Rész

 1 1|          Vagy légy virág s virúlj fel,~Itt híved kebelén,~Légy
 2 1|           Az országút hegyen visz fel,~Lassan lépek, fáradnom
 3 1|          Felhõ jár és villám gyúl fel;~Hol bokor, lehajló erdõ,~
 4 1|               OTTHON.~Járok alá s fel az utcán,~Itt-ott alig ismernek
 5 1|    kezedben~Reményeim sírján nõtt fel,~Mely fölött szerelmem virraszt,~
 6 1|      reggel~Olyan búsan mi sohajt fel?~Sejted-e a lombok nyelvét,~
 7 1|      felel Báthori, ingerülve kél fel,~Inti Pókainét s kimutat
 8 1|        hát Isten, támadjon Erdély fel!»~Kiált Pókainé, s többé
 9 1|         felelnek.~Kiáltás hangzik fel a vérpad lépcsején:~«Temess
10 1| szomszédunk kertjébe’,~Hadd tűzne fel dobogó keblére.~Megtudhatnám,
11 2|            tekints le reám!~Emelj fel a búba’, ne hagyj el az
12 2|              Ne sirass, ne költsd fel alvó gyermekimet,~Ringassa
13 2|    El-elnézi hosszan.~Mind hiába, fel nem vidúl képe,~Nem amit
14 2|          Ha élek, ha nem,~Nõjetek fel, kis fák, terebélyesen,~
15 2|           gyorsan, hamar!~És tûnj fel immár Kassa tornya,~Kit
16 2|           semmi mást,~S hagyjatok fel így azonnal~Hízelgéssel,
17 2|         Ha kézben telt pohár van!~Fel is köszöntöm tél apót,~Hogy
18 2|          Testi, lelki baj közt nõ fel,~S aki óvja, el nem hagyja,~
19 2|        tégy te is hozzá!~Ne idézz fel ádáz harcot~Szenvedély hevében,~
20 2|        késõ bánat,~Nem éled többé fel!~1898~~
21 3|         sem gutgesinnt.~Nem födte fel a biztos menhelyt,~Egy bujdosót
22 3|            Reá nagy kölcsönt vett fel ám,~Mostanság csak ily módon
23 3|          Kedélye földjén virág nõ fel,~Mint sír fölött a liliom:~
24 3|  Szegénynek többé semmi sem kell,~Fel is hozták már valahogy.~
25 3|            A Jókai regényét nyisd fel;~Én ezt meg nem tanulhatám,~
26 3|       asszonya...~«Ábránd - kiált fel könnyes szemmel -~Hajh nem
27 3|           vón a vég!»~Igyen kiált fel haragjában~Geréb, egy ifjú