1-500 | 501-585
Rész
1 1| Virúlnak arcodon.~De a virág nem érez,~Ne légy virág nekem...~
2 1| S híred, melyet fényessé nem tészen~Nap- s holdfényben
3 1| Megzendül, a lélek halba,~Meg nem szûnik hallani, ~S lassan,
4 1| az ég,~Ily piros a rózsa~Nem volt soha még!~II.~Virágesõ
5 1| Bércek, édes ismerõsim,~Nem lehet pihennem!~Virág nyílik
6 1| sírok és csak sirhatok.~Nem gyáva bú e könnyek anyja,~
7 1| még csak névben szabad.~Nem csüggedés e könnyek anyja,~
8 1| vitézek,~Isten õket áldja meg.~Nem magas a székely ember,~Inkább
9 1| székely ember,~Hosszu harctól nem remél.~«Hadd vágjon le kiki
10 1| haza!» - így beszél.~Meg nem áll a székely ember~Ágyu
11 1| ha meghal, mintha lõtt.~Nem tréfál a székely ember,~
12 1| Szállj le, szállj le immár!~Nem rohamra harsog a kürt,~Nem
13 1| Nem rohamra harsog a kürt,~Nem a gyõzelem vár.~Tépd el,
14 1| Magyar vagyok, rabbilincset~Nem visel magyar kéz,~Huszár
15 1| Szemeink a könnytõl~ Nem mosolyoghatnak~ Szégyen
16 1| börtön mélyirõl.~A hang nem hallik el.~Ejts könnyet,
17 1| közt sohajt,~De él még s nem fajúl.~1849~
18 1| Nyugodjanak! örvendjen, kit baj nem ért,~Aztán még is szép halni
19 1| szép halni a hazáért.»~««Nem is azért vérzik szivem bujába’...~
20 1| Fáj talán, hogy holnap nem találja:~Ha egyik hull,
21 1| A BORT!~Ne hozd a bort, nem ihatnám!~Miért innám? Nem
22 1| nem ihatnám!~Miért innám? Nem iszom.~Könnyemtõl méreg
23 1| És a méreg megölhetne,~De nem ölné bánatom’.~Hol vagytok,
24 1| barátok?~Ami mult, vissza nem tér.~Ittunk egyért, ittunk
25 1| HÁROM ÉJ.~I.~«Nem hallod-e, hogy’ sohajt~A
26 1| Oh kedvesem, édesem!»»~«Nem látsz-e egy csillagot~Hullani
27 1| Oh ragyogó csillagom!»»~«Nem érzesz-e valamit,~Mi fáj,
28 1| érzesz-e valamit,~Mi fáj, nem tudni miért?»~««Csak szerelmet
29 1| melyet már semmi vissza nem hoz,~Szûm ifjuságát siratom;~
30 1| ûl egy ifju szép leány,~Nem úri hölgy s nincs véle édes
31 1| nap im lemenõben.»~A lyány nem szól, de úgy sír, úgy zokog,~
32 1| mely érettem dobog?~Itt nem sirattak, ott nem várnak
33 1| dobog?~Itt nem sirattak, ott nem várnak engem.~És kél a hold
34 1| sírhalmoknak nézem,~Melyik is nem köztök egy-egy sír?~Mégis
35 1| érzem itt bent,~Van valamim, nem vagyok szegény,~Bár tebenned
36 1| elveszett és megholt, -~El nem veszhet, él a fájdalom!~
37 1| sirni, mosolyogni tudtunk~És nem tanúltunk hajh! szenvedni
38 1| én,~Tán egymást újra meg nem ismerhetjük,~Bár hû az emlék
39 1| Tudja Isten, hol a gazda!~Nem jó helyen járok talán?~Milyen
40 1| kis lyány;~Irul-pirul s nem ölel meg,~Nem is csoda,
41 1| Irul-pirul s nem ölel meg,~Nem is csoda, már nem gyermek.~
42 1| ölel meg,~Nem is csoda, már nem gyermek.~A hegedû a korcsmából~
43 1| ne puszta szó legyen,~Ha nem lehet oh bár egy boldog
44 1| halovány.~Indul a lyány s nem mozdúlhat~És az ifju nézi
45 1| ifjuságom’~Hogy feledjem? Nem lehet.~E koszorú ott kezedben~
46 1| keresztjével.»~A lyány hallgat, nem tekint föl,~Mint liliom
47 1| kívánd, hogy megáldjalak,~Nem hallgatja meg az ég;~Átkozni
48 1| hallgatja meg az ég;~Átkozni nem átkozhatlak,~Fáj a gondolat
49 1| fog az élet,~Kincs és fény nem boldogít,~És szíved, kit
50 1| boldogít,~És szíved, kit meg nem csalhatsz,~Visszakéri jogait:~
51 1| meggyógyithatna!~De aki eladta szívét,~Nem virad több boldog napra.»~
52 1| Bújában a vadgalambot?~Nem vetted-e néha észre,~Hogy
53 1| Tudod-e, ha az éj csendes,~Nem hallik a legkisebb nesz,~
54 1| alszik, hallgat erélyen,~Mi nem alszik, mi van ébren?~Mi
55 1| Lassu-mélyen, fájdalommal?~Nem beszél és még se’ hallgat,~
56 1| se’ hallgat,~Nyugszik s nem talál nyugalmat;~Mintha
57 1| ÉJI SÉTA.~Nem alhatom. Ki is alhatik~Ily
58 1| falucska alszik ott alant.~Mért nem vár ott reám egy ifju nő,~
59 1| ott reám egy ifju nő,~Mért nem csábít veszély és kaland?~
60 1| Hátha inni befordulnál!»»~Nem felel a vitéz,~Mindig csak
61 1| Mulatoznánk ott hajnalig.»»~Nem felel a vitéz,~Szomorúan
62 1| jó szót, jó vacsorát.»»~Nem felel a vitéz,~Föl a magasba
63 1| völgyön-hegyen,~De már ez nem tréfa-dolog,~Félre álljon,
64 1| Fölkel és kitekint, semmit nem hall, nem lát,~Csak csörgõ
65 1| kitekint, semmit nem hall, nem lát,~Csak csörgõ láncok
66 1| bocsáss, kegyelmezz meg!»~Nem felel Báthori, ingerülve
67 1| székely támad; székely bánja!~Nem vagyok festett kép, nem
68 1| Nem vagyok festett kép, nem leszek gyermekbáb,~Fejedelemmé
69 1| Kiált Pókainé, s többé nem sír, térdel,~Nagy fájdalma
70 1| Báthori hõs lehetsz, de atya nem voltál!~Szegény Pókainé,
71 1| Többet is mondana, de nem tud mondani,~Mintha még
72 1| Péter átölelve tartja és nem látja,~Hogy’ suhan ki gyorsan
73 1| álmát hozd meg hajnalomnak.~Nem érzed-e a tavasz bûbáját?~
74 1| reánk a falevél.~Hajdanában nem így volt ez,~Hûn megmondja,
75 1| a vidéknek -~Hol és hol nem - oda van.~Fa alatt, a dombok
76 1| kincsét, boldog gyermekségem’~Nem vevétek meg az árverésen:~
77 1| koldus volna.~Pedig egykor, nem is olyan régen,~Tisztes
78 1| kapuja hívta a vendéget,~S nem egykönnyen ment el, ki belépett.~
79 1| tünt el a jó szivü gazda?~Nem lelhette honját a hazában,~
80 1| is felkötötte,~S mintha nem is ötvenéves volna,~Felkapott
81 1| várja édes apját,~De csak nem jõ, a helyett egy éjjel~
82 1| arcod’ látom...~Hajh mért nem lehetek veled!~Ott ülnénk
83 1| mosolyognál...~Hajh mért nem lehetek veled!~Egyetlen
84 1| szaggatnám virágit...~Hajh mért nem lehetek veled!~Szememre
85 1| lehetek veled!~Szememre nem jöhetne álom,~Hajnalfény
86 1| öntudatlan...~Hajh mért nem lehetek veled!~Melletted
87 1| sírni tudnék...~Hajh mért nem lehetek veled!~Ott múlatnék,
88 1| Isten hozzád...~Hajh mért nem lehetek veled!~1852~
89 1| NEM VAGY TE LEGSZEBB...~Nem
90 1| NEM VAGY TE LEGSZEBB...~Nem vagy te legszebb a világon,~
91 1| lennél legszebb?~Hisz akkor nem volnál enyém;~Csak szemed
92 1| melyet úgy imádok,~Ezért mind nem nyujt kárpótlást nekem.~
93 1| márvány büszkesége~Mint nem éri föl rozzant födeled’!~
94 1| Szívemben, mely lemond, de nem feled.~A múlatságok kábitó
95 1| folyvást merengek,~Amit nem érzek, nem is tettetem.~
96 1| merengek,~Amit nem érzek, nem is tettetem.~Hogy’ örûljek,
97 1| a nemzet,~És a zsarnok, nem védhetné~Szivét hármas ércpaizs,~
98 1| te elmaradt dalos madár!~Nem vagy tavasz, nem vagy remény,~
99 1| madár!~Nem vagy tavasz, nem vagy remény,~Csak festék
100 1| virágot,~S megolvadt dér, nem harmat az,~Kelyhökben ami
101 1| megaláz, hogy szánlak téged.~Nem vádollak, hogy megcsalál,~
102 1| vádollak, hogy megcsalál,~Csak nem szerettél soha sem!~De téged
103 1| hivebben,~És míg feledni nem tudunk,~Remélnünk többé
104 1| könny lassan fölszárad,~Nem fog engem majd gyötörni~
105 1| maradnál...~Ki szivét meg nem tagadja,~Szenved és veszít
106 1| sokat:~Legfőbb kincsét el nem veszti,~Tiszta, hű, igaz
107 1| örökre elveszett.~Avagy mért nem adta Isten,~Hogy régebben
108 1| hogy már ősz lett életem,~Nem melegít, búcsuzik a szerelem.~
109 1| Hoztam neked piros kendőt,~Nem is egyet, hanem kettőt.»»~
110 1| hol gyakran összejöttünk,~Nem egyszer fogják mondani:~
111 1| áldást,~Jól tette, hogy nem szeretett,~S okosan választott
112 1| vándor fiad’~Talán többé nem látod!~De födjön bár külföld
113 1| szerelem mosolyg álmán,~Nem e föld, egy más világ.~És
114 1| könnybe lábad a szemem.~Nem hallottam a mióta bujdosom,~
115 1| Mintha trombiták harsognák~Nem veszett el a szabadság,~
116 1| Örök bíró él az égben,~Nem estünk hiába el!~1857~
117 1| MARIHOZ.~Nem vagy velem, veled vagyok!~
118 1| ég, viraszt és mosolyog.~Nem vagy velem, veled vagyok!~
119 1| az félve, fájva feldobog.~Nem vagy velem, veled vagyok!~
120 1| Nézlek, szeretlek, hallgatok.~Nem vagy velem, veled vagyok!~
121 1| Szivemet megzavarta.~Ej haj, nem bánom,~Az Isten úgy akarta~
122 1| Meg-megtréfál, kinoz is.~Ej haj, nem bánom,~Jól esik a kínja
123 1| félvállról beszél.~Ej haj, nem bánom,~Igy is szebb a többinél!~
124 1| még sok bajt hoz.~Ej haj, nem bánom,~Érte halni sem lesz
125 1| neki jó reggelt.~És ha meg nem sérted,~S meghallgatná érted,~
126 1| Kimondom, kimondom!~El nem birhatom már,~Oly nehéz
127 1| szeretsz, én kedvesem!~Mennyit nem szenvedsz értem!~Okát hiába
128 1| Okát hiába keresem,~Ennyit nem érdemeltem.~Mi vagy nekem,
129 1| mily igazán szeret,~S mint nem mondhatja ajkam.~Árnyék
130 1| léptem a világba,~Mennyit nem remélett megifjult nemzetem!~
131 1| Mikéntha rajtad rablánc nem is volna,~S diszében állna
132 1| szabadság~Egy álomkép, mit birni nem lehet;~A bölcseség Epikur
133 1| küzdve és lemondva élni...~Nem legnagyobb rossz börtön
134 1| hozzád, angyalom!~Jöttömet nem sejted, úgy-e bár,~De tudom
135 1| ringatok.~Kocsi-zörgést hallasz nem soká,~Meg ne ijedj, lassan
136 1| MEGELÉGEDÉS.~Nem mondhatom szegénynek magamat,~
137 1| síromig, velem hal.~Az õsz haj nem hûti ki szivem’ még,~Melegít
138 1| Egész nap híjába kér,~Nem ad neki a testvér;~«Mégis
139 1| botránkozz’ meg jámbor olvasó,~Ez nem szeszély vagy’ puszta tréfaszó;~
140 1| szeszély vagy’ puszta tréfaszó;~Nem én hibám, hogy Pegazusom
141 1| hervasztja a dalok virágait.~Nem én hibám, jól tudhatod,
142 1| magyart.~ Miért, hogyan? Nem mély és nagy titok,~Rá minden
143 1| hírlapírók és költõk között,~Hogy nem is író, aki nem vívott -~
144 1| között,~Hogy nem is író, aki nem vívott -~S eltûr satirát
145 1| dologra. Most sirassuk õt,~És nem pedig pár évvel ezelõtt!~
146 1| csupán csak akkor érte~Ha már nem értitek, miket beszélt,~
147 1| belõle.~Imé pedig - s hejh nem mondok sokat - -~Hazánkban
148 1| igéri, hogy csinálni fog,~(Nem költemény, nem oly könnyû
149 1| csinálni fog,~(Nem költemény, nem oly könnyû dolog)~S kinek
150 1| lesz addig a magyar,~Mig nem csaló, hitetlen és hazug,~
151 1| pecsétli.~ E zaj különben még nem nagy kereszt,~Inkább beszélni
152 1| mert hálátlan nemzete~S nem költhet annyit, mennyit
153 1| mondaná:~Egy ily nemzet nem méltó õ reá,~Mint nem vala
154 1| nemzet nem méltó õ reá,~Mint nem vala a nagy Széchenyire,~
155 1| martyr-életét.~ A másik ott nem ilyen gyászvitéz,~Beszélni,
156 1| irtatok,~Én épen semmit meg nem hagyhatok,~Híg agyvelõtök
157 1| agyvelõtök mit maig teremtett,~Nem terme itt nagy eszme és
158 1| Boszant ugyan, hogy gróf még nem vagyok,~S amennyit õ, annyit
159 1| vagyok,~S amennyit õ, annyit nem hathatok;~Mert tudni kell,
160 1| kérdem,~Cím nélkül, így, nem nagy, és ritka érdem?~S
161 1| nagy szerepben játszni épen nem mer;~Õ csak tanítvány, ildomos,
162 1| megifjítja újra a magyart,~Nem drága, olcsó, veszteséggel
163 1| azt;~S mit még kivánok, nem nagy kérelem,~Egész lelkedbõl
164 1| Bakonyi erdõben~Gilice nem alszik,~Sirása elhallszik.~
165 1| szemét behunyja,~Sirása nem hallszik,~Csendesen elalszik.~
166 1| Haja, haja, kedvesem!~Aki nem sír, nem kiáltoz,~Annak
167 1| kedvesem!~Aki nem sír, nem kiáltoz,~Annak angyal kis
168 1| Virágozva együtt hervadjunk el,~Nem tavasszal, hanem késõ õsszel:~
169 1| és mûvész:~A kritikához nem kell semmi ész,~Rossz szív
170 1| Oh jó urak, mindezt én nem hiszem,~Bár mit beszéltek,
171 1| belátja,~A kritikusnak költõ nem barátja,~Csak úgy, ha dicsér
172 2| édesen,~S hálám csókjáért el nem ûztél...~Oh mosolyogj rám,
173 2| Oh ifju szeretlek~ S nem mondhatom el!~ Megölne
174 2| mily mosolygó arcot ölt.~Nem halljuk már a pacsirtát,~
175 2| ifjuságunk,~Itt van őszünk nem soká,~Bár nem érzi boldogságunk,~
176 2| van őszünk nem soká,~Bár nem érzi boldogságunk,~Szívünk
177 2| érzi boldogságunk,~Szívünk nem gondol reá.~Oh de eljő észrevétlen,~
178 2| hogy a világon~E valónál nem lehet már szebb álom.~1865~~
179 2| alhatnám!»~Mond az egyik s el nem alszik,~Sohajtása föl-fölhallszik.~««
180 2| édes anyám!~Hol maradtál? Nem gondolsz rám!»»~Mond a másik
181 2| Édes anyám, gyujts világot!~Nem tudom én, jaj, mit látok!~
182 2| szerette,~Gondját sír el nem temette.~1866~~
183 2| versem tárgya ma:~Erről nem irt magyar költő soha,~Áhítja
184 2| mindenképen,~Azaz, hogy nem csupán a költő épen,~Hanem
185 2| népszerűtlenül~Tárgyalva, most nem olyan feladat,~Költő, amellyel
186 2| amellyel koszorút arat.~Nem is kívánom, hogy tapsoljatok,~
187 2| Rablánc szoríthat, de meg nem gyaláz.~Azonba’ megvan az
188 2| sokat,~Koppasztod a meg nem lõtt madarat,~Iszol nagyot
189 2| madarat,~Iszol nagyot rá, nem tartasz határt,~Pedig neked
190 2| hiszesz, ki mindent megigér;~Nem tûrsz szabad szót, nem tûrsz
191 2| Nem tûrsz szabad szót, nem tûrsz ellenmondást,~Nagy
192 2| magyar népszerûség!~ Nem téged szóllak, népem, nemzetem!~
193 2| Tanácsadód az érted felelõs,~S ha nem szégyelli udvaronccá válni,~
194 2| vadászod nép kegyét:~Más nem vagy, mint hitvány udvarcseléd.~
195 2| írsz a nagy tömegnek,~És nem sugalmán szíved- és eszednek:~
196 2| Ha küzdve tûrni még meg nem tanúltál,~S kivivni gyorsan
197 2| hangos éljent, dörgõ tapsokat~Nem kaphat annyit, mennyi kell, -
198 2| hogy megölje,~S kit meg nem ijjeszt német, muszka hadja,~
199 2| bármily kis darabját,~Azt meg nem adja, oh az nagy dolog!~
200 2| ruhát,~Szeretnek hõn, - nem épen a hazát,~Inkább a karzat
201 2| sallangot itten sem kimélnek,~Nem gondolkoznak, de mindig
202 2| lesz még a tudomány is.~Nem látsz bohót vagy épen cselszövõt?~
203 2| beszél;~Hány híg velõ, mely nem lát semmi bajt,~Mindent
204 2| kebelemre,~Istenem, mennyit nem szenvedt!~És még egyszer,
205 2| magam vagyok én.~Az adót nem fizetem,~Fizetésem’ emelem;~
206 2| de nagyon,~Nemes jogom nem hagyom,~Többi úgy is elveszett,~
207 2| elveszett,~Vármegyét el nem veszed!~Az alispán hazafi,~
208 2| néma volt hazád.~Most már nem irsz, csak játszod~Siralmas
209 2| rivall neked.~Kisűlt amit nem vártunk,~Mutatja a hatás:~
210 2| oly könnyen hat reánk~S nem ismerjük becsét a néma tettnek.~
211 2| BESZÉD.~Jó nemzetem, el nem pusztít téged~Se vad muszka,
212 2| Áldozott, szenvedett.~Jutalmát nem kérte,~S nem küzdhetve többé,~
213 2| szenvedett.~Jutalmát nem kérte,~S nem küzdhetve többé,~Vérpadon
214 2| S betelve annyi vágyad,~Nem adnád unokádat~Szép ifjuságodér’.~
215 2| földön~Ki legjobb nõ valál,~Nem agg korban, de ifjan,~Virágzó
216 2| Eltemetjük akiket szerettünk;~Nem találjuk többé örömünket,~
217 2| biztos munka~Tetszésed’ meg nem nyerhetik;~Kortescsiny,
218 2| Oh az utolsó drága lesz!~Nem kértem tõled soha semmit,~
219 2| kértem tõled soha semmit,~Nem áhítok kincset, babért;~
220 2| lejtve,~Az élet gondját nem is sejtve.~A víg zene s
221 2| élet gondja, súlya, átka~Nem érinté még, boldog mátka,~
222 2| aminõ én,~És a jelenben nem talál mást,~Mint veszteséget
223 2| Mulassatok, szép ifju párok,~Meg nem zavarlak, ha mélázok,~S
224 2| öleltél.»~«A gyalui várba, s nem vadászni mentem,~A szép
225 2| Reggelig meghalok!»~«Nem hittem, nem hittem, hogy
226 2| meghalok!»~«Nem hittem, nem hittem, hogy még ezt megérjem.~
227 2| hogy még ezt megérjem.~Nem hiszem, nem hiszem, ha mondod
228 2| ezt megérjem.~Nem hiszem, nem hiszem, ha mondod is, férjem!»~«
229 2| Reggelig meghalok!»~«Nem lehet, hogy meghalj, nem
230 2| Nem lehet, hogy meghalj, nem lehet, nem lehet!»~«Ne sirass,
231 2| hogy meghalj, nem lehet, nem lehet!»~«Ne sirass, ne költsd
232 2| lyányodnak?» «Imádságos könyvem’,~Nem rég hullott arra töredelmes
233 2| egy könny, mi fénylik ott.~Nem vagy elsõ a világon,~Kit
234 2| fecsérli,~Lángja szent, oltára nem.~Ám az oltár düljön össze,~
235 2| Sebezte volna bárki szívem’,~Nem fájna úgy, megszokta rég,~
236 2| megbocsátom, ifjú vagy.~Még nem csalódtál, ringat álom,~
237 2| csalódtál, ringat álom,~Nem érzél mélyebb bánatot,~S
238 2| világon~Hogy mily nehéz, nem tudhatod.~De megtanít rá
239 2| Vajjon miért éltem én.~Nem dicsõség álma bántott,~Nem
240 2| Nem dicsõség álma bántott,~Nem vagyon, rang fénye csalt,~
241 2| nékem,~Már sötétlett a ború.~Nem csüggedtem, szivem égett,~
242 2| szerettem és szenvedtem.~Meg nem tört szivem hite,~A csalódást
243 2| új remény, vágy enyhite.~Nem keresve feltaláltam~Kit
244 2| emelt a sors vagy sujtott,~Nem feledtelek, hazám! ~Mit
245 2| Bár derûlne jobb napod,~Nem gondoltam bajjal, vésszel,~
246 2| És hitem kétségbe tûnt.~Nem, hazám, te el nem veszhetsz!~
247 2| tûnt.~Nem, hazám, te el nem veszhetsz!~Veszszen bûnös
248 2| sértjük,~Bár szívünk épen nem akarja.~Mi is talán vérzünk
249 2| élesebben,~De büszkeségünk be nem vallja.~Ne légy te büszke,
250 2| kertje e tündér sziget!~Nem láthatom, de hallom benn
251 2| tréfál, nevet.~A jó kedv meg nem illet engemet,~S ki tudja:
252 2| kék szemü, szép kis lyány,~Nem kisasszony, csak szolgáló,~
253 2| hosszan.~Mind hiába, fel nem vidúl képe,~Nem amit lát,
254 2| hiába, fel nem vidúl képe,~Nem amit lát, más forog eszébe’:~
255 2| Neki is az atyja halt meg nem rég,~Alig maradt mivel eltemessék;~
256 2| mivel eltemessék;~Terhére nem akart válni~Jó anyjának
257 2| felderûl.~De csak nektek és nem énnekem.~Im atyátok ismét
258 2| csak vígan, árva gyermekek!~Nem tudjátok: mi a veszteség,~
259 2| virrasztottunk,~Éjjel, nappal nem aludtunk,~Te az ágyban,
260 2| hiúság vásárában,~Lelkem ki nem bírja már!~Rejts el völgy,
261 2| haszna,~Küldeném hijába,~Nem találnád~Meg a nagy világba’.»~
262 2| még~Legalább is kettõt.»»~«Nem érdemli,~Hogy soká várj
263 2| érdemli,~Hogy soká várj reá,~Nem hû az, ki~Jegyesét elhagyá.~
264 2| Hátha megcsalt,~Többé nem szeretne»~««Bánatában~Szivem
265 2| mulandóságról sohajtva beszél.~Nem is figyelek rá, fát ültetgetek,~
266 2| élek-e addig? Ha élek, ha nem,~Nõjetek fel, kis fák, terebélyesen,~
267 2| az egész család.~Csak én nem leszek ott, de ott lesz
268 2| örömmé.~Szivem lángol, de el nem ég,~Be nem fogad se föld,
269 2| lángol, de el nem ég,~Be nem fogad se föld, se ég.~Csak
270 2| add vissza nekem!~Vagy ha nem, éjbe borúljon~Kék egû hajnali
271 2| Arcod hát utolszor látom,~S nem mosolygasz rám soha?~Isten,
272 2| hajnalfénynek,~Örvendez bábjának,~Se nem érzi, se nem érti~Halálát
273 2| bábjának,~Se nem érzi, se nem érti~Halálát anyjának.~Kis
274 2| s még sem az nekem,~Mert nem vagy itt, szerette gyermekem!~
275 2| itt, szerette gyermekem!~S nem léssz soha, hiába vár reád~
276 2| ösvény puszta, nesztelen,~Nem jösz felém, vidáman, könnyeden.~
277 2| szavad a zöld lombok között~Nem kelt szívembe’ többé örömöt,~
278 2| örömöt,~Mint egykoron, mint nem rég s annyiszor -~Szépséged,
279 2| képedet,~Megõrizem, mig sír el nem temet.~Nincs messze az,
280 2| Itt bizony már szüretelni~Nem lehet.~Az ördög leszüretelte~
281 2| Ide hagy,~Munka súlya meg nem ijeszt,~Bár mi nagy;~Megtanulunk
282 2| tudnál-e hagyni?~Hamis esküt te nem téssz,~Enyém vagy és enyém
283 2| Kiket ég egymásnak szánt,~Nem félik a boszorkányt.~1886~~
284 2| rágalmaznak.~Kedves õszem, el nem hagylak;~Régi hived vagyok
285 2| napja,~Mennyit igért, meg nem adja.~ Kedves õsz, te
286 2| adja.~ Kedves õsz, te nem igérsz, adsz,~Amit hoztál,
287 2| Fényed egy nyájas mosolygás,~Nem zavarja a csalódás,~Mert
288 2| itt-ott a levél hull,~Önként, nem a fájdalomtul;~A szellõ
289 2| este ringat,~Világ zaja ide nem hat.~Oh ne is! Volt benne
290 2| el ne felejtsd:~Tenger nem léssz, benne elvéssz,~Hiú
291 2| találkozunk?~Sok éve, hogy nem láttatok,~Én is, ti is megvénülénk;~
292 2| csengjen pohár!~Mi elmult, nem tér vissza már,~És aki küzdött,
293 2| derûlt a láthatár,~S mert nem hiába áldozánk,~Te élsz
294 2| élsz és élni fogsz, hazánk!~Nem egy társunk kidûlt korán;~
295 2| Mellettök a végsõ tusán~Nem állott nõ, gyermek, rokon.~
296 2| örömünk,~Legyen, - de el nem csüggedünk.~1888~~
297 2| önmagának árt~S új szolgaság, ha nem ismer határt.~És álla őrt
298 2| zászlónk újra fenlobog,~Nem érzé már a diadalgyönyört~
299 2| ház-szabály s az elnök?~Nem hallgatnak rá ő kelmök.~
300 2| Örűlnek kik élnek.~«Jó fák, nem busúltam,~Csak arra gondoltam:~
301 2| a madár, mind azt zengi:~Nem szeret úgy, mint én, senki.~
302 2| látom-e még vagy soha?~Ha nem látom, csak tél nekem e
303 2| mást szeret.»~«Ej dehogy nem, légy enyém,~Drága gyűrüt
304 2| Édes-fájó szerelemmel.~«Nem esküszöm, de tudom azt,~
305 2| tudom azt,~Tõled semmi el nem szakaszt.»~Mond a legény
306 2| Rá ismer a szeretõje.~«Nem esküdtem, de tudom azt,~
307 2| tudom azt,~Tõle semmi el nem szakaszt»~Kiált s a hab
308 2| nyers,~Megtûri a próza, ha nem tûri a vers;~Tanuld el a
309 2| mulunk ki a megúnt világbúl.~Nem, nem... az én szívem nem
310 2| a megúnt világbúl.~Nem, nem... az én szívem nem tud
311 2| Nem, nem... az én szívem nem tud elfásúlni,~Most is dobogtatja
312 2| S azt még inkább - sok nem véli’ -~Hogy ki árulód vala,~-
313 2| árulóval~Az idõ megterhesûl.~Nem kétkedve jelszavában,~Míg
314 2| nehéz,~Hogy egy könnyen meg nem oldja~S ketté nem vághatja
315 2| könnyen meg nem oldja~S ketté nem vághatja kéz.~És e mellett
316 2| fölhevûl:~Rázzuk, még mikor nem érett,~Küzdelmünk gyümölcseit,~
317 2| Megrontjuk a nemzetit.~V.~Nem rejt gyertyát már a véka,~
318 2| legyõzött volt,~Dúlt-fúlt, meg nem nyugodott.~Ezután már másképen
319 2| többet éltem,~Sok betölt, mit nem reméltem,~Kevés abból, mire
320 2| aláhull,~Szinpad dísze meg nem látszik,~Senki immár rajt’
321 2| látszik,~Senki immár rajt’ nem játszik,~Szív nem búsúl,
322 2| rajt’ nem játszik,~Szív nem búsúl, szív nem örvend:~
323 2| játszik,~Szív nem búsúl, szív nem örvend:~Úgy vesz környûl
324 2| környûl pusztaság, csend.~Nem hallok panaszszót, átkot,~
325 2| Csalfa hangját tettetésnek.~Nem látom rút érdek harcát,~
326 2| borus estünk.~Oh magyar! meg nem bûnhõdted~Még se multad’,
327 2| A Nemesist ki-kihívod.~Nem elég a hont szeretni,~Tudni
328 2| mikor tenni~Érte folyvást, nem hühóval,~Hegyke tûzzel,
329 2| nyúgodt és kifáradt,~De nem vénség ez s halál,~Ami nyugszik,
330 2| jobb is, rekedjen ott,~Nem olvasok így hirlapot.~S
331 2| olvasok így hirlapot.~S nem boszant meg léha szellem,~
332 2| Mindegyre azt hajtá:~Boldog nem lehettem,~Csalfa lyányt
333 2| sincsen benne.~Féltését már ki nem álltam,~Minap kissé megtréfáltam~
334 2| Összevesztek rútul.»»~«Nem hiszek én, holló, neked,~
335 2| egyszerû kis ház helyén,~Nem léphetek be én oda,~A mult
336 2| rendje az;~Ettõl ám meg nem menekszel,~Nem virúl örök
337 2| Ettõl ám meg nem menekszel,~Nem virúl örök tavasz.~Évszak
338 2| szeme,~Van azért új öröme.~Nem örülsz-e? Immár nem bánt~
339 2| öröme.~Nem örülsz-e? Immár nem bánt~Hiú vágy és küzdelem,~
340 2| küzdelem,~Szenvedély örvénybe nem ránt,~Nem kínoz a szerelem.~
341 2| Szenvedély örvénybe nem ránt,~Nem kínoz a szerelem.~Megszünt
342 2| fölmelegszel,~Ez hozzád nem hûtelen.~Bor öregnek éltetõ
343 2| a pohárt -~Néha-néha meg nem árt.~1895~~
344 2| közt nõ fel,~S aki óvja, el nem hagyja,~Mindíg csak az édes
345 2| Enyhítsétek szeretettel,~Nem fáradva, szóval, tettel;~
346 2| nõnek leghivebb barátja,~Nem hízeleg, s ha báját mulni
347 2| elhervadunk,~Szép termet és arc nem legfõbb javunk.~1896~~
348 2| virúlnak,~De hajh, ti már nem ismertek reám;~Ifjú helyett,
349 2| föl, hányszor ringatott el~Nem messze a malom zugása ott.~
350 2| hervadt virági,~Emléketök nem örömet fakaszt!~Akkor hazám
351 2| Maga is küzdött híven,~Ki nem fáradva, amíg csak lehelt.~
352 2| kevés van köztünk,~Akit nem önzés, hiuság vezet,~Hanem
353 2| folyton újabb fényben...~Sok nem lehet, mit értetök iszom.~
354 2| eljutottunk~A végsõ határig?~Nem jutottunk, sõt félnünk kell,~
355 2| Szíved, elméd megromlását~Nem érted, nem érzed?~Pártok
356 2| elméd megromlását~Nem érted, nem érzed?~Pártok felett leng
357 2| tenni~Egy rövid év alatt?~Nem azért küzdött a honvéd~Sok
358 2| Hasztalan a késõ bánat,~Nem éled többé fel!~1898~~
359 2| Boszuságra immár itten~Többé fát nem ültetek.»~««Jó gazdánk,
360 2| pörölj velünk,~Hát mi arról nem tehetünk,~Nálunk jobb te
361 2| én is e fát gyakran,~De nem vidám hangulatban,~Mert
362 2| ültette azt,~És gyümölcsét meg nem érte,~Hajh korán szakadt
363 2| korán szakadt meg élte,~Nem lát többé őszt, tavaszt.~
364 2| fecsegjek, mosolyogjak,~Mikor nem érzek örömet?~Kandallóm
365 2| fölgyúlnak im emlékeim:~Egykor nem ültem így magamban~Itt ültek
366 2| Mig csak sirunk nyugtot nem ad.~De zaj riaszt föl!...
367 2| szíve, lelke?~Ez az ember nem volt soha,~- Rég ismerem...
368 3| Magyarország ujra csendes,~Nem kelti zaj, nem nyomja had,~
369 3| csendes,~Nem kelti zaj, nem nyomja had,~A fecske újra
370 3| zajg és fel-feltámad~A le nem győzött bosszu s bánat,~
371 3| elég ebből immár ennyi,~Nem speech lesz ez a költemény,~
372 3| eldobom hát a sallangját,~Nem áhitom a karzat tapsát,~
373 3| honlyányok gyöngéd kegyét,~Nem majmolom Biharmegyét.~Az
374 3| még az éj sem gutgesinnt.~Nem födte fel a biztos menhelyt,~
375 3| sapperment,~Se ez, se az nem ejt sebet.~«Vorwärts» -
376 3| ment.~Azaz hogy menne s nem lehet.~Egy megbotol s elnyúlik
377 3| megholt,~És más emléket nem hagyott,~Mint egy csoport
378 3| Mellé tömérdek adósságot,~De nem maradt szegény fia,~Volt
379 3| jelszót koholt:~Magyarhon nem lesz, jó, ha volt.~Mi tért
380 3| E hon hiú küzdés hazája,~Nem él és halni is hanyag;~S
381 3| véred ellen;~Babér magyarnak nem terem,~Annak születni gyötrelem.~
382 3| Champagne borából~S többé nem elbusúlt, komoly,~Vigan
383 3| gyúlad:~Mint államférfi nem erõs,~De küzd ám, mint szerelmi
384 3| minden régi,~A gyõzelem nem könnyû néki;~Gunyolja meg
385 3| könnyû néki;~Gunyolja meg nem nyert babér,~A nõ hideg,
386 3| zokon vették,~Hogy mért nem sírt keservesen.~Romhányi
387 3| boldog óra!~Mi únott volt nem rég e táj,~S most rajta
388 3| volt.~Matildnak a gondok nem ártnak,~Játszik kiváló szerepet,~
389 3| Ünnepli már a társaság,~Nem fél veszéllyel szembe szállni,~
390 3| Veszéllyel jár, költségben áll,~S nem ritka ló- s emberhalál.~
391 3| Kiszállott sok merész csatára,~Nem ejt sebet, halottja nincs,~
392 3| Meghódító a szép Matildot.~Tán nem való, de legalább~Már így
393 3| Ha jól tudom, ön még nem férjem,~Nem is ohajtom,
394 3| tudom, ön még nem férjem,~Nem is ohajtom, hogy megérjem.»~«
395 3| megérjem.»~«Én sem, grófné, nem... nem... soha!»~«Távozzék,
396 3| Én sem, grófné, nem... nem... soha!»~«Távozzék, gróf,
397 3| ostoba!»~Matildot, hogy nem látogatta~Romhányi félhónapja
398 3| S Matild reá hiába vár?~Nem hagyta el, csupán csak színli,~
399 3| Romhányi a kezdett udvarlást~Nem hagyja el, de unja már,~
400 3| tart tüzes beszédet,~Minõt nem tartott soha még,~Megrázza
401 3| honfigond arcát feldulta!...»~«Nem az, Matild, a szerelem.»~«
402 3| Az ifju könnyü lépteit.~Nem õ; - már egy hónapja tölt
403 3| él,~Tûr, szenved s többé nem remél.~De Blanka grófnõ,
404 3| Blanka grófnõ, a nagynéne,~Nem tûri ily némán a bajt,~Hamar
405 3| az én koromba’~Gavallér nem tett volna így.~Világos,
406 3| volna rajt!»~A néninek más nem, csak ez fájt,~De húga,
407 3| Romhányi grófhoz, édesem!»~«Nem mentem volna hozzá férjhez,~
408 3| volna hozzá férjhez,~Mert nem szerettem soha sem.»~«Ezt
409 3| szerettem soha sem.»~«Ezt nem hivém! Valóban? Lám, lám!...~
410 3| Ilon felel, -~Oh ennyi szót nem érdemel.»~E perc után a
411 3| Bátrabb, mintegy megváltozott;~Nem rejtezett többé magányba,~
412 3| rejtezett többé magányba,~Nem sírt és nem ábrándozott.~
413 3| többé magányba,~Nem sírt és nem ábrándozott.~Elfoglaló eszét,
414 3| vagy, édes lyányom.»~«Már nem, mert kis falunkat látom,~
415 3| De a falusi élet csendje~Nem nyujt gyógyító balzsamot;~
416 3| életrendje,~Enyhûlt, de nem gyógyulhatott.~Õ nem csupán
417 3| de nem gyógyulhatott.~Õ nem csupán udvarlót veszte~Romhányiban,
418 3| férjhez adni,~Sokáig élni nem remél,~Bár tudná boldogságba’
419 3| feljebb hatolt.~De martiusnak nem várt napja~Dicsõségét a
420 3| kincsét,~Melyet már többé nem becsûlt.~Telegdi gróf magán
421 3| vallaná szerelmét,~S legyõzni nem képes félelmét,~Ilon nem
422 3| nem képes félelmét,~Ilon nem bátorítja õt,~S mindig csak
423 3| Megyéhez és országgyüléshez~Nem egy dörgõ leiratot,~S most
424 3| egy dörgõ leiratot,~S most nem tud egy levélkét irni~Ilonhoz,
425 3| százszor tépi el;~Kudarcát nem tudná elbírni,~Pedig már
426 3| egy napot adj még!»~«Az nem sok... holnap... hát legyen,~
427 3| szereti?~Hogy’ tettesse, amit nem érez?~Oh ezt, csak ezt nem
428 3| nem érez?~Oh ezt, csak ezt nem teheti!~«Soha! soha! - kiáltja
429 3| Keresztjét szívem el nem birja.»~Dermedve áll, ereje
430 3| várhat még reám.~S ha boldog nem lehetek többé.~Mért váljam
431 3| elhagyott:~Telegdi gróf szavakra nem lelt,~Hiven szeretve hallgatott,~
432 3| dolgok készülnek,~Többé nem játék s tréfa már;~Az idõk
433 3| fõkormánybiztos kiszáll;~Elõször nem tud mit csinálni,~Aztán
434 3| tervez,~De senki hasznát nem veszi;~Ön költségén guerillát
435 3| beáll.~Kibõl nagy államférfi nem vált,~Sem diadalmas hadvezér,~
436 3| küzdötte a csatákat,~A szerelem nem vonta el;~Matilddal nagy
437 3| Világosnál vége mindennek, ‘~Más nem marad: börtön, bakó -~Romhányi
438 3| hazád;~S im emléked már nem kimélik,~Mindenre jó eszköznek
439 3| vélik,~S hogy szenvedd, mit nem szenvedél,~Kizsákmányol
440 3| Dicsõségedre összezúzott~Nem egy fõt és nem egy pohárt.~
441 3| összezúzott~Nem egy fõt és nem egy pohárt.~Könyv, naptár
442 3| jegyzõkönyvbõl font babér;~Romhányi nem hõsök példánya,~De légyen
443 3| futni kell.~Indul, rohan, nem tudja merre;~Megáll, pihen,
444 3| tudja merre;~Megáll, pihen, nem tudja hol,~És meg-megtér
445 3| láthatár felhõs, sötét,~Nem enyhiti még csillagfény
446 3| sürüjét.~Mi haszna, meg nem lõtte zsandár,~Ha rá még
447 3| a másikba hull.~Oh mért nem estél el csatában,~A gyõzelem
448 3| Megáldanak bajtársaid;~Oh nem hiába omlott véred,~S oly
449 3| száraz lomb, avar.~S vaj’ nem jobb volna így is, mint
450 3| Vagy élõ szenvedés talán?~Nem tudja õ sem, félbe hagyja,~
451 3| körbe halt:~Hiú vágyaknak nem bolondja,~Nem áhit fényes
452 3| vágyaknak nem bolondja,~Nem áhit fényes hivatalt.~Hogy
453 3| Szivén egy érzéssé vegyült,~Nem az elsõ kitünõ elme,~Aki
454 3| Aristocrata volt szivében,~És nem tagadta ajka sem;~A democratia
455 3| sem;~A democratia nevében~Nem szónokolt negédesen,~Mint
456 3| divatra~Azaz csak az, ki nem nemes,~Illik valóban kormánypadra~
457 3| Szerette a hon történelmét,~Ott nem egy õse szerepelt,~E várkastély
458 3| honja ellen, sem honáért~Nem foghat fegyvert, csak magáért~
459 3| Nyugalmát gyakran fölveré,~Nem jósol üdvöt a hazának,~S
460 3| korszak vár,~Olyan, minõ még nem vala,~Csak haldokolt, most
461 3| Telegdi gróf elkomorúl;~De nem soká tart lelke harca,~Ifjú
462 3| megnyugodni a szív hol fog,~Ha nem találja otthonát?!~Eladta
463 3| Megóvni hitte igy jövõjét;~Nem vigasz már a gondolat,~A
464 3| ez mind kevés:~Mert érzi, nem sokáig bírja,~És iszonyúbb
465 3| lelkét százszor adná,~Kit nem szeret, de kit becsûl...~
466 3| szeret, de kit becsûl...~Oh nem csak õ vész egyedûl!~S im
467 3| áldja:~Ily szép s jó nõ még nem vala,~Egész vidék õrangyala.~
468 3| néha errõl társalognak,~Nem értik egymást rendesen.~
469 3| gyõzne tiprott nemzetem?»~«Nem érted azt’... Oh hallgass,
470 3| és hõs nemzetet,~Telegdi nem feddette nõjét,~Ha sorsán
471 3| betegért mindent felejtett,~És nem kimélt pénzt és idõt,~Hogy
472 3| takarja sír,~Sokat beszélnek nem egy hõsrõl~S Romhányiról
473 3| részt vett sok gyõzelemben,~Nem tudni, él-e vagy halott;~
474 3| hátha él, ki tudja hol,~És nem találja sehol enyhét,~Amint
475 3| dalt, hanem meglátszik,~Nem ott a szív, ahol a kéz,~
476 3| félbe hagyja, férje ébred:~«Nem nyúgodnál le, Ilonám?~Kiméld
477 3| feküdt a kertek alján,~Ha meg nem halt, ájult talán;~Egy úti
478 3| légyen,~Lehet, igy járni most nem szégyen,~Mióta német, muszka
479 3| Mióta német, muszka jár,~Nem ritka ily vándormadár.»~
480 3| szolga.~«Ej mit beszél, nem a kend dolga,~Az régi seb,
481 3| komornyik, ki járt a világba’,~Nem szól csak a táskába nyúl;~
482 3| Romhányi úr.»~«Ha gróf is, nem bir e vidéken.»~Mond a kulcsár
483 3| haszna van...~A forróságot ki nem állja!»~A kulcsárné ezt
484 3| Romhányi búsan rá tekint.~De rá nem ismer, oly nagy láza,~S
485 3| hogy’ fog szónokolni...~Nem kínozom a betegei.~Ha nagy,
486 3| regényét nyisd fel;~Én ezt meg nem tanulhatám,~Nincs hozzá
487 3| hivság, gõg, bolond beszéd,~Nem egy elveszté az eszét.~De
488 3| eszét.~De hegyke gúnnyal nem leckézem~Korunkat, ellágyult
489 3| vidám dallal~A szállást meg nem fizetém,~Most, amidõn már
490 3| meghálálom én.~Oh ez a dal nem halhatatlan,~De híven érzi
491 3| adhattam,~Hogy mennyit ér, nem kérdezem.~Vén kastély a
492 3| hervadás!~Ezt én mondom, és nem Romhányi,~De igy érzett
493 3| ki elsõbb’ a szobából~Már nem beteg, csak érdekes,~De
494 3| érdekes,~De ily hatást most nem keres.~Egy év alatt kissé
495 3| Ha jobb dolgunk van, meg nem férünk,~Hiúság- és viszálynak
496 3| a sziv: amit bírunk,~Meg nem becsüljük s akkor sírunk~
497 3| csatára szállott,~S akit, nem válogatva szót,~Úgy címzett
498 3| s õ mily nyomorult lett.~Nem sejti, e nõ mennyit szenvedt,~
499 3| lenge nád; -~S a multért nem furdalja vád.~Mégis feltûn
500 3| hozzá semmi sem kötött.~Nem hagyta el az elhagyottat,~
1-500 | 501-585 |