Rész

 1 1|       Hanem dologra. Most sirassuk õt,~És nem pedig pár évvel
 2 1|          él, míg lelkesültök érte?~Õt a halál csupán csak akkor
 3 2|             vagy együtt is vehetni õt,~Az árverésnél ám helyét
 4 2| Pisztrángot mind oda adnám,~Hogyha õt elhalászhatnám!~De kisiklik,
 5 3|         eggyel sem cserél.~Mulatja õt e zajos verseny,~A hódolat
 6 3|     ellensége,~Nagy híreért utálja õt.~Azért Romhányit jól fogadja,~
 7 3|       félelmét,~Ilon nem bátorítja õt,~S mindig csak az, ki azelõtt.~
 8 3|         illik, megkért...~Becsûlni õt megannyi ok;~Romhányin most
 9 3|             sem szerettem,~Feledve õt, más neje lettem...~Ez sebzené...
10 3|          Matild így szebbnek látja õt;~A forradalmi vészes pályán~
11 3|          rá legott,~Ki karszékében õt hallgatva~Szép csendesen
12 3|        nagy betegség érte~S ápolni õt itthon maradt.~Midõn ez
13 3|            könnyét sirja,~Elhagyta õt a föld s az ég.~Oly férjet
14 3|           Kinek hajdanta udvarolt,~Õt Blanka grófnõ néki szánta...~
15 3|            örûl,~Oly gonddal vette õt körül.~Jó szív ez, vagy
16 3|         csak finom bosszu~S alázni õt csupán a cél?~Oh nem lehet
17 3|         Egy rossz szeszély ragadja õt.~És mintha ütnék, oly sietve~
18 3|           vagy~Telegdi így üdvözli õt.~«Eddig csak betegünk lehettél,~
19 3|          hárman, úgy-e, Ilonám?»~S õt nõje mellé leültetve,~Még
20 3|          édes anyja élt,~S altatva õt, gyermekkorában~Esténként,
21 3|    szemével~S oly részvevõn ápolja õt,~Majd bús arcával visszainti,~
22 3|          Minden nap látja s hallja õt,~A mélabúst, a szenvedõt.~