Rész

 1 1|     zászlajával~A huszár együtt vész.~Foszlányai ezt a sebet~
 2 1|   fehér-kéken~Napsugár csókjába vész,~Diófán, a hegy tövében,~
 3 1|       Könnyem mindjárt mosolyba vész,~Szép mese, dal minden szavad,~
 4 1|  kiderűlne minden csillag,~Ha a vész elcsöndesül.~Oh ha ki tudnám
 5 1|        a szegleten,~S ablakodon vész a szemem:~Karcsu árnyad
 6 2|        lángoló, majd őrjöngésbe vész!~Mily gyors a toll, minõ
 7 2|       De bátorsága mindjárt oda vész,~Ha hangos éljent, dörgõ
 8 2| haraggal zúdulok,~Mint pusztító vész nyargalok,~Széttépem, mit
 9 2|        egû hajnali fény,~Északi vész keze dúljon~Viruló völgyek
10 2|      boldogítá szívem’,~Az élet vész közt is enyhén mosolygott
11 2|       szenvedélye,~Küzdve annyi vész között.~Minden nyúgodt és
12 2|    minden~Fel-felvillan s ködbe vész.~A tüzet mind nézem s nézném,~
13 3|        kéz,~S tavasznapod utána vész.~Ilonka Csáth báró leánya,~
14 3|   végülése,~A mult kétes jövõbe vész.~Ilonka atyja fejcsóválva~
15 3|   vessek meg egy hû kezet,~Mely vész után parthoz vezet?~«Romhányi
16 3|      magánya~Lõn a révpart, hol vész között~Aggódva végre kikötött.~
17 3|         becsûl...~Oh nem csak õ vész egyedûl!~S im ekkor hal
18 3|      kéz,~A vidámság bús hangba vész.~Önkénytelen egy bús dalt
19 3|       mért szenvednél bajt?~Bár vész, halál vár útamon,~Kegyed’
20 3|       küzdterére,~S kitünt im a vész idején,~Hogy legfeljebb
21 3|       ész,~És minden rémes éjbe vész.~Önnönmagától visszaretten~«
22 3|       néz,~És lelke kettõs búba vész.~Nem ily csendes a kastély
23 3|       lappangva forrt,~Kitört a vész, fölébredétek,~Késõn, az
24 3|        Kivivtál uj törvényeket,~Vész közt kétségbe nem merûltél~