott volt ki a fõispán udvarában,
4816 6| csattanása, amelyet a szobájába tántorgó atya erõsen becsapott.~Már
4817 6| számtartó megérkeztek, hogy mint tanúk aláírják. Midõn minden rendben
4818 5| mert alkalmasint ezekbõl tanulják azt a sok istentelenséget;
4819 3| kívántam, hogy lásson világot, tanuljon meg jobban németül, mûvelõdjék.
4820 6| hogy ezután neki meg kell tanulni a pantomímiát, különben
4821 7| nem fog az esze, aztán nem tanult, elkeseredett, kibujdosott.
4822 4| leckézi az apát? Hát ezt tanultad te Bécsben, erre tanított
4823 4| mellett a maga idejében tanúskodjanak. Ezután nem szólott semmit,
4824 2| gonosz tündér ütött volna tanyát szobáiban, aki ringatja,
4825 2| mindenikéhez annyi drága emlék tapadt. Talán azok csak azért állanak
4826 7| mintha ilyesmit életében most tapasztalna elõször. Elfeledte a pört,
4827 3| adott alkalmat, s folyvást táplálta a magyar és oláh elem közti
4828 3| feleségét a kertész.~- Egy tapodtat sem megyek, inkább engem
4829 6| erre adok pénzt - s ekkor tárcájából egy ezeres bankót vett ki -
4830 6| felelt, ahelyett kihúzta tárcáját, s két darab ezeres bankót
4831 7| törölte ki emlékébõl egyik tárgy a másikat, s nyújtott lelkének
4832 6| néhány hét alatt Szebenben tárgyalás alá kerülvén, jó volna,
4833 5| Erdélyben mind politikai, mind társadalmi tekintetben holt idény uralkodott.
4834 3| dorongot. A konyhaépületnél tartalékcsapatul hozzájuk csatlakozott a
4835 6| a levél tulajdonképpeni tartalma az utóiratba szorult; itt
4836 3| akármely gróf szerencséjének tarthatja, ha hozzámegy; dejszen látta
4837 5| fia. Istenem, ha együtt tarthatnám meg fiam és leányom lakodalmát!
4838 8| szélén látta, s Istvántól nem tarthatott, megromlott becsületességében,
4839 7| még egypár ezer forintom, tartogatom, kuporgatom. Temetésre is
4840 7| dohányból. István mindig tartogatott vagy szerzett ura számára
4841 8| temetésre kell, ezt számodra tartogattam, végy rajta piros kendõt,
4842 1| bízott kert egy egész kis tartomány volt; se a régi francia
4843 4| végett följelentetett a tartományi kormánynak. A rejtett fegyver
4844 7| guberniumot. Milyen beszédet tartottam akkor! az „éljen”-nek nem
4845 7| karácson lesz? Mindig ilyenkor tartottuk az év utolsó közgyűlését.
4846 3| kezdte megtagadni eddigi tartozását, a forradalom folyama alatt
4847 3| vagy fizessék meg az eddigi tartozást, és szerzõdjenek újra: különben
4848 3| ha curialistái teljesítik tartozásukat, talán erdejét sem kénytelen
4849 3| intésére minden erõszakosságtól tartózkodtak. Egyik elõrenyújtotta nyakát,
4850 7| hogy a jó leány ápolni tartoznék atyját öreg napjaiban. Jól
4851 1| a birtokos udvarházához tartozóknak képzelhette a völgy hosszában
4852 6| Itt van, amivel Erzsiért tartozom: koszt, ruha, szállás és
4853 8| összeomlani az udvarházat, és tartsa meg sokáig gazdájával együtt.
4854 8| koporsótól, s hogy lépést tartson a többivel, belekapaszkodott
4855 6| pisszegve s egy levelet tartva kezében.~Némán vette át
4856 3| elõrenyújtotta nyakát, és tátott szájjal hallgatózott; a
4857 8| födelére. A kis Mányi a tavasz legszebb virágaival hintette
4858 1| Nem csoda, ha 1850 kora tavaszán alig ismer udvarházára.
4859 3| báliruhát csináltattam -, aztán tavaszira és nyárira is kell ‑, máskor
4860 7| derék ősi karddal, amelyet a tavaszon elvittek a csendőrök.~-
4861 1| kocsijához, elmondani a távolléte alatt történteket. Hát a
4862 2| adjon, aki a zavaros idõt és távollétét felhasználva, csalta-lopta,
4863 4| nézett és bámult.~- Mégsem távoznak? - folytatá Radnóthy még
4864 6| semmit. A lelkész csodálkozva távozott el. Radnóthy hosszan nézett
4865 4| ítélet ellen. Hallottátok, távozzatok kúriámból.~A csendõrtiszt
4866 5| Kahlenberger éppen úgy szeret téged, mint engemet boldogult
4867 2| valami lehull, vakolat vagy tégladarab; majd dörömbölni kezd, s
4868 1| lejármolt ökrök; nem fejték a teheneket vidor szolgálók, nem ülték
4869 2| hazajött, néhány ökörnél és tehénnél, amelyeket otthon talált.~
4870 8| kezdett, hogy semmit sem tehet kedvére, õ is elbúsulta
4871 3| idõben mily jó szerencsét tehetett volna; István hozzátette,
4872 3| s egy ugrással semmivé teheti az ellenséget.~Csakugyan
4873 1| Bizony isten, ha akarnám sem tehetném. Isten úgyse’, még a magaméból
4874 4| erõszak ellen is, felelõssé tehette érte, s fölhívhatta a jelenlevõket,
4875 7| kávéja, meg ne kozmásodjék a tej; ezt ki nem állhatja. Légy
4876 8| a kemence, amiért aztán tejeskávéját is sokszor kozmásnak érezte,
4877 4| törekedett, hogy a nemesség tekintélye egyik legerõsebb támasza
4878 2| olvadtak össze. A nemesi tekintélyre sokat tartott, de atyai
4879 3| már a veszedelmen, s több tekintetbõl jó volna neki egy kis pénzt
4880 7| s kezdtem beszédemet: „Tekintetes Karok és Rendek! Meddig
4881 1| mely se a mágnásokhoz, se a tekintetesekhez nem tartozott, hanem méltóságos
4882 1| a nagyságosnál s több a tekintetesnél.~Az udvarház magas dombon
4883 6| estek.~Radnóthy megvetõ tekintetet vetett reá, s némi gúnyos
4884 1| ablakaival mintegy megifjodva tekintett ki az éjbe, messze hirdetve
4885 4| közbe Erzsi, szemrehányóan tekintve atyjára s kifejtõzve karjai
4886 7| Minél beljebb haladt a tél, annál jobban rakta a tüzet,
4887 2| felszakított avagy újra csak tél-túl bedeszkázott padolaton mindjárt-mindjárt
4888 4| vidoran ugrott nyakába, s telecsevegte fejét. Úgy tetszett neki,
4889 3| beikatta a visszafoglalt telekbe, diadalmasan tért vissza
4890 2| hallottam már, kend egészen telekiabálja az ember fejét.~Hát még
4891 3| nekem egy kis pénzt - a télen sok báliruhát csináltattam -,
4892 1| gyeppadról, ahová még jól le sem telepedett.~- Hinni csak elhinném,
4893 8| néhány württembergi családot telepített, amelyek többe kerültek,
4894 1| lovaknak is adjanak, ami telik. Sokkal örömestebb szemlélte
4895 6| meghalni, mintsem a végrendelet teljesedésbe mehetne. E gyászos esetben
4896 2| Nem volt kormánypárti, de teljesen ellenzéki sem, természeténél
4897 3| lakából.~István nagy kedvvel teljesíté e parancsolatot, õ is haragudott
4898 2| csak kegyúri kötelességeit teljesíthetné. Meg kellene fedetni a templom
4899 3| kezén vannak, ha curialistái teljesítik tartozásukat, talán erdejét
4900 5| annyira óhajtottak, nemsokára teljesült.~Kahlenberger megérkezett.
4901 8| civilizálni a falut. A curiális telkekre néhány württembergi családot
4902 8| visszaítélte minden elfoglalt telkét és földjét, a csendõrök
4903 3| adót, de nem egyszersmind telköktõl, amely nemesi volt. Napszámban
4904 3| hogy visszafoglaljuk telkünket, s elrettentõ példát adunk
4905 6| végrendelet hosszú volt, idõ tellett abba is, míg a fölhívatott
4906 7| 7~Teltek a napok, beállott az õsz.
4907 5| Kolozsvárott vagy Marosvásárhelyt temesse el magát, s ekkor hevében
4908 5| valaki megütötte volna. Fia temetése és leánya menyegzõje egy
4909 8| együtt voltak: de amikor a temetésrõl hazatért, s üresen látta
4910 2| halva találta volna; el sem temethették illendõen, ideiglenesen
4911 5| levél érkezik, fiát idegenek temetik el, a régi család kihal,
4912 7| nem szeretném, ha cudarul temetnének el. Élni - arra nincs gondom.
4913 1| családi sírboltot a falusi temetõ felé. E rend a rendetlenségben,
4914 8| István; együtt mentek ki a temetõbe is, az semmi, hogy István
4915 5| mintha a régi alkotmánnyal temette volna el az idõ. Rom, bú
4916 1| hangosabban erõsítette, hogy tenger a költség, és nincs jövedelem.~-
4917 7| követett el, jóvá akarta tenni, de alig volt jártányi ereje,
4918 5| Erdélyországban. Nem volt egyebet mit tenniök, mint gyönyörködni a természet
4919 3| búsult, most meg mindig azon tépelõdött, hogy mibõl fogja õket rangjokhoz
4920 2| suttognak, gyönyörködve tépik fel sebeit, s reá akarják
4921 6| a végrendeletet tüstént tépje szét, s aláhúzta e szavakat:
4922 2| mintha hirtelen benépesülne a terem, több volna a vendég, poharak
4923 3| nagynénje, az a cicomás teremtés, aki vénségére is nagy bolond
4924 3| Hogy jut eszébe ilyesmi? Teremtette, nem tanácsolná azt is,
4925 3| kezébõl kitekerje.~- Ejnye, teringette, ereszd el azt a puskát,
4926 8| nézte a halottat az ágyon, a terítõn, megindulás nélkül hallgatta
4927 6| a végrendeletet, s egész terjedelmében fölolvasta.~- Tirann! -
4928 8| ügyvédi furfang építettek. E terjedelmes iratok egy darabig olvasatlan
4929 4| eldönteni, a császárhoz terjesztik föl, de bárhogy dûljön el
4930 2| teljesen ellenzéki sem, természeténél fogva hajlott a konzervatizmushoz,
4931 2| tapasztalt. Megütõdött e természetes jelenségen, hátratekintett,
4932 3| szentségét, a curiális földek természetét, kijelentve egyszersmind,
4933 1| amely dúsan megáldva a természettõl, magába foglalt mindent;
4934 5| rossz bevezetés ily kényes természetû ügyhöz. Nénje utasítása
4935 5| főispánt, senki elől nem térni ki, s ráhajtott a főhivatalnok
4936 2| Erdély kormányzója, hány területre olvasztották össze a magyar
4937 5| pótolható készpénzben.~E terv közben eszébe jutott, hogy
4938 8| megharapta.~Az új gazda nagy terveket forgatott fejében: reformálni
4939 1| járt és tapasztalt, nagy tervekkel jött haza, amelyeket sohasem
4940 3| látszott.~Hosszas készülõdés és tervelgetés után végre kiindultak. Elõl
4941 4| veszett. Némiképp magához térvén, megvetéssel vegyes büszkeséggel
4942 3| eladásába, már megbánta, más tervet gondolt ki, s midõn mégis
4943 3| bosszúságból, ez az örökös tervezés, tétlen álmodozás zavarba
4944 6| õ holnap a legcélszerûbb tervrajzzal ajándékozza meg, amit Kahlenberger
4945 1| folytatta Radnóthy, egész testében reszketve a méregtõl. -
4946 5| Mindenkinek volt valami sebe, ha testén nem, lelkén vagy legalábbis
4947 3| hol Salzburgban; szegény testvére halálát nagyon sajnálja,
4948 3| leánya Bécsben volt felesége testvérénél, egy nyugalmazott ezredes
4949 6| azonban ez tartozik Erzsi testvérét illõen kiházasítani, s férjhezmenetelétõl
4950 3| meglássuk, holnap olyan példát teszek rajta, hogy az egész falu
4951 5| Hibás vagyok. Majd jóvá teszem. Hadd mulasson. Miért ne
4952 6| mindent. Majd látogatást teszünk a szomszédságban; megint
4953 8| fõtisztelendõ püspök csak hûlt tetemét találták. A temetés ez utóbbi
4954 3| õméltóságát estig hûvösre téteti a kerületi biztos; a harmadiknak
4955 4| betegség, így bûneit nem tetézhette újabbakkal, s alkalmas ürügyet
4956 3| ez az örökös tervezés, tétlen álmodozás zavarba hozták
4957 2| elméletekkel nem bajlódott, tétlenségében szemlélõdõvé vált. Visszaélte
4958 3| a számtartó pedig, aki tétlenül állott, s csak Radnóthyt
4959 4| pongyolájában is cifrán és tetszelgõn. Sehogy sem találta föl
4960 2| az egyetlen új dolog, ami tetszését megnyerte. Mindig elmosolyodott,
4961 6| meg a dobot, licitáljanak tetszésök szerint. Számtartó uram
4962 3| rendes cselédi szolgálatot tettek, vagy éppen haszonbért fizettek.
4963 4| amit tõlünk ellopott. S tettem-e egyebet kertészemmel? Erõszak,
4964 4| szabad elfogni, csak ha tetten kapatott, ezt mondják törvényeink,
4965 6| beteg leszek. Nem kell tettetnem... nem bánom, vegyék el
4966 4| elmondhatta tiltakozását e tettleges erõszak ellen is, felelõssé
4967 2| keveset beszélt, de annál tevékenyebb tisztviselõ volt, általában
4968 4| vissza jószágára, és lázas tevékenységgel fogott ügyei rendezéséhez.
4969 3| azok. A dolgozó kéz száma tevén a legtöbb a jószág becsét,
4970 5| Vaterland,~Ein zweites, theueres gefunden,~Sein Herz ist
4971 5| az ezredben szolgál. Mein Theurer Karl! Ach, mennyit szenvedtem
4972 5| unbeglückten Lieb’,~Nichts als die Thräne blieb!~s Karl mégis az oltárhoz
4973 4| rátevén kezét, elmondhatta tiltakozását e tettleges erõszak ellen
4974 8| ítélet ellen bizonyosan tiltakozik, azonban jobb volt így,
4975 4| vallatás alatti magaviselete. Tiltakozott minden ellen, s nem ismerte
4976 4| megfelelt õ magának, folyvást tiltakozva ez újabb sérelem ellen.
4977 2| írt - mily rossz a toll, a tinta meg fehér, valóságos szégyen,
4978 6| ezredesné levele volt, kék tintával írva, aranyos porral meghintve,
4979 8| feküdt, õ a koporsó után tipegett - még mindig együtt voltak:
4980 6| terjedelmében fölolvasta.~- Tirann! - sikoltá az ezredesné,
4981 5| kedvéért aztán néhány fiatal tiszt és hivatalnok is bemutattatá
4982 4| megakadt benne, mert nem tudta tisztába hozni: vajon a kardot csakugyan
4983 4| kifejtek mindent, s hogy tisztábban megérthessék, a szomszéd
4984 8| inggombot, Radnóthy ritkán vett tisztát, mert mindig fázott; megszokott
4985 2| egyik jó barátja, túl a tiszteletes, aki mindennapos volt a
4986 2| zsoltárt, ha nem látja kedves tiszteletesét, akivel együtt vénült meg.
4987 1| valamelyik kurtanemesé, aki tisztelkedni vagy értekezni jött. A gyalogosok
4988 5| tudott valamit németül, tisztelõje volt a német mûveltségek,
4989 6| bemutatta Radnóthynak, aki tisztelve a vendégi jogot, a lehetõ
4990 3| szomszéd birtokos, mint tisztje mondja, rég áhítozik, és
4991 2| lehet oly törvényszék, amely tiszttartójának igazat adjon, aki a zavaros
4992 2| között. Elõször is elcsapott tiszttartójával gyûlt meg a baja, aki ugyan
4993 4| lépjek-e szobájába? S még tiszttartómat is pártfogás alá veszik.
4994 1| figyelni kezdett reája.~A tiszttartónak sem kelle több, még részletesebben,
4995 1| kitörés tulajdonképpen nem a tiszttartót illette, hanem azokat, akik
4996 3| dejszen látta õ az utolsó tisztújítás alkalmával, hogy nézett
4997 7| hallgatóra talált. Mindketten a tisztújítási napokban éltek. Egyik sem
4998 1| szomszéd nemesség, vagy tisztújításkor kortescsapatok vonultak
4999 1| kocsija, amelyet az utolsó tisztújításra csináltatott, öreg István
5000 2| beszélt, de annál tevékenyebb tisztviselõ volt, általában áldozatra
5001 5| a kertésszel, jegyzõvel, tisztviselõkkel kelle pörölnie, hanem két
5002 2| Galíciából Erdélybe rendelt tisztviselõkrõl, az úgynevezett Bezirkerekrõl,
5003 7| kedvetlenül István, mintha titkolni akarna valamit ura előtt.~-
5004 6| szívökben nem nyomhatták el titkos örömüket, hogy a kis intermezzo
5005 7| cselédjét.~Azonban elütötte a tizenegyet, tizenkettõt, eltelt az
5006 3| tizenkilenc éves, másik tizenhét, de õk jobb szerették így
5007 1| háromszor pontosan megszólalt: tizenkettõkor a külsõ cselédeknek, egykor
5008 3| nagyok voltak már, egyik tizenkilenc éves, másik tizenhét, de
5009 3| a fõispán fia a még csak tizenöt éves lyánykára, pedig az
5010 4| maradtakat. A számtartó tízszer is elmondotta napjában a
5011 8| családot telepített, amelyek többe kerültek, mint amennyi hasznot
5012 4| kérdése elválasztatott a többiektõl, s az úrbéli törvényszékhez
5013 5| jelenet csak kezdete volt a többinek. Az udvarház csendes szobái
5014 8| s hogy lépést tartson a többivel, belekapaszkodott a gazdasszony
5015 2| építtetni, pedig nem volt többje annál a három lónál, amelyekkel
5016 6| Jó tanuló volt mindig, és többre vitte volna, mint atyja,
5017 8| reá, de azért az udvarház tökéletesen rom lõn, amelyet többé senki
5018 8| tudott, aztán ügyetlenül töltögette poharát, s nemegyszer földöntötte.
5019 6| ült karszékében, pipára töltött, s panaszkodott, hogy a
5020 7| melegen add föl az ételt, s töltsd meg poharát. Mikor vecsernyére
5021 5| lenézte Erdélyt, sógora tömérdek kárán nem szánakozott illõ
5022 3| mindenét utolsó fillérig, s a tömlõcben rothad.~- Mit? Még az orrom
5023 4| méltóságos úr számára, akinek a tömlöcben nagyon, de nagyon rossz
5024 4| csendõrtiszttel, alighanem örökös tömlöcre ítélik. A másik mint szemtanú
|