Rész

 1 1|        kezétõl hull az ellen,~Bár két fõvel magasabb.~Hegyi nép
 2 1|           szél lehetnék,~Átölelne két karom,~Elvinnélek messze,
 3 1|           Mi lehetne gát a földön~Két szerelmes szív között?~Hajh
 4 1|          Úgy nézzük egymást, mint két ismeretlen,~Bár hû az emlék
 5 1|           Csak csörgõ láncok közt két szerelmes fiát,~És csak
 6 1|           verjen meg az Isten!»~A két fiu hallgat, az ablakra
 7 1|            hogy lehajol, szakaszt~Két virágot, kettőben egy tavaszt:~
 8 1|           a teremtõ.~Anyjok varrt két tarisznyát,~Sütött nekik
 9 1|        censorokká lettünk,~S mind két felõl csak kard villog felettünk.~   
10 2|       csupán szolgája hatalomnak.~Két hatalomnak: egyik fenn ragyog,~
11 2|        szemrehányást tenni,~S egy két hideg szóval örök búcsut
12 2|      égett,~És sodort a küzdelem;~Két fényes csillag vezérlett~
13 2|       borúl~S benn mintegy rejtve két sír domborúl.~Kemény az
14 2|        már bút, ami sok,~Egy vagy két év sem lesz nagy baj,~Úgy
15 2|       enyhén mosolygott rám,~Ez a két istennõ oltalmazott híven.~
16 2| Bosszúságot, bánatot;~Legalább is két párt harcolt~S amelyik a
17 2|         Míg ezt védi, ójja.~Régen két nagy párt elég volt,~Kevés
18 3|         Hamar híressé emeli.~Alig két hónap s íme már is~A magyar
19 3|           Ismertté a magyar neve.~Két év alatt elpazarolja~Erszénye,
20 3|         békülésre~Oly könnyen lel két szeretõ,~Kivált amidõn segítségre~
21 3|          ígyen éltek~Egy boldog s két boldogtalan,~Máskép éreztek,
22 3|    kastélyba fellátogat~A falunak két öreg papja,~És sokról elbeszél
23 3|        utóbb, az mit se’ tesz.»~A két öreg pap mind csak ünget:~«
24 3|          erre most a szó megárad,~Két nagy párt a kis társaság,~
25 3|    nyomorultan el nem vesztünk,~S két szörnyü vészt kibirhatánk,~