Rész

 1 1|        sorsod a jövőben?~Ki tudja azt; sötét titok;~De most, de
 2 1|         mondom, hogy miért.~Tudja azt az én Istenem,~Aki magyar,
 3 1|     Fölreszket az emlékezet,~Csak azt jelenti, hogy már éj van~
 4 1|       lángod’, ifju lelked’,~Mint azt egykor rám lehelted,~Mondván:
 5 1|       hadd sírjon az a nóta,~Mely azt siratja, amit én,~Úgy sem
 6 1|        sem volt:~Hadd felejtsd el azt, aki él,~Felejtsd el, aki
 7 1|        szebb, új legyen,~Gõgjében azt se tudja, mit tegyen.~S
 8 1|          balra szidják, mosolyog,~Azt mondja rá, hogy próféta-dolog.~   
 9 1|          charlatán.~Csak õ árulja azt a bûvitalt,~Mely megifjítja
10 1|           elhagyék, gondold utána azt;~S mit még kivánok, nem
11 1|           lába, zöld a szárnya,~S azt énekli csengõ hangon~Alugy’,
12 2|           csak sikerre vált,~Mert azt jelenti, satirám talált.~   
13 2|   mámorodban ott mosolygva állsz,~Azt sem tudod hamar, hogy mit
14 2|             bármily kis darabját,~Azt meg nem adja, oh az nagy
15 2|         hazáért?~Avagy lassanként azt is elfeledjük,~Hogy tudjunk
16 2|      magyar nemzet,~Ha mondhatnám azt is: te nagy!~Mindent feledsz,
17 2|            S most romok közt rom, azt kérdem:~Vajjon miért éltem
18 2|          alatt~Ûl egy árva leány;~Azt énekli~«Se’ apám, se’ anyám,~
19 2|         Egy nagy seb az arcán?»~««Azt a sebet~Százszor megcsókolnám!»»~«
20 2|           Vén almafa áll magában;~Azt beszélik, régen áll ott,~
21 2|            titeket,~Meg-megáldják azt is, aki ültetett.~1883~~
22 2|        Sirok, romok sorsára jut -~Azt suttogom fülébe.~Minden
23 2|      lélekkel.~Adja Isten!... Ide azt a~Poharat,~Igyunk egyet
24 2|     tehénke kolompja,~Erre, erre, azt mondja;~Arra megyünk mind
25 2|       szép virágra.~Kék nefelejcs azt suttogja~«Hova sietsz, bérc
26 2|        DALOK~I.~Zúg a patak, mind azt zúgja:~Aki szeret, sok a
27 2|          búja;~Zeng a madár, mind azt zengi:~Nem szeret úgy, mint
28 2|            Nem esküszöm, de tudom azt,~Tõled semmi el nem szakaszt.»~
29 2|            Nem esküdtem, de tudom azt,~Tõle semmi el nem szakaszt»~
30 2|      véged,~Csodálhatni igazán,~S azt még inkább - sok nem véli’ -~
31 2|   törvényével,~De ne hajtsa végre azt.~Így minden párt vesztett
32 2|        Nevedet sóhajtá,~Mindegyre azt hajtá:~Boldog nem lehettem,~
33 2|        neked,~Rossz hirt költesz, azt szereted,~Neked hiszek,
34 2|          magyar nép,~Magad tiprod azt el,~Hasztalan a késõ bánat,~
35 2|       ROSSZ TERMÉS.~«Kedves fáim, azt kérdem én:~Mi dolog az,
36 2|    hangulatban,~Mert fiam ültette azt,~És gyümölcsét meg nem érte,~
37 3|          szót hogyan leljek?~Csak azt tudhatnám mondani:~Mindebből
38 3|         menjen férjhez,~Megcsalja azt, ki szereti?~Hogy’ tettesse,
39 3|         meg-megtér a régi helyre,~Azt vélve, hogy elõbb hatol.~
40 3|     tiprott nemzetem?»~«Nem érted azt’... Oh hallgass, szívem!~
41 3|        sok ismerõsrõl,~Ez él még, azt takarja sír,~Sokat beszélnek
42 3|       olyan rongy csupán:~Szakács azt mondja, hogy úr légyen,~
43 3|  átéreztem, éltem,~Egyszerün csak azt rajzolom,~Ekkor tájt a vidéken
44 3|         hajszálon áll,~S midõn im azt is majd elmetszik,~Jobban
45 3|       önnek köszönöm.~S ha egykor azt önért áldoznám,~Megnyúgodhatnám
46 3|         mily hiú, mily léha volt!~Azt hitte, hogy hazája épül,~
47 3|     Nyugalmát hol keresse, lelje?~Azt nem nyujt az ily szerelem;~
48 3|          bár meg nem vallja, érzi azt,~Oh érzi, hogy Ilonka képe~
49 3|    napról-napra mélyebb búja,~Bár azt folyvást legyõzni vágy’.~
50 3|       Csupán csak álom, sejtelem.~Azt álmodám, lásd, hogy meghaltam,~
51 3|     képzelt jövõben él,~S ha mind azt könnyen el nem érik,~Mit
52 3|  kezdettek rút viszályok,~Bevégzé azt az árulás,~Hah Görgeire
53 3| Dicsõségünkön tapodunk,~Ami való, azt látni félünk,~S ébredve
54 3|           mindenik,~A hon javára, azt hiszik.~Kossuth Lajost el-eldicsérik~