Rész

  1 1|         virági~Virúlnak arcodon.~De a virág nem érez,~Ne légy
  2 1|     Csodás vagy éj!~Ruhád sötét, de bûbájos lepel,~Nyugalmat,
  3 1|          pénzt és nagy birtokot;~De míg bájol e tündérlátomány,~
  4 1|         Ijedten kap fűhöz-fához,~De a köpenyt majd a vállhoz~
  5 1|  Bús-nótádat, gyászos Mádéfalva!~De ki tudna mindent elbeszélni~
  6 1|  holdfényben tündér csillogásod.~De mért sírjak? Amott a sziklákon~
  7 1|         Jól esik megállnom:~Hajh de már a toronynak is~Csak
  8 1|          tudja azt; sötét titok;~De most, de most, ha rád tekintek,~
  9 1|       azt; sötét titok;~De most, de most, ha rád tekintek,~Csak
 10 1|        vesszünk, ha veszni kell,~De küzdjünk, míg csak egy magyar
 11 1|      büszke nép élt meggyalázva,~De dicsőn halt, mint született.~
 12 1|          Inkább kardja jó darab,~De kezétõl hull az ellen,~Bár
 13 1|         felett,~Ágyuja nincs, no de se baj,~Hoz a labanc eleget.~
 14 1|          vezér.~«Vezess - szól - de megkólintunk,~Ha csatánk
 15 1|      Ritkán víg a székely ember,~De ha víg, akkor bolond,~Muszka
 16 1|       honja rablánc közt sohajt,~De él még s nem fajúl.~1849~
 17 1|           És a méreg megölhetne,~De nem ölné bánatom’.~Hol vagytok,
 18 1|    Ittunk egyért, ittunk másért,~De legtöbbet a hazáért,~H’jába
 19 1|      dobog,~Sohajtás kel ajakán,~De megenyhül s otthonában~Gyakran
 20 1|      szerelmes szív között?~Hajh de most a szél sohajja~Szélvész
 21 1|          kény embert eltiporhat,~De ki az, ki szívet láncra
 22 1|          a völgyben s hervadott,~De hosszu õsz a szív világa,~
 23 1|      Nincs virág, a lomb lehull;~De bár minden hervad, elhal,~
 24 1|    lemenõben.»~A lyány nem szól, de úgy sír, úgy zokog,~S el-elfordul
 25 1|          szenvedni megtanultunk,~De tudunk sirni, mosolyogni
 26 1|       Áll az ajtó, áll az ablak,~De benn idegenek laknak,~Avagy
 27 1|          a korcsmából~Ki-kiszól, de az is gyászol,~Ezelõtt még, -
 28 1|      Tudnám, mint te esküdet,~Oh de feldúlt ifjuságom’~Hogy
 29 1|        Vajha ez meggyógyithatna!~De aki eladta szívét,~Nem virad
 30 1|        vitéz,~Szomorúan oda néz,~De semmit sem láthat,~Szeme
 31 1|         rózsa, szép a jázmin,~Oh de szebb a liliom,~Mely mint
 32 1|          Azaz hogyha lova volna,~De ha ló nincs, van egy pálca,~
 33 1|   Tüskén-bokron, völgyön-hegyen,~De már ez nem tréfa-dolog,~
 34 1|   gyõzelem, miénk a becsület,~Oh de hogy lássalak vérpadon titeket!»~
 35 1|       aluszik irgalmas kegyelme,~De haragja ébren, boszuja szomju
 36 1|      búnál;~Báthori hõs lehetsz, de atya nem voltál!~Szegény
 37 1|    meghalok!»~Többet is mondana, de nem tud mondani,~Mintha
 38 1|          a világ bosszant engem,~De bánatom amilyen nagy,~Te
 39 1|        Ajkán egy-egy teremtette,~De sem tréfa, sem mosoly.~Rá-ráhuzzák
 40 1|          Rá-ráhuzzák a cigányok,~De a tánchoz senki sem fog,~
 41 1|         rég menyasszony szegény,~De sirját sem tudja senki,~
 42 1|      elhullt, õ maga is vérzett,~De lelkében mélyebb sebet érzett.~
 43 1|        férjét, várja édes apját,~De csak nem jõ, a helyett egy
 44 1|      vígan fecseget, mint régen.~De akadt a háznak új barátja~
 45 1|         szép sem, mint képzelem,~De nékem érted szép az élet,~
 46 1|       város, szeretem, csodálom,~De mind hiába csüggök élvein,~
 47 1|          Szívemben, mely lemond, de nem feled.~A múlatságok
 48 1|           izlés meg-megtántorít,~De kedvesem, csak téged szeretlek,~
 49 1|          nem szerettél soha sem!~De téged megcsalt, kit szeretsz,~
 50 1|         látnom téged?~Szeretlek, de érezem,~Hogy csak egy eljátszott
 51 1|      virágoznám én is majd.~Hajh de a szív csupán csak egy tavaszt
 52 1|          alatta;~Fáradt szegény, de hogy’ is ne?~A nap oly melegen
 53 1|         vén cseléd csak elbámul,~De a fiú hozzá járul:~«Hogy
 54 1|           Talán többé nem látod!~De födjön bár külföld hantja,~
 55 1|         Emlék nélkül, elfeledve.~De lehajlik a zöld erdő,~Rájok
 56 1|         legmagasb fát dönti meg,~De minden oly ép Tíbur völgye
 57 1|        Chloét-é vagy Pyrrhát?...~De az idő fut, csak beszélve
 58 1|       világ is már rohadni kezd,~De fáj sebünk, de szívünk mély
 59 1|     rohadni kezd,~De fáj sebünk, de szívünk mély bút érez,~Hitünk
 60 1|  Jöttömet nem sejted, úgy-e bár,~De tudom hû szíved mégis vár.~
 61 1|    Ifjuságom ma-holnap oda lesz,~De ha Isten csillagomnak kedvez~
 62 1|       oly szép, úgy szeretem.~Oh de, lásd, te csalogányom,~Rózsám,
 63 1|          jól tudhatod, hiszen...~De esküszöm rá s egyszersmind
 64 1|       beszélni halljuk néha ezt.~De olvasgatni némely hirlapot,~
 65 1|          és kedélyiben,~Mindent, de mindent nemzetére ken.~Minden
 66 1|   meghalt és õ örökölt,~Mindent, de mindent, képét, cimerét,~
 67 1|         elkölt épen visszakapja.~De rá kiált három-négy hirtelen~
 68 1|      kevés, s kimélõ mind e szó,~De így is értsd meg jámbor
 69 1|        hoz,~Lesz benne egy szép, de szép fa,~Minden ágon arany
 70 1|          még mi lesz? Megmondom!~De ne sirj hát, galambom.~Kis
 71 2|         Liljom rengése jár veled~De bájaid között legjobban~
 72 2|      Liljom valál, majd rózsatõ;~De a boldogság hajnalfénye~
 73 2|      Lásd az idõ, hogy’ elhalad!~De mosolyod még mind a régi,~
 74 2|        dobog és sóhaja hallszik,~De égi mosoly lebeg ajka felett,~
 75 2|       Szívünk nem gondol reá.~Oh de eljő észrevétlen,~Loppal
 76 2|           Tied is fog, kedvesem!~De ne búsulj: akkor is lesz~
 77 2|    Szúnyadhatnám még egy kisség,~De szívemben gyönyörűség~Áradoz
 78 2|        örömet, fényt, szerelmet;~De ki gyermekét szerette,~Gondját
 79 2|     Előbeszédnek ennyi tán elég,~De valamit kell hozzá tenni
 80 2|       sajtó hatalom.~Megengedem, de úgy tapasztalom,~Ha megtekintem
 81 2|       más alant sötéten háborog,~De mindeniknek megvan a varázsa,~
 82 2|        valóban egyik sem hiszen,~De mások elhiszik, - s ha belesûlnek,~
 83 2|      lelkesûlnek.~A bölcs kevés, de régi bölcseség~Ki csal s
 84 2|        gyász,~Rablánc szoríthat, de meg nem gyaláz.~Azonba’
 85 2|         indít ádáz szenvedélyed,~De mást hirdetsz: szabadságot,
 86 2|        az arcán, bátor és vitéz,~De bátorsága mindjárt oda vész,~
 87 2|         szíve feldobog,~Mindent, de mindent feláldoz honáért,~
 88 2|      kimélnek,~Nem gondolkoznak, de mindig beszélnek,~És irnak
 89 2|          miniszter.~Protestálok, de nagyon,~Nemes jogom nem
 90 2|          Vadásztál benne tapsot,~De néma volt hazád.~Most már
 91 2|           Rossz drámaíró voltál,~De jó komédiás.~1869~~
 92 2|        nõ valál,~Nem agg korban, de ifjan,~Virágzó bájaidban~
 93 2|          becsal.~Eszély s nehéz, de biztos munka~Tetszésed’
 94 2|          Rá-rá gondol kedvesére,~De a sellõ énekére~Fel-felgyúlad
 95 2|       Võlegénye, rabja lenne.~Im de óva száll elébe~Kedvesének
 96 2|       volt és mi bájjal lejtett,~De értem fényt és zajt felejtett.~
 97 2|      hagyom kardom’ s paripámat,~De ha felnõ s lelkén hitszegõ
 98 2|    emlékem’;~Isten megbocsáthat, de te soha nékem.~   Oh jaj
 99 2|        Ám az oltár düljön össze,~De szent lángját megõrizze~
100 2|          tõr ily gyöngéd kézbe’!~De megbocsátom, ifjú vagy.~
101 2|        mily nehéz, nem tudhatod.~De megtanít rá majd az élet,~
102 2|        Mégis most szemembe gyûl.~De emelt a sors vagy sujtott,~
103 2|    örömmel küzdenék~Még egyszer! De lelkem szárnya~Tépve, törve -
104 2|          haragudj’ rájok sokáig!~De öntsd ki szíved’, s ha letörléd~
105 2|    Nekünk is fáj, még élesebben,~De büszkeségünk be nem vallja.~
106 2|     tündér sziget!~Nem láthatom, de hallom benn a zajt,~Mit
107 2| Sötétedik, szemembe könny tolúl.~De szél fuvall, s a lombok
108 2|        szép emléke.~Siet is már, de amint befordúl,~Temetésre
109 2|           Szive most is fáj még.~De megkésett s átcsap egy szük
110 2|       menedékét,~Vissza sem néz, de szemébe’~Harag ég, és kendejébe~
111 2|      lesz az, messze!~Sirhatnék, de azért még se’ búsúl,~Régi
112 2|       tavasz benn ujra felderûl.~De csak nektek és nem énnekem.~
113 2|      anyátok hogyha élne még!...~De csak vígan, árva gyermekek!~
114 2|         A világot hadd feledjem.~De mi már elveszve rég~Az életnek
115 2|    Hazámnak csak a hírét hallám,~De boldog nép körében itt,~
116 2|    vinnéd~Úgy-e, kedves fecském?~De mi haszna,~Küldeném hijába,~
117 2|           Sebhedt minden részem,~De szivem ép,~S a tiéd egészen.~
118 2|          ott is egy-egy sebhely.~De hogy ím a fecske megjött,~
119 2|       csemetéim felvirulnak itt.~De élek-e addig? Ha élek, ha
120 2|          Csak én nem leszek ott, de ott lesz nyomom,~El is emlegtenek
121 2|      vagy örömmé.~Szivem lángol, de el nem ég,~Be nem fogad
122 2|       öntözött.~Bár messze vagy, de lelkem álmi~Lefesti kínos
123 2|     során majd eltünõ bús emlék.~De én soh’ sem felejtem képedet,~
124 2|      kifosztottan,~Bár élve még, de félig már halottan!~1885~~
125 2|    visszaesik~Ismét régi bajába.~De bajában, de bujában~Volt
126 2|         régi bajába.~De bajában, de bujában~Volt bora,~Vigasztalta,
127 2|        Hogyha õt elhalászhatnám!~De kisiklik, tova lebben,~Pisztrángnál
128 2|           Nagy késõre szegényke;~De szivünkbe’ hirtelen~Felgyuladt
129 2|         Rengeti a szellõ csókja,~De szellõbõl vihar támad,~Összetör
130 2|         Összetör sok hiú vágyat,~De a fény is gyakran éget,~
131 2|    benned minden.~Köd meglebben, de eloszlik,~Észrevétlen szerte
132 2|        fordul örömünk,~Legyen, - de el nem csüggedünk.~1888~~
133 2|        Sötéten a hegyre gyűlnek,~De napfénytől fehérűlnek,~S
134 2|        Száz alak a szél dagálya.~De hova oly seregestül?~Háborúba,
135 2|          bús-haragos, milyen én;~De nekem csak könnyem van,
136 2|        havaz,~Életemnek képe az,~De csak tûrjünk, jó lovam,~
137 2|        Szerették egymást igazán,~De kõszívü a lyány atyja,~Szegény
138 2|      szerelemmel.~«Nem esküszöm, de tudom azt,~Tõled semmi el
139 2|   vigalom,~Kezdõdik a lakodalom,~De menyasszonyt senki se’ lát,~
140 2|        szeretõje.~«Nem esküdtem, de tudom azt,~Tõle semmi el
141 2|        meg az igaz magyar ember.~De azért ne hódolj latinnak
142 2|          int az alkonyat sugára.~De mért zugolódnánk természet
143 2|        megérni~Bár fogyó erõvel, de még mindig épen,~Nõnkkel,
144 2|         lassan a csillagos éjbe.~De ritkán ez sorsunk. Kidûlnek
145 2|           Bár csekély erõm volt, de oda áldozám...~Hadd küzdjek
146 2|    pipáju~És kevés dohányu volt;~De legalább, össze-vissza,~
147 2|         többség hozzon törvényt,~De kerûljön minden örvényt,~
148 2|        Szentesített törvényével,~De ne hajtsa végre azt.~Így
149 2|      Hegyke tûzzel, léha szóval,~De szilárdan és eszéllyel.~
150 2|          Beh jó világ a hóvilág,~De csak meleg szobában;~Virúlhat
151 2|           egy-két bágyadt sugár,~De nyugodt, mint öreg ember,~
152 2|      Minden nyúgodt és kifáradt,~De nem vénség ez s halál,~Ami
153 2|        házam nékem,~Nyáron jobb, de télen is jó,~Bár befújja
154 2|      Szegény kis ház alig bírja,~De azért, ha erõsb lenne,~Sem
155 2|     Természet is nyugszik télen.~De ki zörget, vaj’ mit akar?...~
156 2|    vigyázz.~Bús harc ez az élet,~De vídoran éled,~Ha gyõzzük
157 2|       Gazdája is már föld alatt,~De hûn õrzöm emlékeit,~A multból
158 2|       tüzet mind nézem s nézném,~De immár hamvába hal~És megzendûl
159 2|   nyárfák még mind ott virúlnak,~De hajh, ti már nem ismertek
160 2|     kegyetlen fájdalom,~Mindent, de mindent végkép veszni hittem,~
161 2|    el-elsiratta bús-komor dalom.~De vígasztalt a kastély grófja
162 2|           közelget síri éjjelem;~De emléked, mélyen szivembe
163 2|       harcot~Szenvedély hevében,~De mit nyújthat jó szerencse,~
164 2|       alkotmányunk’~Zsarnokkény, de mindég~Visszavívta, új erõvel,~
165 2|       erõvel,~Honfikar és hûség;~De ha egyszer, oh magyar nép,~
166 2|     arcod’~Aki látja, megcsodál,~De midőn megvívtad harcod’~
167 2|       Nézem én is e fát gyakran,~De nem vidám hangulatban,~Mert
168 2|      rája,~Minél dúsabb koronád!~De ha nézek is rád búsan,~Csak
169 2|     Estélybe hívtak, menni kell!~De a kandalló közelébe’,~Jól
170 2|     Szivemnek vágya mind betelt.~De kedv, öröm madárként rebben,~
171 2|      csak sirunk nyugtot nem ad.~De zaj riaszt föl!... Nincs
172 3|          győzött bosszu s bánat,~De népek úgy, mint egyesek~
173 3|        szívünk vérét szíja ki...~De elég ebből immár ennyi,~
174 3|         A bujdosó tovább haladt.~De vaj’ ki ő, kit így üldöznek?~
175 3|        Mellé tömérdek adósságot,~De nem maradt szegény fia,~
176 3|      Kissé nehéz nyakán a járom,~De szép volt a harmonia;~Érzelgőssé
177 3|      Minőt Deák soh’ sem kapott.~De sok beszédnek sok az alja,~
178 3|         Öltözni jól sem érkezik.~De itt is izgalmat kerget,~
179 3|     legyen, ha kell, forradalom.~De majd a kétely rajt’ erőt
180 3|        Ha tart zajos beszédeket.~De nagyot tenni hol, a pálya,~
181 3|        Mint államférfi nem erõs,~De küzd ám, mint szerelmi hõs.~
182 3|        szóba hozzák akárhánnyal,~De szívet eggyel sem cserél.~
183 3|          õ a leghevesb bolondja,~De eltitkolja gondosan,~S Romhányi
184 3|        Romhányi oly boldogtalan.~De szívsebének akadt íre,~(
185 3|       Romhányi néma, érzéketlen,~De amidõn már vége van~Az ünnepélvnek
186 3|          Öröklé atyja uradalmit,~De egyszersmind õrökle pert,~
187 3|       ejt sebet, halottja nincs,~De a tapsnak olcsó az ára~Nálunk
188 3|          Matildot.~Tán nem való, de legalább~Már így beszéli
189 3|         féltse az. Kopott fogás,~De szeretõk közt így szokás.~
190 3|         a szerelem~Öröm vagy bú, de végtelen.~Félénken lép a
191 3|  elfogult,~Nagynénje itt a garde de dames-ja,~Ki immár régen
192 3|         udvarlást~Nem hagyja el, de unja már,~Restelli, hogy
193 3|         megbocsásson kedvesének,~De hát Ilonkából mi lesz?~Elbírja
194 3|          ész az egész beszédben,~De sok a forradalmi láz,~S
195 3|       szerelem.»~«Oh annál jobb, de csak rám nézve.»~S a hintában
196 3|       szenved s többé nem remél.~De Blanka grófnõ, a nagynéne,~
197 3|   néninek más nem, csak ez fájt,~De húga, hajh, most érti meg,~
198 3|       Kivûlrõl nyúgodt hangulat.~De egy-egy önfeledt órában~
199 3|          Aggódom érted, oh haza!~De te is bús vagy, édes lyányom.»~«
200 3|       Kék füstje vígan üdvezel.»~De a falusi élet csendje~Nem
201 3|      munkás életrendje,~Enyhûlt, de nem gyógyulhatott.~Õ nem
202 3|    Pályáján mind feljebb hatolt.~De martiusnak nem várt napja~
203 3|         mond a kért házassághoz,~De míg választ az atyja ír,~
204 3|       mindent s oly nyílt a tér,~De könnyebb államférfi lenni,~
205 3|      kisért, sok mindent tervez,~De senki hasznát nem veszi;~
206 3|         magát vezérnek megteszi,~De itt is csak hamar pórul
207 3|         mint szónok a gyülésben,~De - elhangzik immár a szó~
208 3|    Külföldre hát követnek indul,~De majdhogy elfogják szegényt;~
209 3|        gyõzni kell uj-uj csatán.~De a gyõzelmek füstbe mennek,~
210 3|         volt rá nézve a veszély,~De megsegíté a jó árok~És a
211 3|         És beteges, kiéhezett...~De, olvasóm, ezer bocsánat!~
212 3|       átrezdült szíven és dalon.~De kocka fordult, lánc lehullva,~
213 3|     Romhányi nem hõsök példánya,~De légyen bármi is hiánya,~
214 3|      csöndes álomba ringatóznék,~De felriasztja kínos éhség,~
215 3|       sírhalom - orvost se’ kér.~De más van irva sors könyvében,~
216 3|        Ugy érzenek, mint épen õ,~De bátorságok visszadöbben,~
217 3|        alkotmányba, is fölvenni,~De hitte, hogy csak fõnemes~
218 3|        Szivében erõs volt a hit.~De im e forradalmi korban~Önbizalmat
219 3|          élni e bõsz harc alatt,~De ipját nagy betegség érte~
220 3|       Jól él, ki jól elrejtezék.~De híre vesztett s nyert csatának~
221 3|          Telegdi gróf elkomorúl;~De nem soká tart lelke harca,~
222 3|       szív ellen frigyet kötött.~De megnyugtatta jó szülõjét,~
223 3|   százszor adná,~Kit nem szeret, de kit becsûl...~Oh nem csak
224 3|     Ilyenkor a szó szóra lobban,~De hogyha egyik fölhevûl,~A
225 3|        És a társalgás megszakad.~De amidõn végkép legyõzték~
226 3|         szónak más irányt adott.~De elmereng majd és feltámad~
227 3|          megtört éltem bûne ára,~De a hazáért vérze el,~Lemosta
228 3|   Lemosta csalfa szíve szennyét.~De hátha él, ki tudja hol,~
229 3|        Ilonka gyógyszerért siet,~De ágyon fekszik már Romhányi,~
230 3|         baj, csak szörnyü láz.»~«De arcán seb!» mond az egyik
231 3|        arca dúlva,~És felsikolt, de egy perc múlva,~A betegágyhoz
232 3|        Romhányi búsan rá tekint.~De rá nem ismer, oly nagy láza,~
233 3|       éve elmult, mint egy álom,~De szívemben emléke él,~S egy-egy
234 3|       Nem egy elveszté az eszét.~De hegyke gúnnyal nem leckézem~
235 3|        ez a dal nem halhatatlan,~De híven érzi kebelem;~Mind
236 3|         mondom, és nem Romhányi,~De igy érzett õ is talán;~Föltámadtak
237 3|         nem beteg, csak érdekes,~De ily hatást most nem keres.~
238 3|         adná egy kis tüzhelyér’.~De ilyen a sziv: amit bírunk,~
239 3|         maradni nincs sok kedve,~De innen, hajh hová megyen?~
240 3|         vigaszt lelt hamarjában,~De mégis gúnyos valami,~Itt
241 3|     búcsuját veszi?~Valóban úgy, de alig szólhat,~Zavartan áll
242 3|       Még áradóbb beszélõ kedve,~De ez Romhányin mit se’ fog,~«
243 3|    Telegdi hallgat, nõje szólna,~De elhal a szó ajakán;~Romhányi,
244 3|         meg, kissé heves voltam,~De testem, lelkem, lásd, beteg,~
245 3|       üldözött, keserûn szóltam,~De jó szived ne értse meg.~
246 3|        nincs számomra több öröm,~De éltem’ önnek köszönöm.~S
247 3|         nyárlevél,~Nem vonja el, de nem tud szólni,~Ajkán csak
248 3|          mi volt hibás, mi dõre;~De máskép tennénk-e vajon,~
249 3|     Pártszenvedély és harci zaj,~De meg-megmozdul sirja mélyén~
250 3|         nem leszek boldog soha.»~De ott lebeg a hölgy alakja,~
251 3|         versenytársi bosszuvágy,~De napról-napra mélyebb búja,~
252 3|   Éltében sokszor szeretett már,~De érzi, ez más szerelem:~Csendes,
253 3|        Bánatja sok, öröme ritka,~De fényt, erõt, hitet lehel,~
254 3|    fürtös fejével~Rég elfeledte, de a nõt,~Ki rá tekint mély
255 3|     Mindezt hiven szivébe zárja,~De hetekig hiába várja~Ilonnak
256 3|          ártatlan leány korában;~De im most elhagyott, szegény,~
257 3|   sugárát~Elönti földön és egen,~De majd az éj rá vetve árnyát,~
258 3|      Elszunnyadoztál úgy-e hát? ~De szólj, az égre, mi bajod
259 3|          hülés, láz akart lenni,~De múlik már, jobban vagyok, -~
260 3|          napra kelve haloványon,~De mosolyogva ébredett.~«Immár
261 3|     rosszul, szerepet játszik...~De hol marad történetem?~Majd
262 3|        Ne kiméld gyönge oldalát,~De várd el végét legalább.~~
263 3|          Calvin, más’ Róma híve,~De mindenik hû hazafi,~És honfi
264 3|         egykor, vígan lakomázni,~De kedvök nem a hajdani.~Nem
265 3|           Elitélhet egy milliót,~De el nem fojthat e hazába’~
266 3|          sem jár,~Tettben haboz, de szóra kész,~Bölcselkedik,
267 3|      Késõn, az mindent elsodort.~De új idõk új lelket szülnek,~
268 3|         német, muszka mindenütt.~De mit kezdettek rút viszályok,~
269 3|         bár némán, hõn szerette,~De jövõjén kétségb’esett,~S
270 3|          Ne emlegessünk árulást,~De türjük el a sorscsapást.»~
271 3|     Szerény lantom nem dönti el.~De húrjain olykor megrezdûl~
272 3|        volt mindenik, ki tévedt,~De nagy jót is tett s ez elég,~
273 3|        Dicsfény, erõ és hõsiség.~De messze tértem, térjek vissza.~