Rész

 501 1|            úgy örülni véled,~Szakítva a virágokat.~Szeretnélek még
 502 1|            őszi délután,~Kandallódnál a karosszéken,~Ha mintegy
 503 1|            jöttömet,~Megismersz immár a távolból,~S bár ajkad olyan
 504 1|         Szeretnélek még egyszer látni~A vén udvarház csarnokán,~
 505 1|                bort! s hadd sírjon az a nóta,~Mely azt siratja,
 506 1|                elmélyed~Mégis szomorú a halál,~Mégis csak szép az
 507 1|              mi kevesem van,~S igyál, a temetés után,~Nagy áldomást
 508 1|         kísért éltem útain~És elkisér a sírba.~Tudom soh’ sem felednek
 509 1|             rá ennyit~Hiven szerettem a hazát,~Irtam többek közt
 510 1|            Előbb versével, azután~Meg a kezével ölt meg.~1855~
 511 1|            rám nehezûl.~Elbírom-e ezt a terhet,~Istenem?~Köd homálylik
 512 1|                                       A MENYASSZONY.~Võlegényét
 513 1|               halvány,~Élõ bánat lett a hû lyány.~Ha a nap már lemenõben,~
 514 1|             bánat lett a hû lyány.~Ha a nap már lemenõben,~Ott bolyong
 515 1|            már lemenõben,~Ott bolyong a temetõben,~Rá borul egy
 516 1|         hallik, hallik,~Mintha sugnák a sír titkát,~Võlegénye hívó
 517 1|            Võlegénye hívó hangját.~És a bús lyány leszakasztja,~
 518 1|             nyoszolyáján,~Kebelén még a virág,~A szerelem mosolyg
 519 1|    nyoszolyáján,~Kebelén még a virág,~A szerelem mosolyg álmán,~
 520 1|               egy más világ.~És amint a virág hervad,~Édesebben
 521 1|          Könnybe borul, könnybe lábad a szemem.~Nem hallottam a
 522 1|               a szemem.~Nem hallottam a mióta bujdosom,~A mióta
 523 1|           hallottam a mióta bujdosom,~A mióta idegen föld a honom.~
 524 1|         bujdosom,~A mióta idegen föld a honom.~Beh szomorú, beh
 525 1|               elbúsul, úgy megkönnyûl a szivem~Ujra enyém minden,
 526 1|                Isten, szánd meg immár a magyart.~1856~
 527 1|                                       A HŐSÖK SÍRJA.~Egy sírban,
 528 1|                elfeledve.~De lehajlik a zöld erdő,~Rájok élő koszorút
 529 1|           álmaik haragja,~Harsog, zúg a bérc patakja,~Éjfél tájban,
 530 1|           egy-egy villám,~És felindul a természet,~A menny mintegy
 531 1|              És felindul a természet,~A menny mintegy leborúl,~S
 532 1|              harsognák~Nem veszett el a szabadság,~Az igazság ünnepel!~
 533 1|           ünnepel!~Lelkünk szélyeljár a légben,~Örök bíró él az
 534 1|              veled vagyok!~El-elragad a báj, gyönyör,~Majd a féltés,
 535 1|       El-elragad a báj, gyönyör,~Majd a féltés, a bú gyötör,~Átkozlak,
 536 1|               gyönyör,~Majd a féltés, a bú gyötör,~Átkozlak, áldlak,
 537 1|                                    EZ A KIS LYÁNY...~Ez a kis lyány,
 538 1|                  EZ A KIS LYÁNY...~Ez a kis lyány, a barna,~Szivemet
 539 1|              LYÁNY...~Ez a kis lyány, a barna,~Szivemet megzavarta.~
 540 1|                Az Isten úgy akarta~Ez a kis lyány, a hamis,~Meg-megtréfál,
 541 1|            úgy akarta~Ez a kis lyány, a hamis,~Meg-megtréfál, kinoz
 542 1|              haj, nem bánom,~Jól esik a kínja is!~Ez a kis lyány,
 543 1|               Jól esik a kínja is!~Ez a kis lyány, a kevély,~Csak
 544 1|             kínja is!~Ez a kis lyány, a kevély,~Csak úgy félvállról
 545 1|               nem bánom,~Igy is szebb a többinél!~Ez a kis lyány,
 546 1|               is szebb a többinél!~Ez a kis lyány, a gonosz,~Fejemre
 547 1|             többinél!~Ez a kis lyány, a gonosz,~Fejemre még sok
 548 1|             is.~Megélnék én veled~Még a kõsziklán is,~Megnyugodnám
 549 1|             nehéz lett titkom;~S mint a néma gyermek,~Amidõn megszólal,~
 550 1|     Visszatérek tehozzád.~Befordulnék a szegleten,~S ablakodon vész
 551 1|           szegleten,~S ablakodon vész a szemem:~Karcsu árnyad még
 552 1|         muzsikálnak,~Szilaj kedve van a bálnak.~Egyedûl magamban,~
 553 1|               álmodozom!~Mind csak az a gondom~Mit csinálsz most
 554 1|              Mit csinálsz most otthon~A magányban, kis szobádban~
 555 1|                jövendõd, életed,~Csak a feláldozás tied.~Úgy áldjon
 556 1|              jó, mi tán erény,~Csupán a boldogság enyém.~1858~
 557 1|               mily reményekkel léptem a világba,~Mennyit nem remélett
 558 1|        nemzetem!~Szebb napok derûltek a magyar hazára,~Nagy jövõ
 559 1|           Nagy jövõ határán birkozott a jelen.~S minden összeomlott...
 560 1|           Marim és taníts feledni,~Ha a honfibút is elfeledni lehet;~
 561 1|              karjaid közt sem hagy el a bánat!~Oh hát még nélküled
 562 1|           volna,~S diszében állna még a Capitol.~Oda a hit és oda
 563 1|              állna még a Capitol.~Oda a hit és oda a szabadság;~
 564 1|             Capitol.~Oda a hit és oda a szabadság;~Egy ember Isten -
 565 1|               talán az örömök dalában~A költő szíve majd hogy megszakad,~
 566 1|             megszakad,~S némán kiált: a Brutusok honában~Csupán
 567 1|               Brutusok honában~Csupán a jó kedv s múlatság szabad.~
 568 1|               kedv s múlatság szabad.~A félelem, az önzés, élvezetvágy~
 569 1|         álomkép, mit birni nem lehet;~A bölcseség Epikur tudománya,~
 570 1|           egyetlen erkölcs az eszély;~A közügyektől vonúlj a magányba,~
 571 1|          eszély;~A közügyektől vonúlj a magányba,~Történjék bármi,
 572 1|            magas hó borítja,~Tégy fát a tűzre, bőven tölts, igyál;~
 573 1|              igyál;~Ne kérdezgesd, mi a jövőnek titka,~Előbb-utóbb
 574 1|          titka,~Előbb-utóbb csak eljő a halál.~Addig hát élvezd,
 575 1|          fényes fürteid’,~Ne vesd meg a bort, táncot, dalt, szerelmet,~
 576 1|           kincseit.~Boldog, ki messze a világ zajától~Földét mivelve
 577 1|          Földét mivelve önkedvére él,~A gazdagság- és szegénységtől
 578 1|        középszer, benned hisz, remél!~A bércoromra sujt inkább a
 579 1|              A bércoromra sujt inkább a villám,~A szél a legmagasb
 580 1|      bércoromra sujt inkább a villám,~A szél a legmagasb fát dönti
 581 1|               inkább a villám,~A szél a legmagasb fát dönti meg,~
 582 1|             bokron lágy szellő lebeg.~A természet, művészet annyi
 583 1|               lépteden,~S ha éjjel üt a légyott várt órája,~Mi édesen
 584 1|               órája,~Mi édesen suttog a szerelem!~Kit kedvelsz jobban
 585 1|             minden órádnak virágát~És a jövőbe kevésbbé se hígy!~
 586 1|       elveszett.~Korunk talán hasonló a tiédhez.~Ez uj világ is
 587 1|            nagy eszme még utat talál.~A költészet, bár törve égi
 588 1|               tenni hív;~Ha ijeszt is a kétség rémes árnya,~Szenvedj,
 589 1|                    HAZA FELÉ.~Csillog a hold fényén a torony,~Közel
 590 1|           FELÉ.~Csillog a hold fényén a torony,~Közel vagyok hozzád,
 591 1|             szegénynek magamat,~Adott a sors annyit, mennyit adhat:~
 592 1|               E kis körben úgy enyhûl a bánat,~S az örömcsepp egy
 593 1|             Isten csillagomnak kedvez~A barátság és a bor és a dal~
 594 1|     csillagomnak kedvez~A barátság és a bor és a dal~Híven kísér
 595 1|         kedvez~A barátság és a bor és a dal~Híven kísér síromig,
 596 1|               borúlj rám,~Így alszunk a koporsó párnáján!~1860~
 597 1|         Elindul az Igazság,~Vele megy a Hamisság,~Édes testvér mindkettõ,~
 598 1|               mindkettõ,~Miért, tudj’ a teremtõ.~Anyjok varrt két
 599 1|       betarisznyált egyaránt.~Ehetnék a Hamisság~«Hallod-e te Igazság,~
 600 1|        Hamisság~«Hallod-e te Igazság,~A tiedbõl ennénk tán,~Az enyémbõl
 601 1|               együnk hát!»»~Megkezdik a pogácsát,~S míg benne tart,
 602 1|             Amint mondád, rendre jár,~A tiedbõl együnk már?»»~Egész
 603 1|               híjába kér,~Nem ad neki a testvér;~«Mégis adok jó
 604 1|                Mégis adok jó áron,~Ha a füled’ levágom.»~Le is vágja
 605 1|          füled’ levágom.»~Le is vágja a fülét,~Másnap ismét a kezét,~
 606 1|           vágja a fülét,~Másnap ismét a kezét,~Azután meg a lábát,~
 607 1|             ismét a kezét,~Azután meg a lábát,~S úgy ád egy-egy
 608 1|         Igazság ráállott -~Így járják a világot.~1861~
 609 1|            hangja még,~S csillag sem, a hajnalhozó,~Amely dicsõ
 610 1|    ELUTAZÁSAKOR.~Olyan puszta lett ez a ház,~Amióta elhagyál!~Látszik
 611 1|          Karjaidon ringatod,~Megtelik a szemed könnyel,~Bár elnyomni
 612 1|             örömünk’~S mint hajnalban a virágok,~Mosolyogva ébredünk.~
 613 1|                                       A SZÉCHENYIESKEDŐK.~SATIRA.~
 614 1|          sötéttel borit,~S hervasztja a dalok virágait.~Nem én hibám,
 615 1|            darabka tart,~Megsiratnunk a legnagyobb magyart.~   Miért,
 616 1|               megvallom, kissé félek.~A párbaj immár oly divatba
 617 1|         párbaj immár oly divatba jött~A hírlapírók és költõk között,~
 618 1|           pedig pár évvel ezelõtt!~Mi a halál, a puszta test enyészte,~
 619 1|            évvel ezelõtt!~Mi a halál, a puszta test enyészte,~Mely
 620 1|              míg lelkesültök érte?~Õt a halál csupán csak akkor
 621 1|         mondok sokat - -~Hazánkban ez a legujabb divat.~   Oh hányszor
 622 1|                Oh hányszor hallom ezt a nagy nevet,~Oh Széchenyi,
 623 1|              Széchenyie!~Mint szélben a barackfáról virág,~Úgy hull
 624 1|          gazda mind csak errõl ír,~Ez a nemzet minden sebére ír.~
 625 1|            dolog)~S kinek kevés hozzá a tudománya,~Dicsekszik, -
 626 1|             Hogy semmi sem lesz addig a magyar,~Mig nem csaló, hitetlen
 627 1|                Ahhoz képest, mit tett a nemzetér’:~Belé esik hazafi
 628 1|               fájdalomba,~S lesz mint a pokróc, durva és goromba.~
 629 1|               Rug  jobbra-balra, mint a vad lovak,~És közbe-közbe
 630 1|            méltó õ reá,~Mint nem vala a nagy Széchenyire,~Nagy honfi
 631 1|      Meg-megsiratja martyr-életét.~   A másik ott nem ilyen gyászvitéz,~
 632 1|            folyvást: õ az új próféta.~A tûzre mind, mit eddig irtatok,~
 633 1|               Õ csak garádics, én meg a torony.~Ki is kiáltom minden
 634 1|              Mert tudni kell, ismerni a magyart,~Még sok, nagyon
 635 1|              Még sok, nagyon sok, mit a címre tart.~Azonban eljõ
 636 1|             szerény,~Csupán napszámos a jó ügy terén.~Míg élt Széchenyi,
 637 1|              firmája neki van csupán,~A többi egytõl egyig charlatán.~
 638 1|          charlatán.~Csak õ árulja azt a bûvitalt,~Mely megifjítja
 639 1|        bûvitalt,~Mely megifjítja újra a magyart,~Nem drága, olcsó,
 640 1|            avagy Széchenyi lesz.~Egy’ a másiktól már sehogy se’
 641 1|              beszélnünk.~Bevégzem hát a végtelen panaszt,~Mit elhagyék,
 642 1|            darabka tart,~Megsiratnunk a legnagyobb magyart,~Mint
 643 1|          kedves, ugy, ugy, ugy!~Hunyj a szemét már, jó a gyerek,~
 644 1|                Hunyj a szemét már, jó a gyerek,~Én is elalszom majd
 645 1|           Sirása elhallszik.~Oda megy a szúnyog~Haja, haja! - dunnyog,~
 646 1|        szúnyog~Haja, haja! - dunnyog,~A tücsök is fujja:~Haja, haja,
 647 1|                hujja!~Gilice megunja,~A szemét behunyja,~Sirása
 648 1|         hallszik,~Csendesen elalszik.~A gyerek is csendes,~Haja,
 649 1|           fészek meg kis madárka,~Kék a lába, zöld a szárnya,~S
 650 1|             madárka,~Kék a lába, zöld a szárnya,~S azt énekli csengõ
 651 1|                alugy’ már galambom!~S a gyermek, ki hallja épen,~
 652 1|              gyermek, ki hallja épen,~A szemét behunyja szépen,~
 653 1|                                       A SZERETŐK.~«Olvad a hó, tavasz
 654 1|                    A SZERETŐK.~«Olvad a hó, tavasz akar lenni,~Be
 655 1|               ibolya lenni!~Kinyilnék a szomszédunk kertjébe’,~Hadd
 656 1|          hamar!»~Szomszéd fia átkiált a lyánynak~««Ne légy virág,
 657 1|         lyánynak!~Szeretõm vagy, légy a menyasszonyom,~Feleségem,
 658 1|     Fel-felkiált sok költõ és mûvész:~A kritikához nem kell semmi
 659 1|             képtelen, gáncsol, dohog:~A kritika haszontalan dolog.~   
 660 1|            annyi, hogy hamar belátja,~A kritikusnak költõ nem barátja,~
 661 2|           kedvesem!~Vidám vagy bús ez a mosoly,~Örökké szívbõl szívbe
 662 2|             Oh e mosolytól messze fut~A terhes gond s eszembe jut~
 663 2|               valál, majd rózsatõ;~De a boldogság hajnalfénye~Reszket
 664 2|         elhalad!~De mosolyod még mind a régi,~Átsugárzik az éveken,~
 665 2|         szívet vigasztalt szavad,~Bár a tied bútól szakadt~Eltitkolád,
 666 2|              ÁLMODÓ LEÁNY.~Ott alszik a lyány, oly nyugtalan alszik,~
 667 2|               És szíve dobog és sóhaj a hallszik.~Mi bántja, mi
 668 2|          szeret;~S mint őzike, mely’t a vadász csöve hajt,~Reszketve,
 669 2|              mondhatom el!~   Megölne a szégyen,~   Megölne a bánat;~   
 670 2|         Megölne a szégyen,~   Megölne a bánat;~   Elhervadok érted,~   
 671 2|         Haldoklom utánad!»~Ott alszik a lyány, oly nyugtalan alszik,~
 672 2|         sülyedt csalogány,~Megcsattan a szó remegő ajakán:~   «Tied
 673 2|              kedves őszi napfény!~Jőj a kertbe, jőj velem~Kies ősszel,
 674 2|              Kies ősszel, délutánként~A sétát úgy kedvelem.~Halld
 675 2|             sétát úgy kedvelem.~Halld a hulló lomb sohajját,~Bús
 676 2|             és mégis oly szelíd,~Nézd a napfény ragyogását,~Bágyadt,
 677 2|              mégis melegít.~Halványul a kert viránya,~Mégis benne
 678 2|            arcot ölt.~Nem halljuk már a pacsirtát,~Mégis cseng-bong
 679 2|       pacsirtát,~Mégis cseng-bong még a lég;~Meglebbenti a köd fátylát,~
 680 2|     cseng-bong még a lég;~Meglebbenti a köd fátylát,~Mégis tiszta
 681 2|         itt-ott mennyi báj!~Álmodozik a természet,~S elálmodja,
 682 2|             Ahol vígan szedtük hajdan~A tavasz virágait.~Elhanyatlik
 683 2|              ne búsulj: akkor is lesz~A virányon enyhe zöld,~Meg-megcsendül
 684 2|               nesz,~Fel-felvidul ég s a föld.~Nyílik akkor is virágunk,~
 685 2|           Nyílik akkor is virágunk,~S a hervadó levelen~Ott ragyog
 686 2|               rám édesen.~Zendűl kinn a madársereg,~Csevegni kezd
 687 2|        madársereg,~Csevegni kezd benn a gyerek;~Lelkem amit először
 688 2|             Áradoz szét s érzem, hogy a világon~E valónál nem lehet
 689 2|              éj van,~Édes anyjok künn a sírban.~«Édes anyám, édes
 690 2|              Nem gondolsz rám!»»~Mond a másik s jajjal végzi,~A
 691 2|               a másik s jajjal végzi,~A fájdalmat kétszer érzi.~«
 692 2|            mozdul egy sír.~Megnyílnak a nehéz hantok,~Kilép sirból
 693 2|            édes anyjok,~S tova lebben a vak éjben,~Haza felé, az
 694 2|        ösvényen.~Arca halvány, hangj’ a régi,~Fia, lyánya megösméri;~
 695 2|             ápolgatja.~És ott viraszt a kis ágyon,~Míg elalszik
 696 2|              ágyon,~Míg elalszik mind a három;~Majd megindul, széttekinget,~
 697 2|        megindul, széttekinget,~Keresi a régi rendet.~Rendbe hozza
 698 2|             régi rendet.~Rendbe hozza a szobácskát,~Helyre tészi
 699 2|              szobácskát,~Helyre tészi a ruhácskát;~Az alvókat hosszan
 700 2|             válni viradóra!~Visszanéz a véghatárral...~Sír megnyílik,
 701 2|            megnyílik, sír bezárul.~Oh a sír sok mindent elfed~Bút,
 702 2|                                       A BUDAI RÓZSAHEGYEN.~Szél
 703 2|      RÓZSAHEGYEN.~Szél rengeti lágyan a kerti fa lombját,~Az alkony
 704 2|        lombját,~Az alkony elége alatt a Dunán;~Pest ködbe merül,
 705 2|            merülten,~Megálda ezerszer a hű szerelem.~Még minden
 706 2|               hű szerelem.~Még minden a régi, mosolygani látszik,~
 707 2|              az enyhület árnya lebeg;~A fűben előttem a kis fiu
 708 2|          árnya lebeg;~A fűben előttem a kis fiu játszik,~A lyányka
 709 2|            előttem a kis fiu játszik,~A lyányka szökellve, kacagva
 710 2|            hol van?~Még hallani vélem a bús siri dalt.~Úgy elborulok
 711 2|             kihalt.~Oh hitvesem árnya a csillagos égben,~Oh gyermekim
 712 2|            tekints le reám!~Emelj fel a búba’, ne hagyj el az éjben,~
 713 2|           éjben,~És áldj meg, erősits a földi tusán!~Hű, tiszta
 714 2|       sugarából~Ejtsd vissza szivembe a mennyei fényt!~Vezess ki
 715 2|      vadonából,~S add vissza hitemnek a régi reményt!~1867~~
 716 2|                                       A NÉPSZERÜSÉG.~SATIRA.~A népszerüség
 717 2|                A NÉPSZERÜSÉG.~SATIRA.~A népszerüség versem tárgya
 718 2|    mindenképen,~Azaz, hogy nem csupán a költő épen,~Hanem minden
 719 2|          vagyunk;~Veszhetne minden, - a súly megegye -~Csak meglegyen
 720 2|              Csak meglegyen coffjával a megye.~   Előbeszédnek ennyi
 721 2|         Szívemre gondok terhe nehezűl~A népszerűség népszerűtlenül~
 722 2|          meghallgassatok;~   Türjétek a szegény magyar poétát,~Ha
 723 2|               Ha más felé vinné immár a nótát.~Úgy is hizelgés úton-útfelen,~
 724 2|               terem,~S ha annyi volna a nagy emberünk,~Mennyit naponként
 725 2|               tulajdon volna bennünk:~A legdicsőbb nemzetnek kéne
 726 2|              jobb’ szeretném,~Tapsnál a füttyöt szívesebben venném~
 727 2|           satirám talált.~   Mondják: a szószék, sajtó hatalom.~
 728 2|    tapasztalom,~Ha megtekintem titkát a dolognak,~Gyakran csupán
 729 2|        hatalomnak: egyik fenn ragyog,~A más alant sötéten háborog,~
 730 2|        háborog,~De mindeniknek megvan a varázsa,~Hogy szónokot s
 731 2|           őrjöngésbe vész!~Mily gyors a toll, minõ harsány a hang,~
 732 2|            gyors a toll, minõ harsány a hang,~Légben, papíron nagy
 733 2|           reményre ismét lelkesûlnek.~A bölcs kevés, de régi bölcseség~
 734 2|           hazudnak, hízelegnek,~Emitt a népnek, ott a fejdelemnek.~
 735 2|       hízelegnek,~Emitt a népnek, ott a fejdelemnek.~És mint kufár
 736 2|            szerteszét,~Hogy’ ordítják a honnak szent nevét!~Mert
 737 2|            mikép az egyszer-egy,~Hogy a népeknek épen úgy megvannak~
 738 2|        megvannak~Kész udvaronci, mint a királyoknak,~És mindenik, -
 739 2|              valál;~Arcodhoz illik az a büszke gyász,~Rablánc szoríthat,
 740 2|             gyaláz.~Azonba’ megvan az a rossz szokásod,~Hogy amidõn
 741 2|        El-elhagy néha jó természeted,~A többit aztán félvállról
 742 2|         tivornyázol sokat,~Koppasztod a meg nem lõtt madarat,~Iszol
 743 2|           kevés bor is megárt.~Emészt a vágy, remény tüzes bora,~
 744 2|                Gõgös tribun, ki állsz a forumon,~Megríkató pathosszal
 745 2|     praenumeránsa,~És szája ízén írsz a nagy tömegnek,~És nem sugalmán
 746 2|          tolladat.~Ha hiúságból kapsz a tapsokon,~Miért nevetsz
 747 2|               tapsokon,~Miért nevetsz a rangkórságoson,~Ki egy kis
 748 2|             hol szólnod kellene;~Vagy a fehér, rá mondod, fekete,~
 749 2|               köny- és vérrel teli,~- A cél az eszközt meg-megszenteli -~
 750 2|               bár erélyed’ és eszed’,~A zsarnoktól tanúltál szerepet.~   
 751 2|               Oly hõsi népnél, milyen a magyar.)~Hiába festitek
 752 2|            mennyi kell, - sokat.~Mint a szinésznek, taps a levegõje,~
 753 2|               Mint a szinésznek, taps a levegõje,~Egy árva píssz
 754 2|               ezt, egy fényes batkát,~A népszerûség - bármily kis
 755 2|             feláldoz honáért,~Sõt még a hont is - népszerû magáért.~   
 756 2|        népszerû magáért.~   Isméred-é a gavallérokat,~A népszerûség
 757 2|             Isméred-é a gavallérokat,~A népszerûség kiknél csak
 758 2|             Szeretnek hõn, - nem épen a hazát,~Inkább a karzat bájos
 759 2|              nem épen a hazát,~Inkább a karzat bájos hölgyeit,~Értök
 760 2|             mind inkább halad,~Drágúl a tinta és a kalamáris,~Tán
 761 2|              halad,~Drágúl a tinta és a kalamáris,~Tán népszerû
 762 2|      kalamáris,~Tán népszerû lesz még a tudomány is.~Nem látsz bohót
 763 2|            lesz, nyerhet mindegyiken,~A népszerûnél népszerûbb leszen;~
 764 2|    népszerûnél népszerûbb leszen;~Övé a honban minden, ami drága,~
 765 2|         nyilal éles fájdalom;~Oh mert a gúny gyakran csak könnyek
 766 2|            gyakran csak könnyek árja,~A szívbe fojtva s ott méregre
 767 2|         egyszer, utoljára...~S elfödé a halál szárnya.~Oh mosolyogj,
 768 2|                                       A TÁBLABÍRÓ.~Táblabíró vagyok
 769 2|            sem cserélek;~Királyt köti a törvény,~Törvény magam vagyok
 770 2|          Mégis igazán élek.~Mit nekem a miniszter~Parancsolni hogy’
 771 2|               mit akar,~Egyet ért itt a magyar.~Táblabíró vagyok
 772 2|               HÁZ ELŐTT.~Még ott foly a Szamos,~Még áll a régi lak,~
 773 2|            ott foly a Szamos,~Még áll a régi lak,~Hová tíz év előtt~
 774 2|               Az ablak üvegén,~Fényén a múlt idők~Emléke int felém.~
 775 2|              felém.~És visszaképzelem~A bútort és szobát,~Kerted’,
 776 2|             amit nem vártunk,~Mutatja a hatás:~Rossz drámaíró voltál,~
 777 2|                Jobban tudunk meghalni a hazáért,~Mint élni érte,
 778 2|           élni érte, hűn, eszélyesen.~A hős pályája csillogóbb nekünk~
 779 2|         államférfi bölcs küzdelminél;~A szónoklat oly könnyen hat
 780 2|           reánk~S nem ismerjük becsét a néma tettnek.~Vaj’ megtanuljuk-é
 781 2|                Hogy élni tudunk híven a hazáért?~Avagy lassanként
 782 2|               ha meg kell lenni,~Csak a szótól reá érnél tenni.~
 783 2|               könnyen megereszted,~Ez a sok szó leszen a te veszted:~
 784 2|      megereszted,~Ez a sok szó leszen a te veszted:~Csellel, karddal
 785 2|           ifjuságodér’.~Oh drága nõm, a földön~Ki legjobb nõ valál,~
 786 2|           Virágzó bájaidban~Tépett le a halál.~A gyermekek már nõnek,~
 787 2|          bájaidban~Tépett le a halál.~A gyermekek már nõnek,~Év
 788 2|            örömnek, uj bánatnak élni;~A romok közt eltévedve járunk,~
 789 2|             egünket!~Aranyozd meg! és a végsugárral~Hadd enyésszünk
 790 2|             JÓTÉKONY NŐI BAZÁRBAN.~Im a vásár; hát mit vesztek?~
 791 2|               vesztek, dúsak lesztek.~A jótettnek szép emléke,~Szívünknek
 792 2|               örökre, mind tiétek!~Im a vásár, jertek, jertek,~Ennyi
 793 2|            vall;~Rég lángbeszéd csalt a hinárba,~Most a lelketlen
 794 2|      lángbeszéd csalt a hinárba,~Most a lelketlen is becsal.~Eszély
 795 2|             Ez az miben kedved telik.~A törpe nagyravágyók serge~
 796 2|               erénynek, ami honfibûn.~A tett a szó árjába fullad,~
 797 2|        erénynek, ami honfibûn.~A tett a szó árjába fullad,~És a
 798 2|               a szó árjába fullad,~És a való álmokba vesz:~Már égnek
 799 2|               álmokba vesz:~Már égnek a Sybilla-könyvek,~Oh az utolsó
 800 2|                                       A SELLŐ.~Duna partján, holdvilágon,~
 801 2|               lágyan sohajtozza.~Reng a hullám, leng a szellõ,~Örvényébõl
 802 2|       sohajtozza.~Reng a hullám, leng a szellõ,~Örvényébõl kél a
 803 2|              a szellõ,~Örvényébõl kél a sellõ;~Uszva, játszva fordul,
 804 2|             élek, érted halok,~Örökre a tiéd vagyok.»~Ifju ébred,
 805 2|            Rá-rá gondol kedvesére,~De a sellõ énekére~Fel-felgyúlad
 806 2|             ifju vére.~«Jöszte hozzám a Dunába,~Fényes kristály
 807 2|               veled találom.»~Fürtjén a hold fénye játszik,~Szép
 808 2|               könnyes arculatja.~Reng a hullám, leng a szellõ,~Átölelte
 809 2|        arculatja.~Reng a hullám, leng a szellõ,~Átölelte már a sellõ,~
 810 2|           leng a szellõ,~Átölelte már a sellõ,~Ifju szívén kín nyilallik,~
 811 2|          Örvény habja egyre zajlik,~S a haldokló jajja hallik.~1873~~
 812 2|            BÁLTEREMBEN.~Mélázva állok a teremben,~Szép ifju párok
 813 2|           élet gondját nem is sejtve.~A víg zene s vidám kedv árja,~
 814 2|              Bokréták illatos virága,~A nõk mosolyja, hangja, arca,~
 815 2|            mélabús lesz, aminõ én,~És a jelenben nem talál mást,~
 816 2|           veszteséget és csalódást,~S a multban él... játszik velem~
 817 2|        bucsúztál, nyájasan öleltél.»~«A gyalui várba, s nem vadászni
 818 2|                s nem vadászni mentem,~A szép Kamutiné, szeretõm
 819 2|              most, érzem, most érzem, a borban méreg volt.~   Oh
 820 2|               vágy támad:~Útja közben a ló lába megbotoljon,~S a
 821 2|              a ló lába megbotoljon,~S a kard éles hegye szivének
 822 2|            Atyjához hasonló ne legyen a férje.~   Oh jaj beteg vagyok!~   
 823 2|            fénylik ott.~Nem vagy elsõ a világon,~Kit megejtett csalfa
 824 2|               meg általa!~Ifju korban a sziv oly dús,~Oly fogékony,
 825 2|              szellemed,~Kit megtiport a sorsnak kénye,~Hányszor
 826 2|            bánatot,~S hû szivre lelni a világon~Hogy mily nehéz,
 827 2|               súlyokat,~Rég elhagytak a remények,~Lángból hamv,
 828 2|           olykor nékem,~Már sötétlett a ború.~Nem csüggedtem, szivem
 829 2|               szivem égett,~És sodort a küzdelem;~Két fényes csillag
 830 2|              fényes csillag vezérlett~A haza és szerelem.~Hõn szerettem
 831 2|             Meg nem tört szivem hite,~A csalódást eltemettem,~S
 832 2|     feltaláltam~Kit igértek álmaim,~S a világot szebbnek láttam~
 833 2|               szemembe gyûl.~De emelt a sors vagy sujtott,~Nem feledtelek,
 834 2|              Tépve, törve - lankadok,~A romok közt multak árnya,~
 835 2|             ki szíved’, s ha letörléd~A fájdalom kicsordult könnyét:~
 836 2|           akarja.~Mi is talán vérzünk a sebben,~Nekünk is fáj, még
 837 2|            egymástól haraggal válunk,~A sirnál késõ a bocsánat!~
 838 2|        haraggal válunk,~A sirnál késõ a bocsánat!~1876~~
 839 2|                Az alkonyfényen rezdül a fa lombja,~És nyájasan behajlik
 840 2|                Jobban vagyok, enyhûlt a fájdalom,~S el-elszunyadva
 841 2|              szép lehet most ott kinn a világ:~Kék ég, zöld fû,
 842 2|              láthatom, de hallom benn a zajt,~Mit kinn az élet ablakomra
 843 2|             mind örül, tréfál, nevet.~A jó kedv meg nem illet engemet,~
 844 2|              játszó kis gyermekeknek.~A fûben ott futkosnak, enyelegnek;~
 845 2|              tolúl.~De szél fuvall, s a lombok zúdulása,~Csapongó
 846 2|               álmu fõt,~Mint dajkaszó a síró csecsemõt.~1876~~
 847 2|                                       A SZOLGÁLÓ LEÁNY.~Megy sietve,
 848 2|     Asszonyának bevásárló,~Nagy kosár a karján.~Jobbra, balra, mindenütt
 849 2|        Temetésre im tenger nép tódul;~A fény a gyászt felülmulja,~
 850 2|              tenger nép tódul;~A fény a gyászt felülmulja,~A szegény
 851 2|             fény a gyászt felülmulja,~A szegény lyány megbámulja,~
 852 2|               Ejnye hagyjon békét!»~S a futásban leli menedékét,~
 853 2|              Õ is árva, õ is szegény,~A faluban szolgalegény,~Messze
 854 2|              megújúl;~«Lesz még virág a rózsafán,~Egymást mi is
 855 2|                        ŐSZI ESTE.~Dér a mezõt immár megeste,~Hull
 856 2|             mezõt immár megeste,~Hull a levél, hervad a virág,~Rövid
 857 2|         megeste,~Hull a levél, hervad a virág,~Rövid a nap, hosszu
 858 2|          levél, hervad a virág,~Rövid a nap, hosszu az este,~A szobába’
 859 2|          Rövid a nap, hosszu az este,~A szobába’ van most jó világ.~
 860 2|          gyermekek!~Jól esik most itt a tûz körûl.~Mily vidám, mily
 861 2|          vidám, mily hangos kedvetek!~A tavasz benn ujra felderûl.~
 862 2|             Im atyátok ismét elborúl;~A jövendõ gondja lelkemen,~
 863 2|           gyermekek!~Nem tudjátok: mi a veszteség,~Bár feledném
 864 2|              Elfáradtam Pest zajában,~A hiúság vásárában,~Lelkem
 865 2|           dalos madár!~Hadd düljek le a zöld hantra,~Hadd feledjek
 866 2|           léha lyányt!~Hadd ne lássam a sok arcot,~Régi bünt és
 867 2|              szónokot!~Õrizzen meg ez a távol~Honfidühtõl, párttusától,~
 868 2|            Fáradalmam’ hadd pihenjem,~A világot hadd feledjem.~De
 869 2|                       TAVASZI REGGEL.~A bércet már a hajnal aranyozza,~
 870 2|          TAVASZI REGGEL.~A bércet már a hajnal aranyozza,~A völgy
 871 2|               már a hajnal aranyozza,~A völgy virágit gyönggyel
 872 2|               legyint át,~Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.~A sullogó
 873 2|    Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.~A sullogó patak mintegy megbátrul,~
 874 2|          megbátrul,~Vadrózsa bokra ég a napsugártul;~Fény mindenütt,
 875 2|            zugolyban,~Az ég mosolyján a föld szíve dobban.~Oh fény
 876 2|           hányódtam, kényszeredtem...~A kék Szamos partján születtem.~
 877 2|           Hozzád te erdõs, hegyi táj!~A Maros is jól ismer engem,~
 878 2|           dalt zengtem!~Honszeretet s a szerelem~Egy búvá olvadt
 879 2|               olvadt lelkemen.~Laktam a Spree s a Szajna partján,~
 880 2|            lelkemen.~Laktam a Spree s a Szajna partján,~Hazámnak
 881 2|         Szajna partján,~Hazámnak csak a hírét hallám,~De boldog
 882 2|               üdvöz, várrom~S te Duna a magyar határon,~Csak vígy
 883 2|            Kevés öröm, több fájdalom.~A Duna halk hullámmorajja~
 884 2|            diófák árnya,~Mint fészken a madár védszárnya!~Jó pihenõ,
 885 2|            hát annak is.~Ringasson el a méla hullám;~Zengjen madár
 886 2|                                       A HŰ LEÁNY.~Tölgyfa alatt~
 887 2|              hijába,~Nem találnád~Meg a nagy világba’.»~Egy idegen~
 888 2|               uton arra;~Megáll, hogy a~Lyány panaszát hallja.~«
 889 2|             virágát?»~««Hogy kisütött~A szabadság napja,~Honvédnek
 890 2|                  Rongya selyem,~S baj a is kedv nekem!»»~«Hátha
 891 2|             nagy seb az arcán?»~««Azt a sebet~Százszor megcsókolnám!»»~«
 892 2|               részem,~De szivem ép,~S a tiéd egészen.~1882~~
 893 2|                                       A VÉN ALMAFA.~A szõllõhegy
 894 2|                         A VÉN ALMAFA.~A szõllõhegy oldalában~Vén
 895 2|           egy-egy sebhely.~De hogy ím a fecske megjött,~És Szent
 896 2|            sok ép ága,~Lombjánál több a virága,~Szellõ lengi, méhe
 897 2|             emlékezet...~Csak élessze a szívemet.~1882~~
 898 2|    GYÜMÖLCSÖSBEN.~Reggeli köd oszlik, a hegy tetején~Álmosan ébredez
 899 2|           bágyadt tüzü fény,~Csörteti a lombot, csörteti a szél,~
 900 2|           Csörteti a lombot, csörteti a szél,~S a mulandóságról
 901 2|            lombot, csörteti a szél,~S a mulandóságról sohajtva beszél.~
 902 2|               madárka minden ágatok’.~A vándor is eljõ hév nyár
 903 2|           ifju ide várja majd.~Ide jõ a gyermek, gyümölcs ha pirul,~
 904 2|                                       A SZÉL.~Szellõ vagyok, majd
 905 2|           nyugtom, másnak sem hagyok,~A végtelen~Hív szüntelen~S
 906 2|            születésem’ átkozom~Sikján a sivatagnak.~A bérceken,
 907 2|          átkozom~Sikján a sivatagnak.~A bérceken, a völgyeken~Vidám
 908 2|               sivatagnak.~A bérceken, a völgyeken~Vidám veszély
 909 2|         tegyek?~Hát feledek.~Szétûzöm a felhõket,~Füttyentgetek,
 910 2|            Füttyentgetek, dúdolgatok,~A lombokkal táncolgatok,~Meg-megcsókolva
 911 2|        Széttépem, mit szerettem.~Vonz a magas és vonz a mély,~Tengerre
 912 2|       szerettem.~Vonz a magas és vonz a mély,~Tengerre hajt a szenvedély.~
 913 2|            vonz a mély,~Tengerre hajt a szenvedély.~Uralkodom~A
 914 2|               a szenvedély.~Uralkodom~A habokon,~Megszédít büszke
 915 2|               meg olykoron,~Bolyongok a várromokon~S a temetõn~Oly
 916 2|              Bolyongok a várromokon~S a temetõn~Oly részvevõn~Szállok
 917 2|        suttogom fülébe.~Minden hivság a nap alatt,~A változás, mi
 918 2|            Minden hivság a nap alatt,~A változás, mi megmarad --~
 919 2|              MARGIT EMLÉKE.~I.~Nyílik a rózsa virága,~S lyányom
 920 2|              hervadozol;~Vidoran zeng a madárka,~S némán könnyed
 921 2|             lengeti lombját~S fekszel a bús nyoszolyán.~Lelke tavasznak
 922 2|               Viruló völgyek ölén.~És a madárka ne zengjen,~Asszanak
 923 2|              kietlen,~Mint szivem, ez a világ!~II.~Terhed gõz könnyü
 924 2|            Adott az ég téged nekem;~S a régi seb most ím felújul~
 925 2|      Ki-kihajt korhadt fakéreg,~Vidul a legkisebb féreg,~Halva,
 926 2|             vagy mostoha?~IV.~Szomorú a halottas ház,~Szenvedõ arc,
 927 2|          Mosolyog és örvend.~Mosolyog a hajnalfénynek,~Örvendez
 928 2|               mosolyogj, játsszál!~V.~A kertben ûlök nyári alkonyon,~
 929 2|              hely s meg se változott,~A vén diófák épen állnak ott.~
 930 2|               rózsa ága,~Tarkán virít a kis kert száz virága.~Szõlõ
 931 2|         hegyeknek erdõfedte orma,~Túl a vizen falucska karcsu tornya.~
 932 2|             karcsu tornya.~Mind, mind a régi s még sem az nekem,~
 933 2|              virágod s búsongó atyád.~A pázsit, ösvény puszta, nesztelen,~
 934 2|              könnyeden.~Csengõ szavad a zöld lombok között~Nem kelt
 935 2|               az, feltünni látom ott,~A sors nekem mi szépet, jót
 936 2|                SZŐLŐHEGYEN.~Pusztítja a phylloxera~A hegyet,~Itt
 937 2|                Pusztítja a phylloxera~A hegyet,~Itt bizony már szüretelni~
 938 2|           ördög leszüretelte~Egészen:~A magyarnak, hejh szegénynek,~
 939 2|        eltelik majd~Négy század,~Hogy a magyart emészti a~Búbánat.~
 940 2|                Hogy a magyart emészti a~Búbánat.~Küzd a sorssal,
 941 2|               emészti a~Búbánat.~Küzd a sorssal, küzd magával,~Hiába:~
 942 2|               Mámora.~Bele fojtá mind a kettõt,~Úgy vigadt,~Sírva
 943 2|                jobban tudunk~Segíteni a hazán.~Bizakodás, csüggedezés~
 944 2|                Adja Isten!... Ide azt a~Poharat,~Igyunk egyet abból,
 945 2|              új módon gyõzzük le majd~A mi régi bajunkat.~1886~~
 946 2|                   DIÓSGYŐRI DALOK.~I.~A pisztrángos Szinyva partján~
 947 2|             kendõ!~Csak szomorít mind a kettõ.~II.~Eltévedt egy
 948 2|         szegényke,~Keresi is szaporán~A hámorból egy leány.~Csingi,
 949 2|             lánga...~Én is hát utána.~A tehénke kolompja,~Erre,
 950 2|         kedves egy lyányka!~Megkerûlt a tehénke,~Nagy késõre szegényke;~
 951 2|        szivünkbe’ hirtelen~Felgyuladt a szerelem.~Csingi, lingi,
 952 2|              alszik lángja!~III.~Tilt a nénéd tõlem;~Mi lesz már
 953 2|          belõlem?~Ami voltam azelõtt,~A te régi szeretõd!~Másnak
 954 2|            egymásnak szánt,~Nem félik a boszorkányt.~1886~~
 955 2|           haloványnak,~Gyász szinével a halálnak.~Zengik róla: vége,
 956 2|     föl-föltámad,~Csak az emlék, csak a bánat.~   Mind hiába rágalmaznak.~
 957 2|               immár,~Szebb vagy nékem a tavasznál.~A tavasz száz
 958 2|               vagy nékem a tavasznál.~A tavasz száz vágyat ébreszt:~
 959 2|            vágyat ébreszt:~Izgalomban a természet,~Ég megújul, föld
 960 2|       kipattan, nyit bimbója,~Rengeti a szellõ csókja,~De szellõbõl
 961 2|           Összetör sok hiú vágyat,~De a fény is gyakran éget,~Hervasztja
 962 2|              gyakran éget,~Hervasztja a reménységet,~S a föld keble,
 963 2|           Hervasztja a reménységet,~S a föld keble, az ég napja,~
 964 2|            kéke,~Csendes, vidám, mint a béke;~Fényed egy nyájas
 965 2|         nyájas mosolygás,~Nem zavarja a csalódás,~Mert való lett
 966 2|          csalódás,~Mert való lett már a vágyból:~Érett gyümölcs
 967 2|               vágyból:~Érett gyümölcs a virágból.~Ott piroslik,
 968 2|             és napsugártul,~S ameddig a szem csak ellát,~Nyújtja
 969 2|           koszorúját.~Mennyi összhang a sok színben,~Hogy’ kibékül
 970 2|               foszlik;~Halkal itt-ott a levél hull,~Önként, nem
 971 2|               levél hull,~Önként, nem a fájdalomtul;~A szellõ is
 972 2|            Önként, nem a fájdalomtul;~A szellõ is méla zajjal,~Suttog,
 973 2|                enyhe érzet:~Álmodozik a természet.~1886~~
 974 2|             ERDEI LAK.~Kies völgyben, a Bükk tövén,~Egy kis lakban
 975 2|          mindétig!~Csendes hely, csak a patak zúg,~Erdõn csak a
 976 2|               a patak zúg,~Erdõn csak a vadgalamb búg,~Reggel ébreszt,
 977 2|               lenni.~Sebeim, mint itt a fának,~Lassanként begyógyulnának,~
 978 2|              begyógyulnának,~Derülnék a napsugárral,~Dallanék vidám
 979 2|                                       A PATAK ÉS NEFELEJCS.~Kis
 980 2|          NEFELEJCS.~Kis pataknak nagy a kedve,~Vígan szökken, csergedezve,~
 981 2|         tekint,~Mely felé int,~Parton a sok szép virágra.~Kék nefelejcs
 982 2|             célom’ érve.~Mi egy virág~A nagy világ~Gazdag kincstárához
 983 2|   kincstárához mérve?»~Könnyezve mond a nefelejcs:~«Büszke patak,
 984 2|             Késõ bánat, -~Másnak csak a szolgája léssz».~1887~~
 985 2|              széttépett remény~Uszott a kétség tengerén,~S kitört
 986 2|             kétség tengerén,~S kitört a rejtett fájdalom:~Azért
 987 2|           Azért oly bús, komor dalom.~A honra hogy szebb nap derûlt,~
 988 2|            vadásztanya,~Zuhoghat kinn a fergeteg! -~Mint gyermekét
 989 2|            fergeteg! -~Mint gyermekét a hû anya,~Vidám kedvünk úgy
 990 2|        napsugár~Még gazdagabban szórj a szét~Utolszor fényét, melegét.~
 991 2|            emlékezet.~Hiven szerettük a hazát,~Küzdöttünk érte emberûl;~
 992 2|            Virrasztottunk sok éven át~A sebzett haldokló körûl.~
 993 2|          csengjen pohár!~Ismét derûlt a láthatár,~S mert nem hiába
 994 2|          lebegjen sírjokon!~Mellettök a végsõ tusán~Nem állott nõ,
 995 2|             csengjen pohár!~Ha minket a végóra vár,~Szelíden fogja
 996 2|               vagy kedves gyermekünk.~A fergeteg immár elûl,~A tiszta
 997 2|                A fergeteg immár elûl,~A tiszta ég pirkadni kezd;~
 998 2|             borúl, derûl,~Egy testvér a hajnal s az est.~Hadd folyjon
 999 2|               az aspháltba,~Sindevész a szegény hársfa~A kék égből
1000 2|            Sindevész a szegény hársfa~A kék égből keveset lát,~Harmat