Rész

  1 1|                Maradj kedves leánynak,~S légy hû szerelmesem!~Csillagnak
  2 1|              lett,~Virasztva édes álom~S édesb titok felett.~A csillagfény
  3 1|                Maradj kedves leánynak,~S légy hû szerelmesem!~Hajnalnak
  4 1|                Maradj kedves leánynak,~S légy hû szerelmesem!~Vagy
  5 1|           szerelmesem!~Vagy légy virág s virúlj fel,~Itt híved kebelén,~
  6 1|            sugárzó,~Balsorsom éjjelén;~S hajnal, mely harmatot hoz,~
  7 1|          Homályodban kiléphet a leány,~S boldog lehet várt ifja hû
  8 1|               le hamarabb.~Jött a szél s magát fölfúván~Zúgott-búgott;
  9 1|             majd a vállhoz~Szoritgatja s odébb áll.~Mosolyog a jó
 10 1|                Mosolyog a jó öreg nap,~S hő sugárral, fényes-szépen~
 11 1|               a köpenyt földhöz vágja,~S hogy pihenjen rajt’, megáll.~
 12 1|               Halálseb tátong oldalán,~S már hollók étele?~Az egy
 13 1|               idején,~És a menyasszony s vőlegény~A gyilkos és a
 14 1|           vadgalamb űl,~Ott űl, ott űl s oly búsan szól,~Hogy a levél
 15 1|          Délibábos pusztáknak lapálya,~S vonzó, enyhe, édes mosolyával~
 16 1|              fiához közelebb az Isten,~S messze mindaz, min a nagy
 17 1|            gyönyörrel félelem határos,~S nagyszerûbb a lélek gondolása.~
 18 1|        tengerének árja,~Mely örök zöld s mint a büszke lélek~Fellegekben
 19 1|             ködben elzavart falucskák,~S dûlt tornyával egy-egy mohos
 20 1|       erdõ-messzeségen.~Néz a pásztor, s bámulja világát,~Hosszu
 21 1|               horgas botjára hajolván,~S elmereng a távolban morajló~
 22 1|           távolban morajló~Fürészmalom s vizesés siralmán.~A hold
 23 1|              ebeknek csaholása hallik,~S nyikorgása borviz-szekereknek~
 24 1|              népe?~Élt-e még a székely s hol van Erdély~Szabadsága,
 25 1|         Siratom én elhunyt szabadságod~S híred, melyet fényessé nem
 26 1|               fényessé nem tészen~Nap- s holdfényben tündér csillogásod.~
 27 1|               bérc a sasoknak tanyája,~S itt születnek mennydörgõ
 28 1|           magasba szárnyal gondolatja,~S a szabadság viharos érzése~
 29 1|            keblét még egyszer áthatja.~S újra látjuk szárnya szabadjában~
 30 1|               Meg nem szûnik hallani, ~S lassan, lágyan elringatják~
 31 1|             lelkem sötétkék szemedben,~S mint e lomb, mely virágokhoz
 32 1|              ifjuságát~Egy hõ sohajban s könnyben érezik.~Szelíd
 33 1|               száraz ág lesz mindenik,~S csak gyászos hollók serge
 34 1|            Enyhûltem csókon, harmaton,~S hulló levél közt, szélvészek
 35 1|                török és német gyilkolt~S haldoklál fényes rabigán:~
 36 1|       Beszélünk hangos, büszke szóval,~S hazánk még csak névben szabad.~
 37 1|          Versengünk puszta semmiségen,~S fölöttünk mind borúsb az
 38 1|              Harsog körűlbe mindenütt,~S a vértől megszentelt mezőkre~
 39 1|                hang tán síri dal lesz,~S a szent sugár tán búcsufény,~
 40 1|            nagy kõbe;~Szegezz szuronyt s csak elõre!»»~Megy a honvéd,
 41 1|                     A SZÉKELYEK.~Vitéz s furcsa nép valának~Régentén
 42 1|             Hegyi nép a székely ember,~S még szegény is e felett,~
 43 1|               áll a székely ember~Ágyu s puskacsõ elõtt,~Inkább beront,
 44 1|            Muszka sisakból iszik bort,~S kenyérért Szebenbe ront.~
 45 1|         kenyérért Szebenbe ront.~Vitéz s furcsa nép valónak~Régentén
 46 1|                   Hullatám virágom’~   S míg egy új tavasznak~   
 47 1|               Ha adhat még a fájdalom,~S míg lelked a múltakba hal,~
 48 1|               rab egy percre felvidúl,~S a bujdosó megérti majd:~
 49 1|         rablánc közt sohajt,~De él még s nem fajúl.~1849~
 50 1|       hallhatnám szavadat?~Visz a szél s hullám hajója,~S itt hagy
 51 1|                a szél s hullám hajója,~S itt hagy engem oly magán...~
 52 1|               Hosszan nézek el utánad,~S mint örvény a viz alatt,~
 53 1|           anyaként kedves gyermekéhez,~S álmodozva édes szót beszél.~
 54 1|                szót beszél.~Ing a lomb s egy-egy virágot hullat,~
 55 1|               víg-csevegve zendûl,~Bú- s örömhang lágyan összefoly.~
 56 1|         hangokban mennyi titok rejlik,~S mint szövõdik bûvös sejtemény!~
 57 1|                 Kísérjen a kelõ hajnal~S könnyü bárány-fellegek;~
 58 1|             Csillagos ég boruljon rám;~S mint holdsugár, mely a hársfák~
 59 1|          felvirágzik~Síromon az ibolya~S fog beszélni álmaimról,~
 60 1|               kel ajakán,~De megenyhül s otthonában~Gyakran elméláz
 61 1|      felindúlva~Olykor a földig borút,~S bûnös ember gõgös hangját~
 62 1|                Mennydörgés kiáltja túl~S míg a völgyeken sohajt a
 63 1|          ragyog egy csillag,~Majd hull s elvész a habon~Fut, sir,
 64 1|             ragyogó csillagom!»~Hullám s hold csalogatja.~«Hû szive
 65 1|              bánatnak is vagyon virága~S néha öröm-magvakat terem~
 66 1|               Sokszor, bûnös angyalom!~S lelkemen, mint tó hulláma,~
 67 1|             zajába~Temetéd el álmaim’,~S büszke öröm érzésében~Tapodtál
 68 1|              Szívem vén új csalódásra,~S eltemetett ifjusága~Szebb
 69 1|            tudnék,~Megsiratva tégedet,~S csak egy percig emlékednél~
 70 1|            Érezhetném, hogy szerettél,~S megáldhatnám nevedet!~1850~
 71 1|               vízesés morajja hallszik~S a szellõ, mely suttogva
 72 1|               virága~Virúlt a völgyben s hervadott,~De hosszu õsz
 73 1|               Felhõk takarják a napot;~S ha olykor az est csillagában~
 74 1|              Az õszi csöndes alkonyon,~S melyet már semmi vissza
 75 1|                Szûm ifjuságát siratom;~S irígylem a pillangó sorsát,~
 76 1|            Hulló virág takarja sírját,~S fölötte szerelem viraszt.~
 77 1|            Nézek reájok, hosszan nézek~S úgy el tudok borongani.~
 78 1|                 Sütne nyájas napsugár,~S termésén a kedv tövének~
 79 1|               mit hóval fedve lát ott,~S amit beszív, a levegõ.~Mi
 80 1|                hervadó virág búm képe,~S a szálló fecske vágyamé.~
 81 1|              szép leány,~Nem úri hölgy s nincs véle édes anyja;~A
 82 1|                 de úgy sír, úgy zokog,~S el-elfordul szegény, szégyenli
 83 1|                hisz majdan visszajõsz,~S õ várni fog rád, híven emlékezvén.»~««
 84 1|         Elszenderûl, hullámzik kebele,~S arcán reményben játszó édes
 85 1|              Erdély,~Édes szülõföldem!~S leborulok sirva,~Mint a
 86 1|         Könnybe lábad a szemem pillája~S ajkamon sohaj a felelet.~
 87 1|           földedben nyúgosznak szüleim~S érted halva annyi hû barát;~
 88 1|            fenyves, a patak folyót ûz,~S tájaid mosolyját rengeti.~
 89 1|            Koporsóban mosolygó halott,~S én szeretlek hõbben és hivebben,~
 90 1|              búból néha szentség támad~S tisztul a sziv szenvedésiben.~
 91 1|                fájdalmad örökre enyém,~S jobb napodban, mely hû visszhangod
 92 1|              látlak,~Te nõ leszesz már s fáradt férfi én,~Tán egymást
 93 1|                      OTTHON.~Járok alá s fel az utcán,~Itt-ott alig
 94 1|                a kis lyány;~Irul-pirul s nem ölel meg,~Nem is csoda,
 95 1|                 mit szenvedett szivem,~S mit híven õrzök, szenvedésim
 96 1|                halovány.~Indul a lyány s nem mozdúlhat~És az ifju
 97 1|                a szélvész,~Zúg az erdő s minden elvész.~  Tudod-e,
 98 1|              még se’ hallgat,~Nyugszik s nem talál nyugalmat;~Mintha
 99 1|               Szelid álmot küldne rája~S amint lágy szellő ringatja,~
100 1|             érez,~Ami kínos, ami édes,~S mely amint erősben árad,~
101 1|          Gúnyosan néz fent a hold reám~S úgy kacag, hogy csillag-könnye
102 1|                Csak előre, sebesebben,~S a világból vigy ki engem!»~««
103 1|               liljoma,~Arcodon a rózsa s jázmin~Még szebben virítana.~
104 1|             van egy pálca,~Kapja magát s felűl rája.~Most már sarkantyúja
105 1|       ingerülve kél fel,~Inti Pókainét s kimutat kezével,~Bitófák
106 1|      gyermekbáb,~Fejedelemmé tõn Isten s Erdélyország.»»~«Verjen
107 1|            Erdély fel!»~Kiált Pókainé, s többé nem sír, térdel,~Nagy
108 1|                Megállj!»» szól Báthori s arca rettentõ lesz.~Megáll
109 1|         tébolyodott,~A börtönbe rohant s fiaira omlott.~«Hol vagy
110 1|         lépcsején:~«Temess anyám mellé s élj boldogul, öcsém!~1851~
111 1|              csókod drága balzsamával,~S édes álmát hozd meg hajnalomnak.~
112 1|               virág a másikhoz hajlik,~S mint a hõ csók, csattog
113 1|                 hogyan mosolygott rám,~S mit körűlbe szemem csak
114 1|              neki gyümölcsöt, virágot,~S boszus apám ha megdorgált
115 1|               sokszor pihentem alatta,~S olvasgattam egy nagy képes
116 1|          Karszékében, vidám melegénél,~S együtt látva az egész családot,~
117 1|                 látlak-e még vagy sem!~S hogy ne lásson, úgy akarta
118 1|               kapuja hívta a vendéget,~S nem egykönnyen ment el,
119 1|               kardját õ is felkötötte,~S mintha nem is ötvenéves
120 1|                fészkét aki fölkereste,~S megtalálva egy zugolyban
121 1|             részvéttel öleli át karja,~S mély sebeit fris zölddel
122 1|          sebünk, annyi gyász-emlékünk,~S ígérhetne szebb jövendõt
123 1|               Hogy elsohajtom nevedet,~S álmomban néha arcod’ látom...~
124 1|          ülnénk csöndes kis szobádban,~S amig süvöltöz kinn a szél,~
125 1|               És koszorút hajít felém;~S ha ébred egy-egy fájó emlék,~
126 1|               emlék,~Csókodtól ittasúl s feled.~Oh örömemben sírni
127 1|               Õrködném arany álmaidnál~S elringatnálak csöndesen.~
128 1|               titkon egy borongó álom,~S felkölti minden szent emlékeim’;~
129 1|                minden szent emlékeim’;~S mint csónakot a hullámok
130 1|         szokhatom meg~Hol illem a szív s elmésség az ész.~És a mûvészet,
131 1|              szülõföldem viruló határa~S te kis fehér lak árnyas
132 1|           engem a szeretet võn karára.~S a barátság viselte gondomat~
133 1|          El-elkerûl az éjnek édes álma~S csak szánalom, mit hajnalomra
134 1|          szánalom, mit hajnalomra vet,~S ha kitekintek néha únalommal,~
135 1|               midõn szivem szakad meg,~S mosolygás helyett sírhatnék
136 1|             Hol a bűn és gőg tobzódnak~S a vad lélek, kegyetlen szív~
137 1|              Élni vágynék az öngyilkos~S mosolyogva áldna Istent;~
138 1|                reménypárnán~Álmodoznék s a szegény~Tündér szigethez
139 1|               Gyöngyöt a szív mélyirűl~S kiderűlne minden csillag,~
140 1|           csalj meg zöld lomb és virág~S te elmaradt dalos madár!~
141 1|           Szakítgatok egy-két virágot,~S megolvadt dér, nem harmat
142 1|        Gyönyörrel nézném büszkeséged’,~S im porba tiprott homlokod~
143 1|                megcsalt, kit szeretsz,~S érzed, mi kín a szerelem,~
144 1|               Mi hamvadoz, megéled, ég~S pokollá gyúl gyötrelmeidtől.~
145 1|             Hogy értsen, érezzen veled~S megenyhítsen egy pillanatra.~
146 1|                 Járom én is a világot,~S tanulom, hogy mi az élet,~
147 1|                 Álmait és ifju kedvét,~S a szerelmet, bárha érte~
148 1|            Ezer kín is szaggatná szét,~S amelyért oly híven küzdött,~
149 1|            amelyért oly híven küzdött,~S őrizé szentség gyanánt,~
150 1|          szeretnék hullani én is vele,~S mint az a mag, mely már
151 1|          melegít, búcsuzik a szerelem.~S majd amikor beköszönt a
152 1|            amikor beköszönt a kikelet,~S a hideg föld érzi már a
153 1|              Szépen álmodozni hagyják,~S mind csak arról sugnak-bugnak,~
154 1|                megáll kinn a pitvarban~S úgy örvend, hogy a komondor~
155 1|             van, mint van, Sári néni?»~S alig győzik egymást nézni.~
156 1|            Édes anyám!» ««Édes fiam!»»~S úgy megsírnak-rínak szótlan.~
157 1|          Szellő, patak még mind susog.~S amit dalol a madárka:~Talán
158 1|               elringatva, ébren~Alszol s álmodva nézsz reám.~Szeretnélek
159 1|           Megismersz immár a távolból,~S bár ajkad olyan hidegen
160 1|                vén udvarház csarnokán,~S ha elhangzott az Isten-hozzád,~
161 1|               visszanézni utólszor rád~S először sírni igazán.~Szeretnélek
162 1|            szenvedtem, feledni tudnám,~S még egyszer örömest feldulnám~
163 1|          multjában szép és dicső volt,~S jövőjében kétségbe ejt,~
164 1|             Mely örömest áldozna vért,~S magad’ híjába téped, hányod,~
165 1|                hányod,~Dobogni vágynál s nincs miért.~Bort, bort!
166 1|               nincs miért.~Bort, bort! s hadd sírjon az a nóta,~Mely
167 1|           sírjak és hadd vigadjak hát,~S míg azalatt megvénűlnék,~
168 1|             rád -~Remény, ki elhagysz, s biztatsz még!~1854~
169 1|               életem rossz tréfa volt,~S az lesz holnap halálom!~
170 1|                Add el, mi kevesem van,~S igyál, a temetés után,~Nagy
171 1|            Tudom soh’ sem felednek el,~S hol gyakran összejöttünk,~
172 1|             tette, hogy nem szeretett,~S okosan választott mást.~
173 1|                Szegényes nő lett volna s most~Már özvegy, elhagyatva, -~
174 1|               borul egy kedves dombra,~S tört szívének könnyét ontja.~
175 1|                Rajtok könnye rengedez,~S amint bokrétába fûzi,~Dobogó
176 1|               A menny mintegy leborúl,~S mintha volna végitélet,~
177 1|            Édes szavad szivembe cseng,~S az félve, fájva feldobog.~
178 1|         reggelt.~És ha meg nem sérted,~S meghallgatná érted,~Súgd
179 1|            párnáját~Puha selyem ágyon,~S még sem adna nyugtot~Hajh!
180 1|                 Oly nehéz lett titkom;~S mint a néma gyermek,~Amidõn
181 1|                 Érzem szemed hatalmát,~S még egy szóra~Búcsuzóra~
182 1|               Befordulnék a szegleten,~S ablakodon vész a szemem:~
183 1|                És megállok,~Elmélázok,~S boldog vagyok magamban.~
184 1|             Szívem mily igazán szeret,~S mint nem mondhatja ajkam.~
185 1|             határán birkozott a jelen.~S minden összeomlott... Jaj
186 1|           rajtad rablánc nem is volna,~S diszében állna még a Capitol.~
187 1|          élvező tömeg.~Avagy csalódom, s e hízelgő óda~Csupán adó,
188 1|              adó, melyet fizetni kell,~S ha lelkével adózik egész
189 1|             szíve majd hogy megszakad,~S némán kiált: a Brutusok
190 1|               honában~Csupán a jó kedv s múlatság szabad.~A félelem,
191 1|              és kínál minden lépteden,~S ha éjjel üt a légyott várt
192 1|             körben úgy enyhûl a bánat,~S az örömcsepp egy tengerré
193 1|              Mindeniknek huszat szánt,~S betarisznyált egyaránt.~
194 1|                  Megkezdik a pogácsát,~S míg benne tart, egy hétig,~
195 1|             kezét,~Azután meg a lábát,~S úgy ád egy-egy pogácsát.~
196 1|        Hallgatsz, szíved beszél velem,~S elringat, mint egy gyermeket.~
197 1|             Szavadnak édes hangja még,~S csillag sem, a hajnalhozó,~
198 1|               El kezd tûnni, ide hagy,~S minden bútor, minden szeglet~
199 1|             Csak egy percig láthatnám!~S ha esténként gyermekünket~
200 1|             Megosztjuk búnk’, örömünk’~S mint hajnalban a virágok,~
201 1|            elmaradtam, utoljára sírok,~S im óda helyett rímes prózát
202 1|                mindent sötéttel borit,~S hervasztja a dalok virágait.~
203 1|               hiszen...~De esküszöm rá s egyszersmind hiszem~Szivem
204 1|           fájdalma mély, igaz, õszinte~S idõ se’ volt alkalmasabb
205 1|               is író, aki nem vívott -~S eltûr satirát vagy birálatot.~
206 1|          kegyetlen censorokká lettünk,~S mind két felõl csak kard
207 1|                nap belõle.~Imé pedig - s hejh nem mondok sokat - -~
208 1|           pedig kissé nagyobbra gondja~S közcélra egy pár száz forintot
209 1|       költemény, nem oly könnyû dolog)~S kinek kevés hozzá a tudománya,~
210 1|           egyik, mert hálátlan nemzete~S nem költhet annyit, mennyit
211 1|                esik hazafi fájdalomba,~S lesz mint a pokróc, durva
212 1|              hogy gróf még nem vagyok,~S amennyit õ, annyit nem hathatok;~
213 1|              nem nagy, és ritka érdem?~S beszél tovább, mit úgy imitt-amott~
214 1|              azt se tudja, mit tegyen.~S ha jobbra, balra szidják,
215 1|               mindent, képét, cimerét,~S amint bevallja, egész szellemét.~
216 1| Dulcamára-zajra válik.~   Habár kevés, s kimélõ mind e szó,~De így
217 1|           elhagyék, gondold utána azt;~S mit még kivánok, nem nagy
218 1|                a lába, zöld a szárnya,~S azt énekli csengõ hangon~
219 1|           Alugy’, alugy’ már galambom!~S a gyermek, ki hallja épen,~
220 1|          szépen,~Elalszik az énekszóra~S álmodik majd szépet róla.~
221 1|              örûl, fáj, szenved, érez,~S azért gyûlöl, mivel szeretni
222 1|              ha dicsér és hibát fedez,~S bírája helyett udvaronca
223 2|               messze fut~A terhes gond s eszembe jut~Az elsõ boldog
224 2|                Félénk örömmel, édesen,~S hálám csókjáért el nem ûztél...~
225 2|            régi,~Átsugárzik az éveken,~S rajt’ összeolvad földi,
226 2|               utolszor, örökre szeret;~S mint őzike, mely’t a vadász
227 2|                   Oh ifju szeretlek~   S nem mondhatom el!~   Megölne
228 2|                övé, kit örökre szeret;~S mint vágya hevébe sülyedt
229 2|                 Csókollak, ölellek,~   S bár veszszek el én,~   E
230 2|             Nyílik még egy-két virága,~S mily mosolygó arcot ölt.~
231 2|                 Álmodozik a természet,~S elálmodja, ami fáj.~Ülj
232 2|             édes nesz,~Fel-felvidul ég s a föld.~Nyílik akkor is
233 2|              Nyílik akkor is virágunk,~S a hervadó levelen~Ott ragyog
234 2|                gyönyörűség~Áradoz szét s érzem, hogy a világon~E
235 2|               alhatnám!»~Mond az egyik s el nem alszik,~Sohajtása
236 2|           gondolsz rám!»»~Mond a másik s jajjal végzi,~A fájdalmat
237 2|              Kilép sirból édes anyjok,~S tova lebben a vak éjben,~
238 2|              Már félbe szakítja tücsök s csalogány.~S im ott ülök
239 2|           szakítja tücsök s csalogány.~S im ott ülök ujra, hol annyiszor
240 2|               siri dalt.~Úgy elborulok s tova mind szomorúbban~Érzem,
241 2|              sötét közönyöm vadonából,~S add vissza hitemnek a régi
242 2|          magyar költő soha,~Áhítja bár s vadássza mindenképen,~Azaz,
243 2|          minden művész és szónok, író,~S kiváltkép az uj módi táblabíró.~
244 2|         szerb-tövis, kiírtva is terem,~S ha annyi volna a nagy emberünk,~
245 2|          naponként folyvást hirdetünk,~S oly sok dicső tulajdon volna
246 2|               a varázsa,~Hogy szónokot s írót megbabonázza.~Megoldja
247 2|           tollát, nyelvét: mennyi ész,~S mily lángoló, majd őrjöngésbe
248 2|           hiszen,~De mások elhiszik, - s ha belesûlnek,~Egy új reményre
249 2|              de régi bölcseség~Ki csal s kit csalnak, mindig folt
250 2|               És hányi-vetve jársz ide s tova,~Csetel-botol szeszélyed
251 2|         darabka koncot,~Füledbe súgnak s távolról se’ véled,~Hogy
252 2|               elméd jót-rosszat feled,~S kegyelmesen pazarlod rendjeled.~
253 2|           Tanácsadód az érted felelõs,~S ha nem szégyelli udvaronccá
254 2|              fényért önbecsét felejti,~S elvét, hitét örömmel porba
255 2|            tûrni még meg nem tanúltál,~S kivivni gyorsan és mindent
256 2|               elég lesz, hogy megölje,~S kit meg nem ijjeszt német,
257 2|              õszinte,~Szenvedt honáért s áldoz érte hûn,~És szó ne’
258 2|               szív, amelyben semmi hit~S fitogtatón negédli elveit;~
259 2|          könnyek árja,~A szívbe fojtva s ott méregre válva.~1868~~
260 2|               még egyszer, utoljára...~S elfödé a halál szárnya.~
261 2|            szobát,~Kerted’, virágidat,~S gyöngéd kezed nyomát.~És
262 2|                 Az est lassan leszáll,~S még ott állok merőn;~Siratlak,
263 2|           játszod~Siralmas szinműved’,~S karzat kicsinyje, nagyja~
264 2|        szónoklat oly könnyen hat reánk~S nem ismerjük becsét a néma
265 2|        szenvedett.~Jutalmát nem kérte,~S nem küzdhetve többé,~Vérpadon
266 2|                itten,~Ákácok árnyiban,~S feledve gondjainkat,~Kis
267 2|      szemérmetes;~Fiacskád’ átölelted,~S örömben ége lelked,~Hogy
268 2|               Majd olykor elmerengtünk~S kitárult mult, jövõ.~Mondád,
269 2|          elaggunk,~Hajunk ezüst fehér,~S betelve annyi vágyad,~Nem
270 2|        leánykád,~Oh Istenem! ha látnád~S ölelnéd kis fiad’.~Oh Istenem,
271 2|            lelketlen is becsal.~Eszély s nehéz, de biztos munka~Tetszésed’
272 2|            Mindenre könnyen rá beszél,~S örvény felé evezve gyorsan,~
273 2|        Rögeszmét tartasz bölcseségnek,~S erénynek, ami honfibûn.~
274 2|    szunnyadozva,~Kedvesérõl álmadozva,~S nevét lágyan sohajtozza.~
275 2|             Örvény habja egyre zajlik,~S hívó édes ének hallik:~«
276 2|                Fehér karját ki-kitárja~S võlegényét hivja, várja.~
277 2|                Kedvesének szende képe,~S megrezzenve visszalépe.~«
278 2|             Örvény habja egyre zajlik,~S a haldokló jajja hallik.~
279 2|              nem is sejtve.~A víg zene s vidám kedv árja,~Mely szívöket
280 2|                általjárja,~Reám is hat s játszik velem~Vesztett ifjúság,
281 2|                 szerelem!~Akit oly hõn s hiven szerettem,~Mi sokszor
282 2|           boldog mátka,~Majd boldog nõ s egy pár év mulya,~Mint õ,
283 2|                boldog, mint én voltam,~S majd egykor gyors napok
284 2|              veszteséget és csalódást,~S a multban él... játszik
285 2|              nem zavarlak, ha mélázok,~S megenyhülök... játszik velem~
286 2|             öleltél.»~«A gyalui várba, s nem vadászni mentem,~A szép
287 2|             eddig, hitemet megszegtem,~S ezt az asszonyt titkon sokáig
288 2|         utolszor, szemrehányást tenni,~S egy két hideg szóval örök
289 2|          marasztott, hajoltam szavára,~S ott maradtam nála színbõl
290 2|                 mosolygott, megcsókolt~S most, érzem, most érzem,
291 2|             Kis fiamnak hagyom kardom’ s paripámat,~De ha felnõ s
292 2|               s paripámat,~De ha felnõ s lelkén hitszegõ vágy támad:~
293 2|          közben a ló lába megbotoljon,~S a kard éles hegye szivének
294 2|                   Reggelig meghalok!»~«S mit hagysz hitvesednek?» «
295 2|               reménység ködbe oszlott,~S csak egy könny, mi fénylik
296 2|               fogékony, bármilyen bús,~S földerûlhet hajnala.~1875~~
297 2|               rideg sziv, oh dõre agy!~S oly éles tõr ily gyöngéd
298 2|             Nem érzél mélyebb bánatot,~S hû szivre lelni a világon~
299 2|            Lángból hamv, mi megmaradt;~S mint vándor, ki fáradt,
300 2|              Visszanézek rád, oh élet,~S nyugton várlak, oh halál!~
301 2|           reméltem~Ifjuságom kezdetén,~S most romok közt rom, azt
302 2|              vagyon, rang fénye csalt,~S mégis, mire szivem vágyott,~
303 2|       gyermekségem,~Ifjuságom szomorú,~S ha derült is olykor nékem,~
304 2|                A csalódást eltemettem,~S új remény, vágy enyhite.~
305 2|        feltaláltam~Kit igértek álmaim,~S a világot szebbnek láttam~
306 2|             pár évet élj~Karjaim közt, s hideg sírban~Porladozzál
307 2|             gondoltam bajjal, vésszel,~S átszenvedtem bánatod.~Láttalak
308 2|             Tiprott lelked im feltámad~S új nagy tettre bátorít!~
309 2|                 TANÁCS.~Kiket szeretsz s akik szeretnek~Ha bántanak,
310 2|           sokáig!~De öntsd ki szíved’, s ha letörléd~A fájdalom kicsordult
311 2|                váratlan jöhet halálunk~S ha egymástól haraggal válunk,~
312 2|            vagyok, enyhûlt a fájdalom,~S el-elszunyadva ébren álmodom.~
313 2|            Hallom beszédit, amint föl- s lejárnak,~Ujabb meg újabb
314 2|            kedv meg nem illet engemet,~S ki tudja: vaj’ lesz-é még
315 2|              is még kicsinyek valátok,~S igy játsztatok!... Az alkony
316 2|           könny tolúl.~De szél fuvall, s a lombok zúdulása,~Csapongó
317 2|             robajja, közbe távol ének,~S tört hangjai el-elhaló zenének~
318 2|                 völgyek, nyáj kolompja~S annyi szép emléke.~Siet
319 2|                akart válni~Jó anyjának s ment szolgálni,~Szive most
320 2|               is fáj még.~De megkésett s átcsap egy szük közön,~Kapualjból
321 2|                  Ejnye hagyjon békét!»~S a futásban leli menedékét,~
322 2|          kendejébe~Rejti pirult képét.~S el-elgondol kedvesére, messze~
323 2|               meglátjuk tán!»~Mosolyog s felvídúl.~Kedves leány,
324 2|             Falud’, anyád’, szeretõdet~S boldog szívvel öleld õket~
325 2|           Távol zúg az élet harca már,~S oly veszendõ minden földi
326 2|              Hervadozó szép virágszál,~S egy mosolygó, vidám reggel~
327 2|             kígyó nyelvét,~Mindig ujra s mindenütt.~Hadd ne lássak
328 2|              Honfidühtõl, párttusától,~S ne olvassak hirlapot!~Rejts
329 2|           Ringass lágyan enyhe szellõ,~S majd ha száll az alkonyat,~
330 2|               megárad ifju érzelemben,~S ajkamra ismét víg dal hangja
331 2|              dalt zengtem!~Honszeretet s a szerelem~Egy búvá olvadt
332 2|               lelkemen.~Laktam a Spree s a Szajna partján,~Hazámnak
333 2|               bérc, légy üdvöz, várrom~S te Duna a magyar határon,~
334 2|             betegen?»~««Rongya selyem,~S baj a is kedv nekem!»»~«
335 2|           minden részem,~De szivem ép,~S a tiéd egészen.~1882~~
336 2|              Szellõ lengi, méhe járja,~S dalos madár meg-megszállja.~
337 2|               lombot, csörteti a szél,~S a mulandóságról sohajtva
338 2|        gyönyört szaggat ág lombjairul,~S gondviselõ Isten jó termést
339 2|               A végtelen~Hív szüntelen~S mert vágyaim megcsalnak,~
340 2|                 Bolyongok a várromokon~S a temetõn~Oly részvevõn~
341 2|                 Nyílik a rózsa virága,~S lyányom hervadozol;~Vidoran
342 2|                Vidoran zeng a madárka,~S némán könnyed omol.~Hajnali
343 2|               Fa neked lengeti lombját~S fekszel a bús nyoszolyán.~
344 2|            Világ dereng még ablakában,~S beteg sohajtja: jõj atyám!~
345 2|               Adott az ég téged nekem;~S a régi seb most ím felújul~
346 2|               régi seb most ím felújul~S egy újabb vérzik szivemen.~
347 2|              Arcod hát utolszor látom,~S nem mosolygasz rám soha?~
348 2|             Hogy így itélsz énfelettem~S csak hozzám vagy mostoha?~
349 2|          elgondolkozom.~Jó pihenõ hely s meg se változott,~A vén
350 2|                 Lehajlik hozzám jázmin s rózsa ága,~Tarkán virít
351 2|                kert száz virága.~Szõlõ s gyümölcsfa lombnyilásin
352 2|              tornya.~Mind, mind a régi s még sem az nekem,~Mert nem
353 2|               itt, szerette gyermekem!~S nem léssz soha, hiába vár
354 2|               vár reád~Kedvenc virágod s búsongó atyád.~A pázsit,
355 2|            Mint egykoron, mint nem rég s annyiszor -~Szépséged, bájad
356 2|                adott.~Mind visszavészi s itt hagy kifosztottan,~Bár
357 2|             Többé bora sem lészen.~Ide s tova eltelik majd~Négy század,~
358 2|           magával,~Hiába:~Félig gyõzi, s visszaesik~Ismét régi bajába.~
359 2|               várni, tenni~Mikor kell,~S amit teszünk, meg is tesszük~
360 2|                Csingi, lingi, lánga...~S el sem alszik lángja!~III.~
361 2|               róla: vége, vége,~Oda ég s föld minden éke,~S romjain
362 2|              Oda ég s föld minden éke,~S romjain mi föl-föltámad,~
363 2|              Hervasztja a reménységet,~S a föld keble, az ég napja,~
364 2|              Harmattul és napsugártul,~S ameddig a szem csak ellát,~
365 2|            Suttog, mint az altató dal,~S mintha édes nyugalomban,~
366 2|             erdõs kis lak,~Alig jöttem s már itt hagylak!~Sors ellen
367 2|            Vígan szökken, csergedezve,~S mintha ûzné heves vágya.~
368 2|               ha folyó, tenger lettem,~S végtelen az ég felettem,~
369 2|              Uszott a kétség tengerén,~S kitört a rejtett fájdalom:~
370 2|               Az anyjáé volt az nekem,~S most árny vagy, kedves gyermekem!~
371 2|                múlnak évek, mint napok~S már életalkony int felénk.~
372 2|               Ismét derûlt a láthatár,~S mert nem hiába áldozánk,~
373 2|            derûl,~Egy testvér a hajnal s az est.~Hadd folyjon szó,
374 2|               ha játsznék a szellőkkel~S patak tükrét nézné~Egy rövid
375 2|                te:~Vágy és küzd hiába,~S tört reménnyel, megtört
376 2|             Három diófa a földig borúl~S benn mintegy rejtve két
377 2|                év telt-mult el azalatt~S csak halni tért meg, honnan
378 2|             tollal, mint csatán a hős,~S mint ősei kardja sok száz
379 2|              hazát.~Mily bánat, kétség s mégis mennyi hit~Rezegte
380 2|           könyveit,~Rajzolta az embert s az államot,~S a sors titkába
381 2|                az embert s az államot,~S a sors titkába mélyen béhatott.~
382 2|             játszik gyakran bűn, erény~S hány jó szándék vétek szülője
383 2|               nehéz,~Csordúltig a szív s elvakúl az ész;~És a szabadság
384 2|                szabadság önmagának árt~S új szolgaság, ha nem ismer
385 2|          közöny, sebzett szivébe’ kín,~S ostromló bátran a kettős
386 2|             önkényt és népszenvedélyt.~S midőn egy nap föléled, győz
387 2|               téged, fáradt szunnyadó,~S még itt viraszt hiven sírod
388 2|               terem?~Hát a ház-szabály s az elnök?~Nem hallgatnak
389 2|                Széchenyivel és Deákkal~S eszményképünk Starcsevics!~
390 2|                virágszemmel~Néznek rám s víg kedvvel~Üdvözlik gazdájok.~«
391 2|             ember,~Éli csupán egyszer,~S tele sírba zárja;~Újabb
392 2|                 Új alakot~Váltanak ott~S eltűnnek a messzeségben.~
393 2|              De napfénytől fehérűlnek,~S vidám kedvvel oszolva szét,~
394 2|                a harc, majd ki-kifárad~S fénnyel, könnyel~Szivárvány
395 2|      Szivárvány kel:~Összefoly az öröm s bánat.~Szép, ha derűlt az
396 2|          Rózsaszínt vált az is lassan,~S emlékképen~Enyhe-szépen~
397 2|              Órahosszat nézem gyakran,~S mint a gyermek,~Elmerengek~
398 2|                 bennök szállna fennen,~S emlék, remény, ábránd, eszme~
399 2|            eszme~Új alakot~Váltana ott~S a távol ködébe veszne.~1890~~
400 2|              Selyem párna, selyem ágy,~S minden, mire szíved vágya.»~«
401 2|               szakaszt.»~Mond a legény s utoljára~Csókot nyom a lyány
402 2|           semmi el nem szakaszt»~Kiált s a hab közé rohan,~Csobban
403 2|                napja, sohajtok utánad,~S rám borúl ködével csendes,
404 2|             örûlni gyermekink körében,~S nyájasan mosolygva, mint
405 2|                szeretteink voltak,~Lét s nem-lét közt ingó árny válik
406 2|           ridegen szivünk úgy elfásúl,~S rég halva mulunk ki a megúnt
407 2|                velem.~A hõ, igaz érzés s boldog emlékezet~Betölt
408 2|            melegével egy egész életet.~S ti elhúnyt barátim, hazám
409 2|                lombod ingyen esõt~Kap,~S amit bárki kész-örömest~
410 2|        POLITIKAI XENIÁK.~I.~Mennyi szó s mily kevés eszme!~Mennyi
411 2|                kevés eszme!~Mennyi zaj s mi lassu tett!~Mért teszitek
412 2|               Csak igazat, semmi mást,~S hagyjatok fel így azonnal~
413 2|               ne légyen végre fõ~Üzlet s elõfizetõ.~III.~Csúfosan
414 2|             véged,~Csodálhatni igazán,~S azt még inkább - sok nem
415 2|                 Mert bizony beteljesûl~S a valódi árulóval~Az idõ
416 2|        nehezebb;~Hiú remény hamar éled~S megfájdul sok régi seb.~
417 2|         viszonyok bonyodalma~Annyiféle s oly nehéz,~Hogy egy könnyen
418 2|              egy könnyen meg nem oldja~S ketté nem vághatja kéz.~
419 2|                erõnknél több a vágyunk~S vérünk könnyen fölhevûl:~
420 2|                Küzdelmünk gyümölcseit,~S nemzetibbel - siker végett -~
421 2|           Legalább is két párt harcolt~S amelyik a legyõzött volt,~
422 2|               kerûljön minden örvényt,~S fejlõdjék ki jó viszony.~
423 2|              megnyugtat minden embert,~S békességben megmaraszt.~
424 2|                 Világ képe elhalványúl~S mint a függöny ha aláhull,~
425 2|                melynek kincs az oltár,~S hova hõ vágyak vezetnek,~
426 2|                 Hiuságot száz alakban,~S mely, mint szent tûz, fel-fellobban,~
427 2|              Visszahív megint az élet,~S fel-feltûnik hazám képe~
428 2|               kétségbe hányszor estünk~S hajnallá vált borus estünk.~
429 2|                se multad’, sem jövõdet~S jelen harcát amint vívod,~
430 2|              Nyár is, õsz is dicsérje,~S jó új bor és kenyér után~
431 2|             lassan elhal,~Száraz kórón s levelen.~Nyári hõ és enyhe
432 2|             kifáradt,~De nem vénség ez s halál,~Ami nyugszik, újra
433 2|              Nem olvasok így hirlapot.~S nem boszant meg léha szellem,~
434 2|               pathos, rossz magyarság,~S több ilyen, most divó kórság.~
435 2|         igaznak,~Szolgálj híven annak,~S csak erre vigyázz.~Bús harc
436 2|              ki hátra~Fordulva sohajt.~S mégis ha csalódva,~Szerencse
437 2|               a hûség~Örök kötelesség,~S ha messze a cél,~Enyhítsen
438 2|              tûz ége,~Egy kis szeszély s mindnek vége:~Nincsen ír
439 2|              kandalló pattogása~Enyhít s elmulat velem.~Itt ülök
440 2|            Szikraként, amely kiszökken~S ép oly gyorsan elenyész,~
441 2|               sok minden~Fel-felvillan s ködbe vész.~A tüzet mind
442 2|               vész.~A tüzet mind nézem s nézném,~De immár hamvába
443 2|              Amit bír, enyészni látja,~S bár a multért sír szeme,~
444 2|          Szíved nyugodt, elméd tiszta,~S vidáman megáldhatod~Õszi
445 2|               Szép emlékid megmaradnak~S rájok újabb fény derûl.~
446 2|               ne dúlja szét:~Természet s mûvészet bája~Lelked gyönyör
447 2|          Lelked gyönyör közt himbálja,~S kit szeretsz, a hû család,~
448 2|                 lelki baj közt nõ fel,~S aki óvja, el nem hagyja,~
449 2|        leghivebb barátja,~Nem hízeleg, s ha báját mulni látja,~Némán
450 2|             GERNYESZEGEN.~Maros, Maros s te vén kastély a dombon,~
451 2|                füttye most is üdvözel,~S a rózsa, jázmin bokra hossza
452 2|          hossza sorban~Lehajlik hozzám s mintegy átölel.~Oh ifjuság
453 2|          mindent végkép veszni hittem,~S el-elsiratta bús-komor dalom.~
454 2|              lehet, mit értetök iszom.~S te vén kastély, maradj,
455 2|           szivembe vésve,~Holtig kisér s a sírba száll velem.~1897~~
456 2|           Veszni indúl~Régi híred éke,~S léssz magadnak folyton kisebb,~
457 2|             dalt sem költöttél:~Költs, s mi is termünk talán.»»~1898~~
458 2|        szeretet~Szívedet erőssé tette,~S a haldoklót megmentette.~
459 2|           Bútól, gondtól aggva, dúlva,~S örömödben megifjúlva.~1899~~
460 2|           sugára~Mosolyog az almafára,~S játszi fénnyel enyeleg.~
461 2|            Almák mily szépen pirulnak,~S őket csókkal áldja meg.~
462 2|                Suttogja lombod között,~S fel-feltünik vidám képe,~
463 2|        Kandallóm lángja föl-föllobban,~S fölgyúlnak im emlékeim:~
464 2|                 öröm madárként rebben,~S virágként hervad el korán:~
465 2|           Társalgásom’ hamar megunják,~S egymást suttogva kérdezik:~«
466 3|              fecske újra bátran repdes~S megszáll ahonnan elriadt;~
467 3|                A le nem győzött bosszu s bánat,~De népek úgy, mint
468 3|            speech lesz ez a költemény,~S a lapokkal mért versenyezni~
469 3|                ejt sebet.~«Vorwärts» - s az öt zsandár előbb ment.~
470 3|            előbb ment.~Azaz hogy menne s nem lehet.~Egy megbotol
471 3|                nem lehet.~Egy megbotol s elnyúlik hosszan,~Hármat
472 3|                valami.~Ő gavallér volt s gróf e mellett,~Ez az ő
473 3|              igazi neve,~Ennek szűlték s mi ebből tellett,~Volt egyik
474 3|            tudományra tanították~Innen s túl a határokon.~Volt nevelője
475 3|           Elcsábitott egy pár leánykát~S a szabadságról szónokolt;~
476 3|                szabadságról szónokolt;~S mert pecsovics főispán atyja,~
477 3|               Hirdette az egész megye;~S midőn egy választáskor nyalkán~
478 3|            Sugárzott a bús honfi képe,~S a kis városnak kandi népe~
479 3|                csínyt atyja megsokalja~S külföldi útra küldi őt.~
480 3|                 A nagy szigor csak jót s jókor tesz,~Mert újabb élvet
481 3|              Mert újabb élvet tár elé,~S a diadalban fáradt kortes~
482 3|          szenvedély és hiuság.~Kaland- s párbajban nincs hiánya,~
483 3|          híressé emeli.~Alig két hónap s íme már is~A magyar grófról
484 3|           Elzárkozik szívben, szobában~S könyvek közé temetkezik,~
485 3|              függetlenség jelszavával,~S legyen, ha kell, forradalom.~
486 3|        Mindebből hátha semmi sem lesz,~S nagy-bölcsen új jelszót
487 3|             nagyot tenni hol, a pálya,~S alkotni hol rá az anyag?~
488 3|             Nem él és halni is hanyag;~S ha bolygat nagyravágyóbb
489 3|             Igy végzi hõsünk honn búja~S becsvágya büszke álmait,~
490 3|               becsvágya büszke álmait,~S a régi útat kezdve újra~
491 3|                pohár Champagne borából~S többé nem elbusúlt, komoly,~
492 3|           Ajkán száz trilla és mosoly.~S hogy pár napig kedvére múlat,~
493 3|                 mint illik,~Kigyászolt s majd Párisba jött~Enyhítni
494 3|                mindenik küzd és remél,~S bár szóba hozzák akárhánnyal,~
495 3|                A hódolat tetszik neki,~S ha olykor vonzalomra serken~
496 3|                De eltitkolja gondosan,~S Romhányi oly boldogtalan.~
497 3|                vált jegyet.~Nehány nap s íme feltünének~Az ismert
498 3|           ismert bércek, erdõk, térek,~S az õskastély mohos fala;~
499 3|          otthon vala.~Bécsbõl lehozták s eltemették~Az öreg grófot
500 3|               Az öreg grófot fényesen,~S fiától sokan zokon vették,~