Rész
1 1| egyért, csak értetök sovárog.~Mily dicsõ e bércek közt az élet!~
2 1| Ej dehogy nincs, nézze mily szép zöld a fa.»~««Mikor
3 1| lobogj, míg hajnal jõni fog.~Mily csendesség, mégis mennyi
4 1| mégis mennyi hang szól,~Mily homály és mégis mennyi fény!~
5 1| szólott a hegy,~Milyen vígan, mily nagyot!~A hegy hallgat,
6 1| minden szavamnál,~Szivem mily igazán szeret,~És hallgatnád
7 1| álljon bosszut rajtam:~Szívem mily igazán szeret,~S mint nem
8 1| reményem, dicsõségem, hazám.~Oh mily reményekkel léptem a világba,~
9 2| Nyílik még egy-két virága,~S mily mosolygó arcot ölt.~Nem
10 2| nyelvét: mennyi ész,~S mily lángoló, majd őrjöngésbe
11 2| lángoló, majd őrjöngésbe vész!~Mily gyors a toll, minõ harsány
12 2| rajtatok.~Nézzétek ott, mily hõs, mily dalia,~Küzdött
13 2| Nézzétek ott, mily hõs, mily dalia,~Küzdött szabadság
14 2| Dicsérted kis leányod’,~Mily szép, szemérmetes;~Fiacskád’
15 2| megrezzenve visszalépe.~«Mily hideg vagy, võlegényem,~
16 2| szivre lelni a világon~Hogy mily nehéz, nem tudhatod.~De
17 2| bánat,~Hivságod megtántorít.~Mily erényt szült szenvedésed,~
18 2| hittel új pályát kezdhetsz...~Mily örömmel küzdenék~Még egyszer!
19 2| el-elszunyadva ébren álmodom.~Mily szép lehet most ott kinn
20 2| esik most itt a tûz körûl.~Mily vidám, mily hangos kedvetek!~
21 2| a tûz körûl.~Mily vidám, mily hangos kedvetek!~A tavasz
22 2| büszke álom.~Ki mer dacolni? Mily öröm!~Ember hajója - széttöröm,~
23 2| védte tolla vészben a hazát.~Mily bánat, kétség s mégis mennyi
24 2| XENIÁK.~I.~Mennyi szó s mily kevés eszme!~Mennyi zaj
25 2| ez nekünk.~Ím egyszerre mily nagy eszme~Bölcsek köve
26 2| Éljen az új eszme, elv!~Mily egyszerû, mily világos,~
27 2| eszme, elv!~Mily egyszerû, mily világos,~Ordíts kapu, kiálts
28 2| Áldozatját a hiveknek.~ Mily édes mindent feledni,~Elfáradva
29 2| hûn szerettem;~Szivemben mily szent tûz ége,~Egy kis szeszély
30 2| elmegyek mellette még:~Az idõ mily rohanva fut,~És mily közel
31 2| idõ mily rohanva fut,~És mily közel a messze vég!~Fut-fárad,
32 2| Hûn emlékszel jó anyádra:~Mily szeretve ápolt téged’,~Gondja
33 2| ti tudjátok,~Árva sorsa mily nagy átok;~Enyhítsétek szeretettel,~
34 2| Szilaj gyûlölettel.~És mily küzdés! Veszni indúl~Régi
35 2| a lombok hullnak,~Almák mily szépen pirulnak,~S őket
36 2| gyermekim.~Bennünk, körűlünk mily kedv éledt.~Öröm dagasztá
37 2| Öröm dagasztá a kebelt!~Oh mily derűlt, mily szép az élet,~
38 2| kebelt!~Oh mily derűlt, mily szép az élet,~Szivemnek
39 3| Között oszlott meg szelleme.~Mily szép fiú, minő lángelme,~
40 3| eszes, kacér.~És udvarlója mily nagy számmal~És mindenik
41 3| üt miatta szörnyü zajt~«Mily léha úrfi és goromba!...~
42 3| hidd meg, úgy haragszom,~Mily ügyesen kitervelém!~Mily
43 3| Mily ügyesen kitervelém!~Mily bosszus lett vón’ az az
44 3| most, tisztéhez képest,~Mily sok mindent fogalmazott,~
45 3| Romhányin most e léha tettért~Mily könnyen bosszut állhatok.~
46 3| lettem...~Ez sebzené... Mily gondolat!~Oly bûnös s mégis
47 3| sovány regényem váza,~S mily prózai, szokott beszéd.~
48 3| Sirjából e kor árnya kél.~Mily szenvedés és mily erények,~
49 3| árnya kél.~Mily szenvedés és mily erények,~Most jobb sors
50 3| s mennyi szennyes érdek,~Mily hivság, gõg, bolond beszéd,~
51 3| minden nap látni, hallani:~Mily boldog s õ mily nyomorult
52 3| hallani:~Mily boldog s õ mily nyomorult lett.~Nem sejti,
53 3| Megsemmisül pillantatán.~Oh mily nemes e hölgynek arca,~Rajt’
54 3| Érettök még egy könnye sincs.~Mily nagyra tört tehetség nélkül,~
55 3| tört tehetség nélkül,~És mily hiú, mily léha volt!~Azt
56 3| tehetség nélkül,~És mily hiú, mily léha volt!~Azt hitte, hogy
57 3| most az Isten büntet érte,~Mily változás egy év után.~E
58 3| Fölszakadoz a régi seb:~Oh mily gyönyört s fájdalmat érez,~
59 3| szeretsz-é igazán?»~«Szeretlek-é, mily balga kérdés,~Mi jut eszedbe,
60 3| lettem!»~«Oh kedves nõm, oh mily öröm.»~«Te most is itt vagy
61 3| kerülje sorsát,~Nem egyszer mily komédiás.~Mily ritkán az,
62 3| Nem egyszer mily komédiás.~Mily ritkán az, aminek látszik,~
63 3| Szenvedtek bár sokat sokáig,~Oh mily hamar felejtenek!~A jelent
64 3| õszén, telén.~Szent Isten! mily idõket értünk!~Könny- s
65 3| megmondtam én.~S kimondom, bár mily rosszul essék,~A magyar
|