Rész
1 1| mit hóval fedve lát ott,~S amit beszív, a levegõ.~Mi az
2 1| madárszó.~Ne tagadd el, amit szíved érez,~Hogy lehetnél
3 1| szobában, e kertben enyém még,~Amit bírtam, minden drága emlék.~
4 1| meg, ha folyvást merengek,~Amit nem érzek, nem is tettetem.~
5 1| tudnám fejezni~Mindazt, amit hazám szenvedt:~Olthatatlan,
6 1| csak arról sugnak-bugnak,~Amit immár otthon hagytak.~Mit
7 1| patak még mind susog.~S amit dalol a madárka:~Talán az
8 1| nóta,~Mely azt siratja, amit én,~Úgy sem sirhattam, amióta~
9 1| szivem~Ujra enyém minden, amit szerettem,~Elsiratom ujra,
10 1| szerettem,~Elsiratom ujra, amit vesztettem.~Sírva vigad
11 1| halál.~Addig hát élvezd, amit sorsod enged;~Övezze myrtus
12 2| mindenem!~Nincs drágább, amit adhatsz nékem.~Oh mosolyogj
13 2| kezd benn a gyerek;~Lelkem amit először is érez, hall,~Nő
14 2| írják és szavalják ékesen,~Amit valóban egyik sem hiszen,~
15 2| Tetszést rivall neked.~Kisűlt amit nem vártunk,~Mutatja a hatás:~
16 2| sírunk,~Korább’ vagy késõbb’, amit bírunk,~Oly hirtelen hervad
17 2| fel nem vidúl képe,~Nem amit lát, más forog eszébe’:~
18 2| várni, tenni~Mikor kell,~S amit teszünk, meg is tesszük~
19 2| õsz, te nem igérsz, adsz,~Amit hoztál, mindent itt hagysz.~
20 2| Drága gyűrüt adok én.»~«Amit küldöz kedvesem,~A virág
21 2| lombod ingyen esõt~Kap,~S amit bárki kész-örömest~Hall,~
22 2| Évszak és kor egymást váltja,~Amit bír, enyészni látja,~S bár
23 3| semmi köszönet.~Mindent, amit külföldön látott,~Átûltet,
24 3| szereti?~Hogy’ tettesse, amit nem érez?~Oh ezt, csak ezt
25 3| kebelem;~Mind od’adnám, amit adhattam,~Hogy mennyit ér,
26 3| tüzhelyér’.~De ilyen a sziv: amit bírunk,~Meg nem becsüljük
27 3| Csak undort érez hidegen.~Amit eljátszott, föl nem támad,~
28 3| mély és néma fájdalom!~S amit már most csak mondunk szóval,~
29 3| utólag mindig nagy vitéz.~Amit megirt Széchenyi régen,~
30 3| jót tevéi, el nem veszett:~Amit kivivtál száz csatába’,~
|