Rész

 1 1|    nagyszerûbb a lélek gondolása.~Im az ég és tiszta levegõje,~
 2 1|         az ég és tiszta levegõje,~Im az erdõk tengerének árja,~
 3 1|           fényén, éji pompájában,~Im a vidék még egyszer kitárul,~
 4 1|     nyájasan -~Tavaszi est, a nap im lemenõben.»~A lyány nem
 5 1|    homlokáról oda van a fönség.~««Im itélt közöttünk Isten sujtó
 6 1|           jõ, a helyett egy éjjel~Im kozák had száguld szerte-szélyel.~
 7 1| Gyönyörrel nézném büszkeséged’,~S im porba tiprott homlokod~Úgy
 8 1|         megalázott Róma!~Horatius im örömrül dalol,~Mikéntha
 9 1|     elmaradtam, utoljára sírok,~S im óda helyett rímes prózát
10 1|         minden zászlójává lettél!~Im egy egy pár úrfi, hogyha
11 1|        nemzet rám, az okos szóra,~Im én tudom csak, hányat üt
12 1|      áruljuk Széchenyi szellemét!~Im itt vagyon, jobb, olcsóbb,
13 2|    szakítja tücsök s csalogány.~S im ott ülök ujra, hol annyiszor
14 2|        EGY JÓTÉKONY NŐI BAZÁRBAN.~Im a vásár; hát mit vesztek?~
15 2|         Mind örökre, mind tiétek!~Im a vásár, jertek, jertek,~
16 2|           Võlegénye, rabja lenne.~Im de óva száll elébe~Kedvesének
17 2|      lettél,~Édes álom ringatott:~Im most álmod szertefoszlott,~
18 2|         jobb fele.~Tiprott lelked im feltámad~S új nagy tettre
19 2|         amint befordúl,~Temetésre im tenger nép tódul;~A fény
20 2|       csak nektek és nem énnekem.~Im atyátok ismét elborúl;~A
21 2|         Ha búsan is, bucsúra bár!~Im búra fordul örömünk,~Legyen, -
22 2|     ürítsem reátok!~Multat, jövõt im egybe foglalom,~Olvadjon
23 2|       föl-föllobban,~S fölgyúlnak im emlékeim:~Egykor nem ültem
24 3|          A honfi-phrasis mezején?~Im eldobom hát a sallangját,~
25 3|     zengett.~S a régi dalt énekli im.~Itt ülteté az atyja lóra~
26 3|         egy lap fõcikkelyit írja;~Im újra államférfi lett,~Önkényt
27 3|   hozzájok sors, idõ.~Lajos Fülöp im trónját veszti~S türelmét
28 3|      Ismét szabaddá lett hazád;~S im emléked már nem kimélik,~
29 3|      Szivében erõs volt a hit.~De im e forradalmi korban~Önbizalmat
30 3|        folyvást e kis világgal,~S im rajta újra betelék~Jól él,
31 3|        nem csak õ vész egyedûl!~S im ekkor hal meg édes atyja,~
32 3|          amidõn már hangom elhal,~Im végre meghálálom én.~Oh
33 3|       csak hajszálon áll,~S midõn im azt is majd elmetszik,~Jobban
34 3|       hazája küzdterére,~S kitünt im a vész idején,~Hogy legfeljebb
35 3|          érkezett meg a városból,~Im egy boldog családi kép.~
36 3|        ártatlan leány korában;~De im most elhagyott, szegény,~
37 3|       Reményül mégis fenn maradt.~Im most minden feladva önként:~
38 3|        Pestrõl érkezett levél,~És im a szív uj sebbe’ dobban,~
39 3|         türjük el a sorscsapást.»~Im erre most a szó megárad,~