Rész

1501 3|               ránk, édesem.»~Elmennek a lovat megnézni,~Bejárnak
1502 3|            töltött rövid napon,~Immár a kastély törzsvendége,~Álnéven,
1503 3|              homlokán.~Oly szép falún a csöndes élet,~Izgalmak s
1504 3|              Izgalmak s fáradság után~A hivság lázas gondja széled,~
1505 3|            széled,~Nyugtat, megenyhít a magány.~Romhányi mostan
1506 3|              midõn el-elvonúl magába,~A félr’esõ vendégszobába,~
1507 3|           El-messze láthat ablakából,~A várkastély egy dombon áll,~
1508 3|            várkastély egy dombon áll,~A park fölött a kékes távol,~
1509 3|             dombon áll,~A park fölött a kékes távol,~Hol vándordarvak
1510 3|          Keletre bérc s erdõ homálya,~A hajnal fényes koronája;~
1511 3|                Mintegy tengerbe száll a nap.~Merengve gyakran itt
1512 3|          Merengve gyakran itt találja~A vidám reg, s a méla est,~
1513 3|            itt találja~A vidám reg, s a méla est,~Borus, derûlt-e
1514 3|          Csititja és elrengeti.~Kinek a föld oly szûk volt hajdan,~
1515 3|            volt hajdan,~Az élvvadász, a nyughatatlan,~E zugba’,
1516 3|           emberré változott;~Csalódás a bölcsesség ára,~S midõn
1517 3|          szenvedélyünk lángra lobban?~A máskép csak más tévedés,~
1518 3|               bánat, uj bölcselkedés.~A mult elõtte romba’ fekszik,~
1519 3|               küzdterére,~S kitünt im a vész idején,~Hogy legfeljebb
1520 3|                hogy pályád végén,~Túl a képzelgõk tört reményén,~
1521 3|            meg-megmozdul sirja mélyén~A sok kihalt szerelmi baj.~
1522 3|               szerelmi baj.~És zendül a vigalmak hurja,~Ellebben
1523 3|             nem támad,~Mind hasztalan a késõ bánat,~Mult és jelen
1524 3|           Mult és jelen egykép sivár,~A szebb jövõnek vége már.~
1525 3|          jövõnek vége már.~Mégis mint a halálra ítélt,~Ki az utolsó
1526 3|             remél, fárad, szeret.~Ott a tágas szegletszobában,~Hol
1527 3|               nõ fogadja szerelemmel,~A kastély ifju asszonya...~«
1528 3|            boldog soha.»~De ott lebeg a hölgy alakja,~Hiven kiséri,
1529 3|             Szól vele és mellette ûl,~A nõiség erénye, bája~Talán
1530 3|             Ott lovagolgat oldalánál,~A kandalóhoz véle ûl,~S ha
1531 3|       kandalóhoz véle ûl,~S ha énekel a zongoránál,~Hallgatja, nézi,
1532 3|              szeretett,~S oly könnyen a más neje lett?»~«Miért ne,
1533 3|           hogy értse meg jól,~Telegdi a szobába lép,~Most érkezett
1534 3|        szobába lép,~Most érkezett meg a városból,~Im egy boldog
1535 3|              boldog családi kép.~Ilon a férj keblére olvad,~Ez örömében
1536 3|               S megnemesítve fölemel.~A szende lányt fürtös fejével~
1537 3|             fejével~Rég elfeledte, de a nõt,~Ki rá tekint mély kék
1538 3|       csókjával hinti,~Reszketni kezd a drága kéz:~Mindezt hiven
1539 3|           Ilonnak még egy ily kegyét,~A régi hajlam új jegyét.~Ilonka
1540 3|          Ajkán szokott szives mosoly.~A multról hallgat, véle szólva,~
1541 3|            Reám most az õ multja vár,~A régi kölcsön visszajár.»~
1542 3|             Csak ingerlé az ily eset,~A küzdelem nehéz csatában~
1543 3|           csábitó fogás.~Romhányi bár a régi volna,~Ilonka védhetné
1544 3|                Ilonka védhetné magát,~A tettetõhöz nem hajolna,~
1545 3|                szegény,~Üldözve bolyg a nagy világban,~Oly méla
1546 3|            Egy néma sebhely homlokán.~A nõt ne mondd örök szeszélynek,~
1547 3|             meg nem rontja hiu érdek,~A legnemesb sziv az övé.~Szerencsétlent
1548 3|             És vigasztalni szenvedõt,~A tévedést siratni, bánni,~
1549 3|           Szánalma mindent megbocsát.~A régi hajlam meg-megéled,~
1550 3|            idõ s az élet,~Fölszakadoz a régi seb:~Oh mily gyönyört
1551 3|         Minden nap látja s hallja õt,~A mélabúst, a szenvedõt.~Ohajt
1552 3|              s hallja õt,~A mélabúst, a szenvedõt.~Ohajt keblére
1553 3|             medvesült szemekkel~Amint a nap alább merül~S még egyszer
1554 3|            Szerelme elkésett reményét~A lesben álló hideg ész,~És
1555 3|                Kimondani alig merem!»~A lelki vád, a bú, a szégyen~
1556 3|             alig merem!»~A lelki vád, a bú, a szégyen~Lesujtják,
1557 3|            merem!»~A lelki vád, a bú, a szégyen~Lesujtják, sirva
1558 3|            nevét.~«Már rég várunk rád a szalonban,~Elszunnyadoztál
1559 3|               lelkem, szentem!»~Kiált a férj kétségb’esetten,~Cselédet
1560 3|            gyógyszert nyujt neki.~Nem a gyógyszer, nyúgalmas álom~
1561 3|          Maradj is mindig oldalamnál,~A gyöngeség, a bánat elszáll,~
1562 3|              oldalamnál,~A gyöngeség, a bánat elszáll,~S vidám hajnalra
1563 3|              látlak és veled vagyok.»~A férj ideges gyöngeségnek~
1564 3|           Kerülni látszik társaságát,~A séta, kert, szalon magányát,~
1565 3|               néma kölcsönös viszály.~A várkastélyban ígyen éltek~
1566 3|              gyáva rendszer tengerén.~A rossznál még rosszabbat
1567 3|           hajh! az õsi kincs,~S erõsb a régi rabbilincs.~Ha sorsuk
1568 3|          sorsuk egyszer jobbra válik,~A népek úgy, mint egyesek,~
1569 3|             Oh mily hamar felejtenek!~A jelent nem a multhoz mérik,~
1570 3|              felejtenek!~A jelent nem a multhoz mérik,~Lelkök képzelt
1571 3|            hõn remél:~Megszállja õket a bú-bánat,~Egy pár könnycsepp
1572 3|       tengerré árad~S oly fájó, átkos a panasz,~Mintha való kín
1573 3|               hit és remény.~Mi szent a honfiszívnek, dúlva,~Bennünk,
1574 3|          talán:~Akkor éreztük igazán.~A várkastélyban is gyakorta~
1575 3|             várkastélyban is gyakorta~A honfi-bú megnehezûlt,~A
1576 3|               A honfi-bú megnehezûlt,~A jó kedvet el-elrabolta~S
1577 3|               vegyült.~Egy-egy uj hír a hirlapokban~Vagy Pestrõl
1578 3|         Pestrõl érkezett levél,~És im a szív uj sebbe’ dobban,~Az
1579 3|            sohajt, hallgat, beszél...~A honfiérzés csordul, árad,~
1580 3|            régi emlék fel-feltámad,~S a kandallónál éjfelig~A hosszu
1581 3|               S a kandallónál éjfelig~A hosszu est búban telik.~
1582 3|      Hetenként egyszer, megvan napja,~A kastélyba fellátogat~A falunak
1583 3|                A kastélyba fellátogat~A falunak két öreg papja,~
1584 3|          ellen,~Most más idõ jár, más a szellem,~Együtt sohajtnak
1585 3|           sohajtnak egy imát:~«Ég ója a szegény hazát.»~Telegdi
1586 3|               szegény hazát.»~Telegdi a tüzet felszitja~És még nagyobb
1587 3|              utóbb, az mit se’ tesz.»~A két öreg pap mind csak ünget:~«
1588 3|             reménye,~S amint kialszik a tûz fénye,~Megébred és Ilonra
1589 3|            búba vész.~Nem ily csendes a kastély mindég,~Egy-egy
1590 3|          Egy-egy zajosb nap is derül:~A vidékrõl sok úri vendég~
1591 3|              lakomázni,~De kedvök nem a hajdani.~Nem szól zene és
1592 3|              zene és tánc se’ perdûl,~A pohár is ritkábban csendûl,~
1593 3|             nem fogy, vita foly,~Mint a megyén, zajos, komoly.~Valóban
1594 3|         szónoka,~És új-új hévvel küzd a résen,~Ha nõ a szenvedély
1595 3|            hévvel küzd a résen,~Ha nõ a szenvedély foka.~Az ostromállapot
1596 3|           Pártszenvedélyt és dictiót.~A fõvárosban és vidéken,~Ha
1597 3|       hárman-négyen,~Folyvást föléled a megye~S tüzes vitát kezd
1598 3|            tüzes vitát kezd szelleme.~A szélsõ jobboldal vezére~
1599 3|       Esküszik Nagy Pál nagy nevére~S a rég multat dicsérgeti.~«
1600 3|               rég multat dicsérgeti.~«A sok reformmal feldulátok~
1601 3|               bár mily rosszul essék,~A magyar nemzet a nemesség,~
1602 3|        rosszul essék,~A magyar nemzet a nemesség,~Alkotmányunk csak
1603 3|               állt,~Együtt szenvedték a halált.»~«Nem a reform,
1604 3|            szenvedték a halált.»~«Nem a reform, hanem rossz módja...»~
1605 3|              Régebben ellensége volt.~A pártok utján soha sem jár,~
1606 3|               aki nagy dolgot mivel.~«A baj nem ez volt, tudtam
1607 3|      kormányra lett vón szükség,~Mely a reformot vezeti.~Mi ezt
1608 3|             akartuk, ellenzétek,~S mi a mélyben lappangva forrt,~
1609 3|               lappangva forrt,~Kitört a vész, fölébredétek,~Késõn,
1610 3|               idõk új lelket szülnek,~A régi pártok egyesülnek,~
1611 3|           hajolna,~És diadal lett vón a vég!»~Igyen kiált fel haragjában~
1612 3|            vérét most is kész ontani.~A szélsõ elvek buzgó híve,~
1613 3|             valóról úgy beszélt.~«Nem a fegyver gyõzött le minket,~
1614 3|             Rettegte gyõzõ sergeinket~A német, muszka mindenütt.~
1615 3|        Görgeire szálljon átok,~Csak õ a bûnös, senki más,~S Kossuth,
1616 3|          szabadság prófétája,~Kit áld a nemzet szíve, szája,~Vezessen
1617 3|           Hányszor ragadta gyõzelemre~A háromszínû lobogót,~S eladta
1618 3|          Vezérem volt és híve voltam,~A hont szeretni ott tanultam~
1619 3|             Küzdöttem oldalánál, arca~A harci zajban felderûlt,~
1620 3|               nem menthette,~Megmenté a becsûletet.~S mi most az
1621 3|               övét elraboljuk?~Nevére a rágalmat szórjuk?~Ne emlegessünk
1622 3|     emlegessünk árulást,~De türjük el a sorscsapást.»~Im erre most
1623 3|            sorscsapást.»~Im erre most a szó megárad,~Két nagy párt
1624 3|            szó megárad,~Két nagy párt a kis társaság,~És késõ estig
1625 3|         Görgei vagy Kossuth Lajos?~Ez a kérdés s mellette sok még,~
1626 3|             Elmondja hévvel mindenik,~A hon javára, azt hiszik.~
1627 3|           nyájas visszhang nem felel.~A nép bálványt teremt magának,~
1628 3|        mintegy önmását tiszteli,~S ha a balsors csapása éri,~Bálványát
1629 3|             tett s ez elég,~Hatásukat a nemzetélet~Érezte s most
1630 3|             védje, nem kimélve vérét,~A mult s jövõje kincseit,~
1631 3|         messze tértem, térjek vissza.~A társaság kifáradott,~Már
1632 3|        enyhítõ theáját issza,~Bevégzé a heves napot.~A nõk, kik
1633 3|                Bevégzé a heves napot.~A nõk, kik eddig hallgatának~
1634 3|            szavának,~Mint hajdan fenn a karzaton,~Pihent ajkkal