Rész

 1 1|  gyászos Mádéfalva!~De ki tudna mindent elbeszélni~Rólatok, ti kedves
 2 1|       Bár tebenned elvesztettem mindent,~Szent fájdalmad örökre
 3 1|    Tovább megyek, meg-megállok,~Mindent másképen találok.~Csak a
 4 1|     vágyat, reménységet.~Mennyi mindent eltemettem,~Milyen számos
 5 1|         mintha volna végitélet,~Mindent egy hang kiált túl.~Mintha
 6 1|  szeretlek, híven, hõn, igazán!~Mindent elvesztettem, mindenem te
 7 1|        haragnak árnya~Lelkembe’ mindent sötéttel borit,~S hervasztja
 8 1|     tenta tollán és kedélyiben,~Mindent, de mindent nemzetére ken.~
 9 1|         kedélyiben,~Mindent, de mindent nemzetére ken.~Minden szavával
10 1| Széchenyi meghalt és õ örökölt,~Mindent, de mindent, képét, cimerét,~
11 1|       és õ örökölt,~Mindent, de mindent, képét, cimerét,~S amint
12 2|       sír bezárul.~Oh a sír sok mindent elfed~Bút, örömet, fényt,
13 2| kegyedbe fér,~Annak hiszesz, ki mindent megigér;~Nem tûrsz szabad
14 2| távolról se’ véled,~Hogy mennyi mindent elhitetnek véled.~És mámorodban
15 2|  tanúltál,~S kivivni gyorsan és mindent akarnál,~Tûzzel-vassal,
16 2|   egyszerûn,~Mit kérsz nevében, mindent, ami kell,~Soh’ sem fukar,
17 2|         lángol, szíve feldobog,~Mindent, de mindent feláldoz honáért,~
18 2|     szíve feldobog,~Mindent, de mindent feláldoz honáért,~Sõt még
19 2|        mely nem lát semmi bajt,~Mindent remél, lehetlent vár, ohajt;~
20 2|     mondhatnám azt is: te nagy!~Mindent feledsz, mit sem tanultál,~
21 2|     Hadd feledjek bár egy napra~Mindent, ami fáj, mi bánt:~Gõgös
22 2|      igérsz, adsz,~Amit hoztál, mindent itt hagysz.~Nincs aszályod,
23 2|   sírtam nõm ravatalán,~Elnyelt mindent egy sirhalom:~Azért oly
24 2|          Szedj ki régi könyvbõl mindent, mi kissé nyers,~Megtûri
25 2|       hamar elfelednek, -~Én is mindent hadd feledjek!~   Mintha
26 2|        a hiveknek.~   Mily édes mindent feledni,~Elfáradva megpihenni!~
27 2|   mardosott kegyetlen fájdalom,~Mindent, de mindent végkép veszni
28 2| kegyetlen fájdalom,~Mindent, de mindent végkép veszni hittem,~S
29 3|      szülõi szent emléke;~Habár mindent könnyen felejt,~Ezt híven
30 3|     nincs benne semmi köszönet.~Mindent, amit külföldön látott,~
31 3|      tisztéhez képest,~Mily sok mindent fogalmazott,~Megyéhez és
32 3|     lyány küzdelmét?~E hangulat mindent kivall.~Van pillanat, mely
33 3|       ami tellett tõle,~Megtett mindent s oly nyílt a tér,~De könnyebb
34 3|   csinál,~Majd mást kisért, sok mindent tervez,~De senki hasznát
35 3|       fent~És neveddel takarnak mindent.~Oh jaj! ki tudja még mi
36 3|    vendégül rejtett,~A betegért mindent felejtett,~És nem kimélt
37 3|     patak beszédes ajka~Oly sok mindent suttog neki,~S mint gyermeket
38 3|    örömök tengerébe~Merûlve bár mindent remélt.~Nyugalmát hol keresse,
39 3|      látva kedvesének,~Szánalma mindent megbocsát.~A régi hajlam
40 3|   küzdelmeit,~S vigasztalni: ha mindent vesztett,~Maradt egy szív,
41 3|         fölébredétek,~Késõn, az mindent elsodort.~De új idõk új
42 3|     épen nem lett volna~És e ha mindent elfedez.~Nem ismétlem, hisz
43 3|         bérét,~Ha gyáván veszt, mindent veszít:~Ezért dicsõit lantom