Rész

 1 1|         dalt susog.~A lyány sir, szíve dobog,~Sohajtás kel ajakán,~
 2 1|        ifju nézi hosszan,~Mintha szíve fájdalmára~Még egy szót,
 3 1|          egy!»~Sikolt Pókainé és szíve megreped.~Péter átölelve
 4 1|        az örömök dalában~A költő szíve majd hogy megszakad,~S némán
 5 2|         oly nyugtalan alszik,~És szíve dobog és sóhaj a hallszik.~
 6 2|         oly nyugtalan alszik,~És szíve dobog és sóhaja hallszik,~
 7 2|      nagy dolog!~És arca lángol, szíve feldobog,~Mindent, de mindent
 8 2|      SÍRKÖVÉRE.~Szerette hazáját~Szíve el, szóval, tettel,~Védte
 9 2|          hallja, nézi,~Elfogódik szíve, érzi.~Rá-rá gondol kedvesére,~
10 2|           Az ég mosolyján a föld szíve dobban.~Oh fény és dal!
11 2|      Sírva vigadt, vígan búsult,~Szíve majd hogy megszakadt.~Ezután
12 2|      kérdezik:~«Mi ez? Hová lett szíve, lelke?~Ez az ember nem
13 3|      alatt elpazarolja~Erszénye, szíve kincseit,~És már blasirtság
14 3|       pár napig kedvére múlat,~A szíve újra lángra gyúlad:~Mint
15 3|      tõle egy tüzes mosolyt -~És szíve újra fogva volt.~Matildnak
16 3|         sem lehet már többé,~Kit szíve még most is szeret.~Hogy
17 3|   Romhányiban, mint annyi más,~Õ szíve eszményét kereste~S hitét
18 3|       betellett legfõbb vágya,~A szíve csordultig teli.~«Síromnak
19 3|         vérze el,~Lemosta csalfa szíve szennyét.~De hátha él, ki
20 3| csalódott, szenvedett,~Könnyelmü szíve vérzett, mélyült,~Szeles
21 3|          felejtem, amig élek,~Jó szíve drága gondjait.~S bár jobb
22 3|  Meghalni hitben, csöndesen.~Ily szíve volt Telegdinének,~Bús napjait
23 3|           És honfi búval teltebb szíve,~Mintsem ki tudná mondani.~
24 3|         Eszénél mindig több volt szíve,~Mint hitte, mit félt vagy
25 3|      prófétája,~Kit áld a nemzet szíve, szája,~Vezessen Isten útadon,~