Rész

 1 1|             Csillagnak mondanálak,~Mely est koránya lett,~Virasztva
 2 1| szerelmesem!~Hajnalnak mondanálak,~Mely hogyha felköszönt,~Ég és
 3 1|       Balsorsom éjjelén;~S hajnal, mely harmatot hoz,~Örömkönyût
 4 1|          az erdõk tengerének árja,~Mely örök zöld s mint a büszke
 5 1|          szemedben,~S mint e lomb, mely virágokhoz hajlik,~Omló
 6 1|    boruljon rám;~S mint holdsugár, mely a hársfák~Nyíló lombjain
 7 1|     Mintegy zöld Isis-fátyolt szõ,~Mely alatt titkok pihennek,~Oltárán
 8 1|           Légy sugár, légy harmat, mely virágnak~Késõ õszig éltet,
 9 1|       morajja hallszik~S a szellõ, mely suttogva jár.~Bólingat már
10 1|        irígylem a pillangó sorsát,~Mely ha átéli a tavaszt,~Hulló
11 1|          régi fészke,~És az emlék, mely véle jött.~Mi bántja ész’
12 1|          bántja ész’kon a virágot,~Mely déli tájt virulva nõ?~A
13 1|          ölemben.~Hajh hol a sziv, mely érettem dobog?~Itt nem sirattak,
14 1|            enyém,~S jobb napodban, mely hû visszhangod volt,~Hogy
15 1|         Reményeim sírján nõtt fel,~Mely fölött szerelmem virraszt,~
16 1|            a szellő, bűvös hangon,~Mely igéz, fáj, üldöz és von,~
17 1|             Ami kínos, ami édes,~S mely amint erősben árad,~Sír
18 1|      jázmin,~Oh de szebb a liliom,~Mely mint legszebb szűzi párta,~
19 1|       képes könyvben.~Ez a szellõ, mely arcomra lebben,~E rezgõ
20 1|       Hallgatnám ajkad suttogását,~Mely mind csak engem emleget.~
21 1|        kezd,~Csak egy szépség van, mely sirig tart,~Mit érzésünk
22 1|           örömid emléke~Szívemben, mely lemond, de nem feled.~A
23 1|         Ősz vagy te, az emlékezet,~Mely élni vágy a sírok szélin.~
24 1|           égnek, földnek balzsama,~Mely bennünket meggyógyíthatna!~
25 1|         álmot és ne többet,~Álmot, mely hosszan hazud’,~Még egy
26 1|            hazud’,~Még egy hangot, mely elrenget,~Még egy mámort,
27 1|          elrenget,~Még egy mámort, mely feledtet,~Még egy kínt,
28 1|            feledtet,~Még egy kínt, mely ölni tud.~Miért kellett
29 1|          is vele,~S mint az a mag, mely már földben aluszik,~Elalunni,
30 1|           a meleget,~Mint a bokor, mely új lombot, bimbót hajt,~
31 1|           gyáva kín föllángolásod,~Mely örömest áldozna vért,~S
32 1|           s hadd sírjon az a nóta,~Mely azt siratja, amit én,~Úgy
33 1|    hagyandsz?~Emléket szivbe írva,~Mely kísért éltem útain~És elkisér
34 1|            a puszta test enyészte,~Mely titeket nagy siralomra készte?~
35 1|           õ árulja azt a bûvitalt,~Mely megifjítja újra a magyart,~
36 1|      beszéltek, érzem, van szivem,~Mely lángol, ég, örûl, fáj, szenved,
37 2|       örökre szeret;~S mint őzike, mely’t a vadász csöve hajt,~Reszketve,
38 2|         hivság, hóbortos szeszély,~Mely nagy dologról könnyedén
39 2|   könnyedén beszél;~Hány híg velõ, mely nem lát semmi bajt,~Mindent
40 2|   hivatalvágy, éhes,~Irígy kedély, mely csak gyûlölni képes:~Bitolja
41 2|            zene s vidám kedv árja,~Mely szívöket úgy általjárja,~
42 2|         heves vágya.~Rá se tekint,~Mely felé int,~Parton a sok szép
43 2|     egymásba szõve;~Balga reményt, mely sikert vár,~Küzdést, melynek
44 2|           Hiuságot száz alakban,~S mely, mint szent tûz, fel-fellobban,~
45 2|            Vége felé jár e század,~Mely újjá szült téged’.~Van-e
46 3|        Eszébe jut az elfeledt hon,~Mely távol rablánc közt sohajt;~
47 3|           is szeret.~Hogy könnyét, mely arcára csordúl,~Ne lássa
48 3|           vessek meg egy hû kezet,~Mely vész után parthoz vezet?~«
49 3|      mindent kivall.~Van pillanat, mely szívet, elmét~Megígéz s
50 3|     elfutja láng:~«Egy okkal több, mely innen elhajt~Honvéd miatt
51 3|         egy mosoly beszél,~Mosoly, mely sziv mélyébõl támad~És ép
52 3|           kihalt az átok,~S közös, mely összefûz, a lánc,~A szolgalánc,
53 3|         vesztett,~Maradt egy szív, mely még remél,~Egy szív, amely
54 3|        kormányra lett vón szükség,~Mely a reformot vezeti.~Mi ezt