Rész

 1 1|       hogyha felköszönt,~Ég és föld mosolyogva~Ürömkönyûket
 2 1|   dicsõ e bércek közt az élet!~Föld fiához közelebb az Isten,~
 3 1|   egész mennybolt.~Elnyugodt a föld lármája~És a menny hármoniája~
 4 1|  Mosolygva nyílnak kelyheik,~A föld tavasszát, éltök ifjuságát~
 5 1|      vérzik a kebel;~És messzi föld vidékirõl,~És közel börtön
 6 1|     már éj van~A félig meghalt föld felett.~El-eljárok a tó
 7 1|        déli tájt virulva nõ?~A föld, mit hóval fedve lát ott,~
 8 1|      nap a felhőtlen égen,~Más föld a hullámokon.~Oh ha ki tudnám
 9 1| beköszönt a kikelet,~S a hideg föld érzi már a meleget,~Mint
10 1|  szerelem mosolyg álmán,~Nem e föld, egy más világ.~És amint
11 1|       bujdosom,~A mióta idegen föld a honom.~Beh szomorú, beh
12 2|      nesz,~Fel-felvidul ég s a föld.~Nyílik akkor is virágunk,~
13 2|   zugolyban,~Az ég mosolyján a föld szíve dobban.~Oh fény és
14 2|        nem ég,~Be nem fogad se föld, se ég.~Csak bújdosom örökké.~
15 2|     róla: vége, vége,~Oda ég s föld minden éke,~S romjain mi
16 2|       a természet,~Ég megújul, föld feléled,~Mindenütt forr,
17 2|  Hervasztja a reménységet,~S a föld keble, az ég napja,~Mennyit
18 2|      ház emitt,~Gazdája is már föld alatt,~De hûn õrzöm emlékeit,~
19 3|   könnyét sirja,~Elhagyta õt a föld s az ég.~Oly férjet tesz
20 3| Csititja és elrengeti.~Kinek a föld oly szûk volt hajdan,~Az