Rész
1 1| AZ ÉJRŐL.~Csodás vagy éj!~Ruhád
2 1| CSILLAGOS AZ ÉG...~Csillagos az ég, szép
3 1| CSILLAGOS AZ ÉG...~Csillagos az ég, szép csillagos,~Rózsafa
4 1| éretted hulla le!~Csillagos az ég, szép csillagos,~A szellõ
5 1| régen szél urfival~Fogadott az öreg nap:~Egy vándor köpenyét
6 1| így nyeré meg~Szél urfit az öreg nap:~Többet ésszel,
7 1| ERDŐ ÉS VÁR.~Ki ott az erdőn, oly magán,~Halálseb
8 1| oldalán,~S már hollók étele?~Az egy vitéz, az egy halott,~
9 1| hollók étele?~Az egy vitéz, az egy halott,~Nejének szeretője
10 1| Orozva döfte le.~Mi vár az ott a bérc fokán,~Mi zaj
11 1| szól,~Hogy a levél hull az ágról.~Dõre madár, mért
12 1| Mily dicsõ e bércek közt az élet!~Föld fiához közelebb
13 1| élet!~Föld fiához közelebb az Isten,~S messze mindaz,
14 1| nagyszerûbb a lélek gondolása.~Im az ég és tiszta levegõje,~Im
15 1| ég és tiszta levegõje,~Im az erdõk tengerének árja,~Mely
16 1| távol csillogása~Rá fénylik az erdõk éjjelére,~Színeikbõl
17 1| kelõ hold képe.~Itt zendíti az erdõk tündére~Fuvoláját
18 1| fényes tengerárját~Elönti az erdõ-messzeségen.~Néz a
19 1| csendben a szomszédfalvakból~Az ebeknek csaholása hallik,~
20 1| könnyet érzek.~A várromok, az õsök sirhalma,~Kérdik tõlem:
21 1| suttog halkal,~Már homálylik az esthajnal.~Estcsillag félénk
22 1| a telõ hold,~Fényes lesz az egész mennybolt.~Elnyugodt
23 1| Meg-megpihenünk.~Oh ily zöld az erdõ,~Oh ily kék az ég,~
24 1| zöld az erdõ,~Oh ily kék az ég,~Ily piros a rózsa~Nem
25 1| vagy jó kedvünk?~Kakuk szól az erdõ mélyén,~Meddig élünk,
26 1| MÁJUSBAN.~Az Isten ád tavaszt és ifjuságot,~
27 1| búcsuhangja~Búgó vadgalambnak.~Az országút hegyen visz fel,~
28 1| S fölöttünk mind borúsb az ég.~Hah mennyi gúny! győzelmi
29 1| mentére.»~««Ne bánd, csak az orrom vére.»»~«Hadnagy uram,
30 1| hadnagy uram!~El ne essék itt az útban.»~««Bele botlám egy
31 1| jó darab,~De kezétõl hull az ellen,~Bár két fõvel magasabb.~
32 1| elõtt,~Inkább beront, mert az ellen~Jobb ha meghal, mintha
33 1| hol zeng dalotok?~Mint az elzüllött csalogány~Tavasz
34 1| ELINDULT.~Oly rövid volt ez az óra,~Oly hosszu e pillanat!~
35 1| csillag ide lenn;~Sötét az éj, sötétebb a bánat,~Csillag
36 1| mondom, hogy miért.~Tudja azt az én Istenem,~Aki magyar,
37 1| mint ellebbentett fátyol~Az életnek nagy titkáról,~Reszketõn
38 1| és haloványon,~Rám borúl az örök álom:~Ne tegyetek koporsóba,~
39 1| még se,~Le a földbe!~Ott az elzárt völgy ölében~Ássatok
40 1| majd felvirágzik~Síromon az ibolya~S fog beszélni álmaimról,~
41 1| Oltárán a természetnek;~Hol az ég is felindúlva~Olykor
42 1| II.~Hajnalban elvált az ifju,~Másnap este ujra jött.~
43 1| Hullámzajban, villámfénynél~Küzd az ifju csónakán;~Mécsvilágnál,
44 1| embert eltiporhat,~De ki az, ki szívet láncra vet?~Szállj
45 1| Fölötte fényes, tiszta ég.~Az elhunyó nap végsugára~Reszket
46 1| suttogva jár.~Bólingat már az álmos erdõ,~A bércen estcsillag
47 1| takarják a napot;~S ha olykor az est csillagában~Fölreszket
48 1| est csillagában~Fölreszket az emlékezet,~Csak azt jelenti,
49 1| El-eljárok a tó partjához~Az õszi csöndes alkonyon,~S
50 1| elhagyott volt, régi fészke,~És az emlék, mely véle jött.~Mi
51 1| amit beszív, a levegõ.~Mi az ott a távol ködébe,~Oh mi
52 1| ott a távol ködébe,~Oh mi az ott kelet felé?~A hervadó
53 1| engemet faluhelyt úrfinak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~
54 1| jegenyék bucsúra inganak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~
55 1| már tornyát látni csak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~
56 1| erdõben galambok szállanak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~
57 1| hint a völgy viráginak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~
58 1| Elbúsítnak e méla súgarak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~
59 1| hegyek alján,~Madárfütty az erdõn,~Vizomlás a sziklán!~
60 1| egyszer ád.~Fájdalmadban az enyémet érzem,~Egyben kettõt,
61 1| bánat,~Avagy érzõbb most az én szivem?~Mert a búból
62 1| mint két ismeretlen,~Bár hû az emlék mindkettõnk szívén,~
63 1| nem ismerhetjük,~Bár hû az emlék mindkettõnk szívén.~
64 1| emlék mindkettõnk szívén.~Az ifjuság verõfényét, viharját~
65 1| OTTHON.~Járok alá s fel az utcán,~Itt-ott alig ismernek
66 1| megismer...~Hogy’ megváltozik az ember!~Áll az ajtó, áll
67 1| megváltozik az ember!~Áll az ajtó, áll az ablak,~De benn
68 1| ember!~Áll az ajtó, áll az ablak,~De benn idegenek
69 1| korcsmából~Ki-kiszól, de az is gyászol,~Ezelõtt még, -
70 1| lyány s nem mozdúlhat~És az ifju nézi hosszan;~Mennyi
71 1| Megreszket és alá hull.~És az ifju nézi hosszan,~Mintha
72 1| megáldjalak,~Nem hallgatja meg az ég;~Átkozni nem átkozhatlak,~
73 1| ajka,~Majd ha fájni fog az élet,~Kincs és fény nem
74 1| MI HALLIK AZ ERDŐN.~Az erdőben örök hang
75 1| MI HALLIK AZ ERDŐN.~Az erdőben örök hang szól~Mély
76 1| haraggal jő a szélvész,~Zúg az erdő s minden elvész.~
77 1| minden elvész.~ Tudod-e, ha az éj csendes,~Nem hallik a
78 1| alszik, mi van ébren?~Mi az mégis, mi megszólal,~Lassu-mélyen,
79 1| lovam Ráró!~Előtted van az út,~Ne várd a sarkantyút,~
80 1| Hogy itt megnyughassam,~Az út mellett, a csárdánál,~
81 1| forduljak~Ennek a falunak,~Ahol az a kis lyány lakik,~Mulatoznánk
82 1| magasba néz,~Nincs csillag az égen,~Csak fölleg, sötéten:~«
83 1| nincsen,~Ej dehogy nincs, ád az Isten,~Ott a kréta, rajzol
84 1| Tárogató harsan, tenger nép az útcán~Szent-páli csatából
85 1| Báthori, Báthori, verjen meg az Isten!»~A két fiu hallgat,
86 1| Isten!»~A két fiu hallgat, az ablakra fölnéz:~Büszke szabad
87 1| Elitélt fiáért könyörög az anya.~Én könyörgök, nézz
88 1| maradtam, mint szedett szõlõág,~Az én mátkám meghalt: a székely
89 1| börtön, csak sírás hallatott,~Az anya, a fiu, a pap imádkozott,~
90 1| VAGYOK...~Fáradt vagyok, mint az üldözött vad,~Lelkem szomju,
91 1| te érzéketlen?~Feledd el az emberek világát,~Isten szól
92 1| emberek világát,~Isten szól az örök természetben.~1851~
93 1| Hol nyugszik a võlegény.~Az unalom egymáshoz ûz,~Leülünk,
94 1| melegénél,~S együtt látva az egész családot,~Szivemben
95 1| gyermekségem’~Nem vevétek meg az árverésen:~E szobában, e
96 1| düledezõ kémény;~Úgy áll ott az útra kihajolva,~Mintha csak
97 1| olyan régen,~Tisztes úr volt az egész vidéken,~Nyilt kapuja
98 1| közé elbútt,~Egy kis erdõ az udvar sok gazza...~Hova
99 1| vércse, bagoly laknak,~Az se’ lakik a szélsõ szobában,~
100 1| szabadon!~Köddel borul reám az este~És majd megöl az únalom.~
101 1| reám az este~És majd megöl az únalom.~Egyetlen árva múlatságom,~
102 1| képzelem,~De nékem érted szép az élet,~És boldogság a szerelem.~
103 1| Csak mélyen érzek, ennyi az egész,~E társaságot, soh’
104 1| illem a szív s elmésség az ész.~És a mûvészet, melyet
105 1| csöndes estvéidet,~El-elkerûl az éjnek édes álma~S csak szánalom,
106 1| való vagyok».~E nõknél tán az angyalok sem szebbek,~A
107 1| fütyölve vágtatnék te hozzád,~Az én helyem csak közeledbe’
108 1| folyna össze~Ész és szív az emberekben,~És fölötte ott
109 1| szivem örvend~Élni vágynék az öngyilkos~S mosolyogva áldna
110 1| érzés nyugszik ott,~Rajta az sem lesz felírva~Szenvedett-e
111 1| remény,~Csak festék rajtad az élet-szín;~Ősz vagy te,
112 1| élet-szín;~Ősz vagy te, az emlékezet,~Mely élni vágy
113 1| megolvadt dér, nem harmat az,~Kelyhökben ami fölcsillámlott.~
114 1| csöndes, nyugodt vagyok;~Az éjben ott alább, alább~Csak
115 1| világot,~S tanulom, hogy mi az élet,~És minden nap összetépek~
116 1| drága, szent.~Ez tehát az élet titka,~A boldogság
117 1| A boldogság tudománya?~Az én szívem együgyü még,~Az
118 1| Az én szívem együgyü még,~Az én szívem nagyon gyáva.~
119 1| engemet?~Újra fázni kezd az élet,~Visszavágyom élni
120 1| egy tavaszt:~Ez nefelejts, az meg amott rózsa,~Mintha
121 1| Oh hogy’ várja, várja már az estet,~A szép esti csillagot
122 1| estet,~A szép esti csillagot az égre;~Szeretőjét dobogó
123 1| ŐSSZEL.~Hideg szél fú, hull az erdő levele,~Beh szeretnék
124 1| hullani én is vele,~S mint az a mag, mely már földben
125 1| Csak hervadni csalta ki az őszi fény.~1853~
126 1| A VÁNDOR FIÚ.~Az utfélen vadalmafa,~Vándor
127 1| amit dalol a madárka:~Talán az ő édes álma.~1854~
128 1| nyári estvelen,~Holdfénynél az akászok árnyán,~Midőn fejed’
129 1| csarnokán,~S ha elhangzott az Isten-hozzád,~Még visszanézni
130 1| HONFIBÚ.~Az ifjuság megvénül bennem,~
131 1| halál, csak haldoklás ez,~Az élő bú éltetni tud;~Szivem,
132 1| Bort, bort! s hadd sírjon az a nóta,~Mely azt siratja,
133 1| PÁRBAJ ELŐTT.~Ha az ember halálra vár,~Magába
134 1| a halál,~Mégis csak szép az élet.~Hosszan szeretnék
135 1| életem rossz tréfa volt,~S az lesz holnap halálom!~Ne
136 1| könnyét ontja.~Gyepes hantján az új sírnak~Ibolyácskák nõnek,
137 1| HŐSÖK SÍRJA.~Egy sírban, az erdő-szélen,~Háromszáz hős
138 1| veszett el a szabadság,~Az igazság ünnepel!~Lelkünk
139 1| szélyeljár a légben,~Örök bíró él az égben,~Nem estünk hiába
140 1| szavad szivembe cseng,~S az félve, fájva feldobog.~Nem
141 1| megzavarta.~Ej haj, nem bánom,~Az Isten úgy akarta~Ez a kis
142 1| még sem adna nyugtot~Hajh! az örök álom.~1858~
143 1| rólad álmodozom!~Mind csak az a gondom~Mit csinálsz most
144 1| ÁLDJON MEG AZ ISTEN~Áldjon meg az Isten,~
145 1| MEG AZ ISTEN~Áldjon meg az Isten,~Rózsatõ virága!~Virulj
146 1| meg legelsõben.~Áldjon meg az Isten,~Rózsatõ virága!~Áldjon
147 1| Rózsatõ virága!~Áldjon meg az Isten,~Kis fehér szobácska,~
148 1| édes-ketten.~Áldjon meg az Isten,~Kis fehér szobácska!~
149 1| fehér szobácska!~Áldjon meg az Isten,~Csevegõ madárka!~
150 1| szivet váltánk.~Áldjon meg az Isten,~Csevegõ madárka!~
151 1| egész Róma,~Mért volna ment az, aki énekel?~Avagy talán
152 1| aki énekel?~Avagy talán az örömök dalában~A költő szíve
153 1| múlatság szabad.~A félelem, az önzés, élvezetvágy~Kiöl
154 1| bölcseség Epikur tudománya,~És az egyetlen erkölcs az eszély;~
155 1| És az egyetlen erkölcs az eszély;~A közügyektől vonúlj
156 1| táncot, dalt, szerelmet,~Az élet drága, legfőbb kincseit.~
157 1| Chloét-é vagy Pyrrhát?...~De az idő fut, csak beszélve így~
158 1| legnagyobb rossz börtön és halál,~Az igazságban ne szûnjünk remélni~
159 1| körben úgy enyhûl a bánat,~S az örömcsepp egy tengerré árad.~
160 1| kísér síromig, velem hal.~Az õsz haj nem hûti ki szivem’
161 1| AZ IGAZSÁG ÉS HAMISSÁG.~ALEGORIA.~
162 1| HAMISSÁG.~ALEGORIA.~Elindul az Igazság,~Vele megy a Hamisság,~
163 1| Igazság,~A tiedbõl ennénk tán,~Az enyémbõl azután?»~««Jó lesz,
164 1| Morzsolgatják mindétig.~Ehetnék az Igazság:~««Hallod-e te Hamisság,~
165 1| ki,~Vakon, bénán vezeti~Az Igazság ráállott -~Így járják
166 1| rá talál.~Innen-onnan ez az egy is~El kezd tûnni, ide
167 1| tud.~Ki oly merész, hogy az ilyesmit kétli?~Mindjárt
168 1| eszme-, tettbe’, hangban!~Az egyik, mert hálátlan nemzete~
169 1| kométa,~Kiáltja folyvást: õ az új próféta.~A tûzre mind,
170 1| Figyelj oh nemzet rám, az okos szóra,~Im én tudom
171 1| én tudom csak, hányat üt az óra.~Boszant ugyan, hogy
172 1| tart.~Azonban eljõ majd az én korom,~Hiszem, remélem,
173 1| leír, kimond,~Bár lenne az még kétszer oly bolond,~
174 1| még kétszer oly bolond,~Az mind Széchenyi szentelt
175 1| ahogy torkán kifér,~És az egész, Kárpáttól Adriáig,~
176 1| behunyja szépen,~Elalszik az énekszóra~S álmodik majd
177 2| terhes gond s eszembe jut~Az elsõ boldog pillanat,~Emléke
178 2| kicsiny fiad’, -~Lásd az idõ, hogy’ elhalad!~De mosolyod
179 2| mind a régi,~Átsugárzik az éveken,~S rajt’ összeolvad
180 2| AZ ÁLMODÓ LEÁNY.~Ott alszik
181 2| fátylát,~Mégis tiszta kék az ég.~Látszik, hallik az enyészet,~
182 2| kék az ég.~Látszik, hallik az enyészet,~Mégis itt-ott
183 2| fáj.~Ülj le, kedves, itt az aljban,~Hadd mélázzunk egy
184 2| félálomban;~Vélem ébred az én kedves hitvesem.~Kettős
185 2| már, úgy alhatnám!»~Mond az egyik s el nem alszik,~Sohajtása
186 2| a vak éjben,~Haza felé, az ösvényen.~Arca halvány,
187 2| Megcsókolják, mintha élne.~Az egyiket betakarja;~Másikat
188 2| Helyre tészi a ruhácskát;~Az alvókat hosszan nézi,~Csókját
189 2| megtetézi.~Kakas szólal, üt az óra,~El kell válni viradóra!~
190 2| lágyan a kerti fa lombját,~Az alkony elége alatt a Dunán;~
191 2| mosolygani látszik,~Körűlbe az enyhület árnya lebeg;~A
192 2| fel a búba’, ne hagyj el az éjben,~És áldj meg, erősits
193 2| szónok, író,~S kiváltkép az uj módi táblabíró.~Mert
194 2| ennek is csak pénz és taps az ára;~Rágalmaznak, hazudnak,
195 2| fejdelemnek.~És mint kufár az útcán szerteszét,~Hogy’
196 2| nevét!~Mert végre is ez és az egyre megy,~És oly igaz,
197 2| megy,~És oly igaz, mikép az egyszer-egy,~Hogy a népeknek
198 2| sokszor valál;~Arcodhoz illik az a büszke gyász,~Rablánc
199 2| nem gyaláz.~Azonba’ megvan az a rossz szokásod,~Hogy amidõn
200 2| gyönge és erõs,~Tanácsadód az érted felelõs,~S ha nem
201 2| kíméled népszerû magad’:~Az mindenütt csak gyávaság
202 2| és vérrel teli,~- A cél az eszközt meg-megszenteli -~
203 2| szent csatáiba’;~Sebhely az arcán, bátor és vitéz,~De
204 2| darabját,~Azt meg nem adja, oh az nagy dolog!~És arca lángol,
205 2| vagy együtt is vehetni õt,~Az árverésnél ám helyét megállja,~
206 2| árverésnél ám helyét megállja,~Az elveket mind feljebb licitálja.~
207 2| lyányom,~Édes anyád képe mása!~Az õ könnyes arcát látom,~Oh
208 2| lyányom,~Édes anyád képe mása~Az õ vidám arcát látom,~Oh
209 2| Virágzik szabadságom;~Vármegye az országom!~Amint tetszik,
210 2| Törvény magam vagyok én.~Az adót nem fizetem,~Fizetésem’
211 2| Vármegyét el nem veszed!~Az alispán hazafi,~Szolgabíró
212 2| Virágzik szabadságom,~Vármegye az országom!~1868~~
213 2| előtt~Mint nőmet hoztalak.~Az alkony fénye ég~Az ablak
214 2| hoztalak.~Az alkony fénye ég~Az ablak üvegén,~Fényén a múlt
215 2| öröme~Mélyen szivemre hat.~Az est lassan leszáll,~S még
216 2| pályája csillogóbb nekünk~Az államférfi bölcs küzdelminél;~
217 2| AZ AKÁCFÁK ALATT.~Hányszor
218 2| Boldog, mosolygó arcád’ -~Az élet gyászos harcát~El tudnám
219 2| OH AZ IDŐ...~Oh az idõ gyorsan
220 2| OH AZ IDŐ...~Oh az idõ gyorsan száll felettünk!~
221 2| zaj és léha tervek,~Ez az miben kedved telik.~A törpe
222 2| égnek a Sybilla-könyvek,~Oh az utolsó drága lesz!~Nem kértem
223 2| szebb leány vár,~Én vagyok az, sellõ vagyok,~Érted élek,
224 2| võlegényét hivja, várja.~És az ifju immár menne,~Võlegénye,
225 2| kérem.~El kell válnom, int az óra,~Hajolj hoznám csak
226 2| egy csókot bucsuzóra!»~És az ifju küzd magával,~Gyönyörével,
227 2| Körûlem, táncot táncra lejtve,~Az élet gondját nem is sejtve.~
228 2| úgy örûl, amint õ hajdan!~Az élet gondja, súlya, átka~
229 2| igazat mondok, esküszöm az égre!~Ámítálak eddig, hitemet
230 2| hitemet megszegtem,~S ezt az asszonyt titkon sokáig szerettem.~
231 2| Lángja szent, oltára nem.~Ám az oltár düljön össze,~De szent
232 2| hívem,~Kit vigaszúl küldött az ég.~Hû gondom õrzé gyermekséged,~
233 2| tudhatod.~De megtanít rá majd az élet,~Hûtlen barátság, szerelem...~
234 2| SILVESTER ÉJTSZAKÁJÁN.~Az idõ fut, tünnek évek,~Érzem
235 2| MARGIT SZIGETÉN.~Az alkonyfényen rezdül a fa
236 2| hallom benn a zajt,~Mit kinn az élet ablakomra hajt;~Hallom
237 2| valátok,~S igy játsztatok!... Az alkony elborúl,~Sötétedik,
238 2| Megy sietve, majd megáll az utcán~Egy fiatal, kék szemü,
239 2| Jobbra, balra, mindenütt az utban~Annyi minden, annyi
240 2| könnye kicsordúl.~Neki is az atyja halt meg nem rég,~
241 2| kedvesére, messze~Mikor lesz az, hogy nõül vehesse?~Õ is
242 2| szolgalegény,~Messze lesz az, messze!~Sirhatnék, de azért
243 2| virág,~Rövid a nap, hosszu az este,~A szobába’ van most
244 2| kinek anyja nincs;~Távol zúg az élet harca már,~S oly veszendõ
245 2| nappal nem aludtunk,~Te az ágyban, én ágyadnál,~Hátha
246 2| szellõ,~S majd ha száll az alkonyat,~Esti csillag,
247 2| De mi már elveszve rég~Az életnek derüs képét,~Szívem
248 2| víg zaj minden zugolyban,~Az ég mosolyján a föld szíve
249 2| méla hullám;~Zengjen madár az agg diófán,~Takarjon virágos
250 2| világba’.»~Egy idegen~Jön az uton arra;~Megáll, hogy
251 2| Hogy soká várj reá,~Nem hû az, ki~Jegyesét elhagyá.~Hova
252 2| Hátha rút lett,~Egy nagy seb az arcán?»~««Azt a sebet~Százszor
253 2| Karját elvesztette?»~««Itt az enyém,~Dolgozom helyette!»»~«
254 2| is száradt,~Sokat vívott az idõvel,~Itt is ott is egy-egy
255 2| Vén fa, élted alkonyában,~Az ifjuság virágjában~Mondd,
256 2| Virágkoszorútok’ méh zsongja körül,~Az én dalom helyett szebb dalt
257 2| idején,~Pihen is, szunnyad is az árnyba’ szegény;~Este fele
258 2| ád,~Ide gyûl ki õszszel az egész család.~Csak én nem
259 2| Nyitó virág is földerít,~Az illatár elszenderít.~Rövidke
260 2| Kit éj és messzeség takar!~Az ódon egyház árnyékában~Egy
261 2| vagy, vigasztalásul~Adott az ég téged nekem;~S a régi
262 2| éled,~Mindenütt mosolyg az élet,~Minden örvend: kicsi
263 2| lombnyilásin át,~Csillanni látom az ezüst Dunát.~Amott hegyeknek
264 2| Mind, mind a régi s még sem az nekem,~Mert nem vagy itt,
265 2| nem temet.~Nincs messze az, feltünni látom ott,~A sors
266 2| már szüretelni~Nem lehet.~Az ördög leszüretelte~Egészen:~
267 2| II.~Eltévedt egy tehénke~Az erdõben, szegényke,~Keresi
268 2| AZ ŐSZ.~Bosszus festõk, bús
269 2| romjain mi föl-föltámad,~Csak az emlék, csak a bánat.~
270 2| feléled,~Mindenütt forr, küzd az élet,~Szétszakítja rabbilincsét,~
271 2| reménységet,~S a föld keble, az ég napja,~Mennyit igért,
272 2| nincsen vészed,~Bölcs közép az osztályrészed;~Sátrad az
273 2| az osztályrészed;~Sátrad az ég szelid kéke,~Csendes,
274 2| méla zajjal,~Suttog, mint az altató dal,~S mintha édes
275 2| AZ ERDEI LAK.~Kies völgyben,
276 2| tenger lettem,~S végtelen az ég felettem,~Boldog leszek,
277 2| DALAIMRÓL.~Az ifjúság legszebb korát~Mély
278 2| Enyhûltem lyányom mosolyán;~Az anyjáé volt az nekem,~S
279 2| mosolyán;~Az anyjáé volt az nekem,~S most árny vagy,
280 2| Azért oly bús, komor dalom.~Az élet õsze int felém;~Derûl-e
281 2| szó, csengjen pohár,~Bár az idõ éjfélre jár!~Ki tudja,
282 2| folyjon szó, csengjen- pohár!~Az elhanyatló napsugár~Még
283 2| hány reményünk sírba hullt~Az élet küzdõ mezején!~Hadd
284 2| küzdött, szenvedett,~Enyhíti az emlékezet.~Hiven szerettük
285 2| Egy testvér a hajnal s az est.~Hadd folyjon szó, csengjen
286 2| UTCAI HÁRS.~Beszorítva az aspháltba,~Sindevész a szegény
287 2| Bánatos sohaj kel.~Oh ha kinn az erdőn volna,~Oh ha rajt’
288 2| két sír domborúl.~Kemény az anyja mellett nyugszik ott,~
289 2| szivét és könyveit,~Rajzolta az embert s az államot,~S a
290 2| könyveit,~Rajzolta az embert s az államot,~S a sors titkába
291 2| béhatott.~Búsméla rajz! Az élet harcterén~Egymásba
292 2| Csordúltig a szív s elvakúl az ész;~És a szabadság önmagának
293 2| terem?~Hát a ház-szabály s az elnök?~Nem hallgatnak rá
294 2| legény a csárdában?~Jelszó az ország házában,~Utca-csíny
295 2| zajba veszve,~Reng belé az épület.~Semmi joga a többségnek,~
296 2| megifjodtok,~Bár tünnek az évek,~Ameddig csak éltek,~
297 2| Újra virágoztok.~Tavaszát az ember,~Éli csupán egyszer,~
298 2| őket,~Amint szállnak fenn az égen;~Új alakot~Váltanak
299 2| Mint báránykák~Be-bejárják~Az ég tágas kék mezejét.~Néha
300 2| Szivárvány kel:~Összefoly az öröm s bánat.~Szép, ha derűlt
301 2| s bánat.~Szép, ha derűlt az ég boltja,~Egy-két felhő
302 2| gondja,~Rózsaszínt vált az is lassan,~S emlékképen~
303 2| patak, hallgat madár,~Ha az idő majd őszre jár;~Mikor
304 2| majd őszre jár;~Mikor jő el az én telem?~Meddig üld még
305 2| Zöld fű között nyilik már az ibolya:~Kék szemedet látom-e
306 2| Megzörrentném szárnyammal az ablakod’,~Tudom, mindjárt
307 2| Édes-kedves paripám!~Rút az idõ, szél havaz,~Életemnek
308 2| szél havaz,~Életemnek képe az,~De csak tûrjünk, jó lovam,~
309 2| és oda van.~Szeles, hives az éjtszaka,~Háborogva folt’
310 2| Karakter.~Csak ezt érti meg az igaz magyar ember.~De azért
311 2| codex-et kodeksznek~Ez az irásmódja az új régieknek.~
312 2| kodeksznek~Ez az irásmódja az új régieknek.~Szedj ki régi
313 2| áldása boldogítá szívem’,~Az élet vész közt is enyhén
314 2| csendes, méla bánat.~Rohannak az évek, õszbe csavarodunk,~
315 2| öregek vagyunk,~Nyugovóra int az alkonyat sugára.~De mért
316 2| természet rendjére?~Boldog az, ki vidám öregséget ére.~
317 2| megúnt világbúl.~Nem, nem... az én szívem nem tud elfásúlni,~
318 2| szemért ne haragudj’~Rám.~«Az Isten ezt így rendelte~El,~
319 2| szónokolt.~II.~Megromlottak az erkölcsök!~- Hirdetik a
320 2| Csúfosan elárult téged’~Ez is, az is, oh hazám,~Hogy még állasz,
321 2| beteljesûl~S a valódi árulóval~Az idõ megterhesûl.~Nem kétkedve
322 2| Míg zajongva álmodunk,~Az eszméknek zavarában~Rá ismerni
323 2| Minden pártnak egykép kedvez~Az új eszme, úgy bizony!~Ám
324 2| Országunk a világ éke:~Éljen az új eszme, elv!~Mily egyszerû,
325 2| Küzdést, melynek kincs az oltár,~S hova hõ vágyak
326 2| vágyak vezetnek,~Unalmát az élvezetnek;~Hiuságot száz
327 2| keblem éled,~Visszahív megint az élet,~S fel-feltûnik hazám
328 2| Hálánk híven kisérje.~II.~Az egész táj egy hótenger,~
329 2| Eltünt, mint a szerelem;~Az emlék is lassan elhal,~Száraz
330 2| erre vigyázz.~Bús harc ez az élet,~De vídoran éled,~Ha
331 2| reménnyel,~Tápláld a hited’.~Az elvhez a hûség~Örök kötelesség,~
332 2| önérzet:~Bár kebeled vérzett,~Az eszme - az él.~1893~~
333 2| kebeled vérzett,~Az eszme - az él.~1893~~
334 2| kedves fecském?»~««Kinn az erdõn, szép hölgyecském.»»~«
335 2| emlékeit,~A multból már csak az maradt.~Hijába áll szép
336 2| Hijába áll szép palota~Az egyszerû kis ház helyén,~
337 2| Ha elmegyek mellette még:~Az idõ mily rohanva fut,~És
338 2| dal.~Arról zeng, hogy mi az élet:~«Árnyék, amely játszik
339 2| öregszel,~A természet rendje az;~Ettõl ám meg nem menekszel,~
340 2| aggnak,~És emelje lelkedet~Az õszinte tisztelet.~Hadd
341 2| lyányodnak, hagyd fiadnak~Az ifjúság örömét,~Örömid neked
342 2| józan fõvel,~Lépést tartva az idõvel,~Ha a nép bölcs véne
343 2| nem hagyja,~Mindíg csak az édes anyja.~Ím legjobban
344 2| mutasson.~Aki szép is, jó is, az a legszebb asszony.~III.~
345 2| önzés, hiuság vezet,~Hanem az erkölcs és a kötelesség.~
346 2| ifjak,~Haladjatok mindig az õ nyomán,~Gonddal nevelt
347 2| kitártad egykor kebeled’,~Az ifju, mint agg, újra látni
348 2| AZ ÉV VÉGÉN.~Oh ez a dûh, ez
349 2| nagy párt elég volt,~Kevés az most, több kell,~Íme négy-öt
350 2| sziv~Honfi-bánatában,~Hogy az utód, vak dühében,~Ahelyett,
351 2| azt kérdem én:~Mi dolog az, hogy az idén~Semmit sem
352 2| kérdem én:~Mi dolog az, hogy az idén~Semmit sem termettetek?~
353 2| lyánykád felett,~Ott talált az est, a hajnal:~Az anyai
354 2| talált az est, a hajnal:~Az anyai szeretet~Szívedet
355 2| nap szelid sugára~Mosolyog az almafára,~S játszi fénnyel
356 2| ESTÉLY ELŐTT.~Az est leszállt, öltözni kéne,~
357 2| Oh mily derűlt, mily szép az élet,~Szivemnek vágya mind
358 2| Kötelesség,~Tartsuk meg az igéretet.~Bizony kinos lesz
359 2| Hová lett szíve, lelke?~Ez az ember nem volt soha,~- Rég
360 3| holtakat mind eltemették,~Az élő hallgat biztosan,~Kit
361 3| Nem majmolom Biharmegyét.~Az ország csendes, amint mondám,~
362 3| ősze volt;~Felhők borongnak az ég boltján,~Ki sem pillant
363 3| sem pillant a vaksi hold.~Az est, az éj korom-sötéte~
364 3| pillant a vaksi hold.~Az est, az éj korom-sötéte~Mintegy
365 3| zsandártiszt érte:~Ni még az éj sem gutgesinnt.~Nem födte
366 3| száz sapperment,~Se ez, se az nem ejt sebet.~«Vorwärts» -
367 3| ejt sebet.~«Vorwärts» - s az öt zsandár előbb ment.~Azaz
368 3| Hármat egy mély árok benyel,~Az ötödik tövisbokorban~Vesződik,
369 3| tiszt áll, kiált hijába,~Az öt zsandárnak fáj a lába,~
370 3| volt s gróf e mellett,~Ez az ő igazi neve,~Ennek szűlték
371 3| minő lángelme,~Hirdette az egész megye;~S midőn egy
372 3| kapott.~De sok beszédnek sok az alja,~Ne vesztegessük az
373 3| az alja,~Ne vesztegessük az időt.~A sok csínyt atyja
374 3| párbajban nincs hiánya,~Nyugtát az élvben sem leli,~És egy
375 3| azelőtt a szerelem.~Eszébe jut az elfeledt hon,~Mely távol
376 3| távol rablánc közt sohajt;~Az államférfi pálya otthon,~
377 3| lelke, karja mit tehet?~Az embert mindig megtapsolják,~
378 3| pálya,~S alkotni hol rá az anyag?~E hon hiú küzdés
379 3| És szívét érzelem teli,~Az rendesen hõsünkhöz vonja,~
380 3| Nehány nap s íme feltünének~Az ismert bércek, erdõk, térek,~
381 3| bércek, erdõk, térek,~S az õskastély mohos fala;~Sohajtott
382 3| Bécsbõl lehozták s eltemették~Az öreg grófot fényesen,~S
383 3| De amidõn már vége van~Az ünnepélvnek s a teremben~
384 3| ünnepélvnek s a teremben~Ott ûl az éj óráiban,~Megújul a gyermekkor
385 3| híven érzi - s könnyet ejt.~Az õskastélyt bejárja másnap~
386 3| õskastélyt bejárja másnap~S az elhagyott kert rejtekit,~
387 3| dalt énekli im.~Itt ülteté az atyja lóra~Legelsõbben,
388 3| kiváló szerepet,~S Pesten az ellenzéki pártnak~Úgy szólva
389 3| választás sok pénzt kiván;~Mert az bizony, ki mit beszéljen,~
390 3| is, mint serge, bátor~S az ellenzék szélére ült.~Kiszállott
391 3| nincs,~De a tapsnak olcsó az ára~Nálunk s az néki drága
392 3| tapsnak olcsó az ára~Nálunk s az néki drága kincs.~Romhányi
393 3| szenvedélyes,~Ez egyet, az meg mást akar~És összevesznek
394 3| este honn!~Magát csak unná az estélyen,~Én jobban elmulattatom.»~«
395 3| öltözékem füstbe menjen?»~«Az én kérésem többet ér.~Tán
396 3| udvarolgat másnak,~Hogy féltse az. Kopott fogás,~De szeretõk
397 3| felpirulva ég.~Kevés ész az egész beszédben,~De sok
398 3| sok a forradalmi láz,~S az akkor még új volt egészen,~
399 3| arcát feldulta!...»~«Nem az, Matild, a szerelem.»~«Oh
400 3| lépcsõn néha hallni véli~Az ifju könnyü lépteit.~Nem
401 3| ne hígy!~Fajult világ, - az én koromba’~Gavallér nem
402 3| Mily bosszus lett vón’ az az asszony,~Ha hozzá nõül
403 3| Mily bosszus lett vón’ az az asszony,~Ha hozzá nõül adlak
404 3| hogy boldogtalan.~Eloszlott az ország gyûlése,~Megújult
405 3| õrzi, védi meg szegényt?~Az öreg úr egyetlen vágya,~
406 3| Ismét honába költözött.~Az ifju conservativ pártnak~
407 3| bátorítja õt,~S mindig csak az, ki azelõtt.~Egy éve most,
408 3| Inkább a sor között beszél.~Az öreg lyánya szobájába~Tipeg,
409 3| Gondolkoznom egy napot adj még!»~«Az nem sok... holnap... hát
410 3| házassághoz,~De míg választ az atyja ír,~Megbánja százszor
411 3| Többé nem játék s tréfa már;~Az idõk szörnyen nehezülnek,~
412 3| borúlni kezd a láthatár.~Az ármány, bosszu, zsarnok
413 3| ellennel a magyar.~Harcol az agg, a férfi, gyermek,~Porból
414 3| kérkednek untalan.~Ott bolyg az erdõ sûrûjében,~Nyugvó vadak
415 3| Nyugvó vadak közt üldözött,~Az õszi szél van véle ébren,~
416 3| enyhiti még csillagfény sem~Az éj és erdõ sürüjét.~Mi haszna,
417 3| Sodor magával, s elmerit,~Az élet száz uj tévedése~Megsokszorozza
418 3| van irva sors könyvében,~Az erdõbõl nyilásra lel;~Egy
419 3| lel;~Egy távol ablakfény az éjben~Mintegy hivón utat
420 3| lassan kihal;~Világ rezg még az ablakokban,~S kihangzik
421 3| zongorának bús accordja,~Az õszi szél sohajtva hordja,~
422 3| És a kastélyban élik itt~Az élet legszebb perceit.~Telegdi
423 3| gyülölhet valaki:~Hisz’ az jövõjét már megölte~S most
424 3| egy érzéssé vegyült,~Nem az elsõ kitünõ elme,~Aki honáért
425 3| a népért sok jót tenni,~Az alkotmányba, is fölvenni,~
426 3| megforditva uj divatra~Azaz csak az, ki nem nemes,~Illik valóban
427 3| ez meghalt, el volt vágva~Az ut már s e kastély magánya~
428 3| maradt.~Szerep játéka lett az élet,~Erénye, bája tettetés,~
429 3| sirja,~Elhagyta õt a föld s az ég.~Oly férjet tesz boldogtalanná,~
430 3| báj mi drága,~S mit rejt az illatos kehely.~A férj szerette,
431 3| régi emlék, régi bánat:~Az ajk sohajt, a sziv szorúl~
432 3| Romhányi,~Ott ápolják a beteget~Az összecsõdülõ cselédek;~Legbölcsebb
433 3| láz.»~«De arcán seb!» mond az egyik szolga.~«Ej mit beszél,
434 3| beszél, nem a kend dolga,~Az régi seb, van másnak is.~
435 3| mellette egy imát rebeg~«Az úr Isten gyógyítsa meg!»~
436 3| kis szobába,~Döbbenve áll az ágy elõtt,~A mécsnek halovány
437 3| beszéd,~Nem egy elveszté az eszét.~De hegyke gúnnyal
438 3| multat ujra visszaélem~És az emlék hálára hív.~Nekem
439 3| Föltámadtak emléki, vágyi~Az õsz merengõ sugarán,~Amint
440 3| Négy napja, hogy felkelt az ágyból,~Ma jött ki elsõbb’
441 3| Hazáját most jobban szerette,~Az eltiport, szegény hazát;~
442 3| tönkre tettük, a hazán.~Az élet is becsesbnek tetszik,~
443 3| grófnõ néki szánta...~Ej az egész csak tréfa volt.~Ilon
444 3| sem kötött.~Nem hagyta el az elhagyottat,~Ápolta a félig
445 3| Bocsáss meg, holnap indulok.»~«Az orvos tiltja, nem mehetsz,
446 3| látsz,~Pártok között kihalt az átok,~S közös, mely összefûz,
447 3| e hazában mindenütt rom,~Az õserény él s élni fog.~Maradj,
448 3| föld oly szûk volt hajdan,~Az élvvadász, a nyughatatlan,~
449 3| keresse, lelje?~Azt nem nyujt az ily szerelem;~Csalódva nincs,
450 3| mint a halálra ítélt,~Ki az utolsó éjtszakán~El-elfeledve
451 3| El-elfeledve amitõl félt,~Megenyhül az álom karán,~S legboldogabb
452 3| képzelet szülötte,~És még sem az, való, ki él,~Angyalként
453 3| játékszer volt csupán,~És most az Isten büntet érte,~Mily
454 3| kerûl legkisebb célzatot,~Az mintha rég feledve volna;~
455 3| megboszuljuk egymás~Reám most az õ multja vár,~A régi kölcsön
456 3| fénykorában,~Csak ingerlé az ily eset,~A küzdelem nehéz
457 3| érdek,~A legnemesb sziv az övé.~Szerencsétlent csak
458 3| nemesebb;~Melyet hegeszt idõ s az élet,~Fölszakadoz a régi
459 3| földön és egen,~De majd az éj rá vetve árnyát,~Kioltja
460 3| Lesujtják, sirva elalél;~Az esthomály leszálla régen,~
461 3| esthomály leszálla régen,~Az õszi hold tört fénye kél.~
462 3| Elszunnyadoztál úgy-e hát? ~De szólj, az égre, mi bajod van,~Kezed
463 3| bús ének kísért síromig, -~Az álom gyakran bételik.~Gyászolsz-e
464 3| volna végsõ éjtszakám.»~«Az Istenért, nõm, lelkem, szentem!»~
465 3| nyúgalmas álom~Gyógyitja az ily beteget;~Más napra kelve
466 3| fontos eseménynek~Elfödte az idõ nyomát.~Hanem Romhányi
467 3| egyszer azelõtt~El-eltöltötték az idõt.~«Mi történt? Vagy
468 3| egymást untalan.~Játszták az élet szinjátékát,~Miképen
469 3| Miképen játszom én, te, más;~Az ember, bár kerülje sorsát,~
470 3| mily komédiás.~Mily ritkán az, aminek látszik,~Jól vagy
471 3| cseréltünk,~Veszendõ hajh! az õsi kincs,~S erõsb a régi
472 3| panasz,~Mintha való kín volna az.~Nem ígyen, sõt nem is beszéltünk~
473 3| a szív uj sebbe’ dobban,~Az ajk sohajt, hallgat, beszél...~
474 3| nemzetünket,~Elõbb utóbb, az mit se’ tesz.»~A két öreg
475 3| öreg pap mind csak ünget:~«Az Isten tudja, hogy mi lesz.»~
476 3| Ha nõ a szenvedély foka.~Az ostromállapot hijába,~Elitélhet
477 3| sok reformmal feldulátok~Az õsalkotmányt könnyedén,~
478 3| vész, fölébredétek,~Késõn, az mindent elsodort.~De új
479 3| rút viszályok,~Bevégzé azt az árulás,~Hah Görgeire szálljon
480 3| a becsûletet.~S mi most az övét elraboljuk?~Nevére
481 3| szólni is bajos:~E hont ki az, ki tönkre tette,~Görgei
|