Rész

 1 1|    vagytok, anyátok vagyok én~Kiált Pókainé föleszmélve büszkén -~
 2 1|  Isten, támadjon Erdély fel!»~Kiált Pókainé, s többé nem sír,
 3 1|   végitélet,~Mindent egy hang kiált túl.~Mintha trombiták harsognák~
 4 1|       hogy megszakad,~S némán kiált: a Brutusok honában~Csupán
 5 1|       épen visszakapja.~De rá kiált három-négy hirtelen~E zagyvalékból
 6 1|       sehogy se’ tér,~Zajong, kiált, ahogy torkán kifér,~És
 7 2|   Tõle semmi el nem szakaszt»~Kiált s a hab közé rohan,~Csobban
 8 3|  vesztegel:~Csak a tiszt áll, kiált hijába,~Az öt zsandárnak
 9 3|    nyúzott,~A kortes is téged kiált,~Dicsõségedre összezúzott~
10 3|     Merûl a vendég iratába,~S kiált: «Ez gróf Romhányi úr.»~«
11 3|    ifju asszonya...~«Ábránd - kiált fel könnyes szemmel -~Hajh
12 3|        nõm, lelkem, szentem!»~Kiált a férj kétségb’esetten,~
13 3| diadal lett vón a vég!»~Igyen kiált fel haragjában~Geréb, egy