Rész

 1 1|        hisz majdan visszajõsz,~S õ várni fog rád, híven emlékezvén.»~««
 2 1|      átok,~Én szívbõl gyûlöllek, õ trónodra vágyott.~Fiaim
 3 1|         fenyegette,~Régi kardját õ is felkötötte,~S mintha
 4 1|      száz csatával;~Fia elhullt, õ maga is vérzett,~De lelkében
 5 1|       hervad,~Édesebben álmodik,~Õ is hervad, véle hervad~És
 6 1|         tudománya,~Dicsekszik, - õ Széchenyi tanitványa.~   
 7 1|         Egy ily nemzet nem méltó õ reá,~Mint nem vala a nagy
 8 1|        kométa,~Kiáltja folyvást: õ az új próféta.~A tûzre mind,
 9 1|          éljen, én reám szorult,~Õ csak garádics, én meg a
10 1|       még nem vagyok,~S amennyit õ, annyit nem hathatok;~Mert
11 1|  szerepben játszni épen nem mer;~Õ csak tanítvány, ildomos,
12 1|       tölt,~Széchenyi meghalt és õ örökölt,~Mindent, de mindent,
13 1|   Széchenyi szentelt hagyománya,~Õ egyedûl valódi tanitványa.~
14 1|     egytõl egyig charlatán.~Csak õ árulja azt a bûvitalt,~Mely
15 1|    zagyvalékból senki se vegyen;~Õ és Széchenyi! oh minõ beszéd~
16 2|         Édes anyád képe mása!~Az õ könnyes arcát látom,~Oh
17 2|          Édes anyád képe mása~Az õ vidám arcát látom,~Oh atyád
18 2|   csoportban,~Ki úgy örûl, amint õ hajdan!~Az élet gondja,
19 2|         s egy pár év mulya,~Mint õ, hervadva, sírba hullva.~
20 2|      lesz az, hogy nõül vehesse?~Õ is árva, õ is szegény,~A
21 2|         nõül vehesse?~Õ is árva, õ is szegény,~A faluban szolgalegény,~
22 2|      ifjak,~Haladjatok mindig az õ nyomán,~Gonddal nevelt föl
23 3|   rendesen hõsünkhöz vonja,~Mert õ a leghevesb bolondja,~De
24 3|         ifju könnyü lépteit.~Nem õ; - már egy hónapja tölt
25 3|   Enyhûlt, de nem gyógyulhatott.~Õ nem csupán udvarlót veszte~
26 3|     Romhányiban, mint annyi más,~Õ szíve eszményét kereste~
27 3|       szenvedés talán?~Nem tudja õ sem, félbe hagyja,~Fölébred
28 3| szivökben~Ugy érzenek, mint épen õ,~De bátorságok visszadöbben,~
29 3|       kitünõ hõst nevelt.~Utolsó õ sem lesz e sorban,~Szivében
30 3|         háborgatni ki se merte~S õ mit sem tett, mi szemet
31 3|        kit becsûl...~Oh nem csak õ vész egyedûl!~S im ekkor
32 3|        mi fényt, mosolyt leheli,~Õ tudja csak, e báj mi drága,~
33 3|          Romhányi,~De igy érzett õ is talán;~Föltámadtak emléki,
34 3|           hallani:~Mily boldog s õ mily nyomorult lett.~Nem
35 3|         Ki oly uton vagy, melyen õ járt,~S tán még nagyobb
36 3| megboszuljuk egymás~Reám most az õ multja vár,~A régi kölcsön
37 3|         övé.~Szerencsétlent csak õ tud szánni,~És vigasztalni
38 3|         belõle,~Szegény Romhányi õ csupán.~Magyar szülött,
39 3|     Görgeire szálljon átok,~Csak õ a bûnös, senki más,~S Kossuth,