Rész

 1 1|         Hótetõknek távol csillogása~Rá fénylik az erdõk éjjelére,~
 2 1|           Mikor száradt, öcsém volt rá akasztva.»»~«Nyugodjanak!
 3 1|        olykor hullott egy-két könyü rá,~Oh titkos érzés, hõ vágy,
 4 1|        jutott vón’ valami:~És felel rá bátyja: «Oh neked mátkád
 5 1|        cselédet,~A házat is nyomban rá felgyujtja,~Vér is, láng
 6 1|          egy sírkövet,~Majd irjatok rá ennyit~Hiven szerettem a
 7 1|            Ott bolyong a temetõben,~Rá borul egy kedves dombra,~
 8 1|             ne ijedj, lassan jõj ki rá!~Aludjék kis lyányunk csendesen,~
 9 1|            kezed nyoma,~Néha szemem rá talál.~Innen-onnan ez az
10 1|     tudhatod, hiszen...~De esküszöm rá s egyszersmind hiszem~Szivem
11 1|            idõ se’ volt alkalmasabb rá szinte,~Míg csak hazánkból
12 1|             Nem mély és nagy titok,~Rá minden új nap mind meg annyi
13 1|       szidják, mosolyog,~Azt mondja rá, hogy próféta-dolog.~   
14 1|         elkölt épen visszakapja.~De rá kiált három-négy hirtelen~
15 1|            Idõ se’ volt alkalmasabb rá szinte,~Míg csak hazánkból
16 2|          lõtt madarat,~Iszol nagyot rá, nem tartasz határt,~Pedig
17 2|      szólnod kellene;~Vagy a fehér, rá mondod, fekete,~Mivel kíméled
18 2| nagyravágyók serge~Mindenre könnyen rá beszél,~S örvény felé evezve
19 2|           nem tudhatod.~De megtanít rá majd az élet,~Hûtlen barátság,
20 2|             beszél.~Nem is figyelek rá, fát ültetgetek,~Virágos,
21 2|            mintha ûzné heves vágya.~Rá se tekint,~Mely felé int,~
22 2|            az elnök?~Nem hallgatnak rá ő kelmök.~Dulakodnak szüntelen.~
23 2|           lyány titkos jegykendõje,~Rá ismer a szeretõje.~«Nem
24 2|              Az eszméknek zavarában~Rá ismerni sem tudunk.~IV.~
25 3|         elrejt,~Már hatszor küldött rá halált,~Sapperment! egyszer
26 3|         kerget,~A nagyravágyás tesz rá nyerget~És sarkantyúzza
27 3|              a pálya,~S alkotni hol rá az anyag?~E hon hiú küzdés
28 3|           kohol.~Sõt hölgye arra is rá birja,~Hogy egy lap fõcikkelyit
29 3|             mintegy homlokára írva:~Rá nézve majd a szerelem~Öröm
30 3|        jõnek a zsandárok,~Nagy volt rá nézve a veszély,~De megsegíté
31 3|           meg nem lõtte zsandár,~Ha rá még kínosabb halál vár?~
32 3|        félbe hagyja,~Fölébred férje rá legott,~Ki karszékében õt
33 3|           már a gondolat,~A multból rá csak bú maradt.~Szerep játéka
34 3|          Megmutatja a szenvedõt.~És rá ismer, bár arca dúlva,~És
35 3|             megint -~Romhányi búsan rá tekint.~De rá nem ismer,
36 3|        Romhányi búsan rá tekint.~De rá nem ismer, oly nagy láza,~
37 3|             elfeledte, de a nõt,~Ki rá tekint mély kék szemével~
38 3|            szenvedõt.~Ohajt keblére rá omolni,~S elsirni titkos
39 3|       földön és egen,~De majd az éj rá vetve árnyát,~Kioltja lassan,
40 3|               Istenemre,~Alig tudok rá lelni szót.~Gyalázat, hogy
41 3|           Habár tudom hiába zendûl,~Rá nyájas visszhang nem felel.~