Rész

 1 1|      árnyán~Meg-megpihenünk.~Oh ily zöld az erdõ,~Oh ily kék
 2 1|         Oh ily zöld az erdõ,~Oh ily kék az ég,~Ily piros a rózsa~
 3 1|         erdõ,~Oh ily kék az ég,~Ily piros a rózsa~Nem volt soha
 4 1|      Nem alhatom. Ki is alhatik~Ily világos nyári éjtszakán?~
 5 1|          Sírva vigad, mig világ ily sorja tart...~Szánd meg,
 6 1|       mennyi kéj!~Leszünk-e még ily boldogok?~1861~
 7 1|    szavával mintha mondaná:~Egy ily nemzet nem méltó õ reá,~
 8 1|        is, ki élelmesebb ember,~Ily nagy szerepben játszni épen
 9 2|         szóltál,~Emberben nincs ily türelem.~Egy földre tévedt
10 2|        dõre agy!~S oly éles tõr ily gyöngéd kézbe’!~De megbocsátom,
11 2|        magyar nép, õsi kincsed’~Ily könnyen fecsérled?~Szíved,
12 2|    ismerem... vajon mi lelte? -~Ily ízetlen, ily ostoba.»~1900~
13 2|        mi lelte? -~Ily ízetlen, ily ostoba.»~1900~
14 3|     vett fel ám,~Mostanság csak ily módon pénzel,~S a választás
15 3|         tört szívének?~Romhányi ily kérdést se’ tesz.~S habár
16 3|  egy-egy percre,~Megnyugszik és ily szókat ejt:~«Ifjú leány
17 3|    grófnõ, a nagynéne,~Nem tûri ily némán a bajt,~Hamar megtágul
18 3|      becsvágyó lelke lázálmábul~Ily szenvedélyre ébredett.~Már
19 3|         ez?~Nincs gondja, kedve ily kérdésre,~Mert amidõn a
20 3|        A falu népe áldva áldja:~Ily szép s jó nõ még nem vala,~
21 3|    német, muszka jár,~Nem ritka ily vándormadár.»~A gróf megy
22 3|        mustárlisztet ide nékem,~Ily bajban mert nagy haszna
23 3|        behunyja a szemét...~Hát ily sovány regényem váza,~S
24 3|         beteg, csak érdekes,~De ily hatást most nem keres.~Egy
25 3|         lelje?~Azt nem nyujt az ily szerelem;~Csalódva nincs,
26 3|     hiába várja~Ilonnak még egy ily kegyét,~A régi hajlam új
27 3|    fénykorában,~Csak ingerlé az ily eset,~A küzdelem nehéz csatában~
28 3|     Meghalni hitben, csöndesen.~Ily szíve volt Telegdinének,~
29 3| gyönyört s fájdalmat érez,~Hogy ily közel van kedveséhez,~Minden
30 3|     nyúgalmas álom~Gyógyitja az ily beteget;~Más napra kelve
31 3|     Szenvedve tisztúlt e kebel,~Ily megvetést nem érdemel!»~
32 3|     lelke kettõs búba vész.~Nem ily csendes a kastély mindég,~
33 3|     legyen bár sorsunk mostoha,~Ily egyek nem voltunk soha!»~ «