Rész

 1 1|   Legjobban takarják...~Isten hozzád, édes hazám,~Szegény Magyarország!»~
 2 1|  erdõk szomorú hazája,~Mi von hozzád, mi von engemet?~Könnybe
 3 1|       Fájdalom von engemet te hozzád,~Legerõsebb a láncok között;~
 4 1|      változásban,~A természet hozzád hû maradt,~Rajtad most is
 5 1|       egy csók, még egy Isten hozzád...~Hajh mért nem lehetek
 6 1|   Vigan fütyölve vágtatnék te hozzád,~Az én helyem csak közeledbe’
 7 1|                  BÚCSU.~Isten hozzád, édes hazám,~Még egyszer!~
 8 1|     hazám,~Még egyszer!~Isten hozzád utoljára,~Isten hozzád ezerszer!~
 9 1|  Isten hozzád utoljára,~Isten hozzád ezerszer!~Búval hagylak,
10 1|    édes hazám,~Határod,~Isten hozzád, vándor fiad’~Talán többé
11 1|       Távol sír,~Lelkem híven hozzád tér még,~Veled örül, veled
12 1|      VAGYOK...~Szegény vagyok hozzád,~Szerethetnél mégis,~Én
13 1| fényén a torony,~Közel vagyok hozzád, angyalom!~Jöttömet nem
14 2|       hány emlékem visszafáj,~Hozzád te erdõs, hegyi táj!~A Maros
15 2| sebesen:~Ha szállhatnék én is hozzád, kedvesem,~Megzörrentném
16 2|     még, vagy soha sem?~Isten hozzád, hív kedvesem!»~Mond a leány
17 2|  Lánghevétõl fölmelegszel,~Ez hozzád nem hûtelen.~Bor öregnek