Rész

 1 1|         De kezétõl hull az ellen,~Bár két fõvel magasabb.~Hegyi
 2 1|          székely ember,~Tréfáljon bár a vezér.~«Vezess - szól -
 3 1|           a bujdosó megérti majd:~Bár honja rablánc közt sohajt,~
 4 1|     Parton mereng a leány,~Várja, bár tudja halott,~Kedvesét várja
 5 1|          virág, a lomb lehull;~De bár minden hervad, elhal,~Szüret
 6 1|      valamim, nem vagyok szegény,~Bár tebenned elvesztettem mindent,~
 7 1|     egymást, mint két ismeretlen,~Bár hû az emlék mindkettõnk
 8 1|         újra meg nem ismerhetjük,~Bár hû az emlék mindkettõnk
 9 1|           legyen,~Ha nem lehet oh bár egy boldog óra:~Támadjatok
10 1|    játszik vélem.~Volt és elmult, bár feledni~Tudnám, mint te
11 1|         akarta Isten.~Jó emberek, bár e ház tiétek,~Hogy nyugodjam
12 1|   kedvesem, csak téged szeretlek,~Bár szégyent vannak itten bájaid.~
13 1|       szeretni még,~Mint hajdan - bár mély volt a seb -~Lehetne
14 1|         Maradj mindig, aki voltál~Bár egész világ gúnyoljon,~Bárha
15 1|    Megismersz immár a távolból,~S bár ajkad olyan hidegen szól,~
16 1|        többé nem látod!~De födjön bár külföld hantja,~Távol sír,~
17 1|          egy egész élet,~Utasítsd bár vissza,~Örökre tiéd lett.~
18 1|          utat talál.~A költészet, bár törve égi szárnya,~Még fönnen
19 1|        Jöttömet nem sejted, úgy-e bár,~De tudom hû szíved mégis
20 1|        Megtelik a szemed könnyel,~Bár elnyomni akarod.~Oh ne nyomd
21 1|         minden, mit leír, kimond,~Bár lenne az még kétszer oly
22 1|            mindezt én nem hiszem,~Bár mit beszéltek, érzem, van
23 2|         szívet vigasztalt szavad,~Bár a tied bútól szakadt~Eltitkolád,
24 2|          Csókollak, ölellek,~   S bár veszszek el én,~   E pillanat
25 2|          Itt van őszünk nem soká,~Bár nem érzi boldogságunk,~Szívünk
26 2|         magyar költő soha,~Áhítja bár s vadássza mindenképen,~
27 2|         jámborok hadát:~Dicsérjék bár erélyed’ és eszed’,~A zsarnoktól
28 2|            mondd nekem!~Titkolod, bár aggva kérdem,~Mind hiába,
29 2| Porladozzál egyedûl!...~Könnyemet bár rég elsirtam,~Mégis most
30 2|    Küzdtem érted szívvel, ésszel,~Bár derûlne jobb napod,~Nem
31 2|   Szeretteinket hányszor sértjük,~Bár szívünk épen nem akarja.~
32 2|         tudjátok: mi a veszteség,~Bár feledném én is köztetek!~
33 2|        zöld hantra,~Hadd feledjek bár egy napra~Mindent, ami fáj,
34 2|  szabadság napja,~Honvédnek ment,~Bár ellenzé apja.~Tán elesett~
35 2|           Könnyem hiába öntözött.~Bár messze vagy, de lelkem álmi~
36 2|          s itt hagy kifosztottan,~Bár élve még, de félig már halottan!~
37 2|       Munka súlya meg nem ijeszt,~Bár mi nagy;~Megtanulunk várni,
38 2|       Mohos sziklák, erdõk védik,~Bár lakhatnám itt mindétig!~
39 2|      folyjon szó, csengjen pohár,~Bár az idõ éjfélre jár!~Ki tudja,
40 2|       pohár,~Ha búsan is, bucsúra bár!~Im búra fordul örömünk,~
41 2|  gondoltam:~Ti hogy’ megifjodtok,~Bár tünnek az évek,~Ameddig
42 2|           évet oh mi szép megérni~Bár fogyó erõvel, de még mindig
43 2|          most is mit kell tennem.~Bár csekély erõm volt, de oda
44 2|      Nyáron jobb, de télen is jó,~Bár befújja olykor a hó.~Most
45 2|           cél,~Enyhítsen önérzet:~Bár kebeled vérzett,~Az eszme -
46 2|       Amit bír, enyészni látja,~S bár a multért sír szeme,~Van
47 2|     játszi fénnyel enyeleg.~Nézi, bár a lombok hullnak,~Almák
48 3|         mindenik küzd és remél,~S bár szóba hozzák akárhánnyal,~
49 3|          s meglágyitsa majd...~Oh bár csak vesztett volna rajt!»~
50 3|        Pozsonyból már siet haza:~«Bár örömünkre bú ne szállna,~
51 3|            Sokáig élni nem remél,~Bár tudná boldogságba’ hagyni,~
52 3|  korom-sötétü éj.~Futott, futott, bár nagyon fáradt~És beteges,
53 3|         Menhelyt igérnek e falak.~Bár láz emészti és alig jár,~
54 3|          néz a jövõ elé.~Ohajtja, bár egyik se gyõzne,~Mert vesztei
55 3|     vesztei fog, bizony, ki nyer;~Bár kifáradva, kiegyezve~Dõlhetne
56 3|          könnycseppet megérdemel,~Bár megtört éltem bûne ára,~
57 3|           szenvedõt.~És rá ismer, bár arca dúlva,~És felsikolt,
58 3|       miatt mért szenvednél bajt?~Bár vész, halál vár útamon,~
59 3|           szíve drága gondjait.~S bár jobb lett vón’, ha ér halálom~
60 3|       Szent a magyar vendégi jog;~Bár e hazában mindenütt rom,~
61 3|          örömök tengerébe~Merûlve bár mindent remélt.~Nyugalmát
62 3|        Maga alig hisz önmagának~S bár meg nem vallja, érzi azt,~
63 3|        napról-napra mélyebb búja,~Bár azt folyvást legyõzni vágy’.~
64 3|           csábitó fogás.~Romhányi bár a régi volna,~Ilonka védhetné
65 3|         szive örök talány.~Érökre bár feledni tudnám,~Vagy keblem’
66 3|    játszom én, te, más;~Az ember, bár kerülje sorsát,~Nem egyszer
67 3|          Magyar szülött, birálóim bár~Tagadják s becsmérlik nagyon,~
68 3|          mint egyesek,~Szenvedtek bár sokat sokáig,~Oh mily hamar
69 3|        megmondtam én.~S kimondom, bár mily rosszul essék,~A magyar
70 3|       pártok egyesülnek,~S legyen bár sorsunk mostoha,~Ily egyek
71 3|        egyek nem voltunk soha!»~ «Bár egyek akkor lettünk volna,~
72 3|          gondjába elmerûlt.~Honát bár némán, hõn szerette,~De