Rész

501 3|         mehetsz, nem,~És tiltja nõm és tiltom én;~Ugyan hová is
502 3|             lágy fönségbe olvad át.~És e varázstol meghatottan,~
503 3|            mely sziv mélyébõl támad~És ép oly gyorsan szívet áthat,~
504 3|         fenyitõ újja~Sujtott reátok és reánk,~Mindnyájan bûnösek
505 3|           meg, olcsó-e vagy drága?»~És Romhányit, ki küzd magába’,~
506 3|          kegy virága~Fonódnak késõn és korán~Mintegy füzérré homlokán.~
507 3|          nyúgodt napokat,~Természet és szives családkör~Lelkének
508 3|             félr’esõ vendégszobába,~És érez, gondol, elmerûl,~Magát
509 3|        Ölelve nyujtja karjait,~Fel- és alföld, mint bájos egység,~
510 3|       Mindegy, elnézi örömest.~Szél és patak beszédes ajka~Oly
511 3|     gyermeket mesélõ dajka~Csititja és elrengeti.~Kinek a föld
512 3|          elõtte romba’ fekszik,~Por és hamu sok drága kincs;~Emlékein
513 3|        nagyra tört tehetség nélkül,~És mily hiú, mily léha volt!~
514 3|         Mégis betöltött egy helyet,~És használt annyit nemzetének,~
515 3|           lelke éjén~Pártszenvedély és harci zaj,~De meg-megmozdul
516 3|            sok kihalt szerelmi baj.~És zendül a vigalmak hurja,~
517 3|      hajfürt, itt egy mellkép,~Csók és sohaj, könny és mosoly,~
518 3|       mellkép,~Csók és sohaj, könny és mosoly,~Örök hûség - mind
519 3|        hasztalan a késõ bánat,~Mult és jelen egykép sivár,~A szebb
520 3|     Nyugodtan él, múltat feled,~Tür és remél, fárad, szeret.~Ott
521 3|        Hiven kiséri, el nem hagyja,~És nappal, késõ éjjelem~Ébren,
522 3|      Eszménykép, képzelet szülötte,~És még sem az, való, ki él,~
523 3|          mécsinél.~Minden nap látja és csodálja,~Szól vele és mellette
524 3|        látja és csodálja,~Szól vele és mellette ûl,~A nõiség erénye,
525 3|     Ilonkának szakasztott mása:~Élõ és álmodott alak~Csodásan összejátszanak.~
526 3|      Romhányi álmodozva;~Elmélkedés és képzelet~Szivén, elméjén
527 3|    csábjával kinálja~Vadászat, séta és szalon.~Ott lovagolgat oldalánál,~
528 3|        Nekem játékszer volt csupán,~És most az Isten büntet érte,~
529 3|              Kitépve ujra megterem.~És bájol némasága, titka,~Bánatja
530 3|       beszédes,~S ha kell, érzelmes és komoly,~Soh’sem kacér, soh’
531 3|            gyáva, tétlen, szótalan,~És harc nélkül legyõzve áll
532 3|   Szerencsétlent csak õ tud szánni,~És vigasztalni szenvedõt,~A
533 3|     boldogabb jövõt,~Nyugodtan élni és lemondva,~Föláldozón és
534 3|             és lemondva,~Föláldozón és mosolyogva,~S ki nem fáradva
535 3|        éltetõ sugárát~Elönti földön és egen,~De majd az éj rá vetve
536 3|            A lesben álló hideg ész,~És minden rémes éjbe vész.~
537 3|         síri dal,~Zendûl messzünnen és kihal.~Belép Telegdi nem
538 3|          jobban vagyok, -~Ölelj meg és meggyógyulok.»~Ilon férjét
539 3|        hajnalra virradok,~Ha látlak és veled vagyok.»~A férj ideges
540 3|          Gondolta csak Ilon balját,~És mint nem fontos eseménynek~
541 3|           Hiven elrejtett titkomat?~És dõreségem’ megvetette,~És
542 3|           És dõreségem’ megvetette,~És hogy remélnem nem szabad,~
543 3|             lapokban~Jobb volt Bach és Schmerling alatt,~Egy jobb
544 3|          önként:~Becsület, jog, hit és remény~Ott sülyedeznek,
545 3|             Könny- s vérbe fúlt hit és remény.~Mi szent a honfiszívnek,
546 3|       minden porba hullva~S mi mély és néma fájdalom!~S amit már
547 3|             Pestrõl érkezett levél,~És im a szív uj sebbe’ dobban,~
548 3|             falunak két öreg papja,~És sokról elbeszél sokat.~Egyik
549 3|              De mindenik hû hazafi,~És honfi búval teltebb szíve,~
550 3|           Telegdi a tüzet felszitja~És még nagyobb tüzzel beszél,~
551 3|         majd Schwarzenberget szidja~És pártjában folyvást remél.~«
552 3|      kialszik a tûz fénye,~Megébred és Ilonra néz,~És lelke kettõs
553 3|             Megébred és Ilonra néz,~És lelke kettõs búba vész.~
554 3|            a hajdani.~Nem szól zene és tánc se’ perdûl,~A pohár
555 3|         Minden pártnak van szónoka,~És új-új hévvel küzd a résen,~
556 3|             hazába’~Pártszenvedélyt és dictiót.~A fõvárosban és
557 3|            és dictiót.~A fõvárosban és vidéken,~Ha összegyûlnek
558 3|          Nyakunk igába nem hajolna,~És diadal lett vón a vég!»~
559 3|        hitte, mit félt vagy remélt,~És mint valóról úgy beszélt.~«
560 3|         ujra álmodunk.~Vezérem volt és híve voltam,~A hont szeretni
561 3|      Halálos vészbe öltözött~Csaták és ostromok között.~Küzdöttem
562 3|           nagy párt a kis társaság,~És késõ estig el nem fárad,~
563 3|        Kossuth Lajost el-eldicsérik~És félistenné emelik,~És Görgeit,
564 3| el-eldicsérik~És félistenné emelik,~És Görgeit, ameddig érik,~Egész
565 3|              ha épen nem lett volna~És e ha mindent elfedez.~Nem
566 3|          szörnyü vészt kibirhatánk,~És nemzetûl nagyobbá lettünk,~
567 3|     Köszönjük Kossuth lángszavának,~És Görgei erõs kardjának.~Nincs
568 3|          közt kétségbe nem merûltél~És lelkesítéd népedet,~Hogy
569 3|           Beolvadt e nemzet sorsába~És olthatatlan lánggal ég,~
570 3|           lánggal ég,~Dicsfény, erõ és hõsiség.~De messze tértem,