Rész
1 1| az ellen~Jobb ha meghal, mintha lõtt.~Nem tréfál a székely
2 1| huszárnak~Zászlója lobog még,~Mintha várna csatajelre~És vért
3 1| föltekint majd~Kétségbeesetten,~Mintha nézné, tudakozná~Van-e Isten
4 1| búsultában~Pisztolyát ragadja,~Mintha sors és világ ellen~Csatázni
5 1| lelkem elmerül.~Hold a tájra mintha fátyolt szõne,~Melyet néha
6 1| fáradtan fejét,~Vigasztalom, mintha testvére volnék;~Elszenderûl,
7 1| Megújul, fáj minden emlék,~Mintha temetésre mennék.~1851~
8 1| És az ifju nézi hosszan,~Mintha szíve fájdalmára~Még egy
9 1| Nyugszik s nem talál nyugalmat;~Mintha siratná, mit vesztett,~Mégis
10 1| Mégis ujra vágyba’ reszket;~Mintha majd a hold sugára~Szelid
11 1| mondana, de nem tud mondani,~Mintha még eszébe jutott vón’ valami:~
12 1| föl anyám,~Édes hangját mintha még hallanám,~Mintha látnám
13 1| hangját mintha még hallanám,~Mintha látnám ott magában űlve,~
14 1| áll ott az útra kihajolva,~Mintha csak egy öreg koldus volna.~
15 1| kardját õ is felkötötte,~S mintha nem is ötvenéves volna,~
16 1| nefelejts, az meg amott rózsa,~Mintha csak a gondolatja vóna.~
17 1| sohajjok hallik, hallik,~Mintha sugnák a sír titkát,~Võlegénye
18 1| menny mintegy leborúl,~S mintha volna végitélet,~Mindent
19 1| Mindent egy hang kiált túl.~Mintha trombiták harsognák~Nem
20 1| nemzetére ken.~Minden szavával mintha mondaná:~Egy ily nemzet
21 2| hogyan félne?~Megcsókolják, mintha élne.~Az egyiket betakarja;~
22 2| Suttog, mint az altató dal,~S mintha édes nyugalomban,~Szenderegne
23 2| szökken, csergedezve,~S mintha ûzné heves vágya.~Rá se
24 2| öntudatlan.~És úgy érzem, mintha lelkem~Velök, bennök szállna
25 2| mindent hadd feledjek!~ Mintha Lethe vizét innám,~Enyhe
26 3| hullongó levél;~Ugy érzi, mintha sirba szállva,~Födözné enyhe
27 3| amidõn a parkhoz ér,~Pályája mintha véget érne,~A földre omlik
28 3| nyáj még zöld füvet tapos;~Mintha tavasz mosolygna vissza,~
29 3| szeszély ragadja õt.~És mintha ütnék, oly sietve~Megy föl
30 3| a szó ajakán;~Romhányi, mintha bûnös volna,~Megsemmisül
31 3| kerûl legkisebb célzatot,~Az mintha rég feledve volna;~Romhányi
32 3| oly fájó, átkos a panasz,~Mintha való kín volna az.~Nem ígyen,
|