Rész

 1 1|          majd sorsod a jövőben?~Ki tudja azt; sötét titok;~De most,
 2 1|            se’ mondom, hogy miért.~Tudja azt az én Istenem,~Aki magyar,
 3 1|         mereng a leány,~Várja, bár tudja halott,~Kedvesét várja hiven,~
 4 1|         Avagy ház és udvar puszta,~Tudja Isten, hol a gazda!~Nem
 5 1|        mint gazdátlan ladik,~Isten tudja, csillagok után.~Oh mi szép
 6 1| menyasszony szegény,~De sirját sem tudja senki,~Hol nyugszik a võlegény.~
 7 1|          Istenem, beh boldog!~Alig tudja, hogy lehajol, szakaszt~
 8 1|            legyen,~Gõgjében azt se tudja, mit tegyen.~S ha jobbra,
 9 2|            nem illet engemet,~S ki tudja: vaj’ lesz-é még helyem
10 2|        titkos könny tolúl.~Hajh ki tudja, rátok hogy mi vár?~Kétszer
11 2|           pedig egykor volt,~Isten tudja~Él-e még vagy megholt.~Meg
12 2|         Bár az idõ éjfélre jár!~Ki tudja, lesz-e még napunk,~Mikor
13 3|       takarnak mindent.~Oh jaj! ki tudja még mi vár?~E zajt lelkem
14 3|            kell.~Indul, rohan, nem tudja merre;~Megáll, pihen, nem
15 3|          merre;~Megáll, pihen, nem tudja hol,~És meg-megtér a régi
16 3|           élõ szenvedés talán?~Nem tudja õ sem, félbe hagyja,~Fölébred
17 3|           fényt, mosolyt leheli,~Õ tudja csak, e báj mi drága,~S
18 3|          szennyét.~De hátha él, ki tudja hol,~És nem találja sehol
19 3|      titkát mélyebbre rejti,~S nem tudja, ez inkább megejti~Szegény
20 3|         mind csak ünget:~«Az Isten tudja, hogy mi lesz.»~Romhányi