1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
5025 3| folyt. A kertészné kezét tördelve átkozta magát; õ az oka
5026 2| csak azért maradt meg némi töredék, hogy kínozzák a hazatért
5027 4| alatt csak rendetlenül és töredékesen mondott el, rendszeresen
5028 4| sérelmet, s bebizonyítani törekedett, hogy a nemesség tekintélye
5029 6| beszédet, eldühöngte, hogy törik-szakad, Erzsi a Kahlenberger neje
5030 7| örömében gyönyörködött. Így törölte ki emlékébõl egyik tárgy
5031 2| volt, csak ezüstkapcsait törték le; kedvenc helyein magától
5032 2| a magyar törvénytárt és történelmet, s politikai elmélkedésekbe
5033 2| megvan a maga jelentõsége, története, mondhatni szentsége. Az
5034 7| beszélni Istvánt, aki ezer apró történetet regélt el róla. Hallgatta,
5035 1| kõrisfákat, amelyek némi történeti nevezetességgel dicsekedtek,
5036 4| Anonymustól kezdve rendre a történetírókat. Többször átolvasott és
5037 7| büszkén nézett le, mintha érte történnék minden.~Úgy eltelt az idő
5038 1| elmondani a távolléte alatt történteket. Hát a kedves gyermekek,
5039 4| semmi világi hatalom el nem törülheti. Nem követtem el bûnt, csak
5040 2| megfeledkezett, új bosszúság törülte el a régit, most az adó
5041 8| i törvények csak elvben törülték el az õsiséget, s a nemesi
5042 6| az övéinél; tudja, hogy törvény szerint Erdélyben nincs
5043 4| tetten kapatott, ezt mondják törvényeink, s a törvényeket semmi világi
5044 4| nem ismerte el a hatóságok törvényességét, ami aztán mint újabb bûn
5045 4| szobájában. Forgatta a régi törvénykönyveket, országgyûlési iratokat,
5046 3| pöröltette õket, de az új törvényszékeket még csak most rendezik,
5047 4| többiektõl, s az úrbéli törvényszékhez utasíttatott. A csendháborítás,
5048 3| közigazgatási eljárástól a törvényszékire utasították a földesurakat.
5049 4| maga módja szerint rendes törvényszékre, meg fogok jelenni, ismer
5050 2| egyszer áttanulta a magyar törvénytárt és történelmet, s politikai
5051 8| korszak szelleméhez, akkor is törvénytelenséget követett el. A fiskus rátette
5052 4| Fölfejtette a kormányrendszer törvénytelenségét, veszélyeit; lerajzolta
5053 3| megmutatom én, mi az igazság, egy törvénytudó emberrel nem lehet oly könnyen
5054 5| magyarországi vagy erdélyi törzsökös hazafihoz adja nõül. Megtiltotta
5055 8| volt, mindig számba kérte a tojást, s hogy haragudott, mikor
5056 3| jó darab kukoricafölddel toldá meg. Erre haragudott leginkább,
5057 5| nagy baj, mert kipörlik tőle az anyai részt. A megvigasztalt
5058 3| hogy kúriámat is elvitassák tõlem. Elvették jobbágyaimat,
5059 2| nehezen írt - mily rossz a toll, a tinta meg fehér, valóságos
5060 3| való dolog - csitítá, és tolta be feleségét a kertész.~-
5061 4| tolvajtól szabad elvennünk, amit tõlünk ellopott. S tettem-e egyebet
5062 4| rablót szabad megölnünk, a tolvajtól szabad elvennünk, amit tõlünk
5063 2| hasonló, amely lassanként tompa zúgássá erõsödik, s heregni
5064 3| fölkelthessen.~Hajnalban az udvarház tornáca egész hadiszállássá változott.
5065 1| százados fiatalságát, s kinyúló tornácából oly fennhéjázó kilátás nyílt,
5066 1| ecetesüvegekkel megrakott tornáccal s léces ajtóval, amely elõtt
5067 6| oly csodálatosan nézett a tornáchoz közeledõ lelkészre, mint
5068 7| gondolataival. Megbámulta a templom tornyát, hallgatta a vízmorajt s
5069 1| düledezõ kéményei, rongált tornyocskái, roskatag födele, betört
5070 7| falakon; a köd megszerette tornyocskáit, kéményeit, örömest szállott
5071 1| mintegy várta és üdvözölte. A tornyocskák közt kanyargó füstgomoly
5072 5| szomorúbbakká tette a rongált tornyocskákat, düledező kéményeket, roskatag
5073 1| amennyiben négy, úgynevezett tornyos bástyával büszkélkedett,
5074 7| fájdalom nélkül halhatott meg. Torzuló vonásain erõt vett egy édes
5075 4| illetõ hatóság eldönti; továbbá utasítsa, segélje a csendõrtisztet
5076 6| igyekezett, hogy legyen beteg további tudósításáig.~Radnóthy intett
5077 6| hogy könnyezett bele, ha tréfáit hallgathatta.~Egy öreg õrnagy,
5078 7| István bácsi! Ugye csak tréfál? Hogy megrémíti az embert -
5079 2| amint susognak, nevetnek, tréfálkoznak. A látomás eltûnt, megjelent,
5080 7| s Radnóthynak néha még tréfálni is kedve kerekedett.~- István,
5081 7| folyvást zokogva.~- Nem tréfálok gyermekem! - viszonzá István
5082 1| nevetett a tiszttartó, tréfának vélve a dolgot.~- Mit röhög?
5083 3| izgatottság mozgékonnyá s még tréfássá is tette: szóval hazajötte
5084 7| nekem megbocsátani ezt a tréfát - az Isten nyugtassa meg
5085 2| lándzsája szúrja agyon, s trombitahang és ágyúdörej tölti be a
5086 4| lerajzolta a tisztviselõk tudatlanságát és önkényét. Íveket írt
5087 3| hogy gyermekeirõl bizonyost tudhat, mégis e levelek leverõen
5088 8| támasztott. Radnóthy, mint tudjuk, kitagadta leányát, s fia
5089 5| lett a hivatalos nyelv, ha tudna németül, sem akarna tudni.
5090 4| föl:~- No, meglássuk, mit tudnak mondani erre?~Egy pár hét
5091 8| ragaszkodó, de vele bánni nem tudó árva, aki alig ért derekáig,
5092 6| hogy legyen beteg további tudósításáig.~Radnóthy intett fejével,
5093 3| vagy legalább körülményes tudósítást - és száraz jelentést kapott.
5094 5| hogy a vidék érzületérõl tudósítsa a hatóságokat. Egy helyt
5095 3| majorságot. Ezt még nem is tudtam. Miért nem mondotta elõbb?
5096 2| kitartással, ide-oda kapkodva, nem tudván magát feltalálni a változott
5097 2| mélázhatott. Mintha egy gonosz tündér ütött volna tanyát szobáiban,
5098 7| szállott reájok, s midõn tünedezett, az álmos nap lehajolt mintegy
5099 7| Rendek! Meddig él még vissza türelmünkkel ez az ember?” A cigány herceg
5100 1| megbomlott, s a szolgáló tüzelõnek hordja, nem is szégyellve
5101 7| tél, annál jobban rakta a tüzet, minél hosszabbak lőnek
5102 6| Triumph der Liebe und der Tugend - szavalta az ezredesné,
5103 6| hosszadalmassága miatt a levél tulajdonképpeni tartalma az utóiratba szorult;
5104 6| aranyos szélû velinen, tulipánok és nefelejcsek között? Jó
5105 1| gorombasága, még mindig azon tûnõdött: vajon csakugyan mert-e
5106 5| amelyeket napról napra tûrhetetlenebbeknek tapasztaltak, kérõdzni a
5107 5| megtörtént, már majdnem tûrhetetlenné vált. Radnóthy ifjabb korában
5108 2| faluk magyar nevét sem igen tûrik. Az ily s ehhez hasonló
5109 1| akác- és ecetfákat disznók turkálták fel. A pajták és istállók
5110 5| amelyet nem sokra becsültek, tûrni Radnóthy búskomor szeszélyeit,
5111 8| nem szeretett, senkit sem tûrt maga körül, csak a kis Mányit.
5112 1| futott, fáradott, orrával túrta a földet, hogy a régi lábra
5113 7| látni senkit, s csak Istvánt tûrte maga körül. Más senkije
5114 7| mélyedt; ezalatt kialudt a tűz. Radnóthy fázni kezdett,
5115 7| tréfaság - folytatá Radnóthy tűzbe jőve -, midőn ezelőtt húsz
5116 1| hosszában elszórt falucskákat.~Udvara kénye-kedvére nyúlt el.
5117 2| taníttatott volt ki a fõispán udvarában, mert neki csak az tud fõzni;
5118 1| gyerekek visítása.~Az alsó udvarban elszórt gazdasági épületek
5119 2| aki ugyan kitakarodott az udvarból, de roppant hosszú számadást
5120 3| diadalmasan tért vissza udvarházába reggelizni.~ ~
5121 1| kilátás nyílt, hogy a birtokos udvarházához tartozóknak képzelhette
5122 1| hasonlított a közönséges udvarházakhoz, amennyiben négy, úgynevezett
5123 1| feldûlünk fényes nappal saját udvarházam elõtt! ‑ kiáltá indulatosan
5124 1| kora tavaszán alig ismer udvarházára. Bizony a ház is alig ismerhet
5125 5| táncoltak reggelig. A pusztuló udvarházban újra visszhangzottak a régi
5126 3| megismert egyet-mást, ami az udvarházból raboltatott el, s a gazdasszony
5127 1| kaputól fel a dombra, az udvarházig.~- Csak annyi forintom volna,
5128 1| volt egy századnál, s egy udvarháznál régibb és nagyobb dolgokat
5129 4| megszeppent, s most az enyhébb, udvariasb eljárással akarják õt kiengesztelni
5130 6| vetett reá, s némi gúnyos udvariassággal, amelyet különösen az tett
5131 5| hogyisne, midõn egy kapitány az udvarlója. Egyszóval nagyon rosszul
5132 4| Kahlenberger kapitányt, Erzsi udvarlóját, hogy szintén írjon nagybátyjának,
5133 5| szerencséje: Kahlenberger kapitány udvarol neki, soha ily derék embert,
5134 3| Miért nem mondotta elõbb? Udvaromban én tudok meg mindent legutoljára.
5135 1| gazember! Elpusztuljon udvaromból még ma, ebben a pillanatban.~-
5136 1| szégyentõl menté meg a méltóságos udvart.~Radnóthy mind csak hallgatta,
5137 5| idõ. Rom, bú és szegénység üdvözölték mindenütt a két mulatni
5138 1| almásszürke ló, amelyek oly vígan ügetnek, mintha most is a megyeházától
5139 1| Hajdan nemcsak a lovak ügettek vígan, maga a bennülõ gazda
5140 3| értheti Radnóthy földfoglalási ügy-baját. Az erdélyi nemeseknek rendes
5141 7| Géza barátjának a síremlék ügyében, a számtartót azért, hogy
5142 4| kell rendezni az ország ügyeit s visszaállítani a régi
5143 4| dolgozott, se gazdasági, se házi ügyekbe nem avatkozott. Reggel nem
5144 2| jobbágyai iránt, s az úrbéri ügyekben mindig a szabadelvûekkel
5145 6| mindenütt ismerik, s Gézára nagy ügyelettel lesznek.~Radnóthy nem felelt,
5146 7| Reggel ne költsd föl jókor, ügyelj, hogy legyen mindig tiszta
5147 4| kifejezéseket, de csak arra ügyelt, hogy olyasmi ne legyen
5148 6| lapját és hallgasson, s nem ügyelve sûrû és hangos átkozódásaira,
5149 1| nyüzsgött az udvar a sok ügyes-bajos jobbágyembertõl, akik levett
5150 4| kiengesztelni s elsimítani az egész ügyet.~- Nem lesz belõle semmi -
5151 4| kormánynak. A rejtett fegyver ügyét a csendõrség nyomozta, de
5152 8| ehhez nem tudott, aztán ügyetlenül töltögette poharát, s nemegyszer
5153 5| bevezetés ily kényes természetû ügyhöz. Nénje utasítása szerint
5154 2| fizettetni vele. Az egész ügyre többé nem is gondolt, s
5155 7| panaszát, általa közlekedett az ügyvéddel, a számtartóval, a lelkésszel,
5156 4| igazítja, nincs bizalma az ügyvédekben. Búskomor méláját, elfojtott
5157 7| csinál semmit barátságból, ügyvédemnek mondja meg, hogy szeretném
5158 4| lesz belõle semmi - mondá ügyvédjének -, majd megmutatom én, kivel
5159 7| beszéd, aztán áttért az ügyvédre és a számtartóra, akire
5160 6| s két levelet hozott az ügyvédtõl; az egyik Radnóthynak szólott,
5161 1| aki régi fontosságával ül a bakon, s a három almásszürke
5162 4| csendõrtisztnek maga mellett az ülést, mintha ez az õ kegyébõl
5163 7| megdöftem, hogy keljen föl, üljön ki, mert felelni szólítja
5164 2| mindeniket, mintha valósággal ott ülnének, hallani képzelte õket,
5165 5| határát; neki otthon kell ülni és várni, míg egy fekete
5166 2| nyugalmat. Mit ér, hogy ülõhelye bántatlanul áll a szószék
5167 1| teheneket vidor szolgálók, nem ülték körül dolgosok a malomkõasztalt
5168 2| elkomorult, egyes-egyedül ülvén a nagy, kongó ebédlõben
5169 2| Legrosszabban töltötte ünnep- és vasárnapjait. A templomban
5170 2| darabot, legfeljebb valamely ünnepélyes alkalomra, ha házasodik
5171 3| maga módja szerint, egész ünnepélyességgel, hogy három nap alatt vagy
5172 4| tetézhette újabbakkal, s alkalmas ürügyet szolgáltatott arra nézve,
5173 4| nézve, azt felelte neki:~- Üsse a mennykõ a kaszálást, aratást,
5174 6| rajta, jöjjön az egzekúció, üssék meg a dobot, licitáljanak
5175 7| hasábot vetett a hamvadó üszökre, s gyönyörködött a nehezen
5176 2| mindig pontosan járt, s ütése az egész házban meghallatszott.~
5177 7| ellökte, szitkozódott, s ütésre emelte öklét, de midõn István
5178 6| mikor alszom. Nem. Pofon üti a szegény árvát, ki kötelességére
5179 1| sürgõ cselédek egymásba ütköztek. A kurjantás riadó zenébe
5180 1| innen nagy lárma: a kertész ütlege s a gyerekek visítása.~Az
5181 1| haragunnék reá istenigazában, s ütné nyakon, mint régen, ami
5182 3| a méltóságos urat meg ne ütnék! - A szomszédból odagyûlt
5183 1| szégyenítõ lárma, amelyet ez ütni kezdett, ide-oda futkosva,
5184 3| koldus méltóságos úr, mily ütött-kopott alispán, aki meggyalázza
5185 2| amelyeket egy-egy mély „huh” üvöltés szaggat meg; hirtelen csend
5186 6| megbátorodott, s vele együtt ugatta és harapdálta Radnóthyt.~
5187 3| odagyûlt kutyák versenyt ugattak az udvari komondorral s
5188 3| kutya baja sem lesz, s egy ugrással semmivé teheti az ellenséget.~
5189 4| hasonlítana anyjához: a vonások ugyanazok, de a kifejezés egészen
5190 8| folyvást beszélt, mindennap ugyanazt ismételte, s ha nem tudott
5191 6| a dolgot befolyásukkal, ugyanezt kérte Radnóthy többi pörére
5192 7| be ide. Kímélni akartál, úgye? Hát a halál megkímélte-e
5193 2| temetõben, s így tovább, úgyhogy szegény kétségbeesve kiáltott
5194 4| pöröljön velök ügyvédem, úgyis kedveli õket, azokhoz folyamodom,
5195 4| így bûneit nem tetézhette újabbakkal, s alkalmas ürügyet szolgáltatott
5196 7| és nem jött senki, aki újévet köszöntsön. Oly egyedül
5197 4| hogy kárörvendõ curialistái ujjal mutatnak kocsijára, a kertészné
5198 5| gyógyuló fia, megváltozott és újjászületendõ leánya alakjai között lebegett
5199 4| érintkezés képviselõivel ujjászült, fölfokozott benne minden
5200 5| legtöbbet arról beszélt, mi újság Bécsben, s mindent elmondott,
5201 4| Az ötödik, azzal a nagy újsággal lepte meg a falut, hogy
5202 2| Az ily s ehhez hasonló újságokat bárhányszor ismételték elõtte,
5203 5| istentelenséget; õ nem olvas mostani újságot, se németet, se magyart,
5204 6| mulatságban, amely non plus ultra volt. Erzsi nyakába borult,
5205 4| és elõkelõ nemesemberhez. Um Gottes Willen, miért nem
5206 8| hosszú téli est, ködével és unalmával, s nem volt senki, aki megszakítsa
5207 5| hányszor voltam úgy, hogy:~Der unbeglückten Lieb’,~Nichts als die Thräne
5208 6| Triumph! Triumph der Liebe und der Tugend - szavalta az
5209 6| az én kis Erzsikém.~- Du Unmensch! Egy betyárnak adni õt,
5210 5| az firól fira, unokáról unokára.~Útja több időt emésztett
5211 5| szálljon az firól fira, unokáról unokára.~Útja több időt
5212 6| Géza úrfi? - kérdé István urához rohanva.~- Meg! - felelt
5213 1| a belsõknek, kettõkor az uraknak. Rendesen a kis sánta Mányi
5214 7| haragítottam meg az én jó uramat.~- Nem haragszom, nem haragszom,
5215 3| fogassak hintómba? A számtartó uraméból eszi-e az a három ló a zabot
5216 3| koronként föl-föl sóhajtott:~- Uramisten, mi lesz ebbõl?~- Az lesz,
5217 7| István szomorúan nézett urára; beteg volt, alig állotta
5218 5| kész volt a botrány. Az uraságok versengése a cselédekre
5219 1| az ember, ha ilyen koldus uraságot szolgál. Bár sohase tettem
5220 4| elválasztatott a többiektõl, s az úrbéli törvényszékhez utasíttatott.
5221 4| föl.~Megmagyarázta a régi úrbért, a curialisták viszonyait,
5222 7| szolgált, míg végre Radnóthy úrfihoz szegődött, akitől csak az
5223 7| hanem ne emlegesd Géza úrfit, mert akkor sír, se Erzsi
5224 1| fel a méltóságos alispán úrhoz.~Hát még mikor név- vagy
5225 3| a paradicsoma, a magyar úriasszonynak jobban kell tudni németül,
5226 4| ahogy most viseli minden úriember.~- Nem hosszabb a szakáll,
5227 3| mondá:~- Hallgassa meg az Úristen kendet, s adjon nekünk még
5228 7| gondoskodjál a méltóságos úrról. Vigyázz, hogy jó legyen
5229 7| bizonyosan híven végrehajtja urunk végakaratát, s eltemetteti,
5230 7| Isten magához venné szegény urunkat, nyitsd föl a fiókot, vedd
5231 8| mert a híres apportírozó uszkárt megharapta.~Az új gazda
5232 4| Szóval Radnóthy nyakig úszott a pörben, s helyzetét nagyon
5233 6| fölkelt. Sokáig aludt a terhes út és izgalmas éj után, s fáradtabbnak
5234 6| vagyonából oly könnyen kitelik, s utánavetette: bagatell! Egy kerületi
5235 5| természetû ügyhöz. Nénje utasítása szerint Erzsi is föltette
5236 3| eljárástól a törvényszékire utasították a földesurakat. Csak késõbb
5237 4| hatóság eldönti; továbbá utasítsa, segélje a csendõrtisztet
5238 4| az úrbéli törvényszékhez utasíttatott. A csendháborítás, erõszak
5239 4| jövök, megteszem a nagy utat Bécsbõl - így fogadni! Minden
5240 5| kellene lefizetni. S ím, utazása célját nem képes elõhozni,
5241 3| és szénát.~- Hát én mivel utazom aztán, számtartó uram? -
5242 3| a kertésznek mindene az utcán hevert, a falusiak bámulatára,
5243 6| haját, szakállát, különös úti öltözetét, s maguk közt
5244 4| kirakatában, érzéketlen arccal s útias pongyolájában is cifrán
5245 5| fira, unokáról unokára.~Útja több időt emésztett föl,
5246 8| hogy kegyelmes adományozás útján ruháztassék nejére az egész
5247 5| útra, s nem vitt magával útlevelet, amiért aztán letartóztatták,
5248 6| tulajdonképpeni tartalma az utóiratba szorult; itt röviden tudtára
5249 1| meglophat, belõlem csúfot ûzhet - folytatta Radnóthy, egész
5250 7| jurátuskorában mennyi bohóságot ûztünk vele. Ejnye, no! Nem jut
5251 2| összecsoportosult a család, vígan fogott vacsorához, hamar kioltotta a gyertyát,
5252 8| és másnap fölvette az úr vacsoráját. Oly mélyen hitte egy hét
5253 2| édes álomra merült. Ritkán vacsorált, sokáig kinn ült, mert kerülte
5254 1| sem fordult: csak midõn vacsorára szólalt meg a csengettyû,
5255 1| úr, felesége csináljon jó vacsorát, a szomszéd faluból kerítsenek
5256 6| zsoldjából mindenre telt, nagy vadász volt, híres apportírozó
5257 6| s minden héten kijõ ide vadászni. E szíves magaviselettel
5258 1| kíséretében sok bizarr bájt, vadon szépséget ruházott reá.
5259 4| Gottes Willen, miért nem vágatja le azt a nagy szakállt?
5260 6| hogy miképp szúrnák meg, vágnák le s aprítanák össze Radnóthyt.~-
5261 7| búcsúszó. Betelt utolsó vágya, és fájdalom nélkül halhatott
5262 2| szívének valaha fájt. Ifjúkori vágyai és szenvedései; a megyei
5263 2| vihart érezne, s összeomlani vágynék. Radnóthy órákig elhallgatta
5264 5| mindenütt a két mulatni vágyó nõt. Ide járult még, hogy
5265 5| lelkén vagy legalábbis vagyonán. Majd minden család magába
5266 6| szabadsággal rendelkezik vagyonáról minden esetre, még arra
5267 6| minden fekvõ és föllelhetõ vagyonát fiának hagyja, azonban ez
5268 4| nem szököm el, van annyi vagyonom, hogy száz esztendeig is
5269 4| Nem követtem el bûnt, csak vagyonomat védtem, amelyet a kormány
5270 6| én sohasem adtam sokat a vagyonra. Hála istennek, van annyim,
5271 2| hagyja aludni a nyugodni vágyót, s megbabonázza az álmokat.
5272 7| Megkérlelem. Miért ne? Öregemberek vagyunk, ki tudja, melyikünk hal
5273 2| Jaj!” - s valami lehull, vakolat vagy tégladarab; majd dörömbölni
5274 6| egy egész óráig is folytat vala, ha Radnóthy részint tört
5275 4| iratai olvasásába merült, s valahányszor kedvenc helyeit olvasta,
5276 6| a tornác küszöbén talált valakit, a kis sánta Mányit, pisszegve
5277 6| otthon könyveit. Atyjának van valamije, kis birtokú nemesember,
5278 3| egész Erdélyben alig van valamirevaló orvos, a nyáron lerándul
5279 2| rozzant födelét, javítani valamivel a lelkész leolvadt fizetését,
5280 6| székérõl, és mintha most akarna válaszolni a lelkésznek, fölkiáltott:~-
5281 4| törvényeket - kiáltott öklével a válaszra csapva, s mivel az nem felelhetett,
5282 5| s akit bizonyosan férjül választ, ha ő kidűl, ami oly könnyen
5283 3| ellenségem volt, alispánnak választásomat is ellenezte? Soha. Inkább
5284 7| akitől csak az ásó-kapa választja el.~Radnóthy arca kiderült;
5285 7| helyettesített és nem országgyűlésen választott guberniumot. Milyen beszédet
5286 7| amelytõl annyi fájdalom választotta el, de amelyben folyvást
5287 7| esztendeje, hogy utolszor választottak alispánná? Ellenfelem csak
5288 8| végrendelete könnyen semmissé válhatik. Egész 1848-ig jól ismerte
5289 3| körülmények között könnyen válhatnék alispán vagy éppen fõispán;
5290 7| reggelig. Búcsúzatlanul váljunk-e el? Jól mondotta szegény
5291 7| mégis, nem... nem... én nem vállalok többé hivatalt; de ha Isten
5292 6| nincs... nincs!~A számtartó vállat vont, s az adóról kezdett
5293 3| Meg-megveregette a hû cseléd vállát, s enyhülve mondá:~- Hallgassa
5294 8| szabályozta Bach kormánya. Aztán vallatása alatt annyiszor hallotta
5295 4| arról mesélt, hogy mennyit vallatják ott az embert, mennyit írnak,
5296 1| méltatlanságot szenvedjek, kárt valljak, mert tudom én, mit akar
5297 3| nyomorúságos idõben senkinek sem válnának szégyenére. Ehelyett egy
5298 4| tudják meg valahára az ország valódi állapotját.~Újra nekiült
5299 6| oly hamar férjhez menj. Válogass, leányom, hiszen ifjú vagy
5300 5| örökös viszály színhelyeivé váltak. Radnóthy most már idegenebb
5301 1| elevenzöld gyepkarikák váltakoznak szanaszét, cserepekbe ültetett
5302 3| lehetett a kérdés. A számtartó váltig javasolta, hogy az új félfödelû
5303 4| örökös és kitartó harag váltotta fel. Járt alá és föl szobájában.
5304 4| semmiféle ostromállapot meg nem változtathatja. A rablót szabad megölnünk,
5305 1| cselédek, nem lepték el a vályút lejármolt ökrök; nem fejték
5306 7| a számtartót azért, hogy van-e jövedelem a jószágból, mert
5307 2| légben úszó karvalyt, a vándorfelhõket, a naplementét s a szürkületben
5308 1| amely névvel vagy a mágnások várakból átalakított vagy nagyobbszerûen
5309 2| kongó ebédlõben és sokáig várakozva az ételekre. Ritkán ízlett
5310 8| 8~István halála oly váratlan, megfoghatatlan volt Radnóthy
5311 3| most folyvást e pillanatok varázsa alatt áll. A kis Gézából
5312 5| a vendégektől, hogy nem varázsolhatja ide bécsi szalonját. Erzsi
5313 5| Kahlenberger megérkezését várja, ekkor atyjától megkéri
5314 3| mert kezdeni, azt mondja, várjunk, amíg enyhül egy kicsit
5315 1| lakait nevezik, még kevésbé várkastély, amely névvel vagy a mágnások
5316 1| ennyiben különbözött is a várkastélyoktól, annyiban éppen nem hasonlított
5317 2| Látköre korlátolt volt, a vármegyeháza ablakából szemlélte a világot,
5318 4| fölemelve kezét, mintha egy vármegyei egzekúció elõtt állana -
5319 3| törvényes alispánja vagyok a vármegyének.~Ki az erdélyi viszonyokat
5320 7| Istvánnak is kedvence volt e két város; ő is járt a nagyenyedi
5321 6| az asszonyok, akik minden városban belebolondultak. Aztán hogyan
5322 5| tesz a környéken, a közel városkában. Azonban innen is, onnan
5323 8| Istvánt, aki úgy tudott varrni, mint egy szabó. A reggeli
5324 8| napra fogyott. Mányi hiába varrta föl a hiányzó inggombot,
5325 8| E kérdés még eldöntésre várt. A végrendelet újabb pört
5326 1| megállva, kérdezõsködve, s nem várva be a feleletet.~A tiszttartó
5327 3| s mily keveset ígért a vásárhelyi pálinkafõzõ? Most sem ad
5328 4| kocsis vett volt neki a múlt vásárkor. A kis Mányi ilyenkor mindig
5329 1| vizét. A falusiak minden vasárnap eljöttek ide bámulni, a
5330 2| csak emlékezetben élõ jó vasárnapokat.~Szégyellni kezdette szegénységét,
5331 2| szokásból, kegyeletbõl; ritkán vásárol egy új darabot, legfeljebb
5332 5| hogy mihelyt végrehajtja a vásárt, megírja végrendeletét,
5333 2| összetört csillár lecsüngõ vasát, a kapcsos szegek helyét,
5334 7| föllobogó lángokban, s a vaskanállal meg-megütögette az égõ vörös
5335 3| lecsendesíteni a falusiakat, akik már vasvillára kaptak, az oláhok a kertész
5336 3| falusiak bámulatára, akik vasvillásan lepték el a tért, de a jegyzõ
5337 7| töltsd meg poharát. Mikor vecsernyére harangoznak, vezesd le a
5338 4| megvendégelek, s ha kell, védelmében kiontom érte véremet. Tudják
5339 1| cselédet, tekintélyének e vitéz védelméért. Ott állott bódultan, mintha
5340 5| Emiatt folyamodványain, ügyei védelmén sem dolgozhatott a régi
5341 3| csak Radnóthyt igyekezett védelmezni, koronként föl-föl sóhajtott:~-
5342 4| hazáját és nemzetét hitte védeni, s mint olyan, aki a forradalomban
5343 5| az ezredesné ellenében védett mindent. Megtámadta az ezredest,
5344 4| s felényibe sem került. Védte a megyei rendszert, s visszakérte,
5345 4| el bûnt, csak vagyonomat védtem, amelyet a kormány nem akart
5346 4| lelkében. Személyét és földjét védve, hazáját és nemzetét hitte
5347 8| csak a kis Mányit. István végakarata s felesége emléke kötötték
5348 7| híven végrehajtja urunk végakaratát, s eltemetteti, mint illik.~-
5349 8| következtében az elhunyt végakaratja szerint ment véghez. Temetési
5350 7| elnémuló ajkaknak megnyílni a végbúcsúra.~Mily könnyûvé tette halálát
5351 5| Radnóthynak, veszekedés a vége, ami igen rossz bevezetés
5352 7| az „éljen”-nek nem volt vége-hossza. Tudod, ki állott föl, hogy
5353 6| a gondom, csak pöreimet végezhetném be, csak bátyád jöhetne
5354 8| végakaratja szerint ment véghez. Temetési költségre kétezer
5355 3| kacsingatott volt, kiszemelve végnapjai gyámolául, s midõn visszatért,
5356 5| végrehajtja a vásárt, megírja végrendeletét, gondoskodni fog leánya
5357 8| készpénzben, amely összeg a végrendelethez volt mellékelve. Díszes
5358 8| ezt számodra tartogattam, végy rajta piros kendõt, tudod,
5359 6| tettetnem... nem bánom, vegyék el mindenemet. Nincs kire
5360 4| magához térvén, megvetéssel vegyes büszkeséggel szemlélte,
5361 2| régi s új eszmék sajátságos vegyületben olvadtak össze. A nemesi
5362 7| jólesett, bár sok szomorúság vegyült belé.~- Ugyan, István -
5363 7| a nagyenyedi főiskolába, végzett két osztályt négy esztendő
5364 4| hazatért. Azonban pöre még nem végzõdött be. Tulajdonképp nem is
5365 5| akármely tábornok is nõül vehet: nem is nevelte õ holmi
5366 1| zacskóval hozom az aranyat, vékával a tallért - vágott közbe
5367 3| hadjárat dugába dûl, ha a véletlen nem segít.~- Az istenért
5368 3| emberek dolgát, mikor nem is vélik, hogy Radnóthy úgy hallgatott
5369 6| neve napjára, aranyos szélû velinen, tulipánok és nefelejcsek
5370 3| nem ért, azért packáznak velünk. Megmutatom én nekik, hogy
5371 8| megzendült az ének, sírtak a vénasszonyok, susogtak a férfiak, s az
5372 2| Radnóthy is panaszolt, vendége is. Emlegették a régi jó
5373 5| csinosított, s bocsánatot kért a vendégektől, hogy nem varázsolhatja
5374 2| bosszankodott, mert még meg sem vendégelhette becsületesen. Akaratlan
5375 2| nyomtatvány; egyik-másik vendégétõl tudta meg, hogy mi újabb
5376 6| s az erõlködése közben vendégfürtei a földre estek.~Radnóthy
5377 4| száraz asszony, akinek hosszú vendégfürtjei, igen jól összehangzottak
5378 6| Radnóthynak, aki tisztelve a vendégi jogot, a lehetõ nyájasan
5379 5| sebeit kötözgette. A régi vendégszeretet, víg élet eltûnt, mintha
5380 2| felpattogzott asztal hajdan egyik vendégszobában foglalt helyet; azt az otromba
5381 1| országúthoz, azért van annyi vendégszobája. Híven megõrizte a ház becsületét.
5382 7| nem szeretnéd, öreg? Nem vennéd-e föl még egyszer azt a szép
5383 1| csapongott a szív, s a vénülõ ház kivilágított ablakaival
5384 4| Gézáért. Lásd, miattatok vénültem meg, lásd ezt a sok írást,
5385 4| magához hívatna ad audiendum verbum regium, így kard nélkül
5386 3| kocsira ültette, s azon véresen küldé a kerületi biztoshoz,
5387 5| lehuzatná, s huszonötöt veretne rá István huszárral. Erre
5388 3| tetszik. Hát cselédjét ne verhetné ki saját földjérõl?~- Rég
5389 3| vármegyét. A nemesember kúriáját vérig oltalmazhatja, azért van
5390 5| Megtörülte homlokát, amely hideg verítéket izzadt, s lassanként magához
5391 1| igen alapos gyanú gyökeret verjen.~- Dehogy hallgatok, ha
5392 3| hogy egymaga össze tudná verni az összes udvari cselédségét.
5393 6| átkozódni németül, franciául, versben, prózában. Majd magyarra
5394 5| szavalta Saphir kétségbe esett verseit. Szerencsére nagy boldogtalanságában
5395 8| sír, s a legérzékenyebb verseket szavalja a Wilden Rosen-ekbõl.~
5396 5| volt a botrány. Az uraságok versengése a cselédekre is kihatott.
5397 5| elesett, hogy sógorával versengjen, mert Radnóthy szobájába
5398 5| harmadnapra is.~Erzsiért is sokat versengtek. Radnóthy vádolta az ezredesnét,
5399 3| szomszédból odagyûlt kutyák versenyt ugattak az udvari komondorral
5400 6| képeskönyvet hozott, s oly szép verset írt anyád neve napjára,
5401 6| ezredesné azt mondá: - Es versteht sich. Egy mérnök figyelmezteté
5402 3| annál inkább csillapult vérszomja. A bivalos arra emlékezett,
5403 5| pedig a házigazda költségbe verte magát, hogy sógornõje és
5404 3| istennek - túl van már a veszedelmen, s több tekintetbõl jó volna
5405 5| bármirõl beszél Radnóthynak, veszekedés a vége, ami igen rossz bevezetés
5406 4| méltóságos úr, aki sokat veszekedik a biztossal és a csendõrtiszttel,
5407 5| biztatása nem hiányzik, a veszély nagy, s megmaradása kétséges.
5408 4| kormányrendszer törvénytelenségét, veszélyeit; lerajzolta a tisztviselõk
5409 8| befolyását; az egésznek veszélyesebb oldala már-már mintegy múlóban
5410 6| úgy hasonlítasz. Csak most veszem észre, hogy szakasztott
5411 7| világért se, különben nem veszi be az orvosságot. Vigyázz
5412 3| fõzessek, a fináncokkal veszõdjem, törvénytelen adót szaporítsak?
5413 2| a beomlott kõ-Neptunnal veszõdött, így is fölállíttatta, amúgy
5414 3| elsõ vidám napja; mintha vesztét érezte volna, oly jólesett
5415 2| meg tudta tartani, sohasem vesztette el egészen, egyszer került
5416 8| oly nagy parasztfoltokat vet ruhájára, s emlegette Istvánt,
5417 1| foglalt mindent; virágos-, veteményes‑, gyümölcsös-, méheskertet,
5418 1| nagy szörnyûködéssel -, vétenék méltóságod úri személye
5419 3| szép darab föld az idén is vetetlen maradt, mert az elcsapott
5420 3| engedelmes leánya, csak azt veti oda: „Csókolja Erzsi.” Ugyan
5421 6| indult.~Az ezredesné még nem vetkõzött le, s vígan beszélt Erzsivel
5422 4| kínlódom értök! - Ha vendég vetõdött hozzá, bocsánatot kért tõle,
5423 3| újra: különben erõszakkal vettetem ki õket az utcára, amilyen
5424 6| egy fájó, édes pillantást vetve leányára, még egyszer megállott
5425 7| gyanakodni kezdett. Fejébe vevé, hogy Erzsi mindkettõt megvesztegette;
5426 7| vecsernyére harangoznak, vezesd le a templomba, este sohase
5427 5| s Karl mégis az oltárhoz vezetett. Elhagytam érte hazámat,
5428 3| elemében volt, megyei brachium vezetõjének képzelte magát, mely minõségben -
5429 3| mert Erdélyben az alispánok vezették a brachiumot - hajdan annyiszor
5430 7| aztán lefekszünk, s reggelre vidáman ébredünk.~Vette a gyertyát,
5431 7| összekötve, dugd el jól, vidd be Vásárhelyre, s add át
5432 1| rajta foszlásnak indult. Vidrafövegét kiette a moly, s hol jobbra,
5433 3| más leány lett. Táncol, vigad, holott az anyja meghalt,
5434 6| bú, a harag s remény és vigasz; valami érzéketlen bódulat,
5435 2| templomban sem találhatta föl a vigaszt és nyugalmat. Mit ér, hogy
5436 3| leverõen hatottak reá. Egy kis vigasztalást, a szeretetnek egy kis melegét
5437 6| hogy szegény apádat ápold, vigasztald. Jól fogunk mi itt élni
5438 3| mégis el kellett adnia, vigasztalhatatlan lõn. Azt hitte, hogy az
5439 3| ura csendesedésének, és vigasztalni bátorkodott. Sokszor meg
5440 3| Az asszonyok a kertésznét vigasztalták, elbeszéltették vele az
5441 6| Kahlenbergert, s a tréfa és vígság általános volt.~Az atyára
5442 4| még tovább is beszél, ha vigyázatlanságból az ezredesné kis fekete
5443 7| nagyon beteg vagyok... érti! Vigyázzon!~Ekkor a síremlékrõl a pörre
5444 3| is engedtem, hogy magával vigye? Hiába... Úgy kell nekem!...
5445 3| a minap hagyta itt, hogy vigyem be a városba igazítás végett -
5446 2| az egész épület, mintha vihart érezne, s összeomlani vágynék.
5447 1| Azalatt egy nagy forradalom viharzott el, s Erdély iszonyú csaták-
5448 8| jobb volt így, legalább nem vihették még egyszer fegyver közt
5449 7| de csak mint az emlékezet világa; még élt, de csak álmodozott,
5450 1| itt növekedett, itt élte világát, itt vénült meg. Így évõdött
5451 7| öreg orvost hívasd, mást a világért se, különben nem veszi be
5452 4| törvényeink, s a törvényeket semmi világi hatalom el nem törülheti.
5453 2| reszketõ hang nélkül mond el, világias prédikációit, amelyek valóságos
5454 2| nézett le a falura, ahol világosodtak az ablakok, összecsoportosult
5455 8| sírboltnál búcsúztatja el a világtól. A marosvásárhelyi diákság
5456 4| járhat a szél, beleüthet a villám, de ember fia nem mehet
5457 1| találhatni. Apró, fekete szeme villog ugyan, de némi haragos búskomorságban.
5458 3| lehetett. István rézfokost villogtatott, a béresek vasvillával hadonásztak,
5459 4| franciát, amelyekben azt õsei villogtatták.~Sokszor emlegette, hogy
5460 7| meg. Ó, hogy a sírba kell vinnem haragját! Kérj tõle bocsánatot
5461 5| akart indulni, s magával vinni leányát beteg fia ápolására.
5462 8| Mányi a tavasz legszebb virágaival hintette be a koporsót,
5463 1| szanaszét, cserepekbe ültetett virágok nyílnak körös-körül, s roppant
5464 1| magába foglalt mindent; virágos-, veteményes‑, gyümölcsös-,
5465 1| köszöntötte; a kert fái virágosabb lombbal vagy érettebb gyümölccsel
5466 3| állapot 1850-ben még teljes virágzásban állott; Bach kormánya éppen
5467 2| adott ki, mint gazdasága virágzó idején. Emellett igyekezett
5468 3| 3~Az ily éjszakákra virradó reggelek voltak legkomorabb
5469 6| Ez is protestáció, ez a vis inertiae. Tudja mi az? Nem
5470 3| is nagy bolond vuklikat visel. S mennyi ostobaságot ír
5471 7| hagyom mindenemet, csak viseld gondját a méltóságos úrnak.
5472 6| örömében, hogy oly módosan viseled magadat. Ugye emlékszel
5473 7| szégyen ezt a régi rongyot viselnie. Nagy méregbe jött, az új
5474 2| tartott, de atyai indulattal viseltetett jobbágyai iránt, s az úrbéri
5475 3| tisztviselõk, akik ellenszenvvel viseltettek a magyar nemesség iránt,
5476 1| kertész ütlege s a gyerekek visítása.~Az alsó udvarban elszórt
5477 3| gazdasszonyt, a kis Mányi mind azt visította: - Jaj, csak a méltóságos
5478 6| ijedten szaladt lefelé, vissza-visszanézve, vajon nem fut-e utána a
5479 4| rendezni az ország ügyeit s visszaállítani a régi rendet.~Elpanaszolta
5480 2| tétlenségében szemlélõdõvé vált. Visszaélte magát a múltba, s mind arról
5481 3| elrabolták, s rosszkedvébe ismét visszaesve törte föl a leveleket. Egyik
5482 3| kardjával suhintva -, hogy visszafoglaljuk telkünket, s elrettentõ
5483 3| nincs igazam. Ami az enyém, visszafoglalom; kiverem belõle azokat a
5484 3| ünnepélyesen beikatta a visszafoglalt telekbe, diadalmasan tért
5485 6| Radnóthy ösztönszerûleg visszahökkent, kezével eltolta magától
5486 8| erejöket. Az úrbéri törvényszék visszaítélte minden elfoglalt telkét
5487 4| Védte a megyei rendszert, s visszakérte, követelte az alkotmányt.
5488 5| Elhatározta, hogy minél hamarabb visszaküldi Bécsbe, leánya kikerülvén
5489 4| újabb sérelem ellen. Késõbb visszaküldött iratai olvasásába merült,
5490 5| mint édes néném! A néni visszamehet Bécsbe, engem nem ereszt
5491 1| esti homályba merülõ táj visszamosolygott utoljára; mind nézte-nézte,
5492 4| kaszálást, aratást, elsõ dolog visszapörölni a curiális földeket, s megtorolni
5493 2| világot, de ösztönszerûleg visszariadt a kihívó kockáztató politikától.
5494 8| felemáson húzta föl csizmáját, visszásan öltötte magára a mellényt.
5495 2| ugyan, de mindannyiszor visszasüllyedt bosszúságába és merengésébe,
5496 3| Kivált elfoglalt földjeinek visszaszerzése vált rögeszméjévé. Ha ezek
5497 1| elrabolt bútorokból is sokat visszaszerzett, hol a harmadik, hol a negyedik
5498 6| átöleli, megállott az ajtóban, visszatartóztatva a kíváncsiságtól.~- Nagynénéd
5499 7| becsukódott ajtót; s várta a visszatérõ cselédjét.~Azonban elütötte
5500 3| végnapjai gyámolául, s midõn visszatért, egész kárörömmel jelenté
5501 2| a rendezéshez; nem tudta visszavarázsolni a régi kényelmet, csínt
5502 3| még a megyei brachiumot is visszaverheti, ha tetszik. Hát cselédjét
5503 7| az elmúlt idõk egyetlen visszhangja.~Maga is érezte ezt, anélkül,
5504 2| tisztán kivehette léptei visszhangját, amit addig sohasem tapasztalt.
5505 7| Nem használjuk többé - visszhangzá Radnóthy szomorúan, aztán
5506 5| pusztuló udvarházban újra visszhangzottak a régi napok örömei, de
5507 5| udvarház csendes szobái örökös viszály színhelyeivé váltak. Radnóthy
5508 4| földesura közt fennforgó viszályt az illetõ hatóság eldönti;
5509 4| királyhoz, egész az udvarig viszem a pört, ha mindenemet ráköltöm
5510 5| jó, ha nem, akkor magával viszi Erzsit Bécsbe, s majd talál
5511 1| képviselõje, belõle áll a viszontlátás egész öröme.~Így mélázva
5512 7| megölelte, megszakadt a régi viszony. István többé nem cselédje
5513 3| fölszabadultak, a curialisták viszonya a földesúrhoz természetesen
5514 4| régi úrbért, a curialisták viszonyait, de legtöbbet beszélt az
5515 3| fokozat volt, s a vidék s viszonyok szerint hol curialistáknak,
5516 7| Nem tréfálok gyermekem! - viszonzá István szünet után, amely
5517 5| erdélyi nemesember, tüstént vita, szitok és sikoltozás támadt
5518 5| midõn mégsem szûntek meg vitatkozni, fenyegette õket, hogy kitekeri
5519 5| szerint indult útra, s nem vitt magával útlevelet, amiért
5520 4| megbetegedett, õ látta, mikor orvost vittek hozzá, talán eddig meg is
5521 2| malomkerekek forgását, hallgatta a víz moraját, s nagy-fáradtan
5522 2| orrán-száján a kis patak vize, fenyegette a kertészt,
5523 1| orrán-száján egy kis patak vizét. A falusiak minden vasárnap
5524 7| templom tornyát, hallgatta a vízmorajt s a szél süvöltését, nézte
|