Rész

 1 1| meg-megtántorít,~De kedvesem, csak téged szeretlek,~Bár szégyent
 2 1|          Úgy megaláz, hogy szánlak téged.~Nem vádollak, hogy megcsalál,~
 3 1|         nem szerettél soha sem!~De téged megcsalt, kit szeretsz,~
 4 1|         VÁGY.~Miért kellett látnom téged,~Oh mivé től engemet?~Újra
 5 1|          tud.~Miért kellett látnom téged?~Szeretlek, de érezem,~Hogy
 6 1|       fényed teremt,~Bennem minden téged jelent~Mi szép, mi jó, mi
 7 1|        kalitkádba’!~Ott csevegtél, téged hallánk,~Midõn csókot, szivet
 8 2|         magyar népszerûség!~   Nem téged szóllak, népem, nemzetem!~
 9 2|           nemzetem, el nem pusztít téged~Se vad muszka, se kimüvelt
10 2|            Nehéz folyvást szeretni téged,~Még nehezebb szolgálni
11 2|        atyád,~Örûltem látva, nézve téged,~Szerettelek, mint jó barát.~
12 2|           bünt!~Újra aggok, féltve téged,~És hitem kétségbe tûnt.~
13 2|           ébred,~Ne találjon ébren téged!~Hány sok éjet virrasztottunk,~
14 2|        Mondd, mi tart fönn, éleszt téged’~Reményed-e vagy emléked?~
15 2|          vigasztalásul~Adott az ég téged nekem;~S a régi seb most
16 2|         oly édes enyhadó,~Megillet téged, fáradt szunnyadó,~S még
17 2|   elõfizetõ.~III.~Csúfosan elárult téged’~Ez is, az is, oh hazám,~
18 2|       anyádra:~Mily szeretve ápolt téged’,~Gondja õrzött, gondja
19 2|            század,~Mely újjá szült téged’.~Van-e lelked, megtagadni~
20 2|       áldása rád.~Nékem ültetett ő téged’,~Majd mikor a hő nap éget,~
21 3|     phrasissá nyúzott,~A kortes is téged kiált,~Dicsõségedre összezúzott~
22 3|       veszít:~Ezért dicsõit lantom téged,~El-elfeledve gyöngeséged’,~