1-500 | 501-570
Rész
1 1| Mely hogyha felköszönt,~Ég és föld mosolyogva~Ürömkönyûket
2 1| lepel,~Nyugalmat, enyhet és gyönyört lehel~A kunyhóban
3 1| gazdagot,~Fénypalotát, pénzt és nagy birtokot;~De míg bájol
4 1| A SZÉL ÉS A NAP.~Egykor régen szél
5 1| ERDŐ ÉS VÁR.~Ki ott az erdőn, oly
6 1| Násznép vigad éj idején,~És a menyasszony s vőlegény~
7 1| menyasszony s vőlegény~A gyilkos és a nő.~1846~
8 1| vad virágok!~Szívem egy, és szívem egy szerelme~Csak
9 1| lélek gondolása.~Im az ég és tiszta levegõje,~Im az erdõk
10 1| Csermelyek kigyódznak a határon,~És fészekként könnyû malmok
11 1| Ajakára nyájas mosolyt vészen,~És szerelme fényes tengerárját~
12 1| Meg-megharsan távolból egy kürtszó,~És reá száz visszhangok felelnek.~
13 1| hogy gyakran elborúlok,~És szememben forró könnyet
14 1| Napsugárhoz merész repülését,~És meghalljuk hosszu ébredése~
15 1| Elnyugodt a föld lármája~És a menny hármoniája~Megzendül,
16 1| körûlünk a nyugvó vidéket,~Éj és ábránd szeliden környékez.~
17 1| ábránd szeliden környékez.~És szívünk, mint a madárka
18 1| MÁJUSBAN.~Az Isten ád tavaszt és ifjuságot,~Szívnek szerelmet
19 1| ifjuságot,~Szívnek szerelmet és lombnak virágot:~Oh szép
20 1| ifjuság!~Hadd reszkessen sziv és lomb örömében,~Hadd nyiljék
21 1| Hajnalsugár száll szívhez és virághoz~És aranyport és
22 1| száll szívhez és virághoz~És aranyport és arany álmokat
23 1| és virághoz~És aranyport és arany álmokat hoz,~Mosolygva
24 1| holdfény enyhít borongó éjet~És édes dallal édesebb csók
25 1| Elaludt rég, mi fáj, zajong és fáraszt,~Csak a szerelem
26 1| elhervad,~A szív érez csalódást és fájdalmat,~Bús száraz ág
27 1| hollók serge száll reájok,~És vad szélvészek vivják, tördelik.~
28 1| virágoztam, szerettem~Hajnal- és holdfény ragyogott felettem,~
29 1| völgyben már,~Rajta méh és pillangó jár:~Remények virági,~
30 1| szegény hazám!~Tatár, török és német gyilkolt~S haldoklál
31 1| rád tekintek,~Csak sírok és csak sirhatok.~Nem gyáva
32 1| míg csak egy magyar lesz~És vérezzünk dicsően el.~Lesz
33 1| székelyek,~Most is furcsák és vitézek,~Isten õket áldja
34 1| székelyek,~Most is furcsák és vitézek~Isten õket áldja
35 1| Mintha várna csatajelre~És vért szomjuhoznék.~Hejh
36 1| sírhalmát~Kozákok tiporják.~Hall és lát és föltekint majd~Kétségbeesetten,~
37 1| Kozákok tiporják.~Hall és lát és föltekint majd~Kétségbeesetten,~
38 1| Van-e Isten mennyben?~Hall és lát és búsultában~Pisztolyát
39 1| Isten mennyben?~Hall és lát és búsultában~Pisztolyát ragadja,~
40 1| Pisztolyát ragadja,~Mintha sors és világ ellen~Csatázni akarna.~«
41 1| foly,~Meghajlik a zászló;~És haldokló gazdájára~Búsan
42 1| bánattal, mély sebekkel~Kebelén és arcán.~1849~
43 1| mosolyoghatnak~ Szégyen és gyalázat~ Ég lelkünk haragján,~
44 1| lettek kisérõid:~Enyhe harmat és madárdal?~ A harmat könnyé
45 1| Társim vér, sohajtás~ És átok levének.~ És viharrá
46 1| sohajtás~ És átok levének.~ És viharrá nõvén~ Járom a
47 1| Mély sebben vérzik a kebel;~És messzi föld vidékirõl,~És
48 1| És messzi föld vidékirõl,~És közel börtön mélyirõl.~A
49 1| viz alatt,~Meg-megkapja és sodorja~Lelkemet egy gondolat~
50 1| Elbolyongok messze a ligetbe’~És mélázva lelkem elmerül.~
51 1| ragyognak a fûben,~Csillag fenn és csillag ide lenn;~Sötét
52 1| Oh ragyogj hát szivben és egen!~Tó és csermely ébren
53 1| hát szivben és egen!~Tó és csermely ébren álmodoznak,~
54 1| csillagokkal játszik,~Majd lehull és elalunni látszik,~Csak lobogj,
55 1| mennyi hang szól,~Mily homály és mégis mennyi fény!~Fényhomályból
56 1| szövõdik bûvös sejtemény!~És a sziv úgy önmagába sûlyed,~
57 1| mély érzés virasztja,~Jobb és hõbb és hisz, szeret, remél.~
58 1| virasztja,~Jobb és hõbb és hisz, szeret, remél.~1850~
59 1| Könnyemtõl méreg lehetne,~És a méreg megölhetne,~De nem
60 1| iszik velem,~Hosszan iszik és megért!~1850~
61 1| nagy titkáról,~Reszketõn és haloványon,~Rám borúl az
62 1| Gyakran elméláz magában~És hiven gondol reám.~III.~
63 1| napsugár kel,~Felhõ jár és villám gyúl fel;~Hol bokor,
64 1| Szélvész lõn a habokon,~És a csillag villám fénye,~
65 1| a csillag villám fénye,~És a sejtés fájdalom.~Hullámzajban,
66 1| falevelen...~A lyány remeg és susog~«Oh kedvesem, édesem!»~
67 1| dalom, oh siralom sohajja,~És sírd el legszentebb könnyedet!~
68 1| láncra vet?~Szállj kunyhóba és szállj palotába~És ápold
69 1| kunyhóba és szállj palotába~És ápold a honfi bánatát~Légy
70 1| hátra hagynak,~Szerelem és ifjuság:~Hangzanék egy-egy
71 1| elhagyott volt, régi fészke,~És az emlék, mely véle jött.~
72 1| úrfinak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
73 1| inganak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
74 1| még egyszer láthatnám!»»~És újra sír és vissza-visszanéz
75 1| láthatnám!»»~És újra sír és vissza-visszanéz még,~A
76 1| látni csak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
77 1| szállanak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
78 1| viráginak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
79 1| a lovak.~Ott virrasztok és úgy irígyelem,~Kirõl a lyányka
80 1| sirattak, ott nem várnak engem.~És kél a hold törõdött felhõk
81 1| súgarak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
82 1| bérceid növeltek,~Erdõ és víz-zúgás ringatott,~Jó
83 1| Szép vagy, Erdély, szép és szerencsétlen,~Koporsóban
84 1| halott,~S én szeretlek hõbben és hivebben,~Mint valaha szívem
85 1| Minden, minden elveszett és megholt, -~El nem veszhet,
86 1| virágporát, derûjét~Idõ és élet elrabolta rég;~Akkor
87 1| sirni, mosolyogni tudtunk~És nem tanúltunk hajh! szenvedni
88 1| verõfényét, viharját~Idõ és élet elrabolta rég;~Ha mondhatnók:
89 1| idegenek laknak,~Avagy ház és udvar puszta,~Tudja Isten,
90 1| Több éve áll ott pusztán és fehéren,~Csak olykor hullott
91 1| egy ifjú áll meg,~Szomorú és halovány.~Indul a lyány
92 1| a lyány s nem mozdúlhat~És az ifju nézi hosszan;~Mennyi
93 1| nézi hosszan;~Mennyi kéj és mennyi bánat~Férhet meg
94 1| pillanatban!~«Szedj virágot és fáradj el~És pihenj meg
95 1| Szedj virágot és fáradj el~És pihenj meg keblemen,~És
96 1| És pihenj meg keblemen,~És ne szólj, ne, hadd beszéljen~
97 1| emlék játszik vélem.~Volt és elmult, bár feledni~Tudnám,
98 1| nászkoszorú virága~Megreszket és alá hull.~És az ifju nézi
99 1| Megreszket és alá hull.~És az ifju nézi hosszan,~Mintha
100 1| gondolat is még.~Lelkem átok és áldás közt, -~Mint viharban
101 1| tört sajka,~Csak a hullám és szélvész zúg,~Néma a haldokló
102 1| fájni fog az élet,~Kincs és fény nem boldogít,~És szíved,
103 1| Kincs és fény nem boldogít,~És szíved, kit meg nem csalhatsz,~
104 1| erdőben örök hang szól~Mély és titkos fájdalomról.~Tudod-e,
105 1| vad átok, ott édes dal.~És e csengő-bongó hangok,~Mint,
106 1| fájdalommal?~Nem beszél és még se’ hallgat,~Nyugszik
107 1| Alunnék egy pillanatra,~És beszélné álma közben,~Ami
108 1| hangon,~Mely igéz, fáj, üldöz és von,~Melyben együtt zendűl,
109 1| mosolyg a bánat,~Melyre szó és eszme nincsen,~Csak egy
110 1| Mért nem csábít veszély és kaland?~És bolyongok Tolnán-Baranyán,~
111 1| csábít veszély és kaland?~És bolyongok Tolnán-Baranyán,~
112 1| Nézlek némán, nézlek hosszan~És ohajtom gondolatban:~Vaj’
113 1| jõ Báthori István.~Fölkel és kitekint, semmit nem hall,
114 1| közt két szerelmes fiát,~És csak annyit mondhat, több
115 1| jól illik arcára,~Gyûrût és nyakláncot, minden ékszert
116 1| gyémánt.~«Nagyságos fejdelem - és elcsuklott szava -~Elitélt
117 1| szûl,~Elfordúl kevélyen és távozni készül.~««Megállj!»»
118 1| arca rettentõ lesz.~Megáll és leborúl: «Kegyelmezz, kegyelmezz!»~««
119 1| eszébe jutott vón’ valami:~És felel rá bátyja: «Oh neked
120 1| egyetlen egy!»~Sikolt Pókainé és szíve megreped.~Péter átölelve
121 1| megreped.~Péter átölelve tartja és nem látja,~Hogy’ suhan ki
122 1| dajkám vagy.~Megcsókolsz és magadhoz véssz,~Könnyem
123 1| Hallgatunk, pedig fogy a bor,~És sohajtunk, mint körültünk~
124 1| Ifjusága a vidéknek -~Hol és hol nem - oda van.~Fa alatt,
125 1| Leülünk, hol lobog a tûz,~És beszélünk a multakról,~A
126 1| Lelkünk hosszan el-elgondol~És felszítjuk a tüzet.~Köd
127 1| alvófélben.~Halvány hold és sötét árnyak~A felhõk közt
128 1| künn zugott, csattogott hó és szél,~Karszékében, vidám
129 1| téved,~Kifoszt, megöl úrnõt és cselédet,~A házat is nyomban
130 1| Köddel borul reám az este~És majd megöl az únalom.~Egyetlen
131 1| A hamvadó tûz fényinél.~És éreznéd minden szavamnál,~
132 1| Szivem mily igazán szeret,~És hallgatnád és mosolyognál...~
133 1| igazán szeret,~És hallgatnád és mosolyognál...~Hajh mért
134 1| Dalolva pillangókat kerget,~És koszorút hajít felém;~S
135 1| nékem érted szép az élet,~És boldogság a szerelem.~Mért
136 1| szülõföldem vidékit járja~És üdvözli a kedves bérceket.~
137 1| szív s elmésség az ész.~És a mûvészet, melyet úgy imádok,~
138 1| szégyent vannak itten bájaid.~És e hangverseny legmennyeibb
139 1| chaoszszá folyna össze~Ész és szív az emberekben,~És fölötte
140 1| Ész és szív az emberekben,~És fölötte ott lebegne~Új teremtő
141 1| húr megszakadna,~Hol a bűn és gőg tobzódnak~S a vad lélek,
142 1| a tengeren, hol mélység~És magasság ölelkeznek;~A vihar
143 1| Lelkesűlne ez a nemzet,~És a zsarnok, nem védhetné~
144 1| Ne csalj meg zöld lomb és virág~S te elmaradt dalos
145 1| Lehetne sorsom nyomorúbb~És szived sokkal bűnösebb:~
146 1| gyűlölni kell,~Szeretjük hőbben és hivebben,~És míg feledni
147 1| Szeretjük hőbben és hivebben,~És míg feledni nem tudunk,~
148 1| tanulom, hogy mi az élet,~És minden nap összetépek~Egy-egy
149 1| néha értök~Egy-egy dalt és könnyet sír.~Elhangzik a
150 1| Elhangzik a végső dal is,~És a könny lassan fölszárad,~
151 1| nagyon gyáva.~Fél, remeg és föl-följajdul,~Meg-megkérdi
152 1| hitet, küzdelmet,~Álmait és ifju kedvét,~S a szerelmet,
153 1| meg nem tagadja,~Szenved és veszít sokat:~Legfőbb kincsét
154 1| szenvedj, élj!~Még egy álmot és ne többet,~Álmot, mely hosszan
155 1| Igazában egyszer szeret és remél,~Azután csak másodvirág -
156 1| együtt indult el~A patakkal és szellővel,~Mind a kettő
157 1| Álmában ujra otthon van:~És megáll kinn a pitvarban~
158 1| szótlan.~Még mind alszik és mosolyog,~Szellő, patak
159 1| nincs többé mit tennem,~És örűlhetnem igazán.~Mi multjában
160 1| igazán.~Mi multjában szép és dicső volt,~S jövőjében
161 1| jövőjében kétségbe ejt,~Mi van és lesz, mi élt és megholt,~
162 1| Mi van és lesz, mi élt és megholt,~Kiittam mint méregkehelyt.~
163 1| érzesz,~Ha vágyad gúnyol és hazud’?!~Mi gyáva kín föllángolásod,~
164 1| immár megszüném.~Hadd sírjak és hadd vigadjak hát,~S míg
165 1| Hosszan szeretnék élni még,~És mégis halni vágyom,~Hajh
166 1| Otthon mérges nőd van, tudom,~És szelid gazdád sem volt:~
167 1| Felejtsd el, aki megholt.~És barátidnak mit hagyandsz?~
168 1| Mely kísért éltem útain~És elkisér a sírba.~Tudom soh’
169 1| kár, hogy nincs közöttünk!~És kedvesednek mit hagyandsz?~
170 1| fiát,~Nevelje Isten nagyra!~És jó hugodnak mit hagyandsz?~
171 1| maradni nélkülem~Oly egyedűl és árván.~Soh’sem panaszlál,
172 1| kevés,~Mit éretted tehettem!~És nemzetednek mit hagyandsz?~
173 1| Võlegénye hívó hangját.~És a bús lyány leszakasztja,~
174 1| Csendes, nyúgodt, méla lesz.~És elalszik nyoszolyáján,~Kebelén
175 1| Nem e föld, egy más világ.~És amint a virág hervad,~Édesebben
176 1| Õ is hervad, véle hervad~És elhervad hajnalig.~1856~
177 1| Rájok élő koszorút sző,~És mint álmaik haragja,~Harsog,
178 1| Felgyúl néha egy-egy villám,~És felindul a természet,~A
179 1| csillaga,~Ott ég, viraszt és mosolyog.~Nem vagy velem,
180 1| illatoddal~Mondj neki jó reggelt.~És ha meg nem sérted,~S meghallgatná
181 1| édes-lágyan~Búm’, titkom’ és vágyam’!~Súgd meg, súgd
182 1| hogy szeretem~Lángolón és híven,~Kérd, szeressen,
183 1| édes-lágyan~Búm’, titkom’ és vágyam’!~1858~
184 1| bizalma,~Lelkem minden kincse,~És egy egész élet,~Utasítsd
185 1| Karcsu árnyad még ott van.~És megállok,~Elmélázok,~S boldog
186 1| Búcsuhangod kísér el~Kis lakomba~És álomba,~Ringat édes csengéssel.~
187 1| hallnám,~Kis kezed megfognám,~És hevemben, örömemben~Könnyek
188 1| Úgy áldjon Isten engemet~És álljon bosszut rajtam:~Szívem
189 1| magyarnak.~Szeress édes Marim és taníts feledni,~Ha a honfibút
190 1| még a Capitol.~Oda a hit és oda a szabadság;~Egy ember
191 1| bölcseség Epikur tudománya,~És az egyetlen erkölcs az eszély;~
192 1| önkedvére él,~A gazdagság- és szegénységtől távol,~Arany
193 1| művészet annyi bája~Köszönt és kínál minden lépteden,~S
194 1| le minden órádnak virágát~És a jövőbe kevésbbé se hígy!~
195 1| kereszt.~Szenvedve, küzdve és lemondva élni...~Nem legnagyobb
196 1| legnagyobb rossz börtön és halál,~Az igazságban ne
197 1| kis lyányunk’ csendesen,~És atyjára gondolsz édesen.~
198 1| adhat:~Egy pohár bort, dalt és ifjuságot,~Sok bajomhoz
199 1| csillagomnak kedvez~A barátság és a bor és a dal~Híven kísér
200 1| kedvez~A barátság és a bor és a dal~Híven kísér síromig,
201 1| AZ IGAZSÁG ÉS HAMISSÁG.~ALEGORIA.~Elindul
202 1| nyomd el, csak törüld le~És alugyál, édesem!~Álmaidban,
203 1| halhatlan halott,~Hány szónok és költõ megsiratott;~Hány
204 1| Pegazusom szárnya~Megtörve és szilaj haragnak árnya~Lelkembe’
205 1| Miért, hogyan? Nem mély és nagy titok,~Rá minden új
206 1| divatba jött~A hírlapírók és költõk között,~Hogy nem
207 1| dologra. Most sirassuk õt,~És nem pedig pár évvel ezelõtt!~
208 1| Hamisított tant hirdettek felõle~És csúfot ûztök minden nap
209 1| Mig nem csaló, hitetlen és hazug,~Mig eszmékért csak
210 1| Végig betüzni tiz röpíratot,~És látni ott Széchenyit száz
211 1| lesz mint a pokróc, durva és goromba.~Rug jobbra-balra,
212 1| jobbra-balra, mint a vad lovak,~És közbe-közbe szitkok hangzanak,~
213 1| hangzanak,~Mi tenta tollán és kedélyiben,~Mindent, de
214 1| miért is élne itt, mire?~És összevonva nagy szemöldökét,~
215 1| Nem terme itt nagy eszme és okos tett.~Széchenyi is
216 1| Cím nélkül, így, nem nagy, és ritka érdem?~S beszél tovább,
217 1| Más pártnak élt, ott írt és szónokolt,~Hogy hánynak,
218 1| tölt,~Széchenyi meghalt és õ örökölt,~Mindent, de mindent,
219 1| zagyvalékból senki se vegyen;~Õ és Széchenyi! oh minõ beszéd~
220 1| kiált, ahogy torkán kifér,~És az egész, Kárpáttól Adriáig,~
221 1| midõn hamis tan szól felõle,~És csúfot ûznek minden nap
222 1| kicsit;~Hunyd be szemed’ és hunyd be szád’,~Föl ne riaszd
223 1| KÖLTŐ ÉS KRITIKUS.~Fel-felkiált sok
224 1| Fel-felkiált sok költõ és mûvész:~A kritikához nem
225 1| barátja,~Csak úgy, ha dicsér és hibát fedez,~S bírája helyett
226 2| lyány, oly nyugtalan alszik,~És szíve dobog és sóhaj a hallszik.~
227 2| nyugtalan alszik,~És szíve dobog és sóhaj a hallszik.~Mi bántja,
228 2| lyány, oly nyugtalan alszik,~És szíve dobog és sóhaja hallszik,~
229 2| nyugtalan alszik,~És szíve dobog és sóhaja hallszik,~De égi
230 2| Oh ifju szeretlek~ És íme kimondom!~ Csókollak,
231 2| hulló lomb sohajját,~Bús és mégis oly szelíd,~Nézd a
232 2| elaltatja;~Harmadikat ápolgatja.~És ott viraszt a kis ágyon,~
233 2| ne hagyj el az éjben,~És áldj meg, erősits a földi
234 2| épen,~Hanem minden művész és szónok, író,~S kiváltkép
235 2| nagy harang’.~Hogy’ írják és szavalják ékesen,~Amit valóban
236 2| Szint’ ennek is csak pénz és taps az ára;~Rágalmaznak,
237 2| népnek, ott a fejdelemnek.~És mint kufár az útcán szerteszét,~
238 2| nevét!~Mert végre is ez és az egyre megy,~És oly igaz,
239 2| is ez és az egyre megy,~És oly igaz, mikép az egyszer-egy,~
240 2| udvaronci, mint a királyoknak,~És mindenik, - Kliónak régi
241 2| sem vagy ám udvartalan,~És udvaroncid száma számtalan,~
242 2| gõggel fittyet hánynál,~És hányi-vetve jársz ide s
243 2| mindent elhitetnek véled.~És mámorodban ott mosolygva
244 2| Te is király vagy, gyönge és erõs,~Tanácsadód az érted
245 2| mentõl több praenumeránsa,~És szája ízén írsz a nagy tömegnek,~
246 2| ízén írsz a nagy tömegnek,~És nem sugalmán szíved- és
247 2| És nem sugalmán szíved- és eszednek:~Hogyan hiszed
248 2| tanúltál,~S kivivni gyorsan és mindent akarnál,~Tûzzel-vassal,
249 2| akarnál,~Tûzzel-vassal, köny- és vérrel teli,~- A cél az
250 2| Dicsérjék bár erélyed’ és eszed’,~A zsarnoktól tanúltál
251 2| Oh hiuság, rajongás és önérdek,~És gyávaság, mit
252 2| hiuság, rajongás és önérdek,~És gyávaság, mit legkevésbbé
253 2| Sebhely az arcán, bátor és vitéz,~De bátorsága mindjárt
254 2| szinte.~Becsûletes, tevékeny és õszinte,~Szenvedt honáért
255 2| honáért s áldoz érte hûn,~És szó ne’kül megadja egyszerûn,~
256 2| adja, oh az nagy dolog!~És arca lángol, szíve feldobog,~
257 2| gondolkoznak, de mindig beszélnek,~És irnak is, kelendõ egy divat,~
258 2| inkább halad,~Drágúl a tinta és a kalamáris,~Tán népszerû
259 2| elvtelenség;~Ma jó barát és holnap már ellenség;~Hány
260 2| gonddal szennyes inge rongyát!~És jár elõttök nagy kortes
261 2| kortes csapat,~Igéretet, bort és pénzt osztogat,~Utána írók, -
262 2| Istenem, mennyit nem szenvedt!~És még egyszer, utoljára...~
263 2| múlt idők~Emléke int felém.~És visszaképzelem~A bútort
264 2| visszaképzelem~A bútort és szobát,~Kerted’, virágidat,~
265 2| S gyöngéd kezed nyomát.~És érzem mosolyod’~És hallom
266 2| nyomát.~És érzem mosolyod’~És hallom hangodat:~Szerelmed
267 2| örömben ége lelked,~Hogy bátor és eszes.~Beszéltük, mindenikbõl~
268 2| ha nagyra nõ;~Tréfáltunk és nevettünk,~Majd olykor elmerengtünk~
269 2| utolszor egünket!~Aranyozd meg! és a végsugárral~Hadd enyésszünk
270 2| nyerhetik;~Kortescsiny, zaj és léha tervek,~Ez az miben
271 2| tett a szó árjába fullad,~És a való álmokba vesz:~Már
272 2| võlegényét hivja, várja.~És az ifju immár menne,~Võlegénye,
273 2| Csak egy csókot bucsuzóra!»~És az ifju küzd magával,~Gyönyörével,
274 2| mosolyja, hangja, arca,~És szívem titkos, néma harca~
275 2| láttam itten,~Mi szép volt és mi bájjal lejtett,~De értem
276 2| lejtett,~De értem fényt és zajt felejtett.~Szerelme
277 2| mélabús lesz, aminõ én,~És a jelenben nem talál mást,~
278 2| talál mást,~Mint veszteséget és csalódást,~S a multban él...
279 2| gyermekem!~Vágytál, hittél és szerettél,~Egy hõ érzés
280 2| lángját megõrizze~Szeretet és szerelem.~Ne titkold hát
281 2| ki, mit szived kiönthet~És enyhûlj meg általa!~Ifju
282 2| gyermekséged,~Testvéred voltam és atyád,~Örûltem látva, nézve
283 2| szemednek szende fénye,~És vidám, játszi szellemed,~
284 2| fáradt, tévedt,~Visszanéz és meg-megáll:~Visszanézek
285 2| oh halál!~Mennyit hittem és reméltem~Ifjuságom kezdetén,~
286 2| csüggedtem, szivem égett,~És sodort a küzdelem;~Két fényes
287 2| csillag vezérlett~A haza és szerelem.~Hõn szerettem
288 2| szerelem.~Hõn szerettem és szenvedtem.~Meg nem tört
289 2| szelid nõ karjain.~Angyalarc és tiszta lélek,~Áldozó sziv
290 2| Meggyalázva rémitõn.~Bosszu és düh, bú és kétség,~Hány
291 2| rémitõn.~Bosszu és düh, bú és kétség,~Hány sziv megszakadt
292 2| Újra aggok, féltve téged,~És hitem kétségbe tûnt.~Nem,
293 2| alkonyfényen rezdül a fa lombja,~És nyájasan behajlik ablakomba,~
294 2| virág,~Szökõkút cseppje és árnyas liget,~Calypso kertje
295 2| Annyi minden, annyi szép és uj van~Magas házsor, fényes
296 2| szegény lyány megbámulja,~És könnye kicsordúl.~Neki is
297 2| néz, de szemébe’~Harag ég, és kendejébe~Rejti pirult képét.~
298 2| felderûl.~De csak nektek és nem énnekem.~Im atyátok
299 2| jövendõ gondja lelkemen,~És szemembe titkos könny tolúl.~
300 2| lássam a sok arcot,~Régi bünt és uj álarcot,~Tettetõ mosolyt,
301 2| gyönggyel harmatozza;~Fû és fa lombján hûs szellõ legyint
302 2| át,~Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.~A sullogó patak
303 2| föld szíve dobban.~Oh fény és dal! Tavasznak enyhe napja’.~
304 2| hogy ím a fecske megjött,~És Szent György is beköszöntött,~
305 2| Új vágyak rabja lettem~És bõsz haraggal zúdulok,~Mint
306 2| szerettem.~Vonz a magas és vonz a mély,~Tengerre hajt
307 2| Ember hajója - széttöröm,~És aztán megsajnálom.~Mély
308 2| fölébe.~Megjárok várost és falut:~Sirok, romok sorsára
309 2| mi megmarad --~Kiáltozom~És változom~Bánattá vagy örömmé.~
310 2| Hajnali fény mosolyog rád~És szined oly halovány;~Fa
311 2| dúljon~Viruló völgyek ölén.~És a madárka ne zengjen,~Asszanak
312 2| Ragadj kocsi, gyorsan, hamar!~És tûnj fel immár Kassa tornya,~
313 2| immár Kassa tornya,~Kit éj és messzeség takar!~Az ódon
314 2| kedves kis leányka~Mosolyog és örvend.~Mosolyog a hajnalfénynek,~
315 2| kertben ûlök nyári alkonyon,~És széttekintve elgondolkozom.~
316 2| Megélnünk,~Józan fõvel küzdenünk és~Remélnünk.~Beh nehéz lesz...
317 2| ki régi módon~Magunkat,~És új módon gyõzzük le majd~
318 2| te nem téssz,~Enyém vagy és enyém léssz.~Néném asszony,
319 2| kékûl, sárgul,~Harmattul és napsugártul,~S ameddig a
320 2| A PATAK ÉS NEFELEJCS.~Kis pataknak
321 2| elmult, nem tér vissza már,~És aki küzdött, szenvedett,~
322 2| hiába áldozánk,~Te élsz és élni fogsz, hazánk!~Nem
323 2| él úgy itt, mint te:~Vágy és küzd hiába,~S tört reménnyel,
324 2| mennyi hit~Rezegte át szivét és könyveit,~Rajzolta az embert
325 2| a szív s elvakúl az ész;~És a szabadság önmagának árt~
326 2| szolgaság, ha nem ismer határt.~És álla őrt egy ország romjain,~
327 2| veszélyt:~Királyi önkényt és népszenvedélyt.~S midőn
328 2| testbe’ végkép összetört.~És elfeledték... Immár alkonyúl,~
329 2| fénye rezg a bérc fokán~És megzendűl bokrán a csalogány.~
330 2| hiven sírod felett~Testvéri és baráti kegyelet!~1889~~
331 2| mult világgal,~Széchenyivel és Deákkal~S eszményképünk
332 2| Változva át, ott lebegnek,~És ragyogva,~Lánglobogva~Őrzik
333 2| Rajtok félig öntudatlan.~És úgy érzem, mintha lelkem~
334 2| közé rohan,~Csobban a víz és oda van.~Szeles, hives az
335 2| bánatod soh’ sem fog elmúlni~És örök álomnak a sírba száll
336 2| Igaz, egykor nagy pipáju~És kevés dohányu volt;~De legalább,
337 2| Hízelgéssel, rágalommal,~És ne légyen végre fõ~Üzlet
338 2| ketté nem vághatja kéz.~És e mellett régi átkunk~Folyvást
339 2| Így minden párt vesztett és nyert,~Ez megnyugtat minden
340 2| Lármáját a sok nyeglének,~És amely, mint sellõ-ének,~
341 2| Hányszor hittünk hajnalfénybe’~És sülyedtünk vészes éjbe,~
342 2| sülyedtünk vészes éjbe,~És kétségbe hányszor estünk~
343 2| léha szóval,~De szilárdan és eszéllyel.~Szembe szállva
344 2| is dicsérje,~S jó új bor és kenyér után~Hálánk híven
345 2| nincs vágya már.~Lomb, virág és víg madárdal~Eltünt, mint
346 2| kórón s levelen.~Nyári hõ és enyhe éje~És villám elköltözött,~
347 2| levelen.~Nyári hõ és enyhe éje~És villám elköltözött,~Mint
348 2| vész között.~Minden nyúgodt és kifáradt,~De nem vénség
349 2| Ami nyugszik, újra támad,~És tavasz, nyár visszaszáll.~
350 2| hogy vívtanak?»~««Vívtak és elesett~Partomon kedvesed,~
351 2| emlékét sérteném.~Megállok és eszembe jut,~Ha elmegyek
352 2| Az idõ mily rohanva fut,~És mily közel a messze vég!~
353 2| esdve kér;~Vidám kedély és ifjuság~Minden más kincsnél
354 2| Itt ülök a fél-sötétben~És elnézem a tüzet,~Vörösen,
355 2| nézném,~De immár hamvába hal~És megzendûl lelkem mélyén~
356 2| virúl örök tavasz.~Évszak és kor egymást váltja,~Amit
357 2| Immár nem bánt~Hiú vágy és küzdelem,~Szenvedély örvénybe
358 2| voltál,~Hányszor hittél és csalódtál!~Egy szép emlék
359 2| Öreg úrnak, tisztes aggnak,~És emelje lelkedet~Az õszinte
360 2| bölcs véne vagy,~Szavad tett és súlya nagy.~Hát ne búsulj,
361 2| elhervadunk,~Szép termet és arc nem legfõbb javunk.~
362 2| gyermekként virasztottam felette,~És mardosott kegyetlen fájdalom,~
363 2| hajnal fog derûlni ránk.~És úgy történt. Maga is küzdött
364 2| vezet,~Hanem az erkölcs és a kötelesség.~Õrizze sírját
365 2| nevedben,~Szilaj gyûlölettel.~És mily küzdés! Veszni indúl~
366 2| honvéd~Sok véres csatában,~És szakadt meg annyi hû sziv~
367 2| Visszavívta, új erõvel,~Honfikar és hûség;~De ha egyszer, oh
368 2| megmentette.~Szép szemed és nemes arcod’~Aki látja,
369 2| Mert fiam ültette azt,~És gyümölcsét meg nem érte,~
370 2| Lennél árnyas nyughelyem,~És a holdas szép estéken,~Itt
371 2| így magamban~Itt ültek nőm és gyermekim.~Bennünk, körűlünk
372 3| ELSŐ ÉNEK.~És Magyarország ujra csendes,~
373 3| tették,~Egy szóval: rend és béke van.~Csak a szív zajg
374 3| béke van.~Csak a szív zajg és fel-feltámad~A le nem győzött
375 3| mint egyesek~Megszoknak és felejtenek.~Igy gondoló
376 3| gondoló Bécs bölcsesége,~És Európa hitt neki,~Reánk
377 3| sem talált.~Még négy lövés és száz sapperment,~Se ez,
378 3| így üldöznek?~Mi rangja és mi érdeme?~Vajon mit szolgált
379 3| magyarúl rosszúl tudott,~Élt és pazalt és Bécsben megholt,~
380 3| rosszúl tudott,~Élt és pazalt és Bécsben megholt,~És más
381 3| pazalt és Bécsben megholt,~És más emléket nem hagyott,~
382 3| grófnak hivták,~Bécsben Stefi és Pista honn,~Sok tudományra
383 3| mindig három:~Német, magyar és francia,~Kissé nehéz nyakán
384 3| Valóban végre nagyra nőtt,~És sok reménnyel, még több
385 3| kettősen is.~Szabadság és hölgyek szerelme~Között
386 3| Mint dandy lejt Páris felé.~És szívében zajongva kelnek~
387 3| új szenvedelmek,~Grisette és szalonhölgy kegye:~Feledve
388 3| szalonhölgy kegye:~Feledve ország és megye.~Kedvére múlat, a
389 3| bajba bésodorja~A szenvedély és hiuság.~Kaland- s párbajban
390 3| Nyugtát az élvben sem leli,~És egy pár érdekes botránya~
391 3| Erszénye, szíve kincseit,~És már blasirtság ostromolja~
392 3| blasirtság ostromolja~Eszméit és érzéseit.~Elzárkozik szívben,
393 3| nagyravágyás tesz rá nyerget~És sarkantyúzza tüzesen,~Mint
394 3| nyujthat e szegény ország?~És lelke, karja mit tehet?~
395 3| hiú küzdés hazája,~Nem él és halni is hanyag;~S ha bolygat
396 3| Palais-Royalból,~Ajkán száz trilla és mosoly.~S hogy pár napig
397 3| nõ hideg, eszes, kacér.~És udvarlója mily nagy számmal~
398 3| udvarlója mily nagy számmal~És mindenik küzd és remél,~
399 3| számmal~És mindenik küzd és remél,~S bár szóba hozzák
400 3| olykor vonzalomra serken~És szívét érzelem teli,~Az
401 3| szerelmi lánc.~Felejti Párist és Matildot,~Igy hívták a szép
402 3| most néki minden tiltott~És tüstént útra vált jegyet.~
403 3| õskastély mohos fala;~Sohajtott és otthon vala.~Bécsbõl lehozták
404 3| õrökle pert,~Sok terhet és sok adósságot~És számos
405 3| terhet és sok adósságot~És számos mindenféle bajt,~
406 3| biztos rendezést ohajt,~És új irányt a gazdaságban~
407 3| Sokat tervel, sokat csalódik~És pénze sokkal kevesebb;~E
408 3| tõle egy tüzes mosolyt -~És szíve újra fogva volt.~Matildnak
409 3| Ragadja büszke hiuság,~És mindig éber, mindig résen~
410 3| gyülöl, - hont, nõt szeret.~És a jövõ országgyülésen~Már
411 3| ÉIjenzi lelkes ifjuság~És gyõzi szóval, gyõzi pénzzel,~
412 3| inkább kitünteti,~Szalonban és közhelyt, mint eddig~S olykor
413 3| Talán mind kettõ fél is tõle~És csak kacéran szenveleg.~
414 3| szenveleg.~Matild álhatlan és szeszélyes,~Romhányi hiu,
415 3| egyet, az meg mást akar~És összevesznek csak hamar.~
416 3| hajh, mért kelle látnod~És megszeretned oly nagyon,~
417 3| Mosolygva nyíltál szende bájban,~És itt letép egy durva kéz,~
418 3| már korán,~Atyjának fénye és bálványa~Hanyatló élte alkonyán.~
419 3| Vidám gyermek fürtös fejével~És mégis komoly hajadon~Ha
420 3| ártatlan mosolygva, sirva~És mintegy homlokára írva:~
421 3| Hugának: ez reszket, pirul,~És a magányban könnye hull.~
422 3| egy-egy percre,~Megnyugszik és ily szókat ejt:~«Ifjú leány
423 3| Ifjú leány hamar felejt».~És ürügyet a békülésre~Oly
424 3| elvégre tenni is kilép.~És teljesûlt Romhányi vágya,~
425 3| Megrázza harsány hangj’ a léget~És arca felpirulva ég.~Kevés
426 3| magába zárja,~Lemond, remél és újra vár.~Mélázva gyakran
427 3| Hamar megtágul nyelve féke~És üt miatta szörnyü zajt~«
428 3| szörnyü zajt~«Mily léha úrfi és goromba!...~Oh férfinak
429 3| fentartja még~Szemérem és szivbüszkeség.~«Ilonka,
430 3| többé magányba,~Nem sírt és nem ábrándozott.~Elfoglaló
431 3| Oh mennyi minden oda van,~És érzi, hogy boldogtalan.~
432 3| ez, korra nézve~Harminc és negyven év között,~Ki, megbukván
433 3| Dicsõségét a porba csapja,~És most jószágin kóborol~És
434 3| És most jószágin kóborol~És Ilonkának udvarol.~Ilon,
435 3| kedvét,~Mindig beszédes és derült,~És pazarolja bája
436 3| Mindig beszédes és derült,~És pazarolja bája kincsét,~
437 3| mindent fogalmazott,~Megyéhez és országgyüléshez~Nem egy
438 3| napját,~Elgondol múltat és jövõt:~Kétségbe oh hogy’
439 3| Kétségbe oh hogy’ ejtse apját~És búba egy hû szeretõt?~Szerelem
440 3| Dermedve áll, ereje fogy~És ott alélva összerogy.~Föleszmél
441 3| Kitör, mind egy vad zivatar,~És megtámadt hazája földjén~
442 3| bõsz ebe,~Füstfellegben és szuronyfényben,~Ajkán: «
443 3| a kézben,~Indult, rohant és ostromolt,~Valódi férfi,
444 3| De megsegíté a jó árok~És a korom-sötétü éj.~Futott,
445 3| futott, bár nagyon fáradt~És beteges, kiéhezett...~De,
446 3| zsandár,~Sokféle gondok és bajok,~Csak néha, lopva
447 3| évben,~Dicsõség, fény, gyász és nyomor.~A honfiszellem szült
448 3| szíved vére,~Dicsõit élet és halál,~Gyõzõn, legyõzve
449 3| ébredt,~S átrezdült szíven és dalon.~De kocka fordult,
450 3| összezúzott~Nem egy fõt és nem egy pohárt.~Könyv, naptár
451 3| ünnepel.~Rólad vitáznak alatt és fent~És neveddel takarnak
452 3| Rólad vitáznak alatt és fent~És neveddel takarnak mindent.~
453 3| gyakran,~Hogy megpihenjen és feled...~Hadd folytassam,
454 3| honvédegyletink gyülése~És jegyzõkönyvbõl font babér;~
455 3| felriasztja kínos éhség,~És egy percig sem hagyta el,~
456 3| egy percig sem hagyta el,~És ûzi folyvást - futni kell.~
457 3| Megáll, pihen, nem tudja hol,~És meg-megtér a régi helyre,~
458 3| még csillagfény sem~Az éj és erdõ sürüjét.~Mi haszna,
459 3| honba,~Híjába szenvedsz és remélsz?~A szivnek hány
460 3| e falak.~Bár láz emészti és alig jár,~Mégis siet s elérte
461 3| gróf s Ilonka egy pár -~És a kastélyban élik itt~Az
462 3| szép ifju nõ,~Feloldozá és nyúgodt jellem,~Kihez szerelme
463 3| tapasztalom~Nagy részt, jobb és baloldalon.~Aristocrata
464 3| Aristocrata volt szivében,~És nem tagadta ajka sem;~A
465 3| nézet itt,~Hiszen te is és sok más híved~Valljátok
466 3| Illik valóban kormánypadra~És bizalomra érdemes.~Immár
467 3| tarts velem,~Csak honfi és ember legyen.~Szerette a
468 3| várkastély egy-két nagy elmét~És sok kitünõ hõst nevelt.~
469 3| Aggódva végre kikötött.~És megtalálta a nyugalmat,~
470 3| jó gazdát, jó földesúrt,~És háborgatni ki se merte~S
471 3| Bécsbõl mohón a jó hirt várja~És minden nap rosszabbat ér.~
472 3| érzi, nem sokáig bírja,~És iszonyúbb lesz majd a vég,~
473 3| Magát a búnak átadhatja~És szabadon sirhat szegény;~
474 3| szabadon sirhat szegény;~Könny és imádság enyhitették,~Koporsóján
475 3| másik mindjárt csöndesûl.~És mi e pont? Ügye a honnak:~
476 3| a hû honvéddel lelkesül,~És örvend férje ellenére,~Ki
477 3| Ilonka most elhallgat híven~És a társalgás megszakad.~De
478 3| végkép legyõzték~A tiprott és hõs nemzetet,~Telegdi nem
479 3| betegért mindent felejtett,~És nem kimélt pénzt és idõt,~
480 3| felejtett,~És nem kimélt pénzt és idõt,~Hogy enyhitsen sok
481 3| adott.~De elmereng majd és feltámad~A régi emlék, régi
482 3| hátha él, ki tudja hol,~És nem találja sehol enyhét,~
483 3| jó ég,~Találjon vígaszt és reményt...~Oh Istenem, szánom
484 3| Ilonka búsan félre fordúlt~És migraine-nel menté magát.~
485 3| száll reá.~A zongorához ül és játszik~Egy vidám dalt,
486 3| gyógyítsa meg!»~A gróf belép és kérdez, rendel,~Tüstént
487 3| Megmutatja a szenvedõt.~És rá ismer, bár arca dúlva,~
488 3| rá ismer, bár arca dúlva,~És felsikolt, de egy perc múlva,~
489 3| betegei.~Ha nagy, csodás és szörnyû szép kell,~A Jókai
490 3| vidéken éltem,~Rom vett körül és fájdalom.~Husz éve elmult,
491 3| árnya kél.~Mily szenvedés és mily erények,~Most jobb
492 3| A multat ujra visszaélem~És az emlék hálára hív.~Nekem
493 3| mély sebében~S a kunyhót és a palotát~Egy fájdalom nyilalta
494 3| hervadás!~Ezt én mondom, és nem Romhányi,~De igy érzett
495 3| meg nem férünk,~Hiúság- és viszálynak élünk,~S csak
496 3| oly emberre,~Akit gyülölt és megvetett,~Kivel oly sokszor
497 3| kinevette,~Elhagyta bú és baj között, -~Mi más jó
498 3| büszkeség vesz rajt’ erõt,~És örvényébe sûlyed minden,~
499 3| rossz szeszély ragadja õt.~És mintha ütnék, oly sietve~
500 3| tiltja, nem mehetsz, nem,~És tiltja nõm és tiltom én;~
1-500 | 501-570 |