Rész

 1 1|            vagytok, vidám barátok?~Ami mult, vissza nem tér.~Ittunk
 2 1|           És beszélné álma közben,~Ami eddig rejtve volt benn,~
 3 1|       Melyben együtt zendűl, érez,~Ami kínos, ami édes,~S mely
 4 1|           zendűl, érez,~Ami kínos, ami édes,~S mely amint erősben
 5 1|           Oh ha ki tudnám fejezni,~Ami küzd, forr, zajong bennem~
 6 1|          nem harmat az,~Kelyhökben ami fölcsillámlott.~Ha tudnálak
 7 1| Tücsköt-bogárt kérkedve összehord:~Ami csak érzés, mind azon nevet,~
 8 2|            természet,~S elálmodja, ami fáj.~Ülj le, kedves, itt
 9 2|            kérsz nevében, mindent, ami kell,~Soh’ sem fukar, pénzzel,
10 2|       leszen;~Övé a honban minden, ami drága,~Arany idõ kél majd
11 2|          bölcseségnek,~S erénynek, ami honfibûn.~A tett a szó árjába
12 2|    feledjek bár egy napra~Mindent, ami fáj, mi bánt:~Gõgös ember
13 2|        tõlem;~Mi lesz már belõlem?~Ami voltam azelõtt,~A te régi
14 2|            ok,~Szenvedtem már bút, ami sok,~Egy vagy két év sem
15 2|          De nem vénség ez s halál,~Ami nyugszik, újra támad,~És
16 2|           így ne lássalak!~Maradj, ami vagy, csak annak~Öreg úrnak,
17 3|         kézbe’.~«Matild, feledjük, ami mult!»~S a többi egy kézcsókba
18 3|          lyányom,~Mindenre kérlek, ami szent!~Tedd nyúgodttá közel
19 3|           vagy hadvezér?~Romhányi, ami tellett tõle,~Megtett mindent
20 3|           kész.~«Maradj, feledjük, ami elmult,~Maradj, el nem bocsát
21 3|      fegyver gyõzött le minket,~Ez ami fáj, mi sebet üt,~Rettegte
22 3|            Dicsõségünkön tapodunk,~Ami való, azt látni félünk,~
23 3|         kérdés s mellette sok még,~Ami leginkább szivén fekvék,~
24 3|           bálványom, se’ bûnbakom,~Ami igaz, nem tagadom.~Ki jobbágyságot