Rész

501 3|                vége van~Az ünnepélvnek s a teremben~Ott ûl az éj
502 3|               felejt,~Ezt híven érzi - s könnyet ejt.~Az õskastélyt
503 3|              õskastélyt bejárja másnap~S az elhagyott kert rejtekit,~
504 3|           Amott a fán madárka zengett.~S a régi dalt énekli im.~Itt
505 3|              únott volt nem rég e táj,~S most rajta mennyi méla báj!~
506 3|                új irányt a gazdaságban~S meggazdagodni hamarjában.~
507 3|               Fut, újit, fárad eleget,~S nincs benne semmi köszönet.~
508 3|               Játszik kiváló szerepet,~S Pesten az ellenzéki pártnak~
509 3|              Matilddal együtt a hazát,~S hogy teljesítse honfi tisztét,~
510 3|               Szerelme készti hiuságát~S tömérdek indítványt kohol.~
511 3|       Mostanság csak ily módon pénzel,~S a választás sok pénzt kiván;~
512 3|        Veszéllyel jár, költségben áll,~S nem ritka ló- s emberhalál.~
513 3|        költségben áll,~S nem ritka ló- s emberhalál.~Megválaszták;
514 3|         Romhányi is, mint serge, bátor~S az ellenzék szélére ült.~
515 3|            tapsnak olcsó az ára~Nálunk s az néki drága kincs.~Romhányi
516 3|            drága kincs.~Romhányi híres s mellé boldog,~Meghódító
517 3|                és közhelyt, mint eddig~S olykor valóban szereti.~
518 3|             Talán végkép is oda hagyta~S Matild reá hiába vár?~Nem
519 3|               E nõ érezze, mit veszít,~S ha hû lovagját jól megsínli~
520 3|               hû lovagját jól megsínli~S megbánja rossz szeszélyeit~
521 3|              szeretõk közt így szokás.~S kiválaszt e játék tárgyául~
522 3|               itt letép egy durva kéz,~S tavasznapod utána vész.~
523 3|              méláz mélyen kék szemével~S meghajlik, mint a liliom,~
524 3|              szerelemnek,~Amelyet vágy s öröm fakaszt,~Harmatja édes
525 3|             Szalonja boldog kis világ.~S mi szépet érez, sejt kedélye,~
526 3|               hogy így tettet folyvást~S csak alkalmas idõre vár,~
527 3|         Romhányi ily kérdést se’ tesz.~S habár a lyány fejlõ szerelme~
528 3|                Fülöp im trónját veszti~S türelmét a jó bécsi nép,~
529 3|          Magyar beszédét fennebb kezdi~S elvégre tenni is kilép.~
530 3|              Matildja szintén lelkesül~S a karzaton tapsolva ûl.~
531 3|               De sok a forradalmi láz,~S az akkor még új volt egészen,~
532 3|             Romhányi büszkesége enged,~S mikor eloszlott a gyülés,~
533 3|            bájos özvegyét,~Találkoznak s már ott csüng karján~Van
534 3|              jobb, de csak rám nézve.»~S a hintában már kéz a kézbe’.~«
535 3|           Matild, feledjük, ami mult!»~S a többi egy kézcsókba fult.~
536 3|            néma búban él,~Tûr, szenved s többé nem remél.~De Blanka
537 3|              féltékenységet~Kelthessen s meglágyitsa majd...~Oh bár
538 3|                szíve eszményét kereste~S hitét találta a csapás.~
539 3|                Hulló remény, haló öröm~S mint õszi köd, rideg közöny.~
540 3|             tudná boldogságba’ hagyni,~S mind újabb aggodalma kél.~
541 3|              Megérni a várt võlegényt,~S ha még lehet, folytán a
542 3|               házához udvarlók járnak,~S közöttük legkivált egyet~
543 3|            mint egy ifjonc úgy szeret,~S becsvágyó lelke lázálmábul~
544 3|               bé is vallaná szerelmét,~S legyõzni nem képes félelmét,~
545 3|                 Ilon nem bátorítja õt,~S mindig csak az, ki azelõtt.~
546 3|                Nem egy dörgõ leiratot,~S most nem tud egy levélkét
547 3|          nyilatkozni kell.~Atyjához ir s félig megkéri~A lyányt,
548 3|            alélva összerogy.~Föleszmél s dõlve pamlagára~Majd félálomba
549 3|            Mindaz, mi várhat még reám.~S ha boldog nem lehetek többé.~
550 3|             Hiven szeretve hallgatott,~S mint férfiúhoz illik, megkért...~
551 3|               Mily gondolat!~Oly bûnös s mégis élvet ad.»~Fessem
552 3|             mely szívet, elmét~Megígéz s örvénybe csal:~Ábránd, amely
553 3|           Erény, amely a bûnbe játszik~S mind inkább véle összefoly.~
554 3|            atyja ír,~Megbánja százszor s újra sír.~Romhányi, míg
555 3|           népklubban mint elnök székel~S tart ingerlõ beszédeket,~
556 3|          nemzetõrséggel~Viraszt a béke s rend felett.~Küldõi megválaszták
557 3|            ellenzék marad,~Interpellál s beszél sokat.~Vörös tollat
558 3|          tellett tõle,~Megtett mindent s oly nyílt a tér,~De könnyebb
559 3|             készülnek,~Többé nem játék s tréfa már;~Az idõk szörnyen
560 3|              idõk szörnyen nehezülnek,~S borúlni kezd a láthatár.~
561 3|           költségén guerillát szervez,~S magát vezérnek megteszi,~
562 3|            pénze, serge elfogyott már,~S midõn koppasztva megjelen,~
563 3|         elhangzik immár a szó~A puska- s ágyu-dörrenésben~Egész ország
564 3|               eldob egy csomó reményt,~S haragjában vagy szégyenében~
565 3|                Sietve a táborba száll,~S a honvédek közé beáll.~Kibõl
566 3|             Midõn a dob rohamra indit,~S üvöltöz a harc bõsz ebe,~
567 3|         Matilddal nagy viszálya támadt~S a szép nõ régen mást kegyel.~
568 3|                vigasz, önérzet ébredt,~S átrezdült szíven és dalon.~
569 3|                fordult, lánc lehullva,~S miért te véred áldozód,~
570 3|             Ismét szabaddá lett hazád;~S im emléked már nem kimélik,~
571 3|           Mindenre jó eszköznek vélik,~S hogy szenvedd, mit nem szenvedél,~
572 3|               zajt lelkem megunta már.~S örömmel száll a multba gyakran,~
573 3|               Födözné enyhe szemfödél,~S csöndes álomba ringatóznék,~
574 3|                nem hiába omlott véred,~S oly szépek síri álmaid!~
575 3|          Félholtan jutsz vadak fogára,~S lassanként, jó, ha eltakar~
576 3|            Leplével száraz lomb, avar.~S vaj’ nem jobb volna így
577 3|          örvénye, vésze~Sodor magával, s elmerit,~Az élet száz uj
578 3|                és alig jár,~Mégis siet s elérte immár~A kastélyt,
579 3|             véget érne,~A földre omlik s elalél.~Ott fekszik ájult
580 3|                rezg még az ablakokban,~S kihangzik egy halk, méla
581 3|             éve mult már,~Telegdi gróf s Ilonka egy pár -~És a kastélyban
582 3|            ritkán beszél,~Csak nejének s nejében él.~A forradalmat
583 3|                 az jövõjét már megölte~S most a hazáét oltja ki.~
584 3|                fõnemes~Képes kormányra s érdemes.~Ne sértse democrata
585 3|           forradalmi korban~Önbizalmat s irányt veszít.~Sem honja
586 3|          foghat fegyvert, csak magáért~S magának élhet egyedût,~Oly
587 3|               ipját nagy betegség érte~S ápolni õt itthon maradt.~
588 3|                el volt vágva~Az ut már s e kastély magánya~Lõn a
589 3|              És háborgatni ki se merte~S õ mit sem tett, mi szemet
590 3|               folyvást e kis világgal,~S im rajta újra betelék~Jól
591 3|           elrejtezék.~De híre vesztett s nyert csatának~Nyugalmát
592 3|             Nem jósol üdvöt a hazának,~S búsan néz a jövõ elé.~Ohajtja,
593 3|               haldokolt, most meghala.~S rajt’ segit Telegdi pártja~
594 3|                Egy más világba rengeti~S bánatját el-elfeledi.~Ilonka
595 3|              Hazug szerelmet esküdött,~S hogy megboszulja hiuságát,~
596 3|         megalázás kinja éled~Önérzetén s ez mind kevés:~Mert érzi,
597 3|              sirja,~Elhagyta õt a föld s az ég.~Oly férjet tesz boldogtalanná,~
598 3|               nem csak õ vész egyedûl!~S im ekkor hal meg édes atyja,~
599 3|          pártfogója,~Hozzá türelmet ad s erõt,~S nyugasztja majd
600 3|              Hozzá türelmet ad s erõt,~S nyugasztja majd a szenvedõt.~
601 3|            tudja csak, e báj mi drága,~S mit rejt az illatos kehely.~
602 3|             népe áldva áldja:~Ily szép s jó nõ még nem vala,~Egész
603 3|               lovagol, olykor vadász’,~S mi pihenõ marad napjából,~
604 3|           Ilonka hallgat csak szivére,~S a hû honvéddel lelkesül,~
605 3|               beszélnek nem egy hõsrõl~S Romhányiról is szól a hír.~
606 3|               Ilonka erre összerezzen,~S a szónak más irányt adott.~
607 3|              ajk sohajt, a sziv szorúl~S a szemre könnyes köd borút.~«
608 3|             észre vészi, keze reszket,~S egy más dallamba játssza
609 3|         Hangzik, zajong a parkba’ lenn~S belép egy szolga hirtelen.~«
610 3|                Merûl a vendég iratába,~S kiált: «Ez gróf Romhányi
611 3|                kulcsárné ezt kiabálja,~S mellette egy imát rebeg~«
612 3|          kérdez, rendel,~Tüstént fogat s küld orvosért;~Oszlóban
613 3|              nem ismer, oly nagy láza,~S ismét behunyja a szemét...~
614 3|              ily sovány regényem váza,~S mily prózai, szokott beszéd.~
615 3|                De szívemben emléke él,~S egy-egy álmatlan éjtszakámon~
616 3|                erények,~Most jobb sors s mennyi szennyes érdek,~Mily
617 3|        Véreztünk egy szív mély sebében~S a kunyhót és a palotát~Egy
618 3|             Bokrok közt a nap sugarán,~S a haldokló természet éke,~
619 3|        haldokló természet éke,~Halvány s piros szin vegyüléke,~Hullámzik
620 3|            Lágyan visszhangzó sóhaját,~S el-elmélázva nyájas fényen,~
621 3|           Hiúság- és viszálynak élünk,~S csak akkor csüggünk igazán,~
622 3|              Mióta csak hajszálon áll,~S midõn im azt is majd elmetszik,~
623 3|              Földönfutónak már mit ér?~S dicsvágya fényes birodalma...~
624 3|              bírunk,~Meg nem becsüljük s akkor sírunk~Érette késõ
625 3|                A véletlen sodorta erre~S Telegdi gróf vendége lett.~
626 3|           közpályán, csatára szállott,~S akit, nem válogatva szót,~
627 3|             Itt élni férje kastélyában~S minden nap látni, hallani:~
628 3|            látni, hallani:~Mily boldog s õ mily nyomorult lett.~Nem
629 3|         Gondolj a: nõszív lenge nád; -~S a multért nem furdalja vád.~
630 3|               Ápolta a félig halottat,~S melynek csak boldog férj
631 3|                 vagy csak finom bosszu~S alázni õt csupán a cél?~
632 3|            parkból a terembe,~A grófot s grófnét kérdezi.~Talán már
633 3|               Jól eltelik a hosszu õsz s tél~Így hárman, úgy-e, Ilonám?»~
634 3|                hárman, úgy-e, Ilonám?»~S õt nõje mellé leültetve,~
635 3|         Romhányi közbe vágva így szól,~S halvány arcát elfutja láng:~«
636 3|            Romhányi csöndesül legottan~S mig szeme a nõn tévedez,~
637 3|               nõn tévedez,~Kezet nyujt s lép Telegdihez.~«Bocsáss
638 3|               értse meg.~Fogadd hálám’ s oh nemes lélek,~Grófné,
639 3|               Jó szíve drága gondjait.~S bár jobb lett vón’, ha ér
640 3|              De éltem’ önnek köszönöm.~S ha egykor azt önért áldoznám,~
641 3|            Most könnyebbülve távozom.»~S oda hajlik kezét csókolni,~
642 3|              oly gyorsan szívet áthat,~S melyrõl nem tudni, hogy
643 3|         egyszer kezet nyujt~Telegdinek s távozni kész.~«Maradj, feledjük,
644 3|          Pártok között kihalt az átok,~S közös, mely összefûz, a
645 3|           mindenütt rom,~Az õserény él s élni fog.~Maradj, ne szólj,
646 3|           enyhe lombok árnya,~Barátság s nõi kegy virága~Fonódnak
647 3|               a csöndes élet,~Izgalmak s fáradság után~A hivság lázas
648 3|            mostan él elõször~Magányban s nyúgodt napokat,~Természet
649 3|               Lelkének uj-uj tápot ad.~S midõn el-elvonúl magába,~
650 3|        várkastélynak itt.~Keletre bérc s erdõ homálya,~A hajnal fényes
651 3|               itt találja~A vidám reg, s a méla est,~Borus, derûlt-e
652 3|               sok mindent suttog neki,~S mint gyermeket mesélõ dajka~
653 3|              mint remete él,~Emlékszik s többé nem remél.~Nem ismer
654 3|             Csalódás a bölcsesség ára,~S midõn lelkünk kifáradott,~
655 3|             szónokolt.~Mint államférfi s had vezére,~Lépett hazája
656 3|              Lépett hazája küzdterére,~S kitünt im a vész idején,~
657 3|               legfeljebb jó közlegény.~S ez egy mégis vigasz szivének,~
658 3|              uton vagy, melyen õ járt,~S tán még nagyobb jövõre vársz.~
659 3|               Megenyhül az álom karán,~S legboldogabb jövõt álmodja:~
660 3|             Immár megint otthon lakik,~S csöndes munkásság örömében,~
661 3|             Hol egykor édes anyja élt,~S altatva õt, gyermekkorában~
662 3|               Maga alig hisz önmagának~S bár meg nem vallja, érzi
663 3|         Eszménnyé vált ujúlt szivébe’,~S ez érzés több, mint tisztelet,~
664 3|                tisztelet,~Reménytelen, s titkon szeret.~Ez érzést
665 3|       oldalánál,~A kandalóhoz véle ûl,~S ha énekel a zongoránál,~
666 3|              Hallgatja, nézi, elmerûl.~S gondolja: «E nõ ugyanaz
667 3|               engem’ egykor szeretett,~S oly könnyen a más neje lett?»~«
668 3|              fényt, erõt, hitet lehel,~S megnemesítve fölemel.~A
669 3|               tekint mély kék szemével~S oly részvevõn ápolja õt,~
670 3|           Midõn könnyelmûn menni kész,~S amint hálás csókjával hinti,~
671 3|          Ilonka nyájas, víg, beszédes,~S ha kell, érzelmes és komoly,~
672 3|          multról hallgat, véle szólva,~S kerûl legkisebb célzatot,~
673 3|                titkát mélyebbre rejti,~S nem tudja, ez inkább megejti~
674 3|                tettetõhöz nem hajolna,~S nem hinné csábitó szavát,~
675 3|          Érzelmesebb, mélyebb kedélye,~S nem lármás szóval csüng
676 3|               tévedést siratni, bánni,~S ha nem vár boldogabb jövõt,~
677 3|              Föláldozón és mosolyogva,~S ki nem fáradva soha sem,~
678 3|               Bús napjait így élte át,~S balsorsát látva kedvesének,~
679 3|           nemesebb;~Melyet hegeszt idõ s az élet,~Fölszakadoz a régi
680 3|             régi seb:~Oh mily gyönyört s fájdalmat érez,~Hogy ily
681 3|           kedveséhez,~Minden nap látja s hallja õt,~A mélabúst, a
682 3|               Ohajt keblére rá omolni,~S elsirni titkos könnyeit,~
683 3|                Éltök nehéz küzdelmeit,~S vigasztalni: ha mindent
684 3|                Amint a nap alább merül~S még egyszer éltetõ sugárát~
685 3|                Ilonka merevült arcára,~S furulyaszó, mint síri dal,~
686 3|             Ilon férjét magához vonja,~S átfogva hévvel csüng nyakán,~
687 3|          Ezüstös szemfedõ volt rajtam,~S bús ének kísért síromig, -~
688 3|               meg, ha nem láthatnálak,~S ez volna végsõ éjtszakám.»~«
689 3|            gyöngeség, a bánat elszáll,~S vidám hajnalra virradok,~
690 3|   várkastélyban ígyen éltek~Egy boldog s két boldogtalan,~Máskép
691 3|         szülött, birálóim bár~Tagadják s becsmérlik nagyon,~Hanem
692 3|           Veszendõ hajh! az õsi kincs,~S erõsb a régi rabbilincs.~
693 3|             Lelkök képzelt jövõben él,~S ha mind azt könnyen el nem
694 3|               könnycsepp tengerré árad~S oly fájó, átkos a panasz,~
695 3|             mily idõket értünk!~Könny- s vérbe fúlt hit és remény.~
696 3|             mennyi minden porba hullva~S mi mély és néma fájdalom!~
697 3|              mi mély és néma fájdalom!~S amit már most csak mondunk
698 3|               A jó kedvet el-elrabolta~S olykor haraggal is vegyült.~
699 3|               régi emlék fel-feltámad,~S a kandallónál éjfelig~A
700 3|                hallgat, nincs reménye,~S amint kialszik a tûz fénye,~
701 3|              Uj hirt beszélni, hallani~S mint egykor, vígan lakomázni,~
702 3|               Folyvást föléled a megye~S tüzes vitát kezd szelleme.~
703 3|          Esküszik Nagy Pál nagy nevére~S a rég multat dicsérgeti.~«
704 3|           Amint sokszor megmondtam én.~S kimondom, bár mily rosszul
705 3|           Bölcselkedik, ha késõ immár,~S utólag mindig nagy vitéz.~
706 3|                dolgot elmondja szépen,~S oly önérzettel hallgat el,~
707 3|               ezt akartuk, ellenzétek,~S mi a mélyben lappangva forrt,~
708 3|                régi pártok egyesülnek,~S legyen bár sorsunk mostoha,~
709 3|             küzdött sok véres csatában~S vérét most is kész ontani.~
710 3|             Csak õ a bûnös, senki más,~S Kossuth, szabadság prófétája,~
711 3|            léha szellem tönkre juttat,~S egy uj vihartól ójon ég.~
712 3|              árulás gyõzött le minket,~S aki vezérlé sergeinket,~
713 3|       gyõzelemre~A háromszínû lobogót,~S eladta volna?... Istenemre,~
714 3|                való, azt látni félünk,~S ébredve ujra álmodunk.~Vezérem
715 3|              De jövõjén kétségb’esett,~S ha kardjával meg nem menthette,~
716 3|                 Megmenté a becsûletet.~S mi most az övét elraboljuk?~
717 3|             Kossuth Lajos?~Ez a kérdés s mellette sok még,~Ami leginkább
718 3|               Egész ördögnek képzelik,~S viszont. - Elmondogatják
719 3|          Elmondogatják sorra,~Hogy mit s mit nem tett volna ez,~Amaz,
720 3|            benne, hisz minden szavának~S mintegy önmását tiszteli,~
721 3|              mintegy önmását tiszteli,~S ha a balsors csapása éri,~
722 3|                bünbakot keres:~Kossuth s Görgei sorsa ez.~Ember volt
723 3|            tévedt,~De nagy jót is tett s ez elég,~Hatásukat a nemzetélet~
724 3|          Hatásukat a nemzetélet~Érezte s most is érzi még.~Hogy nyomorultan
725 3|           nyomorultan el nem vesztünk,~S két szörnyü vészt kibirhatánk,~
726 3|              nem kimélve vérét,~A mult s jövõje kincseit,~Hõs küzdelemnek
727 3|                 Hiszékeny elméd álmait~S hiuságod balsugalmait.~S
728 3|               S hiuságod balsugalmait.~S te tiprott hõs, hogy’ meggyaláznak,~
729 3|             nõk, kik eddig hallgatának~S csupán tapsoltak olykoron~
730 3|       Dicsérnek, szemrehányást tesznek~S pletykálnak is azon felül... ~