Rész

 1 3|                                 ROMHÁNYI KÖLTŐI BESZÉLY.~- TÖREDÉK - ~  
 2 3|      még mit elpazalnia.~Ifjabb Romhányi grófnak hivták,~Bécsben
 3 3|      Enyhítni özvegysége átkát.~Romhányi látta, szólt vele,~Ismerte
 4 3|       De eltitkolja gondosan,~S Romhányi oly boldogtalan.~De szívsebének
 5 3|       mért nem sírt keservesen.~Romhányi néma, érzéketlen,~De amidõn
 6 3| karzaton,~Erélye, bája hatalom.~Romhányi megszerette ismét~Matilddal
 7 3|     Kettõ halott, sok sebesült,~Romhányi is, mint serge, bátor~S
 8 3|   Nálunk s az néki drága kincs.~Romhányi híres s mellé boldog,~Meghódító
 9 3|         álhatlan és szeszélyes,~Romhányi hiu, szenvedélyes,~Ez egyet,
10 3|       új udvarló várja? Menjen!~Romhányi többet mit se’ kér.»~«Ha
11 3|    Matildot, hogy nem látogatta~Romhányi félhónapja már,~Talán végkép
12 3|        Amint hivõ lelkében áll.~Romhányi a kezdett udvarlást~Nem
13 3|  Elbírja gyászát tört szívének?~Romhányi ily kérdést se’ tesz.~S
14 3|    tenni is kilép.~És teljesûlt Romhányi vágya,~Megnyílt a rég ohajtott
15 3|         a karzaton tapsolva ûl.~Romhányi tart tüzes beszédet,~Minõt
16 3|       is tapsol, kendõt lenget,~Romhányi büszkesége enged,~S mikor
17 3|       Már megtörtént a békülés.~Romhányi ott a lépcsõ alján~Megvárja
18 3|     néném?» «Ugyan még kérdesz?~Romhányi grófhoz, édesem!»~«Nem mentem
19 3|       vész után parthoz vezet?~«Romhányi gróf szerelmet színlelt,~
20 3|   Megbánja százszor s újra sír.~Romhányi, míg ezek így folynak,~A
21 3|      Miniszter-é vagy hadvezér?~Romhányi, ami tellett tõle,~Megtett
22 3|       halál!~Három megyébe most Romhányi~Mint fõkormánybiztos kiszáll;~
23 3|       egy tábornok, deli férfi;~Romhányi most lett kapitány, -~A
24 3|       nem marad: börtön, bakó -~Romhányi üldött bujdosó.~Nyomába
25 3|      jegyzõkönyvbõl font babér;~Romhányi nem hõsök példánya,~De légyen
26 3|      siet,~De ágyon fekszik már Romhányi,~Ott ápolják a beteget~Az
27 3|      iratába,~S kiált: «Ez gróf Romhányi úr.»~«Ha gróf is, nem bir
28 3|        betegágyhoz lép megint -~Romhányi búsan rá tekint.~De rá nem
29 3|       Ki vártál nagy jelenetet,~Romhányi hogy’ fog szónokolni...~
30 3| hervadás!~Ezt én mondom, és nem Romhányi,~De igy érzett õ is talán;~
31 3|        egykor ellenfél valánk.»~Romhányi közbe vágva így szól,~S
32 3|          De elhal a szó ajakán;~Romhányi, mintha bûnös volna,~Megsemmisül
33 3|        e varázstol meghatottan,~Romhányi csöndesül legottan~S mig
34 3|       Öröm szülé vagy fájdalom.~Romhányi még egyszer kezet nyujt~
35 3|      Bejárnak parkot, földeket,~Romhányi percrõl-percre érzi,~Hogy
36 3|    Nyugtat, megenyhít a magány.~Romhányi mostan él elõször~Magányban
37 3|  vigaszt, csak ennyit is.~Elzúg Romhányi lelke éjén~Pártszenvedély
38 3|     legboldogabb jövõt álmodja:~Romhányi is úgy álmodik,~Üdvözli
39 3| Csodásan összejátszanak.~Így él Romhányi álmodozva;~Elmélkedés és
40 3|       Ez örömében alig szólhat,~Romhányi búsan földre néz;~«Ez nem
41 3|       mintha rég feledve volna;~Romhányi elgondolkozott.~«Ki fejti
42 3|        Merészebb csábitó fogás.~Romhányi bár a régi volna,~Ilonka
43 3|    Elfödte az idõ nyomát.~Hanem Romhányi érzi, látja,~Ilonkán változás
44 3|         megvetést nem érdemel!»~Romhányi kétkedõ elméje~Eltépelõdik
45 3|       sem válik belõle,~Szegény Romhányi õ csupán.~Magyar szülött,
46 3|     Isten tudja, hogy mi lesz.»~Romhányi hallgat, nincs reménye,~
47 3|      nem tetszés zajja támad, -~Romhányi hirtelen feláll,~Harag szemében,