Rész

 1 1|       felelet.~Fájdalom von engemet te hozzád,~Legerõsebb a láncok
 2 1|            földed kenyeret adott.~A te völgyed, a Szamos vidéke,~
 3 1|           múlva majdan újra látlak,~Te nõ leszesz már s fáradt
 4 1|            bár feledni~Tudnám, mint te esküdet,~Oh de feldúlt ifjuságom’~
 5 1|        lepke után,~Tarka lepke vagy te kis lyány,~Meglebbented
 6 1|          szárnyad’,~Hogy’ ne futnék te utánad!~Hol a madár is elfárad,~
 7 1|            De bánatom amilyen nagy,~Te épen oly hû dajkám vagy.~
 8 1|            érez,~Hogy lehetnél csak te érzéketlen?~Feledd el az
 9 1|                            NEM VAGY TE LEGSZEBB...~Nem vagy te
10 1|             TE LEGSZEBB...~Nem vagy te legszebb a világon,~Tán
11 1|         szülõföldem viruló határa~S te kis fehér lak árnyas fák
12 1|            Vigan fütyölve vágtatnék te hozzád,~Az én helyem csak
13 1|            meg zöld lomb és virág~S te elmaradt dalos madár!~Nem
14 1|       rajtad az élet-szín;~Ősz vagy te, az emlékezet,~Mely élni
15 1|          álmodozom~Néma unalmamban.~Te vagy, te vagy gondolatom,~
16 1|           Néma unalmamban.~Te vagy, te vagy gondolatom,~Rólad,
17 1|      Mindent elvesztettem, mindenem te lettél:~Vigaszom, reményem,
18 1|           minden szent hitet:~Erény te puszta név, te meg szabadság~
19 1|         hitet:~Erény te puszta név, te meg szabadság~Egy álomkép,
20 1|             remélj, hígy, lelkesülj te szív!~1859~
21 1|        Ehetnék a Hamisság~«Hallod-e te Igazság,~A tiedbõl ennénk
22 1|      Ehetnék az Igazság:~««Hallod-e te Hamisság,~Amint mondád,
23 1|          úgy szeretem.~Oh de, lásd, te csalogányom,~Rózsám, lepkém,
24 1|           anyád’.~Alszik anyád, hát te is alugy’,~Ugy kicsi kedves,
25 1|               Ne légy virág, maradj te csak lyánynak!~Szeretõm
26 2|          sem hiszed nekem,~Hogy még te sem vagy ám udvartalan,~
27 2|         gúnyszavakkal õket illetem.~Te is király vagy, gyönge és
28 2|          hiszed függetlennek magad?~Te is csak bérbe adtad tolladat.~
29 2|  megereszted,~Ez a sok szó leszen a te veszted:~Csellel, karddal
30 2|       nemzet,~Ha mondhatnám azt is: te nagy!~Mindent feledsz, mit
31 2|              Isten megbocsáthat, de te soha nékem.~   Oh jaj beteg
32 2|              megszokta rég,~Oh csak te ne, egyetlen hívem,~Kit
33 2|           bánjék senki véled,~Amint te bántál én velem!~1875~~
34 2|          kétségbe tûnt.~Nem, hazám, te el nem veszhetsz!~Veszszen
35 2| büszkeségünk be nem vallja.~Ne légy te büszke, légy õszinte,~Hived
36 2|         Éjjel, nappal nem aludtunk,~Te az ágyban, én ágyadnál,~
37 2|           emlékem visszafáj,~Hozzád te erdõs, hegyi táj!~A Maros
38 2|          bérc, légy üdvöz, várrom~S te Duna a magyar határon,~Csak
39 2|           féreg,~Halva, halva, csak te vagy!~Ébredj, ébredj édes
40 2|      belõlem?~Ami voltam azelõtt,~A te régi szeretõd!~Másnak akar
41 2|        tudnál-e hagyni?~Hamis esküt te nem téssz,~Enyém vagy és
42 2|            nem adja.~   Kedves õsz, te nem igérsz, adsz,~Amit hoztál,
43 2|            mert nem hiába áldozánk,~Te élsz és élni fogsz, hazánk!~
44 2|          Sok ember él úgy itt, mint te:~Vágy és küzd hiába,~S tört
45 2|           még többet is,~Én másért, te miattam.~VI.~Ifju legény,
46 2|              nyár visszaszáll.~Csak te vagy más, oh emberszív, -~
47 2|          most egy holló száll.~«Hát te holló, mi hírt hoztál?»~««
48 2|             hoztál?»~««Hû szeretõd, te kacér szív,~Táncosoddal
49 2|             szereted,~Neked hiszek, te kis patak,~Igaz-e, mondd,
50 2|         Élted útját egyengette.~Hát te, aki anya vagy már!~Gyermekid
51 2|        GERNYESZEGEN.~Maros, Maros s te vén kastély a dombon,~Látlak
52 2|         lehet, mit értetök iszom.~S te vén kastély, maradj, állj
53 2|            bajt hozott rád,~Ne tégy te is hozzá!~Ne idézz fel ádáz
54 2|           nem tehetünk,~Nálunk jobb te sem vagy ám!~Te is semmit
55 2|         Nálunk jobb te sem vagy ám!~Te is semmit sem termettél,~
56 2|        kedves fája,~Fájó emlék vagy te rája,~Minél dúsabb koronád!~
57 3|      megválnod,~Milyen boldog valál te honn!~Mint ibolyácska enyhe
58 3|          Aggódom érted, oh haza!~De te is bús vagy, édes lyányom.»~«
59 3|              lánc lehullva,~S miért te véred áldozód,~A szolgaság
60 3|          hevûlt.~Sõt olvasóm különb te se vagy,~Hû honfiságod bármilyen
61 3|        olvasom, e nézet itt,~Hiszen te is és sok más híved~Valljátok
62 3|           õszi fénynek enyhe napja,~Te vagy legkedvesb évszakom!~
63 3|        Maradj, el nem bocsát e kéz.~Te félre értél, megbocsátok,~
64 3|            nézd le hõsöm’ mindjárt,~Te büszke, szájas honfitárs,~
65 3|         kedves nõm, oh mily öröm.»~«Te most is itt vagy még mellettem?~
66 3|    szinjátékát,~Miképen játszom én, te, más;~Az ember, bár kerülje
67 3|            hiuságod balsugalmait.~S te tiprott hõs, hogy’ meggyaláznak,~
68 3|          hogy’ meggyaláznak,~Kikért te annyit áldozál,~Majd egykor