Rész

 1 1|        fűhöz-fához,~De a köpenyt majd a vállhoz~Szoritgatja s
 2 1|     izzad,~A meleget alig állja,~Majd a köpenyt földhöz vágja,~
 3 1|       száz visszhangok felelnek.~Majd a csendben a szomszédfalvakból~
 4 1|    sugára~Mosolyog le a világra.~Majd föltetszik a telõ hold,~
 5 1|          fényes rabigán:~Mi lesz majd sorsod a jövőben?~Ki tudja
 6 1|         Hall és lát és föltekint majd~Kétségbeesetten,~Mintha
 7 1|    felvidúl,~S a bujdosó megérti majd:~Bár honja rablánc közt
 8 1|    magasan csillagokkal játszik,~Majd lehull és elalunni látszik,~
 9 1|       Hasson fennrõl síromba le;~Majd fölérez, majd megmozdúl~
10 1|        síromba le;~Majd fölérez, majd megmozdúl~Szívem hamvadó
11 1|   megmozdúl~Szívem hamvadó pora,~Majd kinõ, majd felvirágzik~Síromon
12 1|         hamvadó pora,~Majd kinõ, majd felvirágzik~Síromon az ibolya~
13 1|          úgy ragyog egy csillag,~Majd hull s elvész a habon~Fut,
14 1|       zúg,~Néma a haldokló ajka,~Majd ha fájni fog az élet,~Kincs
15 1|           örvend,~Most panaszol, majd vigasztal,~Itt vad átok,
16 1|          vágyba’ reszket;~Mintha majd a hold sugára~Szelid álmot
17 1|     Köddel borul reám az este~És majd megöl az únalom.~Egyetlen
18 1|         fölszárad,~Nem fog engem majd gyötörni~Magasabb vágy,
19 1|           búcsuzik a szerelem.~S majd amikor beköszönt a kikelet,~
20 1|    Fölébrednék, virágoznám én is majd.~Hajh de a szív csupán csak
21 1|        sírt, talán egy sírkövet,~Majd irjatok rá ennyit~Hiven
22 1|          Idegen nép közt bolygok majd~Egyedûl,~Honvágy búja, honfi
23 1|        Veled meghitten, egyedûl,~Majd társaság veszen körûl,~Nézlek,
24 1|       El-elragad a báj, gyönyör,~Majd a féltés, a bú gyötör,~Átkozlak,
25 1|         bokrétám, szép bokrétám,~Majd ha Marim felkelt,~Harmatoddal,
26 1|     örömök dalában~A költő szíve majd hogy megszakad,~S némán
27 1|          ki szivem’ még,~Melegít majd ezer boldog emlék.~Oh édes
28 1|         címre tart.~Azonban eljõ majd az én korom,~Hiszem, remélem,
29 1|         a gyerek,~Én is elalszom majd veletek.~II.~Egyszer egy
30 1|  Elalszik az énekszóra~S álmodik majd szépet róla.~Úgy lesz, úgy
31 2|      elsõ fejkötõ,~Liljom valál, majd rózsatõ;~De a boldogság
32 2|       Míg elalszik mind a három;~Majd megindul, széttekinget,~
33 2|      mennyi ész,~S mily lángoló, majd őrjöngésbe vész!~Mily gyors
34 2|        Elmondok itt, most sírva, majd nevetve.~   Hõs vagy csatában,
35 2|         ami drága,~Arany idõ kél majd varázs nyomába’.~Hány törpe
36 2|         Tréfáltunk és nevettünk,~Majd olykor elmerengtünk~S kitárult
37 2|  kitárult mult, jövõ.~Mondád, ha majd elaggunk,~Hajunk ezüst fehér,~
38 2|        érinté még, boldog mátka,~Majd boldog nõ s egy pár év mulya,~
39 2|        boldog, mint én voltam,~S majd egykor gyors napok letüntén~
40 2|         tudhatod.~De megtanít rá majd az élet,~Hûtlen barátság,
41 2|      gyõzni oly dicsõn;~Láttalak majd, megalázva,~Meggyalázva
42 2|     SZOLGÁLÓ LEÁNY.~Megy sietve, majd megáll az utcán~Egy fiatal,
43 2|   Ringass lágyan enyhe szellõ,~S majd ha száll az alkonyat,~Esti
44 2|        rajtatok~Nélkülem is lesz majd, ki nektek örül:~Virágkoszorútok’
45 2|        Szeretõjét ifju ide várja majd.~Ide jõ a gyermek, gyümölcs
46 2|           A SZÉL.~Szellõ vagyok, majd szél vagyok,~Nincs nyugtom,
47 2|         Most erdõben siránkozom,~Majd születésem’ átkozom~Sikján
48 2|    Halálát anyjának.~Kis unokám, majd megérzed~Jobban nagyatyádnál,~
49 2|          lebegsz még,~Évek során majd eltünõ bús emlék.~De én
50 2|       lészen.~Ide s tova eltelik majd~Négy század,~Hogy a magyart
51 2|      vigadt, vígan búsult,~Szíve majd hogy megszakadt.~Ezután
52 2|           És új módon gyõzzük le majd~A mi régi bajunkat.~1886~~
53 2|          Virágokkal enyelegve.»~«Majd ha folyó, tenger lettem,~
54 2|  szállnod kell, most mint gálya,~Majd mint sárkány,~Bércek ormán:~
55 2|       villám dördül.~Zúg a harc, majd ki-kifárad~S fénnyel, könnyel~
56 2|         hallgat madár,~Ha az idő majd őszre jár;~Mikor jő el az
57 2|        elnézem a tüzet,~Vörösen, majd fehér-kéken~Amint lángot
58 2|         Nékem ültetett ő téged’,~Majd mikor a hő nap éget,~Lennél
59 3|     otthon,~Amelynek ő lesz hőse majd:~Egy új Széchenyi, új iránnyal,~
60 3|          ha kell, forradalom.~De majd a kétely rajt’ erőt vesz,~
61 3|         mint illik,~Kigyászolt s majd Párisba jött~Enyhítni özvegysége
62 3|      most rajta mennyi méla báj!~Majd gond riasztja el ábrándit,~
63 3|       megbánja rossz szeszélyeit~Majd megbocsát, élnek egymásnak,~
64 3|         homlokára írva:~Rá nézve majd a szerelem~Öröm vagy bú,
65 3|         Kelthessen s meglágyitsa majd...~Oh bár csak vesztett
66 3|      Föleszmél s dõlve pamlagára~Majd félálomba szenderül,~Enyhûlet
67 3|  helyzetét vizsgálja:~«Ha meghal majd szegény atyám,~A nagynénék
68 3|        Aztán sok ostobát csinál,~Majd mást kisért, sok mindent
69 3|         bírja,~És iszonyúbb lesz majd a vég,~Balsejtés titkos
70 3|          ad s erõt,~S nyugasztja majd a szenvedõt.~Azóta még több
71 3|  Szegényt vigaszt, beteget ápol,~Majd lovagol, olykor vadász’,~
72 3|        irányt adott.~De elmereng majd és feltámad~A régi emlék,
73 3|          más dallamba játssza át~Majd félbe hagyja, férje ébred:~«
74 3|     Egyszerre csak eb csaholása,~Majd a cselédek kiáltása~Hangzik,
75 3| hajszálon áll,~S midõn im azt is majd elmetszik,~Jobban tudná
76 3|          Midõn örökre elveszett.~Majd csüggedt lelkét összeszedve,~
77 3|         oly részvevõn ápolja õt,~Majd bús arcával visszainti,~
78 3|        Elönti földön és egen,~De majd az éj rá vetve árnyát,~Kioltja
79 3|      könnyhullással~Ha meghalok, majd engemet?~Tudnál-e boldog
80 3|         De hol marad történetem?~Majd folytatom, csak türelem.~
81 3|   nagyobb tüzzel beszél,~Bachot, majd Schwarzenberget szidja~És
82 3|    folyvást remél.~«Ez menti meg majd nemzetünket,~Elõbb utóbb,
83 3|        összegyûl.~Névnapra most, majd meg vadászni~Uj hirt beszélni,
84 3|        Kikért te annyit áldozál,~Majd egykor vége lesz e láznak~