Rész

 1 1|    fuvalmiban;~Elaludt rég, mi fáj, zajong és fáraszt,~Csak
 2 1|      zeng a bokrok csalogánya,~Fáj talán, hogy holnap nem találja:~
 3 1|       Nem érzesz-e valamit,~Mi fáj, nem tudni miért?»~««Csak
 4 1|         régi hangján,~Megújul, fáj minden emlék,~Mintha temetésre
 5 1|       Átkozni nem átkozhatlak,~Fáj a gondolat is még.~Lelkem
 6 1|       bűvös hangon,~Mely igéz, fáj, üldöz és von,~Melyben együtt
 7 1| nemzetednek mit hagyandsz?~Úgy fáj, hogy épen semmit.~Egy sírt,
 8 1|        is már rohadni kezd,~De fáj sebünk, de szívünk mély
 9 1|         Mely lángol, ég, örûl, fáj, szenved, érez,~S azért
10 2|    természet,~S elálmodja, ami fáj.~Ülj le, kedves, itt az
11 2|       ha kimondom,~Mi nyom, mi fáj, kétségbe dönt;~Mig udvaroncid
12 2|    vérzünk a sebben,~Nekünk is fáj, még élesebben,~De büszkeségünk
13 2|       szolgálni,~Szive most is fáj még.~De megkésett s átcsap
14 2|     bár egy napra~Mindent, ami fáj, mi bánt:~Gõgös ember rangját,
15 3|       hijába,~Az öt zsandárnak fáj a lába,~Hiába hősök, - ezalatt~
16 3|       emléked,~Egy élõ, büszke fáj dalom,~Melyben vigasz, önérzet
17 3|   megérzi,~Örûlne, mégis fájva fáj~E néma kölcsönös viszály.~
18 3|      gyõzött le minket,~Ez ami fáj, mi sebet üt,~Rettegte gyõzõ