1-bizon | bizot-elfog | elfut-fenye | fenyi-harma | harmo-kasza | katon-kurja | kurta-megve | megvi-orsza | orult-szall | szalm-tomlo | torde-vizmo | vizsg-zweit
Rész
5525 4| oly bámulattal kezdette vizsgálni sógorát, mint valami csodaállatot.~
5526 1| tartozóknak képzelhette a völgy hosszában elszórt falucskákat.~
5527 7| vaskanállal meg-megütögette az égõ vörös szenet. Már akkor este lõn,
5528 7| hasábot vetett a tûzre, vörösen ment le a nap, erõs fagy
5529 7| szél süvöltését, nézte a vörösödõ ecetfákat és a kõrisfák
5530 6| haragudnék. Szóval mindenki võlegénynek nézte Kahlenbergert, s a
5531 1| volna, hanem folyvást a volnánál maradt szegény, mert amióta
5532 7| Milyen karcsú, piros legény voltál akkor.~- Rég volt, uram,
5533 3| a csapat. Elõször István võn újra bátorságot, szörnyen
5534 1| megõszült. Komor, beesett arcán vonásai régi kifejezésének csak
5535 4| hasonlítana anyjához: a vonások ugyanazok, de a kifejezés
5536 8| fölemelkedve székérõl -, hogyan vonít a komondor? Ez halálomat
5537 8| gazdáját, és keservesen vonított.~Így pusztult el a régi
5538 6| nincs!~A számtartó vállat vont, s az adóról kezdett beszélni,
5539 6| Kislány létedre is magadra vontad az ifjúság figyelmét. Sokan
5540 8| ebédlõt fekete posztóval vonták be, s festett címereket
5541 1| tisztújításkor kortescsapatok vonultak át. Pattogott az ostor,
5542 6| Ellenállhatatlan erõvel vonzódott feléje, mintha utoljára
5543 4| sógorasszony nagy, bolond vuklija, azt sem ártana levágni ‑
5544 3| vénségére is nagy bolond vuklikat visel. S mennyi ostobaságot
5545 6| nekem, nem szólani hozzám, vuklimmal csúfolódni, a kiskutyám
5546 2| György király volt, hanem Washington tábornok; víg cimborái felõl
5547 6| elméssége sohasem fogyott ki, Weber Demokritosz-át majdnem könyv
5548 6| és föl-fölsóhajtott: - Welch’ ein hartes Schicksal!~-
5549 4| Idézte a Corpus Jurist, Werbõczyt, az Approbata és Compilata
5550 8| legérzékenyebb verseket szavalja a Wilden Rosen-ekbõl.~1857~.oOo.~
5551 4| nemesemberhez. Um Gottes Willen, miért nem vágatja le azt
5552 2| otthon. Hasonlított Ripp Van Winkléhez, egy észak-amerikai népmonda
5553 2| szerencsétlenebb volt Ripp Van Winklénél.~Nehezen szokott mindehhez,
5554 2| sem ismeri itt Ripp Van Winklét!...” Radnóthy nem aludott,
5555 5| ist jetzt mein Vaterland~Woran ich wurzelnd bin gebunden.~
5556 8| curiális telkekre néhány württembergi családot telepített, amelyek
5557 5| mein Vaterland~Woran ich wurzelnd bin gebunden.~Ach, ez a
5558 1| hiszi, hogy én pénzt hozok, zacskóval hozom az aranyat, vékával
5559 7| vélte a hódoló nemesség zaját, István megemlékezett a
5560 6| támadását az ezredesné oly nagy zajjal, hogy most a kis fekete
5561 1| kellemetlenül hatott a tiszttartó zajos fecsegése. Egypárszor szeme
5562 1| hordta fel meghallván a zajt, ott termett, s olyat lódított
5563 5| egy más megyében fekvő, zálogos jószágocskáját, melyet maga
5564 1| kocsiút porondját elmosták a záporok, s a kétfelõl ültetett akác-
5565 7| eloszlott, s az egyházfi ajtót zár. Engedelmeskedett neki;
5566 3| gazdasági és kereskedelmi zavarban szenvedõ Erdély Európa legpénztelenebb
5567 1| teszi, ha hallgat, s nem zavarja ura búskomorságát, aki már
5568 2| tiszttartójának igazat adjon, aki a zavaros idõt és távollétét felhasználva,
5569 2| maradványait, megszemlélt minden zegzugot, fölemelt minden darabot,
5570 6| fölküldi az Illustrierte Zeitung-ba. Mindezt ugyan csak magok
5571 1| ütköztek. A kurjantás riadó zenébe veszett, s a tánc mámora
5572 5| Kahlenberger kihozott az ezred zenekarából egypár zenészt és táncoltak
5573 5| ezred zenekarából egypár zenészt és táncoltak reggelig. A
5574 3| kezdett rendes kerékvágásba zökkenni e kérdés, de még ezután
5575 1| mert a kocsi egy gübbenõbe zökkent.~- Mit fecseg kend, mi köze
5576 8| emlegették. Egyszer egy elfojtott zokogás erõs kitörése hallatszott.
5577 2| honnan. Eleinte alig hallható zokogással kezdi, aztán nagyot sóhajt,
5578 6| Radnóthynak is megeredtek könnyei. Zokogott, ráborult Istvánra, földúlt
5579 6| míg meg nem kérleli õket.~Zsebébe gyûrte a levelet, s leült
5580 7| kulcsra, amelyet nappal mindig zsebében õriz, s éjjel párnája alá
5581 6| nem. Öntudatlanul vette ki zsebébõl az ezredesné levelét, újra
5582 2| mindenütt láb alatt, mint a zsibárus raktárában. Hiába fogott
5583 1| kerítsenek valami jó bort, a zsidótól hozzanak két szál gyertyát,
5584 1| kettõsnek látszott, széles zsindelyfödele pazar szeszéllyel nyújtózott
5585 7| szórta szét, hanem egy-egy zsindelyt is lekapott a roskatag födélrõl,
5586 1| mentéje pecsétfoltos, s a zsinórzat rajta foszlásnak indult.
5587 6| neveztek, s nem ok nélkül. Neki zsoldjából mindenre telt, nagy vadász
5588 2| leült, kedves, de megsántult zsõllyeszéke ide-oda biccent. A falakra
5589 2| kikeresi számára az éneklendõ zsoltárt, ha nem látja kedves tiszteletesét,
5590 6| Schicksal!~- Elisabeth, komm zu mir! - kiáltá az ezredesné.~-
5591 8| oly pontja, a szobának oly zuga, amely ne emlékeztette volna
5592 1| hallgatta, mint a molnár malma zúgását. Egészen egyébre gondolt.~
5593 2| amely lassanként tompa zúgássá erõsödik, s heregni kezd
5594 2| nem elégíti. Radnóthy egy zugba lökte számadását, levelét,
5595 8| midõn nem volt az. Sokat zúgolódott, hogy a kis Mányi oly nagy
5596 5| tánczene õrült hangzavarként zúgtak fülébe. Megtörülte homlokát,
5597 2| alakban: most egy ágyúgolyó zúzza szét karját, majd egy kozák
5598 5| noch ein Vaterland,~Ein zweites, theueres gefunden,~Sein
|